2016. okt. 15.

Brittainy C. Cherry: Lebegés

Nem ez volt számomra a hónap legvágyottabb könyve, így nem is állt szándékomban megvásárolni, persze jó volt elnézegetni a szakállas muksót a kötet elején, de csupán ezért (amikor mindezt a monitoron keresztül is simán megtehetem) és a fülszöveg alapján, nem éreztem legyőzhetetlen vágyat, hogy birtokolni is akarjam... mármint a könyvet. Meg aztán mostanában nem is mondhatnám, hogy mint a régi szép időkben intravénásan tolnám a romantikusokat, szóval egyszerűen csak óvatos voltam és kivártam, kinek mi lesz a véleménye róla. Persze nem kellett sok idő, hogy lássam, milyen hihetetlen népszerűségnek örvend a hölgyismerőseim körében a kötet, ráadásul az egyik barátnőm is igen meleg szívvel ajánlotta, így hát mit volt mit tennem, én is beadtam a derekam és megrendeltem.

És tulajdonképpen nem bántam meg, mert egy gyönyörű szerelmi történetet olvashattam, amely két olyan megtört lelkű emberről szólt, akik egy váratlan baleset következtében veszítették el a szeretteiket. Tristan a feleségét és a kisfiát, Lizzie pedig a férjét. Trisant a történtek érthető mód teljesen a padlóra küldték, magába forduló, durva és mogorva lett, míg Lizzie-nek muszáj volt valahogy tartania magát a kislánya miatt, aki szinte még fel sem fogta, hogy az apukája meghalt. Tristan a múlt emlékei elől egy kisvárosba menekül, ahol a véletlen - vagy inkább az isteni gondviselés -, épp Lizzie szomszédságába sodorja, és bár Lizzie-t óva intik a barátai Tristantól - azt mondják róla, hogy kegyetlen, jéghideg, és durva egy pasi - ő mégsem fél tőle, mert önmagát látja benne, és mert benne is ugyanaz a tehetetlen düh tombol a szerelme elvesztése miatt, mint Tristanban.

Kétségtelen, hogy a könyvet egy igen intenzív érzelmi hullámvasútként éltem meg, mely olvasása közben a meghatódottságtól gyakran összefolytak előttem a szavak, hogy aztán a következő oldalon már mosolyogva, kicsit szipogva töröljem ki a könnyeket a szememből. Olyan szépen és meghatóan tudta szavakba önteni a szerző a két szereplő fájdalommal és szenvedéssel teli gyászát, majd a közöttük lévő különleges érzéseket és törékeny kapcsolatot, hogy le a kalappal előtte. Annál is inkább mivel szerintem baromi nehéz feladat lehet ezeket a témákat; veszteség és újrakezdés feldolgozni úgy, hogy az ne csapjon át valami kínosan nyálas drámába, vagy szívet tépő érzelmekben való dagonyázásba, bár szerintem még így is elég necces volt, hogy a szereplők egy évre a szeretteik elvesztése után ismét szerelembe tudtak esni. Ám ha ezt az apróságot figyelmen kívül hagyom, akkor azt kell mondjam, hogy hát jah… igazi kötéltáncosként remekelt ebből a szempontból Brittainy C. Cherry, ám ennek ellenére még így is túl soknak bizonyult számomra a könyvben lévő érzelmek tömkelege. Merthogy gyakran volt olyan érzésem olvasás közben, hogy belefulladok, hogy szinte agyonnyom az a sok  gyötrelem és megpróbáltatás, amit ezek ketten átéltek. Ezért is volt rendkívül jó hatással a történetre Lizzie barátnőjének felbukkanása, akit kezdetben a közönséges és szexcentrikus szabadszájúsága miatt nem is igazán kedveltem, de aztán számomra is meglepő mód, egyre jobban kezdtem megszeretni és élvezni a vele való jeleneteket. Jól esett olvasni a szurkálódásait és beszólásait, amik roppant üdítően hatottak a sztorira csakúgy, mint a kisvárosi miliő jellegzetes velejárói, a helybéliek rosszindulatú pletykálkodásai és a "kedves" szomszédok irigy élcelődései, melyek szintén egy kis izgalmat vittek a történetbe. A könyv vége felé bekúszó lájtos krimi szálnak pedig kifejezetten örültem, hiszen ennek köszönhetően végre egy kis lélegzethez juthattam, mert mi tagadás, mint kiderült kissé nehezen viselem ezt a fajta túlzott érzelgősséget.

Szóval aki egy szívszorító romantikus regényre vágyik, annak bátran ajánlom ezt a könyvet, amit számomra igazából nem is a történet mélysége és a karakterek részletessége tett igazán emlékezetessé, hanem azok a gyönyörű mondatok és gondolatok, amiket az író a történetbe szőtt és a szereplők szájába adott.



Kiadó: Libri
Sorozat: Romance Elements
Eredeti cím: The Air He Breathes 
Fordította: H. Prikler Renáta
Oldalszám: 392

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése