Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

Hogy őszinte legyek nem gondoltam volna, hogy nekem ez a könyv ennyire fog tetszeni, meg voltam győződve arról, hogy semmivel sem fog többet nyújtani, mint a most oly divatos YA könyvek - amelynek bevallom épp akkor szükségét éreztem - de tévedtem. Persze az is igaz, hogy nem egy iskolás környezetben játszódó habos babos szerelmi történetről volt szó benne, és hogy a könyv közel sem volt tökéletes, de a történet sötét és kissé nyomasztó hangulata és atmoszférája olyan különleges volt a számomra, hogy az teljesen magával sodort, mondhatni totál levett a lábamról. Úgyhogy innentől kezdve ne lepődjetek meg, ha csakis pozitívan tudok a regényről nyilatkozni.

A történet elején kissé lassan folytak az események, ami szerintem szükséges volt ahhoz, hogy ráhangolódjunk a korra, hogy magunk elé tudjunk képzelni egy olyan kísérteties és hullaszagtól bűzlő félelmekkel teli várost, ahol álarcos férfiak és nők próbálják magukat távol tartani az influenzajárványtól és nemcsak az arcuk elé tett maszkok segítségével, hanem mindenféle népi gyógymódokkal… Sajnos nem sok sikerrel.

Időben egyébként 1918-ban vagyunk az első világháború borzalmas és zűrzavaros időszakában, amikor az emberek félnek és rettegnek, a fontról hazaérkezett testileg és lelkileg megsebzett katonák pedig elvesztették az életbe vetett hitüket, depressziósak, a városban pedig tombol a spanyolnátha, ami kivétel nélkül szedi az áldozatait. Mivel a háború okozta megrázkódtatás és veszteség miatt az emberek elkeseredettek és reményvesztettek nem meglepő, hogy a szeretteiket gyászoló anyák, apák, feleségek és szerelmek hinni akartak valamiben vagy valakiben. Ekkor léptek a színre azok a hamis szellemfotósok és spiritiszta szeánszok médiumai, akik kapva kaptak az alkalmon és kihasználva az emberek elkeseredettségét és hiszékenységét azt állították, hogy ők kapcsolatba tudnak lépni az elhunytak szellemével, sőt mit több, le is tudják fotózni őket.

Állítólag azt mondják, hogy akik nem is látják a szellemeket azok is érezhetik őket, amikor például valami hideg suhan át a hátuk mögött, vagy amikor hirtelen lehűl a levegő mellettük és libabőrös lesz a karjuk, vagy amikor minden ok nélkül lépésszerűen recseg a lépcső és a padló a közelükben... ti is éltetek már át ehhez hasonlót?

Mary Shelley 16 éves, amikor az apja letartóztatása után a nagynénjéhez kell menekülnie San Franciscóba, aki nem sokkal, csupán csak 10 évvel volt idősebb nála, ennek ellenére mégsem tekintette őt egyenrangú partnernek. Én Mary helyében többször is szívesen megcibáltam volna Eva haját, amiért nem tartotta tiszteletben a kérését és megkérdőjelezte a szavahihetőségét. De Mary nem sokat foglalkozott ezzel, a figyelmét teljes mértékben a gyerekkori barátjával, szerelmével való nagy találkozás kötötte le, majd később az a hír, hogy a fiú mindent hátrahagyva bevonult a seregbe. Egy balesetnek köszönhetően azonban Mary egy különleges képességre tesz szert, mellyel lehetővé válik számára, hogy lássa a fiú szellemét, aki meglepő mód segítséget kér tőle (nem egyszer s nem kétszer). És Mary ahelyett, hogy fejvesztve elmenekülne előle inkább marad és próbálja megérteni őt és pontosan kideríteni, hogy mi is történt vele valójában.

A történet számomra meglepően érdekes és izgalmas volt, rengeteg hátborzongató dolognak voltam szemtanúja olvasás közben kezdve a hamis és megjátszott szeánszoktól, Mary túlságosan is valódinak tűnő szellemekről és különféle fekete madarakról szóló látomásáig, melyek valódiságában hozzá hasonlóan én sem mindig voltam biztos, és ez bizony sokszor nagyon misztikussá és titokzatossá tette a könyvet, mely miatt nem egyszer felállt a szőr a hátamon.  

Mivel a történet kiszámíthatatlan volt, így ennek köszönhetően a vége is marha nagyot szólt. Voltak ugyan különböző elméleteim Stephen halálával kapcsolatban, de egyik sem közelítette meg a történet végkifejletét. Olvasás közben végig tele voltam olyan kérdésekkel, mint hogy vajon Mary valóban látja Stephen szellemét? Vajon mi történhetett a fiúval, hogy nem tud békében nyugodni a lelke? És Stephen bátyja mit titkolhat, valóban becsapja a szeretteik után sóvárgó embereket a szellemfotóival?
De a sok-sok pozitívum mellett a könyv végére mégis hiányérzetem maradt, hogy miért? Azt pontosan nem tudnám megmondani… talán mert túl gyorsan ért véget, vagy mert a bűnösök nem a tetteikhez mérten nyerték el a méltó büntetésüket. Mindenesetre ha valakinek egy sötét hangulatú, idegfeszítő gyilkossági nyomozásra támadna kedve, amely valamiféle természetfeletti jelenséggel (teszem azt egy szellemmel) áll kapcsolatban, akkor annak bátran merem ajánlani ezt a könyvet, szerintem nem fog csalódást okozni.

                                                        Cat Winters

Amikor megláttam a magyar borítót, akkor azt mondtam magamban, hogy ez csodálatos. Amikor olvasás után megnéztem az eredetit is, akkor azt mondtam, hogy EZ a tökéletes, már csak azért is, mivel Mary is mindig pilótaszemüvegben rohangált a regényben, és mert ennek a borítónk a hangulata sokkal kísértetiesebb, ami jobban visszaadja a könyv hangulatát.

Kiadó: Scolar

Eredeti cím: In the Shadow of Blackbirds

Sorozat: Nem, hál' istennek

Fordította: Simonyi Ágnes

Oldalszám: 304