Laini Taylor: Füst és csont leánya

Az év elején kezdett szállingózni a hír, hogy a Kossuth kiadó adja ki a tavalyi év egyik legjobb YA sikerkönyvét, a Füst és Csont leánya című regényt, ami műfaját tekintve fiataloknak szóló paranormális romantika, urban fantasy. A műfaj rajongója révén természetesen teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ez nálam kötelező olvasmány lesz.

Imádtam a fülszöveget, annak ellenére, hogy átkozottul klisésen hangzik;

„Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződött jól”

Hát mit mondja..... túl sok titkot nem árul el nekünk ez a kis nyúlfarknyi fülszöveg, de szerintem pont ez benne a jó, hogy a felfedezés izgalmát az olvasóra bízza.

A könyv egy kék hajú természetfeletti lények háborújába csöppenő fiatal lány kalandjait meséli el, aki maga sincs tisztában azzal, hogy ki is és mi is ő valójában, honnan jött és, hogy mi is az ő szerepe ebben a háborúban.

A 17 éves Karou kettős életet él: egyrészt egy képzőművészetet hallgató diák Prágában, másrészt pedig különleges megbízásokat teljesít egy nem emberi lénynek, egy kiméranak, aki a lány számára a családját jelenti.

Küldetései során különféle fogakat kell begyűjtenie, emberieket és állatiakat egyaránt a világ összes tájáról, ahova különböző ajtókon, portálokon keresztül jut. Az egyik küldetése során azonban találkozik egy angyallal, aki épp ennek a titokzatos fogkereskedelemnek akar véget vetni. A találkozásuk sorsdöntő lesz mindkettőjük számára.

El kell mondjam, hogy az írónő ezzel a történetével egy olyan fantáziavilágot nyitott meg előttem, amivel a mostani olvasmányim során nem igen találkoztam. Angyalok, démonok, különböző fenevadak tulajdonságaival felruházott félig ember, féli állat kimérák, szárnyas szeráfok, mágikus tetoválások, mindez egy fantasztikus mitológiai környezetben egy tiltott szerelemmel. Hát kérem röviden ez a történet eszenciája.

Karouval az író egyedi szereplőt teremtett. Titokzatos volt, erős, határozott, intelligens és bátor, ellenben nagyon magányos. Ő nem egy átlagos női főszereplő volt a történetben, hanem inkább egy személyiség. Akivaval kapcsolatban viszont már mások voltak az érzéseim, legalábbis a regény első harmadát illetően, mert ugye hozzá hasonló főhőssel már számtalanszor találkoztam paranormális romantikus regényeket olvasó pályafutásom alkalmával. A recept nagyon egyszerű: végy egy földöntúli szépségű, harcban edzett és tapasztalt főhőst, akinek lelke sivárságát egy, a múltjában átélt tragédia okozta. Ezzel eddig nem is lenne semmi problémám, hiszen ehhez a műfajhoz ilyen főhős dukál. De könyörgöm, ennek a mitikus angyalnak miért kell mosdóba járnia, gulyáslevest ennie, teaházban emberekkel bratyiznia és turistalátványosságként repkedve harcolnia? Mindezeket annyira illúziórombolónak és egyben nevetségesnek is éreztem, hogy bevallom; máig nem térek napirendre felette. Aminek viszont kifejezetten örültem, hogy végre egy olyan romantikus történettel volt dolgom, amiben nincs szerelmi háromszög. A könyvben volt egy rész, egy bál, ami emlékeim szerint a legszebb és legromantikusabb jelenet volt, amit mostanában olvastam. Néhány pillanatig igen erős „Rómeó és Júlia” feelengem is volt ezzel kapcsolatban, ami nekem nagyon tetszett.

A szerző nem csak a Karout és Akivat ruházta fel gazdagon belső és külső tulajdonságokkal, hanem a másodlagos szereplőket is. Zuzanat, aki Karou emberi barátnője volt, és aki a humorával és a bölcsességével sokat volt a lány segítségére, valamint Kénkőt, aki Karou apja volt, és aki nemcsak a lányának, de nekem is nagy meglepetést okozott a történet végére.

A cselekmény valóságban játszódó részével voltak némi problémáim, - a már fent említett mosdó, leves és nyilvános repkedés miatt -, azonban mivel mindezek nagy meglepetésemre Prágában játszódtak, sokat szépített a dolgon. Szerettem a város tornyairól, a hangulatos óvárosi utcáiról és a Károly hídról szóló leírásokat és az ott játszódó eseményeket, amik nagy hatással voltak rám, hiszen oly sokszor jártam már Prágában, hogy ez által, ha kicsit is, de a történet részese lehettem. Egyébként nagyon furcsa volt erről a városról olvasni egy ilyen fantasy könyvben, de határozottan élvezetes. Úgy érzem, ha ezek után Prágában járok biztos, hogy egész más szemmel fogom majd nézni a várost.

A regény világa csodálatos, a történet lebilincselő és összetett, a karakterek lenyűgözőek, a csaták látványosak és a szerelem szenvedélyes. A könyv tele van meglepetéssel és izgalommal, nem lehet előre tudni, hogy mi fog történni....... aztán egyszer csak összeáll a kép és mindennek értelme lesz. Az én ízlésemnek ugyan kissé sok volt benne a mitológia, de ennek ellenére kifejezetten felüdülés volt a farkasok és a vámpírok után egy ilyen regényt kézbe venni. 

Az írónő

Kiadó: Kossuth 

Eredeti cím: Daughter of Smoke & Bone

Fordította: Gálvölgyi Judit

Oldalszám: 394