Elin Hilderbrand: A sziget

A történet két generáció nőtagjairól szól, 

a bennük rejlő érzésekről, titkokról, vágyakról, bizonytalanságról… no meg persze a rejtett szenvedélyekről.

Bridie egy elvált nő, egy igazi anya típus. Két lánya van; Chess és Tate, akik semmiben nem hasonlítanak egymásra. Bridienek a lányai voltak a mindene. Szó nélkül teljesítette minden kívánságukat és ha valami bántotta őket, akkor mindig ott volt nekik lelki támaszként. Bridie nem rég vált el a férjétől és próbált a saját lábára állni. Mindig hű feleség volt és mindig a család volt az első az életében, de ahogy felnőttek a gyerekek egyre boldogtalanabbá vált és a férje is túl elfoglalt volt, hogy kellő figyelmet szenteljen neki. Aztán megismerkedett egy férfival, aki segítségével újra nőnek érezhette magát. A magányossága és a céltalansága huss... pillanatok alatt elszállt, de persze túl szép is lenne, ha minden tökéletes lenne...

Aztán itt van nekünk Chess, Bridie idősebb lánya, aki mindenki nagy megdöbbenésére az esküvője előtt pár nappal szakít a vőlegényével, aki nem sokkal később sziklamászás közben halálos balesetet szenved. Chess úgy gondolja, hogy a volt vőlegénye halála nem baleset volt, hanem öngyilkosság, ami miatt bűntudat gyötri, és mély depresszióba esik. Anyja kezdeményezése, miszerint töltsenek el egy hónapot Tuckernuckba, azon a gyönyörű szigeten, ahol a család ősi tengerparti háza áll, ebben a helyzetben rendkívül jó ötletnek bizonyult. Bridie bízik benne, hogy a sziget gyógyító hatással lesz a lányára és az együtt eltöltött idő is közelebb hozza őket egymáshoz.

Chess sérült lelkének ápolására segítségként Bridie elhívja testvérét Indiát is a szigetre, aki még mindig nem heverte ki a férje öngyilkosságát, hiába történt mindaz 15 évvel ezelőtt. Bridge abban bízik, hogy talán a nővére jobban a segítségére lehet a lányának, hiszen ő is hasonló tragédián esett át annak idején. India egyébként egy művészeti iskolában tanít, ahol nemrég megismerkedett egy fiatal hallgatóval, aki miután lefestette őt mesztelenül, erotikus képzelgései támadtak a lány iránt és viszont. Ezek az érzések felkavarták őt, és ezeknek az érzéseknek következményi voltak. Így Inida jobbnak látta, ha egy kis időre kivonja magát a forgalomból és örömmel fogadta el húga meghívását.

És itt van még nekünk Tate, Bridie kisebbik lánya, aki  régóta vágyik már vissza a szigetre, ezért is csatlakozik rögtön a családhoz. Tate sikeres számítógépguru, aki harminc éves kora ellenére még mindig érzelmileg nem léptett túl a tinédzser koron. Mély nyomott hagyott benne, hogy a nővére árnyékában kellett felnőnie, aki mindig is szebb és népszerűbb volt nála. Most, hogy visszajöttek a szigetre, és Tate újra találkozik a 10 évvel ezelőtti szerelmével, aki a családi ház karbantartását végezte az ő távollétükben, újra feltörnek benne a régmúlt érzései, és egyúttal gyerekes féltékenység gyötri a nővére miatt. Nehezen tudja felnőtt módjára kezelni a dolgokat, nem tudja, hogy hogyan lehetne boldog a nővére árnyékában, de kitartóan próbálkozik.

Négy nő, egy magányos szigeten, egy öreg házban, aminek minden szobája és zuga telis-tele van emlékekkel.  A házon keresztül megelevenedik a család múltja, - amit az olvasó nem kis részletességgel ismerhet meg - és a jelene, amit ugyancsak nem kis izgalommal követhet nyomon.

Az író váltakozó szemszögből és fokozatosan engedte felfedezni az olvasó számára a szereplők titkait és gondolatait, ami rendkívül jó fogás volt a részéről, mivel ez miatt roppant élvezetessé és érdekessé vált a történet. És bár az első 100 oldal után úgy gondoltam, hogy a könyv tempója a kényelmes és a már-már lassú határán lavíroz, az utolsó 100 oldalt mégis egy szuszra kellett elolvasnom, egyszerűen nem bírtam letenni.  Mint már fentebb említettem a szerző nem fukarkodott a szereplők múltjának és családtörténetének a bemutatásával és ha kezdetben egy kicsit sérelmeztem is mindezt, a történet végére beláttam, hogy szükség volt rá, hiszen mindez hozzájárult ahhoz, hogy jobban megértsük és megismerjük ezeket a nőket... a lelküket, az érzéseiket és a motivációikat. Ettől váltak a karakterek igazán gazdaggá.

A négy nő közül Tate és Chess története volt a legromantikusabb számomra, őszintén sajnáltam, hogy Chessé tragédiával végződött. Az ő titkos életérő szóló naplóbejegyzések igazán nagyon izgalmasak voltak  és azzal, hogy ezeket  az író mindig megszakította a következő szereplőről szóló résszel, csak még jobban fokozta az olvasó kíváncsiságát a lány titkát illetően.

Mind a négy nő különböző problémákkal küzdött, és én izgultam értük. Mindegyikért. Végig abban reménykedtem, hogy mindnyájan megtalálják majd a helyes utat, és mivel családtagok voltak, így ennek megfelelően támogatták és bántották egymást, ami néhol nevetést, néhol pedig egy-két könnycseppet csalt az arcomra.
  

Na és hogy mindegyik nő boldogan tért-e haza a szigetről? Azt nem árulhatom el, de azt igen, hogy mielőtt a nyár véget ért a szigeten, régi szerelmek lobbantak lángra, drámai igazságok derültek ki, és új szerelmek láttak napvilágot.

Elin Hilderbrand

Kiadó: Pioneer Books
Eredetí cím: The Island
Fordította: Hollósy Éva
Oldalszám: 400