Ilona Andrews: Áradó hold - Világok peremén II.

Aki olvasta a Mágikus találkozásokat az már kapott egy kis ízelítőt a Perem különleges világából. A Peremet két világ határolja; egyik oldalról a Mágia – ahol a kékvérű arisztokraták uralkodnak és a mágia az élet része -, másik oldalról pedig a Töredék, ami a Mágia tükörképe, vagyis ahol a varázslás csak tündérmese. A Mágikus találkozásokban William csak másodlagos szereplő volt, olyan édes mézesmadzag féle, aki felkeltheti az olvasó érdeklődését a következő részhez. Nos, én horogra akadtam. 

Mágia két országa: Lousiana és Adrianglia nem igazán jönnek ki egymással, kémeik cselszövésekkel teli háborút folytatnak egymással. Míg Lousianaban az alakváltó gyerekekre halál vár, addig Adriangliában kegyetlen katonákat képeznek ki belőlük. Így lett Willliamből is légionárius, aki már két éve - amióta a Mágikus találkozásokban megismert Rose kikosarazta – élt visszavonultan a saját önsajnálatában dagonyázva, sörözgetve és a játékaival játszadozva.  Egy nap az adriangliai titkosszolgálat emberei azzal a kéréssel keresik fel őt, hogy hatoljon mélyebbre a Perembe, keresse meg a Pókot, vegye el tőle azt a tárgyat, amit keres és vigye el hozzájuk. William nem sokat gondolkodik a kérésen, hanem rögtön elvállalja azt, mivelhogy a célszemélyt, a Pókot, akinek kezéhez több alakváltó gyermek vére tapad, már évek óta üldözi, de ez idáig mindig kicsúszott a karmai közül.  

E küldetésnek köszönhetően találkozik William Cerise Mar-ral, aki egy nagyszerű teremtés. A lány családja nemzedékeket átívelő viszályban áll a mocsárban élő másik nagy családdal a Sheerilesekkel, akik bosszúból elrabolták a lány szüleit. Cerisere a szülei hiányában nagy felelősség nehezedik, kénytelen átvenni a nem épp kevés és kissé dilinyós rokonokból álló család irányítását és az élükre állva a szülei keresésére indulni. Megjegyzem, hogy e népes családnak köszönhetően rengeteg karakter szerepelt a könyvben, amik száma épphogy csak súrolta azt a határt, amitől még nem vált zavarossá és túlterhelté a regény.

Azt hittem, hogy az első könyvből már megismerhettem a Peremet, de a fenéket! Nem tudom, hogy hány arca van ennek a világnak, de most egy olyan, az előzőnél még sötétebb és mocskosabb része tárult elém, amire egyáltalán nem számítottam. Szerencsére vagy sem, de a könyv terjedelmének köszönhetően bőven volt lehetőségem mindezt jobban megismerni, kezdve a mocsárban élő veszélyes és ijesztő lényektől (cápáktól és kígyóktól), a gyalogosan járhatatlan helyeken keresztül a váratlanul felbukkanó még az ott élők számára is ismeretlen szörnyetekig, amikről olvasva egyértelműen leszögezhetem, hogy nem egy nyúlszívű embernek való hely ez. Természetesen mindezek mellett részletes információt kaptam a Mar és a Sheeriles család között zajló többéves viszály okáról, és arról, hogy mi köze Cerise szüleinek elrablásához a Póknak, az ő motivációjáról és mutáns lényeiről, akik ritka egy gusztustalan, degenerált bandát alkottak az egy már biztos.

Eddigi olvasmányaim alakváltó szereplőire visszatekintve valószínűleg Williamet tartanám a legveszélyesebbnek. Elképesztő fizikai erővel, ügyességgel és halált megvető bátorsággal rendelkezik, de ha az érzelmit, a szívét és a lelkét venném górcső alá, akkor bizony azt kell mondanom, hogy ő a legkiszolgáltatottabb hős, akiről mostanában olvastam. Cerise pedig csakúgy, mint az első részben Rose, kemény és bátor, egy igazi harcos amazon, hatalmas szívvel és egy nagy adag kötelességtudattal. Mivel Cerise és William találkozása a legalkalmatlanabb helyen és időben történt, ezért a kapcsolatuk meglehetősen lassan - mert ugye mindketten óvatosak és bizalmatlanok voltak egymással -, de biztosan épült fel, ami nekem kifejezetten tetszett.

Rengeteg hátborzongató szörnnyel és mutáns lénnyel találkoztam olvasás közben és a véres csatajelenetekkel sem bántak szűkmarkúan az írók. Talán az én ízlésemnek már túl sok is volt belőlük, míg a humoros részeket véleményem szerint igen kis kanállal mérték...... no, de ettől eltekintve úgy gondolom, hogy tisztességes folytatása ez a Mágikus találkozásoknak, bár nekem az első rész jobban tetszett.

A folytatást szem előtt tartva a szereplők közül pedig majd Kaldar Mart lesz érdemes megjegyezni magunknak, aki nemcsak megrögzött szerencsejátékos, ügyvéd, tolvaj és kerítő is egyben, hanem egy kissé pimasz, de nagyon is szerethető karakter. Ő lesz a következő rész főhőse. 

Kiadó: Egmont

Eredeti cím: Bayou Moon

Fordította: Márton Andrea

Oldalszám: 493

Tovább olvasom...

Ursula Jones · Sarah Gibb: A Szépség és a Szörnyeteg

Gyermekkorom kedvenc meséje A Szépség és a Szörnyeteg volt. Emlékszem, amikor először láttam a moziban (1992-1993?) környékén. Emlékszem Bell csodálatos sárga ruhájára, az elvarázsolt kastélyra és az ott élő beszélő gyertyatartóra és teáskannára valamint az édes Csészikére… Számtalanszor meséltem már el ezt a mesét a kislányomnak különböző könyvekből, különböző feldolgozásokban, melyek között voltak hosszabbak és rövidebbek, jobbak és rosszabbak, de ez idáig még nem találkoztam olyan változattal, ami ennyire hűen adta volna vissza az eredeti történetet - ami egyébként francia -, mint azt ez a könyv tette.

A történetről csak pár szóban írnék, tudom, hogy mindenkik ismeri, próbálok rövid lenni…… de akinek már a kisujján jön ki az ugorja át nyugodtan.

Egy gazdag özvegy kereskedő, akinek három lánya van egy végzetes napon elveszíti minden vagyonát és ez miatt családostul egy vidéki birtokra költözni kénytelen, ahol a földművelésből próbál megélni. A két rátarti nővérnek persze büdös a kétkezi munka, de Bellenek (akinek a neve a francia La Belle azaz szépség szóból ered, de ebben a könyvben végig Szépség néven ismerjük a lányt) és az apjának lassan sikerül beletanulniuk a munkába. Egy nap a kereskedő hírt kap az egyik elveszettnek hitt hajójáról, és sietve fut a kikötőbe a megmaradt áruért, abban a reményben, hogy majd azt értékesítve törlesztheti az adósságát. Mielőtt útnak indult volna, megkérdezte a lányaitól, hogy mit hozzon nekik az útról, mire a két nővér természetesen csecse-becséket kért, míg Szépség csak egy szál rózsát. A kikötőből hazafelé tartva a kereskedő a nagy hóviharban eltéved az erdőben és egy lakatlannak tűnő kastélyban lel menedéket, ahol ételt, italt és meleg ágyat talál éjszakára. Amikor másnap hazafele indulván megpillantja a csodás kertet, eszébe jut Szépség és letép egy szál rózsát neki. Ám ekkor hirtelen megjelenik a vár ura, aki a rózsáért cserébe a kereskedő életét kéri, aki miután elmondja, hogy csak a lányának viszi a virágot, a lény inkább a lányt választja (bolond lenne az öreggel beérni). Otthon persze Szépség nem akarja, hogy az apja bűnhődjön miatta, ezért elkíséri őt vissza a Szörnyhöz, akivel ott is marad a kastélyban. Az ott tartózkodása hosszú ideje alatt jobban megismeri a Szörnyet és kezdi megszeretni. Egy nap, amikor a lány egy varázstükörben meglátja az apját, honvágya támad és a Szörny haza engedi. Megígérteti Szépséggel, hogy egy hét múlva visszajön hozzá, de a nővérei érzelmi zsarolásának köszönhetően ezt az ígéretét a lány nem tudja betartani. Amikor Szépség több hét után  ismét belenéz a Szörnytől kapott varázstükrébe látja, hogy a Szörnye haldoklik. Varázslattal gyorsan visszamegy hozzá és a teste felett sírva szerelmet vall neki, ami megtöri az átkot és a félelmetes lény délceg királyfivá változik.

Bevallom nem is igazán a történet – amiben egyébként kellemesen csalódtam - mind inkább a gyönyörű megjelenése miatt szereztem be a könyvet. Sarah Gibb stílusa rendkívül egyedi és összetéveszthetetlen, egyszerűen varázslatos. A képek annyira részletesek, olyan különlegesek és annyira kidolgozottak, hogy hosszú ideig elszöszmötöltünk a lányommal felettük. Míg én Szépség ruháján álmélkodtam, addig a kislányomat az elvarázsolt kastély szobáinak és zegzugainak a bogarászása kötötte le. Lépten-nyomon megakadt a szemünk valamin: hol egy aprólékosan kidolgozott teáskannán, hol egy csokor virágon, vagy épp egy fekete – fehér képen, ahol a ruha csipkéje valóban habkönnyű csipkének látszott. Sarah Gibb nevével először A királykisasszony, akinek nem volt birodalma, és az Aranyhaj című könyvek kapcsán találkoztam, mondanom sem kell, hogy már akkor levett a lábamról az illusztrációk újdonsága, a színek összhangja és ezzel együtt a könyv hangulata. A sorozat legelső könyve még nincs meg nekünk, de mivel nyakunkon a karácsony így nagy valószínűséggel ott találja majd a kislányom a fa alatt.

A Szépség és a Szörnyeteg egy elbűvölő tündérmese egy elvarázsolt hercegről és egy tiszta szívű lányról. Egy legendás történet az örök és a feltétlen szerelemről... nem csak gyerekeknek.

Kiadó: Manó Könyvek

Szöveg: Ursula Jones

Illusztráció: Sarah Gibb

Oldalszám: 32

Tovább olvasom...

Gerlóczy Márton: Check-in

Igazából nem is én, hanem a férjem figyelt fel erre a könyvre, aki egy nap bevágódva a szobába, ahol én épp nyugodtan olvastam, illetve csak azt hittem, hogy nyugodtan olvashatok... szóval bevágódott és minden bevezetés vagy felvezetés nélkül nekem szegezte a kérdést, hogy „Te Szilvi, ismered Gerlóczy Márton új könyvét a Check-in-t? ” Próbáltam úgy tenni, mintha erősen gondolkoznék a kérdésén, de bevallom, gőzöm sem volt, hogy miről  beszélt, amit ha a férjem le is olvasott az arcomról nem rótta fel nekem és a kedvét se szegte egy cseppet sem. 

Mint később megtudtam e könyv után érzett leküzdhetetlen vágyának a kiváltó oka a lentebb látható kép volt, amin virágfüzérrel díszített sertésmájkrém látható Bora Boráról.

„Abban a pillanatban, amint bizonyossá vált, hogy én, Márczy Lajos, a csóró magyar író Bora Borára utazom Mangalica társaságában, azonnal lementem a Reál ábécébe, és vettem egy sertésmájkrémet. A sertésmájkrémért 69 forintot fizettem, pontosan ugyanannyit, mint azok a magyarok, akik ugyanezzel a termékkel utaznak kirándulni, piknikezni vagy a seggüket áztatni a Velencei-tó hínáros vizében. Ez a sertésmájkrém volt hivatott elnyelni azt a fájdalmasan boldog dallamot, melyet a helyzet disszonanciája okozott. Ez a sertésmájkrém jelentette számomra az Európa szívében lüktető magyarságot, ezek vagyunk mi, ezt viszem magammal, egy 69 forintos sertésmájkrémet, egy dobozba zárt, kikövetkeztethetetlenül zavaros állagú, mesterségesen megváltoztatott és tartósított zsírvilágot.

Szándékaim egyértelműek: meg kell fotózzam a sertésmájkrémet a világ leggyönyörűbb és legexkluzívabb  szigetén….”

kép forrása: http://hvg.hu/kultura/20120928_gerlo

A könyvben Márczy Lajos, csóró(?) magyar író utazásait követhetjük nyomon, aki olyan helyeken fordult meg barátaival, mint Hollywood, Jamaica, Japán, Bangkok, Bora Bora vagy éppen Norvégia és Prága. Irigylésre méltó lista, én is szívesen ellátogatnék az itt felsoroltak bármelyikére. Gerlóczy ezt meg is tette és Lajos bőrébe bújva, saját stílusában sokkolja az olvasót az ott átélt kalandjaival. A helyszínek kiválasztásában ügyelt arra, hogy nem a turisták által kedvelt és ismert látványosságokat kereste fel, hanem a kisebb az eldugottabb helyeket, falukat, mert ugye az a hamisítatlan. A könyv hitelességéhez hozzá tartozik, hogy az író valóban járt ezeken a helyeken és az elmondása szerint az elbeszélésekben leírtak többségében valóban megtörténtek, csak a hatás kedvéért színezett rajtuk egy kicsit.

Már az elején szeretném leszögezni, hogy ez a könyv nem egy tipikus utazási élménybeszámoló. Az író számomra kissé túlságosan pimasz, egy nagyképűen távolságtartó utazó szemüvegén keresztül enged betekintést néhány külföldi utazásán megélt élményébe. Én úgy éreztem ezeken a beszámolókon keresztül, hogy egy megfáradt, sokat tapasztalt (mondhattam volna azt is, hogy megsavanyodott) szerintem önmagával is elégedetlen embert ismerhettünk meg.  Meg is lepődtem, amikor a könyv végén megláttam, hogy az író 81-es születésű (milyen fiatal). Amit kicsit sérelmeztem a regényben, hogy nem igazán ismerhettük meg az  utazások helyszíneit "turista szemmel" is, pedig szerintem nem ártott volna bővebben és színesebben bemutatni azokat.... engem legalábbis érdekelt volna. Valamint a főszereplő utazásainak a célját, csakúgy, mint a hazája iránt érzett utálatának az okát sem tudtuk meg. A könyv nem túl hosszú, az egyes fejezetek (helyszínek) sorrendje nyugodtan felcserélhető, akkor sem válik koherens egésszé. Nem olvastam még Gerlóczytól, ez volt az első könyvem tőle, így nem igazán tudtam, hogy mire is számíthatok……. mindenesetre az egyedi világlátása és a meglehetősen ironikus humora érdekes és kétség kívül szórakoztatóvá tette számomra a történeteit.

Jókat derültem a könyvön annak ellenére, hogy nagyon vegyesek voltak az érzéseim olvasás közben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy unalmas volt és nem tetszett, mert voltak részek, amiket nem bírtam ki nevetés nélkül és voltak benne olyan villanások, amikre azt mondtam, hogy na igen! ezt vártam, erre számítottam a májkrémes doboz láttán, de igazából a végén mégis hiányérzetem maradt…  mintha egy főétkezésnél csak a jó falatokat kanalaztam volna ki abból a nagy fazékból, a köretet pedig teljes egészében kihagytam volna. Élveztem, finom volt, de jól nem laktam.

Gerlóczy azt nyilatkozta egyszer, hogy “Az utazás számomra levegővétel”, amivel mélységesen egyet tudok érteni. Már egy! olyan különleges utazás, ami jó helyen, jó időben és a megfelelő személlyel (ekkel) él át az ember elég ahhoz, hogy abból hosszútávon táplálkozni tudjon. 

4/5

Kiadó: Scolar

Az író oldala 

Oldalszám: 182

Tovább olvasom...

A hét borítója

Kedvenc korszakaim egyike a rokokó, az akkori ruha és hajviselet egyszerűen káprázatos volt. Persze a valamit valamiért elv alapján voltak ennek hátrányai is, de erre most nem szeretnék kitérni. Tudtátok, hogy XVI. Lajos trónra lépése utáni kor volt a fodrászok aranykora és hogy e szakma mesterművei Mária Antoinette frizurakölteményei voltak? és hogy e balsorsú királynő divatmániában is szenvedett? Ez a könyv is róla szól, aminek a borítója annyira hangulatos és annyira gyönyörű, hogy rögtön rám tört a vágy, hogy milyen jó lenne elolvasni, de mivel ez a könyv most per pillanat épp nincs a kezem ügyében, így jobb híján egy ebben a korban játszódó grandiózus filmmel is megelégednék.

Tovább olvasom...

Jay Asher · Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

1996-ot írunk. Ó, a régi szép idők! Az internet hajnala, amikor még csak kapizsgáltam, hogy nem csak a vízen lehet szörfözni (nem mintha valaha is módomban állt volna eme sportág kipróbálása) és hogy az interneten is lehet kapcsolatot építeni (amit viszont folyamatosan gyakoroltam, lásd IRC), ami akkor még annyira izgalmas és érdekes volt, hogy menthetetlenül netfüggővé tette az embert. Bizony 96-ban ez még nem számított olyan hétköznapi dolognak, mint manapság és a fiatalok is a szabadidejük nagy részét inkább a szabadban vagy a barátaikkal töltötték mintsem az ergonomikus forgószékükben ülve naphosszat csak a monitort bámulták....

No, de visszatérve a regényhez, nem egy végletekig kidolgozott, komoly történetről van szó. Főszereplői Josh és Emma, akik évek óta szomszédok és jó barátok is egyben, míg egy kínos félreértés miatt mosolyszünet állt be közöttük. Egy nap Emma az édesapjától megkapja élete első számítógépét, és Josh szüleinek köszönhetően több óra ingyen internetet. Amikor első alkalommal Emma fellép az internetre, bizony nagyon furcsa dolog történik vele, egy Facebook nevű oldalon találja magát, amiről még életében nem hallott. Ezen az oldalon 15 évvel idősebb önmagát látja viszont és amit lát az egyáltalán nem tetszik neki. Kétségbeesésében legjobb barátjához Josh-hoz fordul segítségért, aki természetesen, annak ellenére, hogy barátságuk széthullóban van, nem utasítja vissza őt.

Magát a történetet, csakúgy, mint a váltakozó szemszögből írt fejezeteket, amit a két szerző: Asher és Mackler felváltva alkotott, nagyon jó ötletnek tartok, de úgy érzem, hogy a történet kapcsán rengeteg lehetőség maradt kiaknázatlan. Emma megkapta, igaz csak kisebb információmorzsák segítségével a Facebookon keresztül a jövőbe látás lehetőségét, (ami ugye kinek a számára ne lenne vonzó) és egyúttal az esélyt is arra, hogy azon változtatni tudjon. Ti változtatnátok rajta? Mert Emma igen. Sőt, már szinte vérszemet kapott. Határozottan a kezébe kívánta venni sorsa irányítását, míg Josh épp az ellenkezője volt Emmának, ő hagyta magát sodródni az árral. Mindez, nézeteltérést szült közöttük és míg kezdetben a közös kis titkuk közelebb hozta őket egymáshoz, később ez megváltozott és az ebből adódó konfliktusaik csak rontott a kapcsolatukon.

A két főszereplő közül egyértelműen Josh volt a szimpatikusabb és a józanabb számomra, míg Emma aranyos volt ugyan és okos is, de túl felelőtlennek és rövidlátónak éreztem. Furcsállottam, hogy milyen erős hangsúlyt kapott a család és a gyerekek, és hogy milyen könnyen tudott ezekkel „játszani” Emma, arról már nem is beszélve, hogy szerintem egy tizenéves fel sem foghatja mindezek jelentőségét. Na, de ez a könyv nem is az ilyen mélyenszántó gondolatokról akart szólni, hanem inkább egy érdekes fikcióról, ami a "mi lenne, ha….?", kérdést veti fel, ami valljuk be, rendesen meg tudja mozgatni az ember fantáziáját.

Bevallom, nagyon vártam ezt a könyvet, nagy reményeket fűztem hozzá, talán ez lehet az oka, hogy kicsit csalódott vagyok…  komolyabb, kidolgozottabb regényre számítottam. Bíztam abban, hogy a történet segítségével egy nosztalgikus ablakon keresztül nézhetek, majd vissza a múltba és sokkal több erre vonatkozó hivatkozásban lesz majd részem. Hazugság lenne azt állítanom, hogy nem voltak, de valahogy ezek az utalások mégsem tudtak hangulatba hozni és visszarántani engem a múltba, úgy ahogyan azt én reméltem.

Összességében egy nagyon egyszerű és kiszámítható történet volt, nem voltak benne váratlan csavarok és nem várt események, nem volt benne dráma és izgalom, se túl sok romantika és mindent elsöprő szerelem, de az összes hibája ellenére mégis nagyon szórakoztatónak, de legfőképp egyedinek találtam a könyvet. 

Jay Asher és Carolyn Mackler

Kiadó: Maxim Kiadó

Eredeti cím: The Future of Us

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Oldalszám: 356

Tovább olvasom...

Mats Strandberg · Sara B. Elfgren: A kör

Bevallom, ódzkodtam én ettől a könyvtől, melynek olvasása ellen kifogásom akadt bőven: nem az én műfajom, meg aztán 600! oldal, meg félelmetes is, és különben is, mi lesz ha este nem tudok tőle aludni?... hajtogattam magamban, de utólag visszagondolva nevetségesnek és indokolatlannak érzem mindezt, és ha ezekre a kifogásokra alapozva megfosztottam volna magam a könyv által nyújtott élménytől, akkor lettem volna csak igazán nagy bolond!

A Kör egy trilógia első része, amely Svédország egy kis városában, Engelsfors-ban játszódik. A történetben hat lánynak kell egymással összefognia egy olyan láthatatlan és ismeretlen gonosz erő ellen, ami nem csak őket, hanem az egész világot el akarja pusztítani. A hat lány igen furcsa kompániát alkot; Minoo az iskola strébere, Vanessa az iskola legdögösebb "szukája", Anna-Karin a diákok piszkálódásainak a céltáblája, Linnéa az emos vonal képviselője, Ida az iskola könyörtelen és zsarnok királynője, Rebecka pedig az iskola jóindulatú, de önbizalomhiányban szenvedő diákja. A lányok kezdetben nem tudnak semmiről, a vörös hold hívására találkoznak egy parkban, ahol megtudják, hogy ők bizony boszorkányok és hogy egy ősi jóslat kimondja, hogy ők a Kiválasztottak.

A történet a gimiben kezdődik, ahol egy fiú öngyilkosságot követ el, pontosabban csak a kívülállók hiszik azt, valójában azonban egy öngyilkosságnak álcázott gyilkosság történt, ami a gonosz elleni harcnak csak a kezdetét jelentette..

A könyv elején nagyon oda kellett figyelnem és elraktározni a lányokról olvasott információkat - hogy kinek alkoholista az apja, ki jött csonka családból, és kinek milyen kiegyensúlyozott a családi háttere... -, mert ezek voltak segítségemre abban, hogy jobban megismerhessem a szereplőket. Mire ezzel megvoltam és kezdtek előttem kirajzolódni a lányok személyiségei, és ugye óhatatlanul is kezdett egyik másik a szívemhez nőni, az írók a számomra legkedvesebbet egyszer csak kiírták a történetből, amit nem akartam elhinni. Meg voltam döbbenve és rettentően sajnáltam. Az viszont, hogy ezt meg merték tenni...... nagyon tetszett! Engem speciel ezzel  felráztak, és azt sugallták, hogy ez nem egy szokványos, előre kiszámítható történet lesz, és valóban, egy percig nem unatkoztam rajta.

Mit tagadás, teljesen magával ragadt a cselekmény, ami kapcsán részletesen megismerhettük a lányok problémáit, előítéleteit egymás iránt, amit azért szépen lassan megtanultak kezelni és kordában tartani. Ezek a lányok tényleg nem kedvelték egymást, de muszáj volt nekik együtt dolgozniuk és felnőtt módjára viselkedniük, ami persze kezdetben irtó nehéz volt nekik, hiszen amellett, hogy mindegyikük egy külön egyéniség volt, különböző természetfeletti képességekkel is rendelkeztek, ami szintén megnehezítette az egymáshoz való viszonyuk kedvező alakulását. Olyan nehezen értették meg - ami miatt már kezdtem ideges lenni -, hogy a gonosz legyőzéséhez való kulcs, az ő összetartozásukban rejlik. Aztán mindig eszembe jutott, hogy ezek még csak 15-16 éves forrófejű tinédzserek, tele különböző fóbiákkal és félelmekkel. A könyvben feltárulkozik a lányok magánélete és szemtanúi lehetünk annak, hogy hogyan fedezik fel önmagukat és válnak pár hónap alatt tiniből, majdnem felnőtté. Viszonylag sűrűn olvashatunk a könyvben alkoholfogyasztásról, zaklatásról, kábítószerről és szexről és van egy két rész, amit rendkívül életszerűnek(szagúnak) éreztem. (Például, amikor Minoo elhányja magát...... annyira, de annyira érzékletesen volt leírva.) Aztán voltak olyan jelentéktelen jelenetek is, amiket máig nem értek és furcsállok is, hogy miért kerültek be a történetbe, de az ottlétük határozottan hatott, mert ezekkel együtt tetszett a könyv úgy ahogy volt.

Másik kellemes meglepetés, ami a könyv kapcsán ért, hogy ez a 600 oldal olyan sebességgel fogyatkozni látszott olvasás közben, hogy azt kívántam bárcsak tovább tartana még. Nem találkoztam olyan résszel, ahol elkalandoztak volna a gondolataim az esti vacsora vagy a háztartási tennivalók irányába, egyszerűen végig lekötötte a figyelmemet és folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet a történet. Ennek a terjedelemnek hála a cselekmény nem rohant és nem pörgött ezerrel, hanem kényelmes tempóban halad előre, elég időt hagyva az olvasónak a szereplők megismeréséhez és a történet kibontakozásához. Az attól való félelmem pedig, hogy túl horrorisztikus vagy esetleg vérben cuppogós és tocsogós olvasmány lesz, szintén tévesnek bizonyult, mivel inkább mondanám fordulatokban gazdag és izgalmas könyvnek, mintsem félelmetesnek és hatásvadásznak.

Egyszóval kellemes csalódás volt számomra ez a regény, határozottan megéri időt fordítani az elolvasására. Remélem a következő rész is hasonló terjedelmű és minőségű lesz.

Sara B. Elfgren és Mats Strandberg

5/5

A trilógiának már van magyar blogja és Facebook oldala is, ahol sok érdekességet találhat a kíváncsi olvasó és rajongó!

Kiadó: Geopen

Eredeti cím: Cirkeln

Fordította: Péteri Vanda

Oldalszám: 600

Tovább olvasom...

Könyvek, amiket várok #15

Nagyon rég jelentkeztem már ezzel a poszttal, aminek főleg az az oka, hogy mire odáig jutottam, hogy be is pötyögjem azokat az új könyveket, amik vágyaim tárgyává váltak, addigra már egy fél tucat helyen köszöntek vissza rám, Dunára vizet meg minek?

Ezúttal viszont négy olyan könyvet hoztam nektek, amik megjelenéséről már régóta tudomásom van - csakúgy, mint rajtam kívül sokaknak -, de mégsem találkoztam velük úton útfélen, pedig nagyon is ígéretesnek találom őket. Fel is kerültek végeérhetetlen kívánságlistámra.

Katarina Mazetti: Családi sírbolt
Ebben a könyvben folytatódik A pasi a szomszéd sír mellől című regényben megismert könyvtárosnő és parasztgazda kicsit bizarr és érdekes szerelmi története. Nekem az első rész nagyon tetszett, tuti vevő leszek a folytatásra is.

A nő könyvtáros, a férfi parasztgazda. A nő a könyveket és a biotermékeket imádja, a férfi gazdálkodik, és eszébe se jutna, hogy egy könyvet csak úgy elolvasson. De a sors egymás útjába sodorja őket, és egy rövid együttlét, majd szakítás után úgy döntenek, tesznek három kísérletet egy közös gyerek létrehozására. Ha nem jön össze, kész, vége. De összejön – Isten hozta a családi sírboltban!
Kiadó: Park        Oldalszám: 212       Várható megjelenés: november 9.
                                      

P. D. James: A halál jár Pemberley-ben
A következő könyv egy krimi, ami nem az én műfajom, de mivel a könyv írója Jane Austen Büszkeség és balítélet szereplőit vonja be egy gyilkosságról szóló történetbe, így ezen a könyvön is megakadt a szemem.

1803-at írunk, hat év telt el azóta, hogy Elizabeth és Darcy megkezdték közös életüket Darcy pompás birtokán, Pemberley-ben, és békés, rendezett világuk csaknem támadhatatlannak tűnik. Elizabeth remekül megállja a helyét a főúri kastély úrnőjeként. Két szép kisfiuk született, Fitzwilliam és Charles. Elizabeth nővére, Jane és a férje, Bingley a közelükben élnek; az édesapja sűrűn ellátogat hozzájuk; derűlátó beszélgetések folyik Darcy húgának, Georgianának a házassági kilátásairól. És zajlanak a mindenki által várva várt évenkénti őszi báljuk előkészületei. Azután a bál előestéjén darabokra törik ez a nemesi idill. Egy vadul billegő cséza száguld fel a kastély kocsifelhajtóján, benne Lydia, Elizabeth kegyvesztett húga, akit férjével, a kétes jellemű Wickhammel együtt kitiltottak Pemberley-ből. Lydia hisztérikus állapotban botorkál elő a kocsiból, azt sikoltozva, hogy Wickhamet meggyilkolták. Pemberley lakói megrázó hirtelenséggel egy ijesztő rejtély kellős közepén találják magukat. P. D. James, akit egy egész életen át tartó szenvedélyes szeretet fűz Austenhez, mesterien teremti újra a Büszkeség és balítélet világát, felvillanyozva egy ragyogóan megírt bűnügyi regény izgalmával és feszültségével, ahogyan csak ő képes erre..
Kiadó: XXI. Század       Oldalszám: 288       Várható megjelenés: november 8.

Jonathan Beet és a kallódó lelkek - Halott ember tava

Aztán ugye az őszi nagy könyvdömpingben ez a könyv sem kerülte el a figyelmemet ........ szellemeket látó lány? diliház? Remélem jó lesz!

A nevem Jonathan Beet. Beet, mint a répa.

Húsz éves vagyok, New Yorkban élek, és van egy titkom: látom a szellemeket.

 Ez legutóbb is kimondottan nagy gondot okozott, amiért természetesen engem tettek felelőssé.

"Kösz, Charlie, az életem romhalmaz lett miattad!

Napok óta csak ez az egy gondolat ismétlődött a fejemben. Én idióta, küzdöttem az egyértelmű ellen, és mi lett a vége? Az, hogy egy New Yorktól legalább hatezer kilométerre fekvő diliházba száműztek. Rendkívül tanácstalan voltam. Fogalmam sem volt, ki segíthetett volna rajtam."

Akkor nem sejtettem, hogy a megpróbáltatásaim java még hátra volt.

Első látásra beleszerettem Cléóba, a bolondokháza egyik, gyakorlaton lévő ápolójába. Tőle hallottam, hogy érkezésem előtt az egyik, drogfüggő lány elszökött az intézetből. Unatkoztam, gondoltam utánanézek az ügynek. És abban a pillanatban belekeveredtem egy sorozatgyilkosságba...

Kiadó: Egmont                 Oldalszám: 304                Már megjelent!

Nick James: A gyöngyháború (sorozat)

Erre a könyvre pedig Fanni blogján olvasott lelkes ajánló kapcsán lettem figyelmes, a könyv besorolása: steampunk, disztópia, poszt-apokaliptikus, spekulatív fikció. Na kérem, mi a csuda.........ez nekem kell!

A felperzselt Föld utolsó reménységét a gyöngyök jelentik: apró, rejtélyes rögök a világűrből, amelyek egész városokat képesek ellátni energiával. Az értük folyó harc résztvevői az Éghajó Közösség – politikai disszidensek, akik hatalmas hajókon élnek a sztratoszférában – és az Egyesült Párt által vezetett korrupt felszíni kormány. Jesse Fisher, az Éghajó Akadémia legkevésbé ígéretes tanonca és Cassius Stevenson, egy fiatal felszíni ügynök útjai keresztezik egymást, amikor mindketten tiltott területre tévednek a gyöngyök utáni hajszában. Véletlen találkozásuk váratlan reakciót indít be bennük, és mindkét fiút elképesztő és veszélyes képességekkel ruház fel. Miközben a szemben álló hatalmak bármit megtennének,

hogy kihasználják ezeket az új erőket, Jesse és Cassius, mint üldözött és üldöző, az egykori Seattle romjaihoz tart, hogy megtudják az igazságot újonnan szerzett erejükről, múltjukról és a gyöngyök megdöbbentő titkáról.

Kiadó: Főnix       Oldalszám: 264       Várható megjelenés: október

Írhatnám tovább végeérhetetlen listámat, de mostani mazsolázgatásom és jelenlegi hangulatomnak köszönhetően ezeknek a könyveknek ugranék neki gondolkodás nélkül. 

Mindenkinek szép őszi napot kívánok, sétáljatok sokat, gyűjtsétek sok falevelet és gesztenyét és élvezzétek az ősz csodás színeit.  

Tovább olvasom...

A hét borítója

Amikor megláttam ezt a gyönyörű borítót, én csak néztem, és néztem, és néztem....... Lehet, hogy túl rózsaszín, de szerintem így tökéletes. (Csak a kiadónak az a böhöm nagy logója ne rondítaná el az összképet)

Tovább olvasom...

Rosamund Lupton: Drága Tess!

"Drága Tess!

Bármit megtennék azért, hogy veled lehessek most, ebben a percben, hogy foghassam a kezed, láthassam az arcodat és hallhassam a hangodat. Hogyan is pótolhatná egy levél a tapintást, a látást és a hallást – megannyi érzékelő receptort, optikai ideg és a rezgő dobhártyák ingereit? De hát korábban is elboldogultunk csupán a szavak közvetítésével, nem igaz?"

Beatrice egy fiatal sikeres angol nő, aki New Yorkban él a jegyesével együtt. Egy nap az édesanyja azzal a hírrel hívja fel telefonon, hogy a húga, Tess nyomtalanul eltűnt. Bee azonnal repülőre száll és Londonba utazik. Megérkezvén, édesanyjával együtt napokig bizonytalanságban vannak Tess hollétét illetően, míg egy nap megérkezik a szörnyű hír; Tesst holtan találták egy park mosdójában. Öngyilkos lett. A rendőrség lezártnak tekinti az ügyet.  Beatricet azonban kételyek gyötrik. Míg Tess barátai és még maga az édesanyja is beletörődni látszanak azokba a  nevetségesen egyszerű válaszokba, amiket a nyomozóktól kaptak Tess halálát illetően, addig Beatrice ragaszkodik ahhoz, hogy a rendőrség mélyebbre ásson az ügyben, és derítse ki Tess halálának valódi okát. Meggyőződése, hogy az ő életvidám húga, soha nem vetne véget önszántából az életének, már csak azért sem, mert a testvérük halála után megértette, hogy az életet nagy becsben kell tartani.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet nem tudtam igazán, hogy mire is számítsak; krimire? vagy thrillerre? Igazából egyik kategóriába sem tudnám beskatulyázni a történetet, inkább mondanám egy visszaemlékezésnek, vagy emlékiratnak(?) mintsem oknyomozói írásnak, mivelhogy – és ez az egyik érdekessége a történetnek, (a másik a regény végén található, amitől  kis híján padlót fogtam) -  a könyv tulajdonképpen egy hosszú levél, amit Beatrice ír a halott húgának arról, hogy miután megérkezett Londonba hogyan kezdett kutatni utána. Hogyan ismerte meg az életét, hogyan költözött be a lakásába, hogyan kezdte élni az ő életét, hogyan ismerte meg a barátait és a szeretőjét, és végül hogyan jött rá a gyilkosa kilétére és annak indítékára.

Ez a „levél” nagyon bensőséges. A mindent elsöprő szeretet mellett, a szeretett lény elvesztése után érzett mély fájdalom és veszteség érzése szinte megállíthatatlanul árad a sorokból.  Ezeket az érzéseket az írónő olyan megfogalmazásban és olyan hozzáértéssel továbbítja az olvasó felé, hogy Beatrice gyásza és fájdalma bekúszott a bőröm alá. A szívemben és a lelkemben is éreztem azt. A regényben nagyon erősen nyilvánul meg a testvéri szeretet, és a testvérek közötti harmonikus lelki kapcsolat, valamint a fájdalom, a gyász és annak utóhatása. Szívbemarkolónak és megindítónak éreztem Beatrice és az édesanyja közötti kapcsolat fejlődését. Tess halála visszaemlékezésre késztette Beatricet, eszébe juttatta a gyermekkor emlékeit, érzéseit, melynek köszönhetően ismét az édesanyjára talált.

Tagadhatatlan, hogy Tess erőszakos halála és annak oka visszavonhatatlanul rányomta nyomasztó és hátborzongató bélyegét a történetre, de véleményem szerint a regény ereje az emberi kapcsolatok ábrázolásában rejlett.

Ez a könyv Rosamund Lupton első regénye, úgyhogy le a kalappal előtte. Annyira jó könyv volt, hogy szinte észrevétlenül fogytak az ujjaim alatt az oldalak. A szereplők részletgazdag és megérthető ábrázolásával, valamint a történet hátborzongató és nyugtalanító atmoszférájával teljesen levett a lábamról.

Rosamund Lupton

5/5

Kiadó: Cartaphilus

Eredeti cím: Sister

Fordította: Varsányi Anna

Oldalszám: 368

Tovább olvasom...

Szeptemberi beszerzések

Istenem, milyen gyorsan telik az idő. Ma már októbert írunk és én már megint egy beszerzős posztot írok. 

Ismét rengeteg könyvvel lettem gazdagabb, aminek a túlnyomó részét ismét a rukkoláról szereztem be, sokat szívom a fogam a rendszer hibái miatta, de ha őszinte akarok lenni, akkor mégiscsak hálás lehetek a sok jó könyvért, amit onnan kaptam. 

Kezdjük a sort A negyedikkel, ami molyos csere volt, míg az Agatha Raisin és a parázna lódoktort a Tescoban vettem. Félpénzért adták. (Most már csak az első részt kellene megszereznem.) A Johanna Lindseytől a Malory család első 5 részét a RIT fórumról szereztem be, nagyon...nagyon kedvező áron. Irtó kíváncsi vagyok a sorozatra, bár nem biztos, hogy jó ötlet volt rögtön az első öt részt megvennem, de mivel csak egyben adták, és jó áron, így vállaltam ezt a kockázatot. Ki tudja? Még az is lehet, hogy tetszeni fog! Ajánlom neki! Az Emma és Az ördög csókja, valamint a Chalion átkát egy nagyon kedves ismerősömtől kaptam...... az utóbbit azért, hogy minél előbb meggyógyuljak! Tényleg segített, nagyon köszönöm!

Ezek pedig a rukkoláról jöttek hozzám

Tovább olvasom...