2014. jún. 16.

Katja Millay: Nyugalom tengere ~ Blogturné

A nyugalom tengere két lelki sérült fiatal lenyűgöző története, melyen egyáltalán nem érződik, hogy Katja Millay első regénye lenne, annyira kidolgozott, csodás és erőteljes érzelmeket továbbít. A történet karakterközpontú, tehát döntő szerepe volt a cselekmény mozgatórugóját jelentő szereplők megformálásának, amely feladattal az írónő szerintem ügyesen megbirkózott. Ennek köszönhetően a könyvben szereplő összes karaktert nagyon hihetőnek és valóságosnak éreztem, sőt mi több, rögtön a szívembe is zártam őket.
A könyv eleje lassan, hömpölyögve indul, de aztán úgy sodor magával, hogy azt szinte észre sem veszed, csak arra eszmélsz, hogy már több órája olvasol és egyszerűen nem tudod letenni addig, amíg meg nem tudod a szereplők sorsát.
Vajon megtalálják-e a kiutat a félelem és önsajnálat, a gyász és a magány lelki labirintusából? Vajon a múltjuk meggátolja-e őket abban, hogy egymásra találjanak vagy épp ez hozza majd össze őket?  

Nastyat 15 éves korában szörnyű tragédia érte. Hosszú lábadozás után kénytelen volt másik városba költözni és új iskolába járni, mert ahol nem ismerték és nem tudták, hogy mi történt vele, ott nem tettek fel számára kínos kérdéseket. Nastya nem beszélt, a benne felgyülemlett feszültséget a futásban vezette le. Nem voltak barátai és úgy öltözködött, hogy ne is legyenek. Gyűlölte önmagát és azt, aki ezt tette vele. Gyűlölte azt a fiút, aki mindent elvett tőle, akkor, amikor megölte.

Josh tudja, hogy mi a halál és a veszteség. Nyolc évesen vesztette el az anyját és a húgát, majd később az édesapját is. Tizenhét évesen teljesen egyedül maradt, mindenki meghalt körülötte, aki korábban törődött vele. A városban nincs olyan ember, aki ne ismerné a történetét, sajnálják, és ez miatt sem a tanárok, sem a diákok nem háborgatják őt. Josh hozzászokott már a magányhoz és ennek köszönhetően sikerült kialakítania magának a saját napi kis rutinját, melyben jelentős szerep jutott kedvenc időtöltésének a bútorkészítésnek. De egyszer csak a garázsában megjelenik Nastya, egy szót sem szól csak figyeli őt munka közben... És innentől kezdve minden megváltozik.

Mint korábban írtam Nastya kezdetben nem beszélt. Egyáltalán nem. Mindez igen érdekessé tette a könyvet, mivel a történet elején őt csak a saját belső párbeszédjeiből és a különböző szituációkra reagált szellemi válaszaiból ismerhettük meg. De ez egyáltalán nem volt rossz dolog, sőt, nekem kifejezetten tetszett! 

Nastya és Josh a legelső perctől kezdve vonzódtak egymáshoz, de még mielőtt bárki is felszisszenne, hogy „Ó basszus ismét egy instant szerelem…” meg kell nyugtassam, hogy szó sincs róla.
Nastya hallgatása miatt kezdetben ugye alig volt párbeszéd a könyvben - bevallom sajnáltam is, amikor végre szóra méltatta a fiút -, és ez a hallgatás volt az, ami végül is közel hozta őket egymáshoz, ami miatt minden erőfeszítés nélkül kezdtek egymásra támaszkodni, később pedig már függni egymástól. Josh Nastya megjelenésével új ritmusban kezdte élni az életét, soha nem faggatta őt a titkairól, a lány pedig nem érezte azt, hogy bármit is mondania kéne magáról és a szörnyű múltjáról.

Nagyon szerettem Josh-t. Csendes volt, kicsit magányos, a szíve mélyén megértő és gondoskodó. Soha nem siettette Nastyát, és én ezt imádtam benne. Teret és biztonságot adott neki azzal, hogy a saját biztonsági zónáját megnyitva előtte közel engedte őt magához. Nem voltak ítéletei és nem voltak kérdései a lány felé. Semmilyen kötelezettséget nem rótt rá, és bár tisztába volt azzal, hogy Nastyának titkai vannak előtte- és hogy mindezt nem osztotta meg vele nagyon fájt neki - soha nem lökte volna el őt magától, nem számított, hogy mennyire akarta tudni a lány hallgatásának az igazi okát.

A múlt azonban nem maradhat örökké titokban, és amikor újra felbukkan, akkor elpusztítja azt a törékeny egyensúlyt, amit sikerült kettőjüknek létrehozniuk. A remény és a szeretet egy pillanat alatt szertefoszlik, és egyikük sem tudja, hogy a széttört darabokat, hogyan is lehetne újra összerakni.

A regény három fő karakterét: Nastyat, Josht, és Drew-t szívből megszerettem és bár igaz, hogy Drew egy igazi seggfej volt, én ezt is megbocsátottam neki. A felállás pedig - hogy két fiú, egy lány -, ne zavarjon meg senki, mert semmiféle szerelmi háromszög nincs a történetben, mivel ez nem az a fajta szerelmi történet, amit már kismilliószor olvashattunk. Ez egy igazi szerelmi történet.

Biztos érződik az értékelésemből, hogy szerettem ezt a könyvet olvasni. Gyönyörű volt. Erőteljes és hihető, szívszorító és felemelő. Felejthetetlen. Az utolsó mondat pedig, mint egy kirakó befejező darabja… Tökéletes.

Katja Millay


Ui.: Önálló kötetről van szó, cliffhanger nélkül! Hihetetlen, hogy még vannak ilyenek.

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: The Sea of Tranquility
Fordította: Komáromy Zsófia
Oldalszám: 504

Nyereményjáték

“Nagyon érdekelnek a nevek. Gyűjtöm őket, az eredetüket és a jelentésüket. Neveket gyűjteni könnyű: nem kerülnek semmibe, és nem foglalnak sok helyet. Szeretek neveket olvasgatni, és úgy tenni, mintha mindegyiknek jelentése volna.”

A főszereplő, Nastya hobbija a keresztnevek gyűjtése, így mi is ezt választottuk játék gyanánt. Kiválasztottunk 13 magyar eredetű keresztnevet és ezeket kell összegyűjteni a blogokon található leírások alapján.
Minden blogon egy keresztnevet kell kitalálnotok és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.

Játékszabályok:

  1. Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (kötelező)
  2. Kedveld a Vörös Pöttyös? Szeretem Facebook oldalát! (kötelező)
  3. Írd be a helyes megfejtéseket! (kötelező)
  4. Oszd meg a turnét! (nem kötelező)
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.


“Régi magyar személynévből származik, vélhető jelentése: botos, azaz buzogányos harcos.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

nytbanner.jpg

06/10. - Deszy könyvajánlója
06/11. - Angelika blogja
06/12. - Kristina blogja
06/13. - Always Love a Wild Book
06/14. - Book Heaven
06/15. - Loki olvasmányok
06/16. - Szilvamag olvas
06/17. - Kelly Lupi olvas
06/18. - MFKata gondolatai
06/19. - Nem harap a….
06/20. - Dreamworld
06/21. - Media Addict
06/22. - Roni Olvas

6 megjegyzés:

  1. Úgy örülök, hogy ennyire tetszett neked a könyv. Szerettem én is, kifejezetten üdítő volt a "lassúsága" és szimpatikusak voltak a karakterei is :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszett, örülök, hogy ajánlottad :)

    VálaszTörlés
  3. Alig várom, hogy olvashassam és a legvonzóbb benne, hogy önálló kötet. :) Végre. ;) Újfent jó bejegyzés lett, ha így folytatód kénytelen leszek ignorálni a blogodat. :D:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kíváncsi vagyok, hogy neked, hogy fog majd tetszeni, lehet túl érzelgősnek fogod majd találni... na de majd meglátjuk :D És köszi Pöfi :D

      Törlés
  4. Annyira gyönyörű a blogod! Akárhányszor ide tévedek, mindig az jut eszembe "na így kell kinéznie egy igazi könyves blognak". Ráadásul nem csak a kinézete, de a tartalom, amivel meg van töltve is igényes, szép munka! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Nagyon jólesik, amit írtál. :)

      Törlés