2015. máj. 24.

Josh Malerman: Madarak a dobozban

Az előző thrilleremhez hasonlóan most is a könyv fülszövege volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet és most, hogy pár nap alatt már a végére is értem, azt kell mondja, hogy  egy cseppet sem bántam meg, hogy elolvastam és áldoztam rá sőt, határozottan tetszett a történet, még akkor is, ha esténként rendesen beparáztam tőle.

A könyvről röviden annyit, hogy a világ, amiben a történet játszódik a végét járja, ugyanis egy olyan ismeretlen és rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni, mert ha ezt bárki megteszi, akkor egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy őrjöngő gyilkossá váljon. Eleinte még csak szétszórt pletykák és tudósítások voltak hallhatok olyan hajmeresztő dolgokról, melyekben emberek láttak valamit, mely után megőrültek és kegyetlen módon megölték társaikat, majd utána végeztek magukkal is. Aztán hamarosan ezek a hírek egyre gyakoribbá váltak, míg végül a tévé elsötétült, a rádió elhallgatott az internet pedig összeomlott. A hisztéria és a rettegés az egész világot bejárta.

Egy ilyen világban él Malorie, két 4 éves gyermekével együtt egy elsötétített lakásban. A gyerekek születésük óta nem látták a külvilágot, csakis a biztonságosan elsötétített lakásban nyithatták ki a szemüket. Malorie jól tudta, hogy nem élhetnek így tovább és egy nap, el kell majd hagyniuk a menedéket adó házat, és ez a nap, most érkezett el.

A történet két idősíkon játszódik, az egyik a jelen, melyben Melorie szemfedőt kötve a saját és a gyermekei szemére a folyópartra botorkálva beülnek egy üres csónakba és elindulnak egy másik helyre, ahol azt remélik, hogy biztonságban lehetnek. A másik pedig a majdnem öt évvel ezelőtti múlt, melyben megismerhetjük, hogy hogyan tört ki ez az egész hisztéria, hogyan került Malorie ebbe a menedékházba, kik voltak a társai, akikkel együtt próbálta átvészelni ezt a veszélyekkel teli hihetetlen időszakot, és ki volt az a furcsa ember, akinek a felbukkanása aztán mindent megváltoztatott.

A könyv erőssége a hangulatában rejlik, mely abból az egyszerű megállapításból fakad, hogy a legijesztőbb fenyegetés az ember számára mindig az, amit nem láthat. Gondoljatok csak bele, senki nem tudja, hogy hogy nézhetnek ki azok a teremtmények, amik megpillantása ilyen borzalmas hatással van az emberre. Akik látták, azok mind meghaltak, akik pedig nem, azok négy fal között, zárt ajtók és ablakok mellett élik napjait. De azoknak is ki kell menniük a túléléshez szükséges dolgok beszerzése miatt, és Malorie is ezt teszi, ha vízre vagy élelemre van szüksége. Próbáljátok csak a helyébe képzelni magatokat; csakis lekötött szemmel léphettek ki a házból, és ha kint vagytok, nagy valószínűséggel találkozni fogtok egy szörnyeteggel, aki lehet, hogy követni fog, vagy csak egyszerűen ott van melletted és figyel. Hallod a lába alatt megroppanó száraz faleveleket, és ahogy feléd közeledve odaér hozzád, érzed a teste melegét a meztelen karodon, de bárhogy is pánikolsz, nem nyithatod ki a szemed, mert ha ezt megteszed azonnal véged van.
Ebből a szituációból fakad az a kiszolgáltatott érzés és rettegés, ami végig átjárja a könyvet és mely miatt olyan nyomasztóvá és sötét hangulatúvá válik az egész, hogy az szinte agyonnyomja az olvasót. De ennek ellenére mégsem bírod ki, hogy ne olvasd tovább, még akkor sem, ha érzed, hogy ezzel még több szörnyűség zúdul majd rád, mert a kíváncsiságod nagyobb a félelmednél. Vajon mi lehet az a valami amitől megőrülnek az emberek, és vajon mi lesz a sorsa Malorie-nek és két gyermekének ebben az elcseszett ismeretlen teremtményekkel teli világban.

"Az a pillanat, amikor már eldöntötted, hogy kinyitod a szemed, de még épp nem tetted meg, az egyik legijesztőbb ezen az új világon."

A könyvnek több szereplője is van, de Malorie volt mind közül a legerősebb. Őt egy baromi kemény nőnek tartottam olyannak, akit a rengeteg fájdalom, szörnyűség és veszteség edzett ilyennek. Kevesen lennének képesek egy ilyen sarkaiból kifordult világban úgy talpon maradni, mint ahogyan azt ő tette. Malorie elfogadta, hogy itt a világ vége, és nem siránkozott vagy esett kétségbe, hanem úgy nevelte a gyerekeit – mely módszereket igen kegyetlennek tartottam -, hogy segítsék őt a túlélésben.

"Olyan életet nyújtasz nekik, amelyet nincs értelme megélni."

Eleinte nagyon zavart, hogy egyszerűen csak Lánynak és Fiúnak nevezte őket, de aztán ahogy jobban belegondoltam és próbáltam beleélni magam az ő helyzetébe rájöttem, hogy talán azért nem adott a gyerekinek nevet, mert az közelebb hozta volna őket hozzá, ami elterelte volna a figyelmét a túlélés szabályairól és az igazi céljáról; a menekülésük megvalósításáról.

A könyvet éjszakánként olvastam, de ugye mondanom sem kell, hogy nem sokáig bírtam, mert olyan hamar át tudtam venni a történet sötét és nyomasztó, rettegéssel és félelemmel teli hangulatát, hogy totál beijedtem és úgy gondoltam, hogy a nyugodt alvás érdekében inkább majd nappal folytatom tovább - persze nappal soha nem volt rá időm, így maradtak az éjszakák és a felkapcsolt villanyok. Meg kell hagyni, nagyon tetszett az író stílusa és az elbeszélés módja, melyekkel roppant erős atmoszférát tudott teremteni a könyvben, őszintén szólva magam sem gondoltam volna, hogy ez nekem ennyire be fog majd jönni.
Josh Malerman
A könyv végére érve elégedetten csettintettem egyet, hogy ejha, ez aztán egy nagyon erős és ütős nyitó, amolyan felvezető kötetre sikerült, mely véleményemmel csak az volt a baj, hogy sehol nem találtam információt arra vonatkozólag, hogy ez egy sorozat első része lenne. Remélem csak én bénáztam és lesz folytatás, mert ellenkező esetben a végével kapcsolatban igen erős hiányérzet maradt bennem.  

A könyv hátulján olvasható, hogy a filmjogok már elkeltek. És valóban, olvasás közben nekem is többször megfordult a fejemben, hogy ez a könyv tényleg filmvászonra kívánkozik, de hogy én azt a büdös életbe nem fogom megnézni az is biztos. Elég volt olvasnom a történetet, ha még látnom is kéne azt a sok vérengzést és borzalmat, ami Malorie életét végigkísérte, az már tuti kiverné nálam a biztosítékot.


Kiadó: Fumax
Sorozat:-
Eredeti cím: Bird Box
Fordította: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 256

11 megjegyzés:

  1. ...tegnap már 140 oldalt elolvastam,de alig mertem kimenni a mosdóra éjjel :-)
    nagyon izgalmas...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ugye? :) én is így voltam vele, nem is mertem sokat olvasni belőle esténként, mert felzaklatott, nagyon para könyv. :)

      Törlés
  2. Kiolvastam végre volt időm,nekem nagyon tetszett,remélem nemsokára olvashatunk tőle mást is.Most kicsit könnyedebbre van szükségem Mhairi McFarlane:Helló,szia,szeretlek következik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is bízom benne.:)
      És de jó, hogy azt fogod olvasni, az már nekem is megvan, én is hamarosan sort kerítek majd rá. Remélem tetszeni fog nekünk :)))))

      Törlés
  3. ...a Helló,szia,szeretlek tuti kis könyv felén túl vagyok,de olyan helyen olvasd ahol nem gáz hogy vinnyogva nevetsz rajta.Imádni fogod.Ess neki :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, de jó, hogy ezt írod, mert a minap épp egy olyan értékelésbe futottam bele, ami kicsit elvette a könyvtől a kedvem... de most helyrebillent az egyensúly. :)

      Törlés
  4. ...szóval mindenképp olvasd el nekem tetszett,én is olvastam róla negatívat,lehet hogy ugyan azt az értékelést amit te magad is,nekem nem okozott csalódást,hozta azt a színvonalat számomra azokkal az írókkal akikkel összehasonlították.Poént nem szeretnék lelőni,nekem az egész olyan életszerű volt.Talán mert teljes mértékben tudtam azonosulni a lánnyal.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jelnetem tegnap elkezdtem olvasni :)))

      Törlés
  5. :-)) Szóval hogy tetszik????

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem is tudom… rosszabbra számítottam, sokkal rosszabbra. Azt azért nem mondom, hogy ez lesz nálam az év könyve (nincs benne semmi extra), de eddig egyáltalán nem volt rossz, kikapcsolt és szórakoztatott sőt, most, hogy már a közepénél tartok, kezd egyre érdekesebb lenni, szóval szerintem nem annyira gáz ám, mint ahogyan azt sokan állítják…. tetszik, jó lesz ez. :).... remélem a vége sem okoz majd csalódsát.

      Törlés
    2. Befejeztem és sajnos nekem a könyv második fele nem tetszett. Nem tudtam azonosulni a főszereplővel és a hosszú visszaemlékezések is rendkívül untattak... sajnálom, pedig tényleg jónak indult. :(

      Törlés