A Maxim kiadó ősszel számos újdonsággal kedveskedik az
olvasók számára, melyek közül szinte mindegyiket nagyon csábítónak és
ígéretesnek éreztem, de mind közül talán az Elakadó lélegzet volt az, amit
mindenképp olvasni akartam.
Először is szeretném leszögezni, hogy ez a könyv… ez valami
hihetetlen jó volt. Letehetetlen, izgalmas, romantikus, szomorú, kegyetlen,
szívszorító és bicskanyitogató.
Mielőtt elkezdtem volna olvasni nagy vonalakban azért tájékozódtam,
hogy miről is szól a történet, úgyhogy nem ért meglepetésként az a fájdalom és
kegyetlenség, amivel a könyv lapjain találkoztam.
Emma egy gyönyörű lány, intelligens, sportos és művészi. Az édesapja
meghalt, az édesanyja alkoholista, úgymond „alkalmatlan” a lánya nevelésére. Így
Emmát a nagybátyja vette a gyámsága alá és fogadta be a házába. Emma nem sok
szeretetet kapott a rokonaitól, nagynénje egy hideg szívű, kegyetlen és számító
(véleményem szerint egy pszichopata) nőszemély volt, aki nem csak verbálisan,
de fizikailag is bántalmazta és folyamatosan megalázta őt. Emma erről senkinek nem szólt egy szót sem, nem akarta, hogy az unokatestvéreit,
akik még gyerekek voltak miatta szakítsák el az anyjuktól. Ezért a sérüléseit állandóan takargatta, vagy ha láthatók voltak, akkor valami hihető hazugsággal
próbálta megóvni a titkát. Még a legjobb barátnője Sara is csak találgatni tudta, hogy mi történhet vele otthon, mert igazából még neki sem árulta el a teljes igazságot. Emma soha nem
akarta felhívni magára a figyelmet, mindenki számára láthatatlan akart maradni.
Amióta a nagybátyához költözött csak egyetlen cél vezérelte, hogy végre
valahára elmenekülhessen abból a házból, ahol a nagynénje beteges hajlamainak volt
kitéve. Mindezt pedig csak úgy valósíthatta meg, ha a kiváló tanulmányi eredményei segítségével egyetemre kerül, amihez meg is volt a magához való esze.
Aztán egyszer csak egy új fiú jön az iskolába Evan, aki
felfigyel Emmára és eltökélt szándéka, hogy jobban megismerje ezt a csendes és
visszahúzódó lányt. Evan Matthews jóképű volt, magabiztos, vicces, intelligens,
egy olyan fiú, aki mindent megtett azért, hogy Emma bizalmát elnyerje. Ez
azonban nagyon veszélyes volt Emmára nézve, mert ha engedné, hogy Evan az élete részévé
váljon, akkor mindenre fény derülne. És ezt Emma nem engedhette.
Ez a könyv egyike azoknak, amely értékelésénél a szavak, amiket
mondani szeretnék, nem jönnek egykönnyen. Napközben, amikor csak úgy tettem-vettem a lakásban és a történetre gondoltam, mindig libabőrös lettem, olvasás közben meg
majd kiugrott a szívem a helyéről.
A szerző nem félt hozzányúlni a családon belüli bántalmazás
kényes témájához. Azok a jelenetek, ahol Emma szó szerint félve sétált be azon a
bizonyos bejárati ajtón - ami a könyv borítóján is látható és ami már a könyv
olvasása előtt is hihetetlen kifejező volt a számomra – és észrevétlenül próbált eljutni a szobájába, anélkül, hogy találkozna a nagynénjével, nagyon feszült
pillanatok voltak. Mindig attól féltem, hogy na most.. most aztán biztos, olyat fog művelni Emmával ez a pszichopata nő, amitől ez a szerencsétlen lány végleg összeroppan vagy a
legrosszabb esetben kórházba kerül. Dühös voltam Emmára. Azt akartam, hogy
végre álljon a sarkára és mondja el valakinek, hogy mi történik vele. Azt
akartam, hogy lássa be végre, hogy segítségre szorul.
De Emma ezt nem tette meg és az erre felhozott kifogása számomra elég gyengének bizonyult. A barátnője reakcióját pedig, aki állítólag a legjobb volt, igazán kiábrándítónak
találtam. Nem értettem, hogy Sara, hogy tudta magában tartani Emma bántalmazását, amikor többször is látta rajta az árulkodó jeleket. Persze tudom, próbált ő segíteni és
meggyőzni a barátnőjét arról, hogy ez így nem helyes és jelentse fel a nagynénjét, de ezeknek a beszélgetéseknek a legvége mindig ugyanúgy végződött: senki nem tett semmit az ügy megoldása érdekében. És bár ez nekem kissé furcsa volt Saratól, mégis azt kell mondjam, hogy a
kettőjük közti barátságot rendkívül jól felépítettnek éreztem, persze nem
nélkülözte a hibákat, de valós volt és hihető.
Evan pedig, nos igen. Ő teljesen levett a lábamról. Az Emmával való kapcsolata nagyon romantikus és édes volt, imádtam olvasni a róluk szóló részeket.
Evan pedig, nos igen. Ő teljesen levett a lábamról. Az Emmával való kapcsolata nagyon romantikus és édes volt, imádtam olvasni a róluk szóló részeket.
Ami talán számomra kissé hihetetlen volt a történetben - de kétségkívül
ez hozta ki a szereplők élete közötti kontrasztot -, hogy Emma mindkét barátja (Sara
és Evan) nagyon gazdagok voltak, és mindig azt tették, amihez kedvük volt. Nem
volt náluk szülői kontroll. De ha jobban belegondolok (és ami nekem egy kicsit furcsa is volt), akkor Emmát sem nagyon korlátozták, végül is volt időszak, amikor
alig volt otthon, bulizott és majd mindig a barátnőjénél aludt, aki hozta vitte
őt a suliba, ahova nem kellett busszal vagy keróval mennie, hetente többször edzésre
járhatott, amiken bevallom kissé csodálkoztam, mert a nagynénje vehemenciáját figyelembe
véve, simán megvonhatta volna tőle ezeket a kiváltságokat. Hiszen mindig nagy élvezettel ártott ott és ahol csak tudott Emmának. De a könyv annyira olvastatta magát, és rajta keresztül úgy
át tudtam élni Emma problémáját, hogy ezeket az apróságokat simán
megbocsáthatónak éreztem a történetben.
És akkor ott volt az utolsó pár oldal, amitől elállt a lélegzetem…… és amitől végre megértettem, hogy miért is figyelmeztettek arra, hogy csak akkor lássak neki az olvasásnak, amikor már a folytatás is a kezemben van.
Olvassátok, mert megéri!
És akkor ott volt az utolsó pár oldal, amitől elállt a lélegzetem…… és amitől végre megértettem, hogy miért is figyelmeztettek arra, hogy csak akkor lássak neki az olvasásnak, amikor már a folytatás is a kezemben van.
Olvassátok, mert megéri!
Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Reason to Breathe
Fordította: Vass Alexandra
Oldalszám: 496
A trilógiához ékszerek is kapcsolódnak
Rebecca Donovan és a Hope an a Rope Jewelry ékszerüzlet közösen együttműködve a könyvben szereplő karakterekhez karkötőket terveztek.
The Breathing Serise - The Tree
Emma számára az otthon és szerelem jelképe. A karkötőt Evan
készítette neki, hogy az mindig emlékeztesse a boldog gyermekkori emlékekre és
biztosítsa az iránta érzett szerelméről.
Emma - The Tree Swing
Emma kapcsolatának jelképe a boldog gyermekkori emlékekkel – az édesapja szeretetének és Evan szerelmének a szimbóluma.
Evan - Ocean Wave
Emma és az óceán – gyönyörűek, kiszámíthatatlanok, időnként tagadhatatlanul veszélyesek, mégis Evan azon találja magát, hogy ellenállhatatlanul vonzódik mindkettőhöz.
Sara – Heart
Beleolvasó
Rebecca Donovan nagysikerű Breath sorozatának első része október 1-én jelenik meg magyarul Elakadó lélegzet címmel a Maxim Kiadó gondozásában. A Blogturné Klub 10 bloggere szeptember 21-től szeptember 30-ig minden nap egy-egy ajánlóval vár benneteket, rengeteg a történethez kapcsolódó érdekességgel és nyereményjátékkal. A résztvevő blogok linkjeit a poszt végén találhatjátok.
Nyereményjáték
A turné végén 3 példányt sorsolunk ki a könyvből a kiadó jóvoltából. Bátran szálljatok harcba érte, higgyétek el, szeretni fogjátok.
A turné állomásai
1. nap 09/21 Kristina blogja - Ismerd meg Rebecca Donovant
2. nap 09/22 Deszy könyvajánlója -Story Behind The Story
3. nap 09/23 MFKata gondolatai - Carol és George karakteréről
4. nap 09/24 Nem harap a... - interjú az írónővel
5. nap 09/25 Kelly&Lupi olvas - Drew és Sara karakteréről
6. nap 09/26 Angelika blogja - Zenelista
7. nap 09/27 Book Heaven - idézetek
8. nap 09/28 Dreamworld - Borítók
9. nap 09/29 Szilvamag olvas - Karkötők
10. nap 09/30 Roni olvas - Emma és Evan karakteréről