Nincs nagy tapasztalatom a lovag korban játszódó történelmi romantikus regényekkel kapcsolatban, igazán nem is rajongok értük. Az utolsó könyvem, ami ebben az időben játszódott az Amanda Quick-től Az emésztő tűz volt, ami nem is igazán fogott meg. Mivel ez a kor nem tartozik a kedvenceim közé így háttérbe szorultak az ilyen illetve az ehhez hasonló olvasmányaim.
A történelmi romantikus regények kapcsán Kathleen E. Woodiwiss nevével már sok helyen találkoztam. Műfajteremtőként tartják számon az 1972-ben megjelent Láng és a liliom című történelmi, kosztümös „fűzőszaggatós” (ezt a szót Lobonál olvastam az írónő egyik könyve kapcsán és nagyon megtetszett, és nem utolsó sorban igen találónak is érzem) regénye miatt. Az Örökké című könyve az írónőnek az utolsó regénye, nekem viszont az első, amit tőle olvastam.
A helyszín a XII. századi Anglia. Főhősnők Lady Abrielle egy szép és jól nevelt hölgy, akit minden férfi feleségül kíván venni, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy mostohaapját - a keresztes háborúban folytatott bátor helytállása miatt - a király mégsem részesíti jutalomban. Abrielle családja nehéz anyagi helyzetben van, vagyoni helyzetük változását a királytól remélték, de mivel ő nem tüntette ki figyelmével Abrielle mostohaapját, így neki – hozomány híján - semmi esélye nincs megfelelő kérőt találni. Nincs más választása, szembe kell néznie boldogtalan jövőjével és férjhez kell menni az egyetlen emberhez, aki megkérte a kezét, Lord Desmondhoz. Leendő férje bár nagy vagyonnal rendelkezik, de egy kegyetlen, visszataszító, gerinctelen és a szóbeszéd szerint még gyilkos is, melyeknek Abrielle mind tudatában is van, de még sincs más lehetősége, minthogy igent mondjon neki. Amikor találkozik Raven-nel a skót nagykövettel, minden megváltozik. A férfi állandó figyelme, egy lopott csók, és egy szörnyű baleset megváltoztatja Abrielle vagyoni helyzetét, és vele együtt a további életét is.
Eleinte nem tudtam magam beleélni a történetbe, úgy gondoltam, hogy egy ömlengős, unalmas és sablonos regénnyel lesz dolgom. Azonban a cselekményben bekövetkezett első meglepő fordulat után jobban kezdtem élvezni a könyvet, ami a regény végéig csak fokozódott. Igaz, hogy a hősnőt többször fejbe szerettem volna vágni, képzelt tévhitei miatt - melyet a főhősről alkotott - és önfejű makacssága miatt is, melyeket figyelembe véve találtam igazán bosszantónak a karakterét. Abrielle teljesen félreértelmezte Raven közeledését, egyáltalán nem látta vagy nem akarta látni(?) bátor hősünk tiszta szándékait, melyek önzetlen és őszinte szerelméből fakadtak.
Hősünkről főként csak jót tudok mondani, testben és lélekben egyaránt tökéletes, bátor, szép, délceg és becsületes. Hát kell ennél még több? Ki ne bízna meg egy ilyen férfiban minden feltétel nélkül, akit ráadásul birka türelemmel is áldott meg az ég. Egyetlen hibája(?), hogy nem beszél túl sokat, mert ha csak egy kicsivel is többet szólt volna érzéseiről és azt uram bocsá’, még a megfelelő időben is tette volna, akkor minden könnyebb lett volna.
Szerencsére a sablonos szerelmi történet és a néhány történelmi utalás mellett sok izgalomban is részem volt: ármánykodás, csalás, árulás, gyilkosság, akció(!), mely véleményem szerint nagyon sokat lendített a könyv élvezeti értékén.
Mindezek fényében nem érzem úgy, hogy Kathleen E. Woodiwiss az én írom lenne, de az is lehet, hogy nem pont a megfelelő könyvével kezdetem. Minden esetre nem adom fel, kíváncsi vagyok még más regényére is.
Kiadó: Lazi
Eredeti cím: Everlasting
Fordította: Chován Hedvig
Oldalszám: 289
Az előbb írtam, de elszállt. Vagy moderálásra, vagy az éterbe, nem tudom.
VálaszTörlésSzóval csak azt akartam mondani, hogy egy időben sok könyvét olvastam, mert én szeretem a lovagkort. Sablonos az igaz, de nekem tetszettek regényei. Bár ezt a legújabbat még nem olvastam.
Igen láttam, egy hozzászólásodban valakinél, hogy szereted az írónő könyveit. Mindet olvastad? Melyik volt a legjobb?
VálaszTörlésMindet nem olvastam azért. volt egy nagyon romantikus, csöpögős korszakom, amikor sok ilyesmit olvastam.
VálaszTörlésAmire még ma is emlékszem az a Farkas és a galamb, valamint a Shanna.
Nekem még a Hamu a szélben című könyvét ajánlották. Az történetesen meg is van.:) Igaz, hogy antikvár példány, és a papír borítóját megrágta egy egér:D, de ha lesz hangulatom, akkor azt is elolvasom.
VálaszTörlésMindegyik könyvét olvastam, nagyon tetszettek! Az Örökké nem igazán lesz a kedvencem! De a többi az marad!
VálaszTörlésAz Örökkén kívül sz összes könyvét olvastam. Nekem a Hamu a szélben illetve az Örökké a karjaidban egy kicsit vontatottnak tűnt, de a többi egyszerűen fantasztikus. A láng és a liliom, Egy szenvedélyes csók után, Csalóka lángok, A farkas s a galamb, hogy egy párat említsek meg.
VálaszTörlés