Ez a könyv rendkívül megdöbbentő és elszomorító volt a számomra.
Jean Sasson egy szaud-arábiai hercegnő igaz életét tárja elénk, amely olvasása közben gyakran kapkodtam levegő után, és többször is hálát adtam Istennek, hogy nem abba az országba születtem, ahova ő.
Már a könyv olvasása előtt is tudtam, hogy Szaud-Arábiában a nőknek fekete csadorban kell járniuk és hogy a férfiak uralkodnak felettük, elnyomják és lenézik őket. De, hogy mindezt ők nap mint nap hogy élik meg, és hogy mindezt, hogy tudják elviselni... Még most, a könyv olvasása után sem tudom felfogni. Azt hiszem azzal mindenki tisztában vagy, hogy az arab világ egy egészen más kultúra. A muzulmánok életét a Korán irányítja, melyet szentnek tartanak. Szaud-Arábiában nem különül el egymástól az állam és a vallás. Az iszlám vallás az abszolút törvény.
Ahogy elkezdett Szultána a gyerekkoráról mesélni, szinte faltam a könyvet, alig bírtam letenni. Mesélőnk a leggazdagabb szaudi családból származó hercegnő, akinek semmi dolga nem volt, azon kívül, hogy férjének fiú gyermekeket szüljön. Ő sokkal szerencsésebb volt, mint a legtöbb nő a hazájában.
A könyvben Szultána több tragikus történetet mesél el az olvasó számára, miközben bemutatja gyerekkorát és korai házasságának történetét. Ezek a történetek testvéreiről, barátnőiről és olyan fiatal lányokról szólnak, akiket időközben ismert meg."…Országomban a nőket apjuk semmibe veszi, fivérei lenézik, férjük pedig uralkodik rajtuk… Asszonyaink történetét a titoktartás fekete fátyla fedi. Sem születésünk, sem halálunk nem szerepel egyetlen hivatalos feljegyzésben sem… Gyakran teszem fel magamban a kérdést, ha születésünk és halálunk nincs számon tartva, létezünk-e egyáltalán…”
Szultána mesélt a nővéréről és a saját érzéseiről, amikor a testvérének egy jóval idősebb, erőszakos férfihoz kellett feleségül mennie, mesélt barátnőjéről, akit erkölcstelensége miatt apja büntetésből a család medencéjébe fojtott, beszélt a nők megkövezéséről és egy másik szörnyűséges büntetésről a „női szobáról”, ahol mindenkitől és mindentől elszigetelten kellett a nőknek az életük hátralevő részét tölteniük. Ezen felül olvashattunk azokról női cselédekről is, akik más országból jöttek munkát vállalni Szaud-Arábiába és akiket a ház férfi tagjai szexuális vágyaik kielégítésére „használtak” és tárgyként kezelték őket.
Nem tudnám megmondani, hogy melyik történet kavart fel a legjobban, mert mindegyik borzalmas és szívbemarkoló volt. A könyv olvasása után még sokáig kavarogtak bennem a gondolatok, egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy hogy bánhatnak így a férfiak a nőkkel. Persze tudom, hogy ennél még sokkal rosszabb és súlyosabb dolgok is történnek a világban, ami ugyancsak elborzasztja az embert, de nekem már ez is sok volt, és ismét csak azt tudom mondani, hogy csak örülhetek, hogy nem egy iszlám országba születtem.
A könyvben a nők ellen irányuló értelmetlen és igazságtalan erőszakról szól és a problémák, amelyekkel foglalkozik az a becsületbeli gyilkosságok, a szexuális rabszolgaság, az elrendezett házasságok, és a női nemi szerv megcsonkítása.
A regény nagy sikere miatt egyébként még két könyv jelent meg Szultána életéről, A hercegnő lányai, melyben Szultána lányaival ismerkedhet meg az olvasó és a Királyi sivatag című harmadik és egyben utolsó kötet, melyekre bevallom, kíváncsi vagyok, de egy ideig most biztos nem tudok a kezembe venni ilyen témájú könyveket.
Értékelés: 5/5
Én az ilyen könyvekkel mindig úgy járok, hogy megcsodálom őket a könyvesboltban, aztán meg sosem veszem őket, annyira félek a történet brutalitásától.
VálaszTörlésEzzel én is így vagyok, de csak azokkal a könyvekkel, amelyekben gyerekekről van szó. Tudom, hogy te is nagyon szereted a romantikusokat, és hogy írtad is valamikor a blogodban, hogy jó néha más stílusú könyveket is kézbe venni.
VálaszTörlésSokáig kerülgettem ezt a könyvet, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam.