Erre a könyvre Csenga révén figyeltem fel és a fülszöveg elolvasása után nyomban be is szereztem. Egy kis ideig még pihentettem a polcomon, de nemrég kézbe vettem és egyáltalán nem bántam meg.
Egy fiatal dán lány Párizsban meglátja egy francia festő képét. A festmény olyan elementáris hatást gyakorol rá, hogy köszönetképpen küld egy képeslapot a festőnek. Ez a kezdete az egyre érzékibbé váló levelezésnek, mely egyben kifinomult játék is két szenvedélyes ember között. A játék a tűzzel kezd egyre veszélyesebbé válni, s egy napon már nincs visszaút: megbeszélik, hogy találkoznak.
A könyvben kezdetben az udvarias, baráti hangvitelű üzenetek, egymást követve alakulnak át szerelmes, erotikus majd egyre követelődzőbb levelekké. A szereplők a kapcsolatuk 19 hónapja alatt fokozatosan megnyílnak egymás előtt, megosszák a gondolataikat, érzéseiket, majd mesélnek saját gyerekkorukról, utazásaikról és szó esik közöttük a művészetről is. Minden levelükben érezni lehet a vágyakozást, amely napról napra csak nő bennük. Meglátásom szerint a kapcsolatukban Delphine vonzódása erősebb volt a férfiénál, akinek a magatartását, főleg a könyv vége felé visszafogottabbnak és kimértebbnek éreztem - amire egyébként a történet végén magyarázatot is kaptam -, mintha Luc egy idő után már csak az árral sodródott volna.
Mi tagadás szerelmi fantáziálásuk gátlás nélküli fogalmazása arcpirító volt a számomra. Szexuális képzelgéseiket olvasva, olyan érzésem volt, mintha a papírra írtakat, a valóságban is átélték volna. Minden egyes levelük olvasásánál emlékeztetnem kellett magam arra, hogy ezek az emberek mégcsak nem is találkoztak egymással és mégis úgy tudnak egymással levelezni (beszélgetni), mintha már évek óta tartana kettőjük között a szerelmi viszony. Delphine és Luc kapcsolata egy plátói szerelem volt, amely csak levelezésekből állt, mégis egy olyan szerelmespár képzetét keltették bennem, akik már évek óta együtt éltek.
Hogy mi fogott meg a könyvben? Nagyon tetszett, hogy a történetet levél formájában olvashattam. Teljesen elvarázsolt és magával sodort a szereplők szenvedélye és a történet izgalma, egyszerűen nem tudtam letenni, mert mindig kíváncsi voltam, hogy vajon mi áll majd a következő üzenetben. És azok a levelek olyan gyönyörűek voltak...
A könyvről szóló hozzászólásokban a végével kapcsolatban több helyen is azt olvastam, hogy "erre nem számítottam" és a "fal adja a másokat"... Csatlakozom az előttem szólókhoz, tényleg döbbenet volt!
A könyvről szóló hozzászólásokban a végével kapcsolatban több helyen is azt olvastam, hogy "erre nem számítottam" és a "fal adja a másokat"... Csatlakozom az előttem szólókhoz, tényleg döbbenet volt!
Értékelés: 5/5
Kiadó: Polár
Eredeti cím: Prioritaire
Fordította: Kertész Judit
Oldalak száma: 184