2011. nov. 27.

Könyvek, amiket várok #5

Ismét olyan jó kis könyvekre bukkantam, amiket muszáj kiplakátolnom, mert nem tudok szó nélkül elmenni mellettük, mind felkerült a listámra.

Noelle Harrison: A házasságtörő
"Minden háznak megvan a maga titka . A harmincas évei közepén járó Nicholas maga mögött hagyja kényelmes életét Dublinban, és vidékre menekül. Szabadulni akar annak emlékétől, hogy felesége megcsalta, s a házassága zátonyra futott. Vesz egy vidéki házat, s újult erőkkel kezd neki a felújításnak. Ám a ház mintha beszélne hozzá. Nicholas hangokat hall, melyek nem tudni, honnan jönnek, ám vélhetően egy nő hangjai. Nicholas rájön, hogy nem képzelődik: minden kétséget kizáróan egy nő szelleme él vele együtt a házban. ...... Noëlle Harrison lassú, mégis magával ragadó prózájában az olvasóval együtt végigjárja a legmélyebb s sokszor gyötrelmes emberi érzelmek - szerelem, szenvedély, féltékenység - útvesztőit, s a szív eldugott zugaiba enged betekintést."

Jo Barrett: Hát így történt
"Madeline Piatro négy évet szentelt az életéből Carltonnak. Cserébe kapott tőle romantikát, virágot és élete legjobb szexét. De aztán a pasas kirúgta, méghozzá e-mailben. Kihasználta, összetörte a szívét… ráadásul miatta a lány elveszítette imádott marketinges állását is. Ezért Maddy elhatározza, hogy bosszút áll, és visszaszerzi a karrierjét. De nemsokára rájön, hogy a számla kiegyenlítése – bármennyire igazságos – nem is olyan egyszerű, mint ahogy első pillanatban gondolta. Még egy adag mérgezett sütemény, egy profi (bár kissé kétbalkezes) nehézfiú, és a legjobb barátok segítségével sem."

Wendy Wax: Bombasiker
"Mi nagyobb tragédia egy nő életében: ha egy fiatalabbért elhagyja a férje, vagy ha lejtőre kerül az ígéretesen indult írói karrierje?
Kendal Aims hirtelen maga sem tudja eldönteni, olyan váratlanul érte mindkettő. És ha még nem volna elég a csalfa férj, az eladási számai esése, az undok új szerkesztő és a kilátásba helyezett szerződésbontás, rátör az írói válság is. Pedig szorítja a határidő, hogy leadja a búcsúkönyvet a kiadójának. Ám hiába húzódik vissza hegyi házikója magányába, csak az üres lappal és a még üresebb jövőjével néz farkasszemet.
Ám azért vannak a barátnők, hogy a bajban segítsenek. És ők négyen mindig számíthatnak egymásra, amióta tíz éve reménybeli szerzőként összebarátkoztak egy írókonferencián. Együtt írják meg a regényt, saját életüket használva alapanyagként, abban bízva, hogy senki sem ismer majd rá szavaik mögött a valóságra…."

Claudia Carroll: Ha ez a mennyország, kérem vissza a pénzem!
"Gondolná valaki, hogy a Paradicsomban élni dögunalom? Legalábbis Charlotte-nak ez a tapasztalata, mikor végzetes autóbalesete után odakerül. Mígnem izgalmas feladatot kap: visszatérhet a földre … őrangyalként. Ám az örömbe némi üröm vegyül, mert a számára kijelölt védenc nem más, mint hűtlen szerelme, James, aki közvetve felelős az ő tragédiájáért...."



2011. nov. 25.

James Patterson · Gabrielle Charbonnet: Máris hiányzol!

Egy fórumon figyeltem fel erre a könyvre, és ahogy lehetőségem adódott, rögtön be is szereztem, amit utólag egyáltalán nem bántam meg!

A könyv elején James Patterson azt írja, hogy a történet egy számára  értékes emlékből született, ami kisfia gyermeki bölcsességén alapul, miszerint „A szeretet azt jelenti, hogy sosem szakadhatunk el egymástól”

Jane Margaux egy nyolc éves kislány, akinek a szülei elváltak. Az apja nem sok időt tölt a kislánnyal csakúgy, mint az édesanyja, aki egy híres producer és mindig rettentően elfoglalt. Ilyen családi háttér mellett nem csoda, hogy Jane nagyon magányos így a neki kijáró szeretetet és figyelmet egy képzeletbeli baráttól, Michaeltől kapja meg, akinek pont az a feladata, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek szükségük van rá, a képzeletbeli barátja legyen. :)
De a szabály az szabály és hiába szerette meg Michael a kislányt, a kilencedik születésnapján muszáj volt elhagynia. Igaz megígéri Jane-nek, hogy másnapra mindent el fog felejteni róla, ez azonban mégsem így történt. Aztán 23 év múlva újra találkoznak.....

A történetet Jane és Michael szemszögéből felváltva ismerhetjük meg, amit én nagyon élveztem. A szerelmi történet maga egyszerű és szép, megragadja az ember figyelmét és arra emlékeztet bennünket, hogy néha a váratlan pillanatok a legértékesebbek az életben.

Mivel a könyvet egy olyan állapotomban olvastam, amikor agyilag zokni voltam vagy még most is az vagyok(?) kifejezetten jól esett. Örültem a szellős és rövid fejezeteknek, amelyek tökéletesek voltak arra, hogy „Csak még egy utolsót” felkiáltással két nap alatt elolvassam az egészet. Szerettem a szereplőket; Jane-t, aki rögtön szimpatikus volt a számomra és nemcsak a teltkarcsú alakja miatt, hanem a kedvessége a figyelmessége és a néhol már szívfájdító naivsága miatt is. És Michaelt, akit már néhol zavaróan tökéletesnek éreztem és nemcsak külsőleg, hanem az egész "embert" úgy, ahogy van. Jane anyjától és öntelt barátjától viszont eleinte csak halkan, aztán a történet előrehaladtával már egyre hangosabban kezdtek el sikoltozni az idegeim, de pont ezzel a kibírhatatlan és idegesítő jellemükkel emelték a történet élvezeti értékét. Ha nem lettek volna, hiányoztak volna. Aztán, amikor már azt hittem, hogy tudom, hogy hogy fog végződni a történet, ért egy kis meglepetés, amire egyáltalán nem számítottam.....

Véleményem szerinte a könyv egy nagyon aranyos, jól megírt, szívmelengető mese, egyáltalán nem az a szokványos banális történet. A fülszöveg alapján nem is számítottam semmi komolyra, csupán egy könnyed kikapcsolódásra, amit meg is kaptam tőle. Egyetlen hibája csupán, hogy túl rövid volt.

Érdekesség: A könyvből film is készült, igaz eszközöltek rajta némi változtatásokat, mint például, a Janet játszó színésznő barna és vékony!, Michael pedig a történet elején maga is egy gyermek és nem egy vonzó, harmincas éveiben járó férfi, de izgalomra azért semmi ok, mert ahogy láttam az előzetesből később majd az lesz belőle. A film 2010-es és a trailere itt látható, az imdb-n pedig 6.6 pontot kapott. Az előzetesből ítélve nem hiszem, hogy meg fogom nézni.

Kiadó: Pioneer Books
Eredeti cím: Sundays at Tiffany's
Fordította: Lyrer Ginda
Oldalszám: 246

2011. nov. 21.

Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

A történet egy 17 éves lányról, Jenna Foxról szól, aki egy baleset következtében egy évig kómában fekszik. Miután felébred, semmire és senkire nem emlékszik, ismeretlen környezetben és ismeretlen emberekkel találja magát szemben. Mindent újra el kell sajátítania; a járást a gondolkodást a beszélgetést, újra meg kell tanulnia néhány szó jelentését ….. és van itt még valami, valami, amit a családja rejteget előle…. egy titok, amire csak a könyv végén derül fény.

A regény elején meg voltam győződve arról, hogy a történet napjainkban játszódik, de aztán néhány apró utalásból meg, aztán az események előrehaladtával szépen lassan csak rájöttem, hogy a cselekmény egy olyan jövőben játszódik, ami számomra ugyan ijesztő, de jobban belegondolva nem is annyira elképzelhetetlen. Hiszen senki sem  tudhatja, hogy évek múlva mire is lesz képes az orvostudomány. Mint ahogy azt sem lehet tudni, hogy ez a fejlődés milyen hatással lesz, majd az emberiségre és a természetre; biztos, hogy jó lesz ez nekünk? A könyv komoly témákat feszeget.

Olvasás után az első, ami az eszembe jutott a történettel kapcsolatban, hogy félelmetes.

És nem csak a fent említettek miatt éreztem annak, hanem még néha maga Jenna, és az Ő gondolatai is azok voltak számomra. Bár nem tudom, hogy én, hogy viselkedtem volna hasonló helyzetben, mégis néhol túl agresszívnek éreztem Jenna viselkedését. Tovább gondolva mindezt, még az is megfordult a fejemben néhol, hogy lehet, hogy Jenna egy báránybőrbe bújt farkas (?), de az írónő nem ebbe az irányba vittel el a cselekményt.

A történet nagyon jól felépített és izgalmas, a szerző mindig a megfelelő időben ad egy-egy új információt Jenna számára és rajta keresztül az olvasónak, ami segítségével egyre közelebb kerülhetünk a titok felderítéséhez. A legkidolgozottabb karakter a főszereplő volt számomra, teljesen át tudtam érezni a zavarodottságát és a fájdalmát és végül rajta keresztül a sokkoló felismerést is. Viszont véleményem szerint, több olyan szereplő is volt a könyvben, akik kidolgozását az író, mintha félbe hagyta volna, mintha megfeledkezett volna róluk. Ethan és Alyss karakterét például túl felszínesnek találtam, míg Daneről szinte semmit nem tudtam meg, (nem is értem a szerepét a történetben)

Nem tudom szó nélkül hagyni a könyv végét, melyet szerintem az szerző túl gyorsan zárt le, és az utolsó pár oldalt akár el is hagyhatta volna, mivel azt már túlontúl idillinek, mondhatni teljesen valószerűtlennek éreztem.

De mindezek ellenére azt kell mondanom, hogy egy nagyon jó kis könyv volt, különleges témával, melynek kapcsán sok érdekes kérdést tehetünk fel magunknak, többek között talán a legfontosabbat, hogy mi is tesz bennünket emberré?

A borító nagyon szép és most, hogy már ismerem Jenna történetét nagyon kifejezőnek is érzem.


Eredeti cím: The Adoration of Jenna Fox
Fordította: Németh Anikó Annamária
Oldalszám: 352

2011. nov. 19.

Nyerj egy könyvet karácsonyra!

Karácsony közeledtével egy játékra szeretnélek invitálni benneteket, melyben egy darab, "Harmat Karácsonyi mesélő" című mesekönyvet lehet nyerni. Hamarosan elkészül róla a bejegyzésem is.

Az alábbi három kérdést a Harmat kiadó könyveivel kapcsolatban teszem fel, melyekre a helyes válaszokat a kiadó honlapján itt vagy ha ügyesek vagytok, akkor itt a blogon is megtalálhatjátok.:) A válaszok elküldésére mától számítva 2 hét áll a rendelkezésetekre (azaz 2011. december 3-án 24:00-ig várom a megfejtéseket). A könyvet a nyertes  postán kapja meg.

A nyereménykönyvet a Harmat Kiadó ajánlotta fel.

A helyes megfejtéseket erre az e-mail címre küldjétek:
             szilvamagolvas@gmail.com

A tárgy "Karácsonyi nyereményjáték" legyen.

A kérdések pedig a következőek:
  1. Mikor és milyen címmel várható A házasság négy évszaka regénysorozat negyedik, egyben utolsó részének a megjelenése.
  2. A Harmat Karácsonyi mesélő könyv a Harmat mesélő könyvek hanyadik kötete ? 
  3. Gary Chapman melyik könyve jelent meg hangoskönyvben?

2011. nov. 18.

Olen Steinhauer: A Turista

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet nem tudtam, hogy mire is számítsak, mivel ez volt az első kémregényem, de az elolvasása után most már nyugodtan mondhatom, hogy egyáltalán nem okozott csalódást. Igaz az elején elég lassan haladtam a történettel, magam sem tudom, hogy miért, talán mert kissé túl nyakatekerten kezdődött az egész (?), de a végére már annyira belejöttem, hogy alig bírtam letenni.

A főszereplőt, Milo Weavert a regény elején úgy ismerhetjük meg, mint egy lelkileg kiégett CIA ügynököt, aki ha egy akció során meghalna azt se bánná sőt, talán az lenne számára az igazi megváltás.

A regényben sorban ismerhetjük meg a szereplőket; Milo főnökét, akinek a parancsait Milo minden gondolkodás és fenntartás nélkül teljesítette, megtudhatjuk, hogy mit jelentett „Turistának” lenni és, hogy mi volt az a sorsdöntő esemény, ami megváltoztatta Milo életét. Majd ugrunk egyet az időben, pontosan hat évet és azt látjuk, hogy Milo boldog házasságban él fogadott lányával és szerető feleségével egészen addig, míg fel nem tűnik a múltból egy veszedelmes bérgyilkos, akire Milo már több éve sikertelenül vadászik. És most, hogy ez az ember újra a látóterébe került nem tudja magát kivonni az események sodrásából, még akkor sem, ha mindez a nehezen felépített és törékeny boldogságát is veszélybe sodorja.

Véleményem szerint a cselekmény a kiszámíthatóság határát súrolta, hiszen minden valamire való kémtörténetben (és itt most a filmeket veszem alapul), mindig van egy nagyobb és egy befolyásosabb ember, aki a szemétdomb tetejéről mozgatja a szálakat és bizony ez itt sem volt másképp.

A regény segítségével egy kicsit betekinthettünk a CIA  életébe, ezen keresztül a kémek kódolt és titkos világába, ami tele volt hazugságokkal és az egymás iránt érzett bizalmatlansággal, amitől nem csoda, ha az ember már maga sem tudta, hogy egyáltalán helyes-e az amit csinál. 

A főszereplő karaktere számomra elég furcsa volt; nem tudtam nem észrevenni az ellentmondást a lelkiismeret nélküli bérgyilkos és a szerető családapa szerepek között, ami érdekes kettősséget adott Milo karakterének, de ennek ellenére számomra mégis szerethető figura maradt, ezért is drukkoltam neki végig a regény folyamán.

Sajnos a cselekményt nem éreztem túl pörgősnek, valljuk be, hogy Milo nem egy Jack Bauer (igaz Milonak nem is kellett atombombákat hatástalanítani és ezzel világot menteni), de kicsit több akciót  azért szerintem simán elbírt volna a történet.

Ami kifejezetten tetszett a könyvben az az volt, hogy folyamatosan ismerhettük meg Milo élettörténetét, és hogy minden apró információval közelebb kerültünk az igazi múltjához, mígnem aztán a legvégén kiderült, hogy hazugságokra épült az egész élete.

A szerző az USA-beli Virginiában nőtt fel, és több Európai országban is eltöltött hosszabb-rövidebb időt. És hogy most miért pont Magyarországon él a családjával? Hát azt bizony nem tudom.:)

A könyv egy trilógia első része, de az Athenaeum kiadónál már megjelent a második is A legközelebbi vészkijárat címmel. Azt is el fogom elolvasni.
Értékelés: 4/5

Kiadó: Athenaeum
Eredeti cím: The Tourist
Fordította: Nagy Gergely
Oldalszám: 397

2011. nov. 15.

Mazsolázás innen-onnan #4

Nagyon sok érdekességre bukkantam a neten jártamban - keltemben :) Először is a könyvekkel szeretném kezdeni, mert ugye az mégis csak KÖNYV:)

Edmund de Wall: A borostyánszemű nyúl
Egy igaz családragény
"264 fa- és elefántcsont faragvány, egyik se nagyobb egy gyufásdoboznál. Edmund de Waal keramikust abban a pillanatban elbűvölték, ahogy meglátta a gyűjteményt dédnagybátyja, Iggie tokiói lakásában. És amikor később Edmund örökölte a gyűjteményt, olyan történet bontakozott ki a necukékből, amilyet a gazdájuk el se mert képzelni! Valamikor az Ogyesszából elszármazott Ephrussik voltak a világ legnagyobb terménykereskedői. Charles Ephrussi a dúsgazdag új nemzedékhez tartozott, amely megtelepedett Párizsban. Rövid ideig titkárként alkalmazta Marcel Proust-ot, aki Charles-ról mintázta Swannt, Az eltűnt idő nyomában esztétáját. Charlesnak a gyűjtés volt a szenvedélye, és a necukéket, amelyeket akkor vásárolt, amikor a párizsi szalonokban a japán objets jelentették a legújabb divathóbortot, nászajándékba küldte bécsi bankár unokatestvérének. Később három gyerek – köztük a kicsi Ignace – játszik majd a necukékkel, miközben odakint a történelem szele süvölt. Az Anschluss és a második világháború a semmi szélére sodorta Ephrussiéket. Birodalmukból úgyszólván semmi sem maradt meg a necukegyűjteményen kívül, amelyet egy hűséges szobalány darabonként, zsebben csempészett ki a hatalmas bécsi palotából – ahol akkor Hitler zsidókérdésekben” illetékes teoretikusa lakott –, hogy aztán elrejtse őket egy szalmazsákban. Edmund de Waal ebben a meghökkentően eredeti emlékezésben bejárja a világot, és végiglátogatja elődeinek palotáit, miközben felkutatja egy rendhagyó család nyomait egy viharos században, és a necukékre emlékeztető szabatos eleganciával elmeséli egy páratlan gyűjtemény történetét, amely kézről-kézre járt, amíg egy sorsfordulat haza nem juttatta Japánba."
Várható megjelenés: december eleje

Ez a három könyv pedig a krimi kedvelőknek lehet érdekes:

Henri Loevenbruck: A Kopernikusz-szindróma
"Ha valaki olyan (egyetemes) igazságot fedez fel, illetve állít, amely teljesen felforgatja az emberiség jövőjét,és ráadásul tökéletes képtelenségnek látszik, akkor az Kopernikusz-szindrómában szenved. Épp úgy nem hisznek neki, miként Kopernikusznak sem hitt senki, amikor megalapozta a heliocentrikus világképet. Vajon Vigo Ravel tényleg paranoid skizofréniában szenved-e, tömény auditív hallucinációkkal – ahogy magáról gondolja –, vagy pedig olyan személy, aki olykor tényleg tisztán hallja más emberek gondolatait? Amikor azonban egy terrortámadást azért sikerül túlélnie, mert „meghallja” a merénylő fejében rejlő mondatot, maga is gondolkodóba esik és a titok nyomába ered, hiszen ez számára létkérdés: meg kell találnia az igazságot, hogy visszanyerhesse önmagát. Az a név, amelyen skizofrénként élt, hamis, miként a személyazonossága és az egész közelmúltja is (az igazi múltjára nem emlékszik). Az élethalálharcban, amelyet folytat, végül segítői is akadnak, de így is csak hajszálon múlik, hogy túléli az igazságot. Mert azt azért kideríti. Rájön, hogy kik és miért manipulálták őt több társával együtt, és miért tartották a betegség fogságában. És a felfedezés tényleg olyasmi, ami akár meg is változtathatja a világot."

Chris Kuzneski: A Jóslat 
"Michel de Nostredame francia gyógyszerészt, közismert nevén Nostradamust valóságos kultusz övezi a tizenhatodik század óta. Hívei szerint történelemformáló eseményeket jövendölt meg – a londoni nagy tűzvészt, Napóleon és Hitler fölemelkedését és bukását, a Hirosimára mért atomcsapást. Noha sok mindent megtudtunk Nostradamusról az évszázadok során, jóslatainak legfontosabb gyűjteménye nem került elő… mindmostanáig. Jonathon Payne-t és David Jonest, a Különleges Erők egykori kommandósait, akik éppen egy jótékonysági estélyen vesznek részt a pittsburghi Tanulás Katedrálisában, felkeresi egy fiatal nő, aki régi nyelveken kódolt, érthetetlen üzenetet kapott. Találkozásukat megzavarja egy bérgyilkos, akit azért küldtek, hogy öljön meg mindenkit, aki tud a dokumentumról. Hajtóvadászat indul Payne és Jones után, akik kénytelenek visszavágni. Két földrészt és több száz évet átfogó kalandban kell megkeresniük a titkos szöveget, amely akár meg is változtathatja elképzeléseinket a jövőről. CHRIS KUZNESKI thrillerjeit húsz nyelvre fordították le negyven országban."

Philip Carter: A csontoltár
"Nem kellett volna megölniük… hiszen nem ivott a csontoltárból.” San Franciscóban halálra késelnek egy hajléktalan asszonyt, aki már régóta számított erre a támadásra – rejtélyes utolsó szavai egy évtizedek óta eltemetett titokra utalnak, amely megváltoztatta a történelmet. Galvestonban egy haldokló öregember hátborzongató titkokat gyón meg – „Nem az vagyok, akinek gondoltok”–, hogy figyelmeztesse a fiait a rájuk leskelődő veszélyekre. Massachusettsben egy nagyhatalmú milliárdos és egy hidegvérű bérgyilkosnő szövetkezik egy súlyosan kompromittáló film megszerzésére. Minden szál egy nőhöz vezet, aki évtizedekkel korábban megszökött egy szovjet büntetőtáborból, és magával vitte egy ősi tudás titkát, amelyért a szereplők a lelküket is eladnák.E veszélyes hálóba kerül bele a sorsa elől futó Ry O’Malley és Zoe Dmitroff, a San Franciscó-i ügyvédnő, aki rég halottnak hitt nagyanyjára ismer a megkéselt hajléktalan öregasszonyban.
A közel egy évszázadra visszanyúló véres macskaegér játék a fagyos szibériai tundrán indul, és ott is ér véget, miközben Párizstól Budapestig, Szentendrétől Szentpétervárig folyik a hajsza egy ősi ikonban elrejtett titok, és a megvédelmezésére hivatott őrzők nyomában. PHILIP CARTER egy világhírű szerző írói álneve."

FILM
És most pedig egy filmre szeretném felhívni a figyelmet, bár lehet, hogy már sokan tudják, (nekem csak nemrég jutott a tudomásomra) , hogy az új Anna Karenina film bemutatója Angliában 2012. augusztus 7-én lesz, itthon várhatóan 2013 januárjában.

"Tolsztoj regényéből rengeteg filmváltozat született már az évek során (a leghíresebb talán a '35-ös Greta Garbóval a címszerepben), de Joe Wright, aki már három regényadaptációt rendezett, valamiért úgy érezte, neki is muszáj kezelésbe vennie az alapanyagot. A szereposztás természetesen a brit színészek krémjét vonultatja fel: Keira Knightley játssza a férjét (Jude Law) Vronszkijjal (Aaron Johnson) megcsaló főhősnőt, a további fontosabb szerepekben Matthew Macfadyent, Kelly Macdonaldot, Domnhall Gleesont és Emily Watsont láthatjuk majd."

Hát úgy látom, hogy szerepet kapott Matthew Macfadyent a csigafiú, akiről mindig Andiamo jut az eszembe :D Én minden esetre örülök neki, nekem tetszett a Büszkeség és balítéletben.:)

2011. nov. 13.

Boldizsár Ildikó · Kun Fruzsina: A csuka parancsára

Amikor először kezembe vettem a mesekönyvet, az volt az első benyomásom, hogy ez egy gyönyörű kiadvány; jó kézbe venni, nagy és súlyos, rengeteg szebbnél szebb kép található benne és tele van jobbnál jobb mesékkel.

A mesegyűjteményben, negyvenhárom orosz népmese található, az első három szerintem mindenki számára ismert; A répa, A vajaspánkó, és A vityilló, melyeket gyermekeim az óvodában már vagy ezerszer hallottak a délutáni alvás előtt, és ennek ellenére mégis hajlandóak újból és újból meghallgatni, de szerintem csak azért, mert azt már az esti "összebújós" mesélések alkalmával hallgathatják.:)  

A könyvben találkoztunk számunkra már ismert mesékkel, például A táncos cárleányok című történettel, amely kísértetiesen hasonlít a Tizenkét királykisasszony című magyar népmesére, csak itt a királylányok helyett cárleányok a történet szereplői. A mesék közötti hasonlóságok azonban egyáltalán nem zavaróak, sőt inkább nagyon élvezetes, mivelhogy a különböző kultúráktól függően más és más feldolgozásban ismerhetjük meg őket.

Nagyon tetszettek, és  nemcsak nekem, de gyermekeimnek is a mesékben előforduló, oly jellemző orosz nevek; Macska Macskájevics, Iván Medvejevics, Ugat Ugatovics és találkozhatunk Baba Jagával is, aki egyébként a szláv mitológia egyik jellegzetes alakja, Kelet-Európában mint boszorkány vált közismert mesefigurává.

A csuka parancsára című mesekönyv, rendkívül jól összeválogatott, igényes mesegyűjtemény, amely azoknak a szempontoknak, - amelyeket személy szerint figyelembe szoktam venni egy mesekönyv kiválasztásánál, - teljes mértékben eleget tesz. Gondolok itt arra, hogy a könyvben olvasható mesék értékes tartalommal bírnak, a képek, Kun Fruzsina rajzai, nagyon szépek, felkeltik a gyermekek érdeklődését, (minden mesénél található belőlük egy vagy két darab) és nem utolsó sorban a mesék hossza is lényeges, amelyek itt épp megfelelőek. Igaz találkoztunk kicsit hosszabb történetekkel is, de a többihez hasonlóan azok is annyira érdekesek voltak, hogy megszakítás nélkül kellett felolvasnom őket a gyermekeimnek.

Boldizsár Ildikó megfelelő hozzáértéssel és tapasztalattal válogatta és rendszerezte a könyvben olvasható orosz népmeséket egy kötetbemelynek eredményeként egy nagyon színvonalas és értékes kiadvány született. A benne található népmesék - ugyan úgy mint valamennyi népmese – amellett, hogy mély bölcsességeket hordoznak az életről, gyermekeink érzelemvilágát is jelentősen gazdagítják.

Szerkesztette: Boldizsár Ildikó
Illusztrálta: Kun Fruzsina
Oldalszám: 200
Ár: 3990.-

2011. nov. 11.

Tim Collins: Egy vagány vámpír naplója

A könyvnek a borítója mellett legfőképp a címe keltette fel az érdeklődésem. Szeretek minden olyan könyvet, amely napló formájában íródott, még akkor is, ha az történetesen egy vámpírról szól.

Rögtön a legelején szeretném leszögezni, hogy ez nem egy szokványos vámpírtörténet, hanem egy igen humoros paródia, melyben a Twilight keveredik Adrian Mole naplójával.

A naplót író vámpír, Nigel; egy szánalmas, sápadtbőrű, nyakigláb tizenéves. Sajnálatos módon, amikor vámpírrá változtatták a vámpír szülei, nem örökölte az ilyenkor szokásos, vámpírsággal járó hipi szupi tulajdonságokat. Gondolok itt a gyorsaságra, a természetfölötti erőre, és talán a számára legfontosabbra, a hipnotikus szépségre. Mindezek hiányában soha nem volt barátnője és az iskolában sem tartozott a menő srácok közé. Ezzel a problémával el is éldegélt hősünk már vagy 85 éve, de most, hogy lassan közeledik a 100. születésnapja, kicsit érzékenyen érintik ezek a dolgok.

Nigel naplójában önsajnálatain és borzasztó versein kívül olvashatunk a családjáról is, a rettentően bosszantó kis húgáról – aki rendelkezik a vámpírság összes vele járó pozitívumaival - és a szüleiről, akik úgy viselkedtek, mintha abban a korban maradtak volna, amelyikben „újjászülettek”.

„ Rájöttem, hogy milyen „ista” vagyok: anarchista!
 Ma este láttam egy politikust a tévében, aki azt nyilatkozta, ha nem költünk többet rendőrségre, a társadalom törvény nélküli anarchiába züllik, és vér fog folyni az utcákon. Istenien hangzik!”

Az iskolába érkező új lány, Chloé, rögtön felkeltette Nigel érdeklődését és nem csak a szépsége, de az érett gondolkodása és a kötelességtudatai is tetszik a vámpír fiúnak. Nagyon szórakoztatóan tárja elénk az író, a naplón keresztül, a vámpír srác aggodalmait, kamaszos szorongásait, és a napló végére egyre sűrűbben feltörő azon vágyát, miszerint ellenállhatatlanul szeretné, mielőbb(!) barátnője nyakába mélyeszteni a szemfogait.

A könyv egy grafikus regény, tele fekete-fehér rajzokkal. A napló-szerű bejegyzések rövidek és tömörek, nem közvetítenek semmilyen mélyen szántó gondolat, a könyv célja csupán a szórakoztatás. A történet jól megírt, szellemes és humoros, célközönsége a tini korosztály, és mivel paródiáról van szó így nem kell magas elvárásokat támasztani a könyvvel szemben, számomra azt az élményt nyújtotta, ami a borítóján olvasható cím is sugallt, és nem többet.
Értékelés: 4.5/5

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Diary of a Wimpy Vampire
Fordította: Kövesdi Miklós Gábor
Oldalszám: 222


2011. nov. 9.

Egy jó ötlet karácsonyi ajándéknak!

  Egy kedves ismerősöm, nevezetesen Egri Mónika, aki hihetetlenül szépen rajzol és nem mellesleg a Röpke és az Utazz velünk tevekaravánnal! című mesekönyvek illusztrációit is készítette, nagyon szívesen készít rajzokat bárkinek, aki szeretne ilyen vagy ehhez hasonló bájos és kedves képeket magáénak tudni vagy esetleg valakinek ajándékozni. Én olyan szerencsés vagyok a gyermekeimmel együtt, hogy bennünket két képpel is meglepett Mónika, melyeket rettentő nagy becsben tartunk.:) Az egyik képet ki is plakátolom.:)
Ez a rajz a kisfiamé, még nem látta, meglepi lesz!
Most épp képkeretezőnél van.
A következő képeket pedig csak kedvcsinálónak biggyesztettem ide.


Ha valaki fel szeretné venni Mónikával a kapcsolatot itt megteheti vagy a fb oldalán is megnézheti a képeit. 

2011. nov. 8.

Lezsák Levente: Emerson & Tsa. - avagy a titokzatos mordiai bűneset

Az Emerson & Tsa. című meseregény, Lezsák Levente első könyve, amely 2009 tavaszán jelent meg. Érdekességképpen említem csak, hogy az író többek között lovas kaszkadőr is, és több mint száz filmes és színházi produkcióban vett már részt. ….. Húha!!!

A könyvet, egy nagyon kedves barátnőm ajánlására kezdtem el olvasni, - amit ezúton is köszönök Neki, - irtó nagy hiba lett volna kihagyni!!

A történet tulajdonképpen egy hihetetlen jó mese. Van benne király és királylány, varázsló és tündér, repülőszőnyeg, varázskötél és nem utolsó sorban egy mesterdetektív géniusz(!) valamint annak ifjú tanonca.

A bonyodalmak ott kezdődtek, amikor Mordia királya a bal helyett, a jobb lábával kelt fel reggel, ami nem csak érdekes, hanem valósággal kétségbeejtő, mivelhogy ilyen még nem fordult elő a királyságban. Innentől kezdve a morcos király maga lett a megtestesült vidámság és jóindulat, viccelődött, nevetgélt és a megszokott fekete öltözéke helyett inkább a színes és virágos ruhákat részesítette előnyben. Mindez csak azért érdekes, mert Mordiára ez idáig a sötétség, a búskomorság és a szomorúság volt a jellemző.

Ugyan ezen a reggelen a szomszéd királyságban; Vidoriábna, pont az ellentétje történet mindennek. A vidoriai emberek jó kedélyűek és vidámak voltak, egyszóval a királyság maga volt a boldogság és a béke hona, egészen addig, amíg ezen a bizonyos napon Vidoria királya – Mordia királyával ellentétben - mogorván és búskomoran ébredt fel.

Csak a vak nem látja, hogy itt bizony valami turpisság történt, akarom mondani varázslat. Az ügy irányítását Mordia főudvarmesete, Bikacsöki Balambér veszi kézbe és rögtön fel is bérel egy mester detektívet, aki reményei szerint a rejtélyt majd megoldja. De mivel Bikacsöki Balambér füle mögött is vaj van, ezért egy olyan magánnyomozót bíz meg az ügy felgöngyölítésével aki, hogy finoman fogalmazzak nem áll a szakma magaslatán.

A történetben különböző stílusok keverednek, éreztem benne népmesei motívumokat, az egyik szereplő feltűnően hasonlított Sherlock Holmes detektív figurájára, aztán néhány mondat erejéig olvashattunk benne Hófehérkéről és az Ő gyilkosáról, na és persze az elengedhetetlen romantika is felüti a fejét a regényben. Nos, én úgy éreztem, hogy ezeket a mese elemeket az író megfogta és beletette egy nagy edénybe, aztán pedig jó összekutyulta az egészet. Az eredmény pedig ez a nagyon humoros és nagyon szórakoztató történet lett.
Minden tisztességes krimiben van egy úgynevezett Titokzatos Idegen, aki:
a) titokzatos
b) idegen.
Mivel a miénk csak amolyan félig-meddig tisztességes krimi, ezért esetünkben a Titokzatos Idegen csak titokzatos, és nem idegen. De ez persze majd csak nagy sokára derül ki, mint ahogy az is, hogy nem is annyira titokzatos, mint amennyire annak látszik.  
(De egyelőre még csak annyi derül ki, hogy a Titokzatos Idegen egy szobában ücsörög, és titokzatosságához illő titokzatos arccal teát kortyolgat. Fekete ruhában van, mint ahogy általában a Titokzatos Idegenek, és elmélyülten olvasgat egy könyvet, hogy múlassa a lassan ballagó időt.)
Az író stílusa nekem nagyon tetszett, végig mosolyogtam és nevettem az egész könyvet. Az arcom is csak azért nem állt görcsbe, mert a regény igen rövidke csupán 143 oldal, amit szinte egy nap alatt befaltam.

Nem lehet szó nélkül hagyni a könyv borítóját és a benne található képeket, amikből sokkal, de sokkal többet el tudtam volna viselni, hihetetlen jók! Cserkuti Dávid alkotta őket, aki az Unicumos reklámokhoz is készítette az illusztrációkat.

Sokat gondolkodtam azon, hogy ez most ifjúsági regény-e vagy sem, de arra jutottam, hogy mivel már én sem vagyok ifjú és ennek ellenére rettentően élveztem, így a könyvet korhatár nélkülinek mondanám.:)

Azt csiripelik a madarak, hogy állítólag majd film is készül belőle.

Értékelés: 5/5

Kiadó: Cor Leonis
Illusztrálat: Cserkúti Dávid
Oldalszám: 143
Ár: 2500.-

2011. nov. 5.

Könyvek, amiket várok #3

Nemrég akadtam erre a könyvre, amely rögtön a kívánságlistámra is került. A szerző neve sokaknak már ismerős lehet, A muránói üvegfúvó és A Botticelli-titok című regények kapcsán.

Marina Fiorat: Siena lánya
"A TIZENKILENCEDIK SZÜLETÉSNAPJÁRA NYAKLÁNCOT ÉS FÉRJET KAPOTT AJÁNDÉKBA…"

"Történelmi helyszínek, gyertyafényes székesegyházak, piszkos istállók, cselszövés, kulturális hagyományok és szerelem… lebilincselő olvasmány…"

- The Bookseller

A páratlan szépségű toszkán városban, Sienában a lóverseny, a Palio fontos része a kultúrának. Egy gyönyörű fiatal nő, Pia Tolomei jegyese is indul ezen a versenyen, és a menyasszony azért imádkozik, hogy a férfi veszítsen.


Pia apja érdekházasságba kényszeríti lányát, hogy politikai szövetségeseinek eleget tegyen, akik a város irányítását akarják bármi áron megszerezni. Azonban a makacs és kivételes szépségű Pia beleszeret egy másik lovasba, Riccardo Bruniba. 

A Palio nem egyszerűen csak egy verseny a városok vezető kerületei között, hanem inkább halálos rivalizálás a szépség, a pompa és a maszkok mögött. 

A várost vezető Violante Beatrix de' Medici hercegnő és Pia Tolomei a Palio után önkéntelenül szövetségesekké válnak, s a sorsuk örökre összefonódik. 
A történetben keveredik a romantika és a politikai intrika, s betekintést nyerhetünk a Mediciek furcsa világába és szemtanúi lehetünk annak, hogy néhány erős akaratú jó szándékú ember, hogyan tudja megváltoztatni a tragikus következményekkel járó eseményeket.

Várható megjelenés: 2011.11.07.

Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.

A történet nagyon eredeti, akarom mondani, őrült egy agyszülemény a hozzá tartozó - és minden tekintetben illő - színes és változatos karakterekkel együtt.

Serene egyetemre járó 22 éves csinos, fiatal lány, aki azért, hogy finanszírozni tudja tanulmányait másodállást vállal. Ennek jellege, - valljuk be őszintén - nem éppen szokványos, mert ugye ilyenkor milyen munkára gondol egy jóhiszemű ember? Gondolhatná például azt, hogy Serene egy babysitter vagy egy gyorsétteremben felszolgáló…..de neeeeeem, Serene bérgyilkos, és méghozzá igen sikeres. Ügyfelei felhajtásában és a piszkos anyagiak elrendezésében bátyja van segítségére, aki bíróként tevékenykedik, és igen. Nem tévedés valóban bíró. Nos hát, ebbe az idillbe lép be az emberiség életének három főszereplője: Pandora a világmindenség Teremtője, Lucifer, nos őt szerintem nem kell bemutatnom hiszen mindenki ismeri, és Maara a Halál. Ők hárman nemcsak Serene életébe tolakodnak be, hanem gyökeresen megváltoztatják a bátyja és egy igen szimpatikus fiatal pap életét is. És hogy mindezt miért?  Egy fogadás miatt, ami Pandora és Lucifer között köttetett. És, hogy mi a fogadás tárgya? Serene Nightingale lelke. És, hogy a lány lelkére az üdvösség vagy az örök kárhozat vár-e a történet végén? Túúúúl sok a kérdés……
A férfi az ágyhoz lépett, és mélyen meghajolt:
- Jó estét Miss Nightingale - köszöntötte önbizalomtól túlcsorduló hangon miután felemelkedett. – Lucifer vagyok a Pokol démonúra és a Kísértés Rt. vezérigazgatója. Azért jöttem, hogy megszerezzem a lelkét.
A történet zseniális, igaz elég újfajta megvilágításban ismerhetjük meg a Menny és a Pokol kapcsolatát, ami igen különleges és Ádám és Éva történetét, ami pedig felettébb érdekes, de valahogy mégsem botránkoztatott meg ez az egész. A cselekmény szálait az írónő úgy tekerte csavarta, hogy bizony, teljes figyelmet érdemelt a könyv az első betűtől az utolsóig. Olvasás közben nem volt bambulás meg lazulás, csak a tömény élvezet és szórakozás.

A történet szereplői olyanok voltak számomra, mint egy nagy zűrös család a hozzájuk tartozó nyűgös és nyavalygós gyerekekkel és természetesen a feketebárányokkal együtt. Gondolok itt Phaniel arkangyalra, aki betegesen gyűjtögeti az emberi szemgolyókat, a jószívű démonlányokra, akik Lucifer háremét alkotják, a kissé nehéz felfogású őrangyalokra, akik szeretik a csokoládét, a démonjával küzdő fiatal papra, a szerelmes Luciferre a féltékeny Pandórára és ki ne felejtsem a sorból a megkeseredett Halált. Az összes közül természetesen Lucifer volt a kedvencem az öntelt, arrogáns és magabiztos modorával. Annyira de annyira férfi volt, – eme szóhasználat pozitív és negatív értelmében egyaránt - hogy szerintem nem lesz egy olyan női olvasó sem, akinek a szívét az Ő karaktere ne érintené meg.

A könyv végéig nem tudtam eldönteni, hogy a Mennynek vagy a Pokolnak szurkoljak. Egy olyan befejezést vártam, ami mindenki számára kielégítő és a lehető legjobb, mivel mindkét ellenfél rendkívül szimpatikus volt számomra és ezzel nemcsak én voltam így, hanem Serene is.  Aztán persze hiába is gondoltam én bármire, meg sem közelítette mindazt, ami végül is az írónő hihetetlenül élénk fantáziájában megfogalmazódott.:)

Ami elvarázsolt a könyvben - persze a történeten kívül, - az az író stílusa és a regény nyelvezete, ami könnyed, humoros, választékos üde és friss…… 

A könyv még nem jelent meg, én is csak e-formátumban olvashattam, melyért ezer köszönet Viktóriának. Remélem, hogy minél hamarabb kézzel fogható formában is hozzá lehet majd jutni. 
Egy kis ízelítő a regényből
  

2011. nov. 4.