2011. márc. 7.

Anne Fortine: Júlia

Erre a könyvre még a megjelenése előtt figyeltem fel a kiadó honlapján, történt mindez akkor, amikor valami jó kis romantikus regényre vágytam. Aztán amikor már ténylegesen is a kezemben tarthattam, kutakodtam egy kicsit a neten és úgy láttam, hogy a hazai vélemények sajnos nem túl pozitívak. Na, gondoltam magamban, most lehet, hogy jól bevásároltam ezzel a könyvvel és félre is tettem, de nemrég ismét felfigyeltem rá, és úgy döntöttem, hogy nem halogatom tovább az elolvasását.

A történetet röviden nem tudnám leírni és nem is nagyon szeretném, mert annyira szövevényes és bonyolult, hogy félek belezavarodnék, meg ugye gondolni kell azokra is, akik szeretik a meglepetéseket úgyhogy ennek fényében csupán néhány apró, de mégis fontos információt osztok meg veletek, olyanokat, amikből majd később a cselekmény kibontakozik.

Amikor a 25 éves Julie Jacobs nagynénje meghal, örökségül egy levelet kap, benne egy páncéldoboz kulcsával. Ez a kulcs az édesanyjáé volt, akit egy autóbaleset során veszített el  ikertestvérével együtt, még kisgyermek korában. Ahhoz, hogy Julie megtudja, hogy mit rejt a páncéldoboz Spanyolországba kell utaznia. Hiába árulja el  nagynénje a búcsú levelében, hogy Julie eredeti neve Giuletta Tolomei, mégis csak Sienaban tett nyomozása alkalmával derül fény arra, hogy milyen kapcsolatban is van ő az eredeti Giulettával, aki Shakespeare Rómeó és Júliájának ihletője. Spanyolországba történő utazásával pedig olyan izgalmas kalandokba bonyolódik, melyek örökre megváltoztatják majd az életét.

A történet két szálon fut. Az egyik a jelenben, a másik az 1340-es években játszódik. Az ötlet, melyban az író összekapcsolja két nő életét, ami különböző évszázadokban játszódik nagyon tetszett. Csak a könyv végére tudtam eldönteni igazából, hogy melyik történetet kedveltem meg jobban, és hát a középkorban játszódó vitte el a pálmát. Sőt, (súgva mondom) de azt hiszem, hogy ez a Rómeó és Júlia verzió jobban is tetszett, mint amit Shakespeare maga írt. Valahogy úgy éreztem, mintha ebben a kötetben a múltbéli történet cselekménye és a szereplők karaktere jobban kidolgozott lett volna, mint a jelenben játszódó részek. Egyébként lenyűgöző volt a könyv részletessége, magról a városról, annak nevezetességeiről, a város kis utcáiról, a spanyol emberekről, azok temperamentumáról és szokásairól szóló leírások.

Hogy akkor mégis miért kapott három és fél pontot, amit inkább négy alának mondanék?

Mert olvasás közben úgy éreztem magam, mint egy hullámvasútban. Egyszer elkapott a könyv lendülete és sehogy sem engedett, aztán hirtelen alábbhagyott, és azt vettem észre, hogy a gondolataim elkalandoztak. Ezek az elkalandozások főleg a jelen kori eseményeknél voltak gyakoriak. Nem tetszett Julie karaktere, aki huszonöt éves létére tizennyolc éves fejjel gondolkodott, és a könyv végével sem voltam igazán kibékülve, én egy kicsit elnyújtottnak éreztem. 
A leendő olvasóknak pedig azt ajánlom, hogy a könnyebb tájékozódás kedvéért, írjanak jegyzetet, melyben a város egyes helyszíneihez tartozó fontosabb eseményeket, vagy a szereplők őseit és azok házasságait is nyomon követhetik majd. Egyébként nagy kár, hogy alapból nem volt a könyvhöz egy ilyen kis útmutató mellékelve, sokat segített volna a tájékozódásban.:)
Sajnos már csak miután elolvastam a regényt, bukkantam rá erre az oldalra, ami nagyban megkönnyítette volna a dolgomat Siena nevezetességeivel kapcsolatban.

Mindenesetre, aki kedveli Rómeó és Júlia történetét és még Olaszországba is szerelmes, azoknak mindenképp ajánlom ezt a könyvet. :)

Értékelés:




Kiadó: Gabó Könyvkiadó 
Eredeti cím: Juliet
Fordította: Módos Magdolna
Oldalak száma: 528



2 megjegyzés:

  1. Többen is írták már erről a könyvről, amit te is, hogy nem tudta maximálisan lekötni őket.
    Én nagyon kíváncsi vagyok rá ettől függetlenül, főleg Maxwell Ó, Júliája után, most úgy is lendületben vagyok. ;o)

    VálaszTörlés
  2. Hát a tavalyi évben elég sok Júliás könyv került a piacra, lehet válogatni. Nekem ez az első közülük.:)

    VálaszTörlés