2012. jún. 30.

Júniusi beszerzéseim

Ahogy elnézegettem néhány blogon a könyves beszerzésekről szóló bejegyzéseket, úgy láttam, hogy sokan a Könyvhetet okolták a túlzott költekezésük miatt, amit én sajnos nem tudok megtenni - révén, hogy nem voltam ott -, de természetesen okot én is találtam a vásárlásra, amit szerény véleményem szerint vétek lett volna kihagyni. A Könyvmolyképző nagyon jó kis 50%-os nyitási akcióval indította el ebben a hónapban az internetes könyváruházát, ahonnan ezt a négy könyvet rendeltem. 


A következő négy könyv története pedig a következő: egy szép napon a legkedvesebb barátnőm felhívott telefonon, érdeklődve, hogy esetleg ki tudnám-e egészíteni a rendelését egy! ismétlem egy! könyvvel, hogy ne kelljen a szállításért fizetnie. Mondtam neki: hát persze, hogy ki tudom..... hooooogyne! Mígnem addig-addig pakolgatta és válogatta a könyveket, hogy csak ő rendelt egyet, én pedig négyet. Amikor leadtam a rendelést jöttem rá arra, hogy kérem szépen, engem itt rútul kihasználtak!!!...... de nem baj legközelebb én potyázok. 

 

Az Árvák hercegét 40%-os kedvezménnyel vettem a Szandiban, míg az Öngyilkos szüzeket ajándékba kaptam @razzitól, amit ezúton is nagyon szépen köszönök neki, jó időben jött nekem ez a kedvesség, hihetetlen jólesett.


Joel Chandler Harris: Rémusz bácsi színes meséi

Rémusz bácsi meséit nem csak a gyermekeim, de jómagam is már régóta ismerem és szeretem. Meglepődtem, amikor megláttam a könyv egy újabb kiadását a Ciceró honlapján, Varró Zsuzsa fordításában és Csics Emese illusztrációival és bevallom, rögtön kíváncsi is lettem, hogy e mögött a gyönyörű borító mögött vajon milyen további hasonlóan szép képeket találok? Valamint arra is nagyon kíváncsi voltam, hogy ez a könyv mennyiben tér el az általam ismert Vázsonyi Endre féle feldolgozástól, aminél a legnagyobb szívfájdalmam mindig is az volt, hogy túl kevés és nem épp kedves és színes illusztrációkkal voltak tarkítva a történetek.

A kötetben hét mese található, olyan beszédes címekkel, mint a Róka koma vadászni megy, de Nyuszi koma viszi haza a zsákmányt, vagy a Nyuszi koma ismét nyeregbe kerül, vagy épp a sokak által kedvelt Szurokbaba illetve az én kedvencem a Nyuszi komának végre méltó ellenfele akadt, megsúgom, hogy Teknős bátya személyében. Ugye mondanom sem kell, hogy valamennyi történetben az a közös, hogy mindegyik főszereplője a Nyúl. A gyerekeim és bevallom én is hozzászoktam már ahhoz, hogy mindig a róka az, aki túljár mindenkinek az eszén. Kezdetben furcsa volt, hogy itt a Nyúl töltötte be ezt a szerepet, de nagyon hamar megszoktuk és megkedveltük ezt a szeretetre méltó, furfangos nyulat, aki mindig olyan ügyesen ki tudta magát vágni Róka koma csapdájából, hogy az csak ihaj.

Aki régebbről ismeri Rémusz bácsi meséit az tudja, hogy Rémusz bácsi a könyv narrátora, aki ezeket a meséket egy kisfiúnak meséli el esténként. A mesék ebbe a kerettörténetbe vannak foglalva, ami ebből a könyvből bizony hiányzik, illetve a Rémusz bácsi és a kisfiú közötti beszélgetések is jócskán meg lettek kurtítva. Hát mit mondjak….. elég furcsán veszi ki magát, amikor egyszer csak a második mesénél az olvasó Rémusz bácsi és a kisfiú dialógusába botlik, minden bevezetés, felvezetés vagy magyarázat nélkül. Nagyon sajnálom, hogy ezek a kerettörténetek kimaradt a könyvből, még akár egy rövidebb verziójával is megelégedtem volna - a párbeszédekhez hasonlóan –, de végül is kárpótlásként kaptunk helyettük rengeteg szép képet.

A könyvben található illusztrációk gyönyörűek és biztos vagyok abban, hogy Csics Emese rajzai  senkinek sem fognak csalódást okozni. A képek tökéletesen kiegészítik a szöveget, mennyiségileg pedig rengeteg, majd minden oldalra jutott belőlük egy-egy. 

A kötetben olvasható mesék jól felépítettek, humorosak és nem utolsósorban mérsékelten didaktikusak, tökéletesen megfelelnek egy elalvás előtti  felolvasáshoz.

Sajnos azt tapasztalom, hogy annyi nem várt külső hatás éri a gyermekeimet, az óvodában, a játszótéren, a szomszéd gyereke vagy akár az unokatestvérek révén, amire egyáltalán nem számítottam. Hiába nézhetik itthon csak az általunk kiválasztott meséket, a Ben10, a Bakugan, a Batman, az Avatar, a Pókember, meg az anyámtyúkjatudjahogymilyencsillagharcos, mégis jelen vannak nálunk a kölcsönkapott játékok, a gyűjthető matricák és a különböző játékfigurák révén. Tudom, hogy képtelenség kizárni ezeket a hatásokat a gyermekeim életéből, mivel ezek mindig is érdekesebbek lesznek az itthoniaknál, de amíg bele tudok szólni abba, hogy mit hallgassanak és nézzenek esténként, addig a tőlem telhető legjobb módon próbálom őket visszaterelgetni a szelíd és kedves mesék birodalmába. Én úgy gondolom, hogy ez a könyv erre a célra tökéletesen megfelel, aminek ha jól tudom majd további folytatása is várható.

Kiadó: Ciceró
Válogatta és fordította: Varró Zsuzsa
Illusztrálta: Csics Emese
Oldalszám: 58

2012. jún. 25.

2012. jún. 24.

Melanie Gideon: Mindörökre behálózva

Kapcsolatom a könyvvel kissé döcögősen indult. Bizony jó néhány oldalt el kellett olvasnom, mígnem ráéreztem az ízére, de hogy ez pontosan mikortól történt, azt már magam sem tudom...... egyszer csak horogra akadtam. 

A regény Alice Buckleről szól, aki húsz éve él házasságban férjével Willemmel. Ez idő alatt kapcsolatuk elfásult, családi életük mindennapi rutinná vált.

„Igyekszem nem gondolni arra, hogy gyakran úgy viselkedünk, mint a lakótársak, és az esetek többségében a lakótársi kapcsolat teljesen oké, kissé magányos, de kényelmes. Ám egy kettesben töltött nap azt jelenti, hogy ki kell lépni a szülői szerepből, és vissza kell változnunk házastársakká, és ettől úgy érzem, mintha fuldokolnék. ”

Alice hamarosan betölti azt az életkort (45), amikor az édesanyja meghalt. Élete fordulóponthoz ér, amitől borzasztóan fél és retteg. A családja szétesőben; a férje túl zárkózott lett, már nem tudnak egymással miről beszélgetni, és a tinédzser gyermekeivel sincs minden rendben. Erős a gyanúja, hogy a 12 éves fia meleg, a lánya pedig evési problémákkal küzd.

Egy nap Alice online postaládájába egy levél érkezik, melyben felkérik, hogy vegyen rész egy névtelen internetes felmérésben, amely a „Házasság a 21. században” címmel indul. Alice úgy gondolja, hogy nincs vesztenivalója, így hát belevág. Az anonimitása megőrzése érdekében Alice a 22-es feleség nevet kapja, míg a hozzá kirendelt kérdező személy a 101-es kutatót. A kérdőív olyan intim és személyes kérdéseket tartalmaz Alice életével és házasságával kapcsolatban, amik miatt kénytelen visszamenni a múltba. Az emlékek hatására pedig rájön arra, hogy milyen csodálatos is volt a kapcsolatuk a férjével, és hogy mindez mennyire hiányzik neki.

A kérdőív kitöltése egyfajta terápiát jelentett Alice számára....... miközben szép lassan szerelmes lett a 101-es kutatóba.

A könyv formája egyáltalán nem szokványos - ezért is találtunk mi egymásra nehezen - kevés az elbeszélés benne és sok a Facebook bejegyzéseket, a Google keresési eredményeket, és az e-mailezéseket tartalmazó rész, valamint a kérdőív kérdéseire adott válaszok. Eleinte bosszús voltam, hogy a felmérés kérdéseit nem találtam közvetlen a válaszok felett, majd később még ennél is bosszúsabb lettem, amikor megtaláltam őket a könyv hátuljában. Végül pedig beláttam, hogy igazából egyáltalán nem is voltak olyan fontosak azok a fránya kérdések, sokkal izgalmasabb és élvezetesebb volt magamtól kitalálni azokat. (Okkal voltak azok a könyv végén!)
Félelmetes volt, hogy egy-egy résznél mennyire magamra, illetve magunkra ismertem a férjemmel, annak ellenére, hogy mi még csak 12 éve vagyunk házasok. Megértettem Alice túlzott aggodalmát a gyermekei iránt - hasonló cipőben járok én is – és azon félelmét is, miszerint lehet, hogy már végzetesen messzire sodródtak egymástól Williemmel. Viszont egyértelműen hibásnak éreztem, hogy nem állt meg egy pillanatra (vagy akár kettőre) elgondolkodni azon, hogy miért is süllyed az a bizonyos hajó, és hogy mivel is lehetne azokat a lyukakat betapasztani. Alice inkább a könnyebb utat választotta, ahogy az emberek többsége tenné, elzárkózott a családja elöl és elmenekült az internet adta anonimitás felszabadító érzésébe. A 101-es kutatóval való bensőséges kapcsolata révén, és a felmérés kérdéseinek a megválaszolásával Alice újra átélte a férjével való megismerkedés izgalmát, a fiatalság, a szerelem, és a szenvedély elveszettnek hitt érzését. Alice válaszai a kérdőívre mindig tömörek, lényegre törőek, de legfőképp őszinték voltam, ami a 101-es kutatót elbűvölte, cserébe ő mindig odafigyel és meghallgatta őt. Ezek fényében érthető, hogy kapcsolatuk miért is okozott mindkettőjük számára függőséget. Alice-nak azonban döntenie kellett arról, hogy melyik irányba induljon……

„Olyan beszélgetést akarok a férjemmel, ami nem a biztosítási díjakról szól, és hogy mikor jössz haza, és hogy felhívtad-e azt az illetőt az ereszcsatorna miatt! De úgy látszik, megragadtunk életünk felszínén.” 

A könyv hangvétele kissé fanyar, de kétség kívül szórakoztató, humoros és nagyon romantikus. Több kedvenc karaktert is találtam a történetben, akiket úgy érzem, hogy fontos megemlítenem. Először is Alice válóperes ügyvéd barátnőjét, akire mindig számíthatott, és aki mindig józan és okos tanácsokkal látta el őt. Nagy kincset ér ám egy ilyen jó barátnő. Valamint Alice fiát, akit egyszerűen csak imádtam.

Én azt hiszem, hogy bármelyik feleség azonosulni tud Alice karakterével. Mindnyájan elérkezünk egyszer - van aki többször is - életünk azon pontjához, amikor megkérdőjelezzük tetteinket, és feltesszük magunkat a kérdést, hogy akkor most hogyan tovább?

A könyv nagyon romantikus, szórakoztató, okos és magával ragadó volt számomra. Házasságban élők számára szívből ajánlom!

ui.: A regény hátulján ez olvasható: „Egyszerűen tündéri! Amit Bridget Jones képvisel az egyedülálló nők számára, azt Alice Buckle jelenti majd a férjes asszonyoknak”
Hát ez kérem nem igaz, mert a fent említett butácska és szerencsétlen nőszemély, valamint a regény hősnője között semmi, de semmi hasonlóságot nem véltem felfedezni. Szerintem nem kizárt, hogy aki ezt írta, az nem ezt a könyvet olvasta.  

Melanie Gideon




A könyv trailere egyszerűen tökélete. A zene és a tartalom egy az egyben átadja a könyv hangulatát. 

Kiadó: Athenaeum
Eredeti cím: Wife 22
Fordította: Sóvágó Katalin
Oldalszám: 476

2012. jún. 21.

Könyvek, amiket várok #13

Pár nappal ezelőtt néhány olyan nagyon ígéretesnek tűnő új könyvre lettem figyelmes, amik mindegyikét a Maxim kiadó jelenteti meg és bár a határidőket elnézve még sokat kell várni rájuk, én bízom benne, hogy megéri. Tessék kérem szemezgetni! 

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás 

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis vézna testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer. 
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek? 

Fordította: Szűr-Szabó Katalin 
Oldalszám: 444 
Várható megjelenés: 2012. szeptember 28.

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás 

Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek. 
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben. 
Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.
A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet garantáltan fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban.

Fordította: Sóvágó Katalin
Oldalszám: 320 
Várható megjelenés: 2012. október 18.

Tizenhárom okom volt... című könyv szerzőjének ezen regénye még a "régi" Facebook nélküli világba kalauzol vissza bennünket, ami igen érdekesen hangzik és bár nem vagyok Facebook-függő azért mégis nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvére. 

Jay Asher, Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk 

1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok voltak, és a legjobb barátok is. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük, amikor Josh családja postán megkapta az Amerikai Online Cég (AOL) CD-jét, és az édesanyja átküldte Emmához, hogy a lány feltölthesse az anyagot az új számítógépére. Amint bejelentkeznek, automatikusan a Facebook oldalára lépnek be – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Legnagyobb döbbenetükre feltárul előttük a tizenöt évvel későbbi életük. Később valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük is megváltozik. Miközben az életükben bekövetkező eseményeket próbálják feldolgozni, kénytelenek szembenézni azzal, mit csinálnak jól és rosszul – a jövőben.
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Oldalszám: 356
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

Jó hír az Alice Hoffman rajongóknak, hogy a fent említett könyveken kívül a kiadó 2012. október 18-ára ígéri az írónő Galambok őrizői című regényét, amely borítója rendkívül szép és a könyv tartalma is igen ígéretesen hangzik. 

Alice Hoffman: Galambok őrizői 

Az időszámításunk előtti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Maszadában. Az ókori történész, Josephus szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Maszadába. Yael édesanyja szülés közben életét vesztette, amit az apja soha nem tudott megbocsátani. Revka, a néha pék felesége végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolják a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, rettenthetetlen lovas és ügyes mesterlövész. Shirah az ősi mágia és gyógyítás mestere, hátborzongatóan éles elméjű, erős asszony.

Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek.
Alice Hoffman a New York Times bestseller szerzője, eddig négy regénye jelent meg magyarul. A Galambok őrizői különleges alkotás. Az írónő a markáns karaktereket új, tőle szokatlan helyszínnel ötvözi – a gyönyörű nyelvezet és a könnyed, elringató történet azonban a régi. Finom mágikus utalások színezik szokatlan asszociációkkal fűszerezve, így az olvasók bátran szabadjára engedhetik a képzeletüket.

Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 512

2012. jún. 19.

Malter György: Rosszcsont mesék

Restellem, hogy mostanában egyre kevesebb gyermekkönyvről szóló bejegyzést írtam, annak ellenére, hogy rendszeresen járunk könyvtárba, vásárolok és kapunk is rengeteget. De valahogy a felnőtt könyvekkel ellentétben mostanság egyre több olyan silány gyerekkönyv került a kezünkbe, aminek a történetét nem csak a gyerekek, de még én magam sem értettem igazán, arról már nem is beszélve, hogy ezekben a mesékben, a tanító szándéknak még csak a szikráját sem véltem felfedezni.

Nagy örömünkre azonban pár héttel ezelőtt egy olyan mesekönyvet kaptunk, amiben az összes történet mondanivalója a gyermekekre - és még sajnos egynéhány felnőttre is - jellemző, nem épp pozitív magatartásról és annak következményeiről szólnak. A könyvben olvasható valamennyi mese okító és nevelő célzatossággal íródott, olyan kedvesen egyszerű és emberi jellemvonásokkal felruházott szereplőkkel, mint például egy kisautó, egy teherautó, egy busz, egy tűzoltóautó, egy markológép, egy mentőautó, egy helikopter és egy kismotor.

A könyvben nyolc történet található, amik nem túl hosszúak, de annál tanulságosabbak. A történetek segítségével a kis olvasók következtetéseket vonhatnak le saját magatartásukra vonatkozóan. Ezek a történetek olyan élethelyzeteket mesélnek el, amik segítségével megismerhetik és meg is érthetik a kicsik - természetesen szülői segítséggel - az egyes viselkedésekre vonatkozó szabályokat és azok értelmét. Ott van például a szófogadatlan kisautó története, aki nem tartotta be a közlekedési szabályokat és baleset lett a vége. Vagy a hisztis kisbusz meséje - ami nálunk nagyon célba talált -, mivel ez  a kisbusz egy "kis átalakítástól” annyira kétségbe volt esve, hogy végig ordított, miközben a szerelő bácsi szerelte. Persze mindez fájdalommentes volt a számára, amit a végén még ő is belátott. De ezeken kívül még számos rosszcsont mesével találkozhatunk a könyvben, mint például a lusta teherautóéval, a gyáva tűzoltóautóéval, a neveletlenek markológépével, a vakmerő helikopterével és a félénk mentőautóéval.

Nagyon tetszett, hogy a könyv szövege nem ragaszkodott egy merev sablonhoz, hanem mert játszani a színekkel és a betűvastagsággal, melyek segítségével sokkal élvezetesebbé és mozgalmasabbá váltak a történetek.
Őszintén  megszerettük a Rosszcsont meséket, melyek hatására igen sűrűn hangzanak el itthon mostanság azok a mondatok, hogy "Emlékszel babám, hogy mi történt a szófogadatlan kisautóval?" vagy "Emlékszel babám a félénk tűzoltóautóra, akinek végül is sikerült legyőznie a félelmét? "

Malter György remek meséi, Janka Tamara és Neuburger-Kohánszky Kinga kedves és humoros illusztrációi segítségével a gyerkőcök játszva tanulhatnak és fejlődhetnek úgy, hogy szinte azt észre sem veszik.

Kiadó: Ciceró
Illusztrálta : Janka Tamara és Neuburger-Kohánszky Kinga
Oldalszám: 47

2012. jún. 16.

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

Alapjában véve én egy nagyon félős ember vagyok, mindenféle ismeretlen eredetű zajtól és nesztől, recsegéstől és ropogástól halálra tudok rémülni. Nem szeretem a horrorfilmeket, így azok elolvasásába, illetve megnézésébe is csak alapos mérlegelés után merek belekezdeni.... Egyszóval nem szeretek félni. De ez az Anna, ráadásul vérbe öltözve, annyira felkeltette az érdeklődésemet a gyönyörű borítójával és vérvörös betűivel, hogy nem tudtam ellenállni, el kellett olvasnom.

Cas egy 17 éves fiú, aki szellemeket öl. Az apja is ezt tette sok-sok évvel ezelőtt, egészen addig, amíg egy nálánál jóval erősebb túlvilági lény végzett vele.  A Lowood családban a szellemüldözés családi szokás volt, mely képességet Cas az apjától örökölte a hozzá való késsel együtt.
Van egy legenda, egy fehér ruhás fiatal lány szelleméről, akinek a ruhája aljából csöpög a vér. Senki nem tudja, hogy mi történhetett vele, csak azt lehet tudni, hogy aki a háza közelébe megy, az meghal. Cas azért megy Thunder Baybe, hogy megölje ezt a lány. Azt a lányt, akit Annának hívnak.
Casnek szerencsére nem egyedül kell szembenéznie a vérszomjas és bosszúálló szellemmel, hanem szülői támaszként ott áll mellette boszorkánykodással foglalkozó édesanyja, akinek ereje ugyan túl kicsi ahhoz, hogy a fia segítségére legyen a vadászatban, ellenben a védő bűbájok elkészítésében nagyon otthon van. Aztán ott van még Cas két iskolástársa is, egy gondolatolvasó fiú és az iskola legszebb és legnépszerűbb lánya.

Ifjúsági könyv révén bíztam benne, hogy nem fogok olvasás közben szívrohamot kapni. A történet annyira volt félelmetes és horrorisztikus, hogy az még épp fogyasztható volt a számomra. Azt azért nem mondanám, hogy olvasás közben megfagyott az ereimben a vér, mert az nem igaz, viszont kellemes borzongást éreztem végig a történettel kapcsolatban. A biztonság kedvéért azért nappal kezdetem neki a könyvek – mondtam, hogy félős vagyok –, de az első harmad után áttértem éjszakai üzemmódba.

Érdekes könyv volt ez nekem, nem kevésbé érdekes szereplőkkel. Kedvencem természetesen Cas lett, akinél igen furcsának és egyben dicséretesnek is találtam a kötelességtudatát és az elhivatottságát a "munkája" iránt. Soha nem kérdőjelezte meg, hogy miért pont neki kell eltakarítania a gyilkos szellemeket a föld színéről, és hogy miért pont ő rendelkezik ezzel a különleges képességgel, hanem jó fiú módjára szó nélkül tette a dolgát. Igaz, hogy nem mindig lelte kedvét a szellemek levadászásában, és gyakran voltak rémálmai is miattuk mégis, mindezek ellenére is vállalta a munkáját és annak következményeit, nevezetesen; a család, egy meleg otthon és a barátok hiányát. Cas mindig is érezte, de csak később tudatosodott benne, hogy ő a szellemek világában érzi igazán jól magát, minden más, az iskola és a barátok csak köztes állomást jelentettek neki két kísértett között. Ezeket figyelembe véve, azt kell mondja, hogy Cas a korához képest igen éretten viselkedett, a lehengerlően fanyar humoráról meg már nem is beszélve.

És itt volt nekünk Anna, akit a leírásokból olyan tisztám magam elé tudtam képzelni, hogy abba a nagylábujjam hegyéig beleborzongtam. Bíborlila erek látszanak pergamenfehér bőrén, és az „Éjfekete haja úgy úszik a levegőben, mintha víz alatt lebegne, kígyószerűen siklik ide-oda. A haja az egyetlen, ami élőnek tűnik rajta.” Anna kissé paradox egyéniség volt; egyrészt egy nagyon erős és vérszomjas, gyilkolni vágyó szellem, másrészt pedig egy ugyanolyan fiatal és ártatlan lány, mint aki a halála előtt volt. A könyv legmegrendítőbb és egyben a legsokkolóbb része, amikor kiderülnek Anna halálának a körülményei, aminél felindulásomban végig a torkomban dobogott a szívem. Persze ezen kívül is voltak olyan brutális részek, amik csak úgy cuppogtak a sok vértől és az emberi maradványoktól, de hát azt valahogy mégsem vettem annyira a lelkemre.

Nagyon tetszett a történet fejlődése és a két szereplő közötti kapcsolat felépítése, ami abban a pillanatban elkezdődött, ahogy Cas megtudta a lány nevét. Mintha egy égi jel lett volna számára Anna, akinek már a neve is különös érzéseket keltett benne, valami megmagyarázhatatlan erő vonzotta őt hozzá. Végig azon pörgött az agyam, hogy vajon majd mi lesz a történet vége, hiszen annak ellenére, hogy Cas kedvelte Annát, mégis kötelessége, hogy megölje őt, hiszen rengeteg ember halála szárad a lány lelkén.

A történet másodlagos karakterei is érdekesek és szerethetőek voltak, csak Cas anyjával voltak némi problémáim, akinél nem tudtam megérteni, illetve elfogadni, hogy hogy tudta nyugodt szívvel elküldeni a fiát nap, mint nap szellemvadászatra, amikor a férje is ebbe halt bele. Hogy volt képes ezzel a tudattal nyugodtan aludni???

Összességében meglepően kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra a könyv. Az ijesztgetős részek mellett - amik még az én megtépázott idegrendszeremet sem vették túlzottan igénybe -, inkább a könyv hangulata, az elbeszélés stílusa és Cas poénjai, amiket mindig jó időben és jó helyen sütött el tetszettek igazán. Romantika az nem sok volt benne, a rózsaszín porcukor most elmaradt, de volt helyette más, egy kis borzongás, sok vér, halottak és húscafatok.  

A történetnek folytatása is lesz, bár szerintem önállóan regényként is megállja a helyét.

Az írónő
Kiadó: Geopen
Eredeti cím: Anna Dressed in Blood
Fordította: Bíró Júlia 
Oldalszám: 288

2012. jún. 14.

Julia Quinn: Bevelstoke trilógia - Könyvek, amiket várok #12

El sem hittem, amikor megláttam, hogy a Gabo kiadó már júliusban megjelenteti Julia Quinn: Bevelstoke című trilógiáját, ráadásul ilyen gyönyörű borítókkal. Akkorát kurjantottam örömömben, hogy azt még a kertjében kapirgáló szomszéd  nénikénk is meghallotta.

Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója

Tízéves korában Miranda Cheever nem sok jelét mutatta, hogy nagy szépség lesz majd belőle. És a kislány már tízévesen is képes volt elfogadni a társadalom elvárásait a jövőjét illetően. Egészen addig, amíg egy délután Nigel Bevelstoke, a jóképű és elegáns Turner vikomt ünnepélyesen kezet nem csókolt neki, és megjósolta, hogy egy nap majd belenő a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire már okos. És Miranda már tízévesen is tudta, hogy örökké szeretni fogja Turnert. Ám az eljövendő évek, amelyek kegyesek voltak Mirandához, nem bántak kesztyűs kézzel Turnerrel. A lány valóban olyan vonzó lett, mint ahogyan azt a vikomt merészen megjósolta azon az emlékezetes napon, a férfi viszont magányos, megkeseredett ember, akit meggyötört az élet. Összetörték a szívét, és úgy érezte, már soha nem lesz képes szeretni. Ám Miranda sosem feledte azokat a szavakat, melyeket a naplójában egykor papírra vetett, és nem engedte, hogy ez a szerelem, amely az élete értelme, csak úgy kicsússzon a keze közül…

Julia Quinn: Ami Londonban történt

Amikor Olivia Bevelstoke-kal közlik, hogy az új szomszédja állítólag megölte a menyasszonyát, egyetlen percig sem hiszi el. De azért nem állja meg, hogy ne kémkedjen a férfi után, biztos, ami biztos. Lecövekel az ablakánál, a függöny takarásában, és csak figyel, és vár… és felfedez egy hihetetlenül érdekes embert, aki határozottan készül valamire. Sir Harry Valentine a hadügyminisztérium egy unalmas részlegénél dolgozik, ahol a nemzetbiztonság szempontjából fontos dokumentumokat fordít. Bár ő nem kém, megkapta a szükséges kiképzést, így amikor egy gyönyörű szőke nő figyelni kezdi az ablakából, azonnal gyanút fog. És épp, amikor úgy dönt, hogy a lány nem több egy bosszantóan kotnyeles elsőbálozónál, megtudja, lehetséges, hogy Lady Oliviát eljegyzi egy orosz herceg, aki viszont, lehetséges, hogy összeesküvést sző Anglia ellen. Amikor pedig Harryt utasítják, hogy kémkedjen Olivia után, rádöbben, lehetséges, hogy még ő maga is beleszeret a lányba…


Julia Quinn: Tíz dolog, amit szeretek magában

1 Sebastian Grey ördögien jóképű csirkefogó, akinek van egy titka.
2 Annabel Winslow a családja szavazata alapján az a Winslow, aki leginkább hajlamos kimondani, amit gondol, és az a Winslow, aki leginkább hajlamos elaludni a templomban. 
3 Sebastian nagybátyja Newbury őrgrófja, és ha meghal anélkül, hogy örököst nemzene, Sebastian örököl mindent. 
4 Lord Newbury gyűlöli Sebastiant, és bármit megtenne, hogy ezt megakadályozza. 
5 Lord Newbury meg van győződve arról, hogy Annabel a megoldás minden problémájára. 
6 Annabel nem akar hozzámenni Lord Newburyhez, különösen, amikor megtudja, hogy valaha volt egy kis románca a nagyanyjával.
7 botrányos, 
8 élvezetes és
9 nagyon pajzán, és a végeredmény:
10 boldog befejezés.


Laini Taylor: Füst és csont leánya

Az év elején kezdett szállingózni a hír, hogy a Kossuth kiadó adja ki a tavalyi év egyik legjobb YA sikerkönyvét, a Füst és Csont leánya című regényt, ami műfaját tekintve fiataloknak szóló paranormális romantika, urban fantasy. A műfaj rajongója révén természetesen teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ez nálam kötelező olvasmány lesz.

Imádtam a fülszöveget, annak ellenére, hogy átkozottul klisésen hangzik;

„Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződött jól”

Hát mit mondja..... túl sok titkot nem árul el nekünk ez a kis nyúlfarknyi fülszöveg, de szerintem pont ez benne a jó, hogy a felfedezés izgalmát az olvasóra bízza.
A könyv egy kék hajú természetfeletti lények háborújába csöppenő fiatal lány kalandjait meséli el, aki maga sincs tisztában azzal, hogy ki is és mi is ő valójában, honnan jött és, hogy mi is az ő szerepe ebben a háborúban.
A 17 éves Karou kettős életet él: egyrészt egy képzőművészetet hallgató diák Prágában, másrészt pedig különleges megbízásokat teljesít egy nem emberi lénynek, egy kiméranak, aki a lány számára a családját jelenti.
Küldetései során különféle fogakat kell begyűjtenie, emberieket és állatiakat egyaránt a világ összes tájáról, ahova különböző ajtókon, portálokon keresztül jut. Az egyik küldetése során azonban találkozik egy angyallal, aki épp ennek a titokzatos fogkereskedelemnek akar véget vetni. A találkozásuk sorsdöntő lesz mindkettőjük számára.

El kell mondjam, hogy az írónő ezzel a történetével egy olyan fantáziavilágot nyitott meg előttem, amivel a mostani olvasmányim során nem igen találkoztam. Angyalok, démonok, különböző fenevadak tulajdonságaival felruházott félig ember, féli állat kimérák, szárnyas szeráfok, mágikus tetoválások, mindez egy fantasztikus mitológiai környezetben egy tiltott szerelemmel. Hát kérem röviden ez a történet eszenciája.

Karouval az író egyedi szereplőt teremtett. Titokzatos volt, erős, határozott, intelligens és bátor, ellenben nagyon magányos. Ő nem egy átlagos női főszereplő volt a történetben, hanem inkább egy személyiség. Akivaval kapcsolatban viszont már mások voltak az érzéseim, legalábbis a regény első harmadát illetően, mert ugye hozzá hasonló főhőssel már számtalanszor találkoztam paranormális romantikus regényeket olvasó pályafutásom alkalmával. A recept nagyon egyszerű: végy egy földöntúli szépségű, harcban edzett és tapasztalt főhőst, akinek lelke sivárságát egy, a múltjában átélt tragédia okozta. Ezzel eddig nem is lenne semmi problémám, hiszen ehhez a műfajhoz ilyen főhős dukál. De könyörgöm, ennek a mitikus angyalnak miért kell mosdóba járnia, gulyáslevest ennie, teaházban emberekkel bratyiznia és turistalátványosságként repkedve harcolnia? Mindezeket annyira illúziórombolónak és egyben nevetségesnek is éreztem, hogy bevallom; máig nem térek napirendre felette. Aminek viszont kifejezetten örültem, hogy végre egy olyan romantikus történettel volt dolgom, amiben nincs szerelmi háromszög. A könyvben volt egy rész, egy bál, ami emlékeim szerint a legszebb és legromantikusabb jelenet volt, amit mostanában olvastam. Néhány pillanatig igen erős „Rómeó és Júlia” feelengem is volt ezzel kapcsolatban, ami nekem nagyon tetszett.

A szerző nem csak a Karout és Akivat ruházta fel gazdagon belső és külső tulajdonságokkal, hanem a másodlagos szereplőket is. Zuzanat, aki Karou emberi barátnője volt, és aki a humorával és a bölcsességével sokat volt a lány segítségére, valamint Kénkőt, aki Karou apja volt, és aki nemcsak a lányának, de nekem is nagy meglepetést okozott a történet végére.

A cselekmény valóságban játszódó részével voltak némi problémáim, - a már fent említett mosdó, leves és nyilvános repkedés miatt -, azonban mivel mindezek nagy meglepetésemre Prágában játszódtak, sokat szépített a dolgon. Szerettem a város tornyairól, a hangulatos óvárosi utcáiról és a Károly hídról szóló leírásokat és az ott játszódó eseményeket, amik nagy hatással voltak rám, hiszen oly sokszor jártam már Prágában, hogy ez által, ha kicsit is, de a történet részese lehettem. Egyébként nagyon furcsa volt erről a városról olvasni egy ilyen fantasy könyvben, de határozottan élvezetes. Úgy érzem, ha ezek után Prágában járok biztos, hogy egész más szemmel fogom majd nézni a várost.

A regény világa csodálatos, a történet lebilincselő és összetett, a karakterek lenyűgözőek, a csaták látványosak és a szerelem szenvedélyes. A könyv tele van meglepetéssel és izgalommal, nem lehet előre tudni, hogy mi fog történni....... aztán egyszer csak összeáll a kép és mindennek értelme lesz. Az én ízlésemnek ugyan kissé sok volt benne a mitológia, de ennek ellenére kifejezetten felüdülés volt a farkasok és a vámpírok után egy ilyen regényt kézbe venni. 

Az írónő

Kiadó: Kossuth 
Eredeti cím: Daughter of Smoke & Bone
Fordította: Gálvölgyi Judit
Oldalszám: 394

2012. jún. 12.

2012. jún. 11.

Utazókönyv

Amikor a Molyon feltettem a cserekönyveim közé Jill Hathaway könyvét a Slideot, akkor rengetegen jelentkeztek rá, de senki nem tudott olyat ajánlani érte cserébe, amire igazán fájt a fogam, így úgy gondoltam, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon; utazókönyvvé teszem. Ez a dolog nem új-keletű, már vannak páran, akik voltak oly kedvese és felajánlották néhány könyvüket-e célra (pl.: Nima, Brena, ..... és Lia is, aki szintén ezt a könyvét indította útjára :) )

És ha már szóba került a kecske, akkor jöhet a macska is, miszerint egyik könyv sem öreg macska, hogy magától hazataláljon, úgyhogy mindenkit arra szeretnék kérni, hogy miután elolvasta adja tovább és természetesen úgy vigyázzon rá, mintha a sajátja lenne.

Aki igényt tart a könyvre az kérem, hogy kommenteljen ide vagy küldjön egy levelet, hogy felkerüljön a listára.
A bejegyzés linkje az oldalsávból mindig elérhető lesz.


SarahSparkle
Üstökös
WildWorld
Nicky_
MFKata
greeneyedgirl
vikiniki2
FreeBird

2012. jún. 9.

Ally Condie: Crossed

Emlékszem, hogy amikor anno az első rész végére értem, olyan lelkes és egyben mérges is voltam, hogy nem vehettem rögtön a kezembe a folytatást, ami most itt van, és már el is olvastam, és amivel kapcsolatban valahogy mégsem érzem azt a késztetést - mint az elsőnél -, hogy valami lelkes bejegyzést firkáljak ide róla.

Sajnos  már az első fejezet után rá kellett jönnöm, hogy bizony sok mindent elfelejtettem erről a világról. Nem emlékeztem pontosan, hogy milyen hatásúak voltak a különböző színű tabletták, és hogy hogyan épült fel a társadalom; kik voltak a megtűrt státuszúak és kik voltak a száműzöttel, szóval ismét elő kellett vennem az első részt és pár oldalt átolvasni, hogy megint képbe kerüljek. Szerencsére az írónő is gondolt erre és Ky és Cassia nem túl hosszú, de annál lényegesebb visszaemlékezéseivel is sok segítséget nyújtott, aminek kifejezetten örültem.

Az előző rész ott ért végett, hogy Kyt elhurcolták a Külső Tartományokba zajló háborúba, Cassiát pedig a szülei, lázadó magatartása miatt három hónapos munkatáborba küldték, Cassia nem kis örömére.

Cassia mindent megtesz, hogy Kyt megtalálja, így kapva kap az alkalmon, amikor a munkatáborban egy olyan léghajóra van lehetősége felszállni, ami épp egy katonai táborba tart. A lányhoz hasonlóan Ky is mindent megtesz, csak ő épp azért, hogy életben maradhasson, mivel a katonai táborban őt és a hozzá hasonló, a rendszerből kitaszított fiatal fiúkat a Társadalom csak csalinak használja az ellenség számára. A fegyverek, amiket azért kaptak, hogy megvédjék magukat a támadásoktól csak vaktöltényekkel voltak megtöltve. A táborban lévő fiúk esélye a túlélésre a nullával volt egyenlő.

Kynak azonban sikerült megszöknie két társával együtt; Vickkel és Elivel igaz, így pont elkerülték egymást Cassiával, de miután a lány értesült a szökésükről új szövetségesével Indievel és még egy hozzájuk csatlakozó fiúval együtt rögtön Ky keresésére indultak. Ezzel kezdetét veszi a fiatalok kalandos története, amely a veszélyesen vadregényes és gyönyörű kanyonokon át vezet.

Két dolog szúrt rögtön szemet ebben a részben; az egyik a helyszín, ami most nem a Cassia által ismert biztonságos és kiszámítható steril közeg volt, hanem egy teljesen ismeretlen és veszélyes terep. A másik pedig a váltott szemszög, amit személy szerint nagyon szeretek, mivel mindig is izgalmasnak találtam, amikor egy történeten belül mindkét szereplőnek a gondolatait egyszerre ismerhetjük meg, de itt ez, most valahogy mégis zavaró volt a számomra. Az elbeszélők stílusa annyira egyforma volt, hogy gyakran vissza kellett néznem, hogy milyen név áll a fejezet címe alatt, kinek a fejében is vagyok, mert ebbe bizony gyakran belezavarodtam.

Ami viszont igazán tetszett, hogy az írónő olyan új karakterek vezetett be a cselekménybe, akik színt vittek Ky és Cassia szerelmi történetébe. Indie a kiszámíthatatlanságával, akinek a megbízhatóságában máig nem vagyok teljességgel biztos - ennek ellenére vagy pont ezért mégis őt éreztem a legérdekesebb és egyben a legizgalmasabb új szereplőnek -, Vick a bátorságával és az érdekes múltjával míg Eli a fiatalságával és az elesettségével tette érdekesebbé a cselekményt. Ebben a részben lehetőségünk volt Kyt is jobban megismerni, aminek én kifejezetten örültem, hiszen az előző rész inkább Cassiáról szól, mintsem róla......... szívem szerint Xanderről is szívesen vennék egy ehhez hasonló "ismerjük meg Xander titkai" részt.  Amit igazán sajnálok, az a rengeteg kérdés, amik még mindig megválaszolatlanok maradtak. Még mindig nem tudom, hogy kik a hivatalnokok és, hogy ki irányítja őket, valamint semmilyen információm nincs arról sem, hogy ki az „Ellenség”.

Ezen ismeretek hiányában szerintem a Crossedet inkább áthidaló résznek, mintsem egy, a Matchednél erősebb történetnek szánta volna az írónő, de bízom benne, hogy ez csak amolyan erőtartalékolás volt a részéről, hogy a befejező könyv nagyobbat szóljon.

Összességében és a zsörtölődéseim ellenére is nagyon élveztem a regényt, szerettem olvasni Ky visszaemlékezéseit a családjáról, Cassia gondolatait a halálról és a szerelemről. Sajnos pár nap alatt sikerült befalnom a történetet és tessék (!)....... már megint ott tartok, hogy türelmetlenül várhatom a következő rész megjelenését.

"Ha szerelmes vagy, alaposabban megnézed azt, akit szeretsz. Szemügyre veszed a kézfejét, megfigyeled, hogy fordítja el a fejét, hogyan jár. Az első szerelem teljesen elvakít. Szerelmedre, mint tündöklő egészre tekintesz. Ő a gyönyörű részekből álló gyönyörű egész. Akkor vagy igazán szerelmes, ha a részletekre is kíváncsi vagy."

Az írónő

Kiadó: Ciceró
Eredeti cím: Crossed
Fordította: Balogh Anna
Oldalszám: 336

2012. jún. 8.

Ne sírjatok. Visszatértek. (True Blood 5. évad)

Én nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nálam a 24 című sorozat után a True Blood volt az, ami a 4. évadot is megérte, sőt, már most tűkön ülve várom a következő szezont. Ez a poszt azoknak szól, akik esetleg még nem tudják, de szeretik, és azoknak is akik már tudják és várjá, netán már visszafelé is számolják a napokat az 5. évadnyitó részig, amit az amerikai HBO június 9-én mutat be. A plakát mellé promóciós célból nagyon stílusosan egy kis könnyes válogatás is készült, nézzétek, de ne sírjatok! Egyébként a könyvet még nem olvastam, nem is tudom, hogy a film után van-e egyáltalán értelme elkezdeni. Olvasói berkekben mintha úgy hallottam volna, hogy köze nincs egymáshoz a kettőnek.






2012. jún. 4.

Andrew Nicoll: Valdez

A derék polgármester után nagyon kíváncsi voltam az író következő könyvére, amiről már a fülszöveg alapján lehetett tudni, hogy nem egy romantikus leányregényről lesz majd benne szó, hangulatában pedig az előző regényéhez még csak egy fikarcnyit sem lesz hasonló.

A könyv Luciano Hernando Valdezről, egy ünnepelt és elismert középkorú férfiról szól, aki „állítólag nemzedéke legkitűnőbb regényírója” és egyben egy ismeretlen dél-amerikai ország, meg nem nevezett kisvárosának legnagyobb nőcsábásza. Este bordélyházba jár, nappal pedig férjes asszonyokkal hál, miközben azok férjeik mit sem sejtve lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Valdezzel két jelentős dolog is történik egyszerre; írói válságba kerül, és találkozik Caterinaval, aki rögtön elbűvöli őt. Caterina 20 évvel fiatalabb Valdeznél, egy gyönyörű, okos és még az írásban is tehetséges fiatal diáklány. Joggal várhatja és várja is el tőle Valdez, hogy a segítségére legyen ihlet ügyileg, amivel reményei szerint majd tovább tud lépni azon szánalmas írói próbálkozásain, amelynek során nem képes egy értelmes mondatnál - ami "A randa, sárga macska átvágott az úttesten." - többet kiizzadni magából, már hosszú-hosszú ideje. 

A lánnyal való kapcsolata azonban nem úgy alakult, ahogyan azt ő elképzelte.

Az egész történetben az volt a legmeglepőbb a számomra, hogy végig tudtam, hogy Caterina napjai meg vannak számlálva. Ezt már az első oldalon az orrunk alá dörgöli az író és a történet folyamán sem felejt el folyamatosan emlékeztetni rá bennünket . A kérdés már csak az volt, hogy miért, ami persze végig ott lebegett a szemem előtt, de valahogy mégsem akartam elhinni. Tényleg képes volt, ezért?

A cselekmény hátterét igen nyomasztónak és félelmetesnek éreztem. A történet egy olyan ismeretlen latin-amerikai rendőrállban játszódott, ahol a katonai diktatúra, a titkosszolgálat, a kegyetlen kihallgatások és az emberek bizonyíték nélküli letartóztatása mindennapi eseménynek számított. Minden nyomósabb ok nélkül bárkiből lehetett mondvacsinált forradalmár, az állam ellensége. Soha senki nem lehetett biztonságban.

Nos, egy ilyen városkában éldegélt ez a Valdez, aki egy rettenetesen szívtelen, érzéketlen és hazug ember volt. Végig vakartam az orrom bosszúságomban, hogy miket mondott, érzett, illetve nem érzett ez a férfi. Ambivalens volt számomra, hogy egy ennyire sivár lelkivilágú ember, hogy lehetett egy olyan ünnepelt író, akit az olvasók azért szerettek, mert könyveiben olyan gyönyörűen meg tudta ragadni az emberi érzelmeket. Nem tudtam, hogy most sajnáljam, vagy inkább gyűlöljem őt. Mindenesetre azt határozottan állíthatom, hogy egyáltalán nem rajongtam érte. Meglepődtem magamon, amikor nem hullattam könnyeket Caterina miatt a történet végén, annak ellenére, hogy ő egy nyílt és tiszta szívű, koránál fogva még egy tapasztalatlan, fülig szerelmes ártatlan áldozat volt. De a vele szembeni kezdeti(!), részleges érzéketlenségemet annak tudtam be, hogy halála emlegetésével az író folyamatosan edzésben tartott, szinte felvértezett egyfajta érzelmi pajzzsal. A történet végén ezért is nem érhetett nagy meglepetés, illetve érzelmi megrázkódtatás, mégis, sokáig szóhoz sem jutottam, amikor becsuktam a könyvet. Aztán másnap, amikor már kezdett leülepedni bennem a történet, alattomosan törtek rám az érzések, hirtelen összeszorult a gyomrom és ténylegesen belesajdult a szívem a lány tragédiájába. És bár a vasárnapi ebéd főzésénél könnyeket hullatni nem épp a legalkalmasabb időpont…. én mégis megtettem. 

„Valdez vég nélkül, szeretetlenül tékozolta el magát, amíg a későn érkezett szerelem már idegen volt a számára, és megrémisztette.”

Máig nem tudom eldönteni, hogy Valdez valóban szerelmes volt-e a lányba, vagy csak egy hirtelen fellángolás, kapuzárási pánik vagy csak egy lehetséges múzsa utáni vágy vonzotta őt hozzá.

Mindenesetre maradandó és elgondolkodtató egy történet volt a számomra, abból a "minél többet gondolkodom rajta annál jobban fáj" fajtából, megfejelve ezt az író sajátos stílusával és művészien használt nyelvezetével, valamint olyan tökéletesen kidolgozott és számomra felejthetetlen karakterekkel, akik még biztos, hogy sokáig ott fognak motoszkálni a fejemben.





Kiadó: Gabo
Eredeti cím: The Love and Death of Caterina
Fordította: Komló Zoltán
Oldalszám: 380


2012. jún. 1.

Májusi beszerzéseim

Nem tudom, hogy a bolygók állása miatt volt-e, vagy  csak egyszerűen az előző hónapban vásároltam magam degeszre, de májusban valahogy nem sok új szerzeménnyel bővült a palettám. Ami persze egyáltalán nem baj, csak kicsit én is meglepődtem magamon....... lehet, hogy orvoshoz kellene fordulnom?


Számszerűen 2+1 könyvvel lettem gazdagabb. Az egyik a Köddé váltak, ami egy molyos csere folytán került a birtokomba Amadea jóvoltából a másik, Brenda Joyce legújabb könyve, amire egy fórumon bukkantam és gondolkodás nélkül le is csaptam. Az a bizonyos +1 pedig egy nyereménykönyv, aminek tényleg nagyon örültem, mivelhogy nem vagyok egy nyerős típus - már ha egyáltalán van  ilyen -, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány könyvet nyertem eddig életemben.


Mindenesetre még előttünk a Könyvhét, ahol már most kinéztem magamnak egy csomó olyan könyvet, ami után csorgathatom a nyálam, nem is beszélve a Könyvmolyképző most nyíló webshopjáról ahol meg hihetetlen nyitási akció lesz.