Képzeljétek! Voltam oly előrelátó, hogy egy! könyvvel mentem öt napra nyaralni a Balatonra. Igaz, hogy itthon van vagy 80 olvasatlan könyvem, de úgy gondoltam, hogy minek vigyek magammal olyan sokat, hiszen úgysem lesz időm a gyerekek mellett. Tévedtem. A drága jó és fáradhatatlan anyukámmal nem számoltam. Nos, eme kiterjedt előrelátásomnak köszönhetően már a második napon a városka könyvesboltjában kötöttem ki. Igaz, hogy az üzlet picike volt, de meglepő módon dugig volt könyvekkel. Szerencsére a Bevelstoke trilógia is ott díszelgett az egyik polcon, sok más, általam áhított kinccsel együtt. Gondolkodtam is erősen, hogy melyiket szeressem, de mivel az eddig olvasott összes (10) Julia Quinn regényről csakis jó tapasztalataim voltak, így a kikapcsolódás általam ismert és jó bevált módszerét választottam; egy regényt Miss Quinntől.
Főhősnőnk, Olivia hihetetlen szépséggel lett megáldva. Ebből kifolyólag már számos házassági ajánlatot kapott, melyeket - a kérők nagy szomorúságára - mind elutasított. Sajnos Olivia a legjobb barátnője férjéhez menetele után határozottan unalmas szezonnak nézett elébe. Én mondom nektek, nincs rosszabb egy unatkozó nőnél, aki a pletykálkodásban leli örömét. Bizony rossz hír volt ez Sir Harrynek, Olivia friss és ropogós új szomszédjának, akit a lány kíváncsiskodása és kémkedése bizony nagyon bosszantott. Egy darabig. Egészen addig, míg ez a kezdeti bosszankodás részéről át nem csapott szórakozásba. Míg Sir Harry azon gondolkodott, hogy vajon meddig és hogy miért figyeli őt a lány az ablakán keresztül a függönnyel álcázva magát, addig Lady Olivia azon gondolkodott, hogy vajon miért visel az új szomszédja a dolgozószobájában egy vicces tollas kalapot és miért dobálja kötegestől a tűzbe a papírjait. Arról már nem is beszélve, hogy miért ölte meg a feleségét, amit egyébként az egyik legjobb barátnője kottyintott el neki egy közös legyi-petyis teázás alkalmával.
Oliviát a szerző olyan „intelligenciát” sugalló tulajdonságokkal ruházta fel, ami nagyon vonzóvá tette őt az olvasók számára. Például, nagyon szeretett újságot olvasni és politizálni, de nem szeretett varrni, valamint gótikus női regényeket olvasni. Harry is csak csupa jó tulajdonságokkal jeleskedhetett. Ő egy nagyon józan és nagyon magányos férfi volt, kitűnő humorral és szomorú múlttal.
Lehet, hogy már elcsépelt, de én még mindig imádom, amikor a két szereplő nem kedveli egymást a történet elején. Aztán egy idő után szinte észre sem veszik, de egyre közvetlenebbül és őszintébben tudnak egymással beszélgetni, és létrejön a legkedvesebb romantikus dolog, ami ilyenkor történni szokott; barátok lesznek….. aztán, majd ezen túl lépve persze szerelmesek.
A legemlékezetesebb jelenet Lady Olivia szalonjában történt, amikor Herry unokatestvére Sebastian, rögtönzött színházi előadást tartott Miss Butterworth és a bolond báró című gótikus regényből. Ezen kívül ugyancsak elragadó és romantikus jeleneteknek tartottam, Olivia és Harry, ugyancsak e nemes műről folytatott magasröptű irodalmi diskurzusait, amit természetesen ki-ki a saját ablakában lógva vitt véghez. (Megjegyzem, hogy a Miss Butterworthról szóló könyv szerepelt a Csókja megmondja regényben is. Ezek után már én is nagyon kíváncsi lennék rá.)
A regény cselekménye nem volt annyira egyszerű, mint azt gondolnánk, - na jó, azért a tíz körmömet sem rágtam le tövig - volt némi másodlagos cselekmény, bizonyos oroszokkal, ami legalább egy kis izgalmat és színt vitt a történetbe. Egy dolog volt csupán ami nem tetszett, illetve pontosabban egy kifejezés, ami annyira közönségesen hatott ebben a bájos mesében, hogy azt olvasva kissé felszisszentem. Ez pedig az orosz herceg szájából hangzott el Oliviára vonatkozólag...... pontosabban, hogy mit is kívánna vele tenni.
Természetesen a könyv vége kissé szirupos lett, amit egyáltalán nem éreztem problémának, hiszen így volt összhangban a történettel.
Egyébként mindegyik Julia Quinn könyv olvasásánál a következő dolgok történnek velem: ha épp nem kuncogok a vicces jelenteken, akkor pont sóhajtozok, főleg a könyv végén. Egyrészt azért mert sajnálom, hogy vége lett, másrészt pedig azért, mert irigykedem a hősnőre. Milyen jó lenne abban a korban élni. Persze csak egy báli szezon erejéig. Aztán átölelve a könyvet mindig elgondolkodom, hogy vajon Miss Quinn következő regénye, kiről fog szólni? Melyik családtagról, ismerősről vagy akár szomszédról?
De végül is ez tök mindegy, mert biztosra tudom, hogy szórakoztató lesz.
De végül is ez tök mindegy, mert biztosra tudom, hogy szórakoztató lesz.
 |
| Julia Quinn |
A trilógia további részei:
Kiadó: Gabo
Eredeti cím: What Happens in London
Fordította: Palásthy Ágnes
Oldalszám: 400
annyit írsz róla hogy lassan kedvet kapok, de melyik regényével érdemes kezdeni?
VálaszTörlés:D Hát eddig még nem untam meg és nem is csalódtam az írónő könyveiben. Annyira tetszik a stílusa és a humora....
VálaszTörlésSzerintem a Bridgerton család sorozatával kezd, az a legjobb!
Látom ill. olvasom, hogy akkor ez is a "bejövős" JQ könyvek közé tartozik. :)
VálaszTörlésigen :) Nekem mindegyik az:)
VálaszTörlés