Colleen Hoover nevével először a Hopeless című regénye kapcsán találkoztam, amitől akkor olyan pozitív élményt kaptam, hogy egy percig sem kellett gondolkodtam azon, hogy esetleg a következő könyvére is kíváncsi vagyok-e, de be kell valljam, hogy a Slammed sajnos nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.
Lake az édesanyjával és a 9 éves kisöccsével együtt az édesapja váratlan halála után nehéz anyagi helyzetbe kerülnek, így amikor az édesanyjának Michiganben egy olyan állást kínálnak, amivel sokkal többet kereshet a mostaninál egyértelművé válik, hogy a családnak költöznie kell. Amikor megérkeznek az új otthonukba Lake kisöccse azonnal összebarátkozik a szomszéd, vele ugyancsak egykorú fiúval, akinek a bátyja enyhén szólva is szívdöglesztően néz ki. Will két éve veszítette el a szüleit és azóta egyedül neveli az öccsét, helyzete nem könnyű, de nem panaszkodik, teszi a dolgát, dolgozik, hogy biztos jövedelme legyen amiből fent tudja tartani magukat.
Lake az édesanyjával és a 9 éves kisöccsével együtt az édesapja váratlan halála után nehéz anyagi helyzetbe kerülnek, így amikor az édesanyjának Michiganben egy olyan állást kínálnak, amivel sokkal többet kereshet a mostaninál egyértelművé válik, hogy a családnak költöznie kell. Amikor megérkeznek az új otthonukba Lake kisöccse azonnal összebarátkozik a szomszéd, vele ugyancsak egykorú fiúval, akinek a bátyja enyhén szólva is szívdöglesztően néz ki. Will két éve veszítette el a szüleit és azóta egyedül neveli az öccsét, helyzete nem könnyű, de nem panaszkodik, teszi a dolgát, dolgozik, hogy biztos jövedelme legyen amiből fent tudja tartani magukat.
Lake és Will már az első perctől kezdve vonzódnak
egymáshoz (tipikus instant szerelem első látásra), és csak miután menthetetlenül
egymásba bolondulnak – ami csupán három napot vett igénybe – derül ki, hogy
Will nemcsak a lány szomszédja, de egyben az egyik tanárja is a suliban,
melynek köszönhetően kénytelenek a szabályokat és a törvényt
betartva véget vetni a kapcsolatuknak. Mivel Willnek több vesztenivalója van, és mert koránál fogva is ő a bölcsebb (Lake tizennyolc Will pedig huszonegy éves) övé az a fájó feladat, hogy a végső döntést meghozza. A szakítás természetesen egyikük számára sem egyszerű, mivel azon túl, hogy a Will és Lake közötti kapcsolat mindent elsöprőnek bizonyul, a két szerelmes egymással szemben lakik, a testvéreik a legjobb barátok, ráadásul még az iskolában is minden nap látják
egymást... Szóval tényleg minden, de minden összeesküdik ellenük, és nehezíti az elválásukat.
A könyv cselekménye egy az egyben a szerelmi szálnak van alárendelve, a dinamikája pedig a tiltott szerelem problémájára épül, amit nagyon könnyen rövidre lehetett volna zárni, ha mondjuk Will egy másik iskolában vállalt volna állást, vagy akár Lake egy másik iskolába jelentkezett volna át, hiszen mindkettőjüknek meg volt rá a lehetősége, de ez a kézenfekvő és pofon egyszerű megoldás egyikük fejében sem fordult meg - ó anyám borogass! Ennek köszönhetően innentől kezdve számomra az egész történet borult, Lake és Will problémáját nemcsak bosszantónak, de mondvacsináltnak és ennek következtében teljesen hiteltelennek és súlytalannak éreztem.
A könyv cselekménye egy az egyben a szerelmi szálnak van alárendelve, a dinamikája pedig a tiltott szerelem problémájára épül, amit nagyon könnyen rövidre lehetett volna zárni, ha mondjuk Will egy másik iskolában vállalt volna állást, vagy akár Lake egy másik iskolába jelentkezett volna át, hiszen mindkettőjüknek meg volt rá a lehetősége, de ez a kézenfekvő és pofon egyszerű megoldás egyikük fejében sem fordult meg - ó anyám borogass! Ennek köszönhetően innentől kezdve számomra az egész történet borult, Lake és Will problémáját nemcsak bosszantónak, de mondvacsináltnak és ennek következtében teljesen hiteltelennek és súlytalannak éreztem.
No de menjünk tovább a karakterekre. Viszonylag sokáig tartott míg megkedveltem Lake-et, ugyanis hiányzott számomra belőle a személyiség. Lake-et tizennyolc évesen meglehetősen éretlennek éreztem, úgyhogy nagy valószínűséggel ez miatt nem tudtam egyik döntésével sem azonosulni, míg Willel csak apróbb problémáim voltak. Ő egy csodás karakter volt, kedves, okos, vicces, egy igazi nagy
testvér, akinek az öccsével való kapcsolata volt az egyik legvonzóbb dolog vele
kapcsolatban.
A könyv erőssége egyértelműen a költészetben és a slam-estek hangulatában rejlett. Lake és Will az itt elhangzott költeményeiken keresztül kommunikáltak egymással, amik lehet, hogy nem mindig rímeltek, ellenben szívből szóltak és kifejezték a lelkükben tomboló érzelmeket, úgyhogy ezek a szituációk minden kétséget kizárólag meglehetősen romantikus és érzelgős hátteret biztosítottak a kettőjük szerelmi történetéhez.
Őszintén szólva sajnálom ezt a könyvet, mert sokkal jobb lehetett volna, ha az író jóval következetesebb és körültekintőbb lett volna a történet logikai felépítését illetően, és ha a mondvacsinált konfliktusokon túl kevesebb drámát vitt volna a történetbe. A tragédiák túlzott halmozása (halál, tanár-diák közötti tiltott kapcsolat, erőszak, betegség és akkor még ott volt Lake barátnőjének sanyarú múltja és az őt bántalmazó anyja…) határozottam megfeküdte a gyomromat, arról már nem is beszélve, hogy mindezt néhol már egyenesen hatásvadásznak éreztem.
A könyv témája komor volt és elgondolkodtató, és bár a történet nem volt annyira
kidolgozott, mint amire számítottam, ennek ellenére mégis hamar a végére értem, ami azt bizonyítja,
hogy csak volt benne valami, ami megfogott és olvasásra késztetett. Azonban, hogy folytatni fogom-e a sorozatot azt erősen kétlem, hiszen annyi jó könyv van még a piacon ebben a műfajban, amit mindenképp el szeretnék még olvasni, hogy inkább azokat hozom előrébb a végeérhetetlen listámon, mintsem Colleen ezen nem épp remekre sikeredett írásának a folytatásait.
Colleen Hoover |
1. Slammed - Szívcsapás
2. Point of Retreat – Visszavonuló
3. The Girl
Beleolvasó
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Slammed
Sorozat: Slammed 1.
Fordította: Barthó Eszter
Oldalszám: 294
Azért kár érte, pedig a Hopeless egész jó volt. Egyébként azt nem értem, hogy miért kell ennyi negatív dolgot belezsúfolni egy sztoriba, nekem épp elég lenne egy szeretett ember elvesztésének feldolgozásáról olvasni, nemhogy arról a sok mindenről, amit összeszedtél.
VálaszTörlésFogalmam sincs, hogy mi vezérelhette az írónőt.... Talán az volt a célja, hogy az olvasó biztosan könnyekben törjön ki, ha olvassa a könyvet, és hogy ez tuti összejöjjön neki beleírt minden szívfájdító dolgot, ami csak az eszébe jutott.... biztos, ami biztos. :)
TörlésSzerintem ez a könyv ESZMÉLETLEN jóra sikerült.. és tényleg eszméletlen voltam, amíg olvastam :)
VálaszTörlés:D ez jó! Örülök neki, az olvasók többségnek egyébként bejött a könyv... hát nem vagyunk egyformák. :)
Törlés