2015. máj. 7.

Jessie Burton: A babaház úrnője

A babaház úrnőjét már akkor kinéztem magamnak, amikor még csak a kiadó honlapján volt látható, úgyhogy ahogy előrendelhetővé vált rögtön le is csaptam rá. Bevallom azért kicsit féltem, hogy nem éri majd meg a pénzét, de kár volt az aggodalomért, mert amellett, hogy a külcsín rendkívül kellemes a belbecs sem marad el mögötte.

Időben 1686-ban járunk, főhősünk pedig egy tizennyolc éves fiatal lány, Petronella Oortman, aki azért érkezik Amszterdamba, hogy elfoglalja helyét a dúsgazdag és jóképű kereskedő férje Johannes mellett. Petronella fiatal, kezdetben kicsit félénk, de lelkes feleségnek bizonyul, aki nemcsak akar, de szeretne is eleget tenni házastársi kötelezettségeinek, amire azonban a férje, valami oknál fogva nem tart igényt. Petronella nem tudja mindezt mire vélni, nem érti a férje tartózkodását csakúgy, mint a férfi barátságtalan nővérének viselkedését sem, aki minden jel szerint nem nagyon örül az ő jelenlétének. Miközben Petronella kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között különös dolgok veszik kezdetét egy bizonyos babaház körül, amit a férjétől kapott eljegyzési ajándék gyanánt, és ami nem mellesleg az ő házuk pontos kicsinyített mása. Nella, hogy elterelje figyelmét a mellőzöttségéről beleveti magát a babaház csinosításába és néhány apró dísztárgyat rendel levélben egy miniatűrkészítőtől, melyek kézbesítése után rejtélyes módon még több, a ház belső bútoraira és az ott lakókra a megtévesztésig hasonlító kiegészítők és babafigurák érkeznek. Mindebben a legérdekesebb és egyben a legfélelmetesebb, hogy ezek a bábuk olyan eltitkolt igazságokat mutatnak meg Nellának, amik előbb vagy utóbb valóra válnak. És mindez elég rémisztő tud lenni, főleg akkor, ha az ember nem tudja eldönteni, hogy a miniatűrkészítő figurái jelzik, vagy épp okozzák a házban történt tragédiákat.

Az utóbbi olvasmányaim annyira pörgősek és könnyen fogyaszthatóak voltak, hogy azokat szinte egyhuzamban tudtam elolvasni, melynek köszönhetően hangulatügyileg egyikük sem telepedett rám és tett mély benyomást, de ez… ez a könyv, ez más volt. Itt a történet a kötet első két harmadában olyan szépen, mondhatni kínzó lassúsággal hömpölygött, hogy azt öröm volt olvasni. Gyönyörűen építette fel az írónő a regényt, melynek az eleje meglepő mód nekem jobban tetszett (a lassúsága ellenére is vagy épp az miatt), mint a vége, ahol már az események alakulása gyorsabb tempóra váltott.
Ahogy a könyv elején Nella belép a Brandt-házba, vele együtt én is egy kívülálló szemén keresztül kezdtem el vizsgálni a családot és csak lassan, fejezetről fejezetre haladva vált nyilvánvalóvá számomra, hogy milyen bonyolult érzelmi viszonyok is kötik össze a ház lakóit. A könyv atmoszférája annyira erős és annyira átható, hogy ha akartam volna sem tudtam volna szabadulni tőle. Ez a kissé nyomasztó és borzongató, semmi jót nem ígérő hangulat már a legelső oldalaktól kezdve fogva tartott és nem eresztett. Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor olvasás közben a zsigereitekben érzitek, hogy itt valami készül, valami rossz közeleg... Nos, valahogy én is így éreztem ezzel a történettel kapcsolatban, de az a fránya kíváncsiság és a szereplőkkel kapcsolatos rengeteg kérdés kíméletlenül a könyv mellett marasztalt.

Petronella Oortman babaháza (Rijksmuseum, 1686-1710 körül)
A regény központi szereplője Nella, maga a történet pedig tulajdonképpen egy dráma, Nella felnőtté válásának a drámája, amit Jessie Burton véleményem szerint eszméletlenül jól írt meg. Rendkívül ügyesen rajzolta meg azt a rejtélyt, ami az egész házat és az ott lakók életét körüllengte. Szinte kézzel fogható volt az a sötét és mindent átfogó titok, ami a könyvben végig felettünk lebegett, és ami a végén aztán kíméletlenül ránk omlott.
Muszáj említést tennem arról is, hogy milyen élethűen ábrázolta a szerző a 17. századi amszterdami életet, ahol nemcsak a nők szerepe volt problematikus, hanem a másságot is teljes mértékben elítélte a társadalom és az emberek pénzhez való viszonya is sokszor már kicsit sem volt egészségesnek mondható.

A szereplők közül a legkiismerhetetlenebb és az igazi rejtély számomra a szigorú és félelmetes Marin - Johannes testvére - volt, aki nemcsak az egész házat igazgatta és vitte a hátán, hanem Johannes üzleti ügyeiben is jelentős mértékben részt vett, ami ebben a korban a nőkre igazán nem volt jellemző. 

"Madame Marinban van valami különleges. Olyan, mint egy csomó, amit mindannyian ki akarunk bogozni."

Egy szó, mint száz, különleges könyv volt ez a számomra. Egyrészt, mert maradandó élményt nyújtott, másrészt mert arra késztetett, hogy minden idegszálammal odafigyeljek rá, mivelhogy egy meglehetősen izgalmas és érdekes történelmi korszakban játszódott, és mert az egészet átitatta a mágikus realizmus, melytől nemcsak izgalmasnak, de érzelmileg is felkavarónak éreztem. És bár tudom, hogy egy kerek és lezárt történettel volt dolgom, mégis maradt némi hiányérzet bennem a végén, ami csakis az én érzékeny lelkemnek volt köszönhető, mely minden könyvtől valami nagy és boldog befejezést vár remél.
Jessie Burton

Nem tudok szó nélkül elmenni a kötet csodás külleme mellett sem, ami szerintem mindenki számára szemet gyönyörködtető. Nagy örömömre keménytáblás, bevarrt könyvjelzővel - imádom – és bársonyos hatású külső fedőborítóval, ezen kívül a szöveg jó tagolású, nincsenek elírások és a betűmérettel sem volt semmi problémám, ráadásul a könyv lapjai is frankón egyben vannak, mely miatt nem törik és szakad az egész... egyszóval remek.

Kiadó: Libri
Eredeti cím: The Miniaturist
Fordította: Farkas Krisztina
Oldalszám: 504 


7 megjegyzés:

  1. Szia! Én csak pár betűt és képeket látok a bejegyzésben, magát a véleményt nem. Vagy csak nálam látszik rosszul?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már máskor is volt ilyen... nem tudom miért, szerintem a blogspot vacakol. Nálam bejön a poszt. Remélem hamarosan megjavul. :(

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Igen, nagyon jó könyv volt, még több ilyet akarok! :)

      Törlés
  3. Én is nemrég végeztem a könyvvel, és valami hiányérzet bennem is maradt, de nem tudom megmagyarázni, miért... talán a miniatűrkészítős vonalat érzem hiányosnak, nagyobb durranásra vártam. Egyébként végig imádtam a könyvet, nagyon tetszik a hangulata, és tetszik, hogy mindent a nők uralnak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem a miniatűrkészítős vonallal nem volt problémám…

      -----------SPOILER-------------

      Az én lelki szemeim előtt ő úgy jelent meg, mintha valami boszorkány-féleség lenne, aki érzi az emberek érzelmeit és ebből adódóan különböző dolgokat tud kikövetkeztetni velük kapcsolatban és ezt közli is velük. Nekem tetszett, hogy nem derült ki pontosan, hogy ki is ő valójában, hogy titkolta a kilétét, ami érthető volt, hiszen lehet máglyára is vetették volna ez miatt. Szóval nekem ez a titokzatosság simán belefért a mágikus realizmus címszóba. :)

      ------------SPOILER VÉGE-----------

      ... a vége viszont sok kérdést vetett fel bennem, annak ellenére, hogy majd minden titok napvilágot látott. Sajnálom, hogy semmi biztos információt nem kaptam arról, hogy Nella hogyan folytatja majd tovább az életét, boldogságban vagy kirekesztettként és hogy a ház többi új és régi lakójának is mi lesz a sorsa… Szóval nálam inkább ez okozta a hiányérzetet.
      Én is nagyon szerettem ezt a könyvet és az erős hangulatát, nem sok Amszterdamban játszódó regényt olvastam eddig, főleg olyat nem, ami ebben a korban játszódik - a Tulipánláz volt az egyetlen, ami nagyon tetszett és szerintem, ha szereted ezt a helyet és korszakot, akkor te is tetszeni fog.:)

      Törlés
  4. Nem tudom, elnyelte-e a blogger a kommentemet vagy mi, de szerencsére kikontrolcéztem előtte, szóval ha ez van, akkor bemásolom:

    Igazából

    KIS SPOILER
    arra számítottam, hogy nagyobb szerepe lesz a babaháznak a történetben. Vagyis ez most hülyén hangzik, mert elég nagy szerepe volt, csak vártam valami durranásra, de nem tudom, miért :)
    Amit te írtál, azzal kapcsolatban, engem nem zavart, hogy nyitott a vége, viszont a sok-sok tragédia után nem tudok hinni abban, hogy pozitívan alakul a szereplők sorsa a továbbiakban.

    VálaszTörlés