Igazából nem is tudom, hogy hogy akadhatott fenn a rostámon ez a könyv, - szerintem a zombi szó kerülhette el a figyelmem - mivelhogy nem szoktam olyan könyveket olvasni, amelyek emberevő zombikról szólnak és amelyek ennyire véresek és trutyisak...sőt, ez volt az első ilyen témájú olvasmányom.
A könyv egy katasztrófa utáni szörnyű társadalmi jövőképet vetít elénk, melyben az emberi faj fennmaradásának veszélye áll fenn és amelyben a fennmaradó beteges társadalmat az erőszak a szenvedés és a kétségbeesés jellemez.
Egy elektromágneses impulzus söpör végig a bolygón, melynek hatására minden elektronikai eszköz működés képtelenné válik. Az emberek többsége meghal, kivéve a fiatalokat, akik majd mindegyike zombivá változik és az öregeket, akik szinte mindegyike, majd hatvan év feletti. A tizenhét éves Alex pont ezt az időt választotta arra, hogy a hegyekbe töltve egy kis időt, elgondolkozzon szüleiről, és hogy megküzdjön saját démonával, vagy ahogy Ő nevezte szörnyetegével, ami a fejében lakozik egy igen előrehaladott agytumor formájában. Azonban a katasztrófa keresztülszeli terveit, sőt meg is változtatja Őt, aminél nem arra kell gondolni, hogy ezután már csak nyers húson fog élni. Az erdőben találkozik egy kislánnyal Ellievel, akit magával visz a katasztrófa után, majd találkoznak Tommal, egy amerikai katonával, akivel együtt, immár hárman néznek szembe az erdőben bolyongó zombikkal.
Gondolataim a könyvel kapcsolatban a következők voltak. Az első száz oldal után: biztos, hogy én ezt végig fogom illetve végig tudom majd olvasni? Aztán a következő száz oldal után: lehet, hogy nem is lesz ez olyan rossz, mint ahogy azt a legelején gondoltam? Aztán meg már kifejezetten kíváncsi voltam a cselekmény alakulására és még a szereplőkért is izgultam, a végén meg már alig bírtam letenni a könyvet.
A regényt én alapvetően két részre bontanám, amiben az első az erdőben a második a faluban játszódó eseményekről szól. Az erdőben a három fiatal - Alex, Ellie és Tom - szinte egy családot alkotott, megbeszéltek egymással mindent, együtt próbálták kitalálni, hogy mi történhetett, miért csak a fiatalok változtak zombikká, az öregek vajon miért nem. Persze rögtön nem kapunk minden kérdésünkre választ, ahogy ők sem, az író csak kis lépésekben, folyamatosan adagolja az információt. A faluban játszódó eseményeknél már kezd kitisztulni a kép, láthatjuk, hogy hogyan próbálnak túlélni az emberek és, hogy milyen társadalmi hierarchia alakult ki közöttük, ami tele van homályos foltokkal, sőt a regény végén a szerző még egy váratlan csavarral is megszédíti az olvasót.
A szereplők közül Alex karakterét éreztem a leghitelesebbnek. Érthető volt, hogy a könyv elején csak magával és a betegségével akart foglalkozni, nem érdekelte senki és semmi. Sőt a megmentett kislány is kifejezetten idegesítette, koloncnak és tehernek érezte. Aztán ahogy a közös küzdelem összekovácsolta őket és mindez átalakult ragaszkodásba……többek között ezek miatt is éreztem őt életszerűnek.
A zombis, cupákos jelenetek elég leíróak és véresek voltak. Talán ha úgy fogalmazok, hogy nekem már túl vérszagú volt a könyv, akkor lehet, hogy kifejeztem mindent. A műfaj kedvelői között most biztosan sokan azt gondolják, hogy ha én ezt ilyennek gondolom, akkor mit szólnék, A mit tudom én, hogy melyik könyvhöz, ami még ennél is megrázóbb ebben a tekintetben. Védekezésül csak azt mondhatom, hogy ez bizony nem az én műfajom. Szerencsére azért itt is találkozhatunk romantikával, de nem kell semmi komolyabbra gondolni néhány csóknál, ami azért - bevallom töredelmesen - szívdobogtató volt számomra.
Ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon élveztem a könyvet annak ellenére, hogy a tizenéveseknek szól, és azt kell mondjam, hogy ez a poszt-apokaliptikus műfaj is bejön. Kíváncsi vagyok a könyv folytatására és attól még, hogy nem szeretem a zombikat biztos, hogy vevő vagyok a sorozat következő részére is.
Kiadó: Egmont
Eredeti cím: Ashes
Fordította: Varga Csaba Béla
Oldalszám: 558
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése