Könyvek, amiket várok #9

Ez egy mindig visszatérő rovat nálam, melyben olyan könyveket osztok meg veletek, amik felkeltették az érdeklődésemet és ebből kifolyólag később, nagy valószínűséggel majd bejegyzést is olvashattok róluk a blogon. Ma három új könyvet hoztam nektek, melyből az első már kapható.

A minap láttam, hogy már kapható a boltokban Diane Haeger újabb regénye, A rivális, ami a fülszöveg alapján igen jól hangzik. Lehet, hogy az írónő neve már sokaknak ismerős A rubingyűrű című könyve kapcsán, amit ezidáig ugyan még nem volt szerencsém elolvasni, de szívem szerint inkább ezzel a könyvével kezdeném az íróval való ismerkedést.

"A FRANCIA TÖRTÉNELEM EGYIK LEGSZEBB ÉS LEGŐSZINTÉBB SZERELMI TÖRTÉNETE

I. Ferenc francia király szemérmetlenül buja, intrikákkal teli udvarának világa egészen más, mint az a csendes, vidéki élet, melyet Diane de Poitiers a néhai férje oldalán megszokott.

Az özvegy, aki még mindig fiatal és gyönyörű, visszatér az udvarba, ahol Anne d’Heilly, a király féltékeny szeretője azonnal harcba száll ellene.

Diane már-már megfutamodna a fúriaként rá támadó nő elől, amikor rátalál az egyetlen emberre, aki megvédi a kegyenccel szemben: a király második fiára, a fiatal Henrik hercegre.

Barátságuk szenvedélyes szerelemmé mélyül. Henriknek az udvar politikai érdekei miatt feleségül kell vennie Medici Katalint, a pápa csúnyácska unokahúgát......"

Ezt olvasva nekem rögtön a Tudork című sorozat jutott az eszembe. 

Angelini Josephine:  Baljós csillagok

"Helen Hamilton tizenhat éven át próbálta eltitkolni, hogy más, mint a többiek, ami igencsak nehéz feladatnak bizonyult egy olyan apró és nyugodt szigeten, mint amilyen Nantucket. A helyzet azonban egyre vészjóslóbbá válik: Helen rémálmokat lát, és amikor felébred, az ágyneműje csupa piszok és por. Az iskolában hallucinációk gyötrik: minduntalan három nő jelenik meg előtte, akiknek szeméből könnyek helyett vér folyik...."

Várható megjelenés: május-június

Horman, Gayle:  Hová tűntél?

(Ha maradnék c. könyv folytatása)

Képzeld el, hogy azt az életed éled, amiről álmodtál. A világ egyik leghíresebb rockzenésze vagy, az újságok címlapon hozzák a képedet, és a lábad előtt hever a világ. Az első lemezed olyan sikeres lett, hogy soha nem lesznek már anyagi gondjaid. A barátnőd nem elég, hogy tehetséges és felkapott filmproducer, de jobban megért téged, mint bárki a világon.

Képzeld el, hogy mindennek ellenére mégsem lehetsz boldog, mert három évvel ezelőtt olyasmi történt, amitől valami meghalt benned.

Várható megjelenés: május-június

Bevallom, nekem a borító nem igazán tetszik

Tovább olvasom...

Richelle Mead: A szukkubusz dala

A történet Georgináról egy átlagosnak mondható, illetve az átlagosnál jóval dögösebb külsővel rendelkező fiatal nőről szól, akiről egyébként nem mellékesen jó tudni, hogy egy szukkubusz. És, hogy mit jelent az, hogy szukkubusz? A szó jelentése "aki aláfekszik", vagyis hiába is próbálnám szépíteni a dolgokat, magyarul úgy is mondhatnám, hogy prostituált.  Georgina azonban nem jókedvében csábítja el a férfiakat és vezeti őket tévútra, hanem egyszerű létszükségletből, mivelhogy az elcsábított áldozatai energiájából tartja magát életben, amit szex közben lop el tőlük.

Georgina csakúgy, mint a halandó emberek; nappal dolgozni jár, éjszaka pedig szórakozni. Munkahelye egy könyvesbolt (mily szimpatikus) és a macskája mellett több barátja is van (egy kisördög és két vámpír), és ha mindez még nem volna elég, Georginanak lehetősége van másokkal ellentétben találkozni kedvenc írójával, és a szexi írón kívül egy másik nagyon szexi férfival. Aki egyébként nem író. Szóval mit mondjak, irigylésre méltó bagázs veszi körbe és figyeli minden mozdulatát. Azonban semmi sem tart örökké, ugyanis Georgina halhatatlan baráti körét egy ismeretlen lény kezdi tizedelni.

Mivel még egy könyvet sem volt szerencsém olvasni az írónőtől, így nem tudtam, hogy mire is számíthatok tőle, de a stílusát figyelembe véve kellemes meglepetésként ért, már az első oldalakon a könyv humora, ami egyáltalán nem volt sablonos, elcsépelt vagy túl közhelyes ahhoz, hogy az hosszabb távon megülje az ember gyomrát.

Mivel egy szukkubusz a könyv főszereplője, így úgy gondoltam, hogy még a fülem is belepirul majd a sok szex- és romantikus jelenetbe - habár a romantikus könyvek nagy rajongójaként már igen edzett vagyok ezen a téren -, azonban meglepetésemre vagy sem, de egyáltalán nem fordult elő sok belőlük. Úgyhogy, aki esetleg eddig még azért nem merte kézbe venni a könyvet, mert attól félt, hogy lángra kaphat olvasás közben – és valljuk be, sok minden kaphat lángra olvasás közben…. én most speciel a könyvre gondoltam…….. szóval, akkor az megnyugodhat, mert nem fog.

Sajnos a szereplők karaktereit nem éreztem teljesen kidolgozottnak, és míg néhányan számomra valóban életre keltek az oldalakon - mint például Georgina és Roman -, addig Georgina halhatatlan barátait igazából csak felületesen ismerhettem meg, akik ráadásul fajukhoz képest nem is voltak kellően gonoszak. Sethnek (a szexi favágó külsejű írónak) pedig szerintem jobb lenne pszichológushoz fordulnia kommunikációs zavarai megszüntetése végett. De ha őszinte akarok lenni, akkor Georgina sem lopta be magát a szívembe. Hogy azért-e, mert miközben épp a halandó főnökével kufircolt egy másik férfi járt a fejében, vagy azért-e, amit a múltban tett a férjével, azt nem tudom……inkább azt mondanám, hogy ez a kettő így együtt nem volt nekem túl szimpatikus.

Alapjába véve a történetet érdekesnek és talán még izgalmasnak is mondanám, főleg az utolsó 100 oldalt, de a könyv első kétharmada számomra elég lassú sodrású volt, bizony voltak részek ahol unatkoztam. Furcsállottam, hogy még a könyv felénél sem tudtam eldönteni, hogy a cselekmény milyen irányba tart…. most valóban kell-e izgulnom ezért az önmegtartóztató szukkubuszért vagy csak engedjem el magam és élvezzem a kellemesen könnyed romantika, enyhe fuvallatát.

Összességében végül is tetszett a könyv, még a gyenge nyomozós szállal együtt is, de igazából csak a mitológiai utalások, a végén lévő erős akciójelenet és a pár oldalas epilógus miatt kapartam össze neki még egy fél csillagot.

Kiadó: Agave

Eredeti cím: Succubus blues

Fordította: Török Krisztina

Oldalszám: 352

Tovább olvasom...

Élménybeszámoló

Hát, ez is megvolt. És hogy milyen volt? Esetleg pontozzam?

Nekem ez volt az első Könyvfesztiválom, úgyhogy sok tapasztalatom nincs a könyvfesztiválozás terén, de igazából maga az elrendezés, a dedikálások, a műsor és a helyszín nagyon tetszett. Meglepően sok moly volt kint a rendezvényen, de a valóságban, az egymás közti kommunikáció nem úgy működött, ahogy azt reméltem, vagy ahogy az az interneten zajlik, mert ott ugye az ember sokkal személytelenebb és könnyebben is elegyedik szóba a másikkal, mint jelen esetben itt. Bevallom kíváncsi voltam, hogy néhány általam kedvelt moly avatárja valójában kit is takart, de amikor odakerült a sor, hogy szinte már csak egy karnyújtásnyira álltam tőlük, - és ezt értsétek a szó szoros értelmében - akkor már rögtön nem tudtam, hogy mit is mondhatnék nekik.

Persze voltak, akikkel jól összemelegedtem és közösen nézelődtünk a könyves standok között, közösen vásároltunk és sokat nevettünk és gonoszkodtunk, de sajnos sok olyan moly is volt, akikkel nem tudtam beszélgetni, pedig szerettem volna.

Természetesen könyveket is vásároltam csecse-becse könyvjelzőkkel. És ha már a könyvjelzőknél tartunk, akkor ezúton is szeretném megköszönni Brena kedvességét és fáradozását, amellyel ezt a kedves ajándékot elkészítette nekem. Nagyon meglepett vele, és mondanom sem kell, hogy hihetetlenül örültem neki.

Végezetül pedig valóban próbáltam, de mégsem tudom szó nélkül hagyni a Könyvmolyképzőt, akik az üzletpolitikájukkal nem igazán lopták be magukat a szívembe….. sőt! Ezen kívül nevetségesnek tartom, hogy egy KÖNYVFESZTIVÁLON csak 20 %-os árengedményt adjanak a kiadók!!! Milyen dolog már ez?

Na de, nem akarom ám én itt végig sápítozni a bejegyzést, mert végül is jól éreztem magam!

Lányok! Örülök, hogy megismerhettelek benneteket és bízom benne, hogy összefutunk még valamikor!

@roni_olvas, @brena, @Sivatagirózsa, @gretty

és a csajok velem is

Tovább olvasom...

Szombati program?

Tovább olvasom...

Jon Courtenay Grimwood: Pusztító angyal

Amikor tavaly megjelent a könyv, már akkor felkeltette az érdeklődésemet , de valahogy mégsem tudtam sort keríteni az elolvasására. De most, hogy láttam, hogy már a sorozat második része is kapható, úgy gondoltam, hogy mindenképp muszáj elolvasnom, mert ha ne adj' isten még tetszeni is fog - amire igen nagy volt az esély a fülszöveget olvasva -, akkor nem is kell rá sokat várnom, mert rögtön a kezembe vehetem a folytatás.

A történet az 1400-as évek Velencéjében játszódik, amit az író igen egyedinek álmodott meg, ugyanis tele van vérfarkasokkal, vámpírokkal, alkimistákkal és boszorkányokkal, no meg természetesen hozzánk hasonló halandó emberekkel. A történet egy titokzatos és különleges képességekkel rendelkező 17 éves gyönyörű fiúról szól, Tychoról - többek között – akiről senki sem tudja, hogy honnan jött, és hogy ki is ő valójában. A dolog pikantériája, hogy még ő maga sem emlékszik a múltjára. De az idő múlásával fokozatosan jutnak eszébe különböző emlékképek és események, és ezzel párhuzamosan ébred rá arra is, hogy ki, illetve, hogy mi is ő.

Velence trónján ebben az időben egy fiatal herceg, IV Marco ül, aki a gyengeelméjűsége miatt kormányzásra alkalmatlan, ezért a város irányítását az anyja és a nagybátyja tarja kézben. Amikor a város bérgyilkosainak vezére Atilo, megtalálja Tychot, - aki különlegességével szinte megbabonázta a mór bérgyilkost, - elhatározza, hogy a tanítványává fogadja és idővel az utódjává képzi.

Mint már az elején említettem az író igen egyedire kreálta Velencét, kellően mocskosra és erőszakosra ahhoz, hogy az olvasó még csak álmában sem kívánkozzon egy ilyen város közelébe. Grimwood az egyes jelenetek részletes leírásával, ami vagy épp egy disznó kibelezését vagy épp egy fiatal nő megnyúzását taglalja, szinte kényezteti azokat az olvasókat, akik szeretik a gyomorfogatóan brutális és véres leírásokat. Persze nem csak ilyenekről olvashatunk kellő részletességgel, hanem például a szereplők ruháiról, magáról a városról és a csatajelenetekről is, de valljuk be, hogy egy ember brutális és kegyetlen meggyilkolása mégiscsak sokkolóbb és érdekesebb?, mint például egy velencei szobor aprólékos leírása.

A történetben igazán négy fő karaktert lehet megkülönböztetni, de mind közül, kétség kívül Tycho volt a legérdekesebb. De ha őszinte akarok lenni, akkor ennek ellenére sem  tudtam megkedvelnem ezt a gyönyörű, angyalarcú fiút, mivel semmi olyat nem tett, vagy mondott, ami miatt a kedvencemmé avanzsálhatott volna. És ha már itt tartunk, hogy akkor ki is volt a kedvenc szereplőm a könyvben, akkor csak tanácstalanul felhúznám a vállam és ezt a kérdést nemes egyszerűséggel passzolnám.

A regény cselekménye igen összetett és szövevényes, az ember azt hinné, hogy a történet hátterében egy egyszerű politikai harc áll, azonban ez tévedés, mert igaz, hogy lassan, de azért a regény végére csak kikristályosodik előttünk, hogy itt nem politikai, mind inkább mágikus hatalmi harcról van szó. Amikor azt írtam, hogy lassan, akkor azt tényleg a szó szoros értelmében értettem, mivel a könyv első felével nem csak a cselekmény bonyolultsága miatt haladtam igen vontatottan, hanem az író különös stílusa sem könnyítette meg a dolgom, sőt!

Na de, hogy mindezek ellenére mégis miért is vagyok kíváncsi a második részre? Mert a könyv hangulata annyira magával ragadó és ez a kitalált világ az összes szereplőjével együtt annyira izgalmas és félelmetes, hogy kíváncsi vagyok a folytatására. És bár nem kedveltem meg Tychot, mégis az ő homályos visszaemlékezései voltak számomra a legjobb részek a történetben. Remélem, hogy a következő részben többet is megtudhatok róla.


A trilógia második része A száműzött angyal címmel jelent meg.


                                                          

Kiadó: Jaffa  

Eredeti cím: The Fallen Blade

Fordította: Szécsi Noémi

Oldalszám: 387                                                                                                                          

Tovább olvasom...

Ágai Ágnes: NEMzedék

Nem tudom, hogy miről vagy kiről jutott ma eszembe Ágai Ágens NEMzedék című könyve, - talán a költészet napjáról?- de ahogy hazaértem az esti sétámból, feltétlen újra akartam olvasni. Bevallom, nem vagyok nagy versolvasó, versmondó meg pláne nem, melynek oka talán az lehet, hogy az iskolában erősen ajánlott volt tagja lenni az irodalmi körnek, melynek hozadéka egy csomó szavalóverseny volt, amiket én mindig elbuktam. Képtelen voltam hiba nélkül végig mondani egy verset. Azt mondják, hogy az idő múlásával csak a jó dolgokra emlékezünk, a rosszakat hajlamosak vagyunk elfelejteni. Valóban.

Anna idején, amikor ezeket a verseket olvastam, annyira felkavarónak, vérpezsdítőnek, lázadónak, energikusnak és egy kicsit provokatívnak éreztem, hogy úgy gondoltam, hogy még a világot is ki tudnám mozdítani a sarkából. Visszagondolva lázadó iskolás éveimre, azt hiszem, hogy baromi nehéz lehetett a szüleimnek.

Igazából Ágai Ágnes összes versét bemásolnám ebből a könyvből, mert annyira, de annyira......
Ezek a versek még ma is megérintenek és felpezsdítenek, pedig már nem vagyok tizenéves..:)

EZ A FELNŐTTKOR KÜSZÖBE.
Nem túl magas,
És elég hosszú a lábunk.
Nemsokára be- és megérünk.
Te is feladod az elveidet,
Bevonulsz állampolgárnak?
De hiszen
Csak addig pofázhatsz,
Amíg közöttünk vagy.
Itt lehet.
Itt érdemes.
Itt hasra esünk előtted,
Mert jó fej vagy,
Mert a MIÉNK vagy,
És sosem fogunk feladni,
És sosem szorítunk ki a padból,
És nem mondjuk rád,
Hogy te nyírtad ki a dirit,
Mert a helyére törsz.
Hová tülekszel?
Átigazolsz a felnőttbe?
Gürizel?

A SZÜLŐK
Szabványmintára készülnek.
Konfekció-szülők.
Szériaszámot viselnek.
Másodállásban szülők.
A te apád is hajszolt?
A te anyád is hisztis?
A te szüleid is
Simára gyalulnának?
A te szüleid is
Stréberek
És beilleszkedők?
Szülői munkaközösségben 
funkcionálnak?
Kikilincselik,
Kiguberálják,
Kitelefonálják,
Hogy továbbjuss?
A te szüleid is
Fáradhatatlanul
Fáradnak érted,
És fáradtak hozzád?
Ha megmakacsolod magad,
Pszichológushoz visznek,
Aki lerajzoltatja veled
Az egymásba fáradt családot?
A CSALódott,
a MEGCSALT CSALádot?
Te előnyös helyzetű
Tanuló vagy?
Eléd havat szórnak,
Ha szánkózni akarsz?
A te apád
Érti a halmazelméletet?
A te anyád
Tud verset elemezni?
Ha betörnél és
Botrányt csinálnál,
Lenne enyhítő körülményed?
Mi a fenét akarsz
Tulajdonképpen?
Tudsz jobbat,
Mint amit ők akarnak?


BENNÜNKET 
MEG AKARNAK OLDANI, 
Mint a lakáskérdést 
Vagy a GAZdasági kérdést. 
Csak KÉRdések vannak 
Válaszok helyett. 
Kérdéseink 
Nekünk is vannak: 
Mi végre 
Élünk a Földön? 
Ki vesz meg egy 
Elhasznált földgolyót? 
Ki lopja vissza 
a tüzet? 
Hová jut, 
Aki honnanból indul?

NÉHA ÜLSZ, ÉS KIFELÉ BÁMULSZ.
A semmi ködfoltjait nézed.
Az órák nyúlnak,
mint a rá
gó
gu

mi.

Ágai Ágnes: Nemzedék
Kiadó: Móra Ferenc, (1988)
Oldalszám: 31


Milyen jó lenne, ha valamelyik kiadó újra kiadná.

Tovább olvasom...

Julia Quinn: Mint a mennyben (Smythe-Smith Kvartett 1.)

Szerencsére nem volt elég időm ahhoz, hogy kétségbe essek a Bridgerton sorozata befejező része után, - hogy vajon most mihez fogok kezdeni a számomra oly fontosnak érzett romantikus lelki táplálékom nélkül -, mivelhogy a kiadó az írónő egy újabb sorozatának a megjelentetésével gondoskodott arról, hogy mindez ne történjen meg, és hogy a Julia Quinn rajongók érzékeny lelki világa a legkisebb mértékben sem sérüljön.

"Ha a zene lenne a szerelem tápláléka…
… a Smythe-Smith lányok nagyon nagy bajban lennének.
Honoria hegedül. Nagyon rosszul.
Daisy hegedül. Tényleg nagyon rosszul.
Iris elég jól csellózik, de ugyan ki hallaná meg ezt a hegedűk hangjától?
És szegény Sarah, aki zongorázik, megesküdött, hogy soha többé nem játszik közönség előtt.
De a család minden évben zeneestet rendez, és minden évben a felismerhetetlenségig szétcincálják Mozart muzsikáját."

A szerző következő sorozatának főszereplői a Smythe-Smith lányok, akikkel már volt szerencsénk találkozni Ms. Quinn előző sorozatában néhány rész erejéig. Igaz nem sokat tudhattunk meg róluk, csupán annyit, hogy négyen vannak, és hogy rettenetesen rosszul játszanak, ami azonban egyáltalán nem akadályozza meg őket abban, hogy minden évben megrendezzék a már családi tradíciónak számító zeneestjüket. Csak halkan súgom, hogy véleményem szerinte a Smythe-Smith lányoknak sok barátja és tisztelője akad, mivel mindig teltház mellett játszanak.

 „ Tizennyolc év után senki nem ment úgy  a Smythe-Smith-zeneestre, hogy ne számított volna arra, hogy milyen zenei borzalmakat kell majd átélnie.”

A történet Honoriaról, a legidősebb Smythe-Smith lányról szól, aki a zenei analfabetizmusa ellenére is nagyon szimpatikus volt a számomra. Bár Honoria tisztában van azzal, hogy minden egyes játékuk, a vendégek hallószervei ellen elkövetett, durva fizikai kínzásnak felel meg, mégis kötelességtudóan és mosolyogva kezeli ezt az egész „kellemetlenséget”. Persze ő sem bolond és bízik abban, hogy jövőre, ha már férjhez megy és megszabadul eme terhes és felettébb kellemetlen zenei kötelességvállalás alól, amit szerencsétlenségére a következő Smythe-Smith lány vehet majd át, akár egy stafétát. Honoria nem is sokáig tétlenkedik, határozott tervet sző arról, hogy hogyan fogjon magának férjet. Rögtön munkához is....... akarom mondani álvakondtúrás ásáshoz lát. Mint látjátok a cél érdekében szinte mindenre elszánt. A galád módon kiagyalt csapdájába azonban nem az a férfi esett bele, akire számított, hanem gyermekkori jó barátja, Marcus, aki, mint azt már pár pillanattal ezelőtt említettem, csak egy gyerekkori jó barát. Ezt egy ideig mindketten határozottan így is gondoljak.

Marcus egy csodálatos hős, csendes és félénk, mégis tekintélyt parancsoló. A környezete, és itt most kifejezetten a hölgyekre gondolok, pont e miatt a visszahúzódó és nem túl hivalkodó életmódja miatt tartották  izgalmasan titokzatos és kissé félelmetes férfinak. Azonban senki nem tudta róla, hogy nagyon szomorú és magányos gyermekkora volt. Marcus mindig is egy szerető, nagy családra vágyott, ami nem csak a férfi jellemén, de egyes tettein és motivációin is megmutatkozott. Határozottan szívmelengető és szeretetre méltó volt számomra Marcus törekvése és szeretet utáni vágya.  

Sajnos voltak részek a könyvben, melyek, be kell valljam cseppet untattak, mint például a Smiths-Smythe lányok ostoba csacsogásai és a gyakorlás helyett vívott szócsatáik, amit úgy gondolok, hogy az írónő humorosnak szánt, ám nálam ezzel sajnos célt tévesztett. De van még itt valami, ami nem hagy nyugodni. Én úgy érzem, mintha Ms. Quinn előző könyveiben egy hajszálnyival több humort véltem volna felfedezni és a szerelmesek is, mintha egy paraszthajszálnyival többet mórikáltak volna egymással. De az is lehet, hogy csak elfogult vagyok a Bridgertont családdal szemben és ezek a Smiths-Smythe lányok a híresen vagy inkább hírhedten ismertté vált zeneestjükkel együtt csak túl ismeretlenek és túl idegenek a számomra. Még! Minden esetre nagyra értékeltem Colin Bridgerton és Lady Danbury megjelenését a könyvben, akik személyükkel csak emelték a történet fényét.

Ezen apró kifogásokon kívül, igazából semmi rosszat nem tudnék mondani a könyvről, a történet egyszerű, a hős és a hősnő pedig egyértelműen szerethető karakter. Ez a könyv is azt hozta, amit vártam, illetve amit már megszoktam, egyszóval nem okozott csalódást.

Úgy tudom, hogy a következő könyv, Honoria bátyjáról fog szólni, aki ennek a résznek a végén, mint húga erkölcseit vehemensen őrző testvér lépett a színre. Izgatottan várom az ő történetét.

Kiadó: Gabo

Eredeti cím: Just Like Heaven

Fordította: Bozai Ágota

Oldalszám: 354

Tovább olvasom...

Könyvek, amiket várok #8

Hát bizony erősen érezhető, hogy nyakunkon a Könyvfesztivál, mert nem győzöm kapkodni a fejem a jobbnál jobb könyvek után, amikkel a kiadók kényeztetni kívánnak bennünket. Nem is húzom tovább a szót, inkább mutatom közülük azokat, amiket nagyon várok és amikről nagy valószínűséggel, a beszerzésük után írni is fogok. De szerintem ez a pár új könyv még csak a jéghegy csúcsa.

Úgy gondolom, hogy az IPC kiadó kiadványai híresek a szép borítóikról. Eddig nem sok könyvet olvastam tőlük, számszerűsítve csak egyet (a Siena lányát), amiben egy cseppet sem csalódtam. Remélem, hogy ebben sem fogok.

Alexandra Adornetto: Lázadó 
egy trilógia első része

HÁROM ANGYAL SZÁLL LE A FÖLDRE KÜLDETÉSSEL.

DE AZ NEM A TERV RÉSZE, HOGY AZ EGYIKÜK SZERELMES LESZ…

A mennyország három angyalt küld a Földre – Gábrielt, a harcost, Ivy-t a gyógyítót és Bethany-t, a legfiatalabbat és legemberibbet -, hogy jó cselekedeteket hajtsanak végre a sötétség hatása alá került világban......

Várható megjelenés: 2012.04.11.

A következő könyv a Pioneer Books gondozásában jelenik majd meg, ami szintén a listámra került.

Julie James: A hamis partner

A SORS KÉT ELLENSÉGET EGYMÁS KARJAIBA SODOR.

Cameron Lynde helyettes államügyész a sok ezer chicagói szállodai szoba közül pont azt az egyet választja ki, amelyiknek a szomszédságában egy házasságtörő politikus heves szerelmi hancúrozása halállal végződik. Az ügyet Jack Pallas FBI-ügynökre osztják ki, aki még mindig Cameront okolja azért, hogy három évvel korábban csaknem derékba tört a karrierje…
Várható megjelenés: 2012.04.11.

Végezetül pedig egy gyerekkönyvre szeretném felhívni a figyelmetek. Most jöttem rá, hogy milyen rosszul informált vagyok a kiadók terén. Csak nemrég tudtam meg, hogy a Libri kiadó a gyerekkönyvpiacon is próbál terjeszkedni; Kolibri Kiadó néven új vállalkozást indított.

Április közepén jelenik meg első könyvük, Jo Nesbø író nagysikerű gyerekkönyv sorozatának első kötete; a Doktor Proktor pukipora. Hát, elég érdekesen hangzik, ettől függetlenül igen kíváncsi vagyok a norvég író "gyermeki" oldalára is.
Megjelenés: 2012.04.18.

Tovább olvasom...

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

„A cirkusz váratlanul érkezik.

Jövetelét nem jelzik hangszórók, nincsenek plakátok városszerte a falakon és a hirdetőoszlopokon, nem tesznek közzé hirdetést a helyi újságokban, sőt azok még csak meg sem említik a cirkusz várható érkezét. Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt....

Sötétedéskor nyitunk

Hajnalban zárunk

A vaskapu megrázkódik és kinyílik, látszólag teljesen önmagától. A kapuszárnyak szétnyílnak, mintha hívogatnák befelé a tömeget. A cirkusz megnyitotta kapuit. Most végre beléphetsz.”

Ez után a sejtelmes bevezető után, kissé borzongva mondtam magamnak, hogy akkor kezdődjék hát a műsor, vagy ahogy az angolok mondanák: Showtime!

A történet egy gyönyörű lány és egy jóképű fiú mágikus harcáról szól, melynek színhelye a cirkusz. Mindketten akaratukon kívül kerülnek bele ebbe a párbajba, amit két, évtizedek óta rivalizáló illuzionista vív egymással újra és újra, csak mindig más szereplőkkel. A párbaj játékszabályait egyik fiatal sem ismeri, annak ellenére, hogy már gyerekkoruk óta, készülnek rá, ezért inkább ösztönösen, mintsem tudatosan cselekszenek. Csak két dologban biztosak; az idő múlásával és egymás megismerésével egyre mélyebb és őszintébb szerelem kezd kialakulni közöttük, valamint, hogy ebből a tisztázatlan játszmából, csak egyikük kerülhet ki győztesen.

A könyvben megfestett cirkusz, nem az a cirkusz, amire az emberek többsége gondolni szokott. E mögött a cirkusz mögött sokkal több rejlik, mint aminek a látogatok, és még maguk a társulat tagjai is a tudatában vannak. Ez a cirkusz csodálatos és utánozhatatlan. Aki oda betért az olyan dolgokat láthat és élhet át, amire nincs magyarázat. Felkavarja az emberek lelkét, és a sajátosan misztikus miliőjével örökre rabul ejti vendégeit. Az emberek sóvárognak utána.

A cirkusz nem egyetlen sátorból, hanem azok egész sorából áll.  Ezeket a szerző olyan részletességgel írja le, hogy tényleg ott éreztem magam az akrobatákkal, vagy a kígyónő és a jósnővel egy helyen. Részletesen olvashatunk olyan különlegességekről, mint a végtelen labirintus sátrától, amiben ugyancsak végtelen számú szoba található vagy a jégvirágok sátráról, a kívánságfáról, - és ami személy szerint nekem a legjobban tetszett, - a könnyek taváról.

A történet lassan kezdődik, szinte ingerelve és felkészítve az olvasót a továbbiakra, a mágia és az illúzió hihetetlen világára. A regény szerkezete és a részletes leírások lenyűgözőek. Az olvasó minden gond nélkül el tud merülni ebben a kitalált világban. Semmi kétség, a szerző valóban egy gyönyörűen felépített történetet tár elénk, amivel azt bizonyítja, hogy milyen hihetetlen fantáziával áldotta meg az ég, ellenben velem, aki néha, főleg már a könyv vége felé kissé belefáradtam a sok misztikum és rejtély kibogozásába. Azt túlzás lenne állítani, hogy Morgenstern túlmisztifikálta volna a történetet, de én úgy érzem, mintha a kelleténél több helyen bízta volna az olvasó fantáziájára a szereplők motivációinak és a mágia miben létének a magyarázatát, és bár nem szeretem a szájbarágós történeteket, de ennél azért egy kicsivel több információt, határozottan örvendetesnek találtam volna. 

Erin Morgenstern

Az írónő a szövevényes cselekmény és a részletes cirkuszi leírások mellett az időzítéshez is nagyon ért, merthogy a történet folyásában, mindig a megfelelő pillanatban történt valami, ami tovább lendítette a cselekményt, melyhez igen hatásos eszközként használta, hogy előre-hátra mozgott az időben. A könyv tele van fordulattal, a valóság és a mágia keveredésével. Hogy ezek közül melyik volt illúzió, és hogy melyik valóság? Azt a szerző az olvasóra bízza, mindenki döntse el maga.

Hát, röviden ennyi. Remélem, hogy sikerült azt az érzést és hangulatot átadnom, amit e könyv nyújtott nekem, bár azt sem tartom kizártnak, hogy valamiféle bűbáj miatt éreztem én olyan különlegesnek ezt a történetet…... mindenesetre az a biztos, ha mindenki maga jár utána.

A könyv külleméről még nem szóltam, pedig igazán nem lehet szó nélkül hagyni a fekete, fehér színek finom kavarodását egy leheletnyi pirossal megbolondítva. A piros könyvjelző és a fekete lapszélek, mind mind hozzájárulnak a könyv összhatásához és kisugárzásához, amit abban a pillanatban, ahogy az ember a kezébe vesz, rögtön a hatása alá kerül.

Kiadó: Libri
Eredeti cím: The Night Circus
Fordította: Rakovszky Zsuzsa
Oldalszám: 400

Tovább olvasom...