Blogturné ~ Natalie Babbitt: Örök kaland

"Valaha, nem is olyan régen, augusztus első hetében, egy szép napon három esemény történt – első ránézésre úgy tűnt, nincs is közöttük kapcsolat.

Pirkadatkor Mae Tuck lóra pattant, és elindult az Odvasfalva határában meghúzódó erdőbe. Mint tízévente mindig, most is azért ment, hogy találkozzon két fiával Miles-szal és Jesse-vel.

Déltájban Winnie Foster – az odvasfalvi erdő az ő családjának a birtoka volt – végül elveztette a türelmét, és úgy döntött: fontolóra veszi a szökést.

Napnyugtakor pedig feltűnt egy idegen a Foster család kapujában. Keresett valakit, de nem árulta el, hogy kicsodát."

Nos, e három, egymástól mondhatni teljesen függetlennek látszó esemény lendíti mozgásba a könyv történetét. Amikor Winnie azon a bizonyos reggelen bemerészkedik a házuk mellett lévő erdőbe, találkozik egy fiatalemberrel Jesse Tuckkal, aki épp egy titkos forrásból iszik. Amikor Winnie is kér egy kortyot a forrásból, akkor a fiú megtagadja tőle, próbálja megmagyarázni a lánynak, hogy miért is nem szabad neki belőle innia, de mivel Winnie elég csökönyös kislány volt, így nem volt mit tenni, a Tuck család kénytelen volt elrabolni őt. De nem kell megijedni, szó sincs arról, hogy bármiféle rossz szándék vezérelte volna őket, csupán csak arról, hogy időt szerettek volna nyerni és közben megértetni Winnie-vel, hogy a halhatatlanság, amit e forrástól kaptak nem áldás, hanem inkább átok. 

Apropó emberrablás. Nos, Tuckék nem azok a tipikus emberrablók voltak, akikre az ember ilyenkor számítani szokott, ők inkább amolyan - hogy is mondjam - igazi bűnbánó emberrablók voltak, akik szívből megszerették a kislányt és a kislánynak sem kellett sok idő, hogy ő is viszont szeresse őket. De ugye tudjátok, hogy minden valamire való mesében, lenni szokott egy gonosz és rettentő veszélyes ember, aki merőben másként látja a dolgokat, mint ahogyan az a nagykönyvben meg vagyon írva. És bizony ez a szereplő ebből a történetből sem hiányozhatott. Sajnos, amikor Tuckék elmesélték Winnie-nek a forrásról szóló történetük titkát, annak egy idegen férfi is a fültanúja volt, aki miatt Winnie-nek bizony hamarosan minden szabályt fel kell majd rúgnia, hogy az újdonsült barátai segítségére siessen.

Be kell valljam, kissé csalódott vagyok, mert, bár a történet varázslatos és elgondolkodtató volt, én mégsem laktam jól vele, szívesen olvastam volna sokkal bővebben és sokkal részletesebben is erről a gyönyörű meséről, amolyan igazi, bő lére eresztett, felnőtteknek szóló verzióban. Persze tudom én, hogy ezt a könyvet az írónő nem az én korosztályomnak szánta, hanem a nálam sokkal fiatalabb olvasókat a 9-10 és ennél idősebb gyerekeket célozta meg vele, akiknek még sikerélményt is adhat e a rövidke, ámde rengeteg megbeszélnivalóval bíró regényecske elolvasása.

A könyv rövidsége persze semmiféle hátrányt nem jelentett a történet nyújtotta varázslatos hangulat szempontjából, hiszen Babbitt fantasztikusan élénk leírásai az első oldalaktól kezdve rabul ejtettek és elvarázsoltak. Az írónő stílusa rendkívül élvezetes volt, melynek segítségével könnyen elképzelhető volt számomra az erdő, az erdő közepén álló fa és a gyökereinél feltörő forrás, a vidéki élet, a szereplők és az a rengeteg béka. A szavakat, amiket és ahogyan használta pedig olyanok voltak, mintha csak festette volna őket a könyv lapjaira.

Meglátásom szerint az írónő nem a szereplőkre és azok külsejére helyezte a hangsúlyt, hanem magára a történetre, a halhatatlanság kérdésére. A szereplők csak statiszták voltak, akik több szemszögből meséltek arról, hogy mit is jelent számukra mindez és hogy hogyan élik meg ezt a csodát.

A könyv olyan meglehetősen komoly és elgondolkodtató témákat feszeget, mint például az élet értelmét és a halál szükségességét, a természet körforgásának okát, az öröklét fogalmát, az emberi kapzsiságot és erkölcstelenséget, egy gyilkosság büntetlenségét(?)…. melyek kapcsán nem gondolom, hogy a történet végén bármiféle konklúziót is le kéne vonnunk, csupán elgondolkodni és elbeszélgetni arról, hogy mi a jó és mi a rossz.

A könyvből egyébként 2002-ben a Disney filmet is készített, amit ez idáig még nem volt alkalmam megnézni, de mivel úgy hallom, hogy mind a szereplők és a mind a történet tekintetében meglehetősen eltér a könyvben megálmodottól, így mielőbb sort szeretnék rá keríteni.

Natalie Babbitt

 

Kiadó: Európa
Eredeti cím: Tuck Everlasting
Fordította: Pap Vera-Ágnes
Oldalszám: 144

Borítómustra

A teljesség igénye nélkül néhány olyan borítót mutatok nektek, mellyel megjelent e csodás könyv szerte a világban.

Nyereményjáték

Te választanád az örök életet, ha tehetnéd?
Összegyűjtöttük nektek néhány könyvszereplő véleményét a halhatatlanságról, életről és halálról. Olyanokét, akiknek szembe kellett nézniük élet és halál közötti választással, vagy akik a maguk bőrén tapasztalták, milyen is az örök kaland.
A Ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, kiktől származnak az öröklétről szóló idézetek. Hogy segítsünk nektek, a szereplők nevének betűit elrejtettük a bejegyzéseinkben.

“A halál része az emberéletnek. Ez vezet minket. Ez formál. Ez őrjít meg. (..) Egyáltalán ember vagy még, ha egyszer nem halsz meg?”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

November 2-a és 7-e között olyan kalandra indul a Blogturné Klub, ami örökké tart majd. Legalábbis az élmény mindenképpen, ugyanis Natalie Babbitt Örök kaland című könyvével indulunk hat állomásos turnéra. Olvashatjátok a kritikáinkat és rengeteg érdekességgel is készülünk, többek között a filmváltozatról is. És természetesen nyereményjáték is lesz, három példányt nyerhettek a könyvből az Európa Kiadó jóvoltából.

11/02. SzAngelika

11/03. Deszy könyvajánlója
11/04. Nem harap a...
11/05. Szilvamag olvas
11/06. Kelly & Lupi olvas
11/07. Dreamworld