Kapcsolatom a könyvvel kissé döcögősen indult. Bizony jó néhány oldalt el kellett olvasnom, mígnem ráéreztem az ízére, de hogy ez pontosan mikortól történt, azt már magam sem tudom...... egyszer csak horogra akadtam.
A regény Alice Buckleről szól, aki húsz éve él házasságban férjével Willemmel. Ez idő alatt kapcsolatuk elfásult, családi életük mindennapi rutinná vált.
„Igyekszem nem gondolni arra, hogy gyakran úgy viselkedünk, mint a lakótársak, és az esetek többségében a lakótársi kapcsolat teljesen oké, kissé magányos, de kényelmes. Ám egy kettesben töltött nap azt jelenti, hogy ki kell lépni a szülői szerepből, és vissza kell változnunk házastársakká, és ettől úgy érzem, mintha fuldokolnék. ”
Alice hamarosan betölti azt az életkort (45), amikor az édesanyja meghalt. Élete fordulóponthoz ér, amitől borzasztóan fél és retteg. A családja szétesőben; a férje túl zárkózott lett, már nem tudnak egymással miről beszélgetni, és a tinédzser gyermekeivel sincs minden rendben. Erős a gyanúja, hogy a 12 éves fia meleg, a lánya pedig evési problémákkal küzd.
Egy nap Alice online postaládájába egy levél érkezik, melyben felkérik, hogy vegyen rész egy névtelen internetes felmérésben, amely a „Házasság a 21. században” címmel indul. Alice úgy gondolja, hogy nincs vesztenivalója, így hát belevág. Az anonimitása megőrzése érdekében Alice a 22-es feleség nevet kapja, míg a hozzá kirendelt kérdező személy a 101-es kutatót. A kérdőív olyan intim és személyes kérdéseket tartalmaz Alice életével és házasságával kapcsolatban, amik miatt kénytelen visszamenni a múltba. Az emlékek hatására pedig rájön arra, hogy milyen csodálatos is volt a kapcsolatuk a férjével, és hogy mindez mennyire hiányzik neki.
A kérdőív kitöltése egyfajta terápiát jelentett Alice számára....... miközben szép lassan szerelmes lett a 101-es kutatóba.
A könyv formája egyáltalán nem szokványos - ezért is találtunk mi egymásra nehezen - kevés az elbeszélés benne és sok a Facebook bejegyzéseket, a Google keresési eredményeket, és az e-mailezéseket tartalmazó rész, valamint a kérdőív kérdéseire adott válaszok. Eleinte bosszús voltam, hogy a felmérés kérdéseit nem találtam közvetlen a válaszok felett, majd később még ennél is bosszúsabb lettem, amikor megtaláltam őket a könyv hátuljában. Végül pedig beláttam, hogy igazából egyáltalán nem is voltak olyan fontosak azok a fránya kérdések, sokkal izgalmasabb és élvezetesebb volt magamtól kitalálni azokat. (Okkal voltak azok a könyv végén!)
Félelmetes volt, hogy egy-egy résznél mennyire magamra, illetve magunkra ismertem a férjemmel, annak ellenére, hogy mi még csak 12 éve vagyunk házasok. Megértettem Alice túlzott aggodalmát a gyermekei iránt - hasonló cipőben járok én is – és azon félelmét is, miszerint lehet, hogy már végzetesen messzire sodródtak egymástól Williemmel. Viszont egyértelműen hibásnak éreztem, hogy nem állt meg egy pillanatra (vagy akár kettőre) elgondolkodni azon, hogy miért is süllyed az a bizonyos hajó, és hogy mivel is lehetne azokat a lyukakat betapasztani. Alice inkább a könnyebb utat választotta, ahogy az emberek többsége tenné, elzárkózott a családja elöl és elmenekült az internet adta anonimitás felszabadító érzésébe. A 101-es kutatóval való bensőséges kapcsolata révén, és a felmérés kérdéseinek a megválaszolásával Alice újra átélte a férjével való megismerkedés izgalmát, a fiatalság, a szerelem, és a szenvedély elveszettnek hitt érzését. Alice válaszai a kérdőívre mindig tömörek, lényegre törőek, de legfőképp őszinték voltam, ami a 101-es kutatót elbűvölte, cserébe ő mindig odafigyel és meghallgatta őt. Ezek fényében érthető, hogy kapcsolatuk miért is okozott mindkettőjük számára függőséget. Alice-nak azonban döntenie kellett arról, hogy melyik irányba induljon……
„Olyan beszélgetést akarok a férjemmel, ami nem a biztosítási díjakról szól, és hogy mikor jössz haza, és hogy felhívtad-e azt az illetőt az ereszcsatorna miatt! De úgy látszik, megragadtunk életünk felszínén.”
A könyv hangvétele kissé fanyar, de kétség kívül szórakoztató, humoros és nagyon romantikus. Több kedvenc karaktert is találtam a történetben, akiket úgy érzem, hogy fontos megemlítenem. Először is Alice válóperes ügyvéd barátnőjét, akire mindig számíthatott, és aki mindig józan és okos tanácsokkal látta el őt. Nagy kincset ér ám egy ilyen jó barátnő. Valamint Alice fiát, akit egyszerűen csak imádtam.
Én azt hiszem, hogy bármelyik feleség azonosulni tud Alice karakterével. Mindnyájan elérkezünk egyszer - van aki többször is - életünk azon pontjához, amikor megkérdőjelezzük tetteinket, és feltesszük magunkat a kérdést, hogy akkor most hogyan tovább?
A könyv nagyon romantikus, szórakoztató, okos és magával ragadó volt számomra. Házasságban élők számára szívből ajánlom!
ui.: A regény hátulján ez olvasható: „Egyszerűen tündéri! Amit Bridget Jones képvisel az egyedülálló nők számára, azt Alice Buckle jelenti majd a férjes asszonyoknak”
Hát ez kérem nem igaz, mert a fent említett butácska és szerencsétlen nőszemély, valamint a regény hősnője között semmi, de semmi hasonlóságot nem véltem felfedezni. Szerintem nem kizárt, hogy aki ezt írta, az nem ezt a könyvet olvasta.
 |
| Melanie Gideon |
A könyv trailere egyszerűen tökélete. A zene és a tartalom egy az egyben átadja a könyv hangulatát.
Eredeti cím: Wife 22
Fordította: Sóvágó Katalin
Oldalszám: 476
Én egyből kiszúrtam magamnak ezt a könyvet, de még nem vettem meg. Gondoltam várok egy-két véleményt... de most úgy érzem ez kell :)
VálaszTörlésPláne, hogy nagyon kíváncsi vagyok mi lett a történet vége!
Fúúú, hát a végét azt nem árulhatom el, még csak célozgatni sem tudok rá, mert minden apró utalás sajnos nagyon is árulkodó lehet .....de nagyon, nagyon jó volt :)))
VálaszTörlésErre a könyvre én is kíváncsi vagyok, az írásod után meg még inkább :)
VálaszTörlésszerintem a Bridget Jones párhuzam egyébként helytálló lehet, mmint szerintem úgy érti hogy a szingliknek Miss Jones ad reményt, hogy még akkor is kifoghatod a Mr. Darcyd ha egy kicsit buggyant vagy, ez a nő meg a férjes asszonyoknak ad reményt, hogy nem csak te vagy kátyúban hanem még sok más ember és van belőle kiút, nem veled van a baj :)
engem az első oldaltól behálózott a könyv :) és nagyon tetszett a szokatlan szerkesztés is, a látszólagos "csapongás" a jelen történései, a kérdőív válaszai, a google és a facebook bejegyzések között :) hosszabb ideje házasságban élőknek, 40 felettieknek kötelező olvasmány ;)
VálaszTörlésigen, én is gondoltam erre, de szerintem, még így is nagyon mellényúlt ezzel a B.J.-os hasonlattal az illető, illetve nem is mellényúlt, hanem megtévesztett, mert ugye aki meghallja B.J. nevét, annak rögtön az a dilinyós és szerencsétlen nő jut az eszébe, akin hatalmasakat lehet nevetni, vicces dolgok történnek vele, amik azért valljuk be, néhol már kissé túlzóak is, de elhisszük, mert nevetni és szórakozni akarunk. Alice-al viszont már egészen más a helyzet, az ő története nem vicces és „tündéri”, inkább nagyon is komoly és életszagú. Persze van benne humor, de ez nem az a B.J.-os humor.
VálaszTörlésGondolkodnom kell még azon, hogy milyen, párhuzamot tudnék vonni a két karakter között…. biztos van valami…..
Esetleg, majd ha elolvasod szívesen beszélgetek róla veled.
névtelen: engem, mint írtam kezdetben zavart, főleg a Fb bejegyzések, de tényleg hamar megszoktam és "rákattantam":) Sajnos a bejegyzésemben elfelejtettem megemlíteni a pergős és dinamikus dialógusokat, amik a baráti vacsora összejöveteleken hangzottak el... na az sem volt szokványos, de ennek ellenére nagyon élvezetesek voltak :)
VálaszTörlésEgyébként az igaz hogy azon kívül a vékony kapcsolódáson kívül semmi párhuzam :D BJ a szinglik szinglije Alice meg a feleségek felesége :D
VálaszTörlésJajj annyi mindent olvasnék..kár hogy nincs ilyen állás hogy azért fizetnének hogy olvassunk:D
Ha tudsz ilyen állást, feltétlen szólj!!! Engem is érdekel!!! :D
VálaszTörlés