Ilona Andrews: Áradó hold - Világok peremén II.

Aki olvasta a Mágikus találkozásokat az már kapott egy kis ízelítőt a Perem különleges világából. A Peremet két világ határolja; egyik oldalról a Mágia – ahol a kékvérű arisztokraták uralkodnak és a mágia az élet része -, másik oldalról pedig a Töredék, ami a Mágia tükörképe, vagyis ahol a varázslás csak tündérmese. A Mágikus találkozásokban William csak másodlagos szereplő volt, olyan édes mézesmadzag féle, aki felkeltheti az olvasó érdeklődését a következő részhez. Nos, én horogra akadtam. 

Mágia két országa: Lousiana és Adrianglia nem igazán jönnek ki egymással, kémeik cselszövésekkel teli háborút folytatnak egymással. Míg Lousianaban az alakváltó gyerekekre halál vár, addig Adriangliában kegyetlen katonákat képeznek ki belőlük. Így lett Willliamből is légionárius, aki már két éve - amióta a Mágikus találkozásokban megismert Rose kikosarazta – élt visszavonultan a saját önsajnálatában dagonyázva, sörözgetve és a játékaival játszadozva.  Egy nap az adriangliai titkosszolgálat emberei azzal a kéréssel keresik fel őt, hogy hatoljon mélyebbre a Perembe, keresse meg a Pókot, vegye el tőle azt a tárgyat, amit keres és vigye el hozzájuk. William nem sokat gondolkodik a kérésen, hanem rögtön elvállalja azt, mivelhogy a célszemélyt, a Pókot, akinek kezéhez több alakváltó gyermek vére tapad, már évek óta üldözi, de ez idáig mindig kicsúszott a karmai közül.  

E küldetésnek köszönhetően találkozik William Cerise Mar-ral, aki egy nagyszerű teremtés. A lány családja nemzedékeket átívelő viszályban áll a mocsárban élő másik nagy családdal a Sheerilesekkel, akik bosszúból elrabolták a lány szüleit. Cerisere a szülei hiányában nagy felelősség nehezedik, kénytelen átvenni a nem épp kevés és kissé dilinyós rokonokból álló család irányítását és az élükre állva a szülei keresésére indulni. Megjegyzem, hogy e népes családnak köszönhetően rengeteg karakter szerepelt a könyvben, amik száma épphogy csak súrolta azt a határt, amitől még nem vált zavarossá és túlterhelté a regény.

Azt hittem, hogy az első könyvből már megismerhettem a Peremet, de a fenéket! Nem tudom, hogy hány arca van ennek a világnak, de most egy olyan, az előzőnél még sötétebb és mocskosabb része tárult elém, amire egyáltalán nem számítottam. Szerencsére vagy sem, de a könyv terjedelmének köszönhetően bőven volt lehetőségem mindezt jobban megismerni, kezdve a mocsárban élő veszélyes és ijesztő lényektől (cápáktól és kígyóktól), a gyalogosan járhatatlan helyeken keresztül a váratlanul felbukkanó még az ott élők számára is ismeretlen szörnyetekig, amikről olvasva egyértelműen leszögezhetem, hogy nem egy nyúlszívű embernek való hely ez. Természetesen mindezek mellett részletes információt kaptam a Mar és a Sheeriles család között zajló többéves viszály okáról, és arról, hogy mi köze Cerise szüleinek elrablásához a Póknak, az ő motivációjáról és mutáns lényeiről, akik ritka egy gusztustalan, degenerált bandát alkottak az egy már biztos.

Eddigi olvasmányaim alakváltó szereplőire visszatekintve valószínűleg Williamet tartanám a legveszélyesebbnek. Elképesztő fizikai erővel, ügyességgel és halált megvető bátorsággal rendelkezik, de ha az érzelmit, a szívét és a lelkét venném górcső alá, akkor bizony azt kell mondanom, hogy ő a legkiszolgáltatottabb hős, akiről mostanában olvastam. Cerise pedig csakúgy, mint az első részben Rose, kemény és bátor, egy igazi harcos amazon, hatalmas szívvel és egy nagy adag kötelességtudattal. Mivel Cerise és William találkozása a legalkalmatlanabb helyen és időben történt, ezért a kapcsolatuk meglehetősen lassan - mert ugye mindketten óvatosak és bizalmatlanok voltak egymással -, de biztosan épült fel, ami nekem kifejezetten tetszett.

Rengeteg hátborzongató szörnnyel és mutáns lénnyel találkoztam olvasás közben és a véres csatajelenetekkel sem bántak szűkmarkúan az írók. Talán az én ízlésemnek már túl sok is volt belőlük, míg a humoros részeket véleményem szerint igen kis kanállal mérték...... no, de ettől eltekintve úgy gondolom, hogy tisztességes folytatása ez a Mágikus találkozásoknak, bár nekem az első rész jobban tetszett.

A folytatást szem előtt tartva a szereplők közül pedig majd Kaldar Mart lesz érdemes megjegyezni magunknak, aki nemcsak megrögzött szerencsejátékos, ügyvéd, tolvaj és kerítő is egyben, hanem egy kissé pimasz, de nagyon is szerethető karakter. Ő lesz a következő rész főhőse. 

Kiadó: Egmont

Eredeti cím: Bayou Moon

Fordította: Márton Andrea

Oldalszám: 493

Tovább olvasom...

Ilona Andrews: Mágikus találkozás - Világok peremén I.

Nagy reményekkel vártam én ezt a könyvet, mivel Ilona Andrews nevével, ami egyébként egy író házaspárt takar (Ilona és Gordon), már találkoztam anno, A sötétség angyalai novellás kötetben egy rövidke, de annál izgalmasabb történet kapcsán, ami annak ellenére, hogy kissé durvának és erőszakosnak éreztem, mégis teljesen levett a lábamról.

A Mágikus találkozások  elolvasása után azt kell mondjam, hogy ez bizony most sem történt másképp. Ismét sikerült elvarázsolniuk az íróknak ezzel a furcsa történettel, ami egy fantasztikus, és igen furcsa helyen, felettébb érdekes és ugyancsak furcsa lényekkel játszódik. Hősnőnk Rose, a Peremben él két öccsével együtt, akik közül az egyik alakváltó, a másik pedig a halottakat képes életben tartani.

„- Micsoda páros! – sóhajtott nagyi – Egy macska, akinek halálvágya van, és a testvére, aki megpróbálja a fél Erdőt életben tartani.”

A Peremről tudni kell, hogy két világ - a Mágia, ahol mindennapos dolognak számít a varázslás és a villantás, valamint a Töredék, vagyis a mi világunk, ahol a mágia és a varázslat nem létezik - határán terül el. 

Rose édesanyja korán meghalt, akinek az elvesztése után Rose édesapja, minden szó nélkül magukra hagyta a gyermekeit. Ezek után Rose viselte gondját a testvéreinek, ami bizony kemény munka volt a számára. Minden nap átjárt a Töredékbe, ahol kétkezi munkával kereste meg a pénzt a családja fenntartásához. Rosenak, és vele együtt a többi Perembéli embernek is volt ugyan bejárása mindkét világba (Mágia és Töredék), de mivel mindenhol törvényen kívülieknek számítottak, ezért csak a Peremben élhettek békében.

Egy nap azonban Rose nyugodtan hitt élete hirtelen felborult. Miután a bevásárló listájával a Wal-Martba igyekezve majd halálra gázol egy piszkosul jóképű idegen férfit, bevásárlás közben is találkozik egy másik, szintén piszkosul jóképű idegen férfival (csak azt mondja meg nekem valaki, hogy miért kell minden piszkosul jóképű idegen férfinak hosszú hajúnak lennie???? ), akiket különös titkok lengnek körül. Természetesen mindketten Roset akarják, de nagy örömömre egyáltalán nem ezen volt a hangsúly a történetben. Perem lakóit titokzatos és gusztustalan lények kezdik tizedelni, akiknek a mágia jelenti az édes mannát, amiből Rosenak a kékvérű származása miatt bizony jutott bőven. Hogy honnan jöttek ezek a fenevadak?, kik a teremtőjük?, és miért is akarják Perem vesztét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ és a megoldást Rose és a kis csapata.

Elképesztő, hogy mennyire látványos és jól felépített fantasy világot tártak elénk az írók, aminek létrehozásában úgy érzem, sőt egyértelműen úgy is gondolom (az eddig olvasott olvasmányaim alapján), hogy ők a legjobbak. A cselekmény jelentős része a Peremben játszódik, ahol nincs hiány mágikus lényekből, akcióból, izgalomból, humoros párbeszédekből, romantikából és erotikából. Ennek aránya olyan érzéki pontossággal van eltalálva, hogy ennél jobbat álmodni sem tudtam volna.

Igazán nem tudnám megmondani, hogy mikor olvastam olyan könyvet utoljára, ahol a szereplők közül a hősnővel szimpatizáltam jobban. Persze nem mondom, hogy nem remegett meg a kezem és nem dobbant nagyot a szívem egy - egy Declan "pózolását" részletesen leíró résznél, de azért azt kell mondjam, hogy Rose kedvessége, önzetlensége és nagylelkűsége, a testvérei iránt érzett őszinte szeretete annyira szerethetővé tette őt a számomra, hogy magasan ő lett a kedvencem a regényben.

Másik nagy pozitívuma szerintem a történetnek, hogy nem borzolták feleslegesen az idegeimet a szerzők egy  szükségtelen szerelmi háromszög közbeiktatásával - amire azért bőven lett volna lehetőségük -, hanem már a történet elején nagy valószínűséggel el lehetett dönteni, hogy ki lesz majd a befutó Rosenál. Viszont elkövették azt az óriási hibát, amit szinte minden romantikus könyvnél sérelmezni vélek, hogy a végét (azaz az utolsó kb. 10-15 oldalt) torokkaparóan édesre és sziruposra írták.

Ettől eltekintve azt kell mondja, hogy rég olvastam olyan paranormális romantikus(?) vagy urban fantasy(?) könyvet, (ez aztán a kategorizálás) ami ennyire a fotelhez szegezett volna és lekötötte volna a figyelmemet. Letehetetlennek bizonyult.

Szerencsére nem kell sokat várni a folytatásra, nem kell, hogy kiessek a történetből és elszálljon a varázs, vagy ami még ennél is rosszabb; egy másik könyvbe legyek szerelmes, mert a második rész az Áradó Hold, már itt toporog a küszöbömön.

Ilona és Gordon

Kiadó: Egmont
Eredeti cím: On the Edge
Fordította: Márton Andrea
Oldalszám: 390

Tovább olvasom...

Jill Hathaway: Slide – Mások szemével

Pár héttel ezelőtt a kiadó honlapját bogarászva figyeltem fel a könyvre, aminek a rövid ismertetőjének az elolvasása után, úgy gondoltam, hogy ez bizony annyira ígéretesen hangzik, hogy ide vele, de azonnal. Még annak ellenére is, hogy a róla született legelső kritikát, nem épp az egekig magasztalták.

Syilvia (milyen szép neve van, bár nem értem, hogy miért Vivinek becézik) egy tizenéves, emós, gimnazista lány, aki narkolepsziában szenved...... illetve így gondolja róla a családja és a környezete is. Ő azonban nem ez miatt a rendellenessége miatt fáradt és ájul el folyamatosan, hanem, mert különleges képességgel rendelkezik.  Egy-egy ájulás illetve véletlen elbóbiskolás alkalmával, képes „átsiklani” egy oly ember fejébe, akinek valamilyen személyes tárgyához - amelyen a tulajdonosa erős érzelmi nyomott hagyott - véletlenül vagy akár készakarva hozzáért.  Egy ilyen véletlen „csúszás” alkalmával kerül barátnője gyilkosának a fejébe is, aki öngyilkosságnak álcázva tettét, épp az áldozat búcsúlevelét írja. Sylvia igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy kiderítse, hogy ki ölte meg a húga legjobb barátnőjét, persze mindezt úgy kell tennie, hogy közben ne derüljön fény a különleges képességére.

A könyv gyorsan olvastatja magát, amihez többek között az is hozzájárul, hogy csak 250 oldalról beszélünk, ami sajnos közel sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a történetben és a szereplőkben rejlő lehetőségeket maradéktalanul kiaknázza a szerző. Gondolok itt például a karakterek részletesebb kidolgozására, illetve a krimi szál polírozására, amely igen elnagyolt és helyenként elkapkodott volt. Nagyon sajnáltam, hogy a szereplőket csupán felszínesen ismerhettük meg - még Vivit is -, pedig milyen jó lett volna a legjobb barátjáról és az ő nehéz családi hátteréről, a gondolatairól és a magánéletéről is kicsivel többet olvasni, valamint Vivi húgáról és az apja múltjáról és munkájáról is szívesen megtudtam volna többet is. A könyvben előforduló súlyos témák halmozása (nemi erőszak, étkezési zavarok, öngyilkosság, drog- és alkoholfogyasztás, hűtlenség…. és még sorolhatnám) másokkal ellentétben, számomra nem volt zavaró, mivel szerintem a szerző pont ezeknek az érzékeny témáknak az érintésével érte el a könyv nyomasztó hangulatát.

Véleményem szerint az író főként Vivi „csúszásaira” fektetett nagy hangsúlyt, ami ellen nem is lett volna semmi kifogásom, hiszen nagyon izgalmasnak és hihetetlen jó ötletnek tartom, de mindezt az izgalmas elképzelést, egy olyan vázlatszerű és számomra összecsapott közegbe ültette, amely részletesebb és érzelmileg mélyebb kidolgozására, igazán több oldalt is "pazarolhatott" volna.

Mindezek ellenére, bevallom, nagyon élveztem a könyvet, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy majd egy nap alatt kiolvastam. Szinte végig izgultam a történetet az első oldaltól kezdve az utolsóig és bár jó néhány olvasói véleményben írták, hogy már a könyv felétől tudták, hogy ki volt a gyilkos, nekem - mint kiderült - mégsem volt annyira egyértelmű.

A történetet annyira gyors iramú és élvezetes, hogy a nagy izgalomtól szinte észre sem vettem a könyv hibáit, csak miután a végére értem és kicsit elgondolkodtam azon, hogy vajon mi is hiányozhatott belőle, amitől nem éreztem magam jóllakottnak az olvasás után?

A kiadó előtt pedig le a kalappal, hogy először nálunk jelenhetett meg a könyv, ami olyan gyorsan történt, hogy szinte még meleg volt, amikor a kezembe vehettem. Örülök, hogy olvashattam és a világért sem hagytam volna ki és talán ennél a könyvnél, még szívesen is venném, ha lenne folytatása, amelyben, esetleg a következő véres bűntény felgöngyölítésében - különleges képességének a segítségével -, Vivi is aktívan rész venne. 

Kiadó: Egmont

Eredeti cím: Silde

Fordította: Barta Tamás

Oldalszám: 250

Tovább olvasom...

Nalini Singh: Borzongás

Biztos vagyok benne, hogy a sorozat eddigi borítói is már kíméletlenül felborzolták jó néhány női olvasó kedélyeit, én mégis csak a mostanival kapcsolatban figyeltem fel néhány olyan pozitív és negatív véleményre, amiken jókat derültem és higgyétek el, hogy próbáltam, de nem bírtam ki, hogy ezek közül kettőt, ide ne biggyesszek. Íme, a pozitív: "Ha megengedtetik ennyi kacérság: azok a durcás ajkak rágcsálásért kiáltanak..." (Angelika) és a negatív: "Nekem nem tetszik.  A pasi olyan fejet vág, mint aki szarba lépett. De a teste az jó, szóval nem rugdosnám ki az ágyamból." (Dinky)
Nos, nagy valószínűséggel, én sem rugdosnám ki az ágyamból a fent méltatott tesztoszteron bombát, azonban az, hogy egy ilyen, vagy akár az előző két rész borítóján található férfit találok az ágyamban, (akik egyébként érdekes, vagy beteges?, de teljesen hidegen hagynak, olyanok, mintha egy, a Céltudatos és Kalandvágyó (nőknek szóló!) Magazinból, ha persze lenne ilyen, léptek volna ki, akiken azért természetesen szívesen legeltetném a szemem), szóval az ágyas dolognak az esélye……. nos …….és igen……….. ühüm …..…. háááát……akár hogy osztok, szorzok, sehogy sem lesz több, mint nulla. És ha végre sikerül elszakadnom a borítótól, amiről higgyétek el, tudnék még pár sort írni, jöhet a történet.

A harmadik rész Judd Lauren-ről, a mentálok egyik dezertált elit katonájáról, és Brenna Shane Kincaidról, egy farkas alakváltó lányról szól. Brennával már az előző részben is találkozhattunk, amikor ugyanis egy nagyhatalmú mentál pszichopata fogságába került, aki majd halálra kínozta szegényt és Judd Laruenről is megtudtuk, hogy őt és a családját a SnowDancerek farkasai fogadták be. Brenna lelki sérülései a támadás után lassan gyógyulnak. Segítségért, érdekes módon, nem az egyik falkatársához, hanem Juddhoz fordul, aki sajnos nem tudja megadni számára azt a szeretet és testi közelséget, amire a lány vágyik. Judd mentál képessége gyilkolásra szolgál, és ha megtörné az Elcsendesedést, akkor azzal a gyilkos hajlamait szabadítaná rá a környezetére. De Brenna nem adja fel és minden egyes érintéssel és minden egyes szóval, egyre közelebb kerül a férfihoz, aki előbb utóbb nem tud ellenállni neki.  

Érdekes volt most a farkasok szemszögéből olvasni a történetet, akik igazság szerint nem is sokban különböztek a leopárdoktól, mivel nekik is ugyan úgy szükségük van a testi érintésre és a társuk közelségére, ami a biztonságot és megnyugvást jelenti a számukra, mint a leopárdoknak, és itt is ugyan úgy él a végletekig összetartó, védelmező családi kötelék, mint a többi alakváltó közösségnél.

Ebben a történetben a alakváltó lány és a mentál között kialakuló kapcsolat kifejezetten tetszett, ami nagyon szépen, lépésről lépésre épült fel, majd bontakoztatott ki az olvasó előtt. Még Brenna rámenőssége sem zavart, sőt, igazán elnyerte a tetszésem. Ő már a kezdetektől fogva tudta, hogy Judd az ő társa és ettől egy tapodtat sem tágított, inkább folyamatosan ostromolta őt, aki a hideg és rideg távolságtartásával és a határozott, befelé forduló magatartásával engem is levett a lábamról. Mi tagadás, teljesen oda voltam érte.

A könyv cselekménye gyors és izgalmas volt, az előző részektől eltérően nem szerepelt benne annyi szexjelenet, mint azt gondoltam, de ez egyáltalán nem volt baj, sőt! A sorozat hangulata változatlan, vagy még jobb, mivel az író nem csak "berakta", az általa kitalált mentál-alakváltó-ember világot a szereplők mögé, mint egy jól kidolgozott díszletet, hanem a sorozat minden egyes részével, egyre több információt is csepegtet az olvasó számára róla. A szerelemi szál kibontakozása és beteljesülése mellett, más fontos események is teret kaptak a történetben, ami miatt izgulhattunk is egy kicsit, gondolok itt a farkasoknál megbújó gyilkosra, aki folyamatosan Brenna életére akar törni, a Mentál Tanács aljas ármánykodásaira, amivel az alakváltókat akarják egymás ellen uszítani, valamit a mentálok egymás közötti viszályaira.

Mi tagadás, ismét egy szenvedélyes írást olvashattunk az írónőtől, amiben egy cseppet sem csalódtam. Bevallom, voltak fenntartásaim a sorozattal kapcsolatban, úgy gondoltam, hogy az előző részekhez képest, már nem tud jobbat írni Singh. Azt hittem, hogy majd túl unalmas és kiszámítható lesz a következő könyve, de tévedtem. És most már, azt is csak félve merem leírni, hogy a három rész közül nálam ez vitte a pálmát, mert a Látomáshoz is hasonlót írtam és tessék, mi lett a vége…..

Kiadó: Egmont 

Eredeti Cím: Caressed by Ice

Fordította: Bottka Sándor Mátyás

Oldalszám: 414

Tovább olvasom...

Nalini Singh · Ilona Andrews · Sharon Shinn · Meljean Brooks: A sötétség angyalai

Ambivalens érzéseim vannak a novellás kötetekkel kapcsolatban, szeretem is őket, meg nem is, tetszenek is, meg nem is, olvasnám is őket, meg nem is. Igazából úgy tekintek rájuk, mint egy szépen tálalt előételre, úgy látszik, hogy még mindig hatással van rám Aimee Bender könyve, amit ha az ember megkóstol és jó esetben ízlik is neki, akkor meghozza a kedvét a folytatáshoz, rossz esetben pedig rághatja az asztal sarkát (jelen esetben a könyvét) kínjában, hogy ne mááár..... miért csak 100 oldalon keresztül olvashatjuk ezt a hihetetlen jó történetet…… ez pazarlás….... és igen, kérek még belőle többet, de gyorsan. Nos, ebben a kötetben csak egy novelláról mondhatom el mindezt, az pedig Ilona Andrews: Alfák: A kezdet című műve volt. De vegyük inkább sorban őket.

Nalini Singh: Angyal és farkas

A történet lényegében egy rejtély megoldásáról, egy gyilkos felkutatásáról szól, aki Nima, - egy nagyhatalmú angyal - életére akart törni. Noel, a szellemileg és fizikailag megkínzott vámpír, azzal a céllal kerül Nima udvarába, hogy segítségére legyen a tettes felkutatásában. A két főszereplő szerintem sokaknak ismerős lehet már Singh egy korábbi sorozatból az Angyal vadászból. 

Igazából ez a sztori nem kápráztatott el annyira, mint ahogy azt vártam tőle. Ennek oka valószínűleg az lehet, hogy a szerzőnek az Angyal vadász sorozatában kitalált világa sem nyerte el még anno a tetszésemet, ellenben másik sorozatával, ami sokkal szimpatikusabb volt számomra (Egy világ – két faj – állandó küzdelem). A történet túl egyszerű, már már unalmas. Éreztem a törekvést a szerzőnél arra, hogy a karaktereket érdekessé és izgalmassá tegye az olvasó számára, de érzésem szerint nem sok sikerrel járt. Az erős hatalommal bíró Nima és a közelmúltban rengeteg szenvedésen átesett Noel karaktere szerintem nem volt meggyőző, ismerve Noel múltját és Nima hatalmának hírét; még hiteles sem. A közöttük való kapcsolat pedig nem szikrázott úgy, ahogy az kellett volna…..ahogy azt Nalini Singhtől megszoktam.

Értékelése: 5/3

Ilona Andrews: Alfák: A kezdet

Ez egy betegesen sötét és erőszakos történet volt, de ennek ellenére – komolyan mondom, hogy magamon is csodálkozom –  mégis nagyon élveztem. Karina és a lánya véletlenül belecsöppen egy, az emberfeletti lények küzdelmétől megosztott világba, csupán azért, mert rossz helyen voltak rossz időben. Karina halálosan megsebesül és választania kell; meghal vagy tovább él az über alfahím szabályai szerint. Karina annak érdekében, hogy a lánya biztonságban legyen hajlandó az alfahím rabszolgája lenni, akinek nem csak rá, de a vérére is szüksége van a túléléshez. A szerző által elénk tárt világkép elég bonyolult, de érthető és igen egyedi. Az összes karakter elnyerte a tetszésemet főleg a „jó fiúk” a maguk nyers stílusával és a szinte már betegesen erőszakos jellemvonásaikkal. Olvasás közben azért féltem attól, hogy nehogy Karina megerőszakolásáról vagy ne adj' isten a kislánya bántalmazásáról kelljen majd olvasnom, de ilyen messzire azért nem ment el az író..... meg kell mondjam, hogy vékony jégen táncolt. Szerintem ez a novella volt az összes közül az, ami alkalmas lenne egy könyv megírására, amire én biztosan vevő is lennék.

Értékelés: 5/5

Sharon Hinn: Éji dal

Ebben a sztoriban egy bizalomra épülő szerelmi kapcsolat kialakulását ismerhetjük meg, ami egy fiatal, a múltja elöl rejtőzködő lány és egy, a vaksága miatt reményvesztett angyal között alakult ki. Érzésem szerint talán ez a történet volt az összes közül a legszórakoztatóbb és a legromantikusabb. Tetszettek a szereplők, a hősnő Moriah habitusa, ami kellően merész, vidám és gyakorlatias volt ahhoz, hogy egy morcos, csüggedt és befelé forduló vak angyalt kihozzon a sodrából és ezzel felrázza Őt a nyomorúságából. A történet egyetlen hibájának csupán a túl idilli befejezést tudnám felhozni, de ennek ellenére szívesen olvasnék az írótól több ehhez hasonló könyvet is. 

Értékelés: 5/4

Meljean Brook: Mennybemenetel

Marc egy őrző, aki állandó küzdelemben van a körzetében garázdálkodó démonok ellen. Amikor Radha az exbarátnője a férfi segítségére siet, mindkettőjükből feltörnek a régmúlt emlékei, napvilágra kerülnek a sérelmek, amik természetesen megbocsátást nyernek mindkét fél részéről. Miközben a két szerelmes tisztázza az egymás közötti kapcsolatát természetesen démon vadászat is folyik…….bevallom nem sok izgalommal. Voltak részek, ahol a halandó agyammal egyszerűen nem tudtam követni? megérteni a hősök saját érzelmeikről szőtt gondolatmenetét. A történet számomra túl unalmas volt.

Értékelés: 5/2.5

Összességében elmondhatom, hogy megfelelően teljesítette a könyv a feladatát; kikapcsolt és szórakoztatott, és szerintem azok, akik nálam jobban szeretik az angyalos történeteket azoknak biztos jobban is fog tetszeni, mint nekem. 

Kiadó: Egmont

Eredeti cím: Angels of Darkness

Fordította: Barta Tamás, Bottka Sándor Mátyás

Oldalszám: 414

Tovább olvasom...

Ilsa J. Bick: Hamvak

Igazából nem is tudom, hogy hogy akadhatott fenn a rostámon ez a könyv, - szerintem a zombi szó kerülhette el a figyelmem - mivelhogy nem szoktam olyan könyveket olvasni, amelyek emberevő zombikról szólnak és amelyek ennyire véresek és trutyisak...sőt, ez volt az első ilyen témájú olvasmányom. 

A könyv egy katasztrófa utáni szörnyű társadalmi jövőképet vetít elénk, melyben az emberi faj fennmaradásának veszélye áll fenn és amelyben a fennmaradó beteges társadalmat az erőszak a szenvedés és a kétségbeesés jellemez.

Egy elektromágneses impulzus söpör végig a bolygón, melynek hatására minden elektronikai eszköz működés képtelenné válik. Az emberek többsége meghal, kivéve a fiatalokat, akik majd mindegyike zombivá változik és az öregeket, akik szinte mindegyike, majd hatvan év feletti. A tizenhét éves  Alex pont ezt az időt választotta arra, hogy a hegyekbe töltve egy kis időt, elgondolkozzon szüleiről, és hogy megküzdjön saját démonával, vagy ahogy Ő nevezte szörnyetegével, ami a fejében lakozik egy igen előrehaladott agytumor formájában. Azonban a katasztrófa keresztülszeli terveit, sőt meg is változtatja Őt, aminél nem arra kell gondolni, hogy ezután már csak nyers húson fog élni. Az erdőben találkozik egy kislánnyal Ellievel, akit magával visz a katasztrófa után, majd találkoznak  Tommal, egy amerikai katonával, akivel együtt, immár hárman néznek szembe az erdőben bolyongó zombikkal.

Gondolataim a könyvel kapcsolatban a következők voltak. Az első száz oldal után: biztos, hogy én ezt végig fogom illetve végig tudom majd olvasni? Aztán a következő száz oldal után: lehet, hogy nem is lesz ez olyan rossz, mint ahogy azt a legelején gondoltam? Aztán meg már kifejezetten kíváncsi voltam a cselekmény alakulására és még a szereplőkért is izgultam, a végén meg már alig bírtam letenni a könyvet.

A regényt én alapvetően két részre bontanám, amiben az első az erdőben a második a faluban játszódó eseményekről szól. Az erdőben a három fiatal - Alex, Ellie és Tom - szinte egy családot alkotott, megbeszéltek egymással mindent, együtt próbálták kitalálni, hogy mi történhetett, miért csak a fiatalok változtak zombikká, az öregek vajon miért nem. Persze rögtön nem kapunk minden kérdésünkre választ, ahogy ők sem, az író csak kis lépésekben, folyamatosan adagolja az információt. A faluban játszódó eseményeknél már kezd kitisztulni a kép, láthatjuk, hogy hogyan próbálnak túlélni az emberek és, hogy milyen társadalmi hierarchia alakult ki közöttük, ami tele van homályos foltokkal, sőt a regény végén a szerző még egy váratlan csavarral is megszédíti az olvasót.

A szereplők közül Alex karakterét éreztem a leghitelesebbnek. Érthető volt, hogy a könyv elején csak magával és a betegségével akart foglalkozni, nem érdekelte senki és semmi. Sőt a megmentett kislány is kifejezetten idegesítette, koloncnak és tehernek érezte. Aztán ahogy a közös küzdelem összekovácsolta őket és mindez átalakult ragaszkodásba……többek között ezek miatt is éreztem őt életszerűnek.

A zombis, cupákos jelenetek elég leíróak és véresek voltak. Talán ha úgy fogalmazok, hogy nekem már túl vérszagú volt a könyv, akkor lehet, hogy kifejeztem mindent. A műfaj kedvelői között most biztosan sokan azt gondolják, hogy ha én ezt ilyennek gondolom, akkor mit szólnék, A mit tudom én, hogy melyik könyvhöz, ami még ennél is megrázóbb ebben a tekintetben. Védekezésül csak azt mondhatom, hogy ez bizony nem az én műfajom. Szerencsére azért itt is találkozhatunk romantikával, de nem kell semmi komolyabbra gondolni néhány csóknál, ami azért - bevallom töredelmesen - szívdobogtató volt számomra.

Ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon élveztem a könyvet annak ellenére, hogy a tizenéveseknek szól, és azt kell mondjam, hogy ez a poszt-apokaliptikus műfaj is bejön. Kíváncsi vagyok a könyv folytatására és attól még, hogy nem szeretem a zombikat biztos, hogy vevő vagyok a sorozat következő részére is.

Kiadó: Egmont

Eredeti cím: Ashes

Fordította: Varga Csaba Béla

Oldalszám: 558

Tovább olvasom...

Micimackó legkedvesebb emlékei

(1882-1956)

Alan Alexander Milne, angol írónak, 1926-ban jelent meg leghíresebb műve, a Micimackó. Eredetileg fia számára írta, melyben a fia játékállatai elevenedtek meg. Azóta már számtalan formában találkozhattunk a Százholdas Pagony lakóival, akik szinte észrevétlenül olvadtak bele az életünkbe. Mindez egyeseket irritál, - amiért szerint főként a kereskedők okolhatók, akik a mese népszerűségét kihasználva a lehető legnagyobb haszont próbálják kisajtolni belőle, - de sokan vannak, akiket ennek ellenére mégis elvarázsol. A gyermekeim és jómagam is az utóbbiak táborába tartozunk, de a családban nem mindenki osztja a véleményünket.

A Micimackó legkedvesebb emlékei mesekönyvben egy kis összefoglalót olvashatunk Mackó kalandjairól. Micimackó reggelire hívta barátait, ami persze kiment a fejéből és ezért Róbert Gidának az az ötlete támadt, hogy a többiekkel együtt megtornáztatják Mackó eszét. A közös emlékek együttes felidézésével abban bíznak, hogy Micimackó emlékezőképessége, hipp-hopp megjavul majd.

Az "Emlékek Ösvényén" végigjárva, Micimackó és barátai bebarangolják a Százholdas Pagony legemlékezetesebb helyeit, (vagyis az összeset) miközben az olvasó megismerheti számos izgalmas és mulatságos kalandjukat.  Mindenki szerepel a könyvben egy-egy történet erejéig Malacka, Zsebibaba, Füles, Nyuszi, Tigris, Róbert Gida, Bagoly és Ormi. Az összes kaland közül a legbájosabb és a legkedvesebb számunkra a Zsebibabás rész volt, amikor Micimackónak először kellett vigyáznia rá, és amikor a játékkockáknak is nyoma veszett.... 

Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy Micimackót nem az eszéért szeretjük. A róla szóló történetek közös jellemzője, hogy erőszak mentesek és a különböző jellemű szereplőkön keresztül a gyerekek megtanulhatják a jó és a rossz közötti különb- séget. Micimackó összes kalandjából sugárzik a szeretet és a barátság jelentősége, és hogy a Százholdas Pagony lakói mindig mindenhol számíthatnak egymásra.

Nekünk ez az első Micimackós könyvünk és úgy gondolom, hogy nagyon jól választottunk, mert az összes benne található történet kedves és szórakoztató. A könyv keménytáblás, körülbelül tizenkét mese található benne, melyek illusztrációja nagyon szép, és a mesék hossza is pont megfelelő egy esti mesélésre. 

Kiadó:Egmont Kiadó

Eredeti cím: Winnie the Pooh Treasured Memories

Fordította: Szép Erzsébet

Oldalszám: 96

Tovább olvasom...

Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt

Még a megjelenése előtt felfigyeltem erre a könyvre, annyira tetszett, amit a fülszövegében olvastam, hogy ahogy lehetőségem adódott, rögtön be is szereztem és el is olvastam.

A történet két fiatal szerelméről szól, amely tragédiával végződik. Ivy egy kedves lány, aki hisz az angyalokban és fél a víztől, Tristan pedig az iskola legjobb úszója aki nagy érdeklődést mutat a lány iránt. Ivy kezdetben ugyan észre sem veszi a fiút, de egy kis idő után összebarátkoznak és a barátságból szerelem lesz. A lány édesanyjának újbóli férjhez menetele, nemcsak Ivyt, de a kisöccsét is megviseli, ráadásul a mostohatestvérük sem könnyíti meg a dolgukat, hogy minél könnyebben be tudjanak illeszkedni új környezetükbe. De aztán Trisztán halálos balesete után a dolgok megváltoznak.

Nem igazán kedvelem azokat a könyveket, amelyek a történet végével kezdődnek és csak utána olvashatjuk az esemény előzményeit. Jelen esetben pedig az írónő biztosra ment, mert semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy tényleg halállal végződik az a bizonyos baleset Tristan számára. Ha talán nem pont a fiú halálával kezdődött volna minden, ha talán egy kicsit még reménykedhettünk volna abban, hogy minden jóra fog fordul - akár még a regény végéig is - akkor biztos, hogy izgalmasabb is lehetett volna a történet. De itt bizony végig tudtuk, hogy Tistan meg fog halni és talán pont ez volt az oka annak, hogy nem is igazán tudtam vagy akartam (?) megkedvelni Őt. Pedig tényleg egy kedves és aranyos, olyan édesen szerelmes fiú volt, aki nem mellékesen még jóképű, sportos és az iskola menő diákjai közé is tartozott. Egyszóval tökéletes volt. Nem is értettem Ivyt, hogy miért is nem tűnt fel ez neki rögtön. Ivy érdekes volt számomra, igazán nem ismertem meg a gondolatait és ezen keresztül az érzéseit. Amit vele kapcsolatban éreztem és tudtam, hogy egy átlagos középiskolás lány, zűrös családi háttérrel. Hogy mi és hol volt az a pont, amikor eldöntötte, hogy Ő szerelmes Tistanba, azt nem tudnám megmondani. Nekem nagyon tininek tűnt ez a szerelem. Persze nem rossz értelemben mondom, mert ugye lehet az ember tizenévesen is szerelmes, de még mennyire (!) …….. de az övékéből mégis valami hiányzott. (de az is lehet, hogy én olvasok túl sok romantikus regényt)

Aranyos volt Tristan ahogy igyekezett Ivy figyelmét felkelteni, és minden alkalmat megragadott, hogy a közelébe férkőzhessen vagy a segítségére legyen valamiben, de az uszodás jelenetet, ahol Ivynek az osztálytársaival együtt egy verset kellett elszavalnia az ugródeszkán, azt már túl erőltetettnek éreztem.

Kedvenc karakterem a lány mostohatestvére volt, akinek a jelleme az összes szereplő közül számomra talán a leghihetőbb és a "leg-életszagúbb” volt. Gondolok itt arra, ahogy a gyengéd érzelmeit Ivy iránt, valamint mély lelki sérelmeit, és még ki tudja, hogy mit, - ha nehezen is, - de titkolni próbál a többiek elől.

Összességében egy igen rövid, de kedves és aranyos történet, melyben sajnos túl sok meglepő dolgokat nem olvashattam, mivel a fülszöveg mindent elárult. Az alapötlet szerintem nagyon jó, többet is ki lehetett volna hozni belőle, de úgy gondolom, hogy ez a könyv talán csak a felvezetője a többi résznek, melyben ki tudja, hogy még milyen meglepetések érhetnek bennünket. Nyelvezete egyszerű, olvasása haladós, és a cselekmény sincs túlbonyolítva. Tekintve, hogy a könyv érezhetően a tizenéveseket szólítja meg engem kevésbé ragadott magával, de biztos vagyok benne, hogy sokaknak tetszeni fog ez a sorozat.

Kiadó: Egmont
Eredeti cím: Kissed by an Angel 
Fordította: Barta Tamás
Oldalszám: 184

Tovább olvasom...

Miklya Luzsányi Mónika – Miklya Zsolt: Cerka Tinka és a szürke Lord

Már a megjelenése előtt felkeltette a mesekönyv a figyelmemet, annyira színesnek, vidámnak, és érdekesnek(!) találtam a könyv borítóját, hogy már akkor tudtam, hogy nekem ez kell!

A mese Kolorító városkában játszódik ahol Cerka Tinka szülei igen felelősségteljes és nagyon fontos feladatot látnak el nap, mint nap. Ők azok, akik színt festenek az égnek, a víznek, a rétnek. Ők azok, akik színt adnak a városkának és ezzel együtt befolyásolják az ott élők hangulatát. Egy szép napon azonban látogatóba érkezik hozzájuk a szürke Lord és vele együtt minden megváltozik, vagyis ha pontos akarok lenni, akkor inkább minden szürkévé válik.

Ismét egy olyan mese, ahol a szereplők a neveiket egy bizonyos „valamiről”, - a Zokni mukiknál az anyagokról - jelen esetben a színekről és a különböző festészeti technikákról kapták. Ezeket a neveket nagyon találónak, frappánsnak és könnyen megjegyezhetőnek találtam. Cerka Tinka, Don Aquarell, Donna Pastella, Lord Grafit, Signorina Tempera…ezekből a nevekből következtetni lehet a viselője egyéniségére, és nagyon találóan, valóban a nevükre (színekre) jellemző tulajdonságokkal voltak felruházva a szereplők. Így nem ér meglepetésként bennünket például ha Tempera kisasszony egy nagyon színes és vidám egyéniség, míg Lord Grafit egy igen komor és szürke figura.

Az íróházaspár, Miklya Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt meséjében nagy szerepet kap a színeknek nemcsak az érzelmekre ható, hanem az azokat kifejező tulajdonsága is. Felnőtt fejjel még nekem is sikerült belemerülnöm ebbe a sokszínű világba, melyben a különböző színek és a jó cselekedetek domináltak. A könyv nemcsak a gyerekek, de a felnőttek számára is tanulságos lehet, miszerint, ha odafigyelünk egymásra - legyen az bármilyen apró figyelmesség is, például egy mosoly -, és ha elfogadjuk egymást olyannak, amilyen,  akkor már tettünk valamit egymásért. És mennyivel jobb egy vidám és élettel teli világban élni, mint a szürke és szomorú hétköznapok egyhangúságában.

"Mindannyiónkra szükség van! Mindenkire a maga helyén! Ki így látja a világot ki úgy. Van, aki színesnek, tarkának, van, aki lazúrosnak, vagy éppen pasztellesnek. Vannak, akik szeretik a határozott formákat, az előre kijelölt utakat, mások viszont nem bírják a kötöttségeket. És vannak olyanok is, akik számára minden fekete vagy fehér, sötét vagy világos. Mindannyiónkra szüksége van Kolorítónak, majd meglátjátok! Gazdagabb lesz velünk a világ!"

De mind közül a legfontosabb mondanivalója számomra a mesének a gyerekek voltak, akik mindig színt tudnak vinni az ember életbe. De biztos vagyok abban, hogy rajtam kívül erről még sokan mások is ugyan így vélekednek.

Nem lehet szó nélkül hagyni a könyv illusztrációját, melyet Szalma Edit készített, mégpedig úgy, hogy háromdimenziós papírmasé képeket fotózott le és azoknak a különböző változatai kerültek bele a mesekönyvbe. Ezek a képek egyszerűen csodálatosak! Engem teljesen elvarázsoltak.

Kiadó: Egmont Kiadó

Cím: Cerka Tinka és a szürke Lord

Illusztrálta: Szalma Edit

Oldalszám: 80

Ár: 2999.-

Tovább olvasom...

Nalini Singh: Látomás

A most megjelent Látomás, már a második kötete Nalini Singh: Egy világ – két faj – állandó küzdelem sorozatának, ami úgy látom, hogy elég nagy rajongó tábornak örvend. Azon gondolkodtam, hogy mi fogja meg az olvasókat - többek között engem is - a történetben. A túlfűtött erotika vagy a szerző által olyan jól kitalált két ellentétes világ, vagy ennek a kettőnek a keveréke? Valószínű, hogy az utóbbi.

A második könyv Faith-ről, egy J-mentálról szól, akinek a képessége a jövőbelátás. Tudása milliókat ér a mentálok számára, ezért a lányt egy teljesen elszigetelt helyen, állandó felügyelet mellett őrzik. Faith azonban a szokásos üzleti előrejelzések mellett mást is látni kezd, erőszakot és halált. Mindezt egyre nehezebben tudja kezelni és elrejteni az őt felügyelő O-mentálok elől, akik szinte minden lépését figyelik.  A lány retteg attól, hogy az új látomások hatására megőrül, ami sajnos gyakori eset a J-mentáloknál. Ettől való félelmében úgy dönt, hogy megkeresi Sasha-t (akit az első részben ismerhettünk meg) és tőle kér segítséget. Ő az egyetlen, aki nem árulhatja el a lányt, mivel neki sikerült függetlenítenie magát a mentálhálótól. Faith természetesen nem számol a DarkRivel falka tagjaival, de legfőképp Vaughnal nem, aki Faithet szemelte ki prédájának. Amikor a párduc rájön arra, hogy Faith az ő igazi párja, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy magához láncolja. Ezzel azonban nagy veszélynek teszi ki a lányt, akit a túl sok érzelem és a férfi állandó testi közelsége akár az őrületbe is kergethet. 

A történettel ismét visszatér a két ellentétes világ, a hideg és érzelemmentes mentáloké, szemben a szenvedélyes és az ösztöneikre hallgató alakváltókkal. Újabb információkat tudhattunk meg a mentál világról és megismerkedhettünk a Hálóelmével, aki bármily furcsa, de nem csak kommunikál, de érzelmekkel is bír. Tetszett ahogyan Vaughn „kis” lépésekben, türelmesen közelített Faith felé, fokozatosan szoktatva őt az érintéshez és az egyre fokozódó érzelmekhez. Annak ellenére, hogy a párduc, mindig ott „matatott” a lány körül mégsem éreztem túl tolakodónak a közeledését, amivel nem utolsó sorban a lány érdekeit is szolgálta. Mindemellett meghagyta a választás lehetőségét Faithnek és ezzel együtt a lehetséges elutasítást is elfogadta. 

Ebben a részben kevesebbet olvashattunk a mellékszereplőkről, és ha volt is valami, az is Sasharól és Lucasról szólt. Szívesen megtudtam volna többet a falka többi tagjáról is, mint például Laurenről, akiről csak egy pár szó esett, de ez is elég volt ahhoz, hogy az ő rideg viselkedése és szintén mentál volta - egy dezertált elit harcos, gyilkos elme volna (?) - felkeltse az érdeklődésemet. Mindig élvezettel olvasom azokat a részeket, amikor a mentálok kikerülnek a természetes világba, és egy újszülött szemével csodálkoznak rá mindenre.:) Valamint, lenyűgöző a falka családorientáltsága, a férfiak heves szerelem féltése és önfeláldozásuk a párjuk iránt.

Szerencsére az eddig megjelent két könyv nemcsak a főszereplők egymásra találásáról szólt, hanem a háttérben már kezd körvonalazódni a sorozat fő témája is, ami a mentálok és az alakváltók közötti harcon kívül a mentálok egymás közötti viszályairól is szól.

A könyv elolvasása után úgy éreztem, hogy ez jobban tetszett az előzőnél. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy az elsőt túlpontoztam. De ettől függetlenül ez a könyv is négy és fél pontot kap, ezzel  meghagyva a lehetőséget a következő résznek!:)

Kiadó: Egmont Kiadó    Köszönöm nekik a könyvet!
Eredeti Cím: Visions of Heat    
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Oldalszám: 384

Tovább olvasom...

Nalini Singh: Vonzódás

Talán egyszerűen csak azzal kezdeném, hogy szeretem a Darkos könyveket. Nem csak azért, mert szórakoztatónak találom őket, és  mert száz százalékosan kikapcsolnak, hanem mert már  a megjelenésük is olyan, hogy arra sarkallják az olvasót, hogy begyűjtse ezeket a csábító, kissé decens borítójú könyveket. Itt nem csak erre a nemrég megjelent Egy világ - két faj – állandó küzdelem sorozat első részére gondolok, hanem az  Angyali vadászra is. Már most majd megöl a kíváncsiság, hogy milyen lesz a második rész borítója.

A történet a jövőben játszódik.  Sascha Duncan egy olyan faj tagja, akiket mentáloknak neveznek, és akik minden érzelemtől mentesek. Mentális kapcsolatban állnak egymással és mindenki része az úgynevezett mentálhálónak, ami összeköti a mentálok elméjét. De Sascha különbözik tőlük. Neki vannak érzései, amitől hibásnak gondolja magát. Sok energiát fektet abba, hogy ezt a hibáját titokban tudja tartani, mert ha ez kiderülne, akkor őt rehabilitálnák, ami egyenlő lenne a halállal.  Lucas Hunter, egy alakváltó és a leopárdok falkavezére. Az alakváltók a mentálok ellentétjei. Szenvedélyesek és erős közöttük a falka szellem, az összetartozás érzése. Sascha anyja üzleti kapcsolatba kerül az alakváltókkal és összekötőnek a lányát jelöli meg. Ekkor találkozik a lány Lucassal. Az üzleti kapcsolaton kívüli azonban mindkettejüket más célok is vezérlik. Az alakváltók egy mentál gyilkost keresnek, aki sorra szedi áldozatait az alakváltó nők közül, míg a mentálok több információt akarnak begyűjteni az alakváltókról.

Sascha és Lucas kapcsolata természetesen nem csak a munkára korlátozódik.:) Lucasnak fokozatosan sikerül áttörnie Sascha védelmi páncélját és szép lassan segít a lánynak abban, hogy az elfojtott érzelmei a felszínre kerüljenek. A történet túlnyomó része tulajdonképpen erről szól és majd csak a végén izgulhatunk egy kicsit a gyilkos miatt.

Mindegyik szereplőt megszerettem és annak ellenére, hogy nem mindenkiről tudunk meg sokat, mégis kialakult bennem róluk egy határozott kép. A történet a jövőben játszódik és mégis csupán csak a két fajt, a mentálokat és az alakváltókat mutatja be részletesen a szerző, míg az őket körülvevő külvilágról szinte semmit nem tudunk meg. De bármily furcsa is, ezt egyáltalán nem bántam vagy akár hiányoltam. Élvezetes volt olvasni, ahogy Sascha felfedezi maga körül az érzelmekkel teli világot, és a sok romantika és a szenvedély után egy kis izgalomban is részünk lehetett, miközben Sascha a gyilkos kilétét próbálta kideríteni.  Bár az már rég kézenfekvő volt. A szerző fokozatosan építette fel a történetben a feszültséget, és a végén elárasztott bennünket az intenzív érzelmekkel. Melyik nőt ne érintené meg egy olyan férfi, aki annyira gondoskodó és odaadó, mint Lucas, és nem mellékesen még tökéletes is. És melyik nő ne olvasná izgalommal, hogy a nagy és veszélyes vadmacskát, hogyan sikerül megszelídítenie egy olyan nőnek, aki kezdetben érzelem nélkülinek tűnik. Ezek miatt szeretem én az ilyen jellegű történeteket. :)

Úgy vettem észre, hogy a paranormális sorozatok egyre szélesebb körben és egyre növekvő népszerűségnek örvendenek. Úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű könyvek nem abba a kategóriába tartoznak, amelyek elgondolkodtatnának, vagy ne adj Isten akár csak töprengésre késztetnének. Egyszerűen csak kikapcsol és szórakoztat, pont annak tesz eleget, ami a célja és pont.

Az írónőnek nekem ez a könyve jobban tetszett, mint az Angyalvér, úgyhogy jöhet a következő rész!

Értékelés:

Kiadó: Egmont Kiadó               Köszönöm nekik a könyvet!

Eredeti cím: Slave to Sensation - Psy-Changeling #1

Fordította: Bottka Sándor Mátyás

Oldalszám: 384

Tovább olvasom...

Dóra, a felfedező – Dóra ünnepei 2: Dóra húsvéti kosárkája

Amióta gyerekeim vannak, azóta a tévézéssel töltött időm leredukálódott szinte a nullára. Az a vajmi kevés műsor is, amit meg tudok nézni, az a gyerekeknek szóló mese. Egyik kedvenc sorozatunk közé tartozik a Dóra, a felfedező. 

Ha megkérdeznék néhány kisgyermekes anyukát, hogy hányan ismerik, akkor biztos vagyok benne, hogy jó néhányan bőszen elkezdenének bólogatni és azt mondanák, hogy igen ismerjük, és nagyon szeretjük.

A Dóra húsvéti kosárkája című mesekönyv, a Dóra ünnepei sorozat második része. Nagy örömünkre több mesekönyv és foglalkoztató füzet is megjelent már a sorozat alapján az Egmont Kiadó jóvoltából. 

A könyv, egy az egyben a tévésorozat hangulatát adja vissza. A hatalmas színes képek mellett viszonylag kevés szöveget olvashatunk. Felépítése követi a meséből jól ismert „Dóra formát”, feladat, térkép, útvonal és megoldás. A történet nem utal az ünnep keresztény eredetére csupán csak a húsvétot szimbolizáló piros és hímes tojásokról szól, melyeket - mind a tizenkettőt - Dórának és Csizinek kell megkeresni és összegyűjteni.

Úgy vettem észre, hogy a kicsik angol tanulásában a szülők véleménye megoszlik. Vannak, akik biztosak benne, hogy már a lehető legfiatalabb korban el kell kezdeni, míg mások úgy gondolják, hogy elég, ha majd csak az iskolában kezd hozzá a gyermek a nyelvtanuláshoz. Én megpróbálom az arany középutat megtalálni, melyben úgy gondolom, hogy ez a könyv segítséget nyújthat. A történetben csupán egy két egyszerű szót és egytől tizenkettőig ismerhetjük meg a számokat angolul, mindezt úgy, hogy a gyermek az idegen nyelvvel való ismerkedést inkább szórakozásnak érzi mintsem tanulásnak. A könyv végén egy összefoglalót találhatunk az új szavakból a helyes kiejtéssel, de ha valaki ennek ellenére még mindig bizonytalan, akkor ezeket a szavakat a kiadó honlapján meghallgathatja itt.

A történet olvasása közben a kislányom aktívan részt vett a könyvbeli feladatok megoldásában. Élvezettel kereste a tojásokat és lelkesen párosította a színben hozzá illő játékokkal. Nagyon szeretett Dóra kérdéseire válaszolni, így számunkra nagyon szórakoztató kis könyv volt. A kisgyermeknek a világ tele van új dolgokkal, amikkel fokozatosan kell megismerkedniük, és amiket fokozatosan kell megtanulniuk. A szülő feladata és felelőssége, hogy gyermekét elvezesse arra a pontra, ahol már nem kell fogni a kezét. Ezekhez a feladatokhoz nyújthatnak segítséget az ilyen jellegű kiadványok, amelyekből a gyermekek játékos módon tanulhatnak. 

Értékelés: 5/4.5

Köszönöm a könyvet az Egmont Kiadónak!

Eredeti cím: Dora's Easter Basket

Fordította: Baán Györgyné

Oldalszám: 32

Tovább olvasom...