Szenteste - A szeretet ünnepe (vál. és szerk.: Hunyadi Csaba Zsolt)

Immár tényleg itt kopogtat az ablakunkon a karácsony, mindenki lázasan és izgatottan készülődik a Szentestére (a pontosítás kedvéért én lázasan a gyermekeim izgatottan), de ha a nagy rohanásban megkérdezné tőlem valaki, hogy nekem mi jut az eszembe legelőször erről az ünnepről, azt válaszolnám, hogy .......hát először is a szeretet, a gyertyák, a hóesés, a halászlé, a bejgli, a csengettyűszó, a gyerekkorom, a szüleim…..

A karácsony ünnepe, és annak családiassága szerintem mindenki számára nagyon fontos.

Hogy lelkileg is rá tudjak hangolódni az ünnepre, és ne csak a főzésen, takarításon és az ajándékok szortírozásán és becsomagolásán járjon az agyam, elővettem ezt a gyönyörű kék könyvecskét, melyben különböző karácsonyi elbeszélések és versek találhatóak. A könyvben olvasható műveket Hunyadi Csaba Zsolt szerkesztette és válogatta egy csokorba, ami szerintem nagyon jól sikerült, a benne található valamennyi mű elnyerte a tetszésemet.

A könyv nem túl nagy, de olyan szívszorító és felemelő történetek olvashatóak benne, hogy azoktól szem nem marad szárazon. Kedvencem mind közül Cyprán (Andor József): Az embergyűlölő című elbeszélése, amely hangulata engem a kis gyufaárus lány meséjére emlékeztetett, igaz ennek a történetnek szerencsére nem lett olyan szomorú vége. A történet két kitaszított emberről szól, az egyikük egy szegény, szerencsétlen gyermek, míg a másik egy gazdag, de mégis boldogtalan, kérges szívű ember. Találkozásuk mindkettejük életét megváltoztatja.

„….a karácsonyfa fényénél kialszik a gyűlölség, lángra gyúl a szeretet, eloszlik a bánat, föléled az öröm, és mennyei béke költözik a szívekbe.”

A kötetben olyan az ünnepet magasztaló versek és elbeszélések találhatóak, melyek olyan emberekről szólnak, akik szegénységben és boldogtalanságban töltik a karácsonyt, de ennek ellenére ez a gyönyörű ünnep mégis meg tudta mutatni számukra a maga fényét és pompáját.

A könyvecskében 9 történet és 10 ünnepi vers olvasható felváltva. Olyan írók munkáit találhatjuk meg benne, mint Krúdy Gyula, Feleki Sándor, Várnai Zseni, Sánta Ferenc, József Attila, Sinkó Ferenc, Ady Endre, Cséplő Ferenc, Juhász Gyula, Cyprián (Andor József), Péczely József, Kosztolányi Dezső, Arany János, Krúdy Gyula, Reviczky Gyula, Móra Ferenc. Pete László Miklós

A könyv az ezüst lapszélekkel és a kék betűkkel csodaszép, nagyon igényes kiadvány!

Végezetül pedig egy, a könyvben olvasható verset szeretnék veletek is megosztani és ezzel együtt kellemes ünnepeket kívánni mindenkinek!

Pete László Miklós:

Szenteste

Láthatatlan védőernyő 

Feszül a világ felett, 

Visszakerül jogaiba 

A hatalmas Szeretet. 

Szent Karácsony ünnepe, 

Kicsi szoba melege, 

Örömünkön, 

Ünnepünkön 

Őrködik 

Isten keze. 

Fényes, tiszta fenyőillat 

Lengi be a kis szobát, 

Szeretetben gyűlik össze 

Alatta a kis család. 

Szent karácsony eljöhet, 

Közénk bátran leülhet, 

Köztünk ülnek mosolyogva 

Hit, 

Remény 

És szeretet. 

Hogyha egyszer jobb világra 

Nyílik az Ember szeme, 

Talán minden szép estének 

Karácsony lesz a neve. 

Szeretet, hit, ész, erő, 

Az lesz majd a szép idő, 

Talán dédunokáinknak 

Ilyet hozhat 

A Jövő. 

Ha majd egyszer rájöhetnénk, 

Hogy a világ még kerek, 

Szent békében élhetnének 

Mindenhol az emberek, 

Hitét hittel élheti, 

Egymást megbecsülheti; 

Jézus szava 

Ezt kétezer esztendeje 

Hirdeti.

Értékelés: 5/5
Kiadó: Lazi
Oldalszám: 119
Ár: 2200.-

Tovább olvasom...

Kathleen E. Woodiwiss: Örökké

Nincs nagy tapasztalatom a lovag korban játszódó történelmi romantikus regényekkel kapcsolatban, igazán nem is rajongok értük. Az utolsó könyvem, ami ebben az időben játszódott az Amanda Quick-től Az emésztő tűz volt, ami nem is igazán fogott meg. Mivel ez a kor nem tartozik a kedvenceim közé így háttérbe szorultak az ilyen illetve az ehhez hasonló olvasmányaim.

A történelmi romantikus regények kapcsán Kathleen E. Woodiwiss nevével már sok helyen találkoztam. Műfajteremtőként tartják számon az 1972-ben megjelent Láng és a liliom című történelmi, kosztümös „fűzőszaggatós” (ezt a szót Lobonál olvastam az írónő egyik könyve kapcsán és nagyon megtetszett, és nem utolsó sorban igen találónak is érzem) regénye miatt. Az Örökké című könyve az írónőnek az utolsó regénye, nekem viszont az első, amit tőle olvastam.

A helyszín a XII. századi Anglia. Főhősnők Lady Abrielle egy szép és jól nevelt hölgy, akit minden férfi feleségül kíván venni, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy mostohaapját - a keresztes háborúban folytatott bátor helytállása miatt - a király mégsem részesíti jutalomban. Abrielle családja nehéz anyagi helyzetben van, vagyoni helyzetük változását a királytól remélték, de mivel ő nem tüntette ki figyelmével Abrielle mostohaapját, így neki – hozomány híján - semmi esélye nincs megfelelő kérőt találni. Nincs más választása, szembe kell néznie boldogtalan jövőjével és férjhez kell menni az egyetlen emberhez, aki megkérte a kezét, Lord Desmondhoz. Leendő férje bár nagy vagyonnal rendelkezik, de egy kegyetlen, visszataszító, gerinctelen és a szóbeszéd szerint még gyilkos is, melyeknek Abrielle mind tudatában is van, de még sincs más lehetősége, minthogy igent mondjon neki. Amikor találkozik Raven-nel a skót nagykövettel, minden megváltozik. A férfi állandó figyelme, egy lopott csók, és egy szörnyű baleset megváltoztatja Abrielle vagyoni helyzetét, és vele együtt a további életét is.

   

Eleinte nem tudtam magam beleélni a történetbe, úgy gondoltam, hogy egy ömlengős, unalmas és sablonos regénnyel lesz dolgom. Azonban a cselekményben bekövetkezett első meglepő fordulat után jobban kezdtem élvezni a könyvet, ami a regény végéig csak fokozódott. Igaz, hogy a hősnőt többször fejbe szerettem volna vágni, képzelt tévhitei miatt - melyet a főhősről alkotott - és önfejű makacssága miatt is, melyeket figyelembe véve találtam igazán bosszantónak a karakterét. Abrielle teljesen félreértelmezte Raven közeledését, egyáltalán nem látta vagy nem akarta látni(?) bátor hősünk tiszta szándékait, melyek önzetlen és őszinte szerelméből fakadtak.

Hősünkről főként csak jót tudok mondani, testben és lélekben egyaránt tökéletes, bátor, szép, délceg és becsületes. Hát kell ennél még több? Ki ne bízna meg egy ilyen férfiban minden feltétel nélkül, akit ráadásul birka türelemmel is áldott meg az ég. Egyetlen hibája(?), hogy nem beszél túl sokat, mert ha csak egy kicsivel is többet szólt volna érzéseiről és azt uram bocsá’,  még a megfelelő időben is tette volna, akkor minden könnyebb lett volna.

Szerencsére a sablonos szerelmi történet és a néhány történelmi utalás mellett sok izgalomban is részem volt: ármánykodás, csalás, árulás, gyilkosság, akció(!), mely véleményem szerint nagyon sokat lendített a könyv élvezeti értékén.

Mindezek fényében nem érzem úgy, hogy Kathleen E. Woodiwiss az én írom lenne, de az is lehet, hogy nem pont a megfelelő könyvével kezdetem. Minden esetre nem adom fel, kíváncsi vagyok még más regényére is.

Kiadó: Lazi

Eredeti cím: Everlasting

Fordította: Chován Hedvig

Oldalszám: 289

Tovább olvasom...

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis

Az első ismert keresztényüldözés  időszámításunk szerint 64-ben Rómában, Nero császár uralkodása idején történt. Ekkor Nero esztelen túlépítkezési lázában elrendeli Róma felgyújtását, hogy egy szebb és dicsőbb várost építhessen helyette, és nem utolsó sorban, hogy a város pusztulása felett ódákat zengjen. Hogy a gyanút magáról elterelje, a keresztényeket vádolja meg a gyújtogatással, akik közül ezrek halnak meg ez miatt, szörnyű kínzások között. A tűz a Circus Maximusból indult és terjedt tovább a város többi részére. Róma három napon keresztül lángokban állt.

A könyvben a történelem és egy szerelmes pár – egy keresztény lány és egy pogány római - története fonódik össze.  A művet olvasva valóban úgy éreztem, hogy életre kel előttem Róma és a keresztény történelem.

Annak ellenére, hogy Róma volt a legnagyobb birodalom az ókorban a maga dicsőségével és gazdagságával, mégis csak egy barbár hely volt. Az emberi jogok nem léteztek, a törvény pedig kegyetlen, szadista és kiszámíthatatlan volt, mivel Nero hozta őket.

 „Mert Nero idejében az ember olyan, mint a pillangó, a kegy napsütésében él, de az első hűvös fuvallattól elpusztul… akár tetszik neki, akár nem!”

Élvezettel olvastam azokat a részeket, ahol a császárkor napi eseményeibe nyerhettünk bepillantást, a részletes korrajz leírás pedig ámulatba ejtett. Szinte magam előtt láttam Rómát, a rabszolgákat, az orgiákat, a gladiátor játékokat és a küzdelmet néző őrjöngő népet csakúgy, mint a város beszennyező korrupciót és Nero határtalan hatalmát. De el kell mondanom azt is, hogy olvasás közben gyakran a szívem majd kiugrott a helyéről a sok izgalomtól, és gyakran elegem lett a sok fájdalomból, meg a nárcista Nero hülyeségeiből. Bizony volt, hogy le kellett tennem a könyvet és egy kis szüneteket kellett tartanom, annyira elviselhetetlen volt olvasnom Nero kegyetlenségeit, de legfőképp a kötet végén található erőszakos jelenetek hagytak bennem nagyon mély nyomot.

A könyv egy szerelmes, szenvedélyes történetként indul, aztán más irányt vesz, és bár mindvégig megmarad benne az erős szerelmi szál, mégis felmerül a kérdés, hogy ki melyik oldalon áll? Miért vállnak oly sokan keresztényé, még akkor is, amikor eszeveszetten üldözi őket Nero?

„ A mi Istenünk az irgalmasság Istene… Ha megállnál a tenger partján, s köveket hajigálnál a vízbe, be tudnád-e temetni velük a tenger mélységét? Bizony mondom neked, Krisztus irgalmassága, olyan, mint a tenger, az emberek bűnei és vétkei pedig eltűnnek benne, mit a kövek a víz mélyében.”

Számomra a kötet legemlékezetesebb karaktere Petronius, akinek sorsa elkerülhetetlen volt, és én ezt végig éreztem, tudtam és rettentően sajnáltam. Nagyon tetszett Vinicius jellemfejlődése, ahogy felfedezi és megtanulja értékelni a keresztény vallást, amelyben jelentős hangsúlyt kap az emberi lélek, a tisztelet az embertársaink iránt és a megbocsátás, ami talán a legnehezebb erény mind közül.

Nem szeretnék nagy szavakat használni a könyvvel kapcsolatban, mivel egyrészt, ezt mindenkinek el kell olvasnia, hogy tudja miről szól,  másrészt pedig úgysem tudnám tökéletesen átadni azokat az érzelmeket, amelyeket a könyv olvasása közben éreztem.  

A történet teljesen magával ragadt és kifacsart, napokig a hatása alatt voltam, úgyhogy úgy gondolom, hogy ez egy nagyszerű könyv. Kötelező olvasmánnyá csak azért nem merném tenni, mert akkor sokan - ismerve a fiatalokat - már csak azért sem olvasnák el.

Egyébként a cím Péter apostol életéből származó legendához kapcsolódik, amit a regényben is olvashatunk.

Értékelés: 5/5

A könyv borítója nagyon tetszik, a regényen gondolkodva többször nézegettem.

Kiadó: Lazi Kiadó 

Eredeti cím: Quo Vadis

Fordította: Mészáros István

Oldalszám: 528

Tovább olvasom...

Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Erdős Renée (eredeti neve: Ehrental Regina, 1879–1956 ) első verseivel a női lélek merész ábrázolójaként mutatkozott be. A kritika várakozásaival ellentétben nem a tartózkodó leányi báj, hanem a nő szerelmi vágyának megéneklésével aratott sikert. Ő volt az, aki nő létére 1902-ben ilyen sorokat mert írni: "Ha küldelek százszor / százszor visszavárlak / Amikor gyűlöllek / akkor is kívánlak". Költészete Ady Endrére is hatást gyakorolt, akárcsak Bródy Sándorra.

A regény hősnője Clarissz bárónő, aki filozófus hajlamú, elkényeztetett és ebből kifolyólag igen szeszélyes természetű ember. Egy napon váratlanul erős vágyat érez a család szolgálatában lévő, titokzatos múltú Szergej iránt, aki mint kiderült már régóta titkon szerelemes volt a bárónőbe. Kettejük vonzalmáról és tragédiájáról szól a történet. A regényben többek között megismerkedhetünk egy hindu táncosnővel is, a törékeny kis Nadaval, akiről kezdetben azt hittem, hogy egy esetleges szerelmi háromszög egyik szereplője lesz majd - de szerencsére tévedtem - és rajta keresztül betekintés nyerhettünk a távol-keleti kultúra egy kis részébe és a misztikum is megjelenik vele együtt a regényben. 

Clarissz bárónőt szülei halála után a nagyszülők nevelték fel, akik minden szeszélyét teljesítették és mindent megengedtek a számára, melynek köszönhetően a bárónő egy gyenge idegzetű, szkeptikus, „lázadó angyallá” cseperedett. Az igazság az volt, hogy félt. Félt, hogy nem találja a célját, sem a maga, sem a mások életében és így lett belőle a nietzscheanus és az Én hitvallója. Clarissz valami tartalmat keresett az életben, valami olyan értéket, amit eddig még nem találta meg. Üresnek és kiégetnek érezte magát. Huszonkét évesen tele kellett volna lennie álmokkal és szenvedéllyel, de benne csak a mélységes megvetés volt a világ iránt. Aztán észrevette Szergejt, akit már gyermekkora óta ismert, hiszen e mellett a férfi mellett nőt fel. Szergej nagyom jóképű, erős, nyugodt, szűkszavú és tekintélyt parancsoló ember volt. És ahogy közelebbi kapcsolatba került a bárónőhöz a nő élete megváltozott. Megismerte a szenvedélyt.

Clarissznak több udvarlója is akadt, akik mind szerelemmel voltak iránta, de ő csak játszott a férfiakkal. Házasság ellenes volt. Úgy vélte, hogy a férfi és a nő között "egyenlőtlen a kötés" mivel különbség van közöttük a szexuális tapasztalatok tekintetében.

Irányítani akart mindenkit és mindent. És persze kíváncsi volt arra, hogy mekkora hatalommal bír Szergej felett. Birtokolni akarta őt, a „szerelmi vazallusának”, a szolgájának, és a játékszerének tekintette a férfit, aki mindezt észre sem vette, hiszen annyira elborította az eszét az a bizonyos rózsaszín köd. Megindító volt olvasni, ahogy küzdött a kapcsolatuk ellen, a bárónő csábítása ellen. De melyik szerelmes férfi tudott volna ellenállni a szerelmének? Hogy Clarissz szerette-e Szergejt? A maga módján szerintem igen, de szerelemmel soha... De ezt mindenki döntse el majd saját maga.

A regény izgalmas volt, fordulatos, és egyben megrázó is, melyet a szerző finoman és hatásosan épített fel. A kötetben egyébként több szereplő párkapcsolatát is megismerhetjük, - Clarissz barátnőjéét és  az unokatestvéreiét - melyek az erkölcstelen szexuális kicsapongások következményeként tragikus véget érnek. 

Számomra élmény volt ez a könyv, nagyon tetszett és sokáig a hatása alatt voltam. Biztos vagyok benne, hogy el fogom olvasni az írónő többi regényét is! 

Érdekesség:

Az írónő egykori lakóháza, az Erdős Renée Ház ma kiállító terem és helytörténeti gyűjteménynek ad otthont.

Értékelés: 4.5/5

Kiadó: Lazi Kiadó

Eredeti cím: Báró Herczfeld Clarisse (regény, 1926)

Oldalszám: 300

Tovább olvasom...

Thomas Hardy: A zöldellő fa alatt

Történetünk egy erdőkkel körülvett idilli kis faluban, Mellstockban játszódik. A helyi közösség oszlopos tagja Reuben Dewy a fuvaros, akinek fia, Dick - ha a szóbeszédnek hinni lehet - rendkívül jóképűnek mondható és nyíltszívű, bár véleményem szerint kissé naiv fiú, udvarolni kezd a falusi közösségbe újonnan érkező gyönyörű szép Fancy tanárnőnek. Főhősnőnk szintén falubéli csak tanulmányai miatt hagyta el Mellstockot. De ugye egy ilyen kis helyen, ritka a szemrevaló fehérnép, gondolom én, mivel nemigen akadt méltó vetélytársa Fancynek, így ebből fakadóan a feltűnő szépség egyszerre több hódolóval is büszkélkedhet. Ott van például a képzett és elegáns lelkész, Arthur, valamint a gazdag birtokos, Mr. Shiner. Ő egyébként a lány apjának teljes támogatását is élvezi. Mindemellett a falu lelkészének, akit nemcsak Fancy szépsége, de az orgonajátéka is elvarázsolt, szándékában áll megszüntetni az egyházi kórus működését, akik mellesleg vonós hangszereken játszanak és határozottan ellenzik az orgona használatát a templomban. Így Fancy megjelenése nemcsak három férfi szívet dobogtat meg egyszerre, hanem még a falubéli férfikórus "lázadását" is előidézi. 

Azért a történet nem annyira csavaros és lendületes, mint azt a tartalma alapján várnánk vagy gondolnánk. Ellenben rendkívül jó leírást kapunk az angol vidéki életről és a falusi emberek szokásaikról. A karakterek élvezetesek voltak, a párbeszédek humorosak, főleg a fiatalok közt elhangzottak. Mégis az elején, míg a szereplők elfoglalták helyüket a történetben, néhol sikerült elbóbiskolnom. A regény szerkezetileg évszakokra oszlik, ez idő alatt dönti el Fancy, hogy ki lesz szíve választottja. Nem mondhatnám, hogy egy határozott vagy akár eléggé állhatatos hej de teremtés volt Fancy, inkább az idegesítőbbek közé sorolnám. Próbál taktikázni, nem tudja, hogy a szívére hallgasson vagy inkább az eszére. Én túl felszínes jellemnek éreztem, de azzal kapcsolatban, hogy kit választ a három hódoló közül, azért sikerült rám ijesztenie.:)

Nem is tudom, hogy inkább szerelmi történet vagy netán komédia e a mű. De talán úgy érzem, hogy mindkettő. Minden esetre a regény nem túl hosszú és elég szórakoztató ahhoz, hogy kellemes kikapcsolódást nyújtson néhány napos nyári délutánra.

A BBC képernyőre is álmodta a művet. Feltétlen megnézem!

Thomas Hardy legelső művei között szerepel A zöldellő fa alatt című regénye, amely számomra is az első könyv volt a szerzőtől. Bár már elég régóta ott porosodik a polcomon az Egy tiszta nő, és szintén régóta szemezgetek a Kék szempár c. könyvével is, mégis valahogy ez a könyve került először a kezembe, talán azért mert azt olvastam, hogy ezen még nem érződik a Hardyra jellemző pesszimizmus. De annak ellenére, hogy én inkább a vidám és romantikus történeteket szeretem jobban a többi regényére is sort kerítek majd.

Értékelés: 5/4

Kiadó: Lazi Kiadó

Eredeti cím: Under the Greenwood Tree

Fordította: Gebula Judit

Oldalszám: 211

Tovább olvasom...