2011. ápr. 30.

Áprilisi beszerzéseim

Hát nagyon büszke vagyok magamra, mert ebben a hónapban sikerült - igaz, hogy igen nagy akaraterővel - visszafognom magam és az előző hónapokhoz képest, lényegesen kevesebb könyvet vásároltam.


Az Arany Birodalom és az Ethan Frome könyveket nagyon olcsón, 500 forintért vettem pár napja egy utcai árusnál. Egyikről sem halottam még, de az előbbiről meglepően jó véleményeket olvastam a molyon. Kíváncsi is vagyok rá nagyon. Brenda Joyce: Halálos ölelés könyvét már a megjelenése óta szerettem volna megkaparintani - mivel nagyon nagy rajongója vagyok a sorozatnak -  csak az alkalomra vártam. Szerencsére jó áron be is tudtam szerezni a romantikus fórumról. Hát igen a következő. Hát.....azt csak úgy vettem. Annyira tetszett a borítója és a tartalma, hogy nem tudtam ott hagyni.:))) Majd meglátjuk. A Félix, Net, Nika... és a Nyári szellő meglepetés volt.:) A zöldellő fa alatt pedig reci példány, már arra is régóta áhítoztam.:)
Örömmel tapasztalom, hogy egyre többen készítenek postot a saját beszerzéseikről. Nagyon szeretek közöttük mazsolázni:)


2011. ápr. 26.

Patrick Rothfuss: A szél neve

Két dolog miatt kerülgettem én ezt a könyvet már egy jó ideje úgy, mit macska a forró kását. Az egyik a fülszövegben olvasott vándorszínész élet. „Kvothe, a főhős gyermekkora varázslatosan telik vándorszínész szüleivel.” Nem szeretek semmiféle olyan könyvet, ami a vándorszínészekről vagy cirkuszról vagy bármiféle vándor mutatványosokról szól.
A másik ok pedig, hogy amikor a könyv utolsó oldalára lapoztam, ott a lap alján ezt olvastam: 811. Ekkora terjedelmű könyvnek már a puszta látványa is kissé elborzaszt a kézben tartásnak fizikai megpróbáltatásairól már nem is beszélve. Egyszóval úgy gondoltam, hogy erre én még lehet, hogy nem készültem fel, utólag pedig már azt mondom, hogy... mi a fenét vártam én ezzel eddig!?

Ahogy elkezdtem olvasni a történetet egyszerűen nem tudtam letenni. Varázslatos könyv volt, a szó szoros értelmében.

Ez a csúnya szőrős bácsi a szerző :)
A kötetben két időszakot különböztethetünk meg egymástól, az egyik a jelen, amely egy kocsmában játszódik, és ahol Kvothe – a főhősünk – a kocsmáros, akiről az olvasó mindvégig úgy érzi, hogy valami ismeretlen ellenség elöl rejtőzik, a másik pedig a múlt, melyben az  ő életéről és kalandjairól olvashatunk. Ezt maga Kvothe meséli el nekünk, egyes szám első személyben, illetve pontosabban nem is nekünk, hanem a fogadóba érkező krónikásnak, aki mindezt papírra veti.
   
Kvothe egy legenda. Története a gyerekkorától kezdődik, amikor is megismerkedhetünk egy vándorszínész társulat életével, akik között felnőtt és akik között hál' istennek nem voltak fura emberek, teszem azt szakállas nők, vagy akár sziámi ikrek. Olvashatunk Kvothe szüleiről, a velük való kapcsolatáról és az őket ért tragédiáról, majd a szülei halálát traumaként átélő tizenéves fiú bujdosásáról, egészen addig, amíg sikerült bejutnia a hőn áhított Egyetemre (a mágus iskolába). Ott ismeretségeket köt, többek között egy diáktársa személyében ellenséget szerez magának  "Ha annyit mondanék magunkról, hogy egyszerű ellenségek voltunk, sokat elvennék viszonyunk zamatából” másrészt viszont két közeli barátra is szert tesz miközben mindvégig megszállottan keresi azokat a gonosz "embereket", akik megölték a szüleit.
A történetben természetesen egy lány is felbukkan, aki persze nem közömbös Kvothe számára. Én, aki megrögzötten rajongok a romantikáért reméltem, hogy ezt a varázslatos mesét nem rontja el a szerző azzal, hogy egy oda nem illő, szirupos szerelmi szálat sző a cselekménybe. De szerencsére ezt nem is tette, hanem úgy alakította a két szereplő kapcsolatát, hogy az csak még varázslatosabbá és izgalmasabbá tette az egészet. Ebben a fantáziadús világban nincsenek alakváltók, manók vagy törpék. Itt istenek vannak, meg démonok és az őket körülvevő mítoszok, valamint emberek a saját babonáikkal, amikben ízig - vérig hisznek. Na és el ne felejtsem a mágiát, ami nagyon egyedi és elég bonyolult ahhoz, hogy fenntartsa Kvothe örök törekvését a nagyobb mágia felé, a szél nevének a megismerése felé.
 
A könyv tele volt olyan klisékkel, mint például, hogy Kvothe a legbátrabb, a legokosabb a legtehetségesebb zenész és énekes és a legjobb színészi vénával és kommunikációs képességgel megáldott ember, akivel valaha bárki is találkozott, ami ha kissé túlzónak is hangzik, én mégis mindent elhittem róla, amiről csakis a szerző tehetett. Patrick Rothfuss úgy ír, hogy olvasás közben úgy peregtek előttem az események, mintha filmen láttam volna őket, vagy ami még ennél is jobb volt, mintha magam is ott lettem volna.

A könyv minden egyes szavát élveztem és a felénél már azon kezdtem aggódni, hogy mindjárt a végére érek és ha ez bekövetkezik, akkor vajon mikor tarthatom majd a kezemben a trilógia következő kötetét. Ám mint később megtudtam, szerencsére erre nem kell "sokat" várni, mert ha minden igaz akkor október végére már a könyvesboltokban lesz.

Egy szó mint száz én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, de vigyázzatok, mert fertőző! :)

Értékelés: 5/5*

Kiadó: Gabó Kiadó 
Eredeti cím: The Name of the Wind
Fordította: Bihari György
Oldalszám: 811

Mások is írtak véleményt:
Olvasószoba: ITT

2011. ápr. 21.

2011. ápr. 17.

Alex T. Smith: Claude a városban

Claude egy kutyus. De nem ám egy közönséges kutyus! Hanem egy piros micisapkát és egy piros pólót viselő mókás figura, akinek a gyengéi a svájcisapkák. Legyen az pöttyös, csíkos vagy akár virágos. Amikor Suvikszcipő úr és felesége reggel elmennek dolgozni, Claudenak az az ötlete támad, hogy egy kalandos napot tölt a városban barátjával, Bolyhos Zokni urasággal együtt. Persze arra ő sem gondolt, hogy mindez mennyire kalandosra sikeredik.

Az első részben Claude sétálni indul, Bolyhos Zokni urasággal. Beülnek egy kávézóba teát inni, majd Claude galambokat nézeget (de nem ám akár hogy), bevásárol (rengeteg micisapkát), és ellátogat egy múzeumba, ahol véletlenül sikerül lelepleznie egy tolvajt, aki egy kellemes küllemű, teltkarcsú vidám hölgy. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert annyira kedves és vidám a könyv illusztrációja, hogy nem lehet szó nélkül hagyni. A második részben Bolyhos Zokni uraság megbetegszik - valószínű sok volt neki a városi kiruccanás - így Claude kénytelen kórházba vinni, ahol szintén bizarr kalandokba bonyolódik. Tévedésből ugyan, de mégis gyakorolhatja elég hiányos orvosi szakértelmét, amikor sikerül meggyógyítania a „rettentően” beteg birkózónőket, az artistákat és egy nagydarab tetovált fickót a hímzésével.

A könyv színei csupán: a fekete, a fehér, a piros és ezek árnyalataira korlátozódik. Bevallom, hogy kezdetben ez miatt fenntartással vettem kezembe a könyvet, de később, olvasás közben magam is meglepődtem a színek összhatásán. Már az első oldalak után láttam, hogy az illusztrációk humorosan eredetiek és a könyv szövegével együtt rendkívül harmonikus.

A könyv titka - persze ez csak az én szerény véleményem - az a bizonyos angol humor, ami nagyon finoman, a gyerekek számára is érthető formában jelenik meg a történetbe. ( a legjobb a tizenegyórai - kór!? Hát az haláli!:)))

A könyv mérete kisebb, mint egy hagyományosé és csupán csak 94 oldal, de be kell vallanom, hogy egyre jobban kezdem megszeretni az ehhez hasonló, inkább füzet jellegű könyvecskéket, amelyek rendkívül praktikusak és nem elhanyagolható, hogy kevésbé költségesek.

Szívből ajánlom a könyvet nem csak a gyerekeknek de a felnőtteknek is. Claude története egy  nagyon humoros és vidám mese. Örülök, hogy megismerkedhettem vele, mert nagy rajongója lettem én is, és a gyerekeim is. Remélhetőleg a következő részekben is ugyan ilyen komikus helyzetbe kerül majd Claude, melyek megoldásai, szintén ugyan ilyen mókásak lesznek.
Már nagyon várom!!!

Értékelés: 5*


Kiadó: Manó Könyvek
Eredeti cím: Claude in the City
Fordította: Totth Benedek
Oldalszám: 94

2011. ápr. 15.

Rafał Kosik: Félix, Net, Nika és a Láthatatlan Emberek Bandája

Ahogy megláttam a könyv bortóját rögtön egy másik sorozat jutott az eszembe róla, de ez a történet nem az a történet. A könyv három jó barátról szól, akik egyszerű diákok egy varsói gimnáziumban.

Félix egy nagyon talpraesett fiú, akinek mindig sikerül megtalálnia a kiutat bármilyen szorult helyzetből. Apukája feltaláló, így ő is örökölt apja tehetségéből. Mindig van nála valamilyen otthonról elcsent vagy éppen kiszuperált szerkentyű, ami nagy segítségére van a legváratlanabb helyzetekben.

Net egy számítógép zseni. Otthon érzi magát a programozásban, amit nem csak irigylésre méltó szakértelemmel, de nagy lelkesedéssel is művel. Ő és az apja létrehozott egy mesterséges intelligenciával rendelkező programot, melynek Net a Manfréd nevet adta. Kalandjaik során sokszor nyújtott segítséget számukra.

Nika pedig egy okos és nagyon bátor lány ebben a fiús csapatban, aki néhány igen hasznosnak bizonyuló rejtett képességgel rendelkezik, amikre majd csak a könyv vége felé  derül fény. Bár az olvasó már a kezdetek kezdetén sejti, hogy valami titkot rejteget.

Hármójuk között már az első iskolai napon barátság szövődik azzal, hogy egymás segítségére voltak az iskolában garázdálkodó két rosszcsont ellen. Ez a baráti kapcsolat az idő múlásával és a közösen átélt izgalmas kalandok által csak egyre erősebbé kovácsolódott. A kis csapat a főhadiszállását a gimnázium padlásán alakítja ki, ahol a későbbiekben a gyűléseiket tartják és döntenek az igen fontos stratégiai kérdésekről.

Varsóban egy titokzatos banda garázdálkodik, a Láthatatlan ember bandája. Bankokat rabolnak és olyan ügyesen tűnnek el egy-egy akciójuk után, hogy senki sem találja őket. A három fiatalnak egy véletlen folytán azonban sikerül lebuktatni a bandát, de a banda főnökét, Mortent a rendőrség még mindig nem tudta elfogni.

A könyv tizenhárom fejezetből áll. Kezdetben azt hittem, hogy egymástól függetlenek, de a végén teljesen összeállt a kép. Itt kérem mindennek jelentősége van. A szellemeknek, az anti-gravitációs meghajtásnak egy kis füzetecskének tele képletekkel, Félix apjának és az ő kutatásainak, na és persze nem hagyhatom ki a felsorolásból Mortent sem, akinek kilétét a történet végéig homály fedi. Ennek ellenére mégis szinte mindenhol ott van. A könyv tele van humorral és találós kérdésekkel. Nyomon követhetjük, hogy a fiatalok, hogyan válnak egyre közelebbi barátokká és részesei lehetünk hihetetlen kalandjaiknak. A történet elején amikor az iskola padlásán találkoznak egy kísértettel és egy mozgó csontvázzal, akkor úgy gondoltam, hogy biztosan lesz valami tudományosan megalapozott vagy valami hihetetlenül egyszerű magyarázata ezeknek a  jelenségeknek. De nem volt. Illetve az volt, hogy tényleg megtörtént. Ekkor értettem meg, hogy ebben a könyvben minden lehetséges.:)

Kedvenc részeim egyike, az osztálykirándulás a Macska-sziklán található várba, ahol a gyerekek megtalálják a legendás kincset, amit egy több száz éves gnóm őriz. Már szinte vártam, hogy mikor mondja a kincseket  őrző gnóm a ládának, hogy „drágaságom”. Ezek után persze nem ért váratlanul, hogy karácsonykor Nikának megjelent a Mikulás. De mindezek ellenére mégis, a hegyekbe történő osztálykirándulás története vitte nálam a pálmát, melyben kiderül, hogy mi is Nika titkos képessége. Az hogy a kiránduláson feltűnik egy UFÓ és egy barátságos nagy fehér medve már nem is említem, mert ez már tényleg sokkoló lehet annak, aki még nem olvasta a könyvet. Jaaaaj és hát a botanikafakultációk, Butler tanár úrral………….mit nem adnék, ha ott lehetnék egy varázslatos óráján!

A szerző ezt írja a könyv végén:
Hogy mit írok? Olyan sztorikat, amelyeket én magam is szívesen olvasnék – sci-fit, horrort, lehetőleg pedig a két műfaj keverékét. Nem érdekel a valóság bemutatása, úgy ahogy mi, akik benne élünk, ismerjük. Ezt a történészekre hagyom.
Hát ilyen ez a könyv!

Értékelés: 5/4.5

Kiadó: Pongrác Kiadó
Eredeti cím: Felix, Net i Nika oraz Gang Niewidzialnych Ludzi
Fordította: Németh Orsolya
Oldalszám: 560

2011. ápr. 9.

Gary Chapman – Catherine Palmer: Tavaszi történet

A könyv két szerzőjével kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy Catherine Palme regényírói munkásságért már számos díjat kapott, melyek mellett elnyerte a keresztény íróknak járó legmagasabb elismerést is. Gary Chapman pedig családterapeuta, aki számos bestseller tanácsadó könyv szerzője. Pl. A házasság négy évszaka, vagy a Maradjunk együtt!

A Tavaszi történet egy regénysorozat első kötete, mely története Idill kisvárosában játszódik, ahol egy szorosan összetartó közösséggel és annak egyes tagjaival ismerkedhetünk meg. A történet középpontjában a negyvenes éveik közepén járó házaspár, Brenda és Steve áll. Kettejüknek sikerült egy olyan nyugodt, kiegyensúlyozott családi otthont teremteni, ahol fel tudták nevelni három gyermeküket és ahol boldog házasságban éltek. Ám amikor a felnőtt gyerekeik kirepültek a családi fészekből egy új életszakasz kezdődött el számukra, amely olyan megpróbáltatások elé állította a házasságukat, amire nem számítottak.

Brenda ugyanis nem tud alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. A ház üres, a gyerekek elmentek és ő úgy érzi, hogy most már nincs szükség rá. Anyai feladatai, amiket eddig maximálisan ellátott szinte teljesen megszűntek. A férje a munkájába temetkezik, abban teljesedik ki és jelentős sikereket is ér el benne. Steve nagyon jól érzi magát a saját világában, amiben Brendának nagyon kevés szerep jut. Egyre jobban eltávolodnak, elhidegülnek egymástól, amiért mindketten a másikat hibáztatják. A bajt tetézi, hogy feltűnik egy ezermester férfi, aki Brendát kísértésbe viszi. Mindkettejüknek meg kell küzdeni újra egymásért és a házasságuk fennmaradásáért, ám ez nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt gondolnánk.

Nagyon tetszett, hogy a szerző a házas élet egyes szakaszait az évszakokhoz és azok változásához hasonlította. Én is házasságban élek és ha nehézségeink adódnak a férjemmel, akkor mindig arra gondolok, hogy most biztos egy hullámvölgy legalján lehetünk, ami innen már csak jobb lehet - persze ez nem mindig van így - de, hogy évszakokhoz hasonlítsam a házasságunkat az nekem ez idáig eszembe sem jutott.
 ”Előfordul, hogy a tél kellős közepén találjuk magunkat: kedvtelenek, elidegenedettek és elégedetlenek vagyunk. Máskor úgy érezzük, hogy itt a tavasz, teli reménnyel és várakozással. Olykor a nyár melegében lubickolunk, pihenünk, elengedjük magunkat és élvezzük az életet. De beköszönthet az ősz is, ami bizonytalanságot, érdektelenséget és szorongást hoz magával.”
A Tavaszi történet egy szórakoztató, de mindenek előtt tanulságos történet volt számomra, annak ellenére, hogy a szereplők karakterei elég egyszerűek és a történet vége is kiszámítható volt. A könyv eleje kissé lassan indult, de később már egyre érdekesebbé és izgalmasabbá vált. Tetszett, hogy Steve részéről a megbocsátás nem ment olyan könnyen – mint ahogyan ez a való életben sem menne könnyen senkinek - és hogy bár a házasságuk már elindult a télből a tavasz felé, mégis tisztában voltak azzal, hogy sokat kell még dolgozniuk a kapcsolatuk megerősítésén. Tetszett a nőegylet és az, ahogy ezek a nők egymással és a közösségükkel mennyire lelkiismeretesen és önzetlenül törődtek kár, hogy nálunk nincsenek ilyen közösségek.

Sok szó esett a könyvben a barátságról, imádságról és az őszinteségről Istennel és magunkkal szemben, de ez olyan mennyiségben és formában fordult elő, hogy még épp nem éreztem zavarónak vagy akár prédikáló hangneműnek.

Annak ellenére, hogy én még javában az anyai feladataimnak teszek eleget, mégis együtt tudtam érezni Brendával és pár könnycseppet is elmorzsoltam érte, úgyhogy összességében jó kis könyv volt ez, ami elsősorban a szeretetéről, a megbocsátásról, a házasság alapvető elveiről és nehézségeiről szólt.    


Értékelés: 5/4

Kiadó: Harmat Kiadó      Köszönöm nekik a könyvek!
Eredeti cím: It Happen Every Spring
Fordította: J. Füstös Erika
Oldalszám: 280

2011. ápr. 3.

Nalini Singh: Vonzódás

Talán egyszerűen csak azzal kezdeném, hogy szeretem a Darkos könyveket. Nem csak azért, mert szórakoztatónak találom őket, és  mert száz százalékosan kikapcsolnak, hanem mert már  a megjelenésük is olyan, hogy arra sarkallják az olvasót, hogy begyűjtse ezeket a csábító, kissé decens borítójú könyveket. Itt nem csak erre a nemrég megjelent Egy világ - két faj – állandó küzdelem sorozat első részére gondolok, hanem az  Angyali vadászra is. Már most majd megöl a kíváncsiság, hogy milyen lesz a második rész borítója.


A történet a jövőben játszódik.  Sascha Duncan egy olyan faj tagja, akiket mentáloknak neveznek, és akik minden érzelemtől mentesek. Mentális kapcsolatban állnak egymással és mindenki része az úgynevezett mentálhálónak, ami összeköti a mentálok elméjét. De Sascha különbözik tőlük. Neki vannak érzései, amitől hibásnak gondolja magát. Sok energiát fektet abba, hogy ezt a hibáját titokban tudja tartani, mert ha ez kiderülne, akkor őt rehabilitálnák, ami egyenlő lenne a halállal.  Lucas Hunter, egy alakváltó és a leopárdok falkavezére. Az alakváltók a mentálok ellentétjei. Szenvedélyesek és erős közöttük a falka szellem, az összetartozás érzése. Sascha anyja üzleti kapcsolatba kerül az alakváltókkal és összekötőnek a lányát jelöli meg. Ekkor találkozik a lány Lucassal. Az üzleti kapcsolaton kívüli azonban mindkettejüket más célok is vezérlik. Az alakváltók egy mentál gyilkost keresnek, aki sorra szedi áldozatait az alakváltó nők közül, míg a mentálok több információt akarnak begyűjteni az alakváltókról.

Sascha és Lucas kapcsolata természetesen nem csak a munkára korlátozódik.:) Lucasnak fokozatosan sikerül áttörnie Sascha védelmi páncélját és szép lassan segít a lánynak abban, hogy az elfojtott érzelmei a felszínre kerüljenek. A történet túlnyomó része tulajdonképpen erről szól és majd csak a végén izgulhatunk egy kicsit a gyilkos miatt.

Mindegyik szereplőt megszerettem és annak ellenére, hogy nem mindenkiről tudunk meg sokat, mégis kialakult bennem róluk egy határozott kép. A történet a jövőben játszódik és mégis csupán csak a két fajt, a mentálokat és az alakváltókat mutatja be részletesen a szerző, míg az őket körülvevő külvilágról szinte semmit nem tudunk meg. De bármily furcsa is, ezt egyáltalán nem bántam vagy akár hiányoltam. Élvezetes volt olvasni, ahogy Sascha felfedezi maga körül az érzelmekkel teli világot, és a sok romantika és a szenvedély után egy kis izgalomban is részünk lehetett, miközben Sascha a gyilkos kilétét próbálta kideríteni.  Bár az már rég kézenfekvő volt. A szerző fokozatosan építette fel a történetben a feszültséget, és a végén elárasztott bennünket az intenzív érzelmekkel. Melyik nőt ne érintené meg egy olyan férfi, aki annyira gondoskodó és odaadó, mint Lucas, és nem mellékesen még tökéletes is. És melyik nő ne olvasná izgalommal, hogy a nagy és veszélyes vadmacskát, hogyan sikerül megszelídítenie egy olyan nőnek, aki kezdetben érzelem nélkülinek tűnik. Ezek miatt szeretem én az ilyen jellegű történeteket. :)

Úgy vettem észre, hogy a paranormális sorozatok egyre szélesebb körben és egyre növekvő népszerűségnek örvendenek. Úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű könyvek nem abba a kategóriába tartoznak, amelyek elgondolkodtatnának, vagy ne adj Isten akár csak töprengésre késztetnének. Egyszerűen csak kikapcsol és szórakoztat, pont annak tesz eleget, ami a célja és pont.
Az írónőnek nekem ez a könyve jobban tetszett, mint az Angyalvér, úgyhogy jöhet a következő rész!

Értékelés:





Kiadó: Egmont Kiadó               Köszönöm nekik a könyvet!
Eredeti cím: Slave to Sensation - Psy-Changeling #1
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Oldalszám: 384

2011. ápr. 1.

Márciusi beszerzéseim

Na ennek a hónapnak is vége. A következőben már biztosan kevesebb könyvet fogok venni. Igen. Teljesen biztos. Az e havi szerzeményeimet - nevetni fogtok - de egy újabb ajándék utalvány (januárban kaptam még szülinapomra) felhasználásával szereztem be.

Iny Lorenc:A Szajha című regényét még régebben olvastam, és el kell mondanom, hogy nem egy könnyen felejtős könyv volt számomra, amit nem is magának a történetnek, hanem inkább a sok erőszakos cselekménynek köszönhet. Amikor elkezdtem olvasni az első oldalak után rögtön félretettem, mert úgy gondoltam, hogy egy ilyen kegyetlen történetű könyvet nem vagyok hajlandó elolvasni. Miért is kínoznám magam ilyennel, ha nem muszáj. Na de egy nap múlva újra elővettem, mert ugye a kíváncsiság (nagyon rossz tulajdonság) az erősebb volt. Egy szó mint száz, megvettem a második részét is. Az ördög színe kék, hát az "Andiamo hatás", A színes fátyol pedig a "Csenga hatás" következménye. A prímszámok magánya már régóta a kívánság listámon szerepelt és persze miután megvettem rögtön leakciózták. A következő négyet a Lírában zsákmányoltam pár száz forintért. A Dőreség érdekes lesz, mivel a molyon kemény egy csillagot kapott.:)))) Hát majd meglátjuk. A többiek pedig recik. Közülük a Színarany a kedvencem lett és csodálkozom azon, hogy A királynő tavirózsája c. könyvet mennyire méltánytalanul kevesen olvasták, illetve olvassák, pedig szintén egy nagyon jó kis regény. Az Árulás kellemes meglepetés volt, nem is gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni, a Vonzódás pedig, amire számítottam, már szükségem volt egy ilyen olvasmányra is.:)) A szél neve nagy öröm volt számomra, mert régi vágyam volt már és majd amiről - az Egy kegyes kétbalkezes naplója és a Tavaszi történet könyvekkel együtt - áprilisban írok többet:)