2013. nov. 27.

Blogturné ~ Sherry Gammon: Szerethetetlen (Port Fare #1)

"Maggie profi volt önvédelemben. Nem akarta, hogy közel kerüljek hozzá. Nehéz élete volt, fájdalommal teli, és kétségtelenül bennem csak egy újabb embert látott, aki bánthatja. Valószínűleg úgy érezte, jobb elszakadni tőlem, mielőtt megsérülne. Alig bírtam elhinni, hogy tényleg azt gondolja, magáról, hogy nem lehet szeretni. "

A tizenhét éves Maggie Brownnak alig van pénze élelmiszerre és ruhára, mivel az alkoholista anyja az összes vagyonukat piára költi. Minden alkalommal, amikor Maggie hazaér az iskolából, kiütve találja őt otthon a lakókocsijuk kanapéján. Úgy vélem, hogy Maggie anyja simán elnyerhetné a világ legrosszabb szülőjének járó címet.

Seth beépített zsaruként pózol akarom mondani jár a Port Fare High iskolába, ahol az a feladata, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön Maggie-vel és az ő anyjával, hogy kiderítse róluk, van-e valami közük a városban zajló egyre nagyobb méreteket öltő kábítószer kereskedelemhez, mivel Maggie-ről sápadtsága és kóros soványsága miatt joggal feltételezhette mindezt a rendőrség.
Maggie nem érti, hogy miért érdeklődi utána az iskola legjobb sráca és ez miatt kezdetben meglehetősen bizalmatlan Seth-tel kapcsolatban. De ahogy egyre jobban megismeri a fiút és az érzelmeik is egyre intenzívebbé válnak egymás iránt, fokozatosan kezd megbízni benne és megnyílni előtte. De a szerelemért, mint tudjuk meg kell küzdeni, ami nem is olyan könnyű feladat főleg, ha egy pióca hajlamokkal bíró pomponlány és egy gusztustalan ex-barát, no meg két szadista drogdíler próbálja megakadályozni az embert mindebbe.

Meg kell mondjam, hogy a történet kissé lassan indult be és a későbbiek folyamán sem pörgött fel túlzottan, kényelmes tempóban haladtunk végig, amit nem negatívumként említek, csak figyelmeztetésképpen, hogy senki ne várjon túlzott akciójeleneteket a történettől, ellenben hős szerelmesekre és édes romantikára bizton lehet számítani. Persze nem tagadom volt egy kis csihi-puhi meg üldözés és rettegés, sőt brutális gyilkosságok is, de a fő hangsúly a történetben mégiscsak a szerelmeseken volt.

Őszintén sajnáltam és egyben csodáltam is Maggie-t, aki annak ellenére, hogy úgy nőtt fel, hogy az anyja verbálisan bántalmazta és állandóan megalázta továbbra is nagylelkű és gondoskodó ember maradt. Egy olyan kamasz, aki a sérelmei ellenére is folyamatosan gondozta és törődött az édesanyjával, abban reménykedve, hogy egy józan pillanatában majd talán megjutalmazza őt a szeretetével és a figyelmével. De ez soha nem következett be. Sőt, azok a szörnyű szavak, amiket az anyja nap, mint nap a fejéhez vágott borzalmas hatással voltak rá. Mély nyomot hagytak benne és elhitették vele, hogy ő nem méltó a szeretetre.

Seth karaktere nem mondhatni átlagosnak. Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, de ettől függetlenül bírtam a srácot. Jó fej volt, hatalmas szívvel és védelmező ösztönökkel. Egy olyan férfi - de inkább maradjunk csak a srácnál-, aki bármit megtenne a szerelméért, hogy azt boldogságban és biztonságban tudja. Meglepődtem, ahogy Seth a testiség határait felállította maguk között, be kell valljam, hogy ő volt az egyetlen olyan karakter az eddigi olvasmányaimból, aki a házasság utáni szex mellett tette le a voksát. (Nem mondom, kell majd hozzá akaraterő.)

Maggie és Seth szerelmi története annyira tiszta és annyira szép, hogy az már szinte hihetetlen. Időként olyan irreális dolgokkal találkoztam a könyvben, amik ezt az érzést csak tovább fokozták, gondolok itt például Seth és Booker (ő a fiú társa a nyomozásban) ínyenc szakácskodásaira és arra, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy bárkiből 21 évesen MET (ami a mobil kábítószer ellenes csoport neve) ügynök legyen….. Seth külső és belső tökéletességéről meg már ne is beszéljünk. És hát igen. Ezek miatt valóban kissé szappanoperás feelingem volt, de a tisztánlátás kedvéért mindehhez muszáj hozzátennem, hogy én szeretem a szappanoperákat.

Ugyanakkor voltak a könyvben olyan részek is, amik megmosolyogtattak és határozottan jót tettek a történetnek, sokkal színesebbé és egy kicsit játékosabbá varázsolták azt, gondolok itt például az Alkonyat rajongóknak szóló kikacsintásokra vagy a könyvtáros lány karakterére, ami szerintem haláli volt.

A könyv egyébként könnyen olvasható és teljesen kiszámítható volt. A negatív karakterek félelmetesek és bosszantóak, a másodlagos karakterek (Seth barátai, akikről majd a folytatások fognak szólni) pedig jól megírtak és nagyon szerethetőek voltak.
Hogy kiknek ajánlom a könyvet? Igazából azoknak, akik nem rettennek vissza a túlzott romantikától ami egy kis borzongással van megspékelve és rühellik a szerelmi háromszögeket. Mindezek mellett egyébként a regény olyan komoly témákról is szól még, mint a drog- és alkoholfogyasztás és ezek szeretteinkre gyakorolt hatásáról, a bizalomról, a barátságról és bármily furcsa a tanulás iránti szeretetről is. 

Az írónő


Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Unlovable
Fordította: Kleinheincz Csilla
Oldalszám: 366
Megjelenés: 2013.12.3.
Előrendelhető

A sorozatról



Mivel Seth-nek a rengeteg pozitív tulajdonsága mellett még két figyelemre méltó és ráadásul magányos barátja is van, így igazán nem kell aggódnunk a sorozat folytatását illetően, hiszen e két fiú eme tarthatatlan állapotáról az írónő úgyis gondoskodni fog. Az első rész, nem is tudom, hogy melyik jelzővel illessem - kétbalkezes vagy inkább lábas? - Cole-ról fog majd szólni, míg a harmadik rész az én kedvencemről Booker-ról, aki majel fogja hagyni a rendőrség kötelékét, hogy ügyvédként folytathassa a pályafutását. Sajnos az utolsó könyvnek még nincs borítója, a külföldi megjelenés is csak jövőre várható. A második rész borítója pedig oldalt látható... szerintem borzalmas.

1. Unlovable - Szerethetetlen (Maggie - Seth)
2. Unbelievable - Hihetetlen (Lilah - Cole)
3. Unbearable - Elviselhetetlen (Booker és Tess) 

Beleolvasó



Nyereményjáték


1. Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat
2. Minden blogon keressetek egy kiemelt betűt, majd a 10 betűből kirakott szót (amiből kiderül, hogy Maggie miben kéri Seth segítségét) írjátok be a Rafflecopter megfelelő rublikájába.

A turné állomásai


Sherry Gammon Port Fare trilógiájának első része december 3-án jelenik meg a Maxim kiadó gondozásában  Szerethetetlen címmel. Maggie és Seth hihetetlen szerelmi történetét  a Blogturné Klub 10 bloggere turné keretében mutatja be nektek. November 27-től minden nap egy-egy ajánlóval várunk benneteket, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok, ha velünk tartotok. 

2013. nov. 25.

Katarina Mazetti: Pingvinélet


Amikor megláttam, hogA pasi a szomszéd sír mellől és a Családi sírbolt szerzőjének egy újabb könyve jelenik meg, akkor azt sem tudtam, hova legyek örömömben, hiszen az előző két könyvéért is teljesen odavoltam. Ez a regénye azonban kicsit más, mint az előzőek voltak, egy árnyalattal mintha komorabb lenne, de ettől nem kell megijedni, mert ugyanolyan szórakoztató és szellemes írás, mint ahogyan azt már Mazettitől megszoktuk.

Furcsállottam de egyben rendkívül mulatságosnak is tartottam a könyv legelején található előszót, amely mintegy használati utasításként funkcionált, melyben útmutatást találtam arra vonatkozólag, hogy hogyan is ajánlott olvasnom a könyvet – "A könyv keresztül-kasul olvasható. Ha ön nem kedveli a kitérőket, koncentráljon a fő csapásra: Wilma, Tomas és Alba történetére. Ha többet szeretne tudni, kukkantson be az 502-es, 311-es és a 412-es kajütökbe is (ez a dőlt betűs fejezetek, körülbelül a könyv tizedrészét teszik ki.)" Nos, mindenesetre én a jó bevált módszeremnél maradtam, vagyis az olvasást a könyv legelején kezdtem folyamatosan haladva egészen a végéig, miközben természetesen megismerkedtem a történet szereplőivel, nevezetesen: Wilmával, Tomas-szal és Albával, na és persze egy csomó másodlagos karakterrel, beleértve az állatokat is.

A történet egy Antarktiszra tartó hajóútról szól, ahol a hangsúly nem magán az úton, hanem a hajón lévő utasokon volt. A könyv tulajdonképpen ezeknek az embereknek az egymáshoz való viszonyáról, viselkedéséről és érzéseiről szól - no meg az ózonlyukról és a Föld jövőjéről - melyek figyelembevételével ez az utazás nem csak nekik, de a számomra is egy nagyon szórakoztató és tanulságos élményt nyújtott. A könyvben minden szereplőnek megvan a maga „titkos” története arról, hogy miért is fizetett egy rakás pénzt ezért a kirándulásért. És hát bármily meglepő, nem mindenki azért, hogy a vadon élő állatokat és azok szokásait tanulmányozza, hanem valami sokkal mélyebb és sokkal komolyabb cél vezérelte őket. Persze, mint minden alól ez alól is voltak kivételek, néhány távcsővel felszerelt elvetemült madárkutató, akiket az antarktiszi állatvilágon kívül tényleg semmi más nem érdekelt.
 
De visszatérve a célokhoz és a titkokhoz és még a fő csapásnál is maradva Wilmának, aki egy fiús külsejű, harmincas évei derekán járó mindig vidám és optimista tanár volt, amolyan utolsó kiruccanás volt ez az út, mivel nem is olyan rég egy komoly betegséget diagnosztizáltak nála az orvosok. Tomasnak, aki egy ismert újságíró volt és aki mély depresszióba esett, miután elhagyta őt a családja, feltett szándéka volt, hogy majd ezen a hajóúton mond végleg búcsút az életének. Albának pedig, aki egy olyan 72 éves világutazó nyugdíjas hölgy volt, aki még csak 36 évesnek érezte magát, nos, ő azért jött erre az útra, hogy feljegyzéseket készítsen az emberi faj különböző faunáiról. Mi tagadás, valóban egy eddig nem megszokott aspektusból próbálta górcső alá venni az embereket és összehasonlítani őket az állatokkal, mely megfigyelései között azért voltak, amiket fenntartásokkal fogadtam, de túlnyomó részt azért sikerült fején találnia a szeget.

Mindhárom főhős érdekes egyéniség volt, de az én figyelmemet igazából végig csak Wilma kötötte le. Csodáltam az optimizmusát az életkedvét és a nyugalmát. Teszem fel, ha valami turpisság okán csak egy csipetnyit is kaphatnék tőle mindezekből, már akkor sokkal rózsaszínűbbnek látnám a világot. Wilma csodálatosan pozitívan állt hozzá mindenhez.” Ha Wilma a pokolban kötne ki, azonnal arról kezdene beszélni, milyen hangulatos a tábortűz, és megkérdezné az ördögtől, hogy nincs-e egy kis grillkolbásza…” Egyszóval szuper egy csaj volt, amire igazából csak a könyv végére jöttem rá. Tomasnak nagy mázlija volt, hogy találkozott vele.

És ezzel meg is érkeztünk Tomashoz, akit kezdetbe bevallom sajnáltam. Viszont nagyon tetszett a cinizmusa és a Willmára tett gúnyos megjegyzései is gyakran megmosolyogtattak, de csak addig, míg rá nem jöttem, hogy ez a pasi azok közé a tipikus férfiak közé tartozik, akik soha nem látnák be a hibáikat. Tomas egy olyan nagyra nőtt kisfiú volt, akinek komoly kommunikációs problémái voltak a feleségével, ami tulajdonképpen a házassága megromlásához vezetett.

Nagyon élveztem, hogy a történetnek nem volt egy mindent tudó narrátora, és hogy az eseményeket, mindig a szereplők saját szemszögéből ismerhettem meg, melynek köszönhetően bizony voltak átfedések közöttük, de bevallom, hogy én ezeket az átfedéseket irtóra élveztem csakúgy, mint az írónő előző két könyvében is. (Úgy látszik, hogy ezt a változó perspektíva módszert Matzetti előszeretettel használja, amiért én kifejezetten rajongok.)
Én úgy gondolom, hogy akiknek tetszett az írónő előző két könyve, azok most sem fognak csalódni, nagyon szórakoztató, szívszorító és egyben elgondolkodtató regénnyel sikerült meglepnie az olvasóit az írónőnek, úgyhogy mindenkinek csak szívből ajánlani tudom.    
          
Az írónő

Kiadó: Park
Eredeti cím: Mitt liv som pingvin
Fordította: Kertész Judit
Oldalszám: 242


2013. nov. 17.

Blogturné ~ Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya - Love By Numbers #1

Ó, a történelmi romantikusok... hogy én mennyire imádom őket. Ezek a románcok annyira el tudnak varázsolni és annyira romantikusak tudnak lenni, hogy minden kétséget kizárólag ez az én igazi és legkedvesebb műfajom. 


2013. nov. 9.

Októberi beszerzés

Kezdem azzal, ami kevésbé volt fájdalmas.
A felső sorban lévő könyveket cseréltem. Az alatta lévők közül  A Lány, aki megérintette... és A sötétség városát  30%-os kedvezménnyel vettem, míg a Hová tűntél Bernadette-et és A Borgiák bosszúját 1000 forintért sikerült megkaparintanom darabját .
A következő könyvnél viszont, a Tisztáknál nagy levegőt kell vennem, mert bár 1000 forintért árulta a kiadó a posta rá ugyancsak, majd ennyi volt. Pffff....
Az alsó sorban lévők pedig 40%-os Szukits előrendelések volta. (Egyébként, amikor Dan Wells és Amanda Stevens sorozatainak - a Részlegeseknek és a Sírkertek Királynőjének - az első részét olvastam, akkor úgy éreztem, hogy simán tovább tudok élni a folytatásuk nélkül, ám amikor megláttam őket az előrendelések között, akkor mindez 180 fokos fordulatot vett.)

A nagyobb élmény érdekében katt a képre :)

Nos, sok hozzáfűznivalóm nincs a látottakhoz, csupán annyi, hogy ha rajtam múlik, akkor biztos, hogy nem halnak éhen a kiadók és a könyvkereskedők.




2013. nov. 5.

Blogturné ~ Natalie Babbitt: Örök kaland

"Valaha, nem is olyan régen, augusztus első hetében, egy szép napon három esemény történt – első ránézésre úgy tűnt, nincs is közöttük kapcsolat.
Pirkadatkor Mae Tuck lóra pattant, és elindult az Odvasfalva határában meghúzódó erdőbe. Mint tízévente mindig, most is azért ment, hogy találkozzon két fiával Miles-szal és Jesse-vel.
Déltájban Winnie Foster – az odvasfalvi erdő az ő családjának a birtoka volt – végül elveztette a türelmét, és úgy döntött: fontolóra veszi a szökést.
Napnyugtakor pedig feltűnt egy idegen a Foster család kapujában. Keresett valakit, de nem árulta el, hogy kicsodát."
Nos, e három, egymástól mondhatni teljesen függetlennek látszó esemény lendíti mozgásba a könyv történetét. Amikor Winnie azon a bizonyos reggelen bemerészkedik a házuk mellett lévő erdőbe, találkozik egy fiatalemberrel Jesse Tuckkal, aki épp egy titkos forrásból iszik. Amikor Winnie is kér egy kortyot a forrásból, akkor a fiú megtagadja tőle, próbálja megmagyarázni a lánynak, hogy miért is nem szabad neki belőle innia, de mivel Winnie elég csökönyös kislány volt, így nem volt mit tenni, a Tuck család kénytelen volt elrabolni őt. De nem kell megijedni, szó sincs arról, hogy bármiféle rossz szándék vezérelte volna őket, csupán csak arról, hogy időt szerettek volna nyerni és közben megértetni Winnie-vel, hogy a halhatatlanság, amit e forrástól kaptak nem áldás, hanem inkább átok. 

Apropó emberrablás. Nos, Tuckék nem azok a tipikus emberrablók voltak, akikre az ember ilyenkor számítani szokott, ők inkább amolyan - hogy is mondjam - igazi bűnbánó emberrablók voltak, akik szívből megszerették a kislányt és a kislánynak sem kellett sok idő, hogy ő is viszont szeresse őket. De ugye tudjátok, hogy minden valamire való mesében, lenni szokott egy gonosz és rettentő veszélyes ember, aki merőben másként látja a dolgokat, mint ahogyan az a nagykönyvben meg vagyon írva. És bizony ez a szereplő ebből a történetből sem hiányozhatott. Sajnos, amikor Tuckék elmesélték Winnie-nek a forrásról szóló történetük titkát, annak egy idegen férfi is a fültanúja volt, aki miatt Winnie-nek bizony hamarosan minden szabályt fel kell majd rúgnia, hogy az újdonsült barátai segítségére siessen.

Be kell valljam, kissé csalódott vagyok, mert, bár a történet varázslatos és elgondolkodtató volt, én mégsem laktam jól vele, szívesen olvastam volna sokkal bővebben és sokkal részletesebben is erről a gyönyörű meséről, amolyan igazi, bő lére eresztett, felnőtteknek szóló verzióban. Persze tudom én, hogy ezt a könyvet az írónő nem az én korosztályomnak szánta, hanem a nálam sokkal fiatalabb olvasókat a 9-10 és ennél idősebb gyerekeket célozta meg vele, akiknek még sikerélményt is adhat e a rövidke, ámde rengeteg megbeszélnivalóval bíró regényecske elolvasása.

A könyv rövidsége persze semmiféle hátrányt nem jelentett a történet nyújtotta varázslatos hangulat szempontjából, hiszen Babbitt fantasztikusan élénk leírásai az első oldalaktól kezdve rabul ejtettek és elvarázsoltak. Az írónő stílusa rendkívül élvezetes volt, melynek segítségével könnyen elképzelhető volt számomra az erdő, az erdő közepén álló fa és a gyökereinél feltörő forrás, a vidéki élet, a szereplők és az a rengeteg béka. A szavakat, amiket és ahogyan használta pedig olyanok voltak, mintha csak festette volna őket a könyv lapjaira.
Meglátásom szerint az írónő nem a szereplőkre és azok külsejére helyezte a hangsúlyt, hanem magára a történetre, a halhatatlanság kérdésére. A szereplők csak statiszták voltak, akik több szemszögből meséltek arról, hogy mit is jelent számukra mindez és hogy hogyan élik meg ezt a csodát.

A könyv olyan meglehetősen komoly és elgondolkodtató témákat feszeget, mint például az élet értelmét és a halál szükségességét, a természet körforgásának okát, az öröklét fogalmát, az emberi kapzsiságot és erkölcstelenséget, egy gyilkosság büntetlenségét(?)…. melyek kapcsán nem gondolom, hogy a történet végén bármiféle konklúziót is le kéne vonnunk, csupán elgondolkodni és elbeszélgetni arról, hogy mi a jó és mi a rossz.

A könyvből egyébként 2002-ben a Disney filmet is készített, amit ez idáig még nem volt alkalmam megnézni, de mivel úgy hallom, hogy mind a szereplők és a mind a történet tekintetében meglehetősen eltér a könyvben megálmodottól, így mielőbb sort szeretnék rá keríteni.

Natalie Babbitt
 

Kiadó: Európa
Eredeti cím: Tuck Everlasting
Fordította: Pap Vera-Ágnes
Oldalszám: 144

Borítómustra


A teljesség igénye nélkül néhány olyan borítót mutatok nektek, mellyel megjelent e csodás könyv szerte a világban.

Nyereményjáték


Te választanád az örök életet, ha tehetnéd?
Összegyűjtöttük nektek néhány könyvszereplő véleményét a halhatatlanságról, életről és halálról. Olyanokét, akiknek szembe kellett nézniük élet és halál közötti választással, vagy akik a maguk bőrén tapasztalták, milyen is az örök kaland.
A Ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, kiktől származnak az öröklétről szóló idézetek. Hogy segítsünk nektek, a szereplők nevének betűit elrejtettük a bejegyzéseinkben.

“A halál része az emberéletnek. Ez vezet minket. Ez formál. Ez őrjít meg. (..) Egyáltalán ember vagy még, ha egyszer nem halsz meg?”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai


November 2-a és 7-e között olyan kalandra indul a Blogturné Klub, ami örökké tart majd. Legalábbis az élmény mindenképpen, ugyanis Natalie Babbitt Örök kaland című könyvével indulunk hat állomásos turnéra. Olvashatjátok a kritikáinkat és rengeteg érdekességgel is készülünk, többek között a filmváltozatról is. És természetesen nyereményjáték is lesz, három példányt nyerhettek a könyvből az Európa Kiadó jóvoltából.

2013. nov. 1.

Blogturné ~ Kiera Cass: Az Elit (Párválasztó #2)

Bár a trilógia első részétől A Párválasztótól nem voltam elájulva - volt pár problémám a szereplőkkel és magával a koncepcióval is – mégis, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva megszerettem a történetet és határozottan vágytam rá, hogy a követező részt is a kezembe vehessem és megtudjam, hogy vajon melyik fiú mellett köt majd ki America.

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, vagyis a 35 lányból már csak az Elit maradt versenyben a herceg szerelméért. Mivel most már csak 6 lányra jutott egy férfi, így már sokkal elviselhetőbbnek éreztem a helyzetet, bár még így is nagyon bizarrnak tartom ezt az egész párválasztósdi ceremóniát. Azonban, ha a dolgok mögé nézek és mindennek a célját keresem, akkor tisztán látható, hogy mindezzel a királynak az volt a célja, hogy lehetőséget nyújtson az alacsonyabb kasztban élőknek is arra, hogy közülük kerülhessen ki Illéa leendő királynéja, és így már egész más fényben lehet szemlélni az eseményeket.

A könyvben a disztópikus elemeket továbbra is csak nyomokban, (mint csokiban a mogyorót) lehet felfedezni, mivelhogy a középpontban még mindig America és Maxon romantikus kapcsolata áll, melyet a közéjük gördülő akadályok meglehetősen bonyolulttá és nehézkessé tesznek. Ebben a könyvben az árulások, a titkok és a szívszorító áldozatok kapcsán még többet tudhatunk meg Maxonról és arról a felelősségről, ami egy ország kormányzásával együtt jár. Az első részben orroltam Maxonra az miatt, hogy más lányt is megcsókolt Americán kívül, most viszont már tisztán látom az indokát, amit, ha fogcsikorgatva is, de elfogadom.
Rögtön meg is magyarázom. Hősnőnket Americát nem kényszerítették, amit fontosnak érzek megemlíteni, hanem önszántából jelentkezett a Párválasztó ceremóniára. Tulajdonképpen menekült első szerelme Aspen elöl, aki épp ez esemény előtt szakított vele. Americának időre volt szüksége és ezt a palotában megkapta. Maxonnak határozottan tetszett America – kezdetben azt hitte, hogy a lány is ugyanígy érez iránta, ami nagyban megkönnyítette volna a dolgát, mivel ha ez így lett volna, akkor Maxon rögtön feleségül is vehette volna őt és ezzel a verseny be is fejeződött volna.  Azonban mindez nem így történt, mivel Aspen felbukkanása a palotában összezavarta America érzéseit.

Tény, hogy mindkét fiú szereti Americát, és mivel őt sem hagyják hidegen a fiúk, ettől teljesen megkergül. Nem tudja eldönteni, hogy mit is akar valójában. Tisztában van azzal, ha az első szerelmét Aspent választaná, akkor békében és nyugalomban élhetne, mint katonafeleség, de azt is tudja, ha Maxon mellett döntene, akkor mindene meglenne, királynő lehetne és ezt kihasználva jobb életkörülményeket teremthetne azoknak az embereknek, akik éheznek és nyomorúságban élnek. Szóval ez valóban egy hatalmas döntés a részéről, melyet Maxon "királyi" cselekedetei csak még nehezebbé tesznek, így hát érthető a bizonytalansága, amivel be kell valljam, hogy engem már nem egyszer a sírba kergetett. Ezt a hezitálást látva nem csoda, hogy Maxon egyszerre több vasat is tart a tűzbe, mivel Americával ellentétben neki mindenképp meg kell nősülnie. És a saját érdeke, hogy olyan feleséget találjon magának, aki szereti őt és alkalmas a királynéi feladatra.

Természetesen nem csak America és Maxon van nehéz helyzetben a palotában, hanem az Elit többi tagja is, mivel valamennyi hölgynek bizonyítania kell rátermettségét, melyre a királyi családtól folyamatosan lehetőséget is kapnak. A stressz és az izgalom állandó vendég a lányok életében, és nem csak a játék tétje miatt, hanem a heti televíziós összefoglalók és interjúk is közre játszanak mindebben.

Ha az első könyvnél azt írtam, hogy Americával együtt bezárva éreztem magam a palotába, akkor most azt kell mondja, hogy klausztrofóbiás lettem attól, hogy szinte egy percre sem mozdultunk ki onnan. És ha valaki esetleg több akciót vár ebben a részben, akkor az bizony csalódni fog, mert ha lehet, akkor még a korábbiaknál is kevesebb volt benne. Persze a lázadók továbbra is jelen voltak és többször megtámadták a palotát, de ez a szál még mindig elég gyenge és homályos volt a történetben.

Egyszóval, minden maradt a régiben, America még mindig a palotában van, igaz az ellenségei száma eggyel nőt - méghozzá nem is akárkivel -, de úgy tűnik, hogy végre hajlandó felvenni a kesztyűt és küzdeni Maxonért.

Tudom, most úgy tűnhet, hogy nekem ez a könyv nem is tetszett igazán, pedig higgyétek el, hogy még az első résznél is jobb volt, csak egyszerűen magam sem tudom megmagyarázni pontosan, hogy mi is fogott meg benne. Talán a szerelmi háromszög (?), melyben egyik szereplő sem játszotta még el a szerelemtől elvakult hős szerelmest, vagy a történet meseszerűsége és egyben képtelensége, mely szerint bárki képes lenne ilyen körülmények között párt választani és találni magának, vagy a könyv hangulata, vagy az írónő stílusa... a fene se tudja. Csak azt tudom, hogy szerettem olvasni a könyvet, szerettem a párbeszédeket és a lájtos romantikát, szerettem, hogy elszórakoztattak és végig magával ragadtak az események, egyszóval szerettem úgy ahogy volt, és biztos vagyok benne, hogy akiknek az első rész tetszett, azokat ez a könyv sem fogja hidegen hagyni. Csak a folytatásra ne kéne olyan sokat várni.



A sorozat borítói pedig csodaszépek!


A trilógia részei:
Az Elit

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: The Elit
Fordította: Gázsity Mila
Oldalszám: 356


Nyereményjáték


A Selection könyvsorozat második kötetének megjelenése kapcsán ezúttal mi is egyfajta “szelektálós” játékra invitálunk Titeket!

A blogturné valamennyi résztvevőjének blogján a Nyereményjáték címszó alatt találtok egy-egy képet. A képek közül 6 összefüggésbe hozható valamiként a könyvvel, van köztük kapcsolódási pont, valamiféle egyezés. Egyet kivéve. Ez egyfajta kakukktojás, vagy mondjuk úgy: Az Egyetlen - ami kilóg a sorból.

Gyűjtsd össze mind a hét képet, és a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe írd be ennek az Egyetlen képnek a megnevezését, ami a könyvvel nem hozható összefüggésbe.. Láss neki! Szelektálj!



a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai




2013. okt. 28. - Roni Olvas - Az Elit tagjai
2013. okt. 29. - Dreamworld - Aspen vs. Maxon
2013. okt. 30. - MF-Kata - Könyvtrailer
2013. okt. 31. - Deszy Könyvesblog - A borító születése
2013. nov. 1. - Szilvamag - kritika
2013. nov. 2. - Nem harap a - Az illéa-i divatról
2013. nov. 3. - Kelly Lupi Olvas - Az elkaszált CW sorozatról