Andrew Nicoll: Valdez

A derék polgármester után nagyon kíváncsi voltam az író következő könyvére, amiről már a fülszöveg alapján lehetett tudni, hogy nem egy romantikus leányregényről lesz majd benne szó, hangulatában pedig az előző regényéhez még csak egy fikarcnyit sem lesz hasonló.

A könyv Luciano Hernando Valdezről, egy ünnepelt és elismert középkorú férfiról szól, aki „állítólag nemzedéke legkitűnőbb regényírója” és egyben egy ismeretlen dél-amerikai ország, meg nem nevezett kisvárosának legnagyobb nőcsábásza. Este bordélyházba jár, nappal pedig férjes asszonyokkal hál, miközben azok férjeik mit sem sejtve lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Valdezzel két jelentős dolog is történik egyszerre; írói válságba kerül, és találkozik Caterinaval, aki rögtön elbűvöli őt. Caterina 20 évvel fiatalabb Valdeznél, egy gyönyörű, okos és még az írásban is tehetséges fiatal diáklány. Joggal várhatja és várja is el tőle Valdez, hogy a segítségére legyen ihlet ügyileg, amivel reményei szerint majd tovább tud lépni azon szánalmas írói próbálkozásain, amelynek során nem képes egy értelmes mondatnál - ami "A randa, sárga macska átvágott az úttesten." - többet kiizzadni magából, már hosszú-hosszú ideje. 

A lánnyal való kapcsolata azonban nem úgy alakult, ahogyan azt ő elképzelte.

Az egész történetben az volt a legmeglepőbb a számomra, hogy végig tudtam, hogy Caterina napjai meg vannak számlálva. Ezt már az első oldalon az orrunk alá dörgöli az író és a történet folyamán sem felejt el folyamatosan emlékeztetni rá bennünket . A kérdés már csak az volt, hogy miért, ami persze végig ott lebegett a szemem előtt, de valahogy mégsem akartam elhinni. Tényleg képes volt, ezért?

A cselekmény hátterét igen nyomasztónak és félelmetesnek éreztem. A történet egy olyan ismeretlen latin-amerikai rendőrállban játszódott, ahol a katonai diktatúra, a titkosszolgálat, a kegyetlen kihallgatások és az emberek bizonyíték nélküli letartóztatása mindennapi eseménynek számított. Minden nyomósabb ok nélkül bárkiből lehetett mondvacsinált forradalmár, az állam ellensége. Soha senki nem lehetett biztonságban.

Nos, egy ilyen városkában éldegélt ez a Valdez, aki egy rettenetesen szívtelen, érzéketlen és hazug ember volt. Végig vakartam az orrom bosszúságomban, hogy miket mondott, érzett, illetve nem érzett ez a férfi. Ambivalens volt számomra, hogy egy ennyire sivár lelkivilágú ember, hogy lehetett egy olyan ünnepelt író, akit az olvasók azért szerettek, mert könyveiben olyan gyönyörűen meg tudta ragadni az emberi érzelmeket. Nem tudtam, hogy most sajnáljam, vagy inkább gyűlöljem őt. Mindenesetre azt határozottan állíthatom, hogy egyáltalán nem rajongtam érte. Meglepődtem magamon, amikor nem hullattam könnyeket Caterina miatt a történet végén, annak ellenére, hogy ő egy nyílt és tiszta szívű, koránál fogva még egy tapasztalatlan, fülig szerelmes ártatlan áldozat volt. De a vele szembeni kezdeti(!), részleges érzéketlenségemet annak tudtam be, hogy halála emlegetésével az író folyamatosan edzésben tartott, szinte felvértezett egyfajta érzelmi pajzzsal. A történet végén ezért is nem érhetett nagy meglepetés, illetve érzelmi megrázkódtatás, mégis, sokáig szóhoz sem jutottam, amikor becsuktam a könyvet. Aztán másnap, amikor már kezdett leülepedni bennem a történet, alattomosan törtek rám az érzések, hirtelen összeszorult a gyomrom és ténylegesen belesajdult a szívem a lány tragédiájába. És bár a vasárnapi ebéd főzésénél könnyeket hullatni nem épp a legalkalmasabb időpont…. én mégis megtettem. 

„Valdez vég nélkül, szeretetlenül tékozolta el magát, amíg a későn érkezett szerelem már idegen volt a számára, és megrémisztette.”

Máig nem tudom eldönteni, hogy Valdez valóban szerelmes volt-e a lányba, vagy csak egy hirtelen fellángolás, kapuzárási pánik vagy csak egy lehetséges múzsa utáni vágy vonzotta őt hozzá.

Mindenesetre maradandó és elgondolkodtató egy történet volt a számomra, abból a "minél többet gondolkodom rajta annál jobban fáj" fajtából, megfejelve ezt az író sajátos stílusával és művészien használt nyelvezetével, valamint olyan tökéletesen kidolgozott és számomra felejthetetlen karakterekkel, akik még biztos, hogy sokáig ott fognak motoszkálni a fejemben.

Kiadó: Gabo

Eredeti cím: The Love and Death of Caterina

Fordította: Komló Zoltán

Oldalszám: 380