Monika Peetz: Léböjt Hotel

Körülbelül két évvel ezelőtt találkoztam először Evával, Kikivel, Estelle-vel, Judith-al és Caroline-al, - az öt bolond nővel -, akiket akkor egy felettébb szórakoztató és érdekes El Camino útra kísérhettem el. Az első találkozásunkat nagyon szerettem, tökéletes kikapcsolódás volt nyomon követni a hölgyek zarándokútját, úgyhogy kíváncsian vártam a második kötet megjelenését, melynek az olvasását bizony ez idáig mindig csak tologattam.

Ebben a részben az öt grácia egy méregtelenítő kúrára utazik az ausztriai Achenkirch-be, hogy a stresszes mindennapjaikból kilépve kicsit lelassuljanak és a szervezetük méregtelenítésével megszabaduljanak néhány fölös kilótól. Az ötlet kitalálója és szervezője Éva volt, akinek ezzel az úttal nem a mindenki által áhított karcsúság elérése volt a fő célja, hanem egy családi titok - a valódi édesapja kilétének - felderítése, mely rejtély megoldásához a nyomok Achenkirch csodás kastélyába vezettek. Évanak köszönhetően tehát a keddi nők ismét utaznak - öt nő, öt külön személyiség, akik hátrahagyva a nyüzsgő hétköznapokat újabb kalandba vágnak.

Őszintén szóval nekem eddig gőzöm sem volt arról, hogy hogyan zajlik egy hét napos méregtelenítő kúra, úgyhogy ebből a szempontból elég részletes áttekintést kaptam a történettől, melynek köszönhetően határozottan állítom, hogy én soha a büdös életbe nem vennék részt egy ilyen programon. Azok előtt pedig akik mindezt képesek végigcsinálni, őszintén emelem kalapom és elismerem, hogy sokkal több erő és kitartás szorult beléjük, mint belém valaha is szorult.

Tapasztalatom szerint az ételről való lemondás és nélkülözés bizony nem könnyű feladat, és nem kis feszültséget tud szülni az emberben, és pont ez történt a hölgyek esetében is. A farkaséhséggel való küzdelem során az átlagosnál kissé érzékenyebbé váltak, de nem csak ők, hanem a csoport többi tagja is, ám idővel - ahogy az már lenni szokott - a nézeteltérések elsimultak, az öt nő pedig a nyugodt környezetnek és "megtisztulásuknak" hála egy kis önvizsgálatra kényszerült, ami bizony rájuk is fért, hiszen érzelmi téren mindegyiküknek akadt problémája bőven. És ha a könyv elején voltak is titkaik egymás előtt a végére mindent sikerült tisztázniuk, meghallgatták és mindenben támogatták egymást, egyszóval ismét szent volt a béke és harmónia közöttük.

A szerző előző könyvéhez hasonlóan egyrészt itt is a szereplők önmegismerésén és felfedezésén volt a hangsúly, másrészt pedig Éva nyomozásán - aki ugye ezt az egész nyaralást szorgalmazta -, de a történetnek figyelemre méltó pluszt adott még Caroline és a férje közötti bonyolult kapcsolat is, melyek így együtt nem kevés helyzetkomikumot eredményeztek a hölgyek nyaralása során. Bevallom, szeretem ezt az öt lökött nőt, mert mind mind esendőek, aranyosak és kedvesek. Azt nem mondom, hogy bármelyikükkel is teljes mértékben azonosulni tudnék, de vannak olyan gondolataik és érzéseik, amik közel állnak hozzám.

Judith, Eva, Caroline, Estelle, und Kiki

Sajnos a könyv eleje kissé unalmasan indult, szenvedtem is vele rendesen, de aztán ahogy egyre előrébb haladtam a cselekményben úgy lett egyre izgalmasabb és szórakoztatóbb a sztori, de még így sem volt letehetetlen és a gyenge kezdést sem tudta mindez teljesen feledtetni.  Az író humora ebben a kötetben is fel-fel csillan, a stílusát és a laza nyelvezetét pedig most is nagyon élveztem, de úgy érzem, hogy amellett, hogy a könyv kellemes kikapcsolódás nyújtott egy hosszú nyári hétvégére, mégis határozottan gyengébbre sikerült, mint Peetz előző kötete.

Ettől függetlenül természetesen kíváncsi vagyok a sorozat harmadik részére is, ami Zöldségevők címmel fog majd megjelenni ősszel.

Jaj, és majd elfelejtettem, Caroline döntése a végén döbbenet volt - de abszolút pozitív :)

A sorozat részei:

1. Keddi nők
2. Léböjt Hotel
3. Zöldségevők

Kiadó: Park Kiadó
Eredeti cím: Sieben Tage ohne
Fordította: Lendvay Katalin
Oldalszám: 352

Tovább olvasom...

Victoria Connelly: Egy nyár, amit sosem felejtesz

Nina Elliot sosem gondolta volna, hogy ennyire bátor lesz. Egy időben hagyja el a férfit, aki nem érdemelte meg a szerelmét és mond fel a munkahelyén, mert nem bírja tovább a főnöke lekezelő stílusát. És még mielőtt a történtek miatt magába roskadna, véletlenül találkozik egykori munkaadójával, aki állást kínál neki, melynek köszönhetően Nina visszatérhet korábbi munkahelyére, a festői szépségű Milton-birtokra, ahol az író családfőnek segíthet könyve előkészületi munkálataiban. A megbízása azonban csak egy nyárra szól, csak erre a rövid időre lakhat újra a családdal az egykori bébiszitter, mely idő alatt bőven lesz ideje kitalálni, hogy ezek után merre is induljon.
Dehogy számít rá, hogy a Milton fiúk, akik időközben felnőttek, csapni kezdik neki a szelet...

A Verity után sokáig nem tudtam, hogy mit is tudnék olvasni, annyira a hatása alá kerültem. Mindenképp egy olyan könnyed és szórakoztató olvasmányra vágytam, ami kikapcsol és ellazít, amin nem kell sokat gondolkodnom, de azért mégiscsak eltereli a figyelmem és helyreráz lelkileg. Így esett a választásom erre a könyvre, melynek az értékelésével kapcsolatban kicsit bajban vagyok, ugyanis hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem azt kaptam amit vártam, mert tulajdonképpen minden igényemet kielégítette; kellőképpen romantikus volt és különböző típusú és kivétel nélkül mind nagyszerű fiatalembereket vonultatott fel, mely karakterek igaz kissé felszínesre sikeredtek, de ez most egy cseppet sem zavart, ellentétben azzal, hogy totál érdektelennek és unalmasnak éreztem az egész történetet.

Pedig az írónő tényleg mindent megtett annak érdekben, hogy élvezetessé tegye a sztorit, ami egy gyönyörű angol vidéki környezetben játszódott, egy kis csavarral a végén, amit őszintén szólva már a könyv egyharmadától sejteni lehetett... De, mint mondtam, mindez egy cseppet sem érdekelt volna, ha lett volna benne valami plusz (humor, stílus...), ami igazán varázsaltossá és különlegessé tette volna az egészet.

Ettől függetlenül mégis végigolvastam a könyvet (nem akartam tovább növelni a félbehagyott olvasmányaim számát), de sem a hangulata és sem az írónő stílusa, nem tudott magával ragadni. A szereplők tekintetében Nina karakterével egyszerűen nem tudtam mit kezdeni, annyira naivnak és szerencsétlennek éreztem ezt a szegény teremtést, hogy még sajnálni is képtelen voltam. És jaj, az a mérhetetlen hálálkodás, amit ez a nő levágott, amiért újra visszatérhetett Miltonékhoz és az ő csodás birtokukra, egy idő után már nemcsak bosszantott, de mérhetetlenül fárasztott is. Sajnos Ninának volt egy-két olyan cselekedete, amivel nem értettem egyet, a három udvarlója közül pedig egyikért sem sikerült rajonganom, szóval hiába is volt szépen megírva és egy rendkívül barátságos környezetbe helyezve a történet, nekem ez most valahogy mégsem nyerte el igazán a tetszésemet.

De persze senki kedvét nem szeretném elvenni a könyvtől, hiszen nem kizárt, hogy csak azért vagyok ilyen elégedetlen vele kapcsolatban, mert rossz időben került a kezembe (lásd: Verity utóhatás) és ha egy másik hasonló műfajú könyvet olvastam volna, arra is ugyanígy reagáltam volna - ki tudja - a lényeg, hogy egy könnyed nyári olvasmánynak mindenképp elment, de mély nyomot nem hagyott bennem.

Victoria Connelly

Kiadó: Erawan
Eredeti cím: A Summer to Remember
Fordította: Dornbach-Apró Tímea
Oldalszám: 368

Tovább olvasom...

Duplázok - két könyvről röviden #1

Az elmúlt hetekben több könyvet is sikerült elolvasnom, melyekről kedv hiányában nem született bejegyzés, pedig volt közöttük olyan, ami bizony nagyon is megérdemelte volna. Ennek köszönhetően végül is úgy döntöttem, hogy mégiscsak írok - ha csak pár sort is - mindegyikről, csak úgy, jelzésként, hogy na ezek is megvoltak.

      

Liliana Hart: Go-go girl és a lopott ékkő
Pár héttel ezelőtt már meséltem nektek Addison Holmes kalandjairól, amely ebben a nem túl előnyös küllemű könyvben - persze mindez csak nézőpont kérdése - tovább folytatódik. Már az első rész olvasása közben megrendeltem a sorozat folytatását, annyira tetszett az írónő stílusa és humora, no meg persze Addison csetlései-botlásai és az egyéni, mondhatni életveszélyes nyomozási módszere. Mi tagadás, tiszta Szingli fejvadász feeling ez a sorozat - amit nem mellékesen én anno roppant mód szerettem -, de most mégsem kívánom e kettőt összehasonlítani, és nem csak azért mert korábban részben ezt már megtettem, hanem mert úgy gondolom, hogy ez után a könyv után már tényleg baromira nem számít. A lényeg, hogy mindkét sorozat annyira vidám és szórakoztató, hogy rosszkedv ellen orvosság gyanánt kellene felírnia minden orvosnak az arra rászorulóknak.
De visszatérve a könyvre azt kell mondja, hogy ezen a részen még jobban dőltem a röhögéstől, mint korábban, szóval nem okozott csalódást sőt, jobban tetszett mint az első kötet.
Természetesen Addison ismét nyomozásba lendül, mely során még mindig több vakszerencsével, mint csodás képességgel van megáldva, és mint ember, továbbra sem tökéletes, ám pont ennek köszönhetően lesz olyan szórakoztató egyéniség a számomra, ami miatt végül is megszerettem őt. A mostani feladata néhány orosz gyémánt útjának a felkutatása, mely nyomozás során újfent csak gyűlnek a hullák és jönnek a bonyodalmak, és a szerelmi élete sem indul virágzásnak. A Nickel való kapcsolata olyan se veled, se nélküled szinten leledzik, mely helyzetet tovább bonyolítja egy bizonyos harmadik személy felbukkanása, akinek Dr. Csont FBI-os ügynökéhez hasonlóan - mert az FBI-os pasik úgy látszik, hogy már csak ilyenek - ugyancsak gyengéje a csiricsáré színes zokni.

Összességében ez a rész sokkal kiforrottabb és gördülékenyebb volt az előzőnél, mely miatt végérvényesen kijelenthetem, hogy Addison Holmes felkerült a kedvenc sorozataim listájára, úgyhogy már alig várom, hogy a folytatást is mihamarabb a kezembe vehessem, ami ha minden igaz október elejétől már ott fog virítani a könyvesboltok polcain. Éljen! Éljen! És megint csak éljen!
Értékelés: 5/5

Elizabeth Wein: Fedőneve Verity
Ezután a könnyű chick-lit után egy éles kanyar következett és a sokak által dicsért Elizabeh Wein Fedőneve Verity című könyvébe vetettem bele magam, mely meg kell mondjam, hogy teljesen letaglózott és rettentő mód szíven ütött. És bár inkább kerülöm, mintsem keresem a szomorú és sírva zokogó történeteket, erről mégis az a véleményem, hogy óriási hiba lett volna kihagyni.

Hogy én mennyit pityeregtem ezen a könyvön!

Miután az utolsó oldalt is elolvasva letettem a könyvet, még sokáig ott kavargott a fejemben Maddie és Queenie rendkívüli története. Nagyon szépen és szívbemarkolóan megírt regény volt ez, felemelő és fájdalommal teli, izgalmas és elgondolkodtató no és persze drámai.
Bevallom az elején igen nehezen hangolódtam rá a történetre, mert lassan kerültek elő a kirakós darabjai és sokáig nem láttam az összefüggéseket, mely miatt kissé alább is hagyott az olvasási kedvem. Akkor még nem is nagyon értettem, hogy mi a fenéért ez a nagy rajongás körülötte, de később minden megváltozott és kitisztul, úgyhogy higgyétek el, hogy megéri a kitartást, mert a szerző nagyon izgalmasan és szépen kerekíti  a cselekményt, mely a végére tökéletesen összeállt és ezzel együtt bizony néhány papír zsebkendő is előkerült a fiókból.
Én mindenkinek szívből ajánlom ezt a második világháborúban játszódó, mind témájában és szerkezetében is különleges regényt, amely egy skót kémnő és egy brit pilótanő nem mindennapi barátságáról szól. Higgyétek el, megéri kézbe venni!
Értékelés: 4,5/5

Tovább olvasom...

Silvia Zucca: Asztrológiai útmutató összetört szíveknek

Az a helyzet, hogy én erről a könyvről csak igen röviden fogok ám írni, mert nemigen szoktam félbehagyni az olvasmányaimat, de most nagy szívfájdalmamra mégis ez történt.

Tudni kell, hogy ezt a szépséget hirtelen felindulásból vásároltam, és bár tisztában voltam vele, hogy lesz benne némi csillagjóslás - lásd főcím és fülszöveg, naná, hogy számítottam rá -, de hogy mindez ekkora mennyiségben és ilyen mélységben zúdul majd rám, arra viszont már egyáltalán nem. Olyan sok horoszkópos hókuszpók volt a könyvben, hogy attól számomra totál élvezhetetlenné vált az egész. Persze próbáltam mindezt lehámozni a sztoriról és egyszerűen csak átlapozni azokat a részeket, ahol például arról esett szó, hogy a Merkúr-Plútó szextil és a Mars-Hold trigon milyen hatással lesz majd Alice napjára - de sajnos kudarcot vallottam, mert ezen részek átugrását csak rövid ideig bírtam, a vége előtt bő száz oldallal - igen igen tudom, hogy már a finisben voltam - egyszerűen bedobtam a törölközőt.

Persze nem tagadom, aranyos kis romantikus könyv volt ez (az asztrológia szerelmesei biztos nagyon élvezni fogják), egész jó pillanatokkal és hatalmas beszólásokkal, melyek többször is hangos nevetésre késztettek, de valahogy mindez mégsem volt elég ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődésemet, bevallom kissé lassúnak és unalmasnak éreztem a cselekményt, a poénokat pedig néhol erőltetettnek. Ráadásul Alice szerencsétlenkedése a könyvnek úgy kb. a felétől már egy cseppet sem volt mulatságos, mindinkább bosszantó, és sajnos e szerencsétlen hősnőn kívül egyetlen olyan karaktert sem találtam magamnak a továbbiakban, aki miatt érdemes lett volna a végsőkig kitartanom. Úgyhogy végül is úgy döntöttem, hogy nem kínzom magam tovább, és a vége előtt nem sokkal, érzékeny búcsút vettem tőle.

Hogy kinek ajánlom a könyvet? A romantika kedvelőinek és az elvetemült asztrológia rajongóknak mindenképp, nekik biztos nagyon be fog jönni, én a részemről úgy gondolom, hogy túl rövid az élet és túl sok a jó könyv ahhoz, hogy bármit is csak azért olvassak végig, mert szörnyű nagy vétségnek érzem ezt nem megtenni.

Ui.: A könyv borítója egyébként annyira gyönyörűséges, hogy ahogy megláttam rögtön a hatása alá kerültem és azonnal olvasni akartam... kár, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.

Kiadó: Libri
Eredeti cím: Guida astrologica per cuori infranti
Fordította: Bíró Júlia
Oldalszám: 508

Tovább olvasom...

Liliana Hart: Go-go girl nyomoz (Addison Holmes 1.)

Abban az irdatlan nagy hőségben, ami pár hete tombolt nálunk (és ami minden jel szerint újra izzít) nekem még az olvasás is igen fáradságos elfoglaltságnak bizonyult, úgyhogy valami olyan könnyed és szórakoztató olvasmányra vágytam, ami egy kicsit humoros és romantikus, és ha mindezekhez még egy kis izgalom is társul, hát arról úgy gondoltam, hogy az maga lenne a mennyország.  Így került a kezembe ez a könyv, melyről csak remélni mertem, hogy mindezen kritériumoknak megfelel majd. És tulajdonképpen nem is tévedtem olyan nagyot, mert bár az elején igen erősen húzogattam a számat és problémáztam olyan dolgokon, mint például, hogy mi a fenéért szakállas a főszereplő pasi, vagy hogy miért nem folynak szépen egymásba a fejezetek és az egyes jelenetek, és a főszereplő csajszit is inkább éreztem szánalmasnak, mintsem talpraesettnek... Szóval igen, voltak bőven problémái a könyvvel, de egy idő után mégiscsak sikerült belerázódnom a történetbe és az elvárásaimat – melyet A szingli fejvadász szült - először csak részben, majd később teljesen elengedve élvezni a könyvet.

Addison Holmes nem egy hétköznapi középiskolai történelem tanár. Egy csomó problémája van szegénynek, ugyanis azon kívül, hogy épp az esküvőjén lépett le egy régi riválisával a vőlegénye, anyagilag sem áll a helyzet magaslatán. Hogy lakásproblémáját megoldja, jövedelem kiegészítésként sztriptíztáncosnői munkát vállal, de amilyen szerencséje van a legelső fellépése során a nézőközönség sorai között az iskola igazgatóját pillantja meg, aki természetesen szintén rögtön kiszúrja őt magának. Amikor Addison az előadása után kilép a bárból, a parkolóban egy holttestbe botlik, mely után a rendőrség hamar a helyszínen terem, élükön a magabiztos és sármos Nick Dempsey nyomozóval.

Úgy közelít, mint egy méltóságteljes nagyvad. Bőre napbarnított, és mediterrán elődökre enged következtetni, haja színe feketén csillog, és bár rövidre van vágva, a feje tetején így is göndörödik. (…) A pasi úgy néz rám, hogy eláll tőle a lélegzetem, bár az is igaz, hogy tele az orrom.(...)
- Addison Holmes? - kérdezi a pasi, és felcsapja az igazolványát, mint a zsaruk a filmekben.
Az arckifejezése valahol a hihetetlen és a szánakozó között játszik, azonban nekem egy pillanatra átfut az agyamon a bilincs és a szaténlepedő gondolata. Diszkréten a kézfejére nézek.
Nincs gyűrű.
Biztosan nem meleg! A Sors nem lehet ilyen kegyetlen.
Talán még van esélyem.

Addison sztriptíztáncosnői karrierje hamar derékba tör, de nem esik pánikba, mert ezzel egy időben egy másik indult útjára, méghozzá legjobb barátnője segítségével, aki egy nyomozóiroda tulajdonosa. És igen,  Addison bizony felcsap magánnyomozónak és ki mástól is kaphatna segítséget, mint a szexi, de elviselhetetlenül szemtelen rendőrnyomozótól Nicktől, aki a lány minden lépését figyeli.

Tagadhatatlan, hogy képtelen voltam figyelmen kívül hagyni a hasonlóságokat a Szingli fejvadász és e között a könyv között. Mindkét történet főszereplője – itt Addison, ott Staphanie – viszonylag normális életet él, amíg bele nem keveredik valami szokatlan és izgalmas kalandba – jelen esetben egy gyilkosságba. Mindketten 30 év körüli szingli nők, akik pénzhiányban szenvednek és a macskákhoz hasonlóan hét életük van, a jóképű és pimasz rendőr pasijukról már nem is beszélve. Szóval igen, határozottan sok hasonlóságot véltem felfedezni e két szereplő között, ami kezdetben kissé idegesített, mert Addisont csak Stephanie egy gyenge másolatának éreztem, de egy idő után mindezen sikerült túllendülnöm és gőzerővel élvezni a könyvet ami, hogy őszinte legyek az összes hibája ellenére is roppant kellemes és szórakoztató kikapcsolódást nyújtott a számomra. 

A történetben a krimi szál kellően izgalmas és bonyolult volt ahhoz, hogy a könyv végéig lekösse a figyelmemet, és Addison és Nick kettőse is legalább olyan szórakoztató volt számomra, mint Stephanie és Morelli csatározásai - bár még mindig Morelli maradt a szívem csücske. Addisonról csak annyit, hogy mágnesként vonzza a bajt, és folyton hihetetlen helyzetekbe keveredik – hullákba botlik, fákról le, üvegajtókon pedig kiesik.. -, de szerencséjének hála, mindig sikerül kivágnia magát a slamasztikából, még úgy is, hogy gyakran igen súlyos baleseteket és sérüléseket szenved közben. A főszereplőkön túl a színes mellékszereplő gárda mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Addison anyja haláli egy nő, a kicsit dilinyós kolléganőjéről már nem is beszélve, szóval jó kis csajos könyv ez, amit mindenképp folytatni fogok, nem egy szingli fejvadász, de a sorozat megszűnéséből adódó hiány betöltésére tökéletesen megfelel.  

Még megbánod, hogy idehívtad az anyámat. Csak várd ki, hogy elkezdjen faggatni! Anyám mesterien facsarja ki az embereket. Vagy talán az összezavarni a legjobb szó.

– Arra célzol, hogy már meg is kérdezte, van-e feleségem és gyerekeim? Vagy, hogy tudni akarta a teljes kórtörténetemet, és hogy volt-e valaha nemi betegségem?

Felnyögök, és hátrabillentem a fejem. Ha én nem voltam elég, hogy menekülőre fogja, majd anyám elintézi.

– Az volt a kedvencem, amikor megkérdezte, hogy csak „dévajkodni” akarok-e veled – teszi hozzá Nick vigyorogva.

– Mit válaszoltál?

– Azt mondtam, mihamarabb szeretnélek meztelenül látni. Erre meghívott vasárnap ebédre! Ja, a desszertet nekünk kell vinnünk.

Liliana Hart

A sorozat részei:

1. Whiskey Rebellion - Go go girl nyomoz

2. Whiskey Sour - Go-go girl és a lopott ékkő

3. Whiskey for Breakfast - Go-go girl a pácban

4. Whiskey You're the Devil -Go-go girl és a halott örökös 

Kiadó: Erawan
Eredeti cím: Whiskey Rebellion
Sorozat: Addison Holmes Mystery 1.
Fordította: Lami Juli
Oldalszám: 248

Tovább olvasom...

Mhairi McFarlane: Helló, szia, szeretlek!

Mhairi McFarlane könyve egyike volt azoknak, amiket nagyon vártam a nyári megjelenések közül. Emlékszem, amikor először elolvastam a fülszövegét már repült is rögtön a kívánságlistámra, mivelhogy úgy gondoltam, hogy egy pár órás, jóleső derűs szórakozásnak biztos megfelel majd a számomra. A témáját tekintve is tökéletesen klappolt az ízlésemhez, mivelhogy egy roppant vicces és megható romantikus történetre, amolyan igazi csajos könyvre számítottam, amit tulajdonképpen meg is kaptam, csak a megvalósítással voltak problémáim, méghozzá nem is kicsi.

Pedig kezdetben minden olyan ígéretesnek tűnt...

A történet két idősíkon játszódik - az egyik a jelen a másik a múlt -, mely események lassú folyásából ismerhetjük meg főszereplőink eltitkolt érzelmekkel teli kapcsolatát.
A múltban Rachel és Ben az egyetem első napjától kezdve elválaszthatatlan párost alkotnak, ám kapcsolatuk a utolsó évben hirtelen vége szakad, látszólag örökre. Majd tíz évvel később, egy véletlen folytán útjaik ismét keresztezik egymást, de a dolgok az egyetem óta sokat változtak. Ben megnősült és ügyvéd lett, Rachel pedig – aki újságírói karrierről álmodott és most bírósági tudósítóként dolgozik – tizenhárom évnyi kapcsolat után szakít vőlegényével, Rhysszel, és megpróbálja kitalálni, hogy mit is szeretne az élettől. Természetesen a majdnem véletlen találkozásuknak köszönhetően újra lángra lobban a kettőjük közötti szikra, de Bennek - mint ahogyan a múltban már egyszer -, most is vetélytársa akad egy kollégája, a lehengerlő Simon személyében, akit minden jel szerint elbűvöl Rachel szépsége és humora. De mivel Ben ugye nős férfi, így meg sem fordulhat a fejében, hogy bármiféle kapcsolatba bonyolódjon Rachellel. Vagy mégis?

Szóval a történet, mint látjátok nagyon jól hangzik (nem hiába vetettem ám én erre szemet), azonban amikor olvasás előtt néhány nappal belefutottam egy-két elégedetlen olvasói véleménybe, bevallom kicsit megijedtem és bizony fenntartással kezdtem neki a könyvnek. Ám a feléig eljutva komolyan meglepődtem és nem értettem, hogy mire fel ez a nagy elégedetlenség, mivelhogy annak ellenére, hogy valóban nincs semmi extra a sztoriban, mégis egy nagyon élvezhető és szerethető történet kezdett kibontakozni előttem. Persze már akkor tisztában voltam azzal, hogy nem ez lesz nálam az év könyve, de ettől függetlenül mégis kellemes olvasmánynak éreztem, úgyhogy élvezettel vettem esténként a kezembe a folytatásra várva.

A problémák a könyvnek úgy kb. a 250. oldala után kezdtek jelentkezni, amikor is szép lassan elszállt a varázs, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a továbbiakban már nem szippant magába a történet és az írónő stílusa sem túl marasztaló a számomra, arról már nem is beszélve, hogy a szereplők sorsa sem igazán érdekelt már annyira, hogy ez miatt az utolsó betűig akarjam a könyvet. Hogy őszinte legyek a végére totál ellaposodott és unalmassá vált az egész, melynek oka szerintem egyértelműen az irtózatosan hosszúra sikerült visszaemlékezések voltak Rachel és Ben egyetemi érveiről, aminek a fele, mit a fele a negyede is bőven elég lett volna ahhoz, hogy világos képet kapjunk arról, hogy milyen mély érzelmi kapcsolat is volt kettőjük között. 

Szóval sajnos a kezdeti örömködésem után mégiscsak azt kell mondanom, hogy ez a könyv csalódás volt a számomra. Az író sokszor próbára tette a türelmemet a túlírt fejezeteivel, amik nem egyszer az unalomba kergettek és ráadásul úgy összefolytak, hogy gyakran azt sem tudtam, hogy a jelenben vagy a múltban járok-e. Hiányoltam a történetből a dinamizmust és az igazi szenvedélyt, ami két ember szerelméből fakadhat. És hiányoltam a temperamentumot is és a frissességet, amitől aztán igazán hihetőnek éreztem volna a sztorit, de ezek helyett sokszor csak unalmat éreztem és azt, hogy megrekedtünk valahol, ahonnan az írónő rendkívül nehezen tud tovább lépni. És bár a regénynek voltak ugyan pozitívumai, mint például az az egy-két csavar, ami valóban meglepetést okozott a számomra, és egy-két olyan romantikus jelenet, melyek bevallom valóban kedvemre valóak és igazán szívet melengetőek voltak, de sajnos még ezek figyelembevételével sem tudom egy gyenge közepesnél többre értékelni ezt a könyvet. 

Hogy kinek ajánlom? Aki szereti a lassú tempójú langyos romantikus történeteket, és akit hihetetlen türelemmel áldott meg az ég, azoknak úgy gondolom, hogy nem fog csalódást okozni.

Mhairi McFarlane

Kiadó: Alexandra
Eredeti cím:You Had Me at Hello
Fordította:Frei-Kovács Judit
Oldalszám: 480

Tovább olvasom...

Lindsey Kelk: Aki mer, az nyer ~ A Girl#1

Bevallom tanácstalan vagyok, hogy hol és hogyan is kezdjem lelkes kis ajánlóm, mert úgy érzem, hogy azt az élményt, amit a könyvtől kaptam úgysem fogom tudni úgy átadni, mint ahogyan azt szeretném. Igazság szerint az lenne a legegyszerűbb, ha mindenki saját maga győződne meg arról, hogy milyen remek romantikus kis könyvről van szó – mely úgy hathat e műfaj kedvelőire, akár egy rózsaszín agybizsergető vattacukor –, de míg ez megtörténik, addig is megpróbálom szavakba önteni rajongásom okát.

Tess Brookes az a fajta ember, aki a legelsőként érkezik a munkahelyére és a legutolsóként hagyja el azt. Állandóan túlórázik és töri magát a karrierje érdekében. Így amikor eljön a várva várt és megérdemelt előléptetés ideje, Tesst villámcsapásként éri a hír, hogy mégsem nevezik ki kreatív igazgatónak sőt, megszüntetik a munkakörét, és elbocsátják a reklámügynökségtől. Tess érthető módon teljesen összetör, és ez még csak a kezdet. Miután a barátnője családi összejövetelén sikerül összevesznie az édesanyjával, majd utána egy alkohol mámoros pillanatában a legjobb barátjával összeszűrnie a levet -  akibe évek óta menthetetlenül szerelmes és, aki mint később kiderül, egyáltalán nem szerelmes belé -, úgy érzi az élete romokban hever. Nem meglepő hát, ha  ez a rengeteg csapás és pofon Tesst arra sarkalja, hogy életében először egy teljesen váratlan és impulzív dolgot tegyen, nevezetesen, hogy elfogadjon egy olyan Hawaii fotózásra szóló felkérést, amit nem is neki, hanem az undok lakótársának Vanessának címeztek. Így történt, hogy Tess a legelső géppel profi fotósnak kiadva magát Hawaiira utazik. Mert ugye miért is ne? Végül is régebben készített már néhány jó amatőr képet. Azonban azt már álmában sem gondolta volna, hogy ezen a mesés szigeten egy észbontóan szexi, megrögzött nőcsábász hírében álló újságíróval hozza össze majd a sors, aki szintén munkaügyben van a szigeten. Ó, hogy mekkora meglepetés volt a vele való legelső találkozás, annyira észbontóan és egyben bosszantóan szexi, hogy Tesshez hasonlóan én is csak pislogni tudtam a meglepetéstől, miközben természetesen lázas izgalommal faltam tovább a róluk szóló sorokat.

Először is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy e forró szerelmi történet helyszíne Hawaii, mely sziget gyönyörűségében és hangulatában az író leírásai által tökéletesen el tudtam merülni. Tessel együtt én is ott érezhettem magam a meleg tengerparton, miközben éreztem a finom homok simogatását a talpam alatt, a nap meleg sugarait a bőrömön, és az elmaradhatatlan napolaj édes illatát, amik szó szerint teljesen megbolondítottak. És akkor még egy szót sem szóltam Nick Millerről, aki egy olyan bosszantóan arrogáns és durva stílusú, ellenben elképesztően szexi, amolyan félisten kinézetű álompasi, aki a gorombaságával és az arroganciájával igyekszik palástolni megsebzett szívét.

Tess és Nick első találkozása fergeteges volt, csak úgy izzott közöttük a levegő, ami a későbbiekben is kitartott. Imádtam a szikrázó szócsatáikat és a közöttük feszülő heves és végtelen vágyat, a forró erotikus pillanatokról már nem is beszélve, melyek nem voltak túlzottan erőteljesek, épp csak annyi volt belőlük, amennyi az én ízlésemnek is megfelelt.

Számomra a könyv sikere egyértelműen a szereplőkben és a könyv humorában rejlett, a mesés helyszín pedig csak hab volt a képzeletbeli tortán, tökéletes aláfestést adott a történetnek. Mindegyik szereplőt a szívembe zártam - nem is emlékszem, hogy mikor történt velem ilyen utoljára -, kivéve azt az utálatos Vanessát nem sikerült megkedvelnem, akinél nagyobb ribancot még nem hordott a föld a hátán. Tess számomra egy nagyon szerethető és pezsgő karaktere volt a történetnek, roppant szimpatikusnak találtam őt, annak ellenére, hogy néha olyan kis elveszettnek tűnt, mint aki csak sodródik az árral. Nickről pedig *sóhaj* könyveket lehetne írni – én mondom nektek, mindet elolvasnám – annyira szexi, erős és ugyancsak meghatározó szereplője volt a regénynek. 

Lindsey zseniális módon bánik a szavakkal, a stílusa vicces és könnyed, és az a rengeteg humoros és szarkasztikus párbeszéd Tess és Nick, valamit Tess és a barátnője között, nemcsak izgalmas és szórakoztató volt, hanem egyszerűen imádni való. Ráadásul a romantika mellett a barátság is fontos szerepet kapott, mely miatt részemről hatalmas plusz pont jár az írónőnek.

Külföldi borítók

Igazából nem voltak magas elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, azt gondoltam, hogy ez is csak egy lesz a sok tingli-tangli romantikus közül, de tévedtem. Egyetlen dolog volt csupán, ami levont egy csipetet a kötet tökéletességéből és az Tess túlzott alkohol fogyasztása volt, de ettől eltekintve még mindig azt mondom, hogy az eddigi évek egyik legjobb olvasmányi élményében volt részem, melynek imádtam minden sorát, úgyhogy a műfaj kedvelőinek erősen ajánlott! :)

Lindsey Kelk

Sajnos vagy sem - részemről inkább az előbbi, mint az utóbbi - egy sorozatról van szó, melynek a 2. része idén júliusban jelent meg külföldön, de hogy a folytatás idehaza mikor kerül a könyvesboltok polcaira, sajnos arról még semmit nem lehet tudni.

A sorozat kötetei:

1. About a Girl - Aki mer, az nyer
2. What A Girl Wants (Ebben a részben Tess és kis csapata Milánóba utazik)

Kiadó: Kulinária
Eredeti cím: About a Girt
Sorozat: A Girl
Fordította: Molnár Júlia Dóra
Oldalszám: 364

Tovább olvasom...

Dani Atkins: Összetörve

Ó, hát erről a könyvről nagyon nehéz lesz írnom, mert egy cseppet sem szeretném elvenni tőletek azt az élményt és meglepetést, amiben nekem is részem volt, miután az utolsó pár oldalt is elolvastam. Lehet, ha egy kicsit jobban utánajárok a regénynek, akkor jobban fel tudtam volna készülni a végére, de igazából úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy semmit nem tudtam a sztoriról azon kívül, amit a fülszövegben olvastam, és ez a fülszöveg aztán tényleg nem volt spoileres.

A történet egy lányról, Rachelről szól, akinek az élete akkor tört ketté, amikor egy száguldó autó beleszaladt annak az étteremnek az ablakába, ahol a legjobb barátaival az egyetemi éveik előtti utolsó közös vacsorájukat töltötték el. A baleset szörnyű volt. Rachel barátja Matt, időben el tudott ugrani az asztaltól, de Rachel beszorult a székek közé, és ha nincs ott Jimmy, a gyerekkori jóbarát, aki titokban mindig is szerelmes volt belé, akkor azon a borzalmas éjszakán ő halt volna meg és nem a fiú.

Öt évvel később Rachel még mindig magát hibáztatja a történtek miatt, melyre az a hosszú heg az arcán is csak minden nap emlékeztette. A tragédiával az álmai - melyben egyetemre szeretett volna menni, hogy újságírónak tanuljon - elszálltak és a középiskolai szerelme Matt is már csak a múlté. Rachel a baleset óta nem tért vissza a szülővárosába, de a barátnője esküvője miatt kénytelen újra visszalátogatni. Megérkezvén azonban sehogy sem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy mi lett volna ha. Ha Jimmy nem halt volna meg, és ha minden másképp alakult volna azon a bizonyos éjszakán. Aztán a sors furcsa fintorának köszönhetően Rachel egy esés következtében kórházba kerül és amikor felébred, minden megváltozik körülötte. A kórházi ágya mellett nem a beteg édesapját látja viszont, hanem egy makkegészséges embert és mellette azt a férfit, akiről eddig azt hitte, hogy öt évvel ezelőtt örökre elveszített. A középiskolai szerelmével újra együtt van, sőt mit több már a menyasszonya is, titkárnő helyett újságíró lett belőle és semmiféle sérülés nem éktelenkedik az arcán, szóval minden totál ellentéte lett a mostani életének. És ez az élet sokkal szebb és vonzóbb, mint a régi, de ki tudja, hogy melyik lehet az igazi.

Ez egy nagyon egyedi és csodálatos történet volt, olyan, ami folyamatosan húzott magával és nem engedett addig, amíg a végére nem értem. Az események tökéletesen folytak át az egyik fejezetből a másikba és a cselekmény alakulásával is minden szempontból meg voltam elégedve. Annyira romantikus és olyan szívmelengető már-már sziruposba hajló volt Rachel és Jimmy egymásra találása, hogy az teljesen levett a lábamról. Nem tudom, hogy mit vártam az írótól, hogy hogyan magyarázza majd meg nekem azt, hogy mi is történt Rachelle azon a sorsfordító estén, amikor a valóság félbetört és két szálon folytatódott tovább az élete (talán hogy egy kis misztikummal vagy varázslattal manipuláljon... tényleg fogalmam sem volt róla), de arról meg voltam győződve, hogy ennek a romantikus történetnek csakis jó vége lehet, merthogy ez a könyv a szerelemről és a második esélyről szól.

Túlzás lenne azt állítanom, hogy a regény hibátlan volt, mert nem volt az. Rachel karakterét például néhol már kissé bosszantónak és kifejezetten butácskának éreztem. Olyan jó lett volna, ha a baleset után nem hagyja el annyira magát, és ha a rossz dolgok nem hatalmasodtak volna el rajta oly nagy mértékben, mint ahogyan az megtörtént. Bárcsak egy kicsivel erősebb személyiség lett volna és bárcsak minden másképp alakult volna. És higgyétek el, ahogy végig utaztam vele ebben a zavaros időben semmit nem szerettem volna jobban, mint hogy megtalálja a saját boldogságát. De hiába is sopánkodom Rachel hibái miatt, mert mindezek ellenére is nagyon szimpatikus szereplőnek éreztem őt, és a könyv végén, amikor megvilágosodtam mindent megbocsátottam neki. 

A könyv cselekménye, a hangulata, a szerelmesek egymáshoz való viszonya és a történet elbeszélése őszintén megérintett, felkavart és nagyon nagyon tetszett. Dani Atkins regénye egy elgondolkodtató és könnyfakasztó történet, úgyhogy aki valami hasonló élményre vágyik annak szívből ajánlom ezt a könyvet. Egy meleg takaróval bekuckózva, forró teát szürcsölgetve tökéletes kikapcsolódást nyújthat az előttünk álló esős és hideg téli napokon.

Dani Atkins

A külföldi borítók közül a legelső tetszik a legjobban, ami mind hangulatában (a történet egyébként karácsony környékén játszódik), mind tartalmában tökéletesen illik a történethez és szimbolizálja Rachel kettős életét. A magyar borító is szép, de ez alapján valami egészen más történetre számítottam.

Kiadó: Gabo

Eredeti cím: Fractured

Sorozat: -

Fordította: Szabó Luca

Oldalszám: 292

Tovább olvasom...

Julie James: Az a gyanúm, szerelem (FBI #2)

Ha romantikus regényre vágyom, akkor egyértelműen a történelmi románcok felé vezet az utam, a jelenkoriak valahogy soha nem tudtak megfogni maguknak, kivételt képeznek ez alól Julie James könyvei, melyeket egyszerűen letehetetlennek tartok. Regényei, melyeket amellett, hogy meglehetősen szellemesnek és intelligensek érzek (semmi agyzsibbadást vagy idegeskedést - ami a szereplők közötti kommunikáció hiányából fakad - nem észlelek olvasás közben) habkönnyűek, szórakoztatóak és tökéletes kikapcsolódást nyújtanak a számomra. Mindez úgy gondolom annak köszönhető, hogy a szerző tökéletesen tisztában van azzal, hogy hogyan kell olyan szereplőket alkotnia, akik képesek megérinteni az olvasó szívét, és olyan történeteket írnia, melyek reális volta miatt gond nélkül el lehet bennük merülni.

Az Az a gyanúm, szerelem című könyvben Chicago egyik leggazdagabb emberének a lányával, Jordan Rhodes-al ismerkedhetünk meg, aki segítségével betekintést nyerhetünk a borok csodás világába, mivelhogy ő a város egyik legjobb borkereskedője. Jordan jó anyagi körülmények között él, amit meglepő mód nem a családi hátterének köszönhet, hanem a munkájának és annak, hogy az édesapja engedte, hogy saját magának keresse meg azt a pénzt, amiből fent tudja tartani magát.
Néhány hónappal ezelőtt Jordan ikertestvére Kyle börtönbe kerül, ami miatt Jordan betegre aggódja magát, így amikor az FBI felajánlja, hogy szabadon engedik a fiút, cserébe az ő segítségéért – el kell kapniuk egy gengsztert és a társát, aki történetesen Jordan egyik barátja - elfogadja az ajánlatot. Jordannak mindössze annyi a teendője, hogy elmegy egy partira egy FBI ügynökkel együtt és eltereli a rosszfiú figyelmét addig, amíg az ügynök elrejt néhány poloskát a helyszínen. De minden rosszra fordul, amikor a partnere megbetegszik és a helyébe egy igazán ellenszenves ugyanakkor rendkívül szexi férfi Nick McCall kerül, akivel meg kell játszaniuk, hogy randiznak egymással és halálosan szerelmesek egymásba.

Nagy örömömre a szerző az előző könyveihez hasonlóan most sem okozott csalódást, Julie James ismét hozta a  jól megszokott stílusát, mely miatt én irtó hálás vagyok neki. A karakterei - mint azok már korábban is - számomra most is teljességgel hihetőek voltak, a romantika és a szereplők közötti érzéki vonzalom is ugyancsak szívemnek tetszőre sikeredett. Díjaztam a szereplők talpraesettségét és a munkájuk iránti elhivatottságukat, Jordan szarkazmusát és határozottságát, valamint Nick morcosságát – aki egyébként egy tipikus alfa hím volt - a „velem ne cseszekedj” stílusával együtt. A mellékszereplők közül egyértelműen Kyle (Jordan ikertestvére, aki állítólag a Lostban szereplő Sawyer kiköpött mása és egyben egy "twitter-terrorista") dobogtatta meg a szívemet, így nem meglepő hát, hogy már alig várom a sorozat következő részét, melyben majd ő játssza a főszerepet. 

A történet eleje kissé döcögősen indult, de a könyv felépítése, könnyed történetvezetése, a szereplők ábrázolása és a közöttük lévő románc természetes alakulása - a rendkívül pergő és életszerű párbeszédekről már nem is beszélve - mindenért kárpótolt. Annak ellenére, hogy inkább egy romantikus komédiáról, mintsem egy krimiről volt szó, voltak részek, ahol némi feszültség támadt bennem a rosszfiúk megjelenését illetően, de ez olyan minimális volt, hogy soha nem fajult odáig a dolog, hogy tövig rágtam volna miattuk izgalmamban a körmöm. A könyv cselekményében egyébként nem volt semmi meglepő, kiszámítatlan vagy hátborzongató és a hősnő életéért sem kellett soha aggódnom, ennek ellenére mégis letehetetlen volt a számomra a könyv, szinte odaszegezett a fotelhez, amiből a legszívesebben addig fel sem keltem volna, míg a végére nem érek. De mivel egy háziasszony életében vannak olyan banális és fárasztó külső tényezők, mint a mosás, főzés és a takarítás, melyek képesek pofátlanul betolakodni a romantikus álmodozásaiba, így kénytelen voltam én is szünetet tartani, amely higgyétek el kínkeserves kényszer volt számomra. 

Az Az a gyanúm szerelem immár a harmadik könyvem az írónőtől, melynek elolvasása után határozottan állítom, hogy Julie James a romantikus krimik műfajában dobogós helyen áll a kedvenc íróim listáján. Sajnos nagy bánatomra írás tekintetében az írónő nem túl termékeny, évente csak egy könyvvel rukkol elő, amivel kénytelenek vagyunk beérni, de én nagyon bízom benne, hogy a kiadó e sorozat további könyveit is minél hamarabb elhozza majd nekünk. 

Julie James

Kiadó: Pioneer Books
Eredeti cím: A Lot like Love
Sorozat: FBI / US Attorney 
Fordította: Kereki Noémi
Oldalszám: 336

A sorozat kötetei:
1. Something About You – A hamis partner

2. A Lot like Love - Az a gyanúm, szerelem

3. About That Night

4. Love Irresistibly

5. It Happened One Wedding

6. Suddenly One Summer (2015.04.)

Tovább olvasom...

Nicolas Barreau: A nő mosolya

Nagyon vártam már ennek a könyvnek a megjelenését, melynek mind a tartalma, mind a csodás borítója azt sugallta a számomra, hogy egy olyan különleges romantikus történettel - és mint később kiderült olyan mulatságossal is - lesz majd dolgom, amivel engem aztán igazán le lehet venni a lábamról, vagyis minden adott volt ahhoz, hogy a saját könyvespolcomra kerüljön. Ebben a hónapban ez már a második Franciaországban játszódó történetem volt, igaz itt a francia életérzés, nem annyira erősen volt érzékelhető, mint például a Rejtekhely Párizsban című könyvnél, de azért itt sem felejtheti el egy percre sem az olvasó, hogy Franciaországban jár.

"Tavaly novemberben egy könyv mentette meg az életemet. Tudom, ez elég valószínűtlenül hangzik. Némelyek éppenséggel túlzónak vagy melodramatikusnak tarthatják az ilyen kijelentéseket. Pedig hát pontosan így történt."

A történet középpontjában egy fiatal nő Aurélie áll, akinek a szerelmi élete épp válságba került, és hogy elterelje figyelmét szívfájdalmáról Párizs utcáit róva teljesen véletlenül egy nagyon hangulatos kis könyvesboltban köt ki. Itt kerül a kezébe az a bizonyos könyv, amit aztán egy éjszaka leforgása alatt sikerült elolvasnia – nagy teljesítmény ám ez a részéről, ugyanis Aurélie-át a legnagyobb jóindulattal sem lehetett szenvedélyes olvasónak minősíteni – és ami örökre megváltoztatta az életét.

Ez a könyv - amit később Aurélie becses kincsként őrzött - egy olyan mondattal kezdődött, ami nemcsak megdöbbentette a lányt, de kíváncsivá is tette, mondhatni teljesen felvillanyozta. Mert azért valljuk be, hogy senki nem tulajdonítaná csupán a véletlen művének, ha mondjuk a saját családi vendéglője játszaná a központi szerepet az általa olvasott romantikus regény lapjain, és a hősnő is pont is olyan lenne, mintha csak róla mintázták volna. Így hát Aurélie elhatározza, hogy utánajár a dolgoknak és megismerkedik azzal a férfival, aki a könyvet írta. Azonban álmában sem gondolta volna, hogy ez majd olyan hihetetlen nehéz feladat lesz, mint amilyennek végül is bizonyult.

El tudjátok képzelni, hogy mi minden sülhet ki egy olyan történetből, ahol a hősnő mindent megtesz azért, hogy találkozzon kedvenc írójával, és a könyv főhőse - aki nem más, mint ezen fura eseményeket elindító titokzatos könyv főszerkesztője - is mindent megtesz azért, hogy mindezt meghiúsítsa, miközben megpróbálja megódítani a nő szívét? Természetesen ha a háttérnek Párizst választjuk a hangulatos kávézóival, bisztróival és vendéglőivel, mindezt megspékelve egy kis főzéssel és a könyv végén egy-két nyálcsorgató recepttel, mi mást is kaphatnánk, mint egy nagyon szórakoztató, helyenként pedig mesésen szép gondolatokkal tűzdelt romantikus vígjátékot.

"Én például gondolatokat gyűjtök. Hálószobám egyik falán színes cédulák vallanak a gondolatokról, amelyeket rögzítettem, nehogy feledésbe merüljenek. Megannyi gondolat kihallgatott kávéházi beszélgetésekből, szertartásokról és jelentőségükről, éjjel a parkban váltott csókokról, a szívről és bizonyos szállodai szobákról, kezekről, kerti padokról, fényképekről, titkokról és kipattanásukról, s faágak közt cikázó fényről, és arról, hogy miért áll meg néha az idő.

Kis feljegyzéseim trópusi pillangóként tapadnak a világos falhoz: elkapott pillanatok, melyeknek egyedüli céljuk, hogy a közelemben maradjanak, és ha kinyitom az erkélyajtót, a szobán átsuhanó enyhe léghuzatban kicsit megremegnek, mintha el akarnának szállni."

A könyv karakterei annyira hétköznapiak és annyira emberiek voltak teli hibákkal és kétségekkel, hogy az író teljesen el tudta velem hitetni, hogy az itt olvasott tévedések vígjátéka nemcsak a filmeken és a színdarabokban fordulhat elő, hanem a való életben is. És ki tudja? Talán még velem is megtörténhetne, ha nem is holnap, de valamikor egy szép napon.

Szóval nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, az pedig, hogy a történet elbeszélése váltott szemszögből történt külön öröm volt számomra, mert szerintem ezzel az írói eszközzel csak még izgalmasabbá tudta tenni a sztorit a szerző, még akkor is, ha az elejétől fogva bizonyosak lehetünk a boldog végkifejletben. Úgyhogy bár a történet kiszámítható volt engem ez egy csöppet sem zavart, mert többek között pont ez miatt szeretem az ehhez hasonló könnyed női románcokat mindamellett természetesen, hogy egy-egy fáradt nap után tökéletes szórakozást és kikapcsolódást nyújtanak.

És ez a könyv ebből a szempontból tökéletes volt. Az egészet áthatotta valami kedvesség, bájosság, ami könnyűnek és természetesnek tűnt, Párizs pedig hmm… tökéletes helyszín egy ilyen szerelmi történethez.

Itt kezdődik a történet Párizs szívében, egy kis étteremben.
Forrás

...Még tisztán emlékszem: azon a tavaszi estén egyedül bóklásztam Saint Germainben. Az emberek már kinn ültek a vendéglők és kávéházak előtt. Történetesen bekanyarodtam egy kis utcába, ahol csak ritkán fordulok meg. Egy nappali méretű vendéglő ablaka előtt állt, háttal nekem és egy vendéggel beszélgetett, aki egy piros-fehér kockás abrosszal terített kis faasztalnál ült. Megálltam, és magamba szívtam e fiatal nőalak minden részletét. A finom selyemből készült egyszerű, zöldes árnyalatú ruhát, amit olyan magától értetődő természetességgel viselt, mint egy római tavaszistennő...

Az író 1980-ban Párizsban született, a Sorbonne-on tanult romanisztikát és történelmet. És akár hiszitek, akár nem, ma egy könyvesboltban dolgozik a Szajna bal partján. :) A könyv borítóján legalábbis ez olvasható róla, de mint később megtudtam ez mind csak kamu, mert Nicolas Barreau egy egyszerű írói álnév, amely egy szőke német szépséget takar, nevezetesen Daniela Thielet... Mit is mondhatnék, engem totál megvezetett az írónő.

Daniela Thielet

A szerzőnek már több könyve is megjelent külföldön, érdekes, hogy mindegyik borítónak van valami piros beütése (kabát, ruha, ernyő), no és persze az Eiffel-torony is valamennyin ott figyel. :)

A szerző eddig megjelent köteti:

Die Frau meines Lebens (2007) - Álmaim asszonya (ha minden igaz, akkor ősszel jelenik meg nálunk) 

Du findest mich am Ende der Welt (2008) - A világ végén megtalálsz

Das Lächeln der Frauen (2010)- A nő mosolya (2014)

Eines Abends in Paris (2013) - Egy este Párizsban

Kiadó: Park

Eredeti cím: Das Lächeln der Frauen

Fordította: Szántó Judit

Oldalszám: 288

Tovább olvasom...

Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

Azok közé az olvasók közé tartozom, akikre egy szép borítóval nagyon lehet hatni (tudom sekélyes dolog, de mit tegyek, ha egyszer borítómániás vagyok), így amikor a friss megjelenések között megláttam ezt a gyönyörű könyvet, rögtön a kívánságlistám tetejére került. Úgy gondoltam, hogy ebbe a csodás köntösbe bújtatott könnyednek látszó kis chick litben majd biztos kitűnő olvasmányra lelek a forró nyári napokra. És ha annyira könnyed limonádénak nem is volt mondható, mint ahogyan azt gondoltam, mindenképp nagyon kellemes és szórakoztató kikapcsolódást nyújtott.

A történet középpontjában három amerikai nő áll, akiknek az élete elérkezett arra a pontra, amit már nem tudtak kezelni, így a legegyszerűbb megoldást választották, elmenekültek előle. Annie férje három éve halt meg, és bár már előtte is kissé antiszociális volt, a tragédia után már végképp csak a gyermekeinek, a főzésnek és az otthonának élt. Imádta a lakását, de miután anyagilag már nem tudta a családját fenntartani, kénytelen volt kiadni a szobáit, hogy bevételhez jusson. Miután Lola és Althea jelentkezett a hirdetésére, Annie megnyitotta előttük az otthonát és segédkezet nyújtott nekik. Ők azonban nem voltak teljesen őszinték vele.
Lola egy gyönyörű nő volt, aki a bántalmazó férje elöl menekül két kezelhetetlen gyermekével együtt Párizsba, Althea pedig komoly étkezési rendellenességben szenved, míg Annie… Nos ő rejti magában a legnagyobb titkot mindhármójuk közül. Annie "albérletes" tervét Lucas – aki a férjének a legjobb barátja volt és annak halála után az ő barátjává is vált – az elejétől fogva ellenezte, de mivel szerelmes volt a nőbe, így nem tudott mit tenni, mint hogy mindenben támogatta őt.

"Figyelte, ahogy Lucas eszik, és el kellett rejtenie a mosolyát. Lucas-n kissé kiütköztek a beltenyészet jelei, de jó értelemben. Nem volt csúnya, egyáltalán nem. Határozottan volt stílusa. Magas, slank és végletekig modoros férfi volt. Papírforma szerint igazi főnyeremény volt, csakhogy volt benne valami, amiről az ember vagy nőcsábásznak, vagy rejtőzködő melegnek gondolná – ebből a típusból meglehetősen sok szaladgál Párizsban."

Szeretem a Párizsban játszódó történeteket. Annyira jellegzetes, annyira varázslatos a hangulatuk, annyira... franciás. És hogy ez mit is takar pontosan? Az oly sokat emlegetett párizsi romantikus környezetet, a francia zöldség és halpiacot, a különleges ételeket, az evés és a főzés művészi szintre való emelését, tulajdonképpen az egész francia kultúrát, a francia emberek szokásait és habitusát, amiket az író rendkívül jól érzékeltetett a két amerikai nő, Lola és Annie szemén és tapasztalatain keresztül. Althea szemszögéből sajnos nem sokat láthattunk a városból, mivel mindig csak a szobájában kuksolt, de amikor a szívdöglesztő francia festő Jared - aki egyben Lucas pártfogoltja volt - vette ki Annie harmadik szobáját, ez is megváltozott.

Az eredeti borító is káprázatosan szép!

Az emberek (többek között én is) gyakran fantáziálnak(ok) arról, hogy egy új helyen, egy új városban vagy országban, milyen jó lenne mindet újra kezdeni. Biztos minden probléma megoldódna, vagy legalábbis egy ideig sikerülne a hátunk mögött hagyni őket. Persze lennének helyette újak, de azokat az akadályokat az ember könnyebben venné, mert van célja, amiből erőt meríthet ahhoz, hogy megváltoztassa az életét. Ez a változás utáni vágy hajtotta Lolát és Altheát is, amikor jelentkeztek az Annie által feladott hirdetésre. Mindketten új életet akartak kezdeni.

A három nő nemcsak jellemük, de külsejük alapján sem különbözhettek volna jobban egymástól. Nem tudom megmondani, hogy melyikük volt a kedvencem, mert mindegyikükben találtam olyan jellemvonást, amit szerettem, és olyat is, ami miatt nem hiszem, hogy jó barátnők tudunk volna lenni. Annie határozott volt, parancsolgató, gyakran voltak érzelemkitörései, némileg kaotikus és kapkodó vot. Ellenben imádta a gyermekeit, és imádott főzni. A legkedvesebb helye a házban a konyha volt. Számára a főzés gyógyító hatással bírt amellett, hogy egy örömteli és tartalmas tevékenység is volt egyben. Ennek apropóján rengeteg szó esett a könyvben a francia ételekről és az evés öröméről, amiket én mindig nagy-nagy élvezettel olvastam. (És ennek hatására már ki tudja, hogy hanyadszorra fogadtam meg magamban, hogy az eddiginél jóval több hal kerül majd az asztalunkra.)

Lola Annie ellentéte volt, vékony és gyönyörű, csendes és konfliktuskerülő, egyáltalán nem volt ura az életének. Egy olyan nő volt, aki túl sokszor tett rossz lóra. És ott volt még Althea, aki egy rendkívül depressziós és antiszociális fiatal lány volt. Szerette volna, ha a szülei jobban odafigyelnek rá, de ők csak magukkal foglalkoztak, észre sem vették, hogy van egy lányuk. Althea láthatatlan volt a számukra és ennek következtében maga is jelentéktelennek érezte magát.
Az együtt töltött hat hónap alatt, az érzelmi gátak átszakadtak és ezzel együtt a három nőnek nemcsak az élete változott meg, de ők maguk is átalakultak kicsit. Egymáshoz való viszonyuk ugyanolyan volt, mint a valós életben. Volt, hogy harcban álltak egymással, volt, hogy kéretlen tanácsokkal látták el egymást, és volt, hogy háborítatlanul teltek a napjaik, de a lényeg; hogy szerették egymást, féltették és törődtek egymással.

A könyv hangulata - tudjátok az a bizonyos párizsi érzés -  teljesen magával ragadt,  a szereplők sorsáért pedig végig aggódtam, főleg a könyv vége fele, ami majdnem olyan volt, mint egy színdarab utolsó felvonása, amikor a bonyodalom a tetőfokára hág, hogy aztán azon túljutva mindenki megkapja a méltó jutalmát.
Szerettem ezt a könyvet olvasni, mert az írónő úgy írta meg, hogy ne legyen több, mint ami. Egy kicsit romantikus, egy kicsit humoros, egy kicsit bohókás és egy kicsit szerelmes, de mégis valós és hihető problémákat felkaroló és egy kicsit boncolgató, nőknek szóló igazi szórakoztató nyári olvasmány.

Kiadó: Tercium

Eredeti cím: Hidden is Paris

Fordította: Balázs Laura

Oldalszám: 384

Tovább olvasom...

Julie James: Gyakorlat teszi a mesterkedőt

Nem vagyok nagy rajongója a jogi hátterű könyveknek, ráadásul abban sem voltam biztos, hogy két ügyvéd közötti romantika egyáltalán lekötné-e a figyelmemet, különösen akkor, ha még versengniük is kell egymással a számukra hőn áhított pozícióért, de tévedtem, mert kész felüdülés volt a sok tinidráma után, ami mostanság a kezem ügyébe került, Julie James könnyed romantikája.

Payton Kendall és J.D. Jameson kiváló ügyvédek. Payton keményen megharcolt a sikerért ebben a férfiak dominálta szakmában. Ambiciózus volt, okos és gyönyörű, és nem mellesleg feminista, erős és büszke a saját eredményeire.  J.D. Jameson ugyancsak becsvágyó volt, okos és hmmm… hát nem rúgnám ki az ágyamból, csak mert telemorzsálta. És bár gazdagnak gazdag volt és kiváltságosnak is született, mégsem ezzel a hátszéllel ért el kimagasló eredményeket a szakmában, hanem kemény munka árán vívta ki magának az elismerést. A chicagói székhelyű ügyvédi irodában eltöltött 8 évük alatt csak egyazon cél vezérelte őket: mindketten a cég üzlettársává akartak válni. Körülbelül négy hét volt még hátra a döntésig, amikor közölték velük a rossz hírt, miszerint csak az egyikük lehet a vállalat partnere, ami azon kívül, hogy mindkettőjük számára hidegzuhanyként hatott, még jobban kiélezte a már évek óta köztük lévő ellentéteket.

Biztos ismeritek azt a mondást, miszerint vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között, és Payton és J.D. kapcsolatánál ez a megállapítás tökéletesen helytálló. A karrierjük építése közben nem csak szellemileg, de fizikailag is leterheltek voltak, ennek ellenére egyetlen alkalmat sem szalasztottak volna el, hogy ne tegyenek csípős megjegyzéseket egymásra. Az életük csakis a munkáról szólt, és mindent megtettek, hogy szakmailag felülmúlják a másikat, ebből kifolyólag a kettőjük közötti versenyszellem jócskán átlépte azt a határt, ami még egészségesnek volt mondható. Amikor azonban egy közös megbízás alkalmával ráeszmélnek, hogy nem csak a munkájukban alkotnak jó csapatot, hanem az ágyban is, akkor komolyabban is elgondolkodnak azon a lehetőségen, hogy mi lenne, ha az állandó veszekedések helyett inkább összekötnék az életüket és egy sokkal kellemesebb elfoglaltsággal, mondjuk szerelmeskedéssel töltenék el az időt.

„Abba a könnyed, szentimentális beszélgetésbe süllyedtek, amire csak a szerelmesek képesek, miután nyolc éven át meg akarták fojtani egymást, aztán hirtelen rájöttek, hogy hoppá, inkább szexelni kellene."

De még mielőtt bármilyen következtetésekre is jutnának és rátérnének a dolgok eme kellemes pontjára, sok minden történik közöttük; heves szócsaták, csínytevések és visszavágók, melyek mögött tagadhatatlanul ott lapul a mindet elsöprő érzéki vonzalom.

Mindig is szerettem azokat a romantikus történeteket, ahol a szereplők kezdetben civakodnak, majd később rájönnek, hogy nemhogy élni, de még levegőt venni sem tudnak egymás nélkül, és ebben a könyvben az írónő ezt a szituációt tökéletesen megoldotta. Payton és J.D. kapcsolatfejlődését a konfliktusok mellett rengeteg humorral és tüzes szócsatákkal tette rendkívül élvezhetővé és szórakoztatóvá a számomra. Meg kell mondjam, hogy rengeteget mosolyogtam a szereplőkön, a kettejük ellenségeskedésén, ahogy a zárt ajtók mögött azonnal egymás torkának estek, míg azokon kívül, ahol szemtanúja is volt a beszélgetésüknek csupa udvariasság volt mindkettő. A könyvben Payton és J.D. mellett meglehetősen érdekes másodlagos karakterekkel is találkozhatunk, akik mind csak növelték a történet fényét. Ilyen volt például "tökéletes Chase", akinek már a neve is beszédes, és a szereplők legjobb barátai, akik amellett, hogy mindig meghallgatták hőseinket, soha nem mulasztották el, hogy jó tanácsokkal is szolgáljanak a számukra. Payton tárgyalótermi jelenete haláli volt, és J.D. legjobb barátját pedig – amikor felvázolta Payton és J.D. kapcsolata, valamint a nők  Darcy-komplexusa közötti dinamikát – azonnal a szívembe zártam.

Lehet, sőt biztos, hogy a könyv nem volt tökéletes - példának okáért itt van az a sok évnyi versengés, ami még gombócból is sok, nemhogy ellenségeskedésből, ráadásul mindezt egy aprócska félreértés miatt... -, de annyi baj legyen, én így is maximálisan jól szórakoztam a könyvön. A szerző remek atmoszférát teremtett az irodai és tárgyalótermi jelenetekkel, amik jogi hátterük ellenére sem voltak unalmasak, sőt, meglepő módon nagyon is élveztem őket. Julie James regénye könnyen olvasható, vicces és izgalmas volt. Tipikusan az az olvasmány, aminek bár már a legelejétől fogva tudható a vége, ennek ellenére mégsem bírod letenni, mert az az út, amelyen a szereplők eljutnak a boldog befejezésig a legédesebb és legszórakoztatóbb dolog, amit egy romantikus könyvben olvashat az ember.
Kell ennél kellemesebb olvasmány a nyárra, mondjuk a Balaton-partra vagy bármelyik tengerpartra két fürdőzés közé?

Julie James

Kiadó: Pioneer Books

Eredeti cím: Practice Makes Perfect

Fordította: Dörnyei Julianna Katalin

Oldalszám: 336

Én tökéletesen megvagyok elégedve a magyar borítóval, az itt lévők közül vannak jók és vannak rosszabbak. Talán a legelső viszi mind közül a pálmát.

Tovább olvasom...

Debora Geary: Modern boszorkány ~ Blogturné

Néha szeretek elveszni olyan könyvekben, amikben két fiatal lelki vívódásairól és kínlódásairól van szó, természetesen egy kis romantikával megfűszerezve. Néha szeretek elveszni olyan könyvekben, amik egy olyan alternatív világban játszódnak, ahol hegyén-hátán érik egymást az izgalmasabbnál izgalmasabb csata- és akciójelenetek és a történet befejezése totál kiszámíthatatlan. És néha – na jó, legtöbb esetben – szükségem van olyan könyvekre, amikben a szereplőkkel együtt én is tíz centivel a föld felett járok és a történet végén a  lelki szemeim előtt mindig rózsaszín szívecskében látom a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” végszót.

És vannak olyan napjaim is, amikor az előbb felsoroltak közül egyikre sem vágyom igazán és akkor jön a képbe Debora Geary könyve, amely ezekre az esetekre tökéletes választásnak bizonyul.

A történet egy 28 éves csinos, chicagói ingatlanügynök körül forog, aki rejtett képessége révén, mindig megtalálja kliensei számára a megfelelő otthont. Lauren ezt a képességét csupán egyszerű megérzésnek tulajdonítja, sejtelme sincs róla, hogy ő egy boszorkány. Egyik éjszaka, miközben épp a virtuális bevásárló kosarába pakolná be a kedvenc fagylaltját, váratlanul egy chatszobában találja magát, ahol megismerkedik három nővel, akik azt állítják magukról, hogy ők bizony boszorkányok.
Nell (a három boszorkány egyike, és nem mellesleg több gyermekes családanya) az öccsével együtt készítette azt programot, amely egy varázslat segítségével érzékeli az átlagemberekre nem jellemző energiákat, és bevonzva őket a saját weboldalukra irányítja az olyan gyanútlan és csiszolatlan boszorkányokat, mint amilyen Lauren is volt. Nell „csapdája”, tulajdonképpen akarat ellenére térítette el Laurent, de még mielőtt bárki is ennek az etikai hátterét kezdené el boncolgatni - amelyen én is erősen  elgondolkodtam -, maradjunk csak annyiban, hogy a boszorkányok szándékaik meglehetősen tiszták voltak.

Lauren meglepően jól szórakozott a három nővel folytatott beszélgetés közben és nyugodtan fogadta azt a tényt, hogy azok boszorkánynak titulálták magukat, sőt mi több, meg voltak győződve arról, hogy ő maga is az. És mivel állításuk szerint a képzetlen boszorkány nem csak magára, de a környezetére nézve is veszélyes lehet, így  ígéretet tettek arra, hogy Nell öccse pár nap múlva felkeresi majd őt, hogy megvizsgálja a képességeit, és ha valóban boszorkány, akkor elkezdje a tanítását. Innentől kezdve indul a mi történetünk és követhetjük nyomon Lauren sorsát, ahogy felfedezi saját egyedi képességét és hatáskörét, ahogy kötődni kezd egy népes boszorkánycsaládhoz, és ahogy figyelemmel kíséri legjobb barátnője sorsfordító találkozását az Igazival és még annál is tovább.

A történet édes, az írás kiegyensúlyozott és szilárd, a karakterek pedig szimpatikusak voltak a számomra, ez a boszorkányos dolog meg annyira hihetőnek és természetesnek tűnt végig a könyvben, hogy komolyan el kellett gondolkodtam azon, hogy lehetséges lenne, hogy az írónő maga is egy boszorkány, különben hogy a fenébe lehetne ennyire otthon a mágia működésének és mikéntjeinek a dolgában. A történetben sok erős női karakterrel találkozhatunk, akik mindegyike jószívű, nagylelkű és barátságos volt, igazság szerint számomra már túl sokan is voltak.

Bizonyos szempontból a könyv olvasása felüdülést jelentett a számomra, hiszen egy olyan történetet olvashattam, ami tele volt a szeretet és a barátság érzésével, ugyanakkor egy idő után hiányolni kezdtem belőle az izgalmat, és hogy legalább egy olyan gazember (vagy szépfiú) kerüljön a képbe, akinek a színre lépésével rögtön felmegy a vérnyomásom, vagy gyorsabban kezd el verni a szívem. A cselekmény totálisan kiszámítható volt, ami semmi, ismétlem semmi meglepetést nem rejtegetett a számomra úgyhogy, aki igazi, köröm- rágós izgalomra vágyik az nehogy a kezébe vegye ezt a könyvet, mert nagy pofára esés csalódásban lesz része, mivel az első oldaltól az utolsóig viszonylag mindenki boldog, és senkivel semmi rossz nem történik. Viszont, ha egy kiszámítható és meglehetősen nyugis szórakozásra vágysz, olyanra, amelyben a hangsúly az emberi kapcsolatokon és a családi összetartás fontosságán van, akkor egy percig sem habozz, tuti, hogy ez a te könyved lesz.

Be kell valljam, a regény elején én is kissé csalódott voltam, pörgősebb, izgalmasabb történetre számítottam, úgyhogy túlzás lenne azt állítanom, hogy már az első oldaltól kezdve megfogott magának az írónő, de a végére mi tagadás, mégis megszerettem a könyvet, mert hogy is ne lehetne szeretni egy olyan történetet, amiből ilyen erősen árad a harmónia, a nyugalom és a boldogság érzése.

Hogy kiknek ajánlom? Azoknak, akik egy kis varázslattal, humorral és nagy adag szeretettel fűszerezett okos, szép és vicces történetre vágynak. Azoknak, akik nyitottak a mágia lágyabb és árnyaltabb oldalára és elfogadják az elemek hatalmát, a kristályok és a gyógynövények erejét. És természetesen azoknak, akik rajongnak a családi történetekért.  

Debora Geary

A sorozat részei:

0.5  To Have and to Code
1.    Modern boszorkány
2.    A Hidden Witch
3.    A Reckless Witch
3.5  A Witch Central Wedding
4.    A Nomadic Witch
5.    A Different Witch
6.    A Celtic Witch
6.5  Swordfights and Lullabies
7.    A Lost Witch

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: A Modern Witch
Sorozat: A Modern Witch
Fordította: Komáromy Rudolf
Oldalszám: 376
Előrendelési akció

Blogturné extra - Borítómustra

A könyv a megjelenése óta már számos országban kiadásra került különböző borítókkal, melyek mindegyikében van valami szép, ami megragadja az olvasó figyelmét (kivéve az utolsót), de véleményem szerint a Maxim Kiadó által megálmodott borítónak most messze sikerült túlszárnyalnia mindegyiket.

  

Nyereményjáték

A boszorkányokról legendák keringenek. Regények és filmek mesélik el történeteitek újra és újra.
Hogy léteznek-e? Egy biztosan. Az üst felett görnyedve éppen varázsigéket mormol, miközben egy fiolányi szerencsét löttyent főzetébe, hogy így segítsen Benneteket a nyereményhez. Kíváncsiak vagytok a nevére? Sajnos nem árulhatja el, hisz a név hatalom. Erre hamarosan Ti magatok is rájöttök.
Minden blogon találtok egy varázslókártyát, melyek mindegyike egy-egy híres boszorkányt, boszorkánymestert, varázslót vagy mágust rejt. A rajtuk szereplő információmorzsák alapján kell kitalálnotok, hogy hogyan hívják az illetőt. Minden megfejtett névvel növelhetitek esélyeteket a fődíj megszerzésére.
A nyeremény pedig nem más, mint a Maxim Kiadó által felajánlott, 3 db Modern boszorkány könyv egyike.
(Postázás csak Magyarország területén belül!)

a Rafflecopter giveaway

 A blogturné állomásai

2014. május 30-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

     05/30 Dreamworld - Boszorkányképességek

     05/31 Deszy könyvajánlója - Jóga

     06/02 Kristina blogja - Kristályok 
     05/03 Angelika blogja - Ki kicsoda a regényben?  
     06/04 Könyvszeretet 
     06/06 Nem harap a... - Folytatások 
     06/08 Zakkant olvas - Boszorkányos könyvek, filmek 
     06/10 Szilvamag olvas - Borítók 
     06/12 Roni olvas - Idézetek 
     06/14 Insane Life - Karakterbemutató: Lauren

Tovább olvasom...