2011. jan. 28.

Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen

A blogom elindítása kezdetén úgy gondoltam, hogy csak könyvekről fogok írni benne. Persze mondhatjátok, hogy nem tartott túl sokáig ez az elhatározásom, de ezt a posztot akkor is muszáj volt megírnom, mert vétek lett volna dicséret nélkül hagyni ezt a remek darabot. Végül is az előadás hatására vásároltam meg és kezdtem el olvasni Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényét is.

Elég sok színházi előadásra járunk a gyerekekkel, (és nélkülük is) de nem csak ő miattuk, hanem, mert mi is nagyon élvezzük a gyereknek szóló előadásokat.:)) Meglepően sok fiatal párt látok a nézőtereken és mindig elgondolkodom azon, hogy annak idején, még huszonévesen, vajon mi miért nem jártunk többet színházba, főleg ehhez hasonó, zenés ifjúsági darabokra? Lehet, mert akkoriban ritkaság számban mentek ezek az előadások, vagy valami más volt ennek az oka? Ki tudja már, mindenesetre, ha lehetőségünk adódik, akkor most gőzerővel pótoljuk be a lemaradást. 

 "Tudod, hol van Maszat-hegy? Ismered a Paca Cárt, ki sanyargat meg macerál?"
"A darab egy nyolcéves kisfiúról, Muhi Andrisról szól, aki elindul meglátogatni óvodai barátját, Maszat Jankát, aki a Maszat-hegyen túl lakik, ahol mindenki maszatos. Útja során számos különös alakkal akad össze: a náthás angol költővel, .........Makula bácsival, Szösz nénével, a Büdös Pizsamázóval és a Babaarcú Démonnal. Eközben egyre többet megtud a Maszat-hegyet fenyegető veszélyről: a gonosz Paca cár pacákkal akarja elárasztani a békés, maszatos népet. Jankát eközben foglyul ejtik a szélsőségesen tiszta Barbár Takarítók, és meg akarják mosdatni, de Muhi Andris (Lecsöppenő Kecsöp Benő segítségével) kiszabadítja őket. Ezután Paca cár és csatlósa, Pali kalóz ejtik rabul Jankát és Andrist, de innen is kiszabadulnak, hogy végül egy hatalmas csatában küzdjenek meg a cár seregeivel."
A Túl a Maszat-hegyen egy verses meseregény, ahol minden szó klappol, minden mondat rímel. Hihetetlen milyen lenyűgözően szellemes és fantáziadús szöveggel írta meg az író a darabot, melyen nemcsak a gyerekek, de mi is roppant jól szórakoztunk. A rengeteg irodalmi összefüggésen és utaláson pedig (az író még magát is beleszőtte egy rím erejéig), rengeteget nevettünk, mondhatni fergetegesek voltak. Olyan sok poén hangzott el a színpadon, és mindez olyan gyors ütemben, hogy szerintem a felét sem fogtam fel annak, amit hallottam, úgyhogy komolyan elgondolkodtunk a párommal azon, hogy érdemes lenne még egyszer megnézni a darabot. Egyébként a fürdetési jelenet tetszett a legjobban, ahol Hegyi Barbara - akinek a rekedt hangját irtóra szeretem - és Kovács Patrícia - aki szintén kedvenc színésznőm - énekelt egy duettet. Ami meglepetés volt a számomra az a sok fiatal színész, akik, hogy őszinte legyek, csak emelték az előadás fényét, játékuk rendkívül üdítővé és fiatalossá tették a darabot.

A darabot félig felnőtt, de inkább családi előadásnak mondanám, gyerekek tekintetében 9-10 éveseknek ajánlanám.
A dalok zenéjét pedig Presser Gábor írta, ami szerintem magáért beszél.
Íme a darabból az egyik dal szövege, érdemes elolvasni.

Náthás angol költő
Bit tegyen egy angol bárd ha
gyötri őt az angol nátha
hátra dincsen bás tehát
iddom kell egy forró bézes bézes gyógyteát
bert a dátha well well well
csak dem búlik el el el

Orrom fúvom torkom krákog
szép eblékek széttört álbok
aggyi binden föltolul
verset költök teám bellett angolul
verset költök yes yes yes
Pláne ha bég keksz is lesz

Angol gyelven irom versem
steaket rágok bajdnem gyersen
angolosra sül a hús
kedvem bégis bégis bégis bélabús
bert a dátha well well well
csak dem búlik el el el

Elhangzott a jel jel jel
itt vagyok hát well well well


Mindenkinek csak ajánlani tudom a darabot, higgyétek el megéri megnézni.
A darabba pedig itt nézhettek bele






2011. jan. 24.

Julia Quinn: Mr. Bridgerton csábítása - Bridgerton család #4

Az eddigi négy rész közül nem igazán tudom megmondani, hogy melyik nyerte el leginkább a tetszésemet, mivelhogy mindegyikben voltak olyan részek, amiket szerettem és a kedvenceim lettek. Julia Quinn utánozhatatlan humora és lehengerlő stílusa ez idáig még egyszer sem okozott csalódást. Hihetetlenül jól szórakoztam mindegyik könyvén, miközben bevallom, folyamatosan arról ábrándoztam, hogy de jó is lenne abban korban élve átélni mindazt a sok romantikus élményt és izgalmat, amit a könyvekben szereplő hölgyeknek adott a sors.
Tovább olvasom

2011. jan. 22.

Brenda Joyce: Halálos viszonyok

Nem kezdem megint azzal a beszámolóm, hogy szinte egy szuszra olvastam ki az egészet, meg hogy letehetetlen volt, mert már nekem is kezd kissé unalmassá válni, inkább csak annyit mondok, hogy teljesen beszippantott ez a sorozat... És, hogy imádom!

Egy kis áttekintés tőszavakban.
Az előző részekben Francesca rájön, hogy Braggnek van két gyereke Elisatól, aki viszonyt folytat Francesca sógorával, és mellesleg házas. Továbbá rájön, hogy Bragg nős, de külön él hűtlen feleségétől, ettől függetlenül még mindig szerelmes belé és viszont. Belép a képbe a vonzó Calder Hart (Bragg féltestvére), akihez Francesca (az olvasó örömére vagy bánatára?) meglehetősen vonzódik. Megismerhetjük nővére boldogtalan házasságát és annak okát, valamint sajnálhatjuk  a bátyját és annak jegyesét a rájuk erőltetett eljegyzés miatt. Nektek is olyan szappanoperásnak tűnik ez az egész?

Ebben a részben úgy éreztem, hogy több sort szentelt az írónő a szerelmi szálak összekuszálásának, amit természetesen egy cseppet sem bántam. Ismét egy gyilkossági ügyben kezd el nyomozni Francesca, ami még brutálisabb volt, mint az előző. (Nem tudom, hogy meddig lehet még mindezt fokozni?) És mint mindig Francesca most is jó helyen volt, a megfelelő időben. Ugyanis az egyik ügyfele férje után kémkedve, egy hullába botlik. A gyilkosság kapcsán Braggtől megtudja, hogy ez nem az első brutálisan meggyilkolt áldozat, hanem egy sorozatgyilkossal van dolguk, aki fiatal gyermekes nőket gyilkol, akik, mint kiderült, egymás barátnői voltak. Joel édesanyja Maggie is veszélyben van, ezért Fran édesanyja beleegyezik abba, hogy Maggie és négy gyermeke beköltözzön a kastélyba, cserébe viszont azt kéri Frantól, hogy szívélyesen fogadja Hart látogatásait és tekintse lehetséges férjjelöltnek. Francesca édesanyja egyre jobban a házasság felé terelgeti lányát, de nem Bragg a kiszemelt áldozat, hanem annak mostohatestvére Calder Hart. Aki természetesen Bragghez hasonlóan szintén roppant jóképű és vonzó, nem csoda hát, hogy Francesca is egyre jobban vonzódni kezd hozzá, annak ellenére, hogy Rickbe szerelmes, aki viszont próbálja (megjegyzem igen nagy akaraterővel) "plátói" szinten tartani a kapcsolatukat. A történet a többihez hasonlóan nagyon pörgős és fordulatos volt. Az írónő ismét egy cliffhangerrel - hogy filmes szakzsargonnal éljek - zárta a regényt, mellyel  engem újra sikerült az őrületbe kergetnie.

Összességében ez a rész sem szűkölködött fordulatokban és izgalmakban, bevallom nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, úgyhogy hamarosan arra is sort kerítek majd. A legfontosabb kérdések, amik felvetődtek benne, amikor a könyv végére értem: Bragg valóban feladja politikai pozícióját és beadja a válópert? És komolyan gondolja, hogy feleségül veszi Francescat? Megoldódik Fran nővérének házassága és a bátyjának a szerelmi élete? És mi lesz Harttal?

Könyvborító tekintetében szerintem inkább ehhez a részhez illett volna jobban a vörös ruhás borító, és természetesen az eredeti ismét jobban tetszik.

Értékelés:



Eredeti cím: Deadly Affairs
Kiadó: General Press
Terjedelem: 310 oldal

2011. jan. 20.

Brenda Joyce: Halálos gyönyör

Az első rész után egy percet sem  tudtam várni, rögtön belevetettem magam a második kötetbe, amit egy nap alatts sikeresen ki is végeztem. Letehetetlen volt!

Francesca most egy gyilkossági ügyben nyomoz. A híres építész Sanford White estéjén egy ismeretlen nő Francesca segítségét kéri. Amikor Francesca eleget tesz a titokzatos idegen kérsének és éjnek idején felkeresi a megadott címt, a högy helyett egy hullát talál. Természetesen a helyszínen a rendőrség is rögtön megjelenik, élén a titokzatos és szívdögllesztő Bragg rendőrbiztossal. A nyomok Calder Harthoz vezetnek, aki Bragg féltestvére és riválisa. Calder tipikusan az a férfi, aki már a jelenlétével is képes felkavarni az állóvizet, tudjátok, az a bizonyos playboy fajta. Azonban Bragg és Hart hiába testvérek nem igazán hasonlítanak egymásra, hacsak abban nem, hogy mindketten ellenállhatatlanok a hölgyek szemében. (Megsúgom én is így éreztem velük kapcsolatban.)

Francesca és Rick útjai ismét találkoznak és ismét együtt göngyölítik fel a bűncselekményt, bár ezúttal sokkal veszélyesebb ügyről van szó. A kettejük közötti szenvedély még mindig nem teljesedik ki, Francesca már engedne érzéseinek, de Rick ellenáll. A végén a sok ki nem mondott szó és az állandó fátyolos tekintet, mind Francesca és mind Bragg részéről nekem már túl szirupos volt.

Igazából nem sokat kell gondolkodni a bűnügyön, mert az írónő mindent a szánkba ad és elég feltűnő, hogy a bűnügy megoldásában számomra túl sok a véletlen. Francescaból, mint az előző részben is megállapítottam, hiányzik a természetes életösztön, mivel totál meggondolatlanul veti bele magát minden veszélyes helyzetbe.
Egyébként az írónő nagyon jól megteremti a New York-i környezetet, melynek köszönhetően én is ott érzhettem magam hol a felső tízezer színpompás báljain, hol pedig a siralmas szegény negyedekben, bordélyházakban.

Ismét egy nagyon szórakoztató és izgalmas könyvet olvashattam az írónőtől, és erre  a részre sem tudok kevesebbet adni mint 5 pont.

Értékelés: 


Eredeti cím: Deadly Pleasure
Kiadó: General Press
Terjedelem: 352 oldal

2011. jan. 16.

Brenda Joyce: Halálos szerelem

Igazából senki nem ajánlotta nekem ezt a könyvet, a harmadik rész megjelenésétől kezdve kezdtem vele igazán szemezgetni. Miután megszereztem az első részt, rögtön bele is olvastam és azt kell mondjam, hogy ahogy a kezembe vettem egyszerűen nem tudtam letenni.


A történet 1902-ben játszódik. Főhősnőnk Francesca Cahill New York egyik legjobb családjából származik. Apja milliomos, anyja pedig a társasági élet kedvelt tagja. Francesca a politikában igen tájékozott, okos és magát reformernek valló fiatal hölgy, igazi kékharisnya. Egyetemre jár és tervei között szerepel, hogy újságíró lesz, bár ez a vágya a regény végére más irányt vesz. Az egyik bálon az apja dolgozószobájában egy rejtélyes üzenetet talál, aminek az elolvasásával belekeveredik egy nyomozásba, melynek célja a szomszédukból elrabolt dúsgazdag család gyermekének nyomra kerítése. A rendőrség élén a jóképű Rick Bragg rendőrfőnök áll, akinek ez lesz az első esete. Természetesen Francesca és Bragg között szikrázik a levegő egyértelmű, hogy  vonzódnak egymáshoz, olyannyira, hogy az olvasó csak reménykedhet benne, hogy a könyv végére egymásra találnak.

A könyv cselekménye, az emberrabló megtalálásán kívül azért jóval bonyolultabb. A cselekmény bővelkedik fordulatokban, amivel végig fenntartotta az érdeklődésemet. Van itt minden, ami érdekessé és izgalmassá tehet egy történetet; szerelem, szenvedély, veszély és bosszúvágy. Csak pislogtam, ahogy egyre meglepőbb információkat tudtam meg a szereplőkről, kis titkokat, piszkos ügyeket. Nem akarom lelőni a történetet ezért nem sokat árulhatok el a cselekményből, de véleményem szerint nagyon  izgalmas és szórakoztató könyv volt. A szereplők szimpatikusak a karakterek jól felépítettek, bár Francesca naivitása és kotnyeleskedése - ami néhol ugyan bosszantott de utólag visszagondolva abban a korban  nem sok lehetősége és feladata volt egy fiatal lánynak, aki szinte burokban élt - sincs eltúlozva. Bragget nagyon szimpatikus, higgadt, és nyugodt embernek találtam, olyannak aki az elharapódzó korrupció mellett is kézben tudja tartani a rendőrséget. Ráadásul a reformoktól sem retten vissza, még akkor sem ha ez miatt veszít a népszerűségéből. Na és ne feledkezzünk meg arról a feszültségről és szenvedélyről sem ami a két főhős között feszül.:)


SPOILER
Voltak ugyan gyanúsítottaim, de  a végén egyáltalán nem gondoltam volna, hogy a gyermek apja lesz a tettes, aki ezzel akarta büntetni a feleségét. Elisát nem sajnáltam sőt, elítélem, hogy megcsalta a férjét és nem is egy szeretővel hanem többel. Azt pedig végképp nem fért a fejeben, hogy hogy volt kedve még kufircolni azok után, ami a gyerekével történt? Nem értem, hogy Francesca, hogy hunyhatott e fölött szemet.
Egyébként izgalmasan megírt nyomozás volt. Néha felelőtlennek vagy inkább butának tartottam Francescat ( egyedül bemegy egy kuplerájba, ahhoz a férfihoz aki majdnem megerőszakolta??) De voltak alkalmak, amikor tényleg segítségére volt a nyomozónak. A regényben voltak olyan fordulatok, amelyekre egyáltalán nem számítottam, például, amikor kiderült, hogy Braggnek régi szeretője volt Elisa és az eltűnt gyermek az ő gyereke. Na ez odatett nekem. Vagy amikor Montrose, Francesca sógoráról kiderült, hogy viszonyt folytat Elisaval. Sajnáltam Francesca bátyját Evant, aki nem szerelemből házasodik hanem apja zsarolásának tesz eleget. Ellenben Rick Braggről nem tudok semmi rosszat mondani, szívesen lennék a titkárnője.:)
SPOILER VÉGE

A sok sopánkodásom ellenére nem csalódtam a könyvben, sokkal több van benne, mint amit elsőre gondoltam. A szereplőket megszerettem és érdekel a sorsuk, és csak remélni tudom, hogy a következő részek is ilyen fordulatosak lesznek.

Értékelés:



Eredeti cím: Deadly Love
Kiadó: General Press
Terjedelem: 320 oldal


2011. jan. 12.

Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű

Ezzel a könyvvel kapcsolatban úgy gondoltam, hogy mivel már nem vagyok huszonéves, és nem igazán kötnek le a tizenévesekről szóló szerelmi történetek, valamint a Szépség és a Szörnyeteg történetét - amit már elég sokszor láttam és még most is folyamatosan olvasok a kislányomnak - kívülről fújok, nem sok újdonságot tud a számomra mutatni. Nem meglepő hát, hogy ezek fényében egyáltalán nem voltam kíváncsi a könyvre. Amikor azonban pár hónapja - még a könyv hazai megjelenése előtt - láttam egy kis ízelítőt a történet megfilmesítéséből, rögtön horogra akadtam és hát csak belekerült ez a regény is abba a bizonyos olvasási listába.

Egyébként alig egy nap alatt olvastam kis az egészet, annyira könnyed és gördülékeny stílusban íródott.
Szerintem mindenki ismeri a Szépség és a Szörnyeteg meséjét, így a tartalommal nem is nagyon fárasztanálak titeket. Annyit azért megjegyeznék, hogy itt az írónő azt is bemutatja, hogy Kyle (aki a mesebeli hercegnek felel meg), hogyan és miért változott szörnyeteggé. Kyle karaktere nagyon szépen fel van építve, egyáltalán nincs elsietve és elkapkodva az az érzelmi átalakulás amin a fiú keresztül ment. Ennek köszönhetően valóban elhittem, hogy két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy beképzelt, pökhendi tinédzserből, érző szívű és mások érzéseit előtérbe helyező fiú váljon. Mivel ez a mese a mai korban játszódik, így kicsit furcsának találtam, hogy Kyle úgy jelent meg az átalakulása után, mint egy szőrős vadállat, éles karmokkal és fogakkal. Lehet, hogy a film volt rám hatással, sőt biztos is, de miért is ne lehetett volna tényleg egy eltorzult arcú ember, úgy ahogy a filmben is, sebekkel és forradásokkal torzítva? Tetszett, hogy a boszorkány, aki megátkozta Kyle-t, büntiben volt, mert túl sokat varázsolt, és nagyon viccesnek találtam a chat-szobában elhangzott beszélgetéseket is, amiken roppant jókat mosolyogtam és szórakoztam.

Azért adok a regényre 4 pontot, mert az író szőrös állatként ábrázolta a szörnyeteget és így hiába játszódott a mai korban a történet, komolytalannak éreztem, mivelhogy mindig visszarepültem a Disney mesékből ismert rajzolt világába.

Az amerikai mozikban egyébként márciusban vetítik a filmet, nálunk majd csak a nyár közepe felé, amit rettentően várok rám.


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Farkas Veronika 
Oldalszám: 266

2011. jan. 8.

Orczy Emma bárónő: A Vörös Pimpernel




A történet 1793-ban játszódik a francia forradalom legvéresebb időszakában. Ebben az időben minden francia nemest, legyen az nő, gyermek vagy idős, Robespierre polgártárs és annak hű követői szívfájdalom nélkül küldenek a guillotine alá. Ám egy ismeretlen ember, akit Vörös Pimpernelnek hívnak, több nemes embert és annak családját menti meg ördögi furfanggal és halált megvető bátorsággal a barikádok mögül. A francia titkosszolgálat embere Chauvelin, Angliába utazik, hogy kézre kerítse főhősünket, akinek a kilétét a könyv elején már sejteni lehet, de a közepétől már teljesen biztosra vehetünk. Ugyanis nem más ő, mint Sir Percy Blakeney, az előkelő angol társaság bamba és tompa agyunka titulált kedvence. Felesége Marguerite, csak akkor jön rá, hogy a férje a hős Vörös Pimpernel, amikor már fontos információkat árult el a francia spionnak. (Becsületére legyen mondva, kényszer alatt tette tettét.) Mindenesetre innen már roppant izgalmassá válik a történet, bőszen izgulhatunk Sir Percyért, még akkor is, ha biztosak lehetünk abban, hogy mint mindig, most is valami furfangos módon vágja majd ki magát a slamasztikából, és izgulhatunk a feleségéért is - bár én személy szerint ezt nem nagyon tettem - annál is inkább mivel szerintem a kelleténél többször hangzott el róla, hogy ő Európa legokosabb asszonya. 

A könyvben leírt párbeszédek teljesen elvarázsoltak, melynek köszönhetően arról ábrándoztam, hogy milyen jó lenne abban a korban élni (természetesen csak biztonságos körülmények között, pl egy gazdag család egyetlen gyermekeként:)). Annyira választékosan és finoman fejezték ki érzelmeiket a szereplők, legyen szó szenvedélyről, iróniáról vagy épp valamilyen fenyegetésről, hogy egy-egy dialógust többször is elolvastam, annyira tetszett és lenyűgözött. Kedvencem szófordulatom Sir Percy szitkozódása volt az "a patvarba", melyet midnig túlontúl vérszegénynek éreztem a helyzethez képest, ettől függetlenül roppant jókat mosolyogtam magamban rajta:)) 

Összességében tetszett a könyv és élveztem minden sorát, a végére érve azonban enyhe hiányérzetem maradt, mivelhogy szívesen olvastam volna még a szereplőkről egy röpke epilógus erejéig.

Orczy Emma Bárónő magyar származású, angol írónő, akine a örös Pimpernel véleményem szerint méltánytalanul elfeledett könyve.

"Amikor 1995-ben az Egyesült Államokban CD-ROM-ra rögzítették a világirodalom ama 2000 műalkotását, amelyeket úgymond mindenkinek "ismernie kell", egyetlen magyar vonatkozású mű került közéjük" és az ez a könyv volt. Több filmet is készítettek belőle, sajnos egyiket sem volt szerencsém látni, amit mindenképp őótolni fogok.  




Értékelés: 


2011. jan. 4.

Olvasmányaim

Tartalomjegyzék


A





G
H


J

M


Ny

O

P