Gary Chapman – Catherine Palmer: Tavaszi történet

A könyv két szerzőjével kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy Catherine Palme regényírói munkásságért már számos díjat kapott, melyek mellett elnyerte a keresztény íróknak járó legmagasabb elismerést is. Gary Chapman pedig családterapeuta, aki számos bestseller tanácsadó könyv szerzője. Pl. A házasság négy évszaka, vagy a Maradjunk együtt!

A Tavaszi történet egy regénysorozat első kötete, mely története Idill kisvárosában játszódik, ahol egy szorosan összetartó közösséggel és annak egyes tagjaival ismerkedhetünk meg. A történet középpontjában a negyvenes éveik közepén járó házaspár, Brenda és Steve áll. Kettejüknek sikerült egy olyan nyugodt, kiegyensúlyozott családi otthont teremteni, ahol fel tudták nevelni három gyermeküket és ahol boldog házasságban éltek. Ám amikor a felnőtt gyerekeik kirepültek a családi fészekből egy új életszakasz kezdődött el számukra, amely olyan megpróbáltatások elé állította a házasságukat, amire nem számítottak.

Brenda ugyanis nem tud alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. A ház üres, a gyerekek elmentek és ő úgy érzi, hogy most már nincs szükség rá. Anyai feladatai, amiket eddig maximálisan ellátott szinte teljesen megszűntek. A férje a munkájába temetkezik, abban teljesedik ki és jelentős sikereket is ér el benne. Steve nagyon jól érzi magát a saját világában, amiben Brendának nagyon kevés szerep jut. Egyre jobban eltávolodnak, elhidegülnek egymástól, amiért mindketten a másikat hibáztatják. A bajt tetézi, hogy feltűnik egy ezermester férfi, aki Brendát kísértésbe viszi. Mindkettejüknek meg kell küzdeni újra egymásért és a házasságuk fennmaradásáért, ám ez nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt gondolnánk.

Nagyon tetszett, hogy a szerző a házas élet egyes szakaszait az évszakokhoz és azok változásához hasonlította. Én is házasságban élek és ha nehézségeink adódnak a férjemmel, akkor mindig arra gondolok, hogy most biztos egy hullámvölgy legalján lehetünk, ami innen már csak jobb lehet - persze ez nem mindig van így - de, hogy évszakokhoz hasonlítsam a házasságunkat az nekem ez idáig eszembe sem jutott.

 ”Előfordul, hogy a tél kellős közepén találjuk magunkat: kedvtelenek, elidegenedettek és elégedetlenek vagyunk. Máskor úgy érezzük, hogy itt a tavasz, teli reménnyel és várakozással. Olykor a nyár melegében lubickolunk, pihenünk, elengedjük magunkat és élvezzük az életet. De beköszönthet az ősz is, ami bizonytalanságot, érdektelenséget és szorongást hoz magával.”

A Tavaszi történet egy szórakoztató, de mindenek előtt tanulságos történet volt számomra, annak ellenére, hogy a szereplők karakterei elég egyszerűek és a történet vége is kiszámítható volt. A könyv eleje kissé lassan indult, de később már egyre érdekesebbé és izgalmasabbá vált. Tetszett, hogy Steve részéről a megbocsátás nem ment olyan könnyen – mint ahogyan ez a való életben sem menne könnyen senkinek - és hogy bár a házasságuk már elindult a télből a tavasz felé, mégis tisztában voltak azzal, hogy sokat kell még dolgozniuk a kapcsolatuk megerősítésén. Tetszett a nőegylet és az, ahogy ezek a nők egymással és a közösségükkel mennyire lelkiismeretesen és önzetlenül törődtek kár, hogy nálunk nincsenek ilyen közösségek.

Sok szó esett a könyvben a barátságról, imádságról és az őszinteségről Istennel és magunkkal szemben, de ez olyan mennyiségben és formában fordult elő, hogy még épp nem éreztem zavarónak vagy akár prédikáló hangneműnek.

Annak ellenére, hogy én még javában az anyai feladataimnak teszek eleget, mégis együtt tudtam érezni Brendával és pár könnycseppet is elmorzsoltam érte, úgyhogy összességében jó kis könyv volt ez, ami elsősorban a szeretetéről, a megbocsátásról, a házasság alapvető elveiről és nehézségeiről szólt.    

Értékelés: 5/4

Kiadó: Harmat Kiadó      Köszönöm nekik a könyvek!

Eredeti cím: It Happen Every Spring

Fordította: J. Füstös Erika

Oldalszám: 280