Töredelmesen bevallom, hogy a könyv gyönyörű borítója volt az, ami felkeltette az érdeklődésem iránta. Persze mindig tájékozódom az éppen olvasni készült könyveim felől, és ezt most sem tettem másként, így amikor néhány véleményt elolvastam a regényről, - melyek között találtam jót is, rosszat is, - kissé vegyes érzelmekkel kezdtem neki az olvasásnak. De már az első oldalak után éreztem, hogy megbánni nem fogom, az már biztos.
Norma, amióta csak az eszét tudta mindig is szerencsétlennek érezte magát. Ez miatt kezdetben főként külsejét okolta, de aztán hamar rájött arra, hogy igazából a sors az, ami nem bánik vele túl kegyesen. Sorban kapta a pofonokat az élettől, vagy ha pontos akarok lenni, akkor inkább a férfiaktól. Amikor a férjét a saját hálószobájukban egy másik nővel találja együtt, betelik nála a pohár. Apja a halálos ágyán, arra kéri Normát, hogy merje megvalósítani az álmait és egy kulcsot ad át neki, amely egyben Norma menekülésének is a kulcsa lesz. A kulcshoz egy pénzzel teli láda tartozott, melyben a rengeteg bankjegyen kívül egy plüss lunda madárka is volt. Norma ezt még négy éves korában kapta az apjától ajándékba, de már rég megfeledkezett róla. Mivel Normának a madár, szimbolikus jelentőséggel bírt, ezért részben az édesapja, de főként maga miatt úgy dönt, hogy elutazik arra a helyre, amiről oly sokat mesélt neki az apja még gyermekkorában. Ez a hely, Észak-Skócia egy kis szigete, Orkney. A szigeten ki gondolta volna, de három (!) férfival is megismerkedik, akik mindegyikével különböző kapcsolatokba bonyolódik, de csak az egyikük lesz közülük a nagy Ő.
 |
| egy lunda |
Norma karaktere szimpatikus volt számomra, nagyon is hihetőnek, teljesen hétköznapinak éreztem. Egy olyan nőt ismerhettünk meg rajta keresztül, akinek valami hiányzik az életéből, és aki nagyon nem érzi jól magát a saját bőrében. Talán az izgalom, vagy a szerelem volt az ami után vágyódott (?), igazán maga sem tudta megmondani, egészen addig, amíg rá nem talált.
Már a könyv elején tudatosodhatott volna bennem, hogy ez valóban csak egy mese, és nem csak akkor, amikor már a könyv felét is bőven elhagytam. Nemhiába kezdődik úgy a regény, hogy "Egyszer volt, hol nem volt......", mert hogy ennyi véletlen nem létezik egy ember életben és ennyire balga, nem lehet egy közel 30 éves nő! Olvasás közben eszembe jutott egy idézet „Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet. És attól szar, hogy meg is történik (Wentor)” Úgy gondolom, hogy ez méltán lehetne a könyv mottója.
A regény közepe felé megváltozik a könyv hangulata, sokkal sötétebbé és borúsabbá válik, és az is feltűnt, hogy egyre többször került hősnőnk kissé illuminált állapotba, amivel persze nem volt egyedül. Ráadásul a már fent említett véletlenek is egyre sűrűbben fordultak elő vele kapcsolatban, ami kezdett kicsit furcsa lenni, már-már szinte szappanopera hatású. De a történetnek, talán mégis azon része volt a leghihetetlenebb a számomra, - vagy inkább mondjuk úgy hogy a legmesésebb, - amikor Norma egy holdfényes (!) éjszakán a szabadban szeretkezik szerelmével, és mindezt úgy, hogy kilétére nem derül fény. Hát ezt meg hogy a figyfenés bánatba lehet csinálni? És mégis, mindezek ellenére, csak olvastam és olvastam ennek a nőnek a történetét, és egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.
 |
| Ring of Brodgar, amely része a Világörökségnek. |
A regényben rendkívül részletesen olvashatunk Orkney-sziget nevezetessége- iről, neolitikus építményeiről, oly annyira, hogy muszáj volt utána nézni nekem is az interneten, és képekkel is alátámasztani a könyvben olvasottakat. Ha lehetőségem adódna rá, szívesen elutaznék én is erre a gyönyörű helyre.
A könyv minden hibájával együtt egy nagyon szórakoztató nyári olvasmány volt, és bár néhol számomra ugyan már a giccs határát súrolta, mégis mindennek ellenére nagyon élveztem a regény minden egyes sorát.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése