Julie James: Gyakorlat teszi a mesterkedőt

Nem vagyok nagy rajongója a jogi hátterű könyveknek, ráadásul abban sem voltam biztos, hogy két ügyvéd közötti romantika egyáltalán lekötné-e a figyelmemet, különösen akkor, ha még versengniük is kell egymással a számukra hőn áhított pozícióért, de tévedtem, mert kész felüdülés volt a sok tinidráma után, ami mostanság a kezem ügyébe került, Julie James könnyed romantikája.

Payton Kendall és J.D. Jameson kiváló ügyvédek. Payton keményen megharcolt a sikerért ebben a férfiak dominálta szakmában. Ambiciózus volt, okos és gyönyörű, és nem mellesleg feminista, erős és büszke a saját eredményeire.  J.D. Jameson ugyancsak becsvágyó volt, okos és hmmm… hát nem rúgnám ki az ágyamból, csak mert telemorzsálta. És bár gazdagnak gazdag volt és kiváltságosnak is született, mégsem ezzel a hátszéllel ért el kimagasló eredményeket a szakmában, hanem kemény munka árán vívta ki magának az elismerést. A chicagói székhelyű ügyvédi irodában eltöltött 8 évük alatt csak egyazon cél vezérelte őket: mindketten a cég üzlettársává akartak válni. Körülbelül négy hét volt még hátra a döntésig, amikor közölték velük a rossz hírt, miszerint csak az egyikük lehet a vállalat partnere, ami azon kívül, hogy mindkettőjük számára hidegzuhanyként hatott, még jobban kiélezte a már évek óta köztük lévő ellentéteket.

Biztos ismeritek azt a mondást, miszerint vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között, és Payton és J.D. kapcsolatánál ez a megállapítás tökéletesen helytálló. A karrierjük építése közben nem csak szellemileg, de fizikailag is leterheltek voltak, ennek ellenére egyetlen alkalmat sem szalasztottak volna el, hogy ne tegyenek csípős megjegyzéseket egymásra. Az életük csakis a munkáról szólt, és mindent megtettek, hogy szakmailag felülmúlják a másikat, ebből kifolyólag a kettőjük közötti versenyszellem jócskán átlépte azt a határt, ami még egészségesnek volt mondható. Amikor azonban egy közös megbízás alkalmával ráeszmélnek, hogy nem csak a munkájukban alkotnak jó csapatot, hanem az ágyban is, akkor komolyabban is elgondolkodnak azon a lehetőségen, hogy mi lenne, ha az állandó veszekedések helyett inkább összekötnék az életüket és egy sokkal kellemesebb elfoglaltsággal, mondjuk szerelmeskedéssel töltenék el az időt.

„Abba a könnyed, szentimentális beszélgetésbe süllyedtek, amire csak a szerelmesek képesek, miután nyolc éven át meg akarták fojtani egymást, aztán hirtelen rájöttek, hogy hoppá, inkább szexelni kellene."

De még mielőtt bármilyen következtetésekre is jutnának és rátérnének a dolgok eme kellemes pontjára, sok minden történik közöttük; heves szócsaták, csínytevések és visszavágók, melyek mögött tagadhatatlanul ott lapul a mindet elsöprő érzéki vonzalom.

Mindig is szerettem azokat a romantikus történeteket, ahol a szereplők kezdetben civakodnak, majd később rájönnek, hogy nemhogy élni, de még levegőt venni sem tudnak egymás nélkül, és ebben a könyvben az írónő ezt a szituációt tökéletesen megoldotta. Payton és J.D. kapcsolatfejlődését a konfliktusok mellett rengeteg humorral és tüzes szócsatákkal tette rendkívül élvezhetővé és szórakoztatóvá a számomra. Meg kell mondjam, hogy rengeteget mosolyogtam a szereplőkön, a kettejük ellenségeskedésén, ahogy a zárt ajtók mögött azonnal egymás torkának estek, míg azokon kívül, ahol szemtanúja is volt a beszélgetésüknek csupa udvariasság volt mindkettő. A könyvben Payton és J.D. mellett meglehetősen érdekes másodlagos karakterekkel is találkozhatunk, akik mind csak növelték a történet fényét. Ilyen volt például "tökéletes Chase", akinek már a neve is beszédes, és a szereplők legjobb barátai, akik amellett, hogy mindig meghallgatták hőseinket, soha nem mulasztották el, hogy jó tanácsokkal is szolgáljanak a számukra. Payton tárgyalótermi jelenete haláli volt, és J.D. legjobb barátját pedig – amikor felvázolta Payton és J.D. kapcsolata, valamint a nők  Darcy-komplexusa közötti dinamikát – azonnal a szívembe zártam.

Lehet, sőt biztos, hogy a könyv nem volt tökéletes - példának okáért itt van az a sok évnyi versengés, ami még gombócból is sok, nemhogy ellenségeskedésből, ráadásul mindezt egy aprócska félreértés miatt... -, de annyi baj legyen, én így is maximálisan jól szórakoztam a könyvön. A szerző remek atmoszférát teremtett az irodai és tárgyalótermi jelenetekkel, amik jogi hátterük ellenére sem voltak unalmasak, sőt, meglepő módon nagyon is élveztem őket. Julie James regénye könnyen olvasható, vicces és izgalmas volt. Tipikusan az az olvasmány, aminek bár már a legelejétől fogva tudható a vége, ennek ellenére mégsem bírod letenni, mert az az út, amelyen a szereplők eljutnak a boldog befejezésig a legédesebb és legszórakoztatóbb dolog, amit egy romantikus könyvben olvashat az ember.
Kell ennél kellemesebb olvasmány a nyárra, mondjuk a Balaton-partra vagy bármelyik tengerpartra két fürdőzés közé?

Julie James

Kiadó: Pioneer Books

Eredeti cím: Practice Makes Perfect

Fordította: Dörnyei Julianna Katalin

Oldalszám: 336

Én tökéletesen megvagyok elégedve a magyar borítóval, az itt lévők közül vannak jók és vannak rosszabbak. Talán a legelső viszi mind közül a pálmát.