Jean Sasson: A fátyol mögött

Ez a könyv rendkívül megdöbbentő és elszomorító volt a számomra.

Jean Sasson egy szaud-arábiai hercegnő igaz életét tárja elénk, amely olvasása közben gyakran kapkodtam levegő után, és többször is hálát adtam Istennek, hogy nem abba az országba születtem, ahova ő.

Már a könyv olvasása előtt is tudtam, hogy Szaud-Arábiában a nőknek fekete csadorban kell járniuk és hogy a férfiak uralkodnak felettük, elnyomják és lenézik őket. De, hogy mindezt ők nap mint nap hogy élik meg, és hogy mindezt, hogy tudják elviselni... Még most, a könyv olvasása után sem tudom felfogni. Azt hiszem azzal mindenki tisztában vagy, hogy az arab világ egy egészen más kultúra. A muzulmánok életét a Korán irányítja, melyet szentnek tartanak. Szaud-Arábiában nem különül el egymástól az állam és a vallás. Az iszlám vallás az abszolút törvény.

Ahogy elkezdett Szultána a gyerekkoráról mesélni, szinte faltam a könyvet, alig bírtam letenni. Mesélőnk a leggazdagabb szaudi családból származó hercegnő, akinek semmi dolga nem volt, azon kívül, hogy férjének fiú gyermekeket szüljön. Ő sokkal szerencsésebb volt, mint a legtöbb nő a hazájában.

"…Országomban a nőket apjuk semmibe veszi, fivérei lenézik, férjük pedig uralkodik rajtuk… Asszonyaink történetét a titoktartás fekete fátyla fedi. Sem születésünk, sem halálunk nem szerepel egyetlen hivatalos feljegyzésben sem… Gyakran teszem fel magamban a kérdést, ha születésünk és halálunk nincs számon tartva, létezünk-e egyáltalán…”

A könyvben Szultána több tragikus történetet mesél el az olvasó számára, miközben bemutatja gyerekkorát és korai házasságának történetét. Ezek a történetek testvéreiről, barátnőiről és olyan fiatal lányokról szólnak, akiket időközben ismert meg. Mindig féltem a szörnyű következményektől, amikor egy olyan történet következett, amiben Szultána vagy a barátnői, valami olyan dolgot eszeltek ki, amivel előre tudták, hogy ha kitudódik, akkor kivívják maguk ellen a férfiak haragját és a büntetésük akár halál is lehet, ami sajnos gyakran meg is történet. 

Szultána mesélt a nővéréről és a saját érzéseiről, amikor a testvérének egy jóval idősebb, erőszakos férfihoz kellett feleségül mennie, mesélt barátnőjéről, akit erkölcstelensége miatt apja büntetésből a család medencéjébe fojtott, beszélt a nők megkövezéséről és egy másik szörnyűséges büntetésről a „női szobáról”, ahol mindenkitől és mindentől elszigetelten kellett a nőknek az életük hátralevő részét tölteniük. Ezen felül olvashattunk azokról női cselédekről is, akik más országból jöttek munkát vállalni Szaud-Arábiába és akiket a ház férfi tagjai szexuális vágyaik kielégítésére „használtak” és tárgyként kezelték őket. 

Nem tudnám megmondani, hogy melyik történet kavart fel a legjobban, mert mindegyik borzalmas és szívbemarkoló volt. A könyv olvasása után még sokáig kavarogtak bennem a gondolatok, egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy hogy bánhatnak így a férfiak a nőkkel. Persze tudom, hogy ennél még sokkal rosszabb és  súlyosabb dolgok is történnek a világban, ami ugyancsak elborzasztja az embert, de nekem már ez is sok volt, és ismét csak azt tudom mondani, hogy csak örülhetek, hogy nem egy iszlám országba születtem.

A könyvben a nők ellen irányuló értelmetlen és igazságtalan erőszakról szól és a problémák, amelyekkel foglalkozik az a becsületbeli gyilkosságok, a szexuális rabszolgaság, az elrendezett házasságok, és a női nemi szerv megcsonkítása. 

A regény nagy sikere miatt egyébként még két könyv jelent meg Szultána életéről, A hercegnő lányai, melyben Szultána lányaival ismerkedhet meg az olvasó és a Királyi sivatag című harmadik és egyben utolsó kötet, melyekre bevallom, kíváncsi vagyok, de egy ideig most biztos nem tudok a kezembe venni ilyen témájú könyveket.

Értékelés: 5/5

Kiadó: Gabo

Eredeti cím: Princess

Fordította: Tótisz András

Oldalszám: 297