Igazából nem is erről
a könyvről szóló bejegyzésemet szántam az év utolsó könyves posztjának…. igazából nem is akartam írni erről a könyvről, de mivel nem tudom magamban
tartani az elragadtatásomat és a lelkesedésemet iránta, így muszáj kiírnom magamból.
Megpróbálom visszafogni magam és igyekszem nem teleszórni a mondataimat olyan
túlzó jelzőkkel, mint például, hogy ez az év
legjobb könyve a számomra, vagy
hogy
hihetetlenül elvarázsolt, és hogy kissé
merész, de
rendkívül jól sikerült
egy történet ez, és ha még kiscsaj lennék, akkor sikítva és a hajamat tépve
várnám a következő rész megjelenését (de nagylány révén már tudok magamon
uralkodni) …. Szóval ha esetleg mégis becsúszna egy két ilyen mondat, akkor azt
légyszi nézzétek el nekem.
Ez nem az a Hamupipőkés történet, amiben a galambok válogatják kis a hamuból a kölest és a jó tündér segít Hamupipőkének a bálba
eljutni. Ez a történet a jövőben játszódik, Ázsiában, ahol a holdlakókkal folytatott
háború a küszöbön áll, az emberek a csuklójukba ültetett chippel azonosítják
magukat, robotokkal beszélgetnek, és rettegnek, hogy elkapják a kék láz nevű
halálos kórt. No, de nem akarok
senkit elrettenteni, ellenkezőleg! A tündérmesék kedvelői ne tartsanak attól,
hogy esetleg csak elszórtan, hányaveti módon tartalmazza a történet a
klasszikus mese kulcsfontosságú elemeit. Meg lehet nyugodni, és a Hamupipőke
rajongók is kezdhetik dörzsölni a tenyerüket, mert bizony megvannak a jól ismert alappillérek; egy zsémbes és szívtelen mostoha a két lányával – melyek közül
csak az egyik idióta -, egy báli ruha a hozzá tartozó bállal, egy narancssárga
valami, ami nem tök és nem is repül, de a rendeltetésének megfelelően elviszi
Cindert majd a bálba, és természetesen ott van az a bizonyos, az a szívdöglesztően jóképű herceg is.
De hogy végre valami kézzel foghatót is mondjak a
történetről…
A helyszín Új Peking, 126 évvel a IV. világháború után. Linh
Cinder egy kiborg, azaz részben ember részben robot. Erről a rendellenességéről
csak nagyon kevesen tudnak, ugyanis a kiborgokat a társadalom másodrendű állampolgároknak tekinti. Cinder élete ennek megfelelően zajlik, gyakorlatilag
rabszolgaként tartja maga mellett a mostohája. Megélhetési forrás a
számára, mivel őt tartják a legjobb műszerésznek Új Pekingben. Egy véletlen találkozása a lánynak Kai herceggel azonban mindet megváltoztat, fantasztikus és izgalmas
események sorozatát indítja el.
Ugye azt hinné az ember, hogy a jövőben az orvostudomány
minden betegséget meg tud majd gyógyítani. Hát ez kérem nem így van. Új
Pekingben egy halálos pestit üti fel a fejét, amit ha valaki elkap, menthetetlenül belehal. Rengeteg orvos dolgozik az ellenszer kidolgozásán,
segítségükre a kiborgok vannak, akik kvázi (másodrendű állampolgárok révén ugye)
tökéletes tesztalanyként funkcionálnak. Cinder is bekerül a palotába, ebbe a
bizonyos tesztcsapatba - hála mostohájának -, ahol olyan információkat
tud meg magáról egy hóbortos doktor segítségével, amire egyáltalán nem volt felkészülve. A palotában töltött idő
alatt Kai és Cinder bimbózó románca is fejlődésnek indul, de hogy mégse legyen
annyira tündéri ez a tündérmese a holdbéli királynő is a Földre érkezik, hogy különleges képességével elbájolja a herceget és meghódítsa az egész világot.
Hát igen. Ez egy teljesen új, futurisztikus beállítású mese régi köntösbe bújtatva, amely koncepció nálam teljesen telibe talált. Érdekes és izgalmas volt, a karakterek
pedig fantasztikusak, csakúgy, mint a leheletfinom romantika, melyet rettentő érzékenynek és törékenynek éreztem. És hát ki más is lehetett volna a kedvenc szereplőm, mint Cinder, a bátor és független, a találékony és makacs lány, aki ahelyett, hogy nyálcsorgatva ráugrott volna a hercegre - aki minden kétséget kizáróan érdeklődést
mutatott iránta -, inkább mindent megtett annak érdekében, hogy távol tartsa
magát tőle, hiszen tisztában volt a társadalmi megbélyegzésével. Egy igazi hős volt, aki nem törődve magával küzdött a barátaiért
és mindent megtett, hogy megállítsa a közelgő katasztrófát. Mindezt úgy, hogy
közben végig tudta, hogy a „mássága” felfedésével csalódást fog okozni hercegének és még nevetség tárgyává is válik majd a szemében. Egyszóval
kivételes személyiség volt ő, egy csodálatos főszereplő.
Aztán ott voltak a Cindert támogató karakterek, Iko, aki egy
android volt, ragyogó humorérzékkel és szokatlan egyéniséggel, Peony, Cinder
fiatalabb mostohatestvére, aki egyben az egyetlen barátja is volt, és végül a
titokzatos és kissé hóbortos Dr. Erland.
Számomra abban rejlett a könyv varázsa, hogy el tudta érni nálam az írónő, hogy érzelmileg is kapcsolódjak a szereplőkhöz. Amikor Cinder csalódottságot, félelmet és fájdalmat érzett, én is azt éreztem, és amikor a herceg tehetetlen és tanácstalan volt az ország jövőjével kapcsolatban, akkor én sem voltam okosabb nála. Általában, és ugye jó esetben a könyvek
különböző érzéseket váltanak ki az olvasókból. Nos itt nálam ezekhez az érzésekhez nem kevés indulat is társult, például simán le tudtam volna üvölteni Cinder mostohájának a haját a fejéről,
amikor folyamatosan alázta verbálisan azt a szegény lányt. Vagy a Hold királynőt, amikor alantas trükkjeire és csalásaira fény derült. Ő aztán igazán valós veszélyt jelentett mindenki számára a könyvben, egy velejéig gonosz, hideg és könyörtelen uralkodó volt.
Szóval nem is tudom, hogy ezek után mit is mondhatnék összegzésként. Egy nagyon erős kezdésnek érzem ezt a regényt, kíváncsi vagyok és egyben félek is attól, hogy hogyan tudja majd ezt a színvonalat tovább vinni vagy akár tartani még 3 részen keresztül az írónő. És annak ellenére, hogy kiszámítható volt egy-két dolog a történetben, egyáltalán nem éreztem zavarónak vagy hátránynak, mert úgy csűrte csavarta az író a cselekményt, hogy az teljesen levett a lábamról és még a regény vége is tartogatott némi meglepetést a számomra.
Máshol ilyen borítókkal jelent meg a könyv
Info a további részekről:
A második rész (Scarlet) a Piroska és a farkas, a harmadik (Cress) Rapunzel, a negyedik (Winter) pedig a Hófehérke és a hét törpe meséjén alapul majd. Mindegyiket kíváncsian várom!
Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: Cinder - (Lunar Chronicles 1.)
Fordította: Bujdosó István
Oldalszám: 432