2012. aug. 28.

2012. aug. 26.

Jo Barrett: Hát így történt

Hölgyeim! Fel a kezekkel azoknak, akiknek még nem törte össze a szívét egy Mr. Tökéletes. Akinek még nem fordult meg a fejében - miután a barátja csúnyán faképnél hagyta -, hogy az őt ért sérelmekért, legyen az vélt vagy valós, bosszút álljon rajta. Nos, aki jelentkezett az bizony mázlista, a többiek közül pedig biztos vagyok benne, hogy sokan megtestesítették már a régi mondást, miszerint „a pokolnál is rosszabb az asszonyi harag”. 

A történet főszereplője Madeline, egy harminc év körüli fiatal nő, akit az általa hőn szeretett férfi faképnél hagyott, becsapott, kihasznált, megalázott, majd, mint egy használt ruhát a sarokba dobott. Amikor kézbe vettem a könyvet, tudtam én, hogy ez nem egy szívmelengető történet lesz, hiszen erre már a cím is felhívta a figyelmem, miszerint ez „nem lávsztori”, de  ettől függetlenül, mégis mosolyogva kezdtem neki az olvasásnak, hiszen az eleje még nagyon is viccesen indult.  Aztán szép lassan lehervadt a mosoly az arcomról és a könyv végére olyan dühös lettem Maddy ex-barátjára, hogy már azon gondolkodtam, hogy ÉN hogyan is végezném ki ezt a megátalkodott gazfickót.

Madeline egy idióta volt. Nem is idióta, bocsánat, elragadtattam magma - még mindig a könyv hatása alatt vagyok -, inkább csak egyszerűen fülig szerelmes. Elkápráztatta őt Carlton a mozisztáros külsejével, a romantikus gesztusaival és természetesen az ágyban nyújtott teljesítményével. Rég észre kellett volna vennie Maddynek, hogy ez a férfi csak kihasználja. Millió-egy jel utalt erre. De Maddy vak volt. Na ja, ilyen a szerelem. Maddy egyébként - amellett, hogy a szerelem bolonddá tette - egy nagyon intelligens nő volt. Egy marketinges zseni, aki a szakmájában kimagaslóan teljesített. Carltonnal való kapcsolatának négy éve alatt, kemény munka árán, felépített és beindított egy céget, miközben ez a girnyó csak asszisztált neki. Majd miután szépen beindult a szekér, Carlton a lányt lapátra tette és minden lelkiismeret-furdalás nélkül átvette a cég irányítását. És ez még csak a jéghegy csúcsa volt.

A történet a szakítás után négy hónappal kezdődik, miután Maddy a sok személyi és szakmai pofon után eljutott arra a pontra, hogy egy mérgezett brownieval akarja meggyilkolni az ex-ét. (zárójelben jegyzem meg, hogy a bűneiért ez nagyon is kegyes halál lett volna a számára) A fejezetekben felváltva ismerhetjük meg a jelen – Maddy bosszúhadjáratának a kitervelését – és a múlt – Maddy és Carlton bimbózó, majd hanyatló kapcsolatának – a történetét.  A könyv végül is Maddy bosszújáról szól és arról, hogy hogyan szerzi vissza újra az önbecsülését és az emberi méltóságát egy ilyen megaláztatás után.

Szerintem mindenki tudja, hogy oda vagyok a romantikáért és a humorért, de a könyv vége számomra túl sziruposra és összecsapottra sikerült…….. utálom, amikor a könyv utolsó két oldalán minden megoldódik és majdnem! mindenki boldog.

De, hogy őszinte legyek ettől függetlenül mégis tetszett ez a meglehetősen érdekes és nagyon stílusos történet,  de egyvalamit határozottan állítok; Madeline butasága inkább bosszantott, mintsem szórakoztatott. A karakterek egyedülállóak voltak; az igazságot kereső Maddy hangja nagyon mulatságos volt, csakúgy, mint a legjobb barátnője, aki képtelen volt elsajátítani a zsidó vallást és szokásokat a férje kedvéért, de becsületére legyen mondva, hogy folyamatosan próbálkozott vele. A legszimpatikusabb mégis Maddy testvére volt számomra, aki kábítószerfüggőből lett rehabilitációs tanácsadó. A köztük lévő családi kötelék irigylésre méltó volt, ők tényleg törődtek és figyeltek egymásra. Na és nem feledkezhetek meg Dick-ről sem, a bérgyilkosról, aki inkább volt édesszájú, mintsem vérszomjas. Szóval a szereplőgárda elég színes és érdekes, már csak ezért is megér egy próbát a könyv és természetesen azért is, hogy tanuljunk kicsit Maddy bosszújából. Mindenesetre tény, hogy a könyv nagyon olvastatja magát, néhol humoros, néhol bosszantó...... tényleg alig bírtam letenni, no meg a végkifejletre is nagyon kíváncsi voltam. Azok, akik szeretik a chick lit regényeket szerintem nem fognak benne csalódni.

Egyébként szerintetek melyik a rosszabb, a fizikai vagy az érzelmi fájdalom? Ti melyiket választanátok, ha bosszút kéne állnotok az exeteken? 

Jo Barrett

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: This is How it Happened (Not a Love Story)
Fordította: Czibik Márta
Oldalszám: 323
A képre kattintva nagyít.

2012. aug. 24.

Lássuk csak, mi újság a Cor Leonis háza táján?


A nagy melegre való tekintettel rövid és lényegretörő leszek.

Karen Marie Moning:
Új nap virrad

Ár: 3490.-
Rengeteg új könyvvel rukkol elő a Cor Leonis kiadó a közeljövőben, melyek közül talán a legjobban és a legtöbben a Tündérkrónikák 5. részét várják, ami a korábbi híresztelések ellenére szeptember 17-ei dátummal jelenik meg....... esetleg 1-2 nappal korábban. Bár a Bookline-on szeptember 3-ai dátum szerepel, higgyétek el, biztos forrásból tudom, hogy ez nem igaz.

"Mac sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy most ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja minden átélt borzalom csak "rózsaszín" közjáték volt.
A nővére miatti bosszú már nem elég, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos.
A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés, és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit önnön hibájából elvesztett.
Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de az Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is!
Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy haladunk a történet vége felé.
Az Új nap virrad elemi erővel ejti rabul az embert a legelejétől, és el sem ereszti egészen a legvégéig, ahol a legnagyobb rejtély megoldása vár.
Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz-e a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történt valójában V’Lane-nel? És egyáltalán ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac? De ami a legfontosabb: maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?"

Nevada Barr: Ördögkatlan
Ár: 2990.-
A kiadó másik nagyon ígéretesen hangzó könyve az Ördögkatlan, aminek a trailerét itt láthatjátok.

"Nevada Barr Anna Pigeon történeteivel szerzett magának ismertséget. A Nemzeti Park Szolgálat különc rangerének kalandjaiból eddig tizenhat jelent meg, és az írónő – rajongói régi vágyát teljesítve – végre megírta a sorozat előzménydarabját.
Anna Pigeon meztelenül, betört fejjel, kificamodott vállal ébred egy víznyelő üreg mélyén a Glen Canyon sivatagos fennsíkján. Kiszáradt nyelve feldagadt a szomjúságtól. Fogalma sincs, hogyan került oda, nem emlékszik, mikor veszítette el a ruháját és az eszméletét. Kétségbeesetten próbálja felidézni, mi történhetett vele, és közben igyekszik felfedezni szűk börtönét…"
Megjelenés : 2012. szeptember 1.


Ár: 3990.-
Oldalszám: 296
A Nemtudomka csodálatos kalandjai, és az Éves horoszkóp 2013 megjelenésével kapcsolatban a kiadó még konkrét dátummal nem tud szolgálni, ellenben a Syd Field: Forgatókönyvírók kézikönyve -  A sikeres forgatókönyvírás gyakorlati lépései című könyvüket augusztus 27-ére ígérik.

Mindezen felül jó hír, hogy új szerzővel bővül a kiadó repertoárja, nevezetesen Alaya Dawn Johnsonnal, ám, hogy melyik könyvét adják majd ki, arról még nem szól a fáma..... nagyon titkolóznak! :)

Hamarosan megnyílik - előre láthatólag szeptember elején -  a kiadó webshopja is, ahol remélhetőleg kedvező feltételekkel lehet beszerezni a könyveiket, de addig is - ismét csak a pestieknek - jó hír, hogy azok számára, akik augusztus 26-án és szeptember 2-án ellátogatnak a kiadó standjához a Goubába a Gozsdu udvarba, azok 25% kedvezménnyel tudják megvásárolni a Forgatókönyvírók kézikönyvét és az Ördögkatlant.


2012. aug. 21.

2012. aug. 19.

Vág Bernadett: Kibeszélem az uram

Nem tudom, ki hogy van vele, de én soha nem szoktam a férjemet az uramnak szólítani. Ez után már csak egy lépés a parancsolom, és hát neeeem, a házasságot, mi nem ebben formában gyakoroljuk. Egyébként a férjem elnevezést sem szeretem használni igazán – régebben irtóztam tőle, manapság már egyre jobban kezdem megszokni. Egy pszichomókus biztosan tudná erre a magyarázatot. Általában csak a postás jelenlétében hangzik el, - de csak ha kérdezi egy-egy ajánlott levélnél - az "igen, ő a férjem" mondat, de mivel már egy jó ideje ugyanaz a postásunk, és ismerjük is egymást, így nem tesz fel nekem ilyen buta kérdéseket és nem kínoz azzal, hogy mindezt újra és újra elismételjem. Nálunk egyébként a párom elnevezés dívik, ez áll mindkettőnkhöz a legközelebb.

Persze sorolhatnám tovább az életünk párjára vonatkozó további, néha nagyon is találó elnevezéseket (apjuk, emberem, élettársam….) és az érzéseket, amik ezek a szavak hallatán formálódik meg bennünk, de azt hiszem, hogy ezt Vág Bernadett nagyon jól megfogalmazta, még akkor is ha nem mindegyikkel értettem egyet.

A könyv Bernadett, azaz Bari és az ő ura mindennapjait mutatja be rendkívül humoros és valljuk be, gyakran kissé túlzó módon. Húsz darab, csupán csak 3-4 oldalas történetet olvashatunk róluk, olyan történeteket, amelyekből  sugárzik, hogy ez egy jó házasság, és hogy ezek az emberek szeretik egymást és tolerálják egymás viselkedését. Főként Bari, akinek az ingerküszöbe talán az átlagosnál kissé alacsonyabban van. 

Rögtön az első történetnél, ahol a férj ébresztgeti a párját, könnyesre nevettem magam, mondom ezt nektek minden túlzás nélkül. Annyira tetszett, hogy miután jó kinevettem magam, azonnal a párom kezébe is nyomtam könyvet, hogy nagyon gyorsan olvassa el ő is, és miközben olvasta úgy izgultam mintha csak én írtam volna. Megdöbbenésemre neki egyáltalán nem tetszett, de aztán rájöttem, hogy miért. Mert hozzám hasonlóan ő is hihetetlen sok hasonlóság vélt felfedezni Bari férje és saját maga között, amit egyértelműen nem volt hajlandó tudomásul venni.

A könyvben olvasható valamennyi történeten kitűnően lehet szórakozni, de különösen a férj reggeli készülődéséről, az egeres kalandjáról a fürdőszobában, a főzéstudományáról és a betegeskedéséről szóló fejezetek tetszettek a legjobban. Hihetetlen, hogy a férfiak mennyire el tudják hagyni magukat, ha megtámadja azt a nem is mindig ellenállhatatlan testüket egy vírus.  

Vág Bernadett nagyon jól ír, tényleg csak ajánlani tudom ezt a nagyon rövidke, de annál stílusosabb és viccesebb könyvét, és hogy télen vagy nyáron olvassa az ember(?) az teljesen mindegy, mivel biztos, hogy mindenki talál benne a saját oldalbordájára jellemző történetet, ami higgyétek el, garantáltan könnyfakasztó lesz.

"Az uram öt óra harminckor kel.

(...)

Nekem elég lenne hat óra negyvenkor felébredni, amikor csörög az ébresztőóra, vagyis egy órával és tíz perccel később, mint amikor ő kel fel.

Mégis öt óra harminckor ébredek mindig, pont akkor, amikor az uram.
Régebben azt hittem, a szerelem teszi ezt. Hogy azért ébredek pontban vele együtt, mert azonos hullámhosszon rezdülünk, és ha neki kinyílik a szeme, akkor nekem is.
De ahogy múlnak az évek és egyre jobban kinyílik a szemem, lassan rájövök, hogy más oka van annak, hogy pontban öt óra harminckor ébredek, vagyis épp akkor, amikor ő kitrappol a fürdőszobába, hogy a nyitva felejtett ajtónál megcsobogtassa a csapot, és közben eldudorásszon egy-két áriát. Közben vérmesen szidja egy titokzatos nagynéni felmenőit (nyilván ilyenkor borotválkozik), leejti a kávéfőzőt, felkapcsolja a hálószobában (ahol aludnék) a villany, hogy megtalálja a fiókban az alsógatyáját, kicsoszog, csak úgy surrog a papucsa, a villanyt égve felejti, majd visszacsoszog, hogy mégis lekapcsolja, ám ekkor eszébe jut, hogy zoknit még nem vett elő a fiókból, ezért újra felkapcsolja, a fiókot kirángatja, aztán rádöbben, hogy ezzel esetleg megzavart engem az alvásban, úgyhogy engesztelésül rám mászik, beletérdel a hátamba, persze csak véletlenül, és belecuppog a fülembe egy olyan igazi csattanósat, és belebúgja, hogy bocs, Bari, nem akartalak felébreszteni."

Vág Bernadett


Kiadó: K.U.K. 
Oldalszám: 130
Ár: 1700.-

2012. aug. 13.

2012. aug. 11.

Julia Quinn: Ami Londonban történt (Bevelstoke trilógia 2.)

Képzeljétek! Voltam oly előrelátó, hogy egy! könyvvel mentem öt napra nyaralni a Balatonra. Igaz, hogy itthon van vagy 80 olvasatlan könyvem, de úgy gondoltam, hogy minek vigyek magammal olyan sokat, hiszen úgysem lesz időm a gyerekek mellett. Tévedtem. A drága jó és fáradhatatlan anyukámmal nem számoltam. Nos, eme kiterjedt előrelátásomnak köszönhetően már a második napon a városka könyvesboltjában kötöttem ki. Igaz, hogy az üzlet picike volt, de meglepő módon dugig volt könyvekkel. Szerencsére a Bevelstoke trilógia is ott díszelgett az egyik polcon, sok más, általam áhított kinccsel együtt. Gondolkodtam is erősen, hogy melyiket szeressem, de mivel az eddig olvasott összes (10) Julia Quinn regényről csakis jó tapasztalataim voltak, így a kikapcsolódás általam ismert és jó bevált módszerét választottam; egy regényt Miss Quinntől.

Főhősnőnk, Olivia hihetetlen szépséggel lett megáldva. Ebből kifolyólag már számos házassági ajánlatot kapott, melyeket - a kérők nagy szomorúságára - mind elutasított. Sajnos Olivia a legjobb barátnője férjéhez menetele után határozottan unalmas szezonnak nézett elébe. Én mondom nektek, nincs rosszabb egy unatkozó nőnél, aki a pletykálkodásban leli örömét. Bizony rossz hír volt ez Sir Harrynek, Olivia friss és ropogós új szomszédjának, akit a lány kíváncsiskodása és kémkedése bizony nagyon bosszantott. Egy darabig. Egészen addig, míg ez a kezdeti bosszankodás részéről át nem csapott szórakozásba. Míg Sir Harry azon gondolkodott, hogy vajon meddig és hogy miért figyeli őt a lány az ablakán keresztül a függönnyel álcázva magát, addig Lady Olivia azon gondolkodott, hogy vajon miért visel az új szomszédja a dolgozószobájában egy vicces tollas kalapot és miért dobálja kötegestől a tűzbe a papírjait. Arról már nem is beszélve, hogy miért ölte meg a feleségét, amit egyébként az egyik legjobb barátnője kottyintott el neki egy közös legyi-petyis teázás alkalmával.

Oliviát a szerző olyan „intelligenciát” sugalló tulajdonságokkal ruházta fel, ami nagyon vonzóvá tette őt az olvasók számára. Például, nagyon szeretett újságot olvasni és politizálni, de nem szeretett varrni, valamint gótikus női regényeket olvasni. Harry is csak csupa jó tulajdonságokkal jeleskedhetett. Ő egy nagyon józan és nagyon magányos férfi volt, kitűnő humorral és szomorú múlttal.

Lehet, hogy már elcsépelt, de én még mindig imádom, amikor a két szereplő nem kedveli egymást a történet elején. Aztán egy idő után szinte észre sem veszik, de egyre közvetlenebbül és őszintébben tudnak egymással beszélgetni, és létrejön a legkedvesebb romantikus dolog, ami ilyenkor történni szokott; barátok lesznek….. aztán, majd ezen túl lépve persze szerelmesek.

A legemlékezetesebb jelenet Lady Olivia szalonjában történt, amikor Herry unokatestvére Sebastian, rögtönzött színházi előadást tartott Miss Butterworth és a bolond báró című gótikus regényből. Ezen kívül ugyancsak elragadó és romantikus jeleneteknek tartottam, Olivia és Harry, ugyancsak e nemes műről folytatott magasröptű irodalmi diskurzusait, amit természetesen ki-ki a saját ablakában lógva vitt véghez. (Megjegyzem, hogy a Miss Butterworthról szóló könyv szerepelt a Csókja megmondja regényben is. Ezek után már én is nagyon kíváncsi lennék rá.)

A regény cselekménye nem volt annyira egyszerű, mint azt gondolnánk, - na jó, azért a tíz körmömet sem rágtam le tövig - volt némi másodlagos cselekmény, bizonyos oroszokkal, ami  legalább egy kis izgalmat és színt vitt a történetbe. Egy dolog volt csupán ami nem tetszett, illetve pontosabban egy kifejezés, ami annyira közönségesen hatott ebben a bájos mesében, hogy azt olvasva kissé felszisszentem. Ez pedig az orosz herceg szájából hangzott el Oliviára vonatkozólag...... pontosabban, hogy mit is kívánna vele tenni.

Természetesen a könyv vége kissé szirupos lett, amit egyáltalán nem éreztem problémának, hiszen így volt összhangban a történettel.

Egyébként mindegyik Julia Quinn könyv olvasásánál a következő dolgok történnek velem: ha épp nem kuncogok a vicces jelenteken, akkor pont sóhajtozok, főleg a könyv végén. Egyrészt azért mert sajnálom, hogy vége lett, másrészt pedig azért, mert irigykedem a hősnőre. Milyen jó lenne abban a korban élni. Persze csak egy báli szezon erejéig. Aztán átölelve a könyvet mindig elgondolkodom, hogy vajon Miss Quinn következő regénye, kiről fog szólni? Melyik családtagról, ismerősről vagy akár szomszédról?
De végül is ez tök mindegy, mert biztosra tudom, hogy szórakoztató lesz.

Julia Quinn

A trilógia további részei:

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: What Happens in London
Fordította: Palásthy Ágnes
Oldalszám: 400

2012. aug. 8.

A hét borítója

Mit sem sejtve nézegettem ezt a gyönyörű borítót, hogy vajon milyen történetet takarhat, amikor megdöbbenve vettem észre, hogy ezt a könyvet én már olvastam ....... épp pár napja fejeztem be. Nálunk A láthatatlanok címmel jelent meg - és be kell valljam, hogy nem tudom hova tenni ezt a borítót. Gyönyörű és varázslatos, de nem értem, hogy mi köze a történethez? Határozottan jobban eltalált, mind cím és mind borító tekintetében a magyar kiadás. 

2012. aug. 7.

Clara Sánchez: A láthatatlanok

"-Ők nem érzik bűnösnek magukat....Egyet sem ismertem közülük, aki valaha is megbánást tanúsított volna. Úgy gondolják, hogy egy megváltozott világ áldozatai, amely nem érti meg őket. A bűntudat teljes hiánya - tette hozzá lehorgasztott fejjel - sokukat megmentette... Felszabadultak, sikerült nagyon jól túlélniük. Egymás közt biztosan úgy viselkednek, mint a felsőbbrendű lények."

Már a megjelenésnél felfigyeltem erre a könyvre, csak az tartott vissza tőle, hogy féltem, nagyon fájdalmas lesz olvasnom. Azonban olyan sokan jó véleménnyel voltak róla, hogy engedtem a kísértésnek. És valóban, annak ellenére, hogy a történet végével nem voltam maximálisan elégedett, vétek lett volna kihagyni.

A regénynek két főszereplője van; Sandra, egy fiatal terhes nő, és Julián, egy 80 éves idős ember. Sandra egzisztenciális válságban van. Azért utazik nővére tengerparti házába, hogy megtalálja önmagát, hogy eldöntse, hogyan tovább az életben. Julián Buenos Airesből érkezik Costa de Solba  - és lehet, hogy ez most durván fog hangzani  -, azért hogy náci háborús bűnösökre vadásszon. E két ember sorsa idővel keresztezi egymást, olyan közös kalandba keverednek, amely egyikük számára sem veszélytelen.

Be kell valljam, öregek ide vagy oda, nekem a két szereplő közül az öregúr volt szimpatikusabb. Julián a II. világháború idején a mauthauseni haláltáborban raboskodott barátjával, Salvaval.  Szabadulásuk után ő, de főleg a barátja, a régi náci háborús bűnösök felkutatásának szentelte az életét. Egy nap Julián levelet kap Salvatól, melyben egy újságkivágást talált, egy idős norvég házaspárról. Mivel az egykori náci bűnösök legtöbbje Spanyolországba költözött, Salva kérése egyértelműen a még ott maradtak felkutatására irányult, és kéri Juliánt, hogy utazzon hozzá és legyen a segítségére a képen látható emberek leleplezésében.

Eközben Sandra egy tengerparti sétája során találkozik egy idős házaspárral, akikkel később olyan jó baráti viszonyba kerül, hogy hozzájuk költözik és fizetés fejében társaságuk lesz az öregeknek. Ezt a kezdeti idillt Julián szakítja meg, aki olyan információkat közöl a lánnyal a "kedves" norvég házaspárról, hogy Sandra komolyan kételkedni kezd, józan ítélőképességének a megbízhatóságában.

A regény segítségével visszamegyünk a II. világháború borzalmaiba, és akaratlanul is megérint bennünket a múlt. A történetet két szemszögből olvashatjuk, amit látszólag párhuzamosan mondanak el  a szereplők - Sandra és Julián. Beszámolóikban gyakran találkoztam átfedéssel, ugyan azokat az eseményeket két szemszögből is olvashattam, ami néhol kissé untatott, hiszen tűkön ülve vártam a történet végkifejletét.

Különösen szerettem és érdekesnek találtam a szereplő párosítást; egyrészt itt van egy öreg, háborúban edzett és szörnyű dolgokat átélt ember, akinek a horgonya  az elhunyt felesége és a remény, hogy végre elégtételt vehet a megkínzóin. Másrészt pedig itt van egy fiatal, harmincas nő, aki el sem tudja képzelni, azokat a borzalmak - velem együtt - ami a haláltáborokban történt. Sandra karaktere hihetetlen érzelmi metamorfózison ment keresztül. Csodáltam átalakulását, de ugyanakkor bosszantott is a kezdeti lusta, céltalan és felelőtlen viselkedése. Mindenesetre tény, hogy a vele történt események teljesen megváltoztatták a lány életét és személyiségét. A két szereplő, két világot képviselt; Sandra a fiatalságot és a vitalitást, Julián pedig a türelmet és a tapasztalatot. Sandra a jövőben, Julián pedig a múltban élt.

Sajnos hamar a könyv végére értem, voltak részek, ahol szinte alig bírtam letenni. Már túl jártam a felénél, amikor a barátnőmnek beszámoltam az eddig olvasottakról és mi tagadás mesélés közben azonnal libabőrös lettem. Mindezek ellenére mégis, miután becsuktam a regényt, hiányérzetem maradt, és kissé csalódott is voltam.... érzésem szerint a történet a végére szétesett.

Mindenesetre élmény volt olvasni ezt a könyvet, amit Clara Sanchez ennyire egyszerű és közvetlen stílusban írt meg. Érdekes regény volt, melynek célja - véleményem szerint - elsősorban az emlékezés.

"-És amit most csinálsz, azt miért csinálod? Miért jöttél ide?
- Barátságból és gyűlöletből - mondta, és bekötött kezével fölemelte a kávéscsészét. - A Salva barátomhoz fűződő barátság miatt jöttem, s az általad ismert szörnyek iránti gyűlöletből maradtam."

4/5

Kiadó: Park
Eredeti cím: Lo que esconde tu nombre
Fordította: Dornbach Mária
Oldalszám: 364

2012. aug. 1.

Kérdés díj


Grettytől kaptam ezt a kedvességet, amit ezúton is nagyon köszönök :)

A játék lényege a következő:
  • Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
  • A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
  • 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
  • 11 embert meg kell jelölni és linkelni
  • Nincs visszaadás/visszajelölés
Válaszaim Gretty kérdéseire:

1. Általában mikor és hogyan szakítasz időt az olvasásra?
Amikor este a gyerekek alszanak, akkor jön el az én időm. És hogy hogyan? Ágyban, párnák közt....

2. Ha azt az időt nem olvasással töltenéd, akkor mi az alternatíva? 
Tévézés.

3. Minden általad olvasott könyvből készül bejegyzés?
Nem

4. Van valamilyen különleges, könyves rigolyád? (Ha igen, akkor micsoda?)
Halmozom őket.

5. Ha kiadóvezető lennél, mi alapján választanál könyveket?
A fiatalság lelkesedése nem ismer határokat. Ha ezt nem használnám ki felkopna az állam.

6. Mi történik azokkal a könyveiddel, amikkel nagyon mellényúltál?
Elcserélem

7. Térítesz-e olvasásra másokat a környezetedben?
Nem, már feladtam.

8. Ki a kedvenc női karaktered?
Miért nem férfi?

9. Van-e olyan író, akit örökre eltiltanál attól, hogy történeteket vessen papírra?
Olvastam egyszer egy könyvet nem meglepődni .... egy írótól..... amit nem tudtam befejezni, és amit máig sem tudok kiverni a fejemből. Még mindig kísért rémálmaimban, tehát ha úgy vesszük elérte a célját. Na, ezen az írón erősen elgondolkodnék, hogy karanténban lenne a helye.

10. Ha süt a nap, kék az ég, zöld a fű, nincsenek gondok, csak lehetőségek, olvasol vagy mással foglalkozol?
Vannak lehetősége? Milyen lehetőség?

11. Ha más témában kellene blogolni, mit választanál?
Sütés, főzés


Szóval 11 dolgot kell mondanom magamról.....

1. Naponta 3-4 kávét iszom.

2. Máig nem tudtam még eldönteni, hogy a kutyákat vagy a macskákat szeretem-e jobban.

3. Blogolásom legelején volt egy olyan könyvem, amiről amit írtam bejegyzést, sehogy sem tetszett. Kértem a férjemet, hogy olvassa már át és ha gondolja, akkor nyugodtan bele is nyúlhat. Néhol. Nos, neki annyira nem tetszett, amit írtam, hogy az egészet átírta, csak a "Köszönöm a könyvet a ........kiadónak" mondatom maradt érintetlenül. Azóta nem kérem ki a véleményét és a blogomat sem engedem, hogy elolvassa. 

4. Igen erősen gondolkodom egy másik blogon, melyben a  sütési (csak is sütemény) tehetségemről tennék tanúbizonyságot.

5. Szeretem az acidjazz, trance és a house stílust. (Ó azok a boldog, gondtalan partyzós évek....)

6. 36 éves vagyok, de 28-nak érzem magam, csak ha a postás hozza a számlákat öregszem meg hirtelen.

7. Imádom a menzai tejbegrízt. (Ha valaki tudja, hogy hogy készítik, kérem a receptjét)

8. Utálom a nyarat és a Balatont. Kedvenc évszakom az ősz és a tél.

9. Többet költök könyvekre, mint magamra, amit a férjem néha sérelmez is

10. Nem járok templomba, de esténként szoktam imádkozni.

11. Húúú, de sok ez a 11....

A 11 kérdésem pedig ......

1. Kedvenc sorozatod? (film)
2. Kedvenc műsorod a rádióban?
3. Mennyit költesz havonta könyvekre?
4. Mi volt a legutóbbi film, amit a moziban láttál?
5. Mi a reakciód arra, ha valaki az általad egekig magasztalt könyvről negatív kritikát ír?
6. Szoknya vagy nadrág?
7. Mi volt eddigi életed legkellemetlenebb szituációja, amit nem szégyellsz másokkal is megosztani?
8. Mi szerint választasz olvasmányt, ki és mi az aki befolyásolni szokott ebben?
9. Melyik volt az a könyv, ami annyira rossz volt, hogy azóta sem tudtad elfelejteni?
10. Milyen szerepet tölt be az életedben a blogod?
11. Ha szereplője lehetnél egy regénynek (lehet mellékszerep is, ami akár később főszereppé is válhat), melyik lenne az?

A kérdezettek:                                                    
A többiek, akiknek küldeném még, már rég megkapták.



Júliusi beszerzéseim

Ebben a hónapban - hála a Rukkolának - nem sokat költöttem könyvekre, ellenben a postaköltségem jelentős mértékben megugrott. De ezt igazán nem bánom, mert egy tucat olyan  könyvtől sikerült megválnom, amiket már nem is tudom, hogy hány hónapja tettem fel a molyra - csere céljából -, de ez idáig még senki nem jelentkezett értük, vagy ha igen, akkor nem tudott olyat ajánlani cserébe, ami engem is igazán érdekelt volna. Most ezekért, a számomra számkivetett könyvekért cserébe, olyan gyönyörűségeket sikerült beszereznem, amikre már régóta áhítoztam.


Én úgy gondolom, hogy aki gyors volt és az elsők között regisztrált a Rukkolán, az jó könyvekhez tudott hozzájutni, de ahogy nő a felhasználók száma és egyre több "szemét" kerül fel az oldalra, ez bizony egyre nehezebb. Ami számomra a legbosszantóbb a rendszerben, hogy nem jelentkezési sorrendben lehet elvinni a kívánt  könyveket, hanem a gyorsaság számít. Könyörgöm.....ki az aki állandóan ott ül a gép előtt és azt nézi, hogy mikor válik egy könyv elérhetővé?
Úgyhogy van egy olyan érzésem, hogy még egy kicsit bosszankodom ezen, utána pedig a lelki nyugalmam megőrzése érdekében nem játszom tovább. 

Természetesen vásároltam is könyveket, az Én, a férjem és ő csak 700.- forint volt a Tescoba, az Ysabelt 800-ért vettem a fórumon és Az udvarház rejtélye pedig szintén egy csere, de ez kivételesen a molyról.

 
Ebben a hónapban egy nagyon kedves molytól meglepetést is kaptam - amit igazán nem kellett volna -, nagyon köszönöm irtó jól esett. Már régóta kíváncsi vagyok erre a könyvre, egyszer már a könyvtárból is kihoztam, de olvasatlanul kellett visszavinnem. Nagyon köszönöm Niki!