Kendall Kulper: A tenger boszorkánya (A tenger boszorkánya 1.)

"Az apró mágia, ahogy nagyanyám mondogatta, tartja mozgásban a világegyetemet."

Az 1860-as években játszódó történet főszereplője egy 16 éves fiatal lány Avery Roe, akinek az egyetlen vágya, hogy végre a nagyanyja nyomdokaiba léphessen és a benne szunnyadó értékes mágia segítségével megvédje a Prince-sziget lakóit. Avery gyerekkora óta boszorkány akart lenni, a nagymamája tanítgatta és pátyolgatta, mert az édesanyja nemcsak őt, hanem a saját varázserejét is megtagadta évekkel ezelőtt, amikor feleségül ment a városka lelkészéhez, hogy nyugodtan élhesse az előkelőségek kiegyensúlyozott és gondtalan életét. Négy évvel ezelőtt azonban magához vette Averyt, hogy könnyebben megakadályozhassa a lányában kibontakozó varázserőt. De Avery tudta, hogy vissza kell térnie a nagyanyjához ahhoz, hogy feltárja az erejét, és ennek érdekében mindent meg is tett, de ahogy megfogalmazódott fejében a gondolat, hogy hogyan és miként szökik majd meg az anyjától, mindig elvesztette az eszméletét, és ugyanígy kudarcba fullad minden olyan próbálkozása is, amiben valaki másnak a segítségét kérte a szökéshez. Egyszerűen nem tudott mit tenni az anyja marasztaló átka ellen, mígnem egyszer jött egy fiú, egy távoli helyről, aki megígérte neki, hogy a saját népe mágiájával segít megszöknie, ha cserébe megfejti az álmait. Avery pedig belement az egyezségbe, annál is inkább, mivel az egyik álmában a saját halálát látva tudta, hogy nem sok ideje van már hátra.

Nagy meglepetés volt számomra ez a könyv, mert nem erre számítottam, nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom az olvasását, a sötét és búskomor atmoszféráját, ami miatt teljesen más volt, mint az általam eddig megszokott YA könyvek. Ez a történet nem a jól ismert rózsaszín habfelhős kategóriába tartozott, hanem az olyan zord és borús hangulatú írások közé, ami észrevétlenül kúszik be az ember bőre alá, hogy aztán napokig kísértse a gondolataiba belopva magát.

Nagyon tetszett maga a történet, mely szerint a szigeten élő boszorkánycsalád a Roe család nőtagjai óvták és irányították generációkon át a Prince-szigetet. Ők voltak azok, akik megvédték a bálnavadászokat a viharos tengertől és akik a varázserejükkel, a különböző szerencsét hozó talizmánjaikkal és jóslataikkal már évszázadok óta a szigetlakók szolgálatában álltak. Ők voltak azok, akikre az emberek mindig számíthattak, akikben hittek, és akiket a varázserejük miatt féltek és tiszteltek. És ők voltak azok is, akiket mindennek köszönhetően okolhattak és felelősségre vonhattak, ha valami balul sült el a városka életében.

Mivel az írónő rengeteg kutatómunkát fektetett a történetbe, így sok érdekes információt kaptam a bálnavadászokról, azok hiedelmeiről és a hozzájuk fűződő eseményekről, melynek köszönhetően a mágikus szál – ne feledjük, hogy a boszorkányság és a varázslat ebben a korban része volt az emberek életének - valósághű közegben jelent meg. Tetszett a könyv stílusa, a gyönyörű leírások, a cselekmény dinamikája és a szereplők kapcsolata. Nagyon érdekes volt megismerni a Roe boszorkányok múltját, erejüket és képességeiket és bár végig tudtam – ki ne tudná -, hogy előbb utóbb Avery is egy erős boszorkánnyá növi ki majd magát, mégis tűkön ülve vártam, hogy vajon ez hogyan, mikor és milyen fájdalommal jár majd a számára.

Ami nem tetszett a könyvben és ami rossz szájízt adott az egésznek az Avery karaktere volt, akit képtelen voltam megszeretni. Annyira egy önző, konok és önfejű lány volt, hogy attól sokszor már a falat kapartam, az ilyen emberekkel - csakúgy, mint a való életben - egyszerűen nem tudok mit kezdeni. De a könyv különleges hangulata segített túllépnem ezen és gőzerővel élvezni a történetet, melynek a végével különösen elégedett voltam sőt, kimondottan örültem neki – csak szólok, hogy aki happy endre számít, az csúnyán csalódni fog -, mert szerintem ez így volt jó, ennek így kellett történnie, mert ez a könyv Averyről szólt, az ő útkereséséről és sorsának a beteljesüléséről, amit ő lehet, hogy áldásnak vélt, én azonban mindvégig csak szörnyű átokként tudtam rá gondolni.

A regény önálló kötetként is olvasható, de ahogy láttam a gr-en már a második része is megjelent, amire én tuti vevő leszek majd.

Első mondat:
"Sohasem felejtem el a napot, amikor anyám heves tiltakozása ellenére nagyanyámtól megtanultam, hogyan tegyünk kötést a szélre."

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Salt & Storm
Sorozat: Salt & Storm
Fordította: Vince Judit Andrea
Oldalszám: 416

Tovább olvasom...

Danielle Paige: Dorothynak meg kell halnia (Dorothynak meg kell halnia 1.)

Az utóbbi idők egyik legvágyottabb könyve volt számomra a Dorothynak meg kell halnia, mivelhogy az Óz, a nagy varázsló az egyik legkedvesebb mesém, így mindenre kíváncsi vagyok ami vele kapcsolatos. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben (de tényleg csak egy icipicit), hogy mekkora pofára esés lenne, ha a könyv nem váltaná be a hozzá fűzött reményeimet, de mivel ez nem így történt, így most egy igen lelkes rajongás fog következni.

Én nem kértem ezt. 
Nem akartam hős lenni. 
De amikor az egész életedet – veled együtt – elsöpri egy tornádó, nincs más választásod, mint menni, 
amerre visz, nem igaz? 

Amy az édesanyjával együtt egy lakókocsiparkban él, ami miatt sokan csúfolják őt a suliban, de Amy olyan talpraesett és belevaló csaj, hogy mindezt gond nélkül tudja már kezelni. Az apja évekkel ezelőtt hagyta el őket, az anyja világában pedig csak két hely létezett: a kanapé és a bár. Amynek nem voltak barátai és a szülei sem álltak mellette, az iskolában csúfolódások céltáblája volt és teljesen magára volt utalva. És amikor már azt hitte, hogy ennél rosszabb nem lehet, akkor kezdődött csak el igazán a móka.

Kansasen egy óriási tornádó söpört végig, ami a lakókocsijával együtt elsodorta őt Óz birodalmának egy lidérces változatába, ahol semmi sem olyan volt, mint ahogyan azt a meséből ismerte. Ebben a világban a Madárijesztő egy őrült tudós volt, a Favágó egy szadista parancsnok, a Gyáva Oroszlán pedig egy vérszomjas ragadozó, Dorothy pedig… Jah kérem, hát ő egy szeszélyes kis dög volt, ráadásul hatalommániás és kegyetlen zsarnok is, aki miután visszajött Ózföldre, valahogy rákapott a varázslat ízére és azután már semmi nem volt elég neki. Glindával a Déli Jó Boszorkánnyal együtt folyamatosan rabolták a föld mágikus erejét, az emberek falvait felgyújtották őket pedig rabszolgasorba taszították. A repülő majmokat láncra verték, és ha valami olyat tettél, ami Dorothynak nem tetszett, akkor olyan súlyos következményekkel kellett számolnod, amelyek egyáltalán nem voltak arányban az elkövetett bűnnel.

Szóval Amy ebbe a „szép” új világba csöppenve szabályszegésért rögtön börtönbe is kerül, ahonnan a Gonoszok Forradalmi Rendjének boszorkányai mentik ki, hogy orgyilkost faragjanak belőle. Hogy miért? Mert úgy gondolják, hogy csak Amy tud véget vetni Dorothy rémuralmának, és hogy ő az a lány, aki képes eltávolítani a Bádog Favágó szívét, ellopni a Madárijesztő agyát, elvenni az Oroszlán bátorságát, no és persze megölni Dorothyt.

Először is… basszus, basszus, basszus… hogy ez a könyv mennyire jó volt!

Ahogy felütöttem mintha varázsütésre léptem volna be Óz birodalmába, nem volt szükségem semmilyen ráhangolódásra, hanem egyszerűen csak belecsöppentem az egészbe. És mindez egyrészt a történet hihetetlenül erős atmoszférájának volt köszönhető, hiszen az a feszült, félelemmel és titkokkal teli hangulat ami a könyvet jellemezte hamar körülvett olvasás közben. Másrészt pedig a nem mindennapi szereplők, a szemléletes írásmód és a részletesen kidolgozott világ tette eszméletlenül élvezetessé és letehetetlenné a könyvet.

A szereplők közül Dorothy volt az, aki az elvárásaimon felül teljesített, iszonyatosan gonosz volt és én mégis imádtam őt érte, ami most így tudom, elég furán hangzik, de majd ha ti is elolvassátok a könyvet szerintem biztos megértitek, hogy miért éreztem így - vagy legalábbis remélem. Mindenesetre az eredeti mesében Dorothyt én mindig is egy túlzottan vidám és kedves, ám kissé naiv kislánynak tartottam, de ebben a történetben épp az ellenkezője volt rá az igaz. És Glindát, a jó boszorkányt szerettem a legjobban - tudjátok, aki egy rózsaszín szappanbuborékban érkezik Dorothy üdvözlésére -, aki most viszont az erő sötét oldalát erősítette... Ejh, akkor még a fene se gondolta volna, hogy idővel így eldurvulnak majd a dolgok.
De visszatérve a könyvre, ahogy ezt a másik Dorothyt magam elé képzeltem a tizenöt centis piros tűsarkújában és a merész fazonú, hatalmas dekoltázsú kék kockás rüfkés kis ruhácskájában, rögtön mosolyra húzódott a szám. Őrületesen izgalmas volt ez az újfajta felállás, teljesen torz és kitekert, és épp ettől vált az egész oly eredetivé; rendkívül félelmetessé ugyanakkor kissé komikussá is.

Természetesen Dorothy mellett a többi karakter is nagyon erős és különleges volt a könyvben, a Madárijesztőtől például a bizarr ember- és állatkísérletei miatt mindig kirázott a hideg, az Oroszlán és a Bádogember szívtelen kegyetlenségeitől pedig szóhoz sem jutottam. Amy volt az egyetlen, akit tényleg mindig csak a jó szándék vezérelt és aki inkább a szívére mintsem az eszére hallgatott, aminek aztán persze mindig meg lett a következménye, de tapasztalatom szerint minden pozitív hősnek előbb vagy utóbb muszáj átesnie némi időt (és embert) rabló moralizáláson ahhoz, hogy végre a tettek mezejére tudjon lépni, és ez Amynél sem történt másképp.
Szerencsére a sok erőszak mellett azért a romantika is helyet kapott, ami bár elég kezdetleges volt, ennek ellenére nekem mégis nagyon tetszett, de azért erősen bízom abban, hogy a következő részekben ennél többet is kapok majd belőle.

Egy szó, mint száz, mindent megkaptam ettől a könyvtől, amit csak vártam sőt, még többet is. Egy igazán rejtélyes és hátborzongató, valamint kellőképp izgalmas és érdekes olvasmányban volt részem, ami megfelelő mértékben árasztotta magából – egy teljesen más, kissé bizarr, de mégiscsak azt a bizonyos - Dorothys-hangulatot, ami engem mindig totál le tud venni a lábamról, úgyhogy én a magam részéről mindenképp vevő vagyok a sorozat következő részére, ami remélem mihamarabb eljut majd hozzánk.

Kiadó: Gabo

Eredeti cím: Dorothy Must Die

Sorozat: Dorothy Must Die

Fordította: Turcsányi Jakab

Oldalszám: 436

Tovább olvasom...

Debora Geary: Modern boszorkány ~ Blogturné

Néha szeretek elveszni olyan könyvekben, amikben két fiatal lelki vívódásairól és kínlódásairól van szó, természetesen egy kis romantikával megfűszerezve. Néha szeretek elveszni olyan könyvekben, amik egy olyan alternatív világban játszódnak, ahol hegyén-hátán érik egymást az izgalmasabbnál izgalmasabb csata- és akciójelenetek és a történet befejezése totál kiszámíthatatlan. És néha – na jó, legtöbb esetben – szükségem van olyan könyvekre, amikben a szereplőkkel együtt én is tíz centivel a föld felett járok és a történet végén a  lelki szemeim előtt mindig rózsaszín szívecskében látom a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” végszót.

És vannak olyan napjaim is, amikor az előbb felsoroltak közül egyikre sem vágyom igazán és akkor jön a képbe Debora Geary könyve, amely ezekre az esetekre tökéletes választásnak bizonyul.

A történet egy 28 éves csinos, chicagói ingatlanügynök körül forog, aki rejtett képessége révén, mindig megtalálja kliensei számára a megfelelő otthont. Lauren ezt a képességét csupán egyszerű megérzésnek tulajdonítja, sejtelme sincs róla, hogy ő egy boszorkány. Egyik éjszaka, miközben épp a virtuális bevásárló kosarába pakolná be a kedvenc fagylaltját, váratlanul egy chatszobában találja magát, ahol megismerkedik három nővel, akik azt állítják magukról, hogy ők bizony boszorkányok.
Nell (a három boszorkány egyike, és nem mellesleg több gyermekes családanya) az öccsével együtt készítette azt programot, amely egy varázslat segítségével érzékeli az átlagemberekre nem jellemző energiákat, és bevonzva őket a saját weboldalukra irányítja az olyan gyanútlan és csiszolatlan boszorkányokat, mint amilyen Lauren is volt. Nell „csapdája”, tulajdonképpen akarat ellenére térítette el Laurent, de még mielőtt bárki is ennek az etikai hátterét kezdené el boncolgatni - amelyen én is erősen  elgondolkodtam -, maradjunk csak annyiban, hogy a boszorkányok szándékaik meglehetősen tiszták voltak.

Lauren meglepően jól szórakozott a három nővel folytatott beszélgetés közben és nyugodtan fogadta azt a tényt, hogy azok boszorkánynak titulálták magukat, sőt mi több, meg voltak győződve arról, hogy ő maga is az. És mivel állításuk szerint a képzetlen boszorkány nem csak magára, de a környezetére nézve is veszélyes lehet, így  ígéretet tettek arra, hogy Nell öccse pár nap múlva felkeresi majd őt, hogy megvizsgálja a képességeit, és ha valóban boszorkány, akkor elkezdje a tanítását. Innentől kezdve indul a mi történetünk és követhetjük nyomon Lauren sorsát, ahogy felfedezi saját egyedi képességét és hatáskörét, ahogy kötődni kezd egy népes boszorkánycsaládhoz, és ahogy figyelemmel kíséri legjobb barátnője sorsfordító találkozását az Igazival és még annál is tovább.

A történet édes, az írás kiegyensúlyozott és szilárd, a karakterek pedig szimpatikusak voltak a számomra, ez a boszorkányos dolog meg annyira hihetőnek és természetesnek tűnt végig a könyvben, hogy komolyan el kellett gondolkodtam azon, hogy lehetséges lenne, hogy az írónő maga is egy boszorkány, különben hogy a fenébe lehetne ennyire otthon a mágia működésének és mikéntjeinek a dolgában. A történetben sok erős női karakterrel találkozhatunk, akik mindegyike jószívű, nagylelkű és barátságos volt, igazság szerint számomra már túl sokan is voltak.

Bizonyos szempontból a könyv olvasása felüdülést jelentett a számomra, hiszen egy olyan történetet olvashattam, ami tele volt a szeretet és a barátság érzésével, ugyanakkor egy idő után hiányolni kezdtem belőle az izgalmat, és hogy legalább egy olyan gazember (vagy szépfiú) kerüljön a képbe, akinek a színre lépésével rögtön felmegy a vérnyomásom, vagy gyorsabban kezd el verni a szívem. A cselekmény totálisan kiszámítható volt, ami semmi, ismétlem semmi meglepetést nem rejtegetett a számomra úgyhogy, aki igazi, köröm- rágós izgalomra vágyik az nehogy a kezébe vegye ezt a könyvet, mert nagy pofára esés csalódásban lesz része, mivel az első oldaltól az utolsóig viszonylag mindenki boldog, és senkivel semmi rossz nem történik. Viszont, ha egy kiszámítható és meglehetősen nyugis szórakozásra vágysz, olyanra, amelyben a hangsúly az emberi kapcsolatokon és a családi összetartás fontosságán van, akkor egy percig sem habozz, tuti, hogy ez a te könyved lesz.

Be kell valljam, a regény elején én is kissé csalódott voltam, pörgősebb, izgalmasabb történetre számítottam, úgyhogy túlzás lenne azt állítanom, hogy már az első oldaltól kezdve megfogott magának az írónő, de a végére mi tagadás, mégis megszerettem a könyvet, mert hogy is ne lehetne szeretni egy olyan történetet, amiből ilyen erősen árad a harmónia, a nyugalom és a boldogság érzése.

Hogy kiknek ajánlom? Azoknak, akik egy kis varázslattal, humorral és nagy adag szeretettel fűszerezett okos, szép és vicces történetre vágynak. Azoknak, akik nyitottak a mágia lágyabb és árnyaltabb oldalára és elfogadják az elemek hatalmát, a kristályok és a gyógynövények erejét. És természetesen azoknak, akik rajongnak a családi történetekért.  

Debora Geary

A sorozat részei:

0.5  To Have and to Code
1.    Modern boszorkány
2.    A Hidden Witch
3.    A Reckless Witch
3.5  A Witch Central Wedding
4.    A Nomadic Witch
5.    A Different Witch
6.    A Celtic Witch
6.5  Swordfights and Lullabies
7.    A Lost Witch

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: A Modern Witch
Sorozat: A Modern Witch
Fordította: Komáromy Rudolf
Oldalszám: 376
Előrendelési akció

Blogturné extra - Borítómustra

A könyv a megjelenése óta már számos országban kiadásra került különböző borítókkal, melyek mindegyikében van valami szép, ami megragadja az olvasó figyelmét (kivéve az utolsót), de véleményem szerint a Maxim Kiadó által megálmodott borítónak most messze sikerült túlszárnyalnia mindegyiket.

  

Nyereményjáték

A boszorkányokról legendák keringenek. Regények és filmek mesélik el történeteitek újra és újra.
Hogy léteznek-e? Egy biztosan. Az üst felett görnyedve éppen varázsigéket mormol, miközben egy fiolányi szerencsét löttyent főzetébe, hogy így segítsen Benneteket a nyereményhez. Kíváncsiak vagytok a nevére? Sajnos nem árulhatja el, hisz a név hatalom. Erre hamarosan Ti magatok is rájöttök.
Minden blogon találtok egy varázslókártyát, melyek mindegyike egy-egy híres boszorkányt, boszorkánymestert, varázslót vagy mágust rejt. A rajtuk szereplő információmorzsák alapján kell kitalálnotok, hogy hogyan hívják az illetőt. Minden megfejtett névvel növelhetitek esélyeteket a fődíj megszerzésére.
A nyeremény pedig nem más, mint a Maxim Kiadó által felajánlott, 3 db Modern boszorkány könyv egyike.
(Postázás csak Magyarország területén belül!)

a Rafflecopter giveaway

 A blogturné állomásai

2014. május 30-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

     05/30 Dreamworld - Boszorkányképességek

     05/31 Deszy könyvajánlója - Jóga

     06/02 Kristina blogja - Kristályok 
     05/03 Angelika blogja - Ki kicsoda a regényben?  
     06/04 Könyvszeretet 
     06/06 Nem harap a... - Folytatások 
     06/08 Zakkant olvas - Boszorkányos könyvek, filmek 
     06/10 Szilvamag olvas - Borítók 
     06/12 Roni olvas - Idézetek 
     06/14 Insane Life - Karakterbemutató: Lauren

Tovább olvasom...

Mats Strandberg · Sara B. Elfgren: A kör

Bevallom, ódzkodtam én ettől a könyvtől, melynek olvasása ellen kifogásom akadt bőven: nem az én műfajom, meg aztán 600! oldal, meg félelmetes is, és különben is, mi lesz ha este nem tudok tőle aludni?... hajtogattam magamban, de utólag visszagondolva nevetségesnek és indokolatlannak érzem mindezt, és ha ezekre a kifogásokra alapozva megfosztottam volna magam a könyv által nyújtott élménytől, akkor lettem volna csak igazán nagy bolond!

A Kör egy trilógia első része, amely Svédország egy kis városában, Engelsfors-ban játszódik. A történetben hat lánynak kell egymással összefognia egy olyan láthatatlan és ismeretlen gonosz erő ellen, ami nem csak őket, hanem az egész világot el akarja pusztítani. A hat lány igen furcsa kompániát alkot; Minoo az iskola strébere, Vanessa az iskola legdögösebb "szukája", Anna-Karin a diákok piszkálódásainak a céltáblája, Linnéa az emos vonal képviselője, Ida az iskola könyörtelen és zsarnok királynője, Rebecka pedig az iskola jóindulatú, de önbizalomhiányban szenvedő diákja. A lányok kezdetben nem tudnak semmiről, a vörös hold hívására találkoznak egy parkban, ahol megtudják, hogy ők bizony boszorkányok és hogy egy ősi jóslat kimondja, hogy ők a Kiválasztottak.

A történet a gimiben kezdődik, ahol egy fiú öngyilkosságot követ el, pontosabban csak a kívülállók hiszik azt, valójában azonban egy öngyilkosságnak álcázott gyilkosság történt, ami a gonosz elleni harcnak csak a kezdetét jelentette..

A könyv elején nagyon oda kellett figyelnem és elraktározni a lányokról olvasott információkat - hogy kinek alkoholista az apja, ki jött csonka családból, és kinek milyen kiegyensúlyozott a családi háttere... -, mert ezek voltak segítségemre abban, hogy jobban megismerhessem a szereplőket. Mire ezzel megvoltam és kezdtek előttem kirajzolódni a lányok személyiségei, és ugye óhatatlanul is kezdett egyik másik a szívemhez nőni, az írók a számomra legkedvesebbet egyszer csak kiírták a történetből, amit nem akartam elhinni. Meg voltam döbbenve és rettentően sajnáltam. Az viszont, hogy ezt meg merték tenni...... nagyon tetszett! Engem speciel ezzel  felráztak, és azt sugallták, hogy ez nem egy szokványos, előre kiszámítható történet lesz, és valóban, egy percig nem unatkoztam rajta.

Mit tagadás, teljesen magával ragadt a cselekmény, ami kapcsán részletesen megismerhettük a lányok problémáit, előítéleteit egymás iránt, amit azért szépen lassan megtanultak kezelni és kordában tartani. Ezek a lányok tényleg nem kedvelték egymást, de muszáj volt nekik együtt dolgozniuk és felnőtt módjára viselkedniük, ami persze kezdetben irtó nehéz volt nekik, hiszen amellett, hogy mindegyikük egy külön egyéniség volt, különböző természetfeletti képességekkel is rendelkeztek, ami szintén megnehezítette az egymáshoz való viszonyuk kedvező alakulását. Olyan nehezen értették meg - ami miatt már kezdtem ideges lenni -, hogy a gonosz legyőzéséhez való kulcs, az ő összetartozásukban rejlik. Aztán mindig eszembe jutott, hogy ezek még csak 15-16 éves forrófejű tinédzserek, tele különböző fóbiákkal és félelmekkel. A könyvben feltárulkozik a lányok magánélete és szemtanúi lehetünk annak, hogy hogyan fedezik fel önmagukat és válnak pár hónap alatt tiniből, majdnem felnőtté. Viszonylag sűrűn olvashatunk a könyvben alkoholfogyasztásról, zaklatásról, kábítószerről és szexről és van egy két rész, amit rendkívül életszerűnek(szagúnak) éreztem. (Például, amikor Minoo elhányja magát...... annyira, de annyira érzékletesen volt leírva.) Aztán voltak olyan jelentéktelen jelenetek is, amiket máig nem értek és furcsállok is, hogy miért kerültek be a történetbe, de az ottlétük határozottan hatott, mert ezekkel együtt tetszett a könyv úgy ahogy volt.

Másik kellemes meglepetés, ami a könyv kapcsán ért, hogy ez a 600 oldal olyan sebességgel fogyatkozni látszott olvasás közben, hogy azt kívántam bárcsak tovább tartana még. Nem találkoztam olyan résszel, ahol elkalandoztak volna a gondolataim az esti vacsora vagy a háztartási tennivalók irányába, egyszerűen végig lekötötte a figyelmemet és folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet a történet. Ennek a terjedelemnek hála a cselekmény nem rohant és nem pörgött ezerrel, hanem kényelmes tempóban halad előre, elég időt hagyva az olvasónak a szereplők megismeréséhez és a történet kibontakozásához. Az attól való félelmem pedig, hogy túl horrorisztikus vagy esetleg vérben cuppogós és tocsogós olvasmány lesz, szintén tévesnek bizonyult, mivel inkább mondanám fordulatokban gazdag és izgalmas könyvnek, mintsem félelmetesnek és hatásvadásznak.

Egyszóval kellemes csalódás volt számomra ez a regény, határozottan megéri időt fordítani az elolvasására. Remélem a következő rész is hasonló terjedelmű és minőségű lesz.

Sara B. Elfgren és Mats Strandberg

5/5

A trilógiának már van magyar blogja és Facebook oldala is, ahol sok érdekességet találhat a kíváncsi olvasó és rajongó!

Kiadó: Geopen

Eredeti cím: Cirkeln

Fordította: Péteri Vanda

Oldalszám: 600

Tovább olvasom...