Courtney Milan: A ​hercegné háborúja (Sinister fivérek 1.)

A hercegné háborúja egy kissé mást nyújtott, mint amire számítottam, de csakis pozitív értelemben. Kezdetben teljesen odáig meg vissza voltam az írónő stílusától és humorától, meg is jegyeztem magamban, hogy na végre! Végre egy újabb gyöngyszem a romantikus írók palettáján, akiért Julia Quinn után ismét rajonghatok, és bár mire a könyv végére értem Courtney-nak nem sikerült megugrania a lécet, de így is elégedetten csuktam be a könyvet.  

Bővebben

Tovább olvasom...

Mary Robinette Kowal: Üvegbűbáj ~ Bűbájoló történet #2

Mivel a bűbájoló történetek első részét nagyon különlegesnek találtam anno, így kíváncsi voltam a folytatásra, melyben ismét elmerülhettem a már jól ismert, nagyon bájos és hamisítatlan austeni miliőbe, egy olyan világba, ahol a mágia a mindennapok része, és ahova érdekes mód (persze csak számunkra) varázslatkén érkezik a csillogás, mely lehetővé teszi a tehetséges felhasználók számára, hogy gyakorlatilag bármilyen illúziót létre tudjanak hozni. A mese pedig ott folytatódik, ahol az előző rész véget ért, Jane férjhez ment és Vincenttel együtt boldog bűbájolásban élnek míg meg nem halnak, de mielőtt mindez még megtörténne immár fiatal házaspárként rengeteg új kalandban lesz részük, kimagasló bűbájoló tehetségüknek köszönhetően pedig az életük is tovább bonyolódik.

Időben 1815-ben járunk, Napóleont száműzték Elba szigetére, melynek köszönhetően már a brit alattvalóknak is biztonságossá vált a kontinensre való utazás. Hőseink is épp ezért döntenek úgy, hogy elfogadják Vincent egy régi barátjának meghívását és Belgiumba utaznak nászútra. Az út kellemesen telt és a kis városkában töltött idő is gyorsan repült, Jane és Vincent sok időt töltenek bűbájolással és a technikájuk fejlesztésével, egészen addig, míg a bukott császár visszatérésének híre pánikot keltve hozzájuk is el nem jut. Innentől kezdve felpörögnek az események, hőseink veszélybe kerülnek, Jane-re pedig hatalmas feladat vár, meg kell mentenie a férjét a börtöntől vagy ami még ennél is rosszabb, a haláltól.

Aki olvasta az első részt az tudja, hogy ott a bűbájolást még csak amolyan díszítgető – ide egy ráncot, oda egy fodrot  – funkcióra használták, míg a folytatásban már sokkal komolyabb hangsúlyt kapott, sőt szerves részét képezte a cselekménynek. Itt már nem csak esztétikai szempontból lehettünk tanúi a mágia felhasználásának, hanem a politikai és katonai jelentőségére is fény derült, mely tulajdonképpen a későbbi bonyodalmakat okozta.

Sajnos kissé csalódás volt számomra a könyv, túl lassúnak és bizony meglehetősen unalmasnak éreztem a történet elejét, ráadásul Jane kissé butácska és kisebbségi komplexussal küszködő karaktere is hihetetlenül fel tudott idegesíteni, bár azt is be kell valljam, hogy ennek ellenére maximálisan fejet tudtam hajtani a kitartása és azon bátor cselekedete előtt, amit a férje megmentése érdekében vitt véghez.

Amit igazán szerettem a regényben az a kor hangulata és az írónő elbeszélésének finom és gördülékeny stílusa volt, ami rám nézve tulajdonképpen végül is megtette a hatását, mert a kötet végére érve, ami egyébként még némi izgalmat is tartogatott a számomra kellemesen lelassított és kikapcsolt.

Illetve ami még mindenképp a könyv javára írható, hogy ebben a részben sokkal többet tudhattunk meg a mágia gyakorlásának különböző technikáiról és alkalmazásáról, és bár hiányzott a romantika, és a szereplők közötti pezsgés, helyette most valami egészen mást kaptam (amit nem feltétlenül érzek jó cserének): időnként felbukkanó feszült házastársi kapcsolatot, melyet a szereplők közötti bizalomhiány és a nem megfelelő információáramlás okozott.

Őszintén szólva az első rész nekem sokkal jobban tetszett. Ennél a kötetnél valahogy irtó nehezen tudtam ráhangolódni a történetre, ami talán annak tudható be, hogy mostanában sokkal több tempósabb és izgalmasabb regényt olvastam, vagy ha épp nem olyat, akkor pedig mindenképp romantikusat, mely jellemzők közül az Üvegbűbájra sajnos egyik sem volt mondható.

Szóval a fentiekből látható, hogy nem igazán voltam elragadtatva a könyvtől, de mivel a harmadik rész már itt csücsül a polcomon, így mindenképp folytatni fogom.

Első mondat:
"Ezen a világon nagyon kevés dolog van, ami olyan örömet és olyan szomorúságot okozhat az embernek, mint egy elegáns, az előírások és szokások szerint lezajló vacsora."

Kiadó:IPC

Eredeti cím: Glamour in Glass

Sorozat:  Glamourist Histories 

Fordította: Szántai Zsolt

Oldalszám: 432

A sorozat eddig megjelent kötetei:

1. Shades of Milk and Honey ~  Tünékeny illúziók

2. Glamour in Glass ~ Üvegbűbáj

3. Without a Summer ~ Sosemvolt nyár

4. Valour and Vanity

5. Of Noble Family

Tovább olvasom...

Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók - Bűbájoló történet #1

Nos, ez a könyv olyan volt nekem, mintha a Büszkeség és balítélet és az Értelem és érzelem könyvek néhány elemét és szereplőjét összekeverték volna egy kis mágiával, és némi túlzással szerintem azt is nyugodtam mondhatom, hogy egy csipet akcióval, hiszen a történet vége már-már képernyőre kívánkozó izgalmakat szolgáltatott a számomra.

Történetünk a 19. század első felében, Angliában játszódott, melynek főszereplői az Ellsworth lányok, Jane és Melody, akik azon kívül, hogy édestestvérek voltak nem sok közös tulajdonság volt bennük. Jane 28 éves, egyszerű kinézetű, már-már csúnyácska vénkisasszonynak számító teremtés volt, akinek különleges tehetsége a bűbájolásban rejlett. Azt tudni kell, hogy ebben a világban a hölgyeknek a zene és a festészet mellett a bűbájoláshoz is rendkívül érteniük kellett, ezekkel tudtak hamis illúziókat, hangokat és illatokat kelteni és természetesen imponálni a leendő kérőiknek. Nos, Jane húga Melody, ezekhez mit sem értett, viszont nagyon csinos és bájos teremtés volt, olyannyira, hogy a figyelem oroszlánrészét mindig ő aratta le. Mindkét lány féltékeny volt egymásra, de míg Jane ezt nagyon diszkréten és visszafogottan tette, ügyelve arra, hogy ne tegyen vagy mondjon semmi olyat, amivel megsérthetné húga érzéseit, addig Melodynak olyan féltékenységi megnyilvánulásai voltak, amik felettébb bosszantóak és roppant idegesítőek voltak a számomra, nem is értem, hogy Jane-nek, hogy volt hozzá türelme.

Jane a szomszéd földbirtokos Mr. Dunkirt után epekedett, akit viszont minden jel szerint Melody bájai bűvöltek el. Ám Melody figyelmét nemcsak Mr. Dunkirt, hanem egy másik vonzó férfi, úgynevezett Livingstone kapitány is meglehetősen felkeltette. Miközben Jane küzd az érzelmei ellen és minden erejével próbálja leplezni Mr. Dunkirt iránti szerelmét, addig Melody mit sem törődve nővére érzéseivel, szinte lubickol e két férfi figyelmében. Sajnos 28 évesen és udvarló híján Jane lassan kezd beletörődni abba, hogy vénkisasszonyként kell majd leélnie az életét, amikor egyszer csak egy harmadik férfi, egy bizonyos Mr. Vincent tűnik fel a színen, egy nagyon tehetséges és titokzatos bűbájmester, aki igen hallgatag és magának való, de mindez kit érdekel, ha növeli a potenciális jelöltek számát. 

A történetben szereplő kisasszonyok fő motivációja – a regency korban játszódó regényekhez hasonlóan – a férjfogás, mely cél elérése érdekében egyetlen pompás vacsorát vagy baráti összejövetelt és csodás kertekben való sétálást ki nem hagytak volna. Emellett természetesen a történet bonyodalmaktól és félreértésektől sem mentes, az ájulásokról és a túlcsordult érzelmektől való elalélásokról már nem is beszélve. Egyébként az írónő le sem tagadhatná Jane Austen iránti rajongását. Rengeteg hasonlóságot véltem felfedezni Austen egyes regényeinek nemcsak különböző részei, de az abban szereplő személyek között is. Gondolok itt rögtön Jane-re és Melodyra (róluk Elizabeth Bennett és Lydia Bennett jutott az eszembe) vagy a lányok szórakozott apjára és a kissé hipochonder anyjára (mintha csak a Bennett házaspárt láttam volna), vagy a húgát féltve őrző úriemberre Mr. Dunkirtra (róla nekem Mr. Darcy jutott az eszembe) és végül a hozományvadász délceg katonára, Livingstone-ra (akiről meg Wickham kapitányt ugrott be rögtön). A szereplőkön túl Bath neve mellett sem tudok szó nélkül elmenni, ami egy angliai fürdőváros és amivel szinte minden történelmi romantikus regényben találkoztam már - de jó is lenne néhány napot, hetet vagy akár hónapot ott tölteni. Szóval rengeteg ismerős karakter és momentum található a regényben, amikről kezdetben nem nagyon tudtam eldönteni, hogy ez a nagyfokú hasonlóság engem most zavar-e vagy sem, de a könyv végére azt kell mondjam, hogy megszoktam és igazából már semmi kifogásom nem volt ellene.

Bath egy látványosan gyönyörű város, igazi turistaparadicsom, melyet 1987-ben az UNESCO Világörökség részévé választottak. Kép forrása (Látjátok, hogy ki van az ablakban :))

Nagyon szimpatikus volt Jane karaktere; a törekvése a szeretetre, a szerénysége, a kiváló modora, és hogy a kinézete ellenére egy olyan világban, ahol a gazdagság és a szépség nyomott többet a latban ő mégis a tehetségével próbált helyet találni magának. Kicsit zavart, hogy a könyv végéig kételyek közt kellett őrlődnöm, hogy vajon melyik férfi nyeri, majd el a kezét - Mr. Dunkirt vagy Mr. Vincent -, mivel mindkét férfinál az érzelmeik kinyilatkoztatása igencsak vérszegényre sikerült, de végül is nem lehet okom panaszra, hiszen ezek a visszafogott és a végletekig eltitkolt érzelmek szintén Austen stílusát idézték... csak nála valahogy mindez mégis jobban működött.

A regény különlegességét egyértelműen a fantasy elemek adták, a sok csillogás és illúzió, melyeket az író olyan ügyesen szőtt bele a történetbe, mintha az teljesen természetes része lenne ennek a világnak. 

Szóval én nagyon jól szórakoztam ezen a könyvön, a karakterek vonzóak voltak, a beállítások pedig nagyon ismerősek, de valahogy mégis egyediek. És bár maga a történet mély nyomot nem hagyott bennem, mégis nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. 

Mary Robinette Kowal

Ui.: Ismét egy sorozatba sikerült belebotlanom, melynek a külföldi borítója szép-szép, de nekem a mienk jobban tetszik. Jöhet is a folytatás.

A sorozat eddig megjelent részei: 

Kiadó: I.P.C.

Eredeti cím: Shades of Milk and Honey

Fordította: Szántai Zsolt

Oldalszám: 432

Tovább olvasom...

Julia Quinn: Esküvő lesz - Bridgerton család #8

Már a kezdetektől fogva követtem a Bridgerton család történetét és bevallom, hogy félve vettem a kezembe a Gregoryról szóló utolsó részt, mert nem túl sok jó kritikát olvastam róla olvasói berkekben. Azonban már most, még az értékelésem legelején szeretném leszögezni, hogy nekem semmi bajom nem volt a történettel, számomra ugyan olyan szórakoztató és humoros olvasmány volt, mint a sorozat összes eddigi része.

Bővebben...

Tovább olvasom...

Nalini Singh: Borzongás

Biztos vagyok benne, hogy a sorozat eddigi borítói is már kíméletlenül felborzolták jó néhány női olvasó kedélyeit, én mégis csak a mostanival kapcsolatban figyeltem fel néhány olyan pozitív és negatív véleményre, amiken jókat derültem és higgyétek el, hogy próbáltam, de nem bírtam ki, hogy ezek közül kettőt, ide ne biggyesszek. Íme, a pozitív: "Ha megengedtetik ennyi kacérság: azok a durcás ajkak rágcsálásért kiáltanak..." (Angelika) és a negatív: "Nekem nem tetszik.  A pasi olyan fejet vág, mint aki szarba lépett. De a teste az jó, szóval nem rugdosnám ki az ágyamból." (Dinky)
Nos, nagy valószínűséggel, én sem rugdosnám ki az ágyamból a fent méltatott tesztoszteron bombát, azonban az, hogy egy ilyen, vagy akár az előző két rész borítóján található férfit találok az ágyamban, (akik egyébként érdekes, vagy beteges?, de teljesen hidegen hagynak, olyanok, mintha egy, a Céltudatos és Kalandvágyó (nőknek szóló!) Magazinból, ha persze lenne ilyen, léptek volna ki, akiken azért természetesen szívesen legeltetném a szemem), szóval az ágyas dolognak az esélye……. nos …….és igen……….. ühüm …..…. háááát……akár hogy osztok, szorzok, sehogy sem lesz több, mint nulla. És ha végre sikerül elszakadnom a borítótól, amiről higgyétek el, tudnék még pár sort írni, jöhet a történet.

A harmadik rész Judd Lauren-ről, a mentálok egyik dezertált elit katonájáról, és Brenna Shane Kincaidról, egy farkas alakváltó lányról szól. Brennával már az előző részben is találkozhattunk, amikor ugyanis egy nagyhatalmú mentál pszichopata fogságába került, aki majd halálra kínozta szegényt és Judd Laruenről is megtudtuk, hogy őt és a családját a SnowDancerek farkasai fogadták be. Brenna lelki sérülései a támadás után lassan gyógyulnak. Segítségért, érdekes módon, nem az egyik falkatársához, hanem Juddhoz fordul, aki sajnos nem tudja megadni számára azt a szeretet és testi közelséget, amire a lány vágyik. Judd mentál képessége gyilkolásra szolgál, és ha megtörné az Elcsendesedést, akkor azzal a gyilkos hajlamait szabadítaná rá a környezetére. De Brenna nem adja fel és minden egyes érintéssel és minden egyes szóval, egyre közelebb kerül a férfihoz, aki előbb utóbb nem tud ellenállni neki.  

Érdekes volt most a farkasok szemszögéből olvasni a történetet, akik igazság szerint nem is sokban különböztek a leopárdoktól, mivel nekik is ugyan úgy szükségük van a testi érintésre és a társuk közelségére, ami a biztonságot és megnyugvást jelenti a számukra, mint a leopárdoknak, és itt is ugyan úgy él a végletekig összetartó, védelmező családi kötelék, mint a többi alakváltó közösségnél.

Ebben a történetben a alakváltó lány és a mentál között kialakuló kapcsolat kifejezetten tetszett, ami nagyon szépen, lépésről lépésre épült fel, majd bontakoztatott ki az olvasó előtt. Még Brenna rámenőssége sem zavart, sőt, igazán elnyerte a tetszésem. Ő már a kezdetektől fogva tudta, hogy Judd az ő társa és ettől egy tapodtat sem tágított, inkább folyamatosan ostromolta őt, aki a hideg és rideg távolságtartásával és a határozott, befelé forduló magatartásával engem is levett a lábamról. Mi tagadás, teljesen oda voltam érte.

A könyv cselekménye gyors és izgalmas volt, az előző részektől eltérően nem szerepelt benne annyi szexjelenet, mint azt gondoltam, de ez egyáltalán nem volt baj, sőt! A sorozat hangulata változatlan, vagy még jobb, mivel az író nem csak "berakta", az általa kitalált mentál-alakváltó-ember világot a szereplők mögé, mint egy jól kidolgozott díszletet, hanem a sorozat minden egyes részével, egyre több információt is csepegtet az olvasó számára róla. A szerelemi szál kibontakozása és beteljesülése mellett, más fontos események is teret kaptak a történetben, ami miatt izgulhattunk is egy kicsit, gondolok itt a farkasoknál megbújó gyilkosra, aki folyamatosan Brenna életére akar törni, a Mentál Tanács aljas ármánykodásaira, amivel az alakváltókat akarják egymás ellen uszítani, valamit a mentálok egymás közötti viszályaira.

Mi tagadás, ismét egy szenvedélyes írást olvashattunk az írónőtől, amiben egy cseppet sem csalódtam. Bevallom, voltak fenntartásaim a sorozattal kapcsolatban, úgy gondoltam, hogy az előző részekhez képest, már nem tud jobbat írni Singh. Azt hittem, hogy majd túl unalmas és kiszámítható lesz a következő könyve, de tévedtem. És most már, azt is csak félve merem leírni, hogy a három rész közül nálam ez vitte a pálmát, mert a Látomáshoz is hasonlót írtam és tessék, mi lett a vége…..

Kiadó: Egmont 

Eredeti Cím: Caressed by Ice

Fordította: Bottka Sándor Mátyás

Oldalszám: 414

Tovább olvasom...

Gary Chapman - Catherine Palmer: Parázsló ősz

A Parázsló ősz immár a harmadik része a  Gary Chapman és Catherine Palmer szerzőpáros A házasság négy évszaka című regénysorozatának.

Őszintén bevallom, hogy nagyon megszerettem a sorozatot, annak ellenére, hogy a könyv nyelvezete nem túl bonyolult, mellyel talán az írónak pont az volt a szándéka, hogy a történet mondandóját, a lehető legegyszerűbb és legérthetőbb formában  közvetítse az olvasók felé.

A történet egy idős házaspárról szól Charlieról , - és akik már olvasták az eddig megjelent részek valamelyikét, azok biztosan tudják, hogy kiről van szó. Igen, arról az idős bácsiról, aki a kis golfkocsijával minden este megtette a már kötelezővé vált ellenőrző körútjait Öbölmélyén - és Estehről, aki a város tyúkanyója és a délutáni nőegyleti gyűlések vezetője. A könyv olyan témákat érint, mint a házasság, a szerelem, a hűség, az autizmus, a betegség, a halál és nem utolsó sorban a keresztény hit. 

Ahogy elkezdtem a könyv olvasását újra átjárt ugyan az a kellemes érzés, amit már az előző részeknél is éreztem, amikor képzeletben ismét abba a szeretetteljes közösségben érezhettem magam, amit az író teremtett meg Idill városában. A sorozaton keresztül megismerhetjük a városka lakóinak hétköznapi problémáit, akik különböző temperamentumúak, és akik között akadnak hívők és nem hívők, házasok és magányosok..., de minden ismérvük közül talán a legfontosabb közös tulajdonságuk, hogy törődnek egymással. És itt most nemcsak arra gondolok, hogy ha véletlenül megbetegszik valaki, akkor a szomszédok meleg étellel kedveskednek a betegnek, vagy hogy segítenek egymásnak a ház körüli munkák elvégzésben vagy akár a barátjuk üzletének a csinosításában, nem. Én arra gondoltam, hogy egymás lelkével is törődnek!

Nagyon szimpatikus volt, amikor Charlie felajánlotta segítségét Bradnek az építkezésben. Annak ellenére, hogy mindketten különböző generációból valóak, gyorsan sikerült megtalálniuk a közös hangot egymással. Tulajdonképpen Charlie lett Brad mentora. Rengeteg hasznos tanáccsal látta el a fiatal zöldfülű férjet. Tehette is, mivel ő már öreg „veteránnak”számít a házasság intézményében, hiszen közel ötven éve él feleségével. Én úgy gondolom, hogy sokan gondolkodnak a mai világban úgy, mint Brad a házassággal kapcsolatban miszerint „ha nem megy, akkor nem kell erőltetni, tovább kell lépni.” Ezzel azért vitába mernék szállni.

…ami a külvilágban zajlik, közel sem bír akkora jelentőséggel, mint ami a házasságodban történik. Rajtad áll, hogy működik vagy véget ér…

A könyv befejezését nem éreztem igazságosnak az írótól, rengeteget bőgtem miatta, de így utólag már belátom, hogy ez egy természetes dolog és ez is az élet egyik velejárója.

Úgy gondolom, hogy, akiknek tetszett Gary Chapmannek a szeretet nyelvéről szóló könyve, azoknak ez a sorozat is elnyeri majd a tetszését és értékelni is fogják.

A negyedik és egyben az utolsó rész, a Télre tavasz című kötet megjelenését 2012. februárjában tervezi a kiadó.

Értékelés: 4/5

A sorozat eddig megjelent részei:

Tavaszi történet

Nyári szellő

Kiadó: Harmat Kiadó

Eredeti cím: Falling for You Again

Fordította: J. Füstös Erika

Oldalszám: 280

Tovább olvasom...

Gena Showalter: Éjsötét hangok

Végre!!! Olyan sokat kellett várni a sorozat negyedik részére, hogy azt hittem, hogy már soha nem fogja megjelentetni a kiadó. Nem tudom, hogy mi tartott ilyen sokáig, de ezek után már bele sem merek gondolni, hogy mennyit kell majd várni a következő részre.

Az Alvilág Urai az egyik kedvenc sorozataim közé tartozik. Az első könyv után még nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagy kedvenc lesz belőle. A sorozat eleje még nem fogott meg igazán, csupán csak azt találtam izgalmasnak és érdekesnek benne, hogy a főszereplő harcosok mindegyike valamilyen démont hordoz magában és hogy hiába küzdenek ellene, egyikük sem tud nélküle élni. Aztán már csak azt vettem észre magamon, hogy egyre jobban kezdtem megszeretni a sorozatot és nem csak a szereplők sorsának az alakulása miatt, hanem maguk a szereplők miatt is. Az eddigiek közül ez a könyv tetszett a legjobban, bár a végét azért másképp is el tudtam volna képzelni.

A történet Sabinról a Kétség őrzőjéről és Gwenről, egy hárpiáról szól, akiknek már az első találkozásuknál tudja az olvasó, hogy ők  ketten egymásnak lettek teremtve. De persze amíg ők minderre rájönnek, az egy kicsivel hosszabb ideig tart, de mindezt én egy cseppet sem bántam. A vezértörténet a szerelmesek egymásra találásáról szól, e köré épül fel egy sötét és mesés világ, ami ugyan bővelkedik gyilkosságokban, kínzásokban és erőszakban, de sok romantika és vele együtt az erotika is jelentős mennyiségben szerepet kap benne.

Sabin karaktere nagyon szimpatikus volt, erős, bátor, vad és könyörtelen, ugyanakkor végtelenül gyengéd is tudott lenni, ha akart - hát nem minden nőnek ez az álma? Gwenről pedig annak ellenére, hogy nagyon ellentétes tulajdonságok jellemezték kezdetben - félénk volt, de egyben halálosan gyors gyilkos is - igazából semmi rosszat nem tudnék mondani, eltekintve attól az apró női gyengeségétől, amit a könyv végén követett el - mellyel sikeresen gallyra vágta a lehetőségét annak, hogy a vadászok és a harcosok között folyó háborúnak egy csapásra vége legyen. Persze ha jól döntött volna, akkor ugye hova lenne az izgalom és a folytatás, de véleményem szerint az írónő a végét frappánsabban is megoldhatta volna.

Nagyon szerettem, hogy a többi harcosról nem csak pár mondat erejéig olvashattunk a könyvben, hanem a szerző kellő mennyiségű információval látott el bennünket, amivel egyben elő is készítette a következő részek tartalmát. Olvashattunk Parisról a Paráznaság őrzőjéről, aki továbbra is gyötrődik elveszettnek hitt szerelme miatt, aztán Aeronról a Harag őrzőjéről, aki úgy érzi, hogy valaki mindig figyeli, de Légió jelenléte mindig nyugtatóan hatott rá. Aztán Amunról a Titkok őrzőjéről, aki nem beszélhet, mert az nagyon fájdalmas lenne számára, illetve Torinról a Kórság és Gideon a Hazugság őrzőjéről, akik történetét már nagyon várom - őket különösen szeretem.:)

Összességében úgy gondolom, hogy a könyv sikerének a titka nemcsak a szerelmesek és azok kapcsolatának a fejlődésében rejlik, hanem a mellékszálakban, amik igazán izgalmassá és élvezetessé teszik a könyvet. Ez a sorozat, tele van izgalommal és váratlan eseményekkel, halhatatlan harcosokkal, istenekkel és istennőkkel és még számtalan más lénnyel! Nagyon várom a következő részt!

Kiadó: Ulpius-ház

Eredeti cím:The Darkest Whisper 

Fordította: Horváth Éva, Marczali Ferenc

Oldalszám: 465

Tovább olvasom...

Julia Quinn: Rossz kor - Bridgerton család #6

Ismét egy romantikus történet az egyik Bridgerton család tagjáról, ezúttal Francescaról. Tovább olvasom...

Tovább olvasom...

Diana Rowland: A Démon jele

A megnyerő fülszöveg és a borító mellett csak reménykedni tudtam abban, hogy sikerült egy olyan könyvet vásárolnom, melynek tartalma nem egy unalmas, középszerű történet, - amivel múlatni kívántam a drága időmet – hanem ennél azért több rejlik benne. És igen!

A történet egy nyomozó nőről, Kararól szól, aki természetfeletti képességekkel rendelkezik: démonokat tud megidézni. Szeánszait a lakása pincéjében lévő „idéző kamrában” tartja, mely titkának megőrzése végett soha nem fogad vendéget a házában, ebből kifolyólag kicsit magányos életet is él. Családja tagjai közül csak nagynénje él, aki több éven keresztül tanítgatta és csiszolgatta – megjegyzem, nem kis sikerrel - Kara démonidéző képességét. Nyomozóvá való előléptetésével együtt, első munkájának egy sorozatgyilkos felkutatását kapta, akinek három éve ugyan nyoma veszett, de most újból akcióba lépett. Karat azóta mutat érdeklődést az ügy iránt, amióta a sorozatgyilkos egyik régebbi gyilkosságának a helyszínén, misztikus erő jeleit vélte felfedezni. Az FBI is érdeklődi az eset iránt, oda is küldi egyik ügynökét, aki kezdetben ugyan ellenszenves egy figura, de nagyon jóképű.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, akkor teljesen olyan érzésem volt, mintha egy korai Anita Blake történetet kezdenék. Persze ez az érzés a történet előrehaladtával aztán alább hagyott. Kara karakterét nagyon szimpatikusnak éreztem, aki nem egy városi csaj benyomását keltette, hanem egy kemény, határozott, igen humoros, de magányos nőét.

Kara, egy nem túl szép és nem is túl sportos detektív, viszont elég okos és kellően elkötelezett a munkája iránt. Ezt misem bizonyítja jobban, mint hogy sikerül egy több éve megoldatlan misztikus bűntényt, megoldania.

A történetben több figyelemre méltó szereplő is van, mint például a démonok, beleértve Rhyzkahlt a Démon Lordot, akit Kara véletlenül idézett meg, miközben egy alacsonyabb szintű démont akart szólítani. A Lord egy mesés karakter, aki rendkívül vonzó és erős, egyértelmű, hogy Kara miért is vonzódik hozzá. Olvasás közben azon kaptam magam, hogy alig várom azokat a részeket, amikben a Démon Lord is benne van, és akit igazából máig nem tudok hova tenni a szeretett skálámon.

Tetszett a démon világ hierarchikus felépítése és az is, hogy betekintést nyerhettünk - ha rövid ideig is - oda ahol ők élnek. Remélhetőleg a további részekben majd, még többet tudhatunk meg arról a helyről.

Minden zsarus és nyomozós történet elhagyhatatlan szereplői a féltékeny kollegák, akikkel itt is találkozhatunk, néhány humoros jelenet erejéig. Az FBI embere viszont már más téma, - ő egy hosszabb gondolatmenet lesz a sorozatban – akinek Karaval való kapcsolata kezdetben nem konfliktusmentes, de ezen nem kell sokáig búslakodnunk. Lesz ez még jobb is!

Majdnem a könyv végéig úgy gondoltam, hogy a történet kiszámítható és egyértelmű, mint persze az is, hogy ki a gyilkos, de aztán kiderült, hogy mégsem. Upsz!

A könyv nagyon jó keveréke a kriminek és a paranormális rejtélyeknek. Az mellett, hogy izgalmas, van benne romantika is, bár nem ez áll a történet középpontjában.

Nagyon örülök ennek a sorozatnak és várom a következő részt!

Kiadó: Kelly Kiadó

Eredeti Cím: Mark of the Demon

Fordította: Farkas Veronika

Oldalszám: 351

Tovább olvasom...

Nalini Singh: Látomás

A most megjelent Látomás, már a második kötete Nalini Singh: Egy világ – két faj – állandó küzdelem sorozatának, ami úgy látom, hogy elég nagy rajongó tábornak örvend. Azon gondolkodtam, hogy mi fogja meg az olvasókat - többek között engem is - a történetben. A túlfűtött erotika vagy a szerző által olyan jól kitalált két ellentétes világ, vagy ennek a kettőnek a keveréke? Valószínű, hogy az utóbbi.

A második könyv Faith-ről, egy J-mentálról szól, akinek a képessége a jövőbelátás. Tudása milliókat ér a mentálok számára, ezért a lányt egy teljesen elszigetelt helyen, állandó felügyelet mellett őrzik. Faith azonban a szokásos üzleti előrejelzések mellett mást is látni kezd, erőszakot és halált. Mindezt egyre nehezebben tudja kezelni és elrejteni az őt felügyelő O-mentálok elől, akik szinte minden lépését figyelik.  A lány retteg attól, hogy az új látomások hatására megőrül, ami sajnos gyakori eset a J-mentáloknál. Ettől való félelmében úgy dönt, hogy megkeresi Sasha-t (akit az első részben ismerhettünk meg) és tőle kér segítséget. Ő az egyetlen, aki nem árulhatja el a lányt, mivel neki sikerült függetlenítenie magát a mentálhálótól. Faith természetesen nem számol a DarkRivel falka tagjaival, de legfőképp Vaughnal nem, aki Faithet szemelte ki prédájának. Amikor a párduc rájön arra, hogy Faith az ő igazi párja, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy magához láncolja. Ezzel azonban nagy veszélynek teszi ki a lányt, akit a túl sok érzelem és a férfi állandó testi közelsége akár az őrületbe is kergethet. 

A történettel ismét visszatér a két ellentétes világ, a hideg és érzelemmentes mentáloké, szemben a szenvedélyes és az ösztöneikre hallgató alakváltókkal. Újabb információkat tudhattunk meg a mentál világról és megismerkedhettünk a Hálóelmével, aki bármily furcsa, de nem csak kommunikál, de érzelmekkel is bír. Tetszett ahogyan Vaughn „kis” lépésekben, türelmesen közelített Faith felé, fokozatosan szoktatva őt az érintéshez és az egyre fokozódó érzelmekhez. Annak ellenére, hogy a párduc, mindig ott „matatott” a lány körül mégsem éreztem túl tolakodónak a közeledését, amivel nem utolsó sorban a lány érdekeit is szolgálta. Mindemellett meghagyta a választás lehetőségét Faithnek és ezzel együtt a lehetséges elutasítást is elfogadta. 

Ebben a részben kevesebbet olvashattunk a mellékszereplőkről, és ha volt is valami, az is Sasharól és Lucasról szólt. Szívesen megtudtam volna többet a falka többi tagjáról is, mint például Laurenről, akiről csak egy pár szó esett, de ez is elég volt ahhoz, hogy az ő rideg viselkedése és szintén mentál volta - egy dezertált elit harcos, gyilkos elme volna (?) - felkeltse az érdeklődésemet. Mindig élvezettel olvasom azokat a részeket, amikor a mentálok kikerülnek a természetes világba, és egy újszülött szemével csodálkoznak rá mindenre.:) Valamint, lenyűgöző a falka családorientáltsága, a férfiak heves szerelem féltése és önfeláldozásuk a párjuk iránt.

Szerencsére az eddig megjelent két könyv nemcsak a főszereplők egymásra találásáról szólt, hanem a háttérben már kezd körvonalazódni a sorozat fő témája is, ami a mentálok és az alakváltók közötti harcon kívül a mentálok egymás közötti viszályairól is szól.

A könyv elolvasása után úgy éreztem, hogy ez jobban tetszett az előzőnél. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy az elsőt túlpontoztam. De ettől függetlenül ez a könyv is négy és fél pontot kap, ezzel  meghagyva a lehetőséget a következő résznek!:)

Kiadó: Egmont Kiadó    Köszönöm nekik a könyvet!
Eredeti Cím: Visions of Heat    
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Oldalszám: 384

Tovább olvasom...

Julia Quinn: Sir Phillipnek szeretettel - Bridgerton család #5

Nagy öröm a Julia Quinn rajongóknak - akikhez jómagam is tartozom - hogy már az ötödik részt olvashatják a Bridgerton család sorozatból. Azoknak akik esetleg még nem ismerik a sorozatot, röviden (de tényleg nagyon röviden)  arról szól, hogy hogyan találja meg a Bridgerton család nyolc gyermeke, persze mindegyikük egy külön részben, a számukra megfelelő nagy Őt. Csak mellékesen említem, hogy nagyon vicces és egy kicsit bizzar is, hogy a testvérek neveiket ábécé sorrendben kapták a szüleiktől. :)

Ebben a részben a soron következő Bridgerton, akit eltalált Ámor nyila az Eloise. Az előző könyvben, (Mr. Bridgerton csábítása) aki olvasta és emlékszik is rá az biztos tudja, hogy pont Eloise legjobb barátnője ment férjhez, és nem is akárkihez, mint Eloise egyik nagyon szimpatikus bátyjához, Colinhoz. Nem mintha a többi fiú testvére nem lenne nagyon szimpatikus. Nos Eloise története itt kezdődik. Illetve nem is itt….hanem inkább egy évvel ezelőttre kell visszamennünk. Egy teljesen ártatlannak tűnő levéllel kezdődött minden. E rövidke levél címzettje Sir Phillip Crane volt, tartalma pedig egy udvarias részvétnyilvánítás Sir Phillip számára, feleségének elvesztése miatt. Felesége, Eloise unokatestvére volt. Aztán a levelek csak jöttek, mentek a barátságuk meg csak egyre mélyült. Mígnem egyszer Sir Phillip egyik levelében arra kéri Eloiset, hogy annak ellenére, hogy soha nem találkoztak, fontolja meg házassági ajánlatát és látogasson el hozzá. Eloise e látogatásnak eleget is tesz, de sajnos minden előzetes időpont egyeztetés nélkül, teljesen váratlanul jelenik meg Sir Phillip otthonában, amivel nem kis bonyodalmat okoz nemcsak magának, de a környezetének is. 

Hát kérem, a történetről többet nem mondhatok, mert azzal orvul elvenném azt az élményt, amelyet a könyv olvasása közben élhet át az olvasó. De szerintem nem okozok senkinek sem meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy a végén természetesen boldogan élnek, míg meg nem halnak. Na de itt ugye azon a bizonyos göröngyös úton van a hangsúly, amin a boldogságig eljutnak. Persze a történet röpke két három hetet ölel föl, ami vajmi kevés arra, hogy bizton állítsuk, hogy minden rendben lesz a jövőre nézve. De a kapcsolatuk kezdetét, amely tele kételyekkel és megoldandó problémákkal, azért nyomon követheti az olvasó. 

Eloise nagyon szimpatikus volt számomra. Tele van optimizmussal és életörömmel. Az pedig, hogy sokat beszél, csak még bájosabbá teszi személyiségét. Határozott nő benyomását kelti, aki tudja, hogy mit akar. Hiszen már több kérőt is elutasított – különböző érvekkel – abban bízva, hogy még mindig nem találta meg az IGAZIT. Phillip már annyira nem varázsolt el. Ő Eloise-al ellentétben inkább hátat fordít a problémáinak és nem mer szembe nézni velük. Túl szófukarnak és magának valónak éreztem, és a gyerekeivel szemben tanúsított magatartása sem kápráztatott el. Igaz, mentségére legyen mondva, megvoltak a saját múltbéli démonjai, amikkel meg kellett küzdenie, hogy végül megtalálja a maga boldogságát.

Ebben a részben is olvashattunk kis "szösszeneteket" az egyes fejezetek előtt, melyek Eloise levelezéseinek részletei. Ezek különböző családtagjainak és a barátnőjének íródtak. Mindegyik kis levél részlet mosolyt csalt az arcomra. Úgy érzem, hogy a szerző ezekkel a kis "mottókkal" próbálta kárpótolni az olvasót Lady Whistledown oly humoros írásainak hiánya miatt. Személy szerint nekem a régebbi jobban tetszett. 

Amikor a Bridgerton fivérek feltűnnek, hogy megvédjék testvérük erényét, ismét szemtanúi lehettünk a családi összetartás és a szeretet megnyilvánulásának. Nos, ahol Bridgerton fivérek megjelennek, az mindig nagyon szórakoztató. A csipkelődésük és az egymással vívott szócsatáik miatt a kedvenceim közé tartoznak ezek a részek. Nagyokat nevettem, amikor az öt férfi a bögyös pincérnőről beszélgetett. 

A sorozat előnye, amellett, hogy nagyon szórakoztató, hogy önálló könyvként is olvashatóak az egyes részek. Bár szerintem sorrendben haladva sokkal élvezetesebb. Sajnos a könyv borítója nem igazán nyerte el a tetszésemet, ugyanúgy, mint az előző részé sem. Talán majd a következő! 

Nem csalódtam ebben a részben sem és nagyon várom az írónő következő könyvét!

Értékelés:

Kiadó: Gabo Kiadó

Eredeti cím: To Sir Phillip With Love

Fordította: Bozai Ágota

Oldalszám: 365

Tovább olvasom...

Brenda Joyce: Halálos ölelés

Már nagyon régóta ácsingóztam ez után a könyv után, és végre most időm is és könyvem is volt hozzá, hogy elolvashassam, tudniillik e két dolgot nem egyszerű ám összeegyeztetni. Remélem, hogy sokaknak ismerős Breda Joyce halálos sorozata, mely kötetekről korábban már írtam. Sorrendben ezek a következők: Halálos szerelem, Halálos gyönyör, Halálos viszony és a Halálos vágy. Ami a legjobb az egészben, hogy a könyvek egymásra épülnek, ezért ajánlott őket sorban olvasni. Aki szereti, ha a főszereplők között izzik a levegő és időközben, az események sodrásában a választható fehér lovagok száma egyről kettőre növekszik, ráadásul ezen lovagok közül az egyik még nős is, azoknak szívből ajánlom ezt a sorozatot! A szívügyek mellett a gyilkossági bűnügyek és a rejtélyek kibogozása pedig már csak hab a tortán.  

Az előző részekről dióhéjban: Az idő 1902, helyszín New York. Főhősnőnk Francesca egy amatőr detektív, mellesleg igazi kékharisnya. Bármily hihetetlen, de nagy segítségére van a város rendőrfőkapitányának Ricknek, a különböző bűnügyek felderítésében. Ha Ricket jellemeznem kéne, akkor azt mondanám, hogy Franhoz hasonlóan ő is egy igazi reformer, mindig az igaz ügyért harcol, nagyon erkölcsös és jó szívű ember. Tökéletesen illenének is egymáshoz, ha nem lenne néhány olyan zavaró tényező, mint például Rick bátyja Calder, aki testvére ellentétje – de megjegyzem, hogy ez a külsejére nem vonatkozik, mert ugyanolyan szívdöglesztően néz ki, mint Rick -  és nem utolsósorban  szintén igényt tart Fran kezére. Valamint ott van még Rick felesége, aki több évnyi távollét után újra felbukkan és a változatosság kedvéért ő is igényt tart valakire, méghozzá a férjére Rickre. Rajtuk kívül még rengeteg szimpatikus mellékszereplő szerepel a sorozatban, például Fran bátyja Even, vagy Rick másik - csak halkan súgom, hogy szintén szívdöglesztő - testvére Rourke, vagy Even mennyasszonya Sarah és még sorolhatnám. Ebben a részben tovább folytatódik a rejtély, melyben hőseink arra keresik a választ, hogy vajon ki rongálhatta meg Sarah műtermét és ugyan miért.

Egy halott nőt találnak egy ismeretlen festőművésznő lakásában. Az áldozat Fran bátyjának, Evennek a volt szeretője. Valami oknál fogva a gyilkos, azokat a nőket részesíti előnyben, akik Evennel hozhatók kapcsolatban. Amikor az egyetlen szemtanút holtan találják, a rendőrség számára világossá válik, hogy nem lesz könnyű dolguk. Sajnos mivel minden bizonyíték Fran bátyja ellen szól, így kézenfekvő, hogy a gyilkosság első számú gyanúsítotja csakis ő lehet. 

Na kérem, az alap sztori tehát izgalmas és a szerelmi háromszög is fejlődésnek indul. Végre. Most már kezd kibontakozni, hogy ki hova húz és a bűnügyi szál is határozottabban jobb volt, mint az előző részekben. Szinte már túl furfangosnak is éreztem! :) Ebben a részben már határozottan felüti fejét a sex, ami azért már várható volt, és a szerelmi jelenetek is sokkal szenvedélyesebbek és erotikusabbak voltak a megszokottnál. Egyértelmű, hogy Rick maga előtt is titkolja felesége iránt érzett gyengéd érzelmeit, (aminek bevallom én nem nagyon örültem), Calder is kezd egyre őszintébb és becsületesebb lenni... Lehet, hogy felcserélődnek a szerepek? Sajnos Rick önuralma megdönteni látszik felesége által, míg Calder határozottan tartja magát azon elhatározásához, miszerint Franhoz egy újjal sem ér mindaddig, míg feleségül nem veszi. Mondja mindezt úgy, hogy amikor egymás társaságában vannak, szinte parázsli körülöttük a levegő. Ám e hősies önmegtartóztatása csak smafu, ugyanis Calder mindezt nem bírja soikáig és másnál csillapítja felajzott szexuális vágyát, ami azért kicsit birizgálta a csőrömet. Frant pedig mindeközben már eszi a fene és szinte térden állva könyörög a férfinek, hogy végre kapja már a karjaiba. Pfffff...

Hogy őszinte legyek ebben a részben sem csalódtam, üdítőnek találtam, hogy a történetben a romantikus részek a rejtélyes nyomozással keveredtek. A könyv összes szereplőjét imádtam, és úgy érzem, hogy még mindig nincsenek leosztva a lapok, így nem lehet tudni, hogy ki kivel kerül majd közelebbi kapcsolatba, úgyhogy nagyon könnyen okozhat még meglepetéseket számunkra az írónő.

Értékelés:

Kiadó: General Press

Eredeti cím: Deadly Caress

Fordította: Pálfalvi Ilona

Oldalszám: 370 

Tovább olvasom...

Gray Chapman – Catherine Palmer: Nyári szellő

„Az a házasság, amelyben „boldogan élnek, míg meg nem halnak”, csak a mesékben létezik. A házasság kemény munka. ”

Nemrég jelent meg Catherine Palme és Gary Chapman szerzőpárostól a Nyári szellő című könyv, amely A házasság négy évszaka regénysorozat második része. Az első részről már írtam korábban, amely Tavaszi történet címen jelent meg.

A történet középpontjában egy házaspár, Kim és Derek állnak. Kimnek az első házasságából két gyermeke született, akik ikrek és már 11 évesek. Sajnos az ikrek egyike súlyos cukorbeteg, ami megnehezíti mindenki életét a családban. Kim második házassága Derekkel nem problémamentes, de mégis szépen élnek egymás mellett, mígnem hozzájuk nem költözik Derek édesanyja, Miranda. Na, kedves olvasó! Gondoljunk csak bele! Egy kevert család, egy cukorbeteg kisfiú és a kedves mama, mindez egy fedél alatt. Biztos mindenki egyetért azzal, hogy ez a helyzet konfliktusok millióinak melegágya lehet. Felsorolok párat. Miranda mindig kritizálja a menye főztjét, gyereknevelési módszereit, a lakás berendezését és nem utolsó sorban, ami a legfájóbb, gyakran mutat rá arra, hogy a gyerekek nem az ő „igazi” unokái. Na engem már a felsoroltak felével ki tudna kergetni az anyósom a világból. De ezekkel még közel sincs vége a bonyodalmaknak. Dereknek a már több éve féltve őrzött  kis titka is kiderül, amivel nem kis meglepetést okozott feleségének.

Számomra a legérdekesebb és a legmeglepőbb dolog a tizenegy éves kislány félelmei voltak, amiket jobban belegondolva teljesen jogosnak éreztem. Ő a család szétesésétől és a testvére elvesztésétől félt a legjobban. A testvére iránti szeretete szinte már fojtogató volt, és kétségbeesetten kereste családja körében a biztonságot. Kedvenc részem, amikor a szomszédban élő nyugdíjas postás megtanítja Dereket a „horgászatra” , amely virágnyelven annyit jelentett, hogy elárulta saját módszerét arra, hogy a felesége és a közte kialakuló konfliktusokat miként is oldja meg. És láss csodát, Derek is sikerrel járt a módszer használatával mind a lányánál és a feleségénél is egyszerre. 

No de rajtuk kívül sok más szereplőről is olvashatunk még a könyvben. Például az előző részben megismert kedves fodrásznőről, akinek nagyon jó úton halad románca a szomszédos Csalitanya tulajdonosával. Olvashatunk kedvencemről, a nőegyleti teadélutánokról és Idill város egy újabb lakójáról is.

A könyv bemutatja nekünk a szeretet nyelveit és annak használatát és arra ösztönöz bennünket, hogy hallgassuk meg és figyeljünk oda a másikra, mert ezzel elejét vehetjük a félreértéseknek és könnyebben szót érthetünk nemcsak a szeretteinkkel de a közvetlen környezetünkkel is. Biztos vagyok benne, hogy mindenki talál a történetben olyan hasznos tanácsot, amely segítségére lehet egy stabil és szeretetteljes családi légkör megteremtésében vagy a már meglévő jobbá tételében.

Bevallom, csodálkozom magamon, hogy mennyire megfogott ez a könyv, hiszen nem szoktam keresztény vagy akár bármiféle önsegítő témájú könyvet olvasni, de ez úgy érzem, hogy mégis kivétel lesz ez alól :) Bizton állíthatom, hogy megszerettem a sorozatot. 

A sorozat ezen része egy nagyon szép és nagyon humoros történet, amit nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek, és várom a következő részt!

Értékelés: 5/4.5

Kiadó: Harmat Kiadó

Eredeti cím: Summer Breeze

Fordította: J. Füstöt Erika

oldalszám: 279

Tovább olvasom...

Gary Chapman – Catherine Palmer: Tavaszi történet

A könyv két szerzőjével kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy Catherine Palme regényírói munkásságért már számos díjat kapott, melyek mellett elnyerte a keresztény íróknak járó legmagasabb elismerést is. Gary Chapman pedig családterapeuta, aki számos bestseller tanácsadó könyv szerzője. Pl. A házasság négy évszaka, vagy a Maradjunk együtt!

A Tavaszi történet egy regénysorozat első kötete, mely története Idill kisvárosában játszódik, ahol egy szorosan összetartó közösséggel és annak egyes tagjaival ismerkedhetünk meg. A történet középpontjában a negyvenes éveik közepén járó házaspár, Brenda és Steve áll. Kettejüknek sikerült egy olyan nyugodt, kiegyensúlyozott családi otthont teremteni, ahol fel tudták nevelni három gyermeküket és ahol boldog házasságban éltek. Ám amikor a felnőtt gyerekeik kirepültek a családi fészekből egy új életszakasz kezdődött el számukra, amely olyan megpróbáltatások elé állította a házasságukat, amire nem számítottak.

Brenda ugyanis nem tud alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. A ház üres, a gyerekek elmentek és ő úgy érzi, hogy most már nincs szükség rá. Anyai feladatai, amiket eddig maximálisan ellátott szinte teljesen megszűntek. A férje a munkájába temetkezik, abban teljesedik ki és jelentős sikereket is ér el benne. Steve nagyon jól érzi magát a saját világában, amiben Brendának nagyon kevés szerep jut. Egyre jobban eltávolodnak, elhidegülnek egymástól, amiért mindketten a másikat hibáztatják. A bajt tetézi, hogy feltűnik egy ezermester férfi, aki Brendát kísértésbe viszi. Mindkettejüknek meg kell küzdeni újra egymásért és a házasságuk fennmaradásáért, ám ez nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt gondolnánk.

Nagyon tetszett, hogy a szerző a házas élet egyes szakaszait az évszakokhoz és azok változásához hasonlította. Én is házasságban élek és ha nehézségeink adódnak a férjemmel, akkor mindig arra gondolok, hogy most biztos egy hullámvölgy legalján lehetünk, ami innen már csak jobb lehet - persze ez nem mindig van így - de, hogy évszakokhoz hasonlítsam a házasságunkat az nekem ez idáig eszembe sem jutott.

 ”Előfordul, hogy a tél kellős közepén találjuk magunkat: kedvtelenek, elidegenedettek és elégedetlenek vagyunk. Máskor úgy érezzük, hogy itt a tavasz, teli reménnyel és várakozással. Olykor a nyár melegében lubickolunk, pihenünk, elengedjük magunkat és élvezzük az életet. De beköszönthet az ősz is, ami bizonytalanságot, érdektelenséget és szorongást hoz magával.”

A Tavaszi történet egy szórakoztató, de mindenek előtt tanulságos történet volt számomra, annak ellenére, hogy a szereplők karakterei elég egyszerűek és a történet vége is kiszámítható volt. A könyv eleje kissé lassan indult, de később már egyre érdekesebbé és izgalmasabbá vált. Tetszett, hogy Steve részéről a megbocsátás nem ment olyan könnyen – mint ahogyan ez a való életben sem menne könnyen senkinek - és hogy bár a házasságuk már elindult a télből a tavasz felé, mégis tisztában voltak azzal, hogy sokat kell még dolgozniuk a kapcsolatuk megerősítésén. Tetszett a nőegylet és az, ahogy ezek a nők egymással és a közösségükkel mennyire lelkiismeretesen és önzetlenül törődtek kár, hogy nálunk nincsenek ilyen közösségek.

Sok szó esett a könyvben a barátságról, imádságról és az őszinteségről Istennel és magunkkal szemben, de ez olyan mennyiségben és formában fordult elő, hogy még épp nem éreztem zavarónak vagy akár prédikáló hangneműnek.

Annak ellenére, hogy én még javában az anyai feladataimnak teszek eleget, mégis együtt tudtam érezni Brendával és pár könnycseppet is elmorzsoltam érte, úgyhogy összességében jó kis könyv volt ez, ami elsősorban a szeretetéről, a megbocsátásról, a házasság alapvető elveiről és nehézségeiről szólt.    

Értékelés: 5/4

Kiadó: Harmat Kiadó      Köszönöm nekik a könyvek!

Eredeti cím: It Happen Every Spring

Fordította: J. Füstös Erika

Oldalszám: 280

Tovább olvasom...

Brenda Joyce: Halálos vágy

Brenda Joyce Halálos sorozatának már a negyedik részét olvastam ki, és el kell mondjam, hogy a kedvenc sorozatommá vált. Igaz ezzel a kötettel kicsit lassabban haladtam, mint az előzőekkel, de ennek a könyvnek is a végére értem. Már a Halálos viszonyokban is nagyobb hangsúlyt kapott a romantika, mint a krimi, ez a rész meg aztán tényleg nem szűkölködött benne.

A napok szinte repülnek az események meg sűrűsödnek. Egy hónap telt el az első és a negyedik rész között és nem mondom…. a csillagok állása nagyon kedvez Francesca-nak, hogy ennyi minden történt vele egy hónap alatt. Van akivel egy év alatt nem történik ennyi izgalom és nem él át ennyi romantikát, mint ez a nő. Na de ez már csak kekeckedés a részemről, igazából ebben a könyvben sem csalódtam.

Néhány tény a történetben:

Francsca-ra a szülei nyomást gyakorolnak, miszerint feleségül kell mennie Calder Harthoz a dúsgazdag playboyhoz. (Ami azért valljuk be, nem is annyira szörnyű, mint az elsőre látszik.) Francesca azonban megmakacsolja magát, mivelhogy Calder féltestvérébe Rickbe szerelemes. És hogy a bonyodalmak tovább fokozódjanak, egyszer csak feltűnik Rick négy éve nem látott felesége, aki amellett, hogy nem épp a szeretnivaló karakterek közé tartozik, csak borzolja az ollvasó idegeit a jelenlétével. Olvasás közben azon morfondíroztam, hogy vajon milyen szívtelen tervet eszel majd ki a férje visszaszerzésére, merthogy valamiben töri a feját az biztos. De ezt majd az ötödik részben meglátjuk. 

A könyv első fele számomra kevésbé volt izgalmas. A betörés Sarah műtermébe különösebben nem izgatott fel, Fran és Bragg kapcsolata sem haladt egyről a kettőre, és Hart nagy magabiztossága sem tett rám jó benyomást. Ellenben a könyv második felében, több olyan esemény is történt, ami megviselte a lelki nyugalmamat. Vegyük például  Bartollat, akin nem látszik, hogy bárminemű tiszteletet is tanúsítana unokahúga, Sarah  iránt, akinek ebben a részben kevés szerep jutott, pedig olyan szimpatikus szereplőnek ítéltem. Bartolla és Even kapcsolatát taszítónak találtam, nem ilyennek ismertem meg Event az előző részekben. Ráadásul most mintha a fellegekben járt volna.Nem hiszem el, hogy azt gondolta magáról, hogy majd meg tud állni a saját lábán úgy, hogy most már nem a családja tarja el.

Francesca karaktere azonban egyre jobban teszik, mely véleményem szerint annak tudható be, hogy kevesebb nyomozói munkát végzett, és inkább a lelki tusái foglalták le. 

Bragg húgának, Lucy-nak a megzsarolása, és a zsarolás indítékának a keresése lendített az események alakulásán és bár nem rendelkezem elég ismerettel a kor erkölcsi szabályait illetően, de elég érdekesnek és hihetetlenek tartom, hogy egy anya elengedi fiatal lányát két férfival, gardedám nélkül egy hosszú útra, ahol egy teljes éjszakát töltenek együtt.

Az utolsó jelenetnél, amikor a Bragg család férfi tagjai bezsúfolódnak egy kocsiba és elindulnak, hogy megmentsék Francesca-t, marha jól szórakozta, Ahogy magam elé képzeltem, ahogy a két hősszerelmes, Bragg és Hart már tűkön ül, hogy a tettek mezejére lépjen, roppant mókás ugyanakkor romantikus is volt. És hát valljuk be; hát nem az ilyen jelenetekért olvasunk mi nők romantikus történeteket?

Értékelés:

Eredeti cím: Deadly Desire
Kiadó: General Press

Terjedelem: 392 oldal

Tovább olvasom...

Julia Quinn: Mr. Bridgerton csábítása - Bridgerton család #4

Az eddigi négy rész közül nem igazán tudom megmondani, hogy melyik nyerte el leginkább a tetszésemet, mivelhogy mindegyikben voltak olyan részek, amiket szerettem és a kedvenceim lettek. Julia Quinn utánozhatatlan humora és lehengerlő stílusa ez idáig még egyszer sem okozott csalódást. Hihetetlenül jól szórakoztam mindegyik könyvén, miközben bevallom, folyamatosan arról ábrándoztam, hogy de jó is lenne abban korban élve átélni mindazt a sok romantikus élményt és izgalmat, amit a könyvekben szereplő hölgyeknek adott a sors.

Tovább olvasom

Tovább olvasom...