2011. márc. 29.

Peter Prange: A királynő tavirózsája

Teljesen véletlenül bukkantam erre a könyvre, miközben egy olyan izgalmas és romantikus regény után kutattam, amely nem a mai korban játszódik. A könyv fülszövegét elolvasva azt mondtam magamban, hogy ez nekem pont jó lesz, és így is lett.:))


A történetet az író az 1851-ben rendezett első londoni világkiállítás történelmi eseménye köré szövi. A regény főszereplője Emily Paxton, akinek édesapja - Joseph Paxton - nevéhez fűződik a világkiállításra épített Kristálypalota tervének elkészítése és kivitelezése. Paxtont a Kristálypalota megépítéséért 1851-ben lovaggá ütötték. Számos szereplő a regényben valós személy, akiknek sorsát a szerző csupán csak összekapcsolta a kor történelmi eseményeivel.


Főhősnőnk apja devonshire-i hercegének kertésze, aki szakmájában igen elhivatott. Kedvenc gyermeke Emily, aki munkájában a jobb keze. Az apa és lánya kapcsolata kezdetben nagyon erős és kiegyensúlyozott. Emily csodálja apját, aki azt vallja, hogy ahhoz, hogy a természet egyensúlya fennmaradjon, a nagyoknak ki kell szorítani a kicsiket, és az erőseknek pedig a gyengéket. Ugyanez volt a szemlélete a társadalomra nézve is. Emily elfogadja mindezt egészen addig, amíg nem találkozik gyerekkori barátjával Victorral, aki a munkásosztályból való és aki miatt képes volt ott hagyni a jó módban élő családját. Amikor Emily a saját bőrén tapasztalja, hogy az elszegényedett proletárok élete milyen nehéz és milyen igazságtalanul kihasználják őket, Victorral együtt harcolni kezd a munkások jogaiért. Ekkor már világossá válik számára, hogy a társadalom két részre oszlik, „kalács evőkre” és „karórépa evőkre”.

A történet elején nem igazán éreztem szimpatikusnak az elkényeztetett Emilyt, aki mindent megkapott a szüleitől. Amikor Victor elviszi őt arra a helyre, ahol az édesanyjával együtt többed magukban laktak hihetetlen szerencsétlen körülmények között, akkor Emily a látványtól megrémülve, hanyatt-homlok haza menekült. Itt hiányoltam Emily részéről némi belső vívódást vagy legalább egy kis sajnálatot vagy együttérzést a szegények iránt. Hiszen felkavaró lehet egy fiatal lánynak szembesülnie azzal a mocsokkal, ami az ő habos babos életén kívül van. De ezen ő egy percig sem agyalt, épp ezért itt nem igazán éreztem hitelesnek a karakterét. De a történet további részében Emily jelleme megváltozik és a vele szemben támasztott aggályaim teljesen okafogyottá váltak. Nem csalódtam benne.

 A regény segítségével betekintés nyerünk arról a politikai és társadalmi küzdelemről, melyet az angol munkásosztály a tőkések ellen folytatott. Tiszta képet kapunk a viktoriánus Londonról, a jólétről és a nyomorúságról. A regényben a két osztály megtestesítője Emily apja és Emily szerelme, akik mindketten a jobb jövőért harcolnak. A szép szerelmi történet mellett a regény izgalomban is bővelkedik, amikor a szerző a Kristálypalota elleni merénylet elkövetésének eseményeiről ír a történetbe. Sajnos a könyv fülszövege a kelleténél többet árul el, de mivel közel nem írja le azt a rengeteg eseményt és izgalmat, amit a regényben olvastam, így ez megbocsátható.

Igazán nagyon tetszett a könyv, már az első oldalak után magával ragadt a regény lendülete és maga a történet, ami végig fenntartotta az érdeklődésemet. Egy nagyon jól és pontosan kidolgozott történelmi hátérrel megírt művet olvashattam, amelyben az összetett és izgalmas cselekmény mellett megtalálható volt a romantika is, egy kis drámával fűszerezve. 
Értékelés: 5/4.5

Én pont ilyennek képzeltem el Emilyt a regény alapján.

Kiadó: Gabo Kiadó       Köszönöm nekik a könyvet!
Eredeti cím: Miss Emily
Fordította: Simon László
Oldalszám: 576


2011. márc. 23.

Rose Tremain: Színarany


Szeretem a keménytáblás könyveket, és nem is tudom, hogy mikor tartottam utoljára olyat a kezemben,- a Színaranyon kívül - amihez színben hozzá illő könyvjelző szalag is tartozott. Na de persze nem ez volt az, ami miatt maximálisan elnyerte a könyv a tetszésemet. Hanem maga a történet, a szereplők jellemábrázolása, és a közöttük kialakuló kapcsolatok jellemzése. Ez miatt vált varázslatossá számomra ez a könyvet.

A történet Joseph Blackstone, és új felesége Harriett körül forog, akikről kezdetben még nem tudni, - majd csak a későbbiek  folyamán derül ki - hogy mi  késztette  őket  erre a hosszú útra, Joseph édesanyjával  együtt,  hogy Új-Zélandra vándoroljanak. Három elszigetelt és magányos embert ismerhetünk meg, akik tele vannak tervekkel. Bár nincsenek felkészülve a rájuk váró szélsőséges időjárás veszélyeire, nem rendelkeznek semmilyen állattartási vagy növénytermesztési ismerettel, mégis belevágnak az új életbe és megépítik saját vályogházukat. Megpróbálnak valahogy boldogulni ebben az új és ismeretlen világban, de sajnos már az első borzalmas tél után a túlélésért kell küzdeniük.
"Az élet véget nem érő vívódás az ember és a dolgok eredendő szeszélye között."
Aki miatt el kellett hagyniuk Angliát Joseph volt, és az ok pedig rettenetes. Joseph múltban elkövetett bűncselekményével az író kis adagokban sokkolja az olvasót. A tette iránt érzett bűntudata a történet végéig egyre növekvő intenzitással kísérti a férfit. A kezdetben még szimpatikus férfitől fokozatosan kezdtem undorodni és mélységesen elítéltem tettét.

Harriet jelleme és a személyisége a könyv végéig folyamatosan változik. Bámulatos akaraterővel, kitartással és egyre növekvő önbizalommal rendelkezik. Barátokra lel, és erős kötődés alakul ki közte és a kutyája, valamint lova között, akivel együtt mindig szabadnak érezte magát. Majd egyre fontosabbá válik számára, hogy kézbe vegye a sorsát és tisztázza viszonyát a férjével, akit időközben elkapott az aranyláz és csatlakozott az aranyásókhoz.
„Úgy vélte, egy másik emberről mindent tudni maga a pokol, és a házasság szerencsétlen állapot, ha ezzel jár. Csupaszra vetkőztetve, melyik emberi lélek nem undorító, a magáét is beleértve?"
A történetben egyre nagyobb hangsúlyt kap Hanriett sorsa és a könyv utolsó száz oldalán a torkomban dobogott a szívem, hogy végül megkapja-e a jól megérdemelt boldogságát, hiszen őt igazán nem is az arany érdekelte, hanem az álmai megvalósítása.

Minden szereplő fontos a történetben. Ott van például a  fiatal utca gyerek, aki Josephez csatlakozik a „szín” keresésénél. Szinte rosszul lettem, amikor arról olvastam, hogy mire volt képes az aranyért. Valamint fontos szerep jutott a kínai halásznak, aki mint kertész próbált boldogulni az aranyásók között. Elgondolkodtató az önfeláldozása a családjáért.

A könyvben nagy hangsúlyt kap a miszticizmus. Jelentőséggel bírnak a szellemi párbeszédek, melyek az egykori maori dada és egy másik telepes család kisfia közötti kapcsolatban jelenik meg.

Az író rendkívül élethűen és részletesen ír az aranyásásról, a kietlen életkörülményekről és az új-zélandi tájról. Ha a történetben nem hangzott el a sédbúza vagy harmincszor, akkor egyszer sem. Úgy beleégett az agyamba, hogy ha bárhol hallanám, akkor magától értetődően, Új-Zéland jutna az eszembe.

Ha visszagondolok a regényre, akkor nem egy kerek egész műként jelenik meg előttem, hanem inkább részekre oszlik, talán azért, mert minden szereplőnek a történetét és jellemét olyan részletesen ismerhettük meg, hogy együtt tudtunk érezni velük. Az írónő úgy alakította a cselekményt, hogy végig fenntartotta az érdeklődésem. Talán ha öt vagy tíz évvel ezelőtt olvastam volna lehet, hogy nem érintett volna meg ennyire a könyv hangulata illetve a mondandója, mint most. A történet ritmusa olyannyira egyenletes volt egészen a könyv végéig, hogy olvasás közben és utána is, teljes nyugalmat éreztem. Sajnos hamar vége lett, pedig szívesen olvastam volna még tovább.

Hogy mi a regény erkölcsi mondandója? Szerintem az, hogy azok az emberek, akiken elhatalmasodott a kapzsiság, és akiket elvakított az arany, azok elveszítették emberi méltóságukat, kivetkőztek önmagukból. Nem értették meg, vagy nem tudták megérteni, hogy a gazdagsággal nem feltétlenül jár együtt a boldogság. Talán, ha nem estek volna áldozatául az aranyláznak, akkor lehet nagyobb esélyük lett volna egy boldogabb jövőre és az emberi méltóságuk megörzésére.


Értékelés: 5/5


Kiadó: Park Kiadó  Köszönöm nekik a könyvet!
Eredeti cím: The Colour
Fordította: Mesterházi Mónika
Oldalszám: 416

2011. márc. 20.

Dóra, a felfedező – Dóra ünnepei 2: Dóra húsvéti kosárkája

Amióta gyerekeim vannak, azóta a tévézéssel töltött időm leredukálódott szinte a nullára. Az a vajmi kevés műsor is, amit meg tudok nézni, az a gyerekeknek szóló mese. Egyik kedvenc sorozatunk közé tartozik a Dóra, a felfedező
Ha megkérdeznék néhány kisgyermekes anyukát, hogy hányan ismerik, akkor biztos vagyok benne, hogy jó néhányan bőszen elkezdenének bólogatni és azt mondanák, hogy igen ismerjük, és nagyon szeretjük.

Dóra húsvéti kosárkája című mesekönyv, a Dóra ünnepei sorozat második része. Nagy örömünkre több mesekönyv és foglalkoztató füzet is megjelent már a sorozat alapján az Egmont Kiadó jóvoltából. 
A könyv, egy az egyben a tévésorozat hangulatát adja vissza. A hatalmas színes képek mellett viszonylag kevés szöveget olvashatunk. Felépítése követi a meséből jól ismert „Dóra formát”, feladat, térkép, útvonal és megoldás. A történet nem utal az ünnep keresztény eredetére csupán csak a húsvétot szimbolizáló piros és hímes tojásokról szól, melyeket - mind a tizenkettőt - Dórának és Csizinek kell megkeresni és összegyűjteni.

Úgy vettem észre, hogy a kicsik angol tanulásában a szülők véleménye megoszlik. Vannak, akik biztosak benne, hogy már a lehető legfiatalabb korban el kell kezdeni, míg mások úgy gondolják, hogy elég, ha majd csak az iskolában kezd hozzá a gyermek a nyelvtanuláshoz. Én megpróbálom az arany középutat megtalálni, melyben úgy gondolom, hogy ez a könyv segítséget nyújthat. A történetben csupán egy két egyszerű szót és egytől tizenkettőig ismerhetjük meg a számokat angolul, mindezt úgy, hogy a gyermek az idegen nyelvvel való ismerkedést inkább szórakozásnak érzi mintsem tanulásnak. A könyv végén egy összefoglalót találhatunk az új szavakból a helyes kiejtéssel, de ha valaki ennek ellenére még mindig bizonytalan, akkor ezeket a szavakat a kiadó honlapján meghallgathatja itt.

A történet olvasása közben a kislányom aktívan részt vett a könyvbeli feladatok megoldásában. Élvezettel kereste a tojásokat és lelkesen párosította a színben hozzá illő játékokkal. Nagyon szeretett Dóra kérdéseire válaszolni, így számunkra nagyon szórakoztató kis könyv volt. A kisgyermeknek a világ tele van új dolgokkal, amikkel fokozatosan kell megismerkedniük, és amiket fokozatosan kell megtanulniuk. A szülő feladata és felelőssége, hogy gyermekét elvezesse arra a pontra, ahol már nem kell fogni a kezét. Ezekhez a feladatokhoz nyújthatnak segítséget az ilyen jellegű kiadványok, amelyekből a gyermekek játékos módon tanulhatnak. 

Értékelés: 5/4.5

Köszönöm a könyvet az Egmont Kiadónak!
Eredeti cím: Dora's Easter Basket
Fordította: Baán Györgyné
Oldalszám: 32


2011. márc. 16.

Karin Alvtegen: Árulás

Biztos sokaknak furcsán hangzik, ha azt mondom, hogy a krimi műfajában ez az első olvasmányom. Amit aztán így utólag nem is igazán kriminek, hanem inkább pszichológiai thrillernek éreztem. Hogy mégis miért pont ezzel a könyvvel kezdtem? Mert az izgalmasnak tűnő történet és nem utolsó sorban a rengeteg pozitív kritika alapján úgy gondoltam, hogy bátran belevághatok. Féltem ugyan attól, hogy talán majd meg kell „küzdenem” a könyvvel, de kellemesen csalódtam.

A történet a könyv elején két szálon fut, amelyek a cselekmény előrehaladtával  összefonódnak. Az egyikben Evat ismerhetjük meg, aki a férje hűtlensége miatt áll bosszút, míg a másik szálban Jonas a szereplő, aki évről évre hűségesen gondozza barátnőjét a korházban, míg egy nap rájön, hogy soha nem fog felébredni a kómából és egyre inkább tudatosul benne az az érzés, ami Evaban is, hogy elárulták. Ez az árulás indítja el mindkét szereplőnél a lavinát.

Eva és férje kapcsolata megromlott, és mindez úgy történt, hogy Eva észre sem vette. Ő irányította a családot, övé volt a legnagyobb felelősség, amivel meg is tudott birkózni. Amikor megtudja, hogy férje megcsalta, akkor sem omlik össze, hanem tudatosan kezdi tervezni a jövőjét és a bosszúhadjáratát. Azt hiszem, hogy irigylem Eva energikusságát és a határozottságát. Ő egy erősen irányító típusú egyéniség. Teljesen érthető, hogy a férje nem érezte jól magát ebben a kapcsolatban, ahol feleslegesnek és haszontalannak érezte magát. Így az sem meglepő ha más valakinél keresett vigaszt. A kettejük közti kommunikáció borzalmas volt. Legszívesebben megráztam volna mindkettőt, hogy üljenek le és beszéljék meg a problémáikat. Hasznos lett volna tisztázni a megválaszolatlan kérdéseket és a ki nem mondott vádaskodásokat. 

A történet másik szereplője Jonas, akinek a személyisége már kissé bonyolultabb és rémisztőbb. Eleinte azt hittem, hogy egy szerencsétlen fiatalember, akinek valamilyen baleset folytán kómába esett a kedvese. Aztán fokozatosan kitisztul a kép és egy új vélemény alakul ki róla, amely már nem a sajnálat, hanem valami egészen más.

A könyv olvasása közben egyre feszültebb lettem és az események alakulásával egyre nyomasztóbbnak éreztem a történetet. Az író a feszültséget egészen a könyv végéig fenntartotta, sőt fokozta. Mindezt úgy, hogy nem volt semmilyen izgalmas nyomozás, vagy olyan bűntény, amelynek a tettese a végkifejletig ismeretlen. Számomra kiszámíthatatlan volt a történet, de végig bíztam abban, hogy jó vége lesz.


Értékelés: 5/5

Köszönöm a könyvet az Animus Kiadónak!
Eredeti cím: Svek
Fordította: Szöllősi Adrienne
Oldalszám: 197


2011. márc. 14.

Francesca Simon: Rosszcsont Peti legádázabb ellenségei

Mivel történetesen nekem is van egy rosszcsont Petim, így elsősorban a könyv címe ragadta meg a figyelmemet. Aztán amikor egy kicsit jobban utána olvastam a kötetnek láttam csak, hogy valójában ez a könyv egy sorozat sokadik része, amely Fracesca Simon amerikai írónő legnépszerűbb írása, ami már több mint 24 országban jelent meg és tudomásom szerint nálunk eddig 22 részét - melyből néhány gyűjteményes kötet - jelentette meg az Animus Kiadó. 

Rosszcsont Peti  legádázabb ellenségei az egyik ilyen gyűjteményes kötet, melyben 10 szórakoztató történetet olvashatunk Peti gaztetteiről. Talán nem fogok nagyon mellé, ha úgy fogalmazok, hogy véleményem szerint ez a könyv a sorozat eszenciája. Imádtuk. :)

Rosszcsont Peti egy önző, hagyományos értelemben vett rossz gyerek, aki mindig valamilyen vicces csíntevésen töri a fejét és aki a bajt úgy vonzza, mint az akciós sajt a nyugdíjasokat. Irigylésre méltó tulajdonsága, hogy soha nem aggódik tettei következményei miatt, mondjuk az is igaz, hogy szerencséjére minden csínytevésének bravúros vége lesz. Mint például amikor titokban elcserélte a karácsonyi ajándékait Undok Ubullal, vagy bűzbombát dobott Szeszélyes Szonja sátrára, vagy amikor rávette Basás Bálintot, hogy fénymásolja le a fenekét.
Nagyon tetszett, hogy Peti történetei a hétköznapi élet eseményeiből merített ihletet, gondolok itt azokra a részekre, amikor látogatást tett az apukája irodájában, vagy amikor megalakította a Vörös Kéz erődöt, melynek házirendje is volt, vagy amikor éppen vendégül látta Szeszélyes Szonját, aki történetesen a legádázabb ellenségei egyike volt.
Személy szerint nekem  az a rész tetszett a legjobban, amikor Peti megküzd Veszett Verával a bébicsősszel. 

"Nyílt az ajtó, és belépett rajta a leghatalmasabb, legrémisztőbb és legrondább kamaszlány, akit Peti életében látott. Rettenetesen nagy keze volt. Rettenetesen nagy feje volt. Rettenetesen nagy fogai voltak. Úgy nézett ki, mint aki elefántot reggelizik, krokodilt ebédel, és csecsemőket csámcsog el uzsonnára. - Mit lehet enni? - kérdezte köszönés helyett Veszett Vera. Apa hátrált egy lépést."

Minden részben találkozhatunk Peti kisöccsével Rendes Ricsivel, aki egy "kisangyal" és éppen ezért mindig csendesen tűri Peti folyamatos terrorizálását.
Ötletesnek találtam a titkosírást  minden történet végén, melyek közül néhányat meg is fejtettünk, valamint nagyon vicces volt a titkos klubszabály, aminek egyes pontjain könnyesre nevettük magunkat a gyerekekkel. 

A történetek rövidek és jól olvashatóak voltak, ezt azért is tartom fontosnak megemlíteni, mert a könyvet kisiskolás korú kezdő olvasóknak ajánlják, szóval az ő számukra gyakorlásnak tökéletesen megfelel.

Gyerekeim nagyon szerették Rosszcsont Peti történeteit és én is nagyon élveztem őket felolvasni. Egyes  részeknél gyakran a kisfiamra ismertem, és amikor Peti Vörös Kéz titkos klubjáról olvastam, akkor én is újra gyerek akartam lenni és ennek a klubnak a tagja ésésés olyan rosszcsont, mint amilyen Peti is volt. :)



Értékelés: 5/5

Köszönöm a könyvet az Animus Kiadónak!
Eredeti cím: orrid Henry's Evil Enemies
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Oldalszám: 192

2011. márc. 10.

Jennie Kent – Maria Villegas: Lányokról lányoknak

Miután elolvastam  Jennie Kent és  Maria Villega szerzőpáros  Pubersrác című könyvét nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon hogyan valósították meg az ott olvasottakat a lányoknak szóló könyvükben.

Ahogy a rózsaszín kislakattal lezárt könyvet a kezembe vettem kellemes, kissé izgatott érzés fogott el, mint amikor kislány koromban szintén egy ilyen kislakattal lezárt naplót kaptam ajándékba. És ez az érzés az első oldal elolvasása után csak még jobban erősödött bennem.
 „Ha ez a könyv, amit olvasol,
nem a tiéd,
azonnal csukd be!
Még mindig olvasod?
Tedd már le!
Ami benne van, az titkos, személyes,
és nem tartozik rád!
Semmi közöd hozzá!
 A Pubersráchoz hasonlóan ez a könyv is egy alaposan átgondolt és gondosan felépített, a kamaszkorral járó külső és belső változásokról szóló, egyszerűen és érthetően megfogalmazott, nagyon informatív kiadvány. Megjelenésében nekem egy kicsit infantilisnek tűnik, bár ha jobban belegondolok, hogy mégiscsak a 12-14 éves korosztálynak szól - és ami a lényeg, hogy lányoknak, akik általában oda és vissza vannak a csecsebecsékért - így ez már nem is annyira meglepő.

A könyvben mindvégig két kislány kalauzol bennünket, Fiona és Maria, akik csupa olyan lányos dolgokról beszélnek, mint például, hogy milyen a helyes bőr-, haj- és körömápolás, milyen a helyes táplálkozás, majd szó esik a menstruációról, az étkezési zavarokról, a viselkedésről és az illemről is..... és még sok minden másról. A pubertáskort érintő számos hétköznapi kérdések mellett, olyan intim témákról is olvashatunk benne, amelyekről a fiatalok gyakran lehet nem szívesen kérdezik meg a szüleiket, vagy azért, mert túl személyesnek érzik, vagy azért, mert éppen szégyellik.

Hogy mennyire a lányokról szól ez a könyv az is bizonyítja, hogy a számmisztikával kiszámolt névszámhoz tartozó jellemzés is megtalálható benne, természetesen a horoszkóp után. Tud nekem valaki, egy olyan fiút (vagy akár férfit) is mutatni, akit ez érdekel?:)

Olyan könyvecske ez, amit igazi iks "kincsnek" érzek tele hasznos információkkal, színes rajzokkal és szalagos könyvjelzővel, úgyhogy én nyugodt szívvel tudom ajánlani minden lánygyermekes családnak. .

Értékelés: 5/5 

Köszönöm a könyvet a Pongrác Kiadónak!
Eredeti cím: Girl to Girl
Fordította: Cséplő Noémi
Oldalszám: 336

2011. márc. 9.

David Almond: Skellig – Szárnyak és titkok

Már régóta kinéztem magamnak David Almond, Skellig című könyvét, de csak A vadóc elolvasása után kezdtem el igazán vágyakozni utána.

A történet egy Michael nevű fiúról szól, aki a családjával együtt nemrég költözött egy új, nem túl jó állapotú házba. A család nehéz helyzetben van. A szülők zaklatottak  a nemrég született kisbabájuk miatt, aki nagyon beteg és ehhez jön még a házon végzendő rengeteg javítás is, ami  ahhoz szükséges, hogy minél kellemesebb környezetben éljen a család. Egy nap a ház mellett álló lepusztul garázsban  Michael találkozik egy "lénnyel", Skellig-gel, aki szelíd, kissé kísérteties és nagyon beteges „embernek” látszik. Mély hatást gyakorol a fiúra, aki még éjszakánként is alig alszik, mert mindig e körül a "lény" körül forognak a gondolatai. Újdonsült barátjával Minaval együtt, el is határozzák, hogy segítenek rajta.  

A történetben nyomon követhetjük egy fiatal fiú érzelmit, aki egy családi traumán megy keresztül. Nemcsak kishúgáért aggódik rettentően, de a garázsban talált furcsa teremtmény miatt is. Helyzetét csak nehezíti, hogy az új házba való költözéssel kiszakadt megszokott környezetéből és ennek köszönhetően most nehezen találja a helyét, de szerencsére a  szomszéd kislányban barátra lel, aki segít átvészelni neki ezt a nehéz időszakot.
Én úgy gondolom, hogy ez a könyv egy figyelemre méltó történet, ami a hitről, a szeretetről - és ha hiszel benne, akkor a csodákról szól. A szereplőket nagyon empatikusnak, hihetőnek és életszerűnek éreztem és irtóra tetszett, hogy a szerző nem mondta ki, hogy ki, illetve mi is ez a Skellig, hanem inkább az olvasóra bízta, hogy kitalálja azt.

Összességében nagyon élveztem a könyv olvasását annak ellenére, hogy inkább a fiataloknak szól mintsem az én korosztályomnak. Elgondolkodtató volt és szívmelengető, egy olyan történet, amely mély erkölcsi értékű üzeneteket is hordozott magában.
- Doktor úr szerint a szeretettel lehet gyógyítani? – kérdeztem.
Felhúzta a szemöldökét, csücsörített, az állát ütögette.
Egyik diák jegyzetfüzetet és ceruzát vett elő a zsebéből.
- Szeretet – mondta az orvos. – Hm. Ugyan mit tudunk mi,
orvosok, a szeretetről? – kacsintott rá a jegyzetfüzetes diáklányra,
mire az elpirult. – „A szeretet a gyermek, ki lélegzetünk issza, a
szeretet a gyermek, ki a halált riasztja vissza”
- William Blake? – kérdeztem.
Felnevetett.
- Művelt ember áll előttünk – dicsért meg.
Úgy tudom, hogy 2009-ben film is készült a könyvből. Sajnos még nem volt szerencsém látni, de igyekezni fogok bepótolni.

Értékelés: 5/5 

Köszönöm a könyvet a Pongrác Kiadónak!
Eredeti cím: Skellig
Fordító: Cséplő Noémi
Oldalak száma: 127

2011. márc. 8.

Európa csodái kifestő és foglalkoztató füzet

Ismét egy kifestő és foglalkoztató füzetet szeretnék nektek bemutatni, amely Európa csodái névvel jelent meg a Manó Könyvek gondozásában. Ez a füzet, egy már meglévő sikeres sorozat része, melynek soraiban megtalálható még Magyarországról, Budapestről, Balatonról és Erdélyről szóló kiadványok is.

Belelapozva rögtön láttam, hogy egy komolyabb foglalkoztatóról van szó, mint amik eddig a kezembe kerültek. Úgy gondolom, hogy az iskoláskorú gyerekek földrajzi tanulmányaihoz nagyon jó kis alapot nyújthat.

 A füzet két részből áll, az első felén természeti érdekességekről - hegyekről, tengerekről, tavakról, meteorákról, vulkánokról, stb. -  tudhatunk meg többet, míg a füzet második felében a műemlékekrőlvárakról, templomokról, vízre épült városokról, stb. – szerezett érdekes információkkal bővíthetjük tudásunkat. Mindegyik látnivalónál található egy „Fejtörő”, melyeket még én is szívesen oldottam meg.
A középső oldalon lévő Európa városait ábrázoló térkép mellett, rengeteg érdekes adatot olvashatunk, mint például, melyik Európa legkisebb területű országa vagy melyik Európa legmagasabb pontja..... Ha mindez még nem elég, akkor elárulom azt is, hogy a füzetben az összes európai ország zászlóinak a képe is fellelhető. Megsúgom, hogy még közel sem írtam le azt a sok hasznos információt és játékos feladatot, amit ebben foglalkoztatóban olvashattam. Nem is értem, hogy hogy fér el ennyi minden 32 oldalon?

A kiadvány rengeteg látnivalóra és érdekességre hívja fel a figyelmet földrészünkön, amiket hajdanán még én is tanultam, de már rég elfelejtettem. Európa nevezetességeiről olvasva, úgy éreztem magam, mintha földrajz órán lettem volna, (de jó is lenne még!) amit meglepő módon, cseppet sem éreztem unalmasnak, vagy száraznak.

Nagyon tetszett ez a játékos kirándulás Európa körül, ezen a nagyon hasznos és tanító jellegű  kiadványon keresztül. 

A sorozat további részei:

"Kifestő és foglalkoztató kiadványunk segítségével meghívunk egy képzeletbeli körutazásra Magyarországon, hogy megismerjük hazánk szebbnél-szebb nevezetességeit. Olyan színes a paletta, hogy rögtön kedvet kapunk kiszínezni a gyönyörű fekete-fehér rajzokat, és elgondolkodunk a velük kapcsolatos érdekes ismereteken, rejtvényeken, feladatokon.
A játékos kirándulásba bevonhatjuk családtagjainkat, barátainkat is, hiszen ebben a füzetben különböző korú és érdeklődésű emberek egytől-egyig megtalálhatják a számukra legérdekesebb feladatokat."


"Hét látnivalót választottunk ki, de Budapest ennek sokszorosát kínálja. Olyan színes a paletta, hogy rögtön kedvet kapunk kiszínezni a fekete-fehér rajzokat, és elgondolkodunk a velük kapcsolatos érdekes ismereteken és feladatokon."







"Kifestő- és foglalkoztató füzetünk segítségével meghívjuk olvasóinkat egy képzeletbeli utazásra a Balaton körül, hogy megismerjük a ,,magyar tenger" legérdekesebb nevezetességeit.
Hét látnivalót választottunk ki, de a gyönyörű táj ennek sokszorosát kínálja. Olyan színes a paletta, hogy rögtön kedvet kapunk kiszínezni a fekete-fehér rajzokat, és elgondolkodunk a velük kapcsolatos érdekes ismereteken és feladatokon."



"Tündérkert", így nevezte Erdélyt Móricz Zsigmond, és valóban varázslatos vidék! 14 látnivalót választottunk ki a megszámlálhatatlanul sok közül. A paletta olyan színes, hogy rögtön kedvet kapunk kiszínezni a fekete-fehér rajzokat, és elgondolkodunk a velük kapcsolatos érdekes ismereteken és feladatokon. Újdonságként a füzet közepén egy részletes Erdély-térkép található"






2011. márc. 7.

Anne Fortine: Júlia

Erre a könyvre még a megjelenése előtt figyeltem fel a kiadó honlapján, történt mindez akkor, amikor valami jó kis romantikus regényre vágytam. Aztán amikor már ténylegesen is a kezemben tarthattam, kutakodtam egy kicsit a neten és úgy láttam, hogy a hazai vélemények sajnos nem túl pozitívak. Na, gondoltam magamban, most lehet, hogy jól bevásároltam ezzel a könyvvel és félre is tettem, de nemrég ismét felfigyeltem rá, és úgy döntöttem, hogy nem halogatom tovább az elolvasását.

A történetet röviden nem tudnám leírni és nem is nagyon szeretném, mert annyira szövevényes és bonyolult, hogy félek belezavarodnék, meg ugye gondolni kell azokra is, akik szeretik a meglepetéseket úgyhogy ennek fényében csupán néhány apró, de mégis fontos információt osztok meg veletek, olyanokat, amikből majd később a cselekmény kibontakozik.

Amikor a 25 éves Julie Jacobs nagynénje meghal, örökségül egy levelet kap, benne egy páncéldoboz kulcsával. Ez a kulcs az édesanyjáé volt, akit egy autóbaleset során veszített el  ikertestvérével együtt, még kisgyermek korában. Ahhoz, hogy Julie megtudja, hogy mit rejt a páncéldoboz Spanyolországba kell utaznia. Hiába árulja el  nagynénje a búcsú levelében, hogy Julie eredeti neve Giuletta Tolomei, mégis csak Sienaban tett nyomozása alkalmával derül fény arra, hogy milyen kapcsolatban is van ő az eredeti Giulettával, aki Shakespeare Rómeó és Júliájának ihletője. Spanyolországba történő utazásával pedig olyan izgalmas kalandokba bonyolódik, melyek örökre megváltoztatják majd az életét.

A történet két szálon fut. Az egyik a jelenben, a másik az 1340-es években játszódik. Az ötlet, melyban az író összekapcsolja két nő életét, ami különböző évszázadokban játszódik nagyon tetszett. Csak a könyv végére tudtam eldönteni igazából, hogy melyik történetet kedveltem meg jobban, és hát a középkorban játszódó vitte el a pálmát. Sőt, (súgva mondom) de azt hiszem, hogy ez a Rómeó és Júlia verzió jobban is tetszett, mint amit Shakespeare maga írt. Valahogy úgy éreztem, mintha ebben a kötetben a múltbéli történet cselekménye és a szereplők karaktere jobban kidolgozott lett volna, mint a jelenben játszódó részek. Egyébként lenyűgöző volt a könyv részletessége, magról a városról, annak nevezetességeiről, a város kis utcáiról, a spanyol emberekről, azok temperamentumáról és szokásairól szóló leírások.

Hogy akkor mégis miért kapott három és fél pontot, amit inkább négy alának mondanék?

Mert olvasás közben úgy éreztem magam, mint egy hullámvasútban. Egyszer elkapott a könyv lendülete és sehogy sem engedett, aztán hirtelen alábbhagyott, és azt vettem észre, hogy a gondolataim elkalandoztak. Ezek az elkalandozások főleg a jelen kori eseményeknél voltak gyakoriak. Nem tetszett Julie karaktere, aki huszonöt éves létére tizennyolc éves fejjel gondolkodott, és a könyv végével sem voltam igazán kibékülve, én egy kicsit elnyújtottnak éreztem. 
A leendő olvasóknak pedig azt ajánlom, hogy a könnyebb tájékozódás kedvéért, írjanak jegyzetet, melyben a város egyes helyszíneihez tartozó fontosabb eseményeket, vagy a szereplők őseit és azok házasságait is nyomon követhetik majd. Egyébként nagy kár, hogy alapból nem volt a könyvhöz egy ilyen kis útmutató mellékelve, sokat segített volna a tájékozódásban.:)
Sajnos már csak miután elolvastam a regényt, bukkantam rá erre az oldalra, ami nagyban megkönnyítette volna a dolgomat Siena nevezetességeivel kapcsolatban.

Mindenesetre, aki kedveli Rómeó és Júlia történetét és még Olaszországba is szerelmes, azoknak mindenképp ajánlom ezt a könyvet. :)

Értékelés:




Kiadó: Gabó Könyvkiadó 
Eredeti cím: Juliet
Fordította: Módos Magdolna
Oldalak száma: 528



2011. márc. 4.

Joyce Carol Oates: Állatok


Ez az első mű, amit Joyce Carol Oatestől olvastam és amit nem is fogok egyhamar elfelejteni.

A könyv Gillian Brauer, visszaemlékezésével kezdődik, aki 26 évvel ezelőtt, az 1970-es években, tizenegy csoporttársával együtt, szerelemes volt a campus legnépszerűbb professzorába, Andre Harrowba.

Irodalom tanárjuk, valamint az ellentmondásos és titokzatos szobrász felesége Dorcas, kiemelkednek a new englandi, egyetemi városból és a történet előrehaladtával érezni lehet, hogy valami titok lengi körül őket. A Harrow házaspár úgy vonzza a lányokat, mint a méz a méheket.

A városban több rejtély is van. Ott vannak a visszatérő gyújtogatások, aztán a titkos „gyakornoki” munka Dorcas mellett, amely minden lány álma, és végül Gillian barátnői, akik hirtelen és érthetetlen módon legyengülnek, depressziósak vagy a legrosszabb esetben öngyilkosok lesznek.

Gillian egy fiatal és tehetséges lány, de mégis csak a barátnői árnyékában van, túlzott szerénysége miatt. A professzor sütkérezik a lányok áhítatában és kihasználva rajongásukat, manipulálja őket, ezzel megzavarja érzelmeiket és felforgatja életüket. Feleségével együtt az önmagunkból kivetkőzés, dekadencia hívei. Elutasítanak mindent, amit vagy akit unalmasnak tartanak, ezért Mr Harrow diákjai, igyekeznek kitűnni egymás közül. Mindezt költeményeiken keresztül próbálják megvalósítani, amiben a legintimebb gondolataikat, titkaikat vagy éppen szexuális tapasztalataikat árulják el.
Az átszellemült fiatal lányok egy karizmatikus, gonosz és romlott embert tisztelnek. Hátborzongató, groteszk és nyugtalanító a mű. A könyvben lévő szereplők vagy züllöttek, vagy áldozatok, vagy hallgatólagos résztvevők egy mocskos játékban.

Úgy éreztem, hogy Gillian mindvégig megmaradt tisztának és szenvedélyesnek. A sexjelenetek nem részletezi az író, csak egy két képet villant fel előttünk, ami már bőven elég ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, hogy azok milyen gusztustalanul  ocsmányak és megalázóak. Olvasás közben undorodtam a szereplőktől, de ugyanakkor, majd szétvetett a kíváncsiság, hogy megtudjam, hogy mivé fajul mindez.


A könyv elég karcsú, csupán 134 oldal, de mégis sikerült az írónőnek, kissé bizarr, összetett karaktereket kialakítania. A történet végére érve, a nyomasztó érzés mellett tompa fájdalmat éreztem a lelkemben, ami sokáig nem múlt el.

„Állatok vagyunk, és ez a mi vigaszunk”

A könyv borítója nagyon szép szerintem illik a történethez.

Értékelés: 5/5

Kiadó: Geopen Könyvkiadó Kft.
Eredeti cím: Beasts
Fordította: Etédi Péter
Oldalak száma: 134

2011. márc. 2.

Februári beszerzéseim a januárival együtt

Mivel januárban kimaradt ez a kis összesítő és februárban meg alig költöttem könyvekre, így úgy gondoltam, hogy összevonom a két hónapot. Ez azért is előnyös, mert ha átlagolok, akkor teljesen korrekt mennyiség jön ki egy hónapra.:))



Januárban, főleg vásárlási utalványaimat költöttem el, mivel karácsonyra senki nem vett nekem könyvet, ami azért felháborító volt!!! Pedig még listát is készítettem, a hőn áhított kincsekről. A baj csak az volt, hogy ez a lista a kutyát sem érdekelte, pedig milyen nagy gonddal állítottam össze. De azért az utalványoknak is örültem:) 
Szóval szinte mindegyik könyvet így szereztem, kivéve a Pemberley-krónikákat, amit a romantikus fórumon zsákmányoltam. Az Álomparkot antikváriumból,  és a Három ember egy csónakbant  pedig egy molyos tagtól vettem. Az utóbbi két könyvet a HVG-ben olvasott ajánló miatt szereztem be. A mesekönyveket nem teszem fel, mert önző vagyok és csak azok kerülnek ide ami az enyém:)