2011. okt. 31.

Ilsa J. Bick: Hamvak

Igazából nem is tudom, hogy hogy akadhatott fenn a rostámon ez a könyv, - szerintem a zombi szó kerülhette el a figyelmem - mivelhogy nem szoktam olyan könyveket olvasni, amelyek emberevő zombikról szólnak és amelyek ennyire véresek és trutyisak...sőt, ez volt az első ilyen témájú olvasmányom. 

A könyv egy katasztrófa utáni szörnyű társadalmi jövőképet vetít elénk, melyben az emberi faj fennmaradásának veszélye áll fenn és amelyben a fennmaradó beteges társadalmat az erőszak a szenvedés és a kétségbeesés jellemez.

Egy elektromágneses impulzus söpör végig a bolygón, melynek hatására minden elektronikai eszköz működés képtelenné válik. Az emberek többsége meghal, kivéve a fiatalokat, akik majd mindegyike zombivá változik és az öregeket, akik szinte mindegyike, majd hatvan év feletti. A tizenhét éves  Alex pont ezt az időt választotta arra, hogy a hegyekbe töltve egy kis időt, elgondolkozzon szüleiről, és hogy megküzdjön saját démonával, vagy ahogy Ő nevezte szörnyetegével, ami a fejében lakozik egy igen előrehaladott agytumor formájában. Azonban a katasztrófa keresztülszeli terveit, sőt meg is változtatja Őt, aminél nem arra kell gondolni, hogy ezután már csak nyers húson fog élni. Az erdőben találkozik egy kislánnyal Ellievel, akit magával visz a katasztrófa után, majd találkoznak  Tommal, egy amerikai katonával, akivel együtt, immár hárman néznek szembe az erdőben bolyongó zombikkal.

Gondolataim a könyvel kapcsolatban a következők voltak. Az első száz oldal után: biztos, hogy én ezt végig fogom illetve végig tudom majd olvasni? Aztán a következő száz oldal után: lehet, hogy nem is lesz ez olyan rossz, mint ahogy azt a legelején gondoltam? Aztán meg már kifejezetten kíváncsi voltam a cselekmény alakulására és még a szereplőkért is izgultam, a végén meg már alig bírtam letenni a könyvet.

A regényt én alapvetően két részre bontanám, amiben az első az erdőben a második a faluban játszódó eseményekről szól. Az erdőben a három fiatal - Alex, Ellie és Tom - szinte egy családot alkotott, megbeszéltek egymással mindent, együtt próbálták kitalálni, hogy mi történhetett, miért csak a fiatalok változtak zombikká, az öregek vajon miért nem. Persze rögtön nem kapunk minden kérdésünkre választ, ahogy ők sem, az író csak kis lépésekben, folyamatosan adagolja az információt. A faluban játszódó eseményeknél már kezd kitisztulni a kép, láthatjuk, hogy hogyan próbálnak túlélni az emberek és, hogy milyen társadalmi hierarchia alakult ki közöttük, ami tele van homályos foltokkal, sőt a regény végén a szerző még egy váratlan csavarral is megszédíti az olvasót.

A szereplők közül Alex karakterét éreztem a leghitelesebbnek. Érthető volt, hogy a könyv elején csak magával és a betegségével akart foglalkozni, nem érdekelte senki és semmi. Sőt a megmentett kislány is kifejezetten idegesítette, koloncnak és tehernek érezte. Aztán ahogy a közös küzdelem összekovácsolta őket és mindez átalakult ragaszkodásba……többek között ezek miatt is éreztem őt életszerűnek.

A zombis, cupákos jelenetek elég leíróak és véresek voltak. Talán ha úgy fogalmazok, hogy nekem már túl vérszagú volt a könyv, akkor lehet, hogy kifejeztem mindent. A műfaj kedvelői között most biztosan sokan azt gondolják, hogy ha én ezt ilyennek gondolom, akkor mit szólnék, A mit tudom én, hogy melyik könyvhöz, ami még ennél is megrázóbb ebben a tekintetben. Védekezésül csak azt mondhatom, hogy ez bizony nem az én műfajom. Szerencsére azért itt is találkozhatunk romantikával, de nem kell semmi komolyabbra gondolni néhány csóknál, ami azért - bevallom töredelmesen - szívdobogtató volt számomra.

Ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon élveztem a könyvet annak ellenére, hogy a tizenéveseknek szól, és azt kell mondjam, hogy ez a poszt-apokaliptikus műfaj is bejön. Kíváncsi vagyok a könyv folytatására és attól még, hogy nem szeretem a zombikat biztos, hogy vevő vagyok a sorozat következő részére is.

Kiadó: Egmont
Eredeti cím: Ashes
Fordította: Varga Csaba Béla
Oldalszám: 558


2011. okt. 30.

Októberi beszerzéseim

Ez a hónapom nagyon termékeny volt, nagyon sok jó könyvet szereztem be. Én nem is tudom, hogy hogy bírják ki azok az "elvetemültek", akik könyvstop fogadalmat tettek. Komolyan lányok hogy bírjátok?

A könyvek között voltak cseréim, mint a Tarnovszka grófnő a  Halálos ígéret és az Árnyvilág.


Aztán ugye voltak vásárlások is, de mindegyik szerintem jó áron volt. Az Esküvő lesz, a kedvenc sorozatom utolsó része, fórumon sikerült elcsípnem, míg a többi az bolti vásárlás. A Napkirályost valakinek a blogján láttam, még réges régen és azóta szerettem volna én is beszerezni. Szerencsére most majd a felére volt leárazva....hát így csak nem hagyom már ott? A maradékot előjegyzésben vettem. 


Bár könyvtári könyveket nem szoktam kitenni , és ezután sem fogok, de Melania G. Mazzucco: Egy tökéletes nap c. könyvére majd egy hónapot vártam és most végre itt van nálam. De a változatosság kedvéért most meg időm nincs éppen rá :( 


2011. okt. 27.

Daniel Glattauer: A hetedik hullám

Azt kell mondjam, hogy hiba volt, hogy A gyógyír északi szélre című könyv után nem folytattam rögtön a második résszel a történetet. Az idő múlásával lassan eltűnt az a bizonyos varázs, amit a regény olvasásánál éreztem. Az a varázs, ami Emmi és Leó levelezéseit körbelengte, a várakozás varázsa, hogy vajon mit ír a másik......valóban úgy gondolja, amit írt? Valóban úgy érez ahogy írta? Az első könyvben magam is ott voltam a szereplőkkel, éreztem az egymás iránti érdeklődésüket, a szerelmüket, a haragjukat és a kétségbeesésüket, de azzal, hogy nem közvetlen egymás után olvastam a két könyvet ez az érzelemfolyam megszakadt, amit nagyon ajnálok.

Persze fel tudtam venni újra a fonalat és újra bele tudtam magam élni a levélváltások izgalmába, de az már mégsem volt ugyan olyan, mint ahogy azt én szerettem volna, igaz a két rész is különbözött egymástól hangulatban. Itt Emmit sokkal rámenősebbnek és erőszakosabbnak, Leot pedig tanácstalanabbnak és döntésképtelennek éreztem.

De senkit nem akarok terhelni saját balgaságom feletti nyavalygásommal, inkább Emmi és Leo történetét folytatom. Kilenc hónap telt el Emmi és Leo utolsó levélváltása között, ami azért valljuk be, nem kis idő. És ők ott folytatták, ahol abbahagyták. Illetve csak majdnem, mivel mindkettőjük életében történtek azért „kisebb” változások. Leonak például új barátnője lett, Emmi pedig egy kisebb idegösszeomlás miatt pszichológushoz jár. DE(!) érzéseik nem változtak egymás iránt, és ugyan olyanok, mint a gyerekek, egyikük sem meri kimondani, vagy nem tudja eldönteni?, hogy mit is akar valójában.  A döntést a másikra bízzák, egymásra várnak, hol türelmesen, hol türelmetlenül, hol kétségbeesetten, hol reménykedve, hol vágyakozva……. az érzelmek teljes skáláját felsorakoztatva.

Az első részben rettentően vártam, hogy találkozzon már végre Emmi és Leo. El sem tudtam képzelni, hogy azt a bizonyos, első meghatározó pillanatot, amikor a szereplők meglátják egymást, majd hogyan fogja az író úgy az olvasó elé tárni, hogy mi is ott érezhessük magunkat a szereplőkkel. Mert amikor a leveleiket olvastam, akkor ezt éreztem. Igazából valami hatalmas nagy durranásra vártam. De, mint tudjuk az a bizonyos, várva várt „durranás” nem történt meg.

A második részben viszont IGEN(!) és nem is egyszer. De mindezek olyan simán és zökkenőmentesen történtek, hogy szinte észre sem vettem, csak az tűnt fel, hogy a következő levélben már arról olvasok, hogy szeretnék újra látni egymás. 

A regény címének ugyan úgy, mint az első könyvben, itt is szimbolikus jelentése van. Az északi szélben Emminek Leo volt a gyógyírja, míg ebben a részben a hetedik hullám, a kitörést a változást szimbolizálja….. aki majd elolvasva a könyvet az érteni fogja :) Szerintem nagyon szép hasonlat.

Összességében A gyógyír északi szélre egy hajszállal jobban tetszett, mint A hetedik hullám, de szerintem a két könyv csak együtt kerek és egész. Nem okozott csalódást az író a történet végkifejletével sem, mert nekem így ahogy volt nagyon tetszett. Ezek után szívesen olvasnék még több könyvet Daniel Glattauertől.

Kiadó: Park Kiadó
Eredeti cím: Alle sieben Wellen
Fordította: Kajtár Mária
Oldalszám: 248

Mesélj nekem mesekönyv-sorozat

A minap a városban sétálva, kislányom odahúzott egy újságos bódéhoz és bőszen mutogatott apró ujjacskájával egy könyv felé, melynek a gyönyörű borítóján akadt meg a szeme.  Persze nem kellett sokáig nyaggatnia azzal, hogy neki ezt mindenképpen meg kell vennem, mert már másnap meg is kapta a könyvet egy másikkal egyetembe. Ugye mondanom sem kell, hogy mennyire örült nekik. :)

Az áhított könyv címe a Mesélj nekem a királylányokról és királyfiakról volt, mely kiadvány a Manó könyvek gondozásában jelent meg. A mesekönyv a Mesélj nekem sorozat része, melyekkel majd kéthetente találkozhatunk az újságárusoknál. A könyvek témakörök szerint vannak csoportosítva, mint például kicsikről és óriásokról, (ez lesz majd a soron következő rész), sárkányokról és ördögökről, szeretetről és jóságról, tündérekről és boszorkányokról, titkokról és varázslatokról…..és most csak azokat soroltam fel, amelyek minket mindenképpen érdekelni fognak. Olyan témák ezek, amik gyakran foglalkoztatják a gyermekek fantáziáját és vannak olyan témák is közöttük, melyekkel a mindennapi életben is találkozhatnak (fák és virágok, testvérek és barátok...). Úgy gondolom, hogy az összes témából, - ami nevezetesen tizennyolc darab, és amiket ha a könyvek végére lapozunk, felsorolva is láthatunk a megjelenés sorrendjében, - minden gyermek ki tudja választani az őt legjobban érdeklőt.

A sorozatból ez idáig két kötet jelent meg, az első a Mesélj nekem mindenféle állatokról, melyben csak állatmesékkel találkozhatunk. Igazából nem nagyon rajongnak a gyermekeim az állatmesékért, de ebben a könyvben olyan történeteket is olvashattunk, melyeket még nem is halottunk. Persze voltak már ismertek is, mint a Kacor király vagy a Brémai muzsikusok, de összességében egy nagyon jól összeválogatott kis gyűjtemény. A rajzokat Szalma Edit készítette, akinek a nevével először a Cerka Tinka és a szürke lord című mesekönyvnél találkoztam, amibe gyönyörű papírmasékat készített. 

A sorozat második - és számunkra kedvesebb kötete - a Mesélj nekem a királylányokról és királyfiakról. Ebben a mesekönyvben is találkoztunk már ismert mesékkel, mint a tizenkét királykisasszony, de a többi mese teljesen új volt számunkra. Mindkét részben tizenkét mese található, melyek hossza változó, de szerintem pont megfelelő egy lefekvés előtti esti meséléshez. A könyvben a képek Kállai Nagy Krisztina munkáját dicsérik, nagyon szépek.

A könyvekbe bele is tudtok olvasni és tartalomjegyzéket is találhattok hozzájuk ezen az oldalon.

A kötetekben olyan meséket olvashattunk, melyek a magyar és az erdélyi szász népmesékből, valamint Benedek Elek, Móra Ferenc, Andersen, és a Grimm testvérek meséiből való válogatások. Találkoztunk olyan ismeretlen magyar népmesékkel is, melyek nagyon tetszettek és el nem tudom, képzelni, hogy honnan szedte őket Luzsi Margó, aki a könyveket szerkesztette. A sorozat nagyon szimpatikus és nagyon jó ötletnek tartom, a tematikus téma bontást, amivel a kiadó nagyban megkönnyíti a szülők dolgát. Nem kell keresgélnem és feltúrnom az egész könyvespolcot ha valamelyik gyermekem például  csak a törpékről vagy csak a manókról szeretne majd mesét hallani. És persze a könyvek árai sem elhanyagolandók…….szerintem nagyon baráti. 

Szerkesztette: Luzsi Margó
Illusztrálta: Szalma Edit és Kállai Nagy Krisztina
Oldalszám: 64

2011. okt. 25.

Könyvek, amiket várok #2

Ismét találtam három olyan könyvet, ami felkeltette az érdeklődésem, és ezek száma az ünnepek közeledtével csak növekedni fog.
Amit már nagyon nagyon vártam.....Tádááááám!!!

Patrick Rothfuss
A KIRÁLYGYILKOS KRÓNIKÁJA:
Második nap
„Három dolog van, amelytől minden bölcs fél: a viharzó tenger, a holdtalan éjszaka és a szelíd ember dühe.”
A nevem Kvothe.
Hercegnőket loptam vissza sírdombokban alvó királyok mellől. Felégettem Trebon városát. Feluriannal háltam, majd ép bőrrel és elmével távoztam. Fiatalabban csaptak ki az Egyetemről, mint amennyi idős korában a többséget odaengedik. Olyan utakon jártam a holdfényben, amelyekről mások nappal is félnek szólni. Istenekkel beszéltem, asszonyokat szerettem, olyan dalokat írtam, amelyek hallatán a kobzosok elsírták magukat.
Hallhattál rólam.
Így kezdődik egy hőstörténet a hős tulajdon szempontjából – egy mese, amelynek nincs párja a fantasy-irodalomban. A bölcs ember félelme a királygyilkos krónikájának második napja, amelyben Kvothe, miután egyre jobban elmérgesedik a viszálya egy befolyásos nemessel, kénytelen elhagyni az Egyetemet, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Hajótörötten, üres zsebbel, egy szál maga érkezik Vintasba, ahol hamarosan belekeveredik az udvari intrikába. Mialatt megpróbálja elnyerni egy hatalmas arisztokrata kegyét, Kvothe leleplez egy gyilkossági kísérletet, konfliktusba kerül egy vetélytárs arkanistával, és elindul egy zsoldos csapat élén a vadonba, hogy megfejtse a talányt: ki (vagy mi) tartja rémületben az utazókat a Király Útján. Időközben Kvothe válaszokat is keres, mert meg akarja tudni az igazságot a titokzatos Amyrról, a Chandrianról és a szülei haláláról. Az úton kiállja a legendás ademi zsoldosok próbáját, visszaszerzi az Edema Ruh becsületét, és átlép Tündeországba. Ott találkozik Felurian tündével, akinek egyetlen férfi sem állhat ellen, és akit egy se élt még túl… kivéve Kvothét.
Várható megjelenés: november közepe

Dr. Csermely Gyula
Ha 1 nő gyereket akar
Dr. Csermely Gyula egy szülész apa szemszögéből mondja el, hogyan fogant meg, milyen életet élt az anyja méhében és hogyan jött a világra apai/szülészi asszisztenciával kisfia, Móric. A józanul szakmai, ugyanakkor lágyan lírai történet, mely egyszerre mutatja meg, hogy mit gondol az orvos, és mit érez a páciens, pofonegyszerűen magyarázza el az orvostudományban járatlan olvasónak a modern medicina hajmeresztően bonyolult eljárásait, és közben lazán mesél a gyereket váró család zűrös életéről. Aki ezt a könyvet elolvassa, annak mindjárt megjön a gusztusa a fajfenntartáshoz.
Várható megjelenés: nov. 1 

Aimee Bender
A citromtorta különös szomorúsága
Kilencedik születésnapjának előestéjén a mit sem sejtő Rose Edelstein, az iskolaudvari játékok és a zaklatott szülői figyelem perifériáján létező kislány beleharap édesanyja házi sütésű csokoládés citromtortájába, és rájön, hogy varázslatos képességgel rendelkezik: a süteményben képes megízlelni az anyja érzéseit.
Legnagyobb döbbenetére fedezi fel magában ezt az adottságot, az anyjából ugyanis – az ő életvidám, ügyes kezű, tevékeny édesanyjából – a lemondás és a kétségbeesés íze árad. Az ételek egyszeriben – és életre szólóan – veszedelemmé, fenyegetéssé válnak Rose számára. Bármelyik étkezésnél bármi kiderülhet. A bátyja, Joseph pirítósát képtelen megenni; a sarki pék sütijét harag ízesíti; a szőlődzsem savanyú nehezteléssel teli.
Átokkal is felérő adottsága révén a kislány olyan titkos tudás birtokába jut, amit minden család elrejt a világ szeme elől – az édesanyja családon kívüli életét, az édesapja elhidegülését, Joseph hadban állását az egész világgal.
Ám Rose felcseperedvén mégis megtanulja hasznosítani ezt az adottságát, és rájön, hogy vannak olyan titkok, melyeket még az ő ízlelőbimbói sem képesek érzékelni.
A citromtorta különös szomorúsága sziporkázó mese arról, hogy milyen mérhetetlenül nehéz tiszta szívből szeretni valakit, akiről túlságosan sokat tudunk. A szívszorítóan mulatságos, bölcs és szomorú történet azt bizonyítja, hogy Aimee Bender olyan író, akinek káprázatos prózája a mindennapi élet furcsaságait veszi górcső alá.
Aimee Bender két ízben kapott Pushcart-díjat, 2005-ben Tiptreedíjra jelölték. Számtalan antológiában jelentek meg írásai, műveit eddig tíz nyelvre fordították le. Los Angelesben él.

2011. okt. 24.

Kathleen E. Woodiwiss: Örökké

Nincs nagy tapasztalatom a lovag korban játszódó történelmi romantikus regényekkel kapcsolatban, igazán nem is rajongok értük. Az utolsó könyvem, ami ebben az időben játszódott az Amanda Quick-től Az emésztő tűz volt, ami nem is igazán fogott meg. Mivel ez a kor nem tartozik a kedvenceim közé így háttérbe szorultak az ilyen illetve az ehhez hasonló olvasmányaim.

A történelmi romantikus regények kapcsán Kathleen E. Woodiwiss nevével már sok helyen találkoztam. Műfajteremtőként tartják számon az 1972-ben megjelent Láng és a liliom című történelmi, kosztümös „fűzőszaggatós” (ezt a szót Lobonál olvastam az írónő egyik könyve kapcsán és nagyon megtetszett, és nem utolsó sorban igen találónak is érzem) regénye miatt. Az Örökké című könyve az írónőnek az utolsó regénye, nekem viszont az első, amit tőle olvastam.

A helyszín a XII. századi Anglia. Főhősnők Lady Abrielle egy szép és jól nevelt hölgy, akit minden férfi feleségül kíván venni, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy mostohaapját - a keresztes háborúban folytatott bátor helytállása miatt - a király mégsem részesíti jutalomban. Abrielle családja nehéz anyagi helyzetben van, vagyoni helyzetük változását a királytól remélték, de mivel ő nem tüntette ki figyelmével Abrielle mostohaapját, így neki – hozomány híján - semmi esélye nincs megfelelő kérőt találni. Nincs más választása, szembe kell néznie boldogtalan jövőjével és férjhez kell menni az egyetlen emberhez, aki megkérte a kezét, Lord Desmondhoz. Leendő férje bár nagy vagyonnal rendelkezik, de egy kegyetlen, visszataszító, gerinctelen és a szóbeszéd szerint még gyilkos is, melyeknek Abrielle mind tudatában is van, de még sincs más lehetősége, minthogy igent mondjon neki. Amikor találkozik Raven-nel a skót nagykövettel, minden megváltozik. A férfi állandó figyelme, egy lopott csók, és egy szörnyű baleset megváltoztatja Abrielle vagyoni helyzetét, és vele együtt a további életét is.
   
Eleinte nem tudtam magam beleélni a történetbe, úgy gondoltam, hogy egy ömlengős, unalmas és sablonos regénnyel lesz dolgom. Azonban a cselekményben bekövetkezett első meglepő fordulat után jobban kezdtem élvezni a könyvet, ami a regény végéig csak fokozódott. Igaz, hogy a hősnőt többször fejbe szerettem volna vágni, képzelt tévhitei miatt - melyet a főhősről alkotott - és önfejű makacssága miatt is, melyeket figyelembe véve találtam igazán bosszantónak a karakterét. Abrielle teljesen félreértelmezte Raven közeledését, egyáltalán nem látta vagy nem akarta látni(?) bátor hősünk tiszta szándékait, melyek önzetlen és őszinte szerelméből fakadtak.

Hősünkről főként csak jót tudok mondani, testben és lélekben egyaránt tökéletes, bátor, szép, délceg és becsületes. Hát kell ennél még több? Ki ne bízna meg egy ilyen férfiban minden feltétel nélkül, akit ráadásul birka türelemmel is áldott meg az ég. Egyetlen hibája(?), hogy nem beszél túl sokat, mert ha csak egy kicsivel is többet szólt volna érzéseiről és azt uram bocsá’,  még a megfelelő időben is tette volna, akkor minden könnyebb lett volna.

Szerencsére a sablonos szerelmi történet és a néhány történelmi utalás mellett sok izgalomban is részem volt: ármánykodás, csalás, árulás, gyilkosság, akció(!), mely véleményem szerint nagyon sokat lendített a könyv élvezeti értékén.

Mindezek fényében nem érzem úgy, hogy Kathleen E. Woodiwiss az én írom lenne, de az is lehet, hogy nem pont a megfelelő könyvével kezdetem. Minden esetre nem adom fel, kíváncsi vagyok még más regényére is.
Kiadó: Lazi
Eredeti cím: Everlasting
Fordította: Chován Hedvig
Oldalszám: 289

2011. okt. 20.

Laure Charpentier: Gigola

Ha egy könyv elolvasása utána azt mondják rá, hogy: Háááát  ez érdekes volt….. akkor abból nem tudunk meg semmi. Mert ugye milyen értelemben volt az a könyv érdekes? Pozitív vagy negatív értelembe? Mi volt benne az érdekes, a történet vagy a szereplők vagy az író stílusa?

Hogy milyen könyv volt a Gigola? Érdekes :)

Laure Chapentier regénye a 60 években játszódik, a helyszín Párizs. A történet egy karizmatikus fiatal lányról és Párizs, leszbikus alvilági életről szól. A téma érdekes a történet viszont borzasztóan egyszerű.

Laura egy 25 éves, vakmerő, rövid hajú, fiús kinézetű homoszexszuális nő, aki nem törődve jövőjével abbahagyja orvosi tanulmányait és önpusztító életbe kezd. Megismerkedik egy kurvával, akit a Pigalle negyed prostituáltjai közül karolt fel és akit miután a saját ízlése szerint átformált luxusprostivá, hasznot húz belőle, a stricije lesz. Mivelhogy folyamatosan pénzügyi gondokkal küszködik, - életmódja tekintetében a nagyvilági szintet célozta meg, - kénytelen más forrásból is pénzt szerezni, ezért a cél érdekében magát is áruba bocsájtja. Amikor találkozik egy nagyon gazdag és még mindig vonzó idős nővel, anyagi problémái egy csapásra megoldódnak, mivelhogy az öreg hölgytől rengeteg pénzt és értékes ajándékokat kap szexuális szolgáltatásaiért cserébe. Aztán váratlanul beállít a nagy szerelem.

A könyv eleje érdekes volt és talán még izgalmas is, nem olvastam még leszbikus történetet és igazán nem is tudtam, hogy mit is várjak egy ilyen témájú könyvtől. Gigola nagyon férfias volt, nem csak külsőleg, hanem lélekben is, a temperamentuma, a gondolkodása is mind mind ezt mutatta, amit olvasás közben is egyértelműen éreztem.
„…megvalósíthatom a személyiséget, amire a legbensőmben álmodoztam: egy hideg, érzéketlen, férfias és szinte számítóan céltudatos nimfomán lényt.”
Gigola hedonista életet élt, szépsége és határozottsága mindenkit megérintett a környezetében, minden nőt el tudott csábítani és ki tudott elégíteni. De! mindezek ellenére mégsem tudtam elfelejteni, hogy ő mégis csak egy nő! Hiába próbált dörzsölt alvilági figurának látszani és hiába vedelte a sok whiskyt, és hiába járt szmokingba, hiába törte magát, hogy kemény férfinak látsszon, én mégsem tudtam elvonatkoztatni női mivoltától.

A könyvben akad bőven szerelmi jelenet, amely néhol olyan részletesre sikeredett, hogy az már számomra gyomorforgató volt. De még mielőtt ezt bárki kikérné magának, mindez nem a leszbikus jelenetek, hanem inkább az egyik szereplő miatt volt.

A regény nem túl hosszú, igazán nem is bontakozik ki a történet, olyan vázlat szerű az egész, főleg az utolsó harmada. A végét sejteni, mit sejteni? tudni lehet hiszen egy bődületes nagy klisé.

A történet pikáns és végig érezhető a nyomott és sötét hangulat, ami az éjszakai bároknak, a szajháknak, a szexnek a szenvedélynek és a rengeteg alkoholnak köszönhető. Mindezek fényében mégsem bántam meg, hogy elolvastam, sőt (!)..... igazán érdekes egy könyv volt.
A regényből film is készült.

Értékelés: 3/5

Kiadó: K.u.K.
Eredeti cím: Gigola
Fordította: Dr. Kertész János
Oldalszám: 228

2011. okt. 18.

Jean Sasson: A fátyol mögött

Ez a könyv rendkívül megdöbbentő és elszomorító volt a számomra.

Jean Sasson egy szaud-arábiai hercegnő igaz életét tárja elénk, amely olvasása közben gyakran kapkodtam levegő után, és többször is hálát adtam Istennek, hogy nem abba az országba születtem, ahova ő.

Már a könyv olvasása előtt is tudtam, hogy Szaud-Arábiában a nőknek fekete csadorban kell járniuk és hogy a férfiak uralkodnak felettük, elnyomják és lenézik őket. De, hogy mindezt ők nap mint nap hogy élik meg, és hogy mindezt, hogy tudják elviselni... Még most, a könyv olvasása után sem tudom felfogni. Azt hiszem azzal mindenki tisztában vagy, hogy az arab világ egy egészen más kultúra. A muzulmánok életét a Korán irányítja, melyet szentnek tartanak. Szaud-Arábiában nem különül el egymástól az állam és a vallás. Az iszlám vallás az abszolút törvény.

Ahogy elkezdett Szultána a gyerekkoráról mesélni, szinte faltam a könyvet, alig bírtam letenni. Mesélőnk a leggazdagabb szaudi családból származó hercegnő, akinek semmi dolga nem volt, azon kívül, hogy férjének fiú gyermekeket szüljön. Ő sokkal szerencsésebb volt, mint a legtöbb nő a hazájában.

"…Országomban a nőket apjuk semmibe veszi, fivérei lenézik, férjük pedig uralkodik rajtuk… Asszonyaink történetét a titoktartás fekete fátyla fedi. Sem születésünk, sem halálunk nem szerepel egyetlen hivatalos feljegyzésben sem… Gyakran teszem fel magamban a kérdést, ha születésünk és halálunk nincs számon tartva, létezünk-e egyáltalán…”
A könyvben Szultána több tragikus történetet mesél el az olvasó számára, miközben bemutatja gyerekkorát és korai házasságának történetét. Ezek a történetek testvéreiről, barátnőiről és olyan fiatal lányokról szólnak, akiket időközben ismert meg. Mindig féltem a szörnyű következményektől, amikor egy olyan történet következett, amiben Szultána vagy a barátnői, valami olyan dolgot eszeltek ki, amivel előre tudták, hogy ha kitudódik, akkor kivívják maguk ellen a férfiak haragját és a büntetésük akár halál is lehet, ami sajnos gyakran meg is történet. 

Szultána mesélt a nővéréről és a saját érzéseiről, amikor a testvérének egy jóval idősebb, erőszakos férfihoz kellett feleségül mennie, mesélt barátnőjéről, akit erkölcstelensége miatt apja büntetésből a család medencéjébe fojtott, beszélt a nők megkövezéséről és egy másik szörnyűséges büntetésről a „női szobáról”, ahol mindenkitől és mindentől elszigetelten kellett a nőknek az életük hátralevő részét tölteniük. Ezen felül olvashattunk azokról női cselédekről is, akik más országból jöttek munkát vállalni Szaud-Arábiába és akiket a ház férfi tagjai szexuális vágyaik kielégítésére „használtak” és tárgyként kezelték őket. 

Nem tudnám megmondani, hogy melyik történet kavart fel a legjobban, mert mindegyik borzalmas és szívbemarkoló volt. A könyv olvasása után még sokáig kavarogtak bennem a gondolatok, egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy hogy bánhatnak így a férfiak a nőkkel. Persze tudom, hogy ennél még sokkal rosszabb és  súlyosabb dolgok is történnek a világban, ami ugyancsak elborzasztja az embert, de nekem már ez is sok volt, és ismét csak azt tudom mondani, hogy csak örülhetek, hogy nem egy iszlám országba születtem.

A könyvben a nők ellen irányuló értelmetlen és igazságtalan erőszakról szól és a problémák, amelyekkel foglalkozik az a becsületbeli gyilkosságok, a szexuális rabszolgaság, az elrendezett házasságok, és a női nemi szerv megcsonkítása. 

A regény nagy sikere miatt egyébként még két könyv jelent meg Szultána életéről, A hercegnő lányai, melyben Szultána lányaival ismerkedhet meg az olvasó és a Királyi sivatag című harmadik és egyben utolsó kötet, melyekre bevallom, kíváncsi vagyok, de egy ideig most biztos nem tudok a kezembe venni ilyen témájú könyveket.

Értékelés: 5/5

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Princess
Fordította: Tótisz András
Oldalszám: 297

2011. okt. 15.

Mi MICSODA mini és Junior

Egy könyvesboltba járva, rengeteg gyerekeknek szóló „okos” könyvvel találkozhatunk. De, hogy melyikből tanulhat gyermekünk a legtöbbet? És hogy melyiket érdemes választani? Hát ez az(!), ez tényleg egy nehéz kérdés. Mostani bejegyzésemben két olyan könyvet szeretnék nektek bemutatni, melyeket a minap olvasgattunk csemetéimmel, és aminek igen nagy sikere volt náluk, amellett, hogy sok hasznos információval is gazdagabbak lettünk. Mindkét könyv különböző korosztálynak szól, a Mi MICSODA könyvek mini és a Junior sorozatának egy-egy része. Míg a mini sorozat a kisebbeknek, három és négy éveseknek szól, addig a Junior az idősebbeknek, nagycsoportos óvodásoknak és kisiskolásoknak ajánlott.

párnázott, kemény borító, 14 oldal
Ár: 1990.-
A kisfiam első autója egy kukásautó volt és azt tapasztaltam, hogy nagyon sok óvodás társa - hozzá hasonlóan - különösen vonzódik a kukásautókhoz. A Nézd, hová megy a kukásautó! című mesekönyv sok hasznos tudnivalót tartalmaz a szelektív hulladékgyűjtés és a különböző hulladékok újrahasznosításával kapcsolatban. A könyvben Jani apukáján keresztül – aki maga is szemétszállítóknál dolgozik - ismerhetjük meg, hogy merre megy a kukásautó, milyen ruhát viselnek a szemétszállítók, hányféle kukásautó van, hogyan válogatják szét a szemetet, hova kerülnek az üres üvegek és hogy hogyan lesz belőlük újra új üvegpalack. A rajzok annyira kifejezőek és szépek, hogy a könyv mondandóját, akkor is megértik a kicsik, ha csak önállóan lapozgatják azt.  A sorozat összes részére jellemző, hogy a hétköznapi életben előforduló témákról, mint például a kert, az építkezés, az autók vagy az óvoda, stb…….. közöl alapvető információkat. A könyv végén játék is található, "Minikvíz" kérdések, melyekre a válaszok a kinyitható ablakokban vannak elrejtve. Hát hadd ne kelljen elmesélnem, hogy ezek nyitogatását mennyire élvezték a gyermekeim.:) És hát hiába hatéves már a "nagy"fiam ugyan olyan érdeklődéssel nézegette velünk együtt a könyvet, mint a kistestvére.

karton borító, 24 oldal
Ár: 2750.-
Egy másik népszerű téma nálunk az építkezés, ezért egyértelmű, hogy a junior sorozat ezen részére miért is voltunk kíváncsiak. Még magam is érdeklődéssel olvastam, hogy melyek egy családi ház építésének főbb szakaszai, kezdve a tervezéstől és az engedélyezési tervek beszerzésétől az alapozás, a kőműves munkák, a tetőkészítésen át a belső mestermunkákig. A könyvből megtudhatjuk azt is, hogy milyen egy nagy építkezés, hogy hogyan építenek utat, és hogy hogyan kerül az útra az aszfalt. A Junior sorozatban már játékos feladatok és vicces érdekességek is találhatóak, melyeket szintén a kinyitható ablakok rejtenek. Nagyon tetszettek a  „Tudtad?” kérdések alatt olvasható érdekességek, mint például, hogy mire figyelnek a tervezők az utak tervezésénél, vagy hogy hányféle autópálya – híd létezik. A rajzok nagyon informatívak és igazán tetszetősek, tényleg nagyon nagyon sokat lehet tanulni a könyvből, amibe itt bele is tudtok nézni.

A sorozatok több részből állnak, a mini  már a tizenegyedik, míg a Junior a tizenkilencedik résznél tart. Szóval van bőven miből válogatni, így mindenki megtalálhatja a gyermekét legjobban érdeklő témát, vagy témákat! 

2011. okt. 12.

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre

Nem is tudnám megmondani, hogy már milyen régóta szerettem volna ezt a könyvet, illetve kettőt, - mert ugye van második része is, hál’ Istennek  -  elolvasni, de valahogy mindig elmaradt. Aztán az egyik nap egy közösségi oldalon bogarászva olvastam, hogy egy beszélgetés lesz a könyvről valamelyik rádióban egy híres televíziós személyiség közreműködésével. Na és, akkor hirtelen megint elkapott a vágy, hogy én ezt a könyvet mihamarabb el akarom olvasni.

Daniel Glattauer műve egy modern levélregény, melyben két ember nagyon érzelmes levelezését követhetjük nyomon. Szeretem a levélregényeket, eddig csak pozitív élményeim voltak az ilyen típusú könyvekkel kapcsolatban és ez most sem történt másképp.

A történet úgy kezdődik, hogy Emmi egy újság előfizetést akart lemondani e-mailben, de egy betű elütése miatt az nem a kiadónál, hanem Leó Leike virtuális postaládájában landolt. Aztán még egy levél...... még egy elütés.... és még egy félre küldött e-mail.... és ennyi már elég is volt ahhoz, hogy elkezdődjön egy ismerkedési folyamat két olyan ember között, akik azért az átlagosnál jobb verbális kifejező készséggel voltak megáldva.:) Hála az írónak. Ha Emmi helyébe gondolnám magam én is rettentően izgalmasnak és élvezetesnek találnám a levelezést egy olyan ismeretlen férfival, akivel ennyire jól el lehet beszélgetni, viccelődni és mórikálni, mint azt Emmi tette Leóval. Persze a férjemnek lenne ehhez néhány keresetlen szava, ugyan úgy, mint a könyvben is ……… na de ne szaladjunk ennyire előre a történetben, inkább arról szeretnék írni, hogy milyen izgalmas kapcsolat alakult ki kettőjük között.:)

A levelezésben az a szép, hogy az ember, egy levélírás alkalmával, sokkal bátrabban és őszintébben tárja fel az érzéseit és a gondolatait a másik előtt, mintha azt személyesen kellene elmondania neki. De pont ez a veszélyes is az egészben, mert leírva, már rögtön minden szónak ereje van, ami hatással van a másikra és ez miatt a közös kapcsolatra is. Az emberi naivitásból fakadóan, Emmi és Leo úgy érzi, - vagy inkább reméli, - hogy megvan a lehetősége annak, hogy az amit a leveleikben írtak egymásnak, és egymásról, az valóra is váljon. Szinte már függővé váltak egymástól.

Én úgy gondolom, hogy Emmi levelei nem azt az Emmit mutatták, aki valójában volt, hiába éreztem bátrabbnak és kezdeményezőbbnek azokat. Ő végig titkolódzott és nem szívesen beszélt magáról. Mintha mindig csak abban a képzeletbeli világban akart volna élni, amit ketten teremtettek meg egymásnak Leóval - ellenben Leóval, aki sokkal nyíltabb és őszintébb leveleket írt.

Mindketten félnek a találkozástól, mert mi van akkor, ha mégsem olyanok, amilyeneknek elképzelték egymást? Mi van akkor, ha az, amit megálmodtak egymásról homlok egyenes más, mint a valóság. Igazából egy találkozás eldöntene mindent? Ki tudja! De mielőtt minderre sor kerülne közbe jön valami...

Érdekes volt, hogy a regényből nem tudtuk meg, hogy hogyan néznek ki a szereplők, milyen a külvilág körülöttük. Csupán csak nagyon kevés információt tudhattunk meg róluk, és azokat is csak nagyon lassan.  Csak a regény végén derült fény arra is, hogy az egymásnak írt leveleik, - amik izgalmát a szereplőkkel együtt éltük át mi is – hogyan hatottak a családjukra és a személyes környezetükre.

Nagyon, nagyon jó kis könyv volt, szinte egy nap alatt elolvasható! Izgalommal várom, a következő részt, vajon azt majd hogyan folytatja az író? A  könyv borítója sajnos megváltozott, a rajta látható kép az új színdarabra utal és ez a kiadvány már nem keménytáblás. Remélhetőleg, majd a második könyv is hasonló ruhát kap, hogy összhangban legyenek.


Kiadó: Park Kiadó
Eredeti cím: Gut gegen Nordwind
Fordította: Kajtár Mária
Oldalszám: 238

2011. okt. 9.

Eric Kraft: Herb és Lorna

Ambivalens érzéseim voltak a könyv olvasása közben, de csak a regény első harmadáig, - mivel a történet kicsit nehezen indult be és a szereplő gárda is kissé „érdekesnek” bizonyult - de onnantól kezdve egyér- telműen pozitív irányban billent ki a mérleg nyelve.

A történet úgy kezdődik, hogy Peter Leroy, - aki Herb és Lorna unokája - egy sokkoló felfedezést tesz, melyben rájön arra, hogy az ő nagyszülei voltak a mozgatható erotikus ékszerek megszületésének meghatározó alakjai. Mivel a nagyszüleinek a „viselt dolgai” a nyilvánosság előtt sem maradhatnak örökké titokban, úgy dönt, hogy ő maga fogja megírni a történetüket a teljesség igényével. Az életrajzszerű elbeszélésben Peter és May, - aki Herb és Lorna barátja - mesélik el a házaspár, számomra ugyan kicsit bizarr, de mindenképp kedves és humoros történetét.

Lorna egy okos és vidám nő volt, akinek a szobrászathoz való művészi tehetségét, még lány korában a nem éppen erkölcsös nagybácsikája fedezte fel és fejlesztett tökélyre. Herb pedig egy igen szerencsétlen családból származó, de kiemelkedő ügynöki tehetséggel rendelkező fiatalember. Mindketten a „közönséges tárgyak” készítésével foglalkoztak titokban, egymás tudta nélkül. Nem csak jó érzéssel, de büszkeséggel is töltötte el őket az a tudat, hogy valami olyannak a megalkotói, amihez tehetségük is volt. Nem beszélve arról, hogy rettentően élveztek is azt amit csináltak. Lorna volt az, aki a művészi értéket adta a munkához és Herb volt az, aki a mechanikus részeket tervezte és a kész árut értékesítette. Hiába voltak ezek az erotikus tárgyak kiváló minőségűek és csodásak, mégis csak obszcénnak számítottak. Ezért (!) titkolták mindketten a munkájukat nem csak mások, de nagyon hosszú ideig még egymás előtt is.

Herb és Lorna ugyan olyan hétköznapi embereknek számítottak, mint bárki más. Nyugodtan élték a mindennapi életüket a New York állambeli Babbingtonba, ahova a házasságuk után telepedtek le. Herb autókat árult - nem is kis sikerrel - Lorna pedig  kezdetben egy ékszerésznek segített be munkájával, majd egy logarléc gyártó vállalatnál helyezkedett el. Végig kísérhetjük az egész életüket, - az első találkozástól kezdve, egészen az utolsóig - amelyre jelentős befolyással bírtak az olyan nagyszabású események, mint az első világháború a nagy gazdasági válság és a második világháború.

Herb és Lorna története az elejétől a végéig egy nagyon bájos és humoros mese. Az életük olyan harmonikus volt és az agyuk is annyira egy rugóra mozgott, hogy ilyen tényleg csak a mesékben van. A könyv ritmusa, érzésem szerint csak a történet harmadától kezdett egyenletessé válni, amikor Herb és Lorna új lakásba költöztek az öreg Mikszáthéktól, akik azért idős létükre nem voltak piskóták. Megrökönyödve olvastam, hogy hogyan találták meg maguknak a sex örömét a fiatal pár segítségével úgy, hogy az ő dolguk csak az volt, hogy üljenek és figyeljenek.:) Nos, innentől kezdve - mint már említettem - ugyan kiegyensúlyozottabbá vált a történet, de bizony kevésbé volt izgalmas. De ez egyáltalán nem rontotta a könyv élvezeti értékét, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy esténként csak akkor tudtam letenni, amikor az már kiesett a kezemből. Ami igazán nem tetszett az a könyv elején olvasható túl részletesre sikeredett családfa ismertetése volt, amely megalapozta ugyan a könyv további hangulatát, de nekem mégis valahogy túl sok volt. És a képek. Szerintem elég rossz helyre kerültek a könyvben, inkább az épp aktuális fejezet végére kellett volna tenni őket. De ettől függetlenül nagyon jókat szórakoztam rajtuk.:)

Az, hogy ez a két ember milyen harmóniában, szeretetben és egyetértésben élte le az egész életét együtt, számomra nagyon szívmelengető érzés volt, és az egymás előtt is féltve őrzött titkuk is gyakran csalt mosolyt az arcomra. Annak ellenére, hogy Herb és Lorna csak kitalált karakterek voltak, a könyv végére érve mégis valódinak éreztem őket.


Kiadó: Cor Leonis
Eredeti cím: Herb 'n' Lorna
Fordította: Balika Anna
Oldalszám: 369

2011. okt. 7.

Könyvek, amiket várok #1

Nehezen tudok választani a rengeteg megjelenésre váró jobbnál jobb könyv közül, melyekkel a kiadók mostanság megörvendeztetnek bennünket. Így most csak azt hármat szeretném kiemelni, amiket biztos, hogy mindenképp beszerzek. :)) 

 Máris hiányzol!
James Patterson, Gabrielle Charbonnet
Jane Margaux magányos kislány. Édesanyja, a rendkívül sikeres és mindenható Broadway-producer, mindössze hetente egyszer szakít rá időt: vasárnaponként elmennek fagylaltozni, majd megcsodálják az ékszereket a Tiffanyban. Jane-nek csak egyetlen barátja van, a jóképű, jó humorú, a harmincas éveiben járó Michael. A férfi tökéletes. Ám a kislányon kívül senki sem látja és nem is hisz a létezésében. Michael azonban nem maradhat örökké vele, a kilencedik születésnapján elhagyja Jane-t, megígérve, hogy a kis barátnője hamarosan elfelejti őt. Mert a képzeletbeli barátoknak ez a sorsuk. Jane azonban sosem felejti el. És két évtized múltával is ugyanolyan magányos, mint gyermekként volt. Hiába lett belőle sikeres drámaíró, az anyja továbbra is zsarnok módon rátelepszik az életére. Aztán egy napon találkozik valakivel, aki jóképű, jó humorú és a harmincas éveiben jár. A férfi tökéletes. A neve - Michael... Felülmúl minden képzeletet, hogy miért kell a két fiatalnak újra találkoznia ebben a nem mindennapi történetben.

Különös özvegység
Georgette Heyer 
Sorsfordító tévedés:
Elinor Rochdale nem abba a hintóba száll, amelyet érte küldtek, így nem reménybeli munkaadójánál, hanem a rossz hírű és romlott, ám éppen halálán levő fiatal Eustace Cheviot birtokán találja magát.
Fontos döntés:
Eustace Cheviot unokabátyja, Lord Carlyon meggyőzi Elinort, hogy pusztán anyagi megfontolásból menjen feleségül unokaöccséhez. Reggelre Elinor gazdag özvegy, de egy nemzetközi kémjátszma kellős közepén találja magát: betörők, hívatlan vendégek és gyilkosság zavarja lelki nyugalmát. És Mr. Carlyon nem hagyja békén…

Incarceron
Catherine Fisher
Képzelj el egy világot, amelyben nemcsak megállították, de vissza is forgatták az idő kerekét. Beköszöntött az örökké tartó 17. század, ahol csak a gazdagok élvezhetik a technika vívmányait. 
Képzelj el egy börtönt, hatalmasat, amelyben a cellák és a folyosók mellett egész erdők, városok és tengerek is elférnek. Most képzelj el egy rabot, akinek nincsenek emlékei! Csak annyit tud, hogyOdakintről jött – pedig a börtönt évszázadokkal ezelőtt lezárták, és azóta csak egyetlen embernek sikerült kijutnia. Aztán képzelj el egy lányt, aki egy nemesi birtokon lakik! A sorsa – úgy tűnik – megpecsételődött: megrendezett, szerelem nélküli érdekházasság vár rá. Ő azonban még nem adta fel, kiutat keres, és összeesküvések kusza hálójába gabalyodik. Az egyikük Bent van, a másik Odakint, ám mindketten rabok. Hát ez az Incarceron! (Ez már meg is van:))

2011. okt. 4.

Fülöp Mónika: Röpke - A Lombpalota megmentése

Augusztus közepe táján olvastuk kislányommal Fülöp Mónika, Röpke - Egy lombtündér igaz története című mesekönyvét, ami azóta is a kedvenc könyveink közé tartozik. De, hogy ez a kis tündérke mennyire a szívünkhöz nőt, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy gyermekem, néhány alkalommal már készített is ajándékot számára, színes papírokból, amit a kertünkben lévő egyik díszfánkra kellett feltennem, - mert ugye a lombtündérek a fák lombjai között élnek - és utána türelmesen kellett várakoznunk, hogy majd egyszer eljön érte és elviszi. És Ő mindig el jött érte és elvitte.:)) Már, akkor tudtuk, hogy a könyvnek lesz még folytatása is, ami nem is váratott sokáig magára.

A Lombpalota megmentése című könyvben Röpkének komoly feladata van.  Meg kell mentenie a tündérek otthonát és az erdőt, ahol élnek. Természetesen nem egyedül kell szembe néznie ezzel a nagy feladattal, hanem segítségére vannak jóbarátai, az előző részben már megismert tiszta szívű kislány, Virág  és a kissé morcos Csizmadia bácsi, akinek a szíve még egy kicsi "fényesítésre" szorul ugyan, de ez után a kaland után már csillogni villogni fog. Új taggal is bővül a kis csapat egy kisfiúval, akinek pont a nagypapája az, aki ezt a nagy riadalmat okozza az erdőben. A mesében megismerkedhetünk a fák szellemeivel, a bokoremberekkel és Röpke kedves testvéreivel is. Kiderül, hogy kik a Föld tündérei és, hogy mit rejtenek azok a csodálatos tündérládikók, amit a lombtündérek király ajándékozott nekik.

Szívemhez szólt az írónő, amikor a fákról és azok szellemeiről írt. Én valóban hiszem, hogy a fáknak lelkük van és hogy oka van annak, hogy az emberek úgy vonzódnak hozzájuk. A fák azok, akik „összekötik az eget a Földdel.” A mesében úgy jelentek meg előttem, mint egy bölcs és szeretettel teli lények, akik bármikor az emberek segítségére vannak.
Óh, a fák oly okos lények, azokban lélek lakik! Én gyilkosnak tartom, aki egy nemes fát kivág."  (Jókai Mór: Az aranyember).
A mese kapcsán alkalmam nyílt elbeszélgetni a gyermekeimmel arról, hogy milyen fontos szerepet töltenek be az életünkben a fák és az erdők. Hogy melyik fát lehet kivágni és miért, és hogy minden egyes elpusztult és elpusztított fa helyett újat kell ültetni.

Nem győzőm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos az, hogy a gyerekek még kiskorukban megismerjék a környezettudatos életmód alapjait. Azon töprengtem valamelyik nap, hogy tudnék-e még mondani másik olyan mesekönyvet, amely a környezetvédelemről szól? Magam is meglepődtem, de egy sem jutott az eszembe. Érdekes nem?

Imádom, hogy a könyv minden egyes oldala színes és hogy bájos rajzokkal van tele. Rengeteg illusztrációt álmodott Egri Mónika a meséhez, amik igazán nagyon kedvesek és szépek.

Remélem, hogy lesz még újabb része Röpkének, hiszen a vége elég folyatás gyanús.:) Kíváncsian várjuk, hogy milyen szívhez szóló üzenete lesz a következő résznek, amelyben az előzőekhez hasonlóan, biztos, hogy a tündérek mellett ismét hangsúlyos szerepet kap a természet és a környezetvédelem.

Kiadó: Fényház 
Illusztrálta: Egri Mónika
Oldalszám: 88
Ár: 2390.-

2011. okt. 2.

Gary Chapman - Catherine Palmer: Parázsló ősz

A Parázsló ősz immár a harmadik része a  Gary Chapman és Catherine Palmer szerzőpáros A házasság négy évszaka című regénysorozatának.

Őszintén bevallom, hogy nagyon megszerettem a sorozatot, annak ellenére, hogy a könyv nyelvezete nem túl bonyolult, mellyel talán az írónak pont az volt a szándéka, hogy a történet mondandóját, a lehető legegyszerűbb és legérthetőbb formában  közvetítse az olvasók felé.
A történet egy idős házaspárról szól Charlieról , - és akik már olvasták az eddig megjelent részek valamelyikét, azok biztosan tudják, hogy kiről van szó. Igen, arról az idős bácsiról, aki a kis golfkocsijával minden este megtette a már kötelezővé vált ellenőrző körútjait Öbölmélyén - és Estehről, aki a város tyúkanyója és a délutáni nőegyleti gyűlések vezetője. A könyv olyan témákat érint, mint a házasság, a szerelem, a hűség, az autizmus, a betegség, a halál és nem utolsó sorban a keresztény hit. 

Ahogy elkezdtem a könyv olvasását újra átjárt ugyan az a kellemes érzés, amit már az előző részeknél is éreztem, amikor képzeletben ismét abba a szeretetteljes közösségben érezhettem magam, amit az író teremtett meg Idill városában. A sorozaton keresztül megismerhetjük a városka lakóinak hétköznapi problémáit, akik különböző temperamentumúak, és akik között akadnak hívők és nem hívők, házasok és magányosok..., de minden ismérvük közül talán a legfontosabb közös tulajdonságuk, hogy törődnek egymással. És itt most nemcsak arra gondolok, hogy ha véletlenül megbetegszik valaki, akkor a szomszédok meleg étellel kedveskednek a betegnek, vagy hogy segítenek egymásnak a ház körüli munkák elvégzésben vagy akár a barátjuk üzletének a csinosításában, nem. Én arra gondoltam, hogy egymás lelkével is törődnek!

Nagyon szimpatikus volt, amikor Charlie felajánlotta segítségét Bradnek az építkezésben. Annak ellenére, hogy mindketten különböző generációból valóak, gyorsan sikerült megtalálniuk a közös hangot egymással. Tulajdonképpen Charlie lett Brad mentora. Rengeteg hasznos tanáccsal látta el a fiatal zöldfülű férjet. Tehette is, mivel ő már öreg „veteránnak”számít a házasság intézményében, hiszen közel ötven éve él feleségével. Én úgy gondolom, hogy sokan gondolkodnak a mai világban úgy, mint Brad a házassággal kapcsolatban miszerint „ha nem megy, akkor nem kell erőltetni, tovább kell lépni.” Ezzel azért vitába mernék szállni.
…ami a külvilágban zajlik, közel sem bír akkora jelentőséggel, mint ami a házasságodban történik. Rajtad áll, hogy működik vagy véget ér…
A könyv befejezését nem éreztem igazságosnak az írótól, rengeteget bőgtem miatta, de így utólag már belátom, hogy ez egy természetes dolog és ez is az élet egyik velejárója.

Úgy gondolom, hogy, akiknek tetszett Gary Chapmannek a szeretet nyelvéről szóló könyve, azoknak ez a sorozat is elnyeri majd a tetszését és értékelni is fogják.

A negyedik és egyben az utolsó rész, a Télre tavasz című kötet megjelenését 2012. februárjában tervezi a kiadó.

Értékelés: 4/5

A sorozat eddig megjelent részei:

Kiadó: Harmat Kiadó
Eredeti cím: Falling for You Again
Fordította: J. Füstös Erika
Oldalszám: 280

2011. okt. 1.

Szeptemberi beszerzéseim

    Ezt el sem hiszem!
Valóban nagyon erősen kellett gondolkodnom azon, hogy biztos, hogy csak 3 könyvet vettem ebben a hónapban? És igen. Azokat is csak a hónap végén, és igazság szerint még nincsenek is nálam. Az első szerzemény a Líra egyik akciójából való 990 forintért, a másik kettő pedig molyos szerzemény, melyeket az előzőhöz hasonlóan szintén nagyon baráti áron kaphattam meg.


Hát ennyi. Gyakran fogom majd nézegetni ezt a hónapot, csak úgy ösztönzés képen, miszerint ha nem muszáj, akkor miért is szaporítanám itthon az olvasatlan könyvek számát. Hacsak nem az miatt, a fráánya beteges birtoklási mániám miatt.