.jpg)
Elég volt ránéznem a könyv borítójára és rögtön tudtam, hogy
ez egy nekem való, igazi nőcis regény lesz, úgyhogy kíváncsian vetettem bele
magam az olvasásba. És bár a könyv kellemes élményt és kikapcsolódást nyújtott
a számomra, igazából mégsem erre a történetre számítottam. Bevallom kissé csalódtam. Na de ne ugorjunk
ennyire előre, kezdem inkább a legelején.
A történet középpontjában Phoebe egy harmincnégy éves
egyedülálló nő áll, akinek azzal, hogy lehetősége adódott egy vintage
ruhaboltot nyitni valóra vált egy régi álma. Sajnos az élete ettől még nem volt
teljesen boldog, a barátnője tragikus elvesztése - ami miatt azóta is az akkori
barátját hibáztatja - örök nyomott hagyott benne.
A ruhaüzlet megnyitása után pár nappal Phoebet egy idős
francia hölgy keresi fel telefonon, aki néhány régi, még jó állapotban lévő
ruháját kínálja fel neki eladásra. Phoebe meglátogatja a hölgyet és a ruhái
között válogatva rátalált egy régi gyermek kabátkára, melyhez az idős hölgyet
láthatóan fájó emlékek kötik. Rövid ismeretség után az idős hölgy úgy dönt,
hogy megosztja a lánnyal a kabátka történetét, amely a II. világháborúba nyúlik
vissza... mindeközben Phoebe életében két férfi is színre lép, és ott van
még számára a kissé zűrös családja mellett az üzlet vezetésével járó problémák is.
 |
| Ceil Chapman - Vogue 1956 |
A történet hősnője Phoebe egy nyíltszívű és szorgalmas teremtés volt, akinek egyszerre két férfi is csapta a szelet. Igazából egyik sem volt szimpatikus a számomra, egyik miatt sem izgultam halálra magam, hogy ugyan melyiküknek sikerül majd elnyernie a lány szívét - pedig egy igazi romantikus könyvben, ugye illene egy ilyen férfinak lennie. Nos ennek hiányában bizony így kénytelen voltam a ruhák miatt aggódni, hogy legalább azoknak sikerüljön rátalálniuk méltó tulajdonosaikra, ami nem is volt számukra oly nehéz hiszen képesek voltak megbabonázni a vásárlókat.
De térjünk vissza a két nő, Phoebe és az idős hölgy Thérse
történetére, mert igazából (és többek között) róluk illetve az ő drámájukról is szólt ez a regény. Nevezetesen arról, hogy hogyan osztotta meg ez a két nő egymással szomorú múltjuk fájó emlékeit,
aminek a megbeszélésével és azok apró részleteinek tisztázásával akaratlanul is
segítettek egymásnak megbékélni a tetteikkel és ebből adódóan megbocsátani maguknak.
A regény több szálon fut - véleményem szerint túl sokon is -, melyekben komoly szerepet szánt az írónő a vintage ruháknak, a régi
borok és a fekete-fehér filmek iránti szeretetnek, a barátságnak, a szerelemnek, a holokausztnak,
és egy régi kék kabát történetének. Hiányoltam egy erős vezérfonalat, amely mentén biztosan haladhattak volna az események. A felsorolt témák mind nagyon izgalmasak és érdekesek voltak, de talán ha az írónő nem egyszerre akarta volna mindezeket beleszuszakolni ebbe a történetébe, akkor szerintem sokkal élvezetesebb lehetett volna a könyv. Mindenesetre ha valaki egy igazi vérbeli és humoros chick-lit történetre számít - mint ahogyan azt én is tettem -, akkor azokat könnyen csalódás érheti. Ezért - most, hogy már ismerem a könyv történetét - én inkább azoknak ajánlom a Mesés ruhák kalandjait, akik nem szeretik a túl sok romantikát, szívesen olvasnak szívfacsaró történeteket.... no és persze a divat szerelmeseinek.
 |
| Isabel Wolff |
Kiadó: Sanoma
Eredeti cím: A
Vintage Affair
Fordította: Sánta Orsolya
Oldalszám: 432
A boritó nyűgözött le engem is. Még nem kezdtem el olvasni, de bizom benne hogy azért tetszeni fog. A könyv után a ruha a mániám olyan nagy gond nem lehet:-)Zsuzsi
VálaszTörlésA borító és a tartalom alapján én is kicsit romantikusabbnak képzeltem el, de azért még kíváncsi vagyok rá. Marad jövőre :)
VálaszTörlésÉn is a borító miatt vettem majdnem meg minap a céges kiárusításon, de nem tettem mert sokalltam az árát így is :) De akkor talán jobban is jártam, ha neked sem jött be annyira.
VálaszTörlésLányok! Szerintem nincs olyan nőnemű lény, akit hidegen hagyna a könyv borítója, és azoknak akik szeretik a vintage ruhákat, azoknak kész kincs lehet ez a könyv, mert tényleg rengeteg szó esik benne róluk. Engem egyébként a habcsók ruhák fogtak meg a legjobban... még a nevük is sokatmondó! :)
VálaszTörlésHa esetleg olvassátok majd, kíváncsi leszek a ti véleményetekre is.
Ajjjm pedig ilyen szép borítóhoz kijárna egy jó nagy adag romantika is nem? :D
VálaszTörlésigen, én is így gondoltam :D
VálaszTörlésÉrdekes, én nem vártam konkrétan romantikát. igazából semmilyen elvárásom nem volt a könyvvel kapcsolatban.:) És így teljesen kedvenc lett:)
VálaszTörlésHát, én azért számítottam némi romantikára, de itt nem csak ennek a hiánya volt a problémám....
VálaszTörlésEgyébként én is mindig jobban jártam, amikor elvárások nélkül kezdtem el olvasni egy könyvet.:)
Gyerekruhák tervezésével foglalkozom, így minden érdekel ami ruha, a regényeket pedig imádom..... :) Pár hete már szemezek a könyvvel, ma valszeg meg is veszem. :) Olvastam belőle részletet, tetszett, a csöpögős romantika pedig nem kötelező elem. Sőt, nekem üdítő ha inkább emberi kapcsolatokról és emberek és ruhák kapcsolatáról olvashatok ;)
VálaszTörlésBocsi, az előző hozzászólásomba olyan is belekerült, ami nem ehhez a bejegyzéshez tartozik.:)
VálaszTörlésSzóval
Ha ruhákkal foglalkozol, akkor biztos, hogy kedvenc lesz a könyv, nekem is nagyon tetszettek a ruhákról, azok beszerzéséről és az árverésekről szóló részek.
Nem titok, hogy szeretem a romantikát az olvasmányaimból is látszik, de tévedés ne essék, én sem a csöpögős romantikáért rajongok, hanem a szépen kidolgozott és felépített kapcsolatokról szóló történetekért, amit ebben a könyvben nem találtam meg. Mint írtam, nekem inkább azzal volt bajom, hogy a történet sok szálon futott, és mindegyik hangsúlyosan szerepelt.... ha csak az egyik szálat ejtette volna az írónő, sokkal jobb lehetett volna a könyv.
De ez csak az én egyéni véleményem.:)
Ma hajnalban fejeztem be végülis, mert nőnapra megkaptam párom apukájától. :) :)
VálaszTörlés...hát igen, tetszett, bevallom. :) Én nagy vintage rajongó vagyok, új, fast fashion ruhadarabokat nagyon nagyon ritkán veszek.
Nekem a romantika elég volt, megható volt az idős hölggyel való barátkozás (hasonló szitukban szokott részem lenni nekem is....szeretem az idős, okos, kedves embereket). A francia és angol helyszínek bedobása tuti siker, jó volt ott lenni lélekben ahol Phoebe. Ezek nagyon tetszettek. A szüret, az árverés, a londoni tűzijáték, a hosszú vonatozás.
Megmondom mi nem tetszett benne. Hogy annyira hatásvadász és kiszámítható volt, hogy talán emiatt nem élveztem annyira. Én értem hogy ez egy lektűr, de az hogy minden a könyveb szereplő gazdag jóképű pasi egyből beleszeret a főszereplőbe, és az üzlete a nyitás után 1 nappal már kitermelte (ezt én mondom, szó szerint nem a könyvben volt...) a felvett kölcsönt , annyira sikeres.....hát, nem valószerű. Persze ott a másik oldal, hogy vannak ám problémái, a család, az ex és a legjobb barátnő esete, amik valljuk be mélyebb volumenű dolgok, de azt hiszem nem ezekhez a típusú regényekhez vagyok szokva. És bár szórakoztató volt, a stílus maga nem lett a kedvencem. És igazad van, sok volt a szál, ez tény.
De örülök, hogy visszanéztél és megosztottad a véleményedet velem, illetve velünk és hát úgy látom, hogy volt amiben egyetértettünk :) Köszi, hogy megírtad.:)
VálaszTörlésÓ igazán nincs mit. ;) Nagyon szeretek olvasni, mostanában több regényt fogok, úgy döntöttem. Az utolsó előtti a Pí élete volt, ami teljesen más mint a filmbéli "testvérkéje" (komolyságban, nem történetben). ;-)Így hát nagyon ajánlom mindenkinek, igazi tanító az a könyv. Az író pedig mesteri. ;-)
VálaszTörlésÓ, nálam az a könyv már régóta porosodik a polcon olvasatlanul, most teljesen ráálltam a szórakoztató irodalomra, néha becsúszik egy-két komolyabb olvasmány, mint pl a Öltések közt az idő, de igazán engem a romantikus ponyvák kapcsolnak ki.:)
VálaszTörlésSzórakoztató az is. :) Csak nem romantikus. :)
VálaszTörlés