2016. okt. 21.

Amy Ewing: Az ​Ékkő ~ Az Ékkő-trilógia 1.

Amikor levettem a polcomról ezt a könyvet, nem gondoltam volna, hogy egy kivételesen jó íráshoz lesz majd szerencsém - persze az sem kizárt, hogy csak a jó kor jó helyen olvasás tipikus esete állt fent nálam, mindenesetre hosszú idők óta nem került olyan YA regény a kezembe, ami ennyire magával sodort és levett volna a lábamról, mint az Ékkő. Pedig a téma és a helyszín nem volt számomra szokatlan, sokszor bevillant egy-két régebben olvasott regény képe olvasás közben - mint például a gyönyörű bálok és ruhák hangulata kapcsán a Párválasztó sorozat, vagy a szereplők közötti egyezményes kézjelzés miatt Az éhezők viadala -, de csak ennyi, a történet szempontjából semmilyen más párhuzamot nem tudtam vonni az előbb említett könyvekkel.

Maga a történet szerintem elég durva, ugyanis ebben a világban – aminek a kialakulása mindvégig elég homályos maradt - a szegényebb sorból származó lányokat, ha elérnek egy bizonyos kort és genetikailag is alkalmassá nyilvánítják őket, hogy gyereket szüljenek, akkor elszakítják a családjuktól és egy külön erre a célra létesített intézményben ún. helyetteseket nevelnek belőlük. Mely szó önmagában nem is tűnik oly borzasztónak, és a lányok sem sejtik ekkor még, hogy mi is rejlik igazán mögötte, amit tudnak, hogy ők azok a különleges kiválasztottak, akik képesek a társadalom élén álló nemesi nők gyermekét kihordani, amire ki tudja miért, azok képtelenek. Ám azzal egyikük sincs tisztában, hogy onnantól kezdve, amint aukcióra bocsájtják és megvásárolják őket ezek a hölgyek, a nevüktől kezdve mindenük elveszik, és rabszolgaként fogják tovább élni az életüket. A legszörnyűbb dolog ebben a világban, hogy itt nincsenek érzelmek; szeretet és barátság, együttérzés és empátia, csak kapzsiság, kegyetlenség és a minél nagyobb hatalomért való versengés, amiért a nemesek bármire, mondom bármire képesek. És akkor itt jön a képbe a mi hősnőnk Violet, aki szintén egy a sok kiválasztott közül, illetve egy-két dologban azért mégiscsak egy kicsit más, mint a többiek, és pont ez teszi alkalmassá arra, hogy részese lehessen e borzalmasan furcsa és torz társadalmi rendszer megdöntésének.

Őszintén szólva nagy meglepetés volt számomra ez a könyv, és csakis jó értelemben. Izgalmas volt, érdekes és kicsit elgondolkodtató is, ami egyértelműen annak volt köszönhető, hogy a szerző Violet személyében egy olyan igazi hús-vér karaktert tudott teremteni, akin keresztül totál bele tudtam magam élni a történetbe. Az ő sorsán keresztül képes voltam átérezni a lányok fájdalmát, kiszolgáltatottságát és azoknak a sorozatos megaláztatásoknak a hatását, ami a palotában érte őket.

"Úgy pattant fel, mintha villanyáram érte volna. - Nem - csóválja lassan a fejét. - Nem. - Két ujja közé csippenti az orrnyergét. - Nyugtass meg, hogy nem te vagy a helyettes.
Pofoncsapásként érnek a szavai, és amikor megint rám néz, megváltozott a tekintete, és tudom, hogy úgy néz rám, mint mindenki más, azzal a pillantással, ami a szerint ítél meg, ami vagyok, és nem a szerint, aki. Engem már nem lát többé."


Meg aztán, mi tagadás, kellemes meglepetés volt számomra a mágia bevezetése is a történetbe, amelyet szintén csak ezek a szegény sorból származó lányok voltak képesek mívelni. És hogy mire használták? Természetesen, hogy egészséges, okos és szép gyermeket szüljenek a nemesi hölgyeknek. És mivel Violet ebből is kimagasló képességgel rendelkezett, felbecsülhetetlen kinccsé vált a gazdája számára - gyanítom, hogy ebből a szempontból több is rejlik ebben a lányban, mint azt elsőre gondolnánk. Úgyhogy, bár igaz, hogy a könyv eleje kissé lassan kezdődött, de amint elérkeztem ahhoz a részhez, ahol a lányok ki jobb, ki rosszabb (rabszolgatartó) család mellett elfoglalták végleges helyüket a palotában, azonnal hangulatba kerültem és úgy is maradtam egészen a legutolsó jelenetig, amikor is az írónőnek egy olyan ütős fordulatot sikerült behoznia a történetbe, hogy attól ujjongva csaptam össze a tenyerem! (És én ezt tudtam. Annyira tudtam.)

Szóval nem egy szokványos disztópikus történettel volt dolgom, épp annyi izgalom, könyörtelenség, romantika és fájdalom került bele, amitől nálam telitalálat lett. Úgyhogy a műfaj szerelmeseinek én mindenképp csak ajánlani tudom, azoknak pedig akik eddig ódzkodtak vagy már megcsömörlöttek a disztópiától itt az alkalom, hogy (újra) kipróbálják azt, mert ez nem abból a bizonyos szokványos tucat fajtából való, hanem annál sokkal különlegesebb.


Ui.: Nem szoktam a fordítások miatt kötözködni, igazság szerint ha egyszer belemerülök egy könyvbe, akkor nem is nagyon veszem észre a hibákat, de itt pont a fent idézett szövegnél a villanyáram  bizony kicsapta nálam a biztosítékot.

A sorozat részei:
1. The Jewel - Az Ékkő
2. The White Rose - A fehér rózsa
3. The Black Key 




Kiadó: Maxim
Eredeti cím: The Jewel
Sorozat: The Jewel-trilógia 
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Oldalszám: 368

6 megjegyzés:

  1. De jó, örülök, hogy Neked is tetszett, én is imádtam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olvastam anno a bejegyzésed róla, és láttam, hogy téged is levett a lábadról :)))
      Mostanában egyébként azt veszem észre magamon, hogy elég válogatós vagyok, semmi sem jó, mindenben találok valami hibát, valami gubancot, de ez... ez nálam most csont nélküli volt.:) És ráadásul még a folytatásra sem kell sokat várnunk. :)

      Törlés
  2. Ahhhh! De jó, hogy neked is tetszett ez a könyv. Én sem hittem volna, hogy jó lesz, mert annyi ilyen és ehhez hasonlót olvashattunk már, de engem is meggyőzött, úgyhogy nagyon várom már a folytatást. Meg az a függővég! Bakker!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, én a végétől teljesen odavoltam.

      *SPOILER*

      Mert ez az Ash gyerek valóban helyes, meg cuki, meg édes, meg minden… de az én ízlésemnek nem volt elég tökös, úgyhogy azt hiszem, hogy én már most tudom, hogy Gartner párti leszek.:)) És annyira tudtam, hogy valami fontos szerepet fog szánni neki az író, mert egy olyan könyvet sem olvastam még, amiben csak úgy, céltalanul lófrálgatott volna egy ilyen lélegzetelállítóan jóképű pasi.:D

      Törlés
  3. Én is imádtam.Ajándékba kaptam a bátyám barátnőjétől aki szintén imád olvasni.Nekem a történet is nagyon tetszett.Az igaz,hogy egy kicsit "durva" de ettől lett ilyen különleges és izgalmas.Violetnek meg kellett küzdeni azért,hogy mindezt véghez vigye.Nekem is inkább Garnet a nyerő.Ash számomra kicsit öngyötörlő.Garneten pedig folyton nevettem és,ha csak egy percre is,de felbukkant muszáj volt megmosolyognom.Kötelességemnek éreztem,hogy tovább adjam ezt remekművet.Mára már 5 osztálytársam olvasta ki és mindnek pozitív vissza jelzése volt^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is szorgalmasan ajánlgatom azon ismerőseimnek, akiknél úgy érzem, hogy tetszeni fog, és eddig mindig betalált.
      A második rész sajnos már nem annyira.

      Törlés