David Almond angol író már számtalan ifjúsági művet írt. A Skellig című gyermekeknek szánt alkotása után a második magyarul megjelent könyve A vadóc.
A könyv egy tizenéves fiúról szól, aki édesanyjával és a kishúgával él együtt egy kis városban. A család az apát csak nemrég veszítette el, így a fiú még a hatalmas megrázkódtatás hatása alatt áll. Tovább ront a helyzeten, hogy a közelben lakó igazi rosszfiú nagyon megkeseríti főhősünk, Blue életét az aljas piszkálódásaival. Az iskolai tanácsadó azt javasolja Blue-nak, hogy írja ki magából az érzéseit, mert így megszabadulhat a bánatától és félelmeitől. Blue elkezd hát írni egy történetet, ami egy, az erdőben élő vad kölyökről szól, akit Vadócnak nevezett el. Blue történetében Vadóc egyfajta ragadozó vadállat módjára él. A fiú a kitalált világába beleszövi a saját életének szereplőit is. Vadóc erdejében megjelenik az őt állandóan zaklató Hopper és még ő maga is a húgával együtt. A történet végére a valóság és a fantázia közötti határvonal egyre vékonyabbá válik.
A könyv első oldalait fenntartással olvastam. Amikor Blue arról kezd írni, hogy a fantáziájában élő állatias lény késsel, baltával szedi áldozatait, akiket aztán - állatokat és embereket egyaránt – szőröstül-bőröstül felfal és beszélni sem tud csak artikulálatlan hangokat ad ki, megrémültem. Aztán tovább olvasva egyre inkább kezdett kikristályosodni, hogy ez a Vadóc, nem is egy vérengző bennszülött, hanem Blue erőszakos énje. Először arra gondoltam, hogy szimpla skizofréniáról lesz szó. De a történet nem erről szólt.
Sajnos gyakran előfordul, hogy az idősebb fiúk (lányok!) piszkálják, vagy netán még bántalmazzák is a náluk kisebbeket. Blue ezért gyűlöli Hoppert, de nincs mersze kiállni ellene, annak ellenére, hogy az még az apja emlékét is meggyalázta. Hiába van tele fájdalommal és szomorúsággal, mégsem ragadják el az indulatok. Visszaemlékezik apja szavaira, aki azt tanácsolta neki, hogy ne foglalkozzon Hopper-rel. Inkább vegye észre, hogy menyire szerencsétlen az a fiú, hogy a gyengék bántalmazásával vezeti le a saját kudarcait.
Az író egyedülállóan mutatja be ezt a megrázó történetet. Az olvasót is megérinti a gyász és nekünk is ökölbe szorul a kezünk, amikor arról olvasunk, hogy milyen megaláztatásokat áll ki Blue. A könyv elgondolkodtat arról, hogy vajon az erőszak a megfelelő válasz arra, ha valaki céltáblájává válunk. Vajon kinek van nagyobb szüksége segítségre ebben a történetben? A gyászába és sérelmeibe burkolódzó Blue-nak vagy az agresszív és bunkó Hopper-nek?
A rajzok zöld háttere eredeti stílust ad a könyvnek. Az illusztráció olyannyira szerves része a történetnek, hogy az a képregény és könyv különleges elegyének tekinthető. A nagyobb gyerekek és felnőttek egyaránt érdekes történetet olvashatnak egy váratlan csavarral a végén.
Értékelés: 5/4
Kiadó: Pongrác
Eredeti cím: The Savage
Fordító: Szabados Tamás
Illusztrálta: Dave McKean
Terjedelem: 80 oldal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése