Chloe Neill: Twice Bitten - Chicagoland vámpírjai #3.

Ez a könyv valami hihetetlen jó volt, és már most előre elnézést kérek az állandóan ismételgetett szavaimért, de amellett, hogy a sorozat ezen részéről is csak csupa csupa jót tudok írni, még mindig úgy gondolom, hogy ez az egyik legjobb vámpíros sorozat, amihez eddig szerencsém volt. Van benne minden, ami a műfaj kedvelőit a fotelhez szegezheti. Van itt kérem akció, romantika, szenvedély, fordulatokban gazdag cselekmény, izgalom, humor és persze egy tökös hősnő, aki okos, talpraesett, szexi és a kardforgatásban is páratlan. Ha azt mondom, hogy a Chicagoland vámpírjainak az első két része erős volt, akkor ez a rész… pffff…. átkozottul jó volt, melyhez az a kis erotikus extra (igen, közös erővel sikerült végre összegyűrniük Merritéknek a lepedőt), amit az előző részekben oly rettentő mód hiányoltam, mi tagadás, sokat lendített  a dolgon.

Na de nézzük, hogy miről is szólt ez a rész. Azzal, hogy a vámpírok Celinanak hála kiléptek a nyilvánosság elé, akár tetszett nekik, akár nem, az emberek szeme elé kerültek, akik nem voltak mindig elnézőek velük szemben. Mivel túl sok vámpírban túl sok gyűlölet gyülemlett fel az emberekkel szemben és fordítva, sokan úgy gondolták, hogy elkerülhetetlen a háború. A vámpíroknak tehát szövetségesekre volt szüksége és erre a legkézenfekvőbb megoldás az alakváltók voltak, akik épp most készültek arra, hogy Chicagoban találkozva, egy gyűlésen határoznak arról, hogy a saját területeiken maradjanak-e a továbbiakban vagy térjenek vissza az ősi lakhelyükre Alaszkába. Ha az alakváltók maradnak, akkor a vámpírok velük együtt nézhetnek szembe az őket ért támadásokkal, ha viszont nem, úgy, mint már korábban, ismét egyedül kell elszenvedniük a természetfelettiek ellen irányuló kegyetlen emberi tetteket. Ennek a lehetőségnek az elkerülése végett Ethan mindent megtesz, hogy szövetséget kössön a falkával, és mintegy a béke jeleként felajánlja (kölcsön adja) az alakváltók Alfájának, Gabriel Keene-nek Meritet, különleges testőrnek. Meritnek természetesen el kell fogadnia a kinevezést, annak ellenére, hogy tudja, valószínűleg meg fogja bánni, amivel nem is tévedett olyan nagyot, ugyanis valaki, aki nem nézi jól szemmel az alakváltók és a vámpírok közötti bimbózó kapcsolatot vadászik Gabrielre, melynek köszönhetően Merit hamarosan a tűzvonalban találja magát. Meritnek minden létező segítségre szüksége van, hogy kinyomozza, ki lehet a lehetséges gyilkos, de bárkihez is fordul a természetfölötti lények sorában, mindenhol egyre növekvő ellenségeskedéssel és feszültséggel találja szembe magát.

Na és persze nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy mindeközben bizony közte és egy bizonyos zöld szemű, évszázados korú mester vámpír között is egyre fokozódik a feszültség.

Ennek a résznek a cselekményéből igen nagy szeletet hasítottak ki az alakváltók, melynek kezdetben nem igazán örültem, mivel ha választanom kéne a vámpírok és az alakváltók között, akkor gondolkodás nélkül a vámpírok mellett tenném le a voksom. Hogy miért? Azt nem tudnám pontosan megmondani, de az alakváltók eddig valahogy egyik könyvben sem igazán nőttek közel a szívemhez. Talán mert túl gyakran növesztettek szőrt, meg mert büdösek... na jó, nem büdösek hanem föld, meg fű, meg a természet különböző illatainak az eszenciáit hordozzák magukon. Aztán ezen felül mindegyikük kivétel nélkül rettentő laza, ugyanakkor túlontúl szenvedélyes, és tuti, hogy imád motorozni, a hosszú hajukról már nem is beszélve. Míg a vámpírok csúcsragadozók. Értitek, A Csúcs Ragadozók. Nem félnek senkitől és semmitől, varázserejük van, igaz, hogy érzéketlenek és hidegek, de ha kell, akkor tudnak nagyon szenvedélyesek is lenni. Ennek következtében az ő érzelmeik kevésbé befolyásolhatóak, de ha valakinek (mondjuk egy nőnemű lénynek) ez mégis sikerül, akkor az nagyon izgalmas és eget rengető tud lenni. Szóval annak ellenére, hogy nem nagyon kedvelem az alakváltókat és ez a rész aztán igazán bővelkedett bennük, valahogy most a jelenlétük mégsem volt olyan zavaró a számomra, mivelhogy a könyv cselekménye olyan gyorsan magával sodort és beszippantott, hogy sok időm nem is nagyom volt miattuk lamentálni.  

Részemről ez a könyv (és a sorozat többi része is) elsősorban az írónő stílusa és a humora miatt lett nagy kedvenc, no és persze az is sokat nyomott a latban, hogy Merit és Ethan kapcsolatából most jóval többet kaptunk, mint korábban, aminek én - ugye mondanom sem kell -, hogy roppant mód örültem. Ebben a részben aztán volt ám szenvedély és halkan elsuttogott szerelmes szavak, hogy amikor aztán már az olvasó végleg abba a hiszembe ringatta magát, hogy végre sínen van a hős szerelmes gerlepár kapcsolata, akkor Ehatn mindezt elszúrva újra magára haragítsa Meritet. Pedig olyan jól indult minden és olyan jó érzés volt őket együtt látni, akár vitáztak egymással, akár nem, a kiképzős forró harci jelenetekről már nem is beszélve.

Szerencsére ebben a részben most nem sokat lehetett látni Morgant, akit nem igazán szeretek és a Catcher és Mallory páros is csak nagyon rövid időre tűnt fel a színen, de ezt igazából nem is nagyon bántam, volt annyi új és ugyancsak érdekes és szerethető karakter a történetben, ami tökéletesen elterelte a régiekről a figyelmem.

Egy szó, mint száz, élvezet volt olvasni a sorozat ezen részét is és nem kétséges, hogy a továbbiakban is irtó kíváncsi vagyok, Merit és Ethan kapcsolatának alakulására, no és persze, hogy milyen újabb bonyodalmakkal kell majd Meritnek a következő részben megküzdenie.

Chloe Neill

Ui.: Ha minden igaz, akkor jövőre nálunk is folytatódik a sorozat, de egyelőre csak a 3. rész kerül kiadásra.

Eredeti cím: Twicw Bitten
Sorozat: Chicagoland Vampires
Oldalszám: 355

          

       Novellák

A sorozat kötetei:

1. A lányok, olykor harapnak - Some Girls Bite
2. Ha eljön a péntek - Friday Night Bites
3. Twice Bitten
4. Hard Bitten
5. Drink Deep
6. Biting Cold
7. House Rules
8. Biting Bad
8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story in Kicking It Anthology)
8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)
9. Wild Things
10. Blood Games
11. Dark Debt