Fülöp Mónika: Röpke – Egy lombtündér igaz története

Egy rádióműsor kapcsán figyeltem fel erre a mesekönyvre, melyben először a tündér, majd a környezetvédelem szavak ragadták meg a figyelmem. Ez a két dolog együtt annyira jól hangzott, hogy muszáj volt a gyermekeimmel együtt közelebbről is megismerkednünk ezzel a kötettel.

A mese Röpkéről egy kis lombtündérről szól, akinek kedvenc időtöltése az emberek orrának a megcsiklandozása, amivel mindenkit tüsszentésre ingerel. Amikor azonban Röpke, egy nagyra nőt férfi orrát vette célba, az tüsszentés közben úgy az orrához kapott, hogy véletlenül egy fa törzséhez lökte őt. Sajnos ezt olyan nagy erővel tette, hogy eltört a tündérke szárnya, ami csak akkor nőhet ki újra, ha egy jócselekedetet visz véghez. Meg kell nyitnia egy ember szívét a természet felé. Bizony nehéz feladata van Röpkének, mert sok olyan emberrel találkozik, akiknek a szívük annyira tüskés és fénytelen, hogy hiába is próbálkozik, nem hallják meg a szavát. De nem adja fel, és addig keres és addig kutat, amíg rá nem talál egy öreg házmesterre, akinél talán felcsillanni látszik némi remény. Küldetésében segítségére van egy angyal és egy természetszerető kislány is, kinek szíve még olyan tiszta, hogy nemcsak hallja, de látja is Röpkét.
Rögtön a szívünkhöz nőt a kis lombtündér, aki maga is még csak egy gyerek. És mégis, ez a pöttöm lélek szólni tud az emberekhez, hogy vegyék észre az őket körülölelő természetet. Mivel Röpke kissé szeleburdi, így rá is vigyázni kell, amely felelősségteljes feladatot egy angyal látja el.

Rendkívül fontosnak tartom a gyerekeknek az állatok és a növények szeretetére való nevelését. Szerintem ezt soha nem késő elkezdeni, de ha már óvodás korukban odafigyelünk arra, hogy megismerjék a környezettudatos életmód alapjait, akkor el tudjuk érni náluk azt, hogy mindez szinte észrevétlenül beépüljön az életükbe, és alkalmazása természetes szokásukká váljon később. Ez a mesekönyv nagyon sok segítséget nyújthat a tanulásban, mivel a gyerekek saját nyelvén szól hozzájuk. Mesél nekik a szeretetről, a tündérek titokzatos életéről és rajtuk keresztül a természetről.

De a mese nemcsak a természet szeretetéről szól, hanem az emberi kapcsolatokról, az egymás felé közeledésről és egymás megismeréséről. Nagyon igaz az a megállapítás miszerint „embertársainkkal sokkal több közös azonosság köt össze bennünket, mint amennyi különbözőség elválaszthat”.

A könyv megjelenése nagyon szép, nem túl nagy és jó kézben tartani. Különösen tetszik benne, hogy minden oldalon található egy gyönyörű illusztráció a történetből, melyek nagyon színesek és bájosak, nem csoda hát, hogy a gyermekeim hosszasan el tudták nézegetni, miközben felolvastam nekik.

A történet olvasása közben egy nagyon aranyos tündéres élményünk is volt a kislányommal. Amikor a második oldalnál tartottam, Nórám eltüsszentette magát. És hát látni kellett volna az arcát, innentől kezdve szentül hitte, hogy a lombtündérek léteznek.:)

A könyv nagyon tetszett és szívesen olvasnánk még több történetet Röpkéről és a barátairól. És nagyon jó lenne még több ilyen, vagy ehhez hasonló könyvvel találkozni, amelyek az emberi értékek és a környezet védelmének a fontosságát hangsúlyozzák! 

A könyvbe itt tudtok belelapozni.

Kiadó: Fényház 

Illusztrálta: Egri Mónika

Oldalszám: 68

Ár: 2200.-