Egy fórumon figyeltem fel erre a könyvre, és ahogy lehetőségem adódott, rögtön be is szereztem, amit utólag egyáltalán nem bántam meg!
A könyv elején James Patterson azt írja, hogy a történet egy számára értékes emlékből született, ami kisfia gyermeki bölcsességén alapul, miszerint „A szeretet azt jelenti, hogy sosem szakadhatunk el egymástól”
Jane Margaux egy nyolc éves kislány, akinek a szülei elváltak. Az apja nem sok időt tölt a kislánnyal csakúgy, mint az édesanyja, aki egy híres producer és mindig rettentően elfoglalt. Ilyen családi háttér mellett nem csoda, hogy Jane nagyon magányos így a neki kijáró szeretetet és figyelmet egy képzeletbeli baráttól, Michaeltől kapja meg, akinek pont az a feladata, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek szükségük van rá, a képzeletbeli barátja legyen. :)
De a szabály az szabály és hiába szerette meg Michael a kislányt, a kilencedik születésnapján muszáj volt elhagynia. Igaz megígéri Jane-nek, hogy másnapra mindent el fog felejteni róla, ez azonban mégsem így történt. Aztán 23 év múlva újra találkoznak.....
A történetet Jane és Michael szemszögéből felváltva ismerhetjük meg, amit én nagyon élveztem. A szerelmi történet maga egyszerű és szép, megragadja az ember figyelmét és arra emlékeztet bennünket, hogy néha a váratlan pillanatok a legértékesebbek az életben.
Mivel a könyvet egy olyan állapotomban olvastam, amikor agyilag zokni voltam vagy még most is az vagyok(?) kifejezetten jól esett. Örültem a szellős és rövid fejezeteknek, amelyek tökéletesek voltak arra, hogy „Csak még egy utolsót” felkiáltással két nap alatt elolvassam az egészet. Szerettem a szereplőket; Jane-t, aki rögtön szimpatikus volt a számomra és nemcsak a teltkarcsú alakja miatt, hanem a kedvessége a figyelmessége és a néhol már szívfájdító naivsága miatt is. És Michaelt, akit már néhol zavaróan tökéletesnek éreztem és nemcsak külsőleg, hanem az egész "embert" úgy, ahogy van. Jane anyjától és öntelt barátjától viszont eleinte csak halkan, aztán a történet előrehaladtával már egyre hangosabban kezdtek el sikoltozni az idegeim, de pont ezzel a kibírhatatlan és idegesítő jellemükkel emelték a történet élvezeti értékét. Ha nem lettek volna, hiányoztak volna. Aztán, amikor már azt hittem, hogy tudom, hogy hogy fog végződni a történet, ért egy kis meglepetés, amire egyáltalán nem számítottam.....
Véleményem szerinte a könyv egy nagyon aranyos, jól megírt, szívmelengető mese, egyáltalán nem az a szokványos banális történet. A fülszöveg alapján nem is számítottam semmi komolyra, csupán egy könnyed kikapcsolódásra, amit meg is kaptam tőle. Egyetlen hibája csupán, hogy túl rövid volt.
Érdekesség: A könyvből film is készült, igaz eszközöltek rajta némi változtatásokat, mint például, a Janet játszó színésznő barna és vékony!, Michael pedig a történet elején maga is egy gyermek és nem egy vonzó, harmincas éveiben járó férfi, de izgalomra azért semmi ok, mert ahogy láttam az előzetesből később majd az lesz belőle. A film 2010-es és a trailere itt látható, az imdb-n pedig 6.6 pontot kapott. Az előzetesből ítélve nem hiszem, hogy meg fogom nézni.
Kiadó: Pioneer Books
Eredeti cím: Sundays at Tiffany's
Fordította: Lyrer Ginda
Oldalszám: 246
Hmm, ezt a könyvet eddig nem akartam elolvasni. De most lehet, hogy mégis. ^^
VálaszTörlésÁh a vége happy end, ami Michaelt és Janet illeti, ugye? :)
VálaszTörlésMónika: Nagyon jó könyv, könnyed és vidám, szerintem neked is tetszeni fog. Olyan volt nekem, most ez a könyv, mint egy tejszínhabos sütemény, de nem abból a kemény és zsíros tejszínből :)
VálaszTörlésZsani: igen:)
van már magyarul a film? vagy csak én nem találom?:O
VálaszTörlésÉn úgy tudom, hogy nincs.
VálaszTörlésakkor lehet azért nem találtam,köszi:D
VálaszTörlésMarad a letöltés.:)
VálaszTörlés