Amy Tintera: Lázadók hajnala

Elég régóta tart már nálam ez a se veled, se nélküled kapcsolatom a YA könyvekkel, melyeket egyébként egyre nehezebben veszek a kezembe, mert annyira egy kaptafára készülnek, hogy mindig félek a csalódástól.

Ezt a bejegyzésemet átköltöztettem az aktuális blogomra. Ha van kedved gyere, nézz körül ott is! :)

Tovább olvasom...

Kendall Kulper: A tenger boszorkánya (A tenger boszorkánya 1.)

"Az apró mágia, ahogy nagyanyám mondogatta, tartja mozgásban a világegyetemet."

Az 1860-as években játszódó történet főszereplője egy 16 éves fiatal lány Avery Roe, akinek az egyetlen vágya, hogy végre a nagyanyja nyomdokaiba léphessen és a benne szunnyadó értékes mágia segítségével megvédje a Prince-sziget lakóit. Avery gyerekkora óta boszorkány akart lenni, a nagymamája tanítgatta és pátyolgatta, mert az édesanyja nemcsak őt, hanem a saját varázserejét is megtagadta évekkel ezelőtt, amikor feleségül ment a városka lelkészéhez, hogy nyugodtan élhesse az előkelőségek kiegyensúlyozott és gondtalan életét. Négy évvel ezelőtt azonban magához vette Averyt, hogy könnyebben megakadályozhassa a lányában kibontakozó varázserőt. De Avery tudta, hogy vissza kell térnie a nagyanyjához ahhoz, hogy feltárja az erejét, és ennek érdekében mindent meg is tett, de ahogy megfogalmazódott fejében a gondolat, hogy hogyan és miként szökik majd meg az anyjától, mindig elvesztette az eszméletét, és ugyanígy kudarcba fullad minden olyan próbálkozása is, amiben valaki másnak a segítségét kérte a szökéshez. Egyszerűen nem tudott mit tenni az anyja marasztaló átka ellen, mígnem egyszer jött egy fiú, egy távoli helyről, aki megígérte neki, hogy a saját népe mágiájával segít megszöknie, ha cserébe megfejti az álmait. Avery pedig belement az egyezségbe, annál is inkább, mivel az egyik álmában a saját halálát látva tudta, hogy nem sok ideje van már hátra.

Nagy meglepetés volt számomra ez a könyv, mert nem erre számítottam, nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom az olvasását, a sötét és búskomor atmoszféráját, ami miatt teljesen más volt, mint az általam eddig megszokott YA könyvek. Ez a történet nem a jól ismert rózsaszín habfelhős kategóriába tartozott, hanem az olyan zord és borús hangulatú írások közé, ami észrevétlenül kúszik be az ember bőre alá, hogy aztán napokig kísértse a gondolataiba belopva magát.

Nagyon tetszett maga a történet, mely szerint a szigeten élő boszorkánycsalád a Roe család nőtagjai óvták és irányították generációkon át a Prince-szigetet. Ők voltak azok, akik megvédték a bálnavadászokat a viharos tengertől és akik a varázserejükkel, a különböző szerencsét hozó talizmánjaikkal és jóslataikkal már évszázadok óta a szigetlakók szolgálatában álltak. Ők voltak azok, akikre az emberek mindig számíthattak, akikben hittek, és akiket a varázserejük miatt féltek és tiszteltek. És ők voltak azok is, akiket mindennek köszönhetően okolhattak és felelősségre vonhattak, ha valami balul sült el a városka életében.

Mivel az írónő rengeteg kutatómunkát fektetett a történetbe, így sok érdekes információt kaptam a bálnavadászokról, azok hiedelmeiről és a hozzájuk fűződő eseményekről, melynek köszönhetően a mágikus szál – ne feledjük, hogy a boszorkányság és a varázslat ebben a korban része volt az emberek életének - valósághű közegben jelent meg. Tetszett a könyv stílusa, a gyönyörű leírások, a cselekmény dinamikája és a szereplők kapcsolata. Nagyon érdekes volt megismerni a Roe boszorkányok múltját, erejüket és képességeiket és bár végig tudtam – ki ne tudná -, hogy előbb utóbb Avery is egy erős boszorkánnyá növi ki majd magát, mégis tűkön ülve vártam, hogy vajon ez hogyan, mikor és milyen fájdalommal jár majd a számára.

Ami nem tetszett a könyvben és ami rossz szájízt adott az egésznek az Avery karaktere volt, akit képtelen voltam megszeretni. Annyira egy önző, konok és önfejű lány volt, hogy attól sokszor már a falat kapartam, az ilyen emberekkel - csakúgy, mint a való életben - egyszerűen nem tudok mit kezdeni. De a könyv különleges hangulata segített túllépnem ezen és gőzerővel élvezni a történetet, melynek a végével különösen elégedett voltam sőt, kimondottan örültem neki – csak szólok, hogy aki happy endre számít, az csúnyán csalódni fog -, mert szerintem ez így volt jó, ennek így kellett történnie, mert ez a könyv Averyről szólt, az ő útkereséséről és sorsának a beteljesüléséről, amit ő lehet, hogy áldásnak vélt, én azonban mindvégig csak szörnyű átokként tudtam rá gondolni.

A regény önálló kötetként is olvasható, de ahogy láttam a gr-en már a második része is megjelent, amire én tuti vevő leszek majd.

Első mondat:
"Sohasem felejtem el a napot, amikor anyám heves tiltakozása ellenére nagyanyámtól megtanultam, hogyan tegyünk kötést a szélre."

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Salt & Storm
Sorozat: Salt & Storm
Fordította: Vince Judit Andrea
Oldalszám: 416

Tovább olvasom...

Elizabeth Richards: A sötétség városa (A sötétség városa 1.)

Az utóbbi olvasmányaimat elnézve nagyon úgy tűnik, hogy ismét rácuppantam az ifjúsági (YA) regényekre, ami szerintem nem baj, jó is az, (már aki szereti), a lényeg, hogy módjával fogyasszuk őket, mert tapasztalatom szerint hamar rájuk lehet ám unni - micsoda életbölcsességet osztottam meg most veletek - és sajnos most én is így jártam, úgyhogy egy kis időre felfüggesztem ezzel a műfajjal a kapcsolatom, és valami komolyabb és maradandóbb olvasmány után nézek, de jelenleg A sötétség városa van terítéken, úgyhogy most erről regélek nektek pár sort.

A történetről röviden annyit, hogy a cselekmény egy bizonyos Fekete Városban játszódik, ahol a háborút követően egy Határfalat emeltek, mely arra volt hívatott, hogy elszigetelje az emberi lényeket a sötétfajzatoktól, de ez nem mindig volt ám így. A háború előtt ez a két faj békében élt és szerelembe is esett egymással, utódokat nemzettek, akiket Kevertvérűeknek hívtak, szóval mondhatni idilli hangulat uralkodott a vidéken egészen addig, amíg egy csúnya vírus el nem szabadult, melytől a sötétfajzatok mutálódni nem kezdtek. Ettől aztán naná, hogy kitört a háború, melynek eredménye az lett, hogy az emberek a sötétfajzatokat a Fal túloldalára száműzték. És bár a háború már rég véget ért mégis máig lüktet a feszültség a Fal két oldalán élők között, akik ugrásra készen várják, hogy újra összecsaphassanak.

Főhősünk Ash egy kevertvérű, pontosabban az egyetlen kevertvérű a városban - de hogy miért pont ő az egyetlen, és hogy a többiek hol vannak, és az az egy, aki előkerült a könyvben annak miért kellett bujkálni, azt máig nem értem, bár nem tartom kizártnak, hogy volt róla szó a sorok között, csak az én figyelmemet kerülte el, ki tudja, a lényeg, hogy nem ez volt az egyetlen olyan dolog a sztoriban, ami nem volt egészen kristálytiszta a számomra. De ez nem is csoda, mert a szerző a könyv első negyedében annyi új információt zúdít az olvasóra, hogy az szinte agyonnyomja őt - jelentem velem is ez történt.

De lépjünk tovább és nézzük a sötétfajzatokat, akik egyébként egy kis eltéréssel teljesen olyanok, mint a közönséges vámpírok, azaz ők is vérrel táplálkoznak, fehér bőrűek és nehezen viselik a tűző napfényt, ellenben a szokásostól eltérően két szív is dobog a mellkasukban, míg a kevertvérűeknél ez a két szív nem dobog. A sötétfajzatoknak és a kevertvérűeknek van egy másik különleges adottságuk is, ez a Köd nevű euforikus érzést okozó kábítószer, ami a foguk alatt lévő méregzacskókban termelődik, és akkor kerül az ember szervezetébe, ha megharapják őt. Ezzel a droggal kereskedik főhősünk a megélhetése érdekében, ezt árulja azoknak, akik a szerelem illúziójára vágynak ebben a sötét és reményvesztett világban.

"- Nem csókolózunk. Ez szigorúan üzlet, értetted?
Kissé csalódottnak látszik, de ne keverjük össze az üzletet az élvezettel. A lány félszegen kigombolja a kabátjagallérját, elém tárva karcsú, sápadt nyakát. Éhség mar a gyomromba erre a látványra(...)

(...)Agyaram mögött majd szétrepednek a méreggel teli zacskók, annyi gyűlt össze hirtelen.

Koncentrálj, Ash! Ne menj el idő előtt!
Ráhajolok a lányra, ajkam nyaka puha bőrére szorítom, közvetlenül a füle alatt."

Nos, ennek kapcsán az jutott az eszembe – nem, nem Ash másik zacskója hanem, hogy akkor béke idején, aki egy sötétfajzatba volt szerelmes és intim kapcsolatba lépett vele, az mindig be volt tépve? Mert nekem úgy jött le a történetből, hogy ez a Köd nevű mámor elég kemény és komoly függőséget okozó drog, és ha teszem azt a szerelem hevében véletlenül, vagy akár készakarva elcsattant egy-két harapás, akkor bizony volt ám ott repülés, ami, ha valóban így volt és a háború előtt mindez nemcsak természetes, de törvényes is volt, akkor szintén rengeteg kérdést von maga után a részemről.

Szóval a könyv iránti érzéseimet illetően több okból is óriási nagy kavalkád van bennem, egyrészt a fentebb említettek miatt, másrészt pedig mert az írónő a történet megalkotásában minden jel szerint szépen összekutyulta a Twilightot a Rómeó és Júliával valamint az Éhezők viadalával, majd mindezt az elegyet nyakon öntötte a fajüldözés és az etnikai tisztogatás súlyos témájával a keresztre feszítésről már nem is beszélve. Úgyhogy az a világ, amit a szerző teremtett és a szerelmi történet hátterének szánt, ha egyedinek nem is, de mindenképp érdekesnek és izgalmasnak találtam. (Na jó, "a lány, aki lángra lobbant" szlogen átültetése már nekem is sok volt.)  De tegyük félre a koppintások miatt érzett frusztrációmat, és nézzük a romantikát, ami szerintem mindent vitt ebben a könyvben. Hát igen. Mit is mondhatnék erre. Ez a vonal fekszik nekem a leginkább. Ez az én szívem csücske.

Ash kevertvérű volt, míg Natalie egy kormánytisztviselő mondhatni burokban felnőtt lánya, akinek az apját ráadásul egy vírussal fertőzött sötétfajzat ölte meg. Nekik kettőjüknek nem lett volna szabad egymásba szeretniük és nemcsak azét, mert mindezt a törvény tiltotta, sőt mi több, halállal bűntette, hanem mert egymás ellenségei voltak és a múltjukból adódóan egyértelműen gyűlölniük kellett volna a másikat. Ők azonban mindennek ellenére mégsem tudtak az érzéseiknek megálljt parancsolni...
A regény nyelvezete, mint azt már a legtöbb YA könyvnél megszokhattam elég egyszerű, csakis a cselekményre koncentrál, de mindezt ellensúlyozta számomra a könyv hangulata és a főszereplők közötti szerelmi románc, ami komolyan mondom, annyira szenvedélyes és annyira bizsergető volt - pedig csupán csak lopott csókokról és simogatásokról volt benne szó -, hogy attól aztán még én is rózsaszín pillangókat láttam.

Elizabeth Richards

A könyv egyébként olyan kérdésekkel van tele, amik úgy gondolom, hogy mindenkit megmozgatnak majd, talán ezért is voltam képtelen hosszabb időre letenni és egy két nap alatt kiolvasni. És bár a történetben sok hasonlóságot találtam más könyvek szereplőivel és cselekményeivel kapcsolatban mégis úgy gondolom, hogy egy igen dinamikus, csavarokkal és váratlan eseményekkel teli jó kis nyitó kötet volt ez. Úgyhogy a kíváncsiságtól hajtva - hogy vajon mi lesz a két faj közötti küzdelem kimenetele, és hogy mi történik majd Ash-el és Natalie-val ebben a lepusztul és erőszakkal teli világban - a sorozat folytatására is be fogok nevezni.

A sorozat részei:

1. Black City - A sötétség városa 
2. Főnix - Főnix 
3. Wings

Ui.: Ez immár a 4. várólista-csökkentős könyvem volt.

Kiadó: Maxim

Eredeti cím: Black City

Sorozat: BlackCity

Fordította:Béresi Csilla

Oldalszám: 392

Tovább olvasom...

Chanda Hahn: Bűbájtalan (Balszerencsés tündérmese #1) - Röpke poszt (4)

Ez a könyv úgy került a kezembe, hogy valami nagyon könnyed, kicsit sem elgondolkodtató rövid és mesésen romantikus történetre vágytam, valami olyanra, ami nem veszi túlzottan igénybe az agytekervényeimet sőt, ha esetleg még kicsit pusztítja is őket, azt sem lett volna nagy baj, és hát mit is mondhatnék, Chanda Hahn regénye mindezeknek a kívánalmaimnak tökéletesen megfelelt.

Hősnőnk Mina Grime az iskola lúzere egészen addig a napig, amíg meg nem menti a suli legmenőbb pasijának az életét egy iskolai kiránduláson. Azt viszont, hogy ezzel az akciójával a figyelem középpontjába kerül és nemcsak a suli diákjai, hanem olyan mesebeli teremtmények is felfigyelnek rá, akik elől az anyja mindeddig csak óvta és védte őt álmában sem gondolta volna. Ugyanis Mina Grime valójában a Grimm testvérek leszármazottja, akit egy olyan átok terhel, mely generációról generációra száll. Ez az átok ölte meg az édesapját és most Mina élete is veszélybe került, így hát rajta a sor, hogy belépjen a mesevilágba és megtörje az évszázados átkot. Ahhoz azonban, hogy mindez megtörténjen, meg kell szereznie egy könyvet, és végig kell játszania több mint 200 mesét.

A könyv alapötlete szerintem nagyon jó, a kivitelezés viszont elég gyatrára sikerült, sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a történetből, mint amennyit az írónak sikerült. A főszereplő lány - vagy inkább nevezzük kislánynak - borzasztóan idegesítő volt a számomra, ő tipikusan az a fajta szereplő volt, akinek az értelmi és érzelmi szintje kicsit sem volt összhangban a korával. A telefonmániás barátnője szintén zenész, lapozzunk. Brody és Jared: igazából miattuk adtam nagy jóindulattal három csillagot a könyvre, mindkettőjüket szerettem, ők tényleg olyanok voltak a regényben, mint a mesebeli hercegek, pontosabban csak Brody volt szőke és gazdag, Jared abból a bizonyos dögösen rosszfiú fajtából való volt. Mivel meséről van szó, így természetesen nem maradhattak ki az izgalmas és felettébb érdekes varázslények sem a sztoriból, akiknek az volt a feladatuk, hogy riogassák ezt a szegény Mina lányt és szerezzék meg tőle a varázskönyvet, de sajnos ezek a lények nemhogy félelmetesek nem voltak - képzeljétek, ilyen névvel futott az egyikük, hogy Szürke Farok, most komolyan? fetrengtem a röhögéstől - hanem még állati nevetségesek is.

Chanda Hahn

Sajnos a könyvről nem sok jót tudok írni, a történetevezetés elég foghíjas volt, a cselekmény pedig kidolgozatlan, ráadásul az egésznek a szellemi tápértéke majdnemhogy a nullához konvergált, de hogy őszinte legye ez most nem is igazán érdekelt, mert meglepő mód irtó könnyen csúszott és még szórakoztatott is, úgyhogy egyszeri olvasásra és vészhelyzet esetére nekem ez most tökéletesen megfelelt. A folytatásra viszont már egyáltalán nem vagyok kíváncsi, hiába imádom a meséket, és hiába oly gyönyörűek és hívogatóak ezek a csodás borítók, rajtam nem fog a varázsuk.

A sorozat eddig megjelent részei:

1. UnEnchanted - Bűbájtalan

2. Fairest

3. Fable

4. Reign

5. Forever

Kiadó: Maxim
Eredeti cím:UnEnchanted 
Sorozat: An Unfortunate Fairy Tale
Fordtotta: Stier Ágnes
Oldalszám: 256

Tovább olvasom...

Jeannette Walls: Az Ezüst csillag

Különös hangulatú könyv volt ez - kicsit szomorú, de legfőképp nyugtalanító és indulatkeltő, néhol pedig igencsak szívszorító -, de azt hiszem, hogy épp ez miatt lett emlékezetes a számomra. Természetesen az író stílusa és a gyönyörű fogalmazása is sokat nyomott a latban, melynek köszönhetően a cselekmény alakulása miatt érzett minden félelmem és aggodalmam ellenére is sikerült elvesznem a könyvben. Az Ezüst csillag szinte az első oldalaktól kezdve a fotelhez szegezett, nem sok idő kellett ahhoz, hogy teljesen átadjam magam a történet vészjósló hangulatának és sodrásának. 

A könyv két kislány történetét meséli el az 1970-es évek Amerikájában. Ben és Liz testvérek, Ben 12 éves, Liz pedig három évvel idősebb a húgánál. Nemcsak irigylésre méltó, de megbonthatatlan testvéri kötelék fűzi őket össze, kimondhatatlanul szeretik egymást és soha nem hagynák el a másikat. Nem úgy, mint az édesanyjuk, aki bizony gyakran magukra hagyta a lányait. Charlotte-ot a legnagyobb jóindulattal sem tudnám gondos szülőnek nevezni, sőt! Én totál alkalmatlannak ítélem őt erre a feladatra, ugyanis amellett, hogy komoly bipoláris zavarokkal küzdött, személyiségi problémái is voltak. Amikor egy nap Charlotte egy-két hónapra elegendő költőpénzt hátrahagyva elindul, hogy "megtalálja önmagát", a lányok ismét egyedül maradnak, és hogy mindez sem a rendőrségnek, sem a gyámhivatalnak ne szúrjon szemet a Virginiában élő nagybátyjukhoz utaznak. Tinsley bácsit kezdetben nem tudtam hova tenni, sztoikus nyugalma a veszteségei iránt egy idő után irtó bosszantóvá vált a számomra, és hogy őszinte legyen nem sokkal éreztem nagyobb biztonságban a lányokat vele, mint a saját idegbeteg édesanyjukkal. És e megérzésem hamar be is igazolódott. Ugyanis miután a lányokat Tinsley bácsi befogadta, Liz és Ben a bácsikájuk tudta nélkül vállalnak irodai munkát és gyermekfelügyeletet Jerry Maddoxnál, a helyi gyár tagbaszakadt munkafelügyelőjénél, akiről hamar kiderül, hogy egy agresszív és hatalommániás állat. Egy olyan ember, akitől az alkalmazottai rettegnek, és senki nem mer szembeszállni vele.

A könyv narrátora egy koraérett 12 éves kislány Ben, aki egy roppant figyelemre méltó és szerethető karakter volt. Kora ellenére dicséretes volt a kitartása és az éleslátása, bár amikor bemagyarázta magának, hogy ha egy felnőtt férfi gusztustalan módon közeledve felé a hóna alá nyúlva azt mondja neki, hogy nicsak "már pelyhesedsz is” abban semmi kivetnivaló nincs, akkor bizony sikítani tudtam volna.

Kezdetben nekem úgy tűnt, hogy a két lány közül Liz az erősebb és ennek köszönhetően övé az irányítás, de ezt a szerepet a történet előrehaladtával Ben vette át tőle, akinek a bátorságát, az őszinteségét és az ösztönös igazságérzetét - amibe természetesen egy nagy adag naivitás is vegyült – nagyon nagyra becsültem.

A történet elején végig olyan érzésem volt, mintha az események egy gyorsvonat sebességével rohannának valami nagyon rossz dolog felé, amiben végül nem is tévedtem olyan nagyon sokat. Hiszen képzeljétek csak el mi várhat két ártatlan és naiv lányra, egy olyan kicsi és zárt közösségben, ahol a hatalommal és a pénzzel való visszaélés mindennapi dolognak számít. Ahol az emberek félnek nyíltan kimondani a véleményüket, mert ha ezt megteszik, az állásukkal fizetnek érte.  Ahol inkább mindenki becsukja a szemét és elfordul a mocskos dolgoktól, csakhogy elkerüljék a hatalommal való konfrontációt. Ahol épp elkezdődött a feketék és a fehérek integrálása az iskolákban. Ahol a családok Vietnámban harcoló fiait még dicsőség övezi. Ahol az emberek foggal-körömmel harcolnak a hagyományaik mellett.

Egy ilyen helyen, vajon milyen esélye lehet két védtelen lánynak?

„Teljesen össze voltam zavarodva, úgy éreztem, mintha a feje tetejére állt volna a világ. Fogalmam sem volt, mit csináljak. Hogy kell viselkedni egy olyan világban, ahol ártatlan a bűnös, és bűnös az ártatlan.”

Az első oldaltól kezdve az utolsóig rettentő aggodalommal és félelemmel teli izgalommal követtem az eseményeket és azt kívántam - amit a lányok is mindennél jobban szerettek volna -, hogy bárcsak eljönne értük az édesanyjuk és minden jóra fordulna... 

Külföldi borítók

A könyv borítóját szerintem nagyon eltalálta a kiadó, igaz Ben nem szőke, hanem barna, de kit érdekel, amikor ez az ölelkező testvérpár tökéletesen kifejezi azt az összetartozást és szeretetet, ami a két lány között volt, és nem utolsósorban hangulatában is nagyszerűen illik a történethez.

Jeannette Walls

Kiadó: Maxim 

Eredeti cím: The Silver Star

Fordította: Marcali Ferenc

Sorozat:-

Oldalszám: 300

Tovább olvasom...

Nina George: Levendulaszoba

"A könyvek természetesen nem csupán orvosok. Vannak olyan regények, amelyek az élet szeretetteljes kísérői. Mások egy pofonnal érnek fel. Megint mások barátnők, akik előmelegített fürdőlepedőbe burkolják az embert, amikor ősszel búskomor. Megint mások… no, igen. Mások rózsaszín vattacukrok, három másodpercig bizsergetik az agyat, és nagy, boldog ürességet hagynak maguk után. Mint egy forró, gyors kaland."

Történetünk főhőse egy párizsi könyvkereskedő Jean Perdu, akinek a könyvek olyanok, mint a gyógyszerek. Jean mindenkinek - aki a könyvesbolttá átalakított uszályába téved - tud könyvet ajánlani, és a legszebb az egészben az, hogy mindezt nemcsak a vásárlók irodalmi éhségének a csillapítására teszi, hanem a velük váltott pár mondat után rögtön meg tudja állapítani, hogy kinek milyen könyvre van éppen szüksége. Minden tünetre van megoldása; melankóliára, nosztalgikus érzésekre, szerelemre, bánatra, mindenféle félelemre, sőt akár még az öregségre és a haldoklásra is. De sajnos eme csodás irodalmi gyógyszertárban a saját gyötrelmeire mégsem talál megoldást. Már több mint húsz éve cipeli magával szerelmi szívfájdalmát, ami miatt teljesen elfelejtett élni.  Aztán egy titokzatos levél - amit az a nő hagyott hátra, aki a múltban szó nélkül elhagyta őt - kibillenti ebből az állapotából és Franciaország csatornáin áthajózva elmegy Provence-ba. Utazása során sok emberrel ismerkedik meg, barátságokat köt és az új szerelem is rátalál.

Kezdem azzal, hogy Nina George Levendulaszoba című regényeg egy csodálatosan érzékeny történet, ami az életről, a szerelemről, a fájdalomról, a szomorúságról, a kétségbeesésről, de legfőképp a reményről szól. A könyvek szerelmesei tudják, hogy a könyv olyan, mint egy jó barát: mindig ott van velünk gazdagítva az életünket, sőt van, hogy kifejezetten gyógyírt tud nyújtani megsebzett szívünkre, lelkünkre. De vannak olyan könyvek is, amik csalódást okoznak a számunkra, mert teszem azt felbosszantanak, vagy csak egyszerűen nem mozgatnak meg bennünk semmit, vagy mert csupán csak unalmasnak érezzük őket. Ez utóbbit éreztem én is a Levendulaszoba című regénynél. Pedig a könyv igazán csodás volt, tele szebbnél szebb gondoltakkal, gyönyörű mondatokkal és metaforákkal, csodás franciaországi tájleírásokkal, ízekkel és illatokkal, úgyhogy tényleg egy szavam nem lehet panaszra, de valahogy ez nekem mégis kevés volt, nem tudott úgy elvarázsolni, mint ahogyan azt reméltem. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon ennek mi lehet az oka: nem nekem íródott volna, vagy csak egyszerűen rossz időben került a kezembe? Őszintén szólva szerintem mindkettő dolog közrejátszott ebben, és lehet, ha később – mondjuk tíz, de a biztonság kedvéért legyen inkább tizenöt év múlva – újra a kezembe venném, jobban megérintene. Mert most egyrészt az a lassan hömpölygő elbeszélés, melyben ugyan vannak meglepetések, de alapjában véve egy nagyon nyugodt és lassú sodrású történetről van szó - egy ideig, mi tagadás - illatos és bolyhos takaróba ölelt olvasás közben, másrészt viszont a főhős túlzott pátosszal való ábrázolása – mert én valahogy úgy vagyok a pátosszal, hogy nekem aztán nem baj, ha van, a gond csak ott kezdődik, ha túl sok van belőle – megterhelő és túlzó volt a számomra, csakúgy, mint az a rengeteg életbölcsesség és filozofálás, amit az írónő ebbe a kis könyvbe sűrített. 

Mindezektől eltekintve biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, aki erre a könyvre gyógyszerként tud majd tekinteni, mely olvasásához mindenkinek azt javaslom, hogy csak lassan, nagyon lassan, több napra elosztva vegye magához, a fent említett kellemetlen mellékhatások elkerülése végett. 

Nina George

Nagyon tetszett és marha jókat mosolyogtam magamban a könyv végén felsorolt könyvek szellemre és szívre ható hatásairól, amit az írónő könnyű és közepesen nehéz érzelmi katasztrófák esetén ajánl az olvasók számára. Íme egy kis ízelítő belőlük.

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak

Nagy adagban hatékonyan kezeli a beteges optimizmust és humortalanságot. Törölközőfóbiás szaunázóknak.

Mellékhatások: ellenérzés a magántulajdonnal szemben, valószínűleg krónikus köntösviselés.

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

Nagy adagban hatékonyan a „mi lett volna, ha” szindróma ellen. Ajánlott fel nem ismert zseniknek, a nehéz filmek szerelmeseinek és a buszsofőr-gyűlölőknek.

Romain Gary: A virradat ígérete

Az anyai szeretet megértéséhez, felmagasztosult gyermekkori emlékek ellen.

Mellékhatások: a valóság elvesztése, az agy megnyúlása.

Hermann Melville: Moby-Dick

Vegetáriánusoknak

Mellékhatás: víziszony

Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete

A nagy kérdés megválaszolásához, ti. hogy az ember – avagy az asszony – túl hamar igent mondott-e. Megjegyzés: lesz ez még így se.

Philip Pullmann: Északi fény – Az arany iránytű

Azoknak, akik időnként halk hangokat hallanak magukban, és azt gondolják, állati rokon lelkül van.

José Saramago: Vakság 

A túlzásba vitt munka ellen, és hogy rájöjjünk, mi fontos igazán. A saját életünk értelmét illető vakság ellen. 

.
.
.


Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Das Lavendelzimmer
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Oldalszám: 336

Tovább olvasom...

Röpke poszt (1) - Claudia Gabel & Cheryl Klam: Káprázat - David Levithan: Nap nap után

Az elmúlt hetekben két könyvet is elolvastam, amikről idő és kedv hiányában nem tudok normál hosszúságú bejegyzést produkálni, úgyhogy csak néhány rövid gondolatot szeretnék veletek megosztani velük kapcsolatban, csak úgy jelzésként, hogy ezeket is olvastam.

Claudia Gabel & Cheryl Klam: Káprázat

A két könyv közül a Káprázat került hamarabb a kezembe, úgyhogy az emlékeim vele kapcsolatban már kissé megfakultak, de hogy szerettem olvasni és ennek következtében túl hamar a végére is értem, arra határozottan emlékszem.  

A történet a jövő kábítószeréről a Káprázatról szól, amely egy olyan technológia, amely segítségével a felhasználó egy olyan virtuális világba juthat el, ahol meghatározott ideig fájdalommentesen a teljes boldogság tökéletes illúzióját élheti át, mindezt úgy, hogy annak semmiféle következményei nem lesznek a valódi életére nézve. Ez azért is számít olyan különleges dolognak, mert a távoli jövőben a valóság rendkívül nyomasztó; a természet teljesen tönkre ment, nincsenek fák és tiszta vizű folyók, a levegő pedig annyira szennyezett, hogy oxigénmaszk nélkül nem lehet kimenni a szabadba. Úgyhogy azok az egzotikus kalandok, amiket a Káprázat nyújtani tud, mindenki számára csábítóak. A Káprázatot azonban egyre több támadás éri, azt mondják, hogy függőséget okoz és hogy életveszélyes lehet a felhasználókra nézve, de Regan a védelmére kel, annál is inkább mivel a programot az édesapja tervezte és úgy érezi, hogy tartozik az apja emlékének azzal, hogy utánajár a dolgoknak.

A történet egyértelműen cselekményközpontú és bár azt azért túlzás lenne állítanom, hogy fordulatokban gazdag, mert viszonylag hamar ki lehetett találni a dolgokat, de abszolút izgalmasnak és érdekesnek találtam, olyannak, ami mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Sajnos csak a végével voltak problémáim, az utolsó pár oldalon az akció számomra már túlzóba hajlott és azt a sok számítógépes hablatyot és humbugot is, amivel az írók folyamatosan kábítottak bennünket egy idő után már kissé irritálónak találtam.

A romantika nem sok helyet foglalt el a regényben, ami kifejezetten üdítően hatott rám. A szerelmi háromszöget pedig – másokkal ellentétben - én kifejezetten kedvemre valónak éreztem, mivel nem volt túldrámázva és elnyújtva, egyáltalán nem volt hangsúlyos, nem rágtam tövig a körmöm és nem idegeskedtem halálra magam az miatt, hogy vajon Regan melyik fiút fogja majd választani, mert ha teszem azt egyiket sem választotta volna (amely lehetőség többször is megfordult a fejemben), az sem lett volna olyan nagy probléma. Sőt, az talán még jobban is tetszett volna annál, mint amit végül is kaptam. De annyi baj legyen, így is meglepően jól szórakoztam a könyvön, teljesen elvarázsolt a Káprázat filmes világa és a nyomozás is tetszett benne, úgyhogy kíváncsian várom a folytatást, ami a jóég tudja, hogy mikorra fog megjelenni. És tessék, újra egy olyan sorozatba sikerült beletenyerelnem, aminek a folytatása bizonytalan. 

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Elusion
Sorozat: Elusion
Fordította: Béresi Csilla
Oldalszám: 352

David Levithan: Nap nap után
A Káprázat után ismét egy YA könyvvel folytattam a sort, ami általában nem szokott túl szerencsés lenni, mivel ezek a könyvek legtöbbször csak úgy átfolynak rajtam minden maradandó élmény nélkül, melynek következtében van, hogy egy hét múlva már arra sem emlékszem, hogy mi is tetszett vagy épp nem tetszett bennük igazán, de azt hiszem, hogy ennél a könyvnél emlékezni fogok a lényegre.
  

 „A" soha nem tudja előre, hogy másnap hol és milyen kinézetű és családi hátterű 16 éves bőrében fog felébredni. Lehet, hogy egy címlapfotóra illő gyönyörű szép lány, vagy egy kórosan elhízott fiú, esetleg egy mély depresszióba lévő vagy egy drogfüggő bőrében ébred majd, ki tudja. A lényeg, hogy a gondolatai, a tettei, az érzelmei és a lelke az mindig a sajátja marad. "A" már régóta elfogadta, hogy soha nem lesz rá lehetősége, hogy megtapasztalja a valódi állandóságot, az olyan csodálatos dolgokat, mint a család, a barátság és a szerelem. Csakúgy, mint azt is elfogadta már, hogy jövőkép  híján soha nem tud másnapra tervezni, és nem tehet olyan ígéreteket mint például, hogy majd holnap megbeszéljük vagy találkozunk vagy együtt elmegyünk... Amikor azonban egy szép napon találkozik egy gyönyörű és érzékeny lánnyal Rhiannonnal, minden megváltozik. „A” eddig mindig arra törekedett, hogy ne zavarjon bele túlságosan az emberek életébe arra az egy napra, amíg a testükben tartózkodik, de amióta megismerte ezt a lányt, saját szabályait felrúgva mindent megtesz annak érdekében, hogy még egy napot a vele tölthessen.

Ez a könyv inkább érdekes és kissé nyomasztó, mintsem romantikus és szívbemarkoló volt a számomra. Az "A" és Rhiannon közötti romantika, amely tulajdonképpen az egész történet mozgatórugója volt nem igazán fogott meg, viszont az az elképzelhetetlen elképzelés, mely szerint mi lenne, ha minden nap más ember testében ébrednék, teljesen levett a lábamról. Én úgy gondolom, ha esetleg, netalántán velem is megtörténne mindez, akkor kezdetben biztos nagyon érdekes lenne a dolog és nyilván élvezném is a helyzetet, mert ugye az emberi kíváncsiság határtalan és ebből kifolyólag, ha csak egy napra is, de óriási élmény lenne mások életébe, intim szférájába és kapcsolatába bekukucskálni. Persze biztos lelkiismeret-furdalásom lenne az miatt, hogy kukkoló lett belőlem, de ezen még mindig könnyebben túl tudnám magam tenni, mint azon, hogy bár létezem, de fizikailag mégsem vagyok kézzel fogható. Egy idő után úgy gondolom, hogy "A”-hoz hasonlóan nekem is piszok mód kezdene hiányozni az állandóság érzése, hogy tartozzak valahova, hogy saját testet ölthessek, hogy legyenek terveim és hogy az mellett az ember mellett ébredhessek fel reggel, aki mellett elaludtam.
Ha visszagondolok a könyvre, akkor nekem nem egy romantikus történet ugrik be azonnal róla, hanem egy elgondolkodtató és kissé szomorú történet, amely olvasása közben rengeteg kérdés ütött szöget a fejembe. Olyanok, mint például, hogy mi határozza meg, hogy ki vagy, hogy milyen a szexualitásod és a nemi identitásod? Milyen lehet elszigetelten élni és létezni és a legfontosabb; szeretni. A legjobb az egészben egyébként, hogy az író nem is próbálja megválaszolni nekünk ezeket a kérdéseket, hanem arra ösztönöz, hogy saját magunk gondolkodjunk el ezeken. És ez bizony működik.

"Tapasztalataim szerint nincs különbség a vágy és a szerelem fajtái között. Nem a neme, hanem az egyénisége alapján szeretek bele valakibe."

A könyv egyébként rendkívül jó stílusban íródott, érdekes volt, különleges és elgondolkodtató, ennek ellenére mégsem tudott maradéktalanul elvarázsolni. Ettől függetlenül rettentő kíváncsi vagyok az író további műveire is, melyekben állítólag előszeretettel nyúl olyan kényes témákhoz, mint a depresszió, az öngyilkossági hajlam, a homoszexualitás és hasonlók.

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Every Day
Sorozat: -
Fordította: Vince Judit
Oldalszám: 322

Tovább olvasom...

Debora Geary: Modern boszorkány ~ Blogturné

Néha szeretek elveszni olyan könyvekben, amikben két fiatal lelki vívódásairól és kínlódásairól van szó, természetesen egy kis romantikával megfűszerezve. Néha szeretek elveszni olyan könyvekben, amik egy olyan alternatív világban játszódnak, ahol hegyén-hátán érik egymást az izgalmasabbnál izgalmasabb csata- és akciójelenetek és a történet befejezése totál kiszámíthatatlan. És néha – na jó, legtöbb esetben – szükségem van olyan könyvekre, amikben a szereplőkkel együtt én is tíz centivel a föld felett járok és a történet végén a  lelki szemeim előtt mindig rózsaszín szívecskében látom a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” végszót.

És vannak olyan napjaim is, amikor az előbb felsoroltak közül egyikre sem vágyom igazán és akkor jön a képbe Debora Geary könyve, amely ezekre az esetekre tökéletes választásnak bizonyul.

A történet egy 28 éves csinos, chicagói ingatlanügynök körül forog, aki rejtett képessége révén, mindig megtalálja kliensei számára a megfelelő otthont. Lauren ezt a képességét csupán egyszerű megérzésnek tulajdonítja, sejtelme sincs róla, hogy ő egy boszorkány. Egyik éjszaka, miközben épp a virtuális bevásárló kosarába pakolná be a kedvenc fagylaltját, váratlanul egy chatszobában találja magát, ahol megismerkedik három nővel, akik azt állítják magukról, hogy ők bizony boszorkányok.
Nell (a három boszorkány egyike, és nem mellesleg több gyermekes családanya) az öccsével együtt készítette azt programot, amely egy varázslat segítségével érzékeli az átlagemberekre nem jellemző energiákat, és bevonzva őket a saját weboldalukra irányítja az olyan gyanútlan és csiszolatlan boszorkányokat, mint amilyen Lauren is volt. Nell „csapdája”, tulajdonképpen akarat ellenére térítette el Laurent, de még mielőtt bárki is ennek az etikai hátterét kezdené el boncolgatni - amelyen én is erősen  elgondolkodtam -, maradjunk csak annyiban, hogy a boszorkányok szándékaik meglehetősen tiszták voltak.

Lauren meglepően jól szórakozott a három nővel folytatott beszélgetés közben és nyugodtan fogadta azt a tényt, hogy azok boszorkánynak titulálták magukat, sőt mi több, meg voltak győződve arról, hogy ő maga is az. És mivel állításuk szerint a képzetlen boszorkány nem csak magára, de a környezetére nézve is veszélyes lehet, így  ígéretet tettek arra, hogy Nell öccse pár nap múlva felkeresi majd őt, hogy megvizsgálja a képességeit, és ha valóban boszorkány, akkor elkezdje a tanítását. Innentől kezdve indul a mi történetünk és követhetjük nyomon Lauren sorsát, ahogy felfedezi saját egyedi képességét és hatáskörét, ahogy kötődni kezd egy népes boszorkánycsaládhoz, és ahogy figyelemmel kíséri legjobb barátnője sorsfordító találkozását az Igazival és még annál is tovább.

A történet édes, az írás kiegyensúlyozott és szilárd, a karakterek pedig szimpatikusak voltak a számomra, ez a boszorkányos dolog meg annyira hihetőnek és természetesnek tűnt végig a könyvben, hogy komolyan el kellett gondolkodtam azon, hogy lehetséges lenne, hogy az írónő maga is egy boszorkány, különben hogy a fenébe lehetne ennyire otthon a mágia működésének és mikéntjeinek a dolgában. A történetben sok erős női karakterrel találkozhatunk, akik mindegyike jószívű, nagylelkű és barátságos volt, igazság szerint számomra már túl sokan is voltak.

Bizonyos szempontból a könyv olvasása felüdülést jelentett a számomra, hiszen egy olyan történetet olvashattam, ami tele volt a szeretet és a barátság érzésével, ugyanakkor egy idő után hiányolni kezdtem belőle az izgalmat, és hogy legalább egy olyan gazember (vagy szépfiú) kerüljön a képbe, akinek a színre lépésével rögtön felmegy a vérnyomásom, vagy gyorsabban kezd el verni a szívem. A cselekmény totálisan kiszámítható volt, ami semmi, ismétlem semmi meglepetést nem rejtegetett a számomra úgyhogy, aki igazi, köröm- rágós izgalomra vágyik az nehogy a kezébe vegye ezt a könyvet, mert nagy pofára esés csalódásban lesz része, mivel az első oldaltól az utolsóig viszonylag mindenki boldog, és senkivel semmi rossz nem történik. Viszont, ha egy kiszámítható és meglehetősen nyugis szórakozásra vágysz, olyanra, amelyben a hangsúly az emberi kapcsolatokon és a családi összetartás fontosságán van, akkor egy percig sem habozz, tuti, hogy ez a te könyved lesz.

Be kell valljam, a regény elején én is kissé csalódott voltam, pörgősebb, izgalmasabb történetre számítottam, úgyhogy túlzás lenne azt állítanom, hogy már az első oldaltól kezdve megfogott magának az írónő, de a végére mi tagadás, mégis megszerettem a könyvet, mert hogy is ne lehetne szeretni egy olyan történetet, amiből ilyen erősen árad a harmónia, a nyugalom és a boldogság érzése.

Hogy kiknek ajánlom? Azoknak, akik egy kis varázslattal, humorral és nagy adag szeretettel fűszerezett okos, szép és vicces történetre vágynak. Azoknak, akik nyitottak a mágia lágyabb és árnyaltabb oldalára és elfogadják az elemek hatalmát, a kristályok és a gyógynövények erejét. És természetesen azoknak, akik rajongnak a családi történetekért.  

Debora Geary

A sorozat részei:

0.5  To Have and to Code
1.    Modern boszorkány
2.    A Hidden Witch
3.    A Reckless Witch
3.5  A Witch Central Wedding
4.    A Nomadic Witch
5.    A Different Witch
6.    A Celtic Witch
6.5  Swordfights and Lullabies
7.    A Lost Witch

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: A Modern Witch
Sorozat: A Modern Witch
Fordította: Komáromy Rudolf
Oldalszám: 376
Előrendelési akció

Blogturné extra - Borítómustra

A könyv a megjelenése óta már számos országban kiadásra került különböző borítókkal, melyek mindegyikében van valami szép, ami megragadja az olvasó figyelmét (kivéve az utolsót), de véleményem szerint a Maxim Kiadó által megálmodott borítónak most messze sikerült túlszárnyalnia mindegyiket.

  

Nyereményjáték

A boszorkányokról legendák keringenek. Regények és filmek mesélik el történeteitek újra és újra.
Hogy léteznek-e? Egy biztosan. Az üst felett görnyedve éppen varázsigéket mormol, miközben egy fiolányi szerencsét löttyent főzetébe, hogy így segítsen Benneteket a nyereményhez. Kíváncsiak vagytok a nevére? Sajnos nem árulhatja el, hisz a név hatalom. Erre hamarosan Ti magatok is rájöttök.
Minden blogon találtok egy varázslókártyát, melyek mindegyike egy-egy híres boszorkányt, boszorkánymestert, varázslót vagy mágust rejt. A rajtuk szereplő információmorzsák alapján kell kitalálnotok, hogy hogyan hívják az illetőt. Minden megfejtett névvel növelhetitek esélyeteket a fődíj megszerzésére.
A nyeremény pedig nem más, mint a Maxim Kiadó által felajánlott, 3 db Modern boszorkány könyv egyike.
(Postázás csak Magyarország területén belül!)

a Rafflecopter giveaway

 A blogturné állomásai

2014. május 30-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

     05/30 Dreamworld - Boszorkányképességek

     05/31 Deszy könyvajánlója - Jóga

     06/02 Kristina blogja - Kristályok 
     05/03 Angelika blogja - Ki kicsoda a regényben?  
     06/04 Könyvszeretet 
     06/06 Nem harap a... - Folytatások 
     06/08 Zakkant olvas - Boszorkányos könyvek, filmek 
     06/10 Szilvamag olvas - Borítók 
     06/12 Roni olvas - Idézetek 
     06/14 Insane Life - Karakterbemutató: Lauren

Tovább olvasom...

Wendy Higgins: Angyali szövetség (The Sweet Trilogy #2)

Amikor megtudtam, hogy hamarosan megjelenik az Angyali gonosz trilógia második kötete rögtön lázba jöttem a hírtől. Igaz az elsővel voltak problémáim, ennek ellenére mégis nagy meglepetés volt a számomra és nem mellesleg meg is szerettem, így nem meglepő, hogy vegyes érzelmekkel, de annál nagyobb kíváncsisággal vártam a folytatást.

Ugye az előző részben megtudhattuk, hogy Anna egy őrangyal és egy démon leszármazottja, melyből kifolyólag lényét igen erős ellentmondásosság lengi körül. Alapvetően ő egy rendes és jóindulatú lány, aki a démon apjától az ital és a drog utáni vágyat örökölte, de angyali lényének köszönhetően mégis mindezt egészen jól kordában tudja tartani. Anna és Kai a második rész elején is még mindig külön utakon járnak, mindkettőjüknek melózniuk kell, ha nem akarják a suttogókat és a sötét angyalokat magukra haragítani. Amikor azonban Anna tudomást szerez egy réges-régi jövendölésről, mely az óriások felszabadításáról és a démonok elpusztításáról szól, és amelyben minden jel szerint ő játssza majd a főszerepet, kis túlzással ugyan, de azt mondhatom, hogy mozgásba lendültek az események. Anna a Harag hercegének a fiával, Kopanoval kezdi járni a világot, hogy szövetségeseket toborozzanak e nem minden napi vállalkozáshoz, miközben a biztonságukról mindvégig Anna édesapja gondoskodik.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a rész jobban tetszett az előzőnél, hogy őszinte legyek semmi érdekes nem történt benne, azon a kis extra szerelmi drámán kívül, ami Kopanonak köszönhetően Anna életében adódott. A történetnek nem volt íve, a csúcspontot ne is említsük, a fő hangsúly pedig végig Anna és Kai romantikus kapcsolatán volt, ami romantika rajongóként nem kéne, hogy különösebben zavarjon, na de azért ez a drága Higgins a szenvedélyek felkorbácsolása mellett egy kicsivel több cselekményt is szőhetett volna a történetbe, azon kívül, hogy az eddig ismert óriásokkal együtt (Kopano, Kai, Blake és az ikrek) még kettő személlyel bővült a lista.

Anna ebben a részben már nem olyan édes és ártatlan, mint az előzőben, határozottan jól megy neki mások bűnbe csábítása, de a lelkiismeretét nem tudja elnyomni, hiszen ő még mindig egy kedves és jó szándékú teremtés. És Kai? Hát ő ugyancsak azt a szívdöglesztően szexi és jóképű srácot játssza, mint az előző részben, csak most már a valós arcát is láthatjuk néha felvillanni, amitől csak még édesebb lesz (már ha ez egyáltalán még lehetséges). A kettőjük közötti kémia pedig továbbra is ezer fokon sistereg, vagyis röviden és tömören; a tét még mindig nagy, a szerelemük pedig még mindig nagyon-nagyon forró.

Ami igazán tetszett és többé kevésbé színessé tette a történetet, azok a szövetségesek felkutatása és a velük való találkozások voltak. Sajnos ezek a részek nagyon csekély hányadát képezték a történetnek, örültem volna ha sokkal mélyebben és részletesebben tudtam volna a világ különböző részeiről származó, különböző háttérrel és tulajdonságokkal rendelkező óriások életébe betekinteni. (És óriási plusz pont Higginsnek, hogy nem feledkezett, meg arról, hogy a világ nem csak Amerikából áll.)

Szóval kész felüdülés volt, hogy az ismert karakterek mellé új szereplőket is köszönthettünk a történetben. Név szerint Zaniat, a Gyűlölködés hercegének a lányát, aki határozottan egy őrült arab nőszemély volt, de azt hiszem, hogy épp ez tette őt érdekessé, és kíváncsian várom, hogy milyen változásokon megy majd át a következő részben, és Flynnt, a Kapzsiság hercegének a fiát, akit sajnos nem ismerhettem meg elég jól. Nem úgy, mint a régi motorosokat Kopanot, Kait, az ikreket (Gingert és Marnat) és persze Blake-et. Azt kell mondjam, hogy a legnagyobb meglepetést mégis mind közül Anna apja okozta a számomra, akiről nem is gondoltam volna, hogy ennyire gyengéd érzelmeket is képes a lánya iránt táplálni.

Egyszóval továbbra is vegyesek maradtak az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, sőt ha lehetséges, akkor azok tovább erősödtek, ugyanis attól a sok visszafojtott szenvedélytől és romantikától, ami csak úgy sütött a könyv oldalairól mindenképp az „őrülten jó” kategóriába sorolnám a regényt, másrészt viszont az a rengeteg ivás, hányás és pózolás, amit a szereplők véghez vittek (és nem akarok vaskalaposnak tűnni, de szerintem semmi jóra nem ösztönöznek) egy idő után totál kivágta nálam a biztosítékot.

Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy sokan odáig lesznek ettől a résztől, (és valahol meg is értem őket, a következő kötetet én sem hagynám ki semmi pénzért) azonban úgy érzem, hogy ennél azért jóval többet is ki lehetett volna hozni belőle, így azonban, sajnos az előző rész kapcsán érzett szép emlékeim figyelembevételével sem tudok, 3 pontnál többet adni rá.

A trilógia részei:
1. Sweet Evil - Angyali gonosz
2. Sweet Peril - Angyali szövetség
3. Sweet Reckoning

Kiadó: Maxim

Eredeti cím: Sweet Peril
Sorozat: The Sweet Trilogy
Fordította: Béresi Csilla
Oldalszám: 384
BELEOLVASÓ
ELŐRENDELÉSI AKCIÓ

Nyereményjáték

Hallottatok már az auráról?
Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Képes megállapítani pusztán a színek és azok árnyalatai alapján, milyen érzések kavarognak adott pillanatban az emberekben.

Ezt látva sötétzöldre váltott az aurátok? Netán ti magatok is szeretnétek kipróbálni, milyen lehet másokban olvasni? Nos, most megtehetitek.
Minden blogon találtok egy-egy mondókát, melynek segítségével kitalálhatjátok, melyik színhez milyen érzés tartozik.
A nyeremény pedig nem más, mint a Maxim Kiadó által felajánlott 3 (!) Angyali szövetség könyv egyike. (Csak Magyarország területén érvényes a postázás!)

1. Vízszintesen haladva töltsétek ki a keresztrejtvényt.
2. Minden nap elküldhetitek az aznapi megfejtést/érzést, így plusz esélyekkel gyarapodhattok.
3. Néhány betűhöz nem tartozik kérdés. Azokat nektek kell kitalálnotok, de ha szétnéztek a Blogturné Klub hivatalos blogján, könnyen megtalálhatjátok őket.
4. A vastaggal kiemelt rész egy olyan dolog megfejtését tartalmazza, melynek fontos szerepe lesz a történetben, s ennek a megfejtése éri a legtöbb pontot.

Halványkéken tündököl aurád,

míg hited el nem hagy,

s a … benned lángra kap.



a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

A Maxim Kiadó jóvoltából április 24-én megjelenik Wendy Higgins: Angyali szövetség című könyve, a nagysikerű Sweet sorozat második kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub tizenhárom bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Anna Whitt démoni kalandjának folytatását!

04/21 Dreamworld - Ismerd meg az új szereplőket
04/22 Szilvamag olvas
04/23 Nem harap a... - Pál apostol
04/24 MFKata gondolatai - bögrés süti
04/25 Deszy könyvajánlója - Törölt jelenet
04/26 Kristina blogja - Térkép Kope és Anna utazásáról
04/27 Always Love a Wild Book - Karakterinterjú: Kopano
04/28 Angelika blogja - Anna & Kaidan kedvenc dalai
04/29 Kelly & Lupi olvas - Kaidan szemszög
04/30 Könyvszeretet
05/01 Insane Life - Idézetek
05/02 CBooks
05/03 Függővég - 10 ok, miért szexi Kaidan

Tovább olvasom...

Wendy Higgins: Angyali gonosz (The Sweet Trilogy #1)

Rég történt már meg velem, hogy éjszakába menően olvassak, de ezt a könyvet egyszerűen nem tudtam letenni és az igazat megvallva nem is nagyon akartam, mivel minden egyes sorát az utolsó betűig ki akartam élvezni. Bevallom, nem így indult ám a mi kettőnk kapcsolata, hiszen a könyv legelején még az is megfordult a fejemben, hogy félbehagyom. Hogy miért? Mert mérhetetlenül unom már azokat a tipikus YA főszereplőket, akik a lányok esetében szépek, naivak és gyámoltalanok, a fiúk esetében pedig szexik és nagymenők, pont olyanok, mint amilyennek Annát és Kaidan is láttam kezdetben. De egy idő után - magam sem tudom, hogy pontosan honnan és mikor - szépen lassan megbarátkoztam velük és kezdett magába szippantani a történet olyannyira, hogy a végén már csak azt vettem észre, hogy bőszen kutakodom a neten, hogy vajon mikor olvashatom már tovább a folytatást.

A történet alapkoncepciója, miszerint a hét főbűn plusz a hat kisebb bűn sötét angyali emberi alakban munkálkodnak a földön, miközben a saját leszármazottaikat az óriásokat (nephilimeket) arra kényszerítik, hogy az ő ármánykodásaikat támogassák és még több embert csábítsanak a bűnre, nagyon tetszett. Anna érzelmi kettőssége pedig - a veszély utáni vonzódása és ezzel szemben az erényessége és lelki tisztasága - csak hab volt a tortán. Anna lényének ellentmondásossága  a származásából; angyal édesanyjának és démon édesapjának volt köszönhető, melyről eddig neki fogalma sem volt. Persze mindig is furcsállotta, hogy színek kavalkádjaként látja mások érzéseit és hogy sokkal jobb a hallása és a látása a társainál, de ezekről a furcsaságokról mindvégig próbált tudomást sem venni, melyben nagy segítségére volt nevelőanyja, aki bár tudott Anna különlegességéről mégis úgy tett, mintha normális ember lenne. Na de ugye minden szappanbuborék kipukkan egyszer és amikor Anna találkozik a szexi és eszméletlenül vonzó Kaidan Rowe-al, aki egyébként a  bujaság hercegének a fia, melyből kifolyólag a munkaköri leírásának egyetlen pontja a csábítás volt, szóval amikor Anna találkozik ezzel a buja fiúval, akkor mindenre fény derül. Kaidan elmondja Annának az óriások és a démonok között fennálló hatalmi viszonyt és megtanítja őt különleges képességeinek a használatára miközben persze erős vonzalom alakul ki közöttük, amely hamar átcsap olyan mindent elsöprő szenvedélybe, amitől ha lángra kaptak volna a könyv lapjai a kezemben azon sem lepődtem volna meg.

A könyv tele van szenvedéllyel és érzelemmel és míg az egyik percben repdesett a szívem Anna és Kaidan kapcsolatától addig a másik percben sírhatnékom és törni zúzni támadt volna kedvem attól a kilátástalanságtól és reménytelenségtől, ami körülvette őket és ami a származásuknak köszönhetően rájuk várt. A történet és vele együtt a szereplők egyszerre nyűgöztek le és tettek nyugtalanná, tiltott szerelmük pedig darabokra törték a szívem, úgyhogy azt hiszem, hogy Wendy Higgins fantasztikus munkát végezett az olvasó érzelmeinek a szétcincálásában. 

Nagyra értékeltem, hogy az írónő a történet vázát a démonok és az angyalok világát érthetően, kellő hosszúságban és tempóban tárta az olvasó elé, elég időt adva nekik arra, hogy megemésszék az olvasottakat. És nagyra értékeltem Higgins azon merészségét is, amivel olyan sötét témákhoz mert nyúlni a regényben, mint az alkohol, a szex, a prostitúció és a drogfogyasztás. 

A könyv mellékszereplői; Anna barátja, a nevelőanyja és a többi óriás mind érdekes és izgalmas karakterek voltak, jól megformáltak és élethűek - igaz, hogy legfőképp gonoszak, de voltak köztük jók is - szóval olyanok, amilyeneknek lenniük kell, mindenfélék… mint Hófehérke törpéi. És bár mind közül a düh démonának a fia volt a legszimpatikusabb a számomra, bízom benne, hogy nem lesz stabil szereplője az épp alakuló szerelmi háromszögnek.

A könyv egy trilógia első része, ugye mondanom sem kell, hogy tűkön ülve várom a folytatást. 

Wendy Higgins

A trilógia részei:

1. Sweet Evil - Angyali gonosz

2. Sweet Peril (hazai várható megjelenés 2014. április, Könyvfesztivál)

3. Sweet Reckoning

Kiadó: Maxim

Eredeti cím: Sweet Evil

Sorozat: The Sweet Trilogy

Fordította: Béresi Csilla

Oldalszám: 440

Tovább olvasom...

Blogturné ~ Sherry Gammon: Szerethetetlen (Port Fare #1)

"Maggie profi volt önvédelemben. Nem akarta, hogy közel kerüljek hozzá. Nehéz élete volt, fájdalommal teli, és kétségtelenül bennem csak egy újabb embert látott, aki bánthatja. Valószínűleg úgy érezte, jobb elszakadni tőlem, mielőtt megsérülne. Alig bírtam elhinni, hogy tényleg azt gondolja, magáról, hogy nem lehet szeretni. "

A tizenhét éves Maggie Brownnak alig van pénze élelmiszerre és ruhára, mivel az alkoholista anyja az összes vagyonukat piára költi. Minden alkalommal, amikor Maggie hazaér az iskolából, kiütve találja őt otthon a lakókocsijuk kanapéján. Úgy vélem, hogy Maggie anyja simán elnyerhetné a világ legrosszabb szülőjének járó címet.

Seth beépített zsaruként pózol akarom mondani jár a Port Fare High iskolába, ahol az a feladata, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön Maggie-vel és az ő anyjával, hogy kiderítse róluk, van-e valami közük a városban zajló egyre nagyobb méreteket öltő kábítószer kereskedelemhez, mivel Maggie-ről sápadtsága és kóros soványsága miatt joggal feltételezhette mindezt a rendőrség.
Maggie nem érti, hogy miért érdeklődi utána az iskola legjobb sráca és ez miatt kezdetben meglehetősen bizalmatlan Seth-tel kapcsolatban. De ahogy egyre jobban megismeri a fiút és az érzelmeik is egyre intenzívebbé válnak egymás iránt, fokozatosan kezd megbízni benne és megnyílni előtte. De a szerelemért, mint tudjuk meg kell küzdeni, ami nem is olyan könnyű feladat főleg, ha egy pióca hajlamokkal bíró pomponlány és egy gusztustalan ex-barát, no meg két szadista drogdíler próbálja megakadályozni az embert mindebbe.

Meg kell mondjam, hogy a történet kissé lassan indult be és a későbbiek folyamán sem pörgött fel túlzottan, kényelmes tempóban haladtunk végig, amit nem negatívumként említek, csak figyelmeztetésképpen, hogy senki ne várjon túlzott akciójeleneteket a történettől, ellenben hős szerelmesekre és édes romantikára bizton lehet számítani. Persze nem tagadom volt egy kis csihi-puhi meg üldözés és rettegés, sőt brutális gyilkosságok is, de a fő hangsúly a történetben mégiscsak a szerelmeseken volt.

Őszintén sajnáltam és egyben csodáltam is Maggie-t, aki annak ellenére, hogy úgy nőtt fel, hogy az anyja verbálisan bántalmazta és állandóan megalázta továbbra is nagylelkű és gondoskodó ember maradt. Egy olyan kamasz, aki a sérelmei ellenére is folyamatosan gondozta és törődött az édesanyjával, abban reménykedve, hogy egy józan pillanatában majd talán megjutalmazza őt a szeretetével és a figyelmével. De ez soha nem következett be. Sőt, azok a szörnyű szavak, amiket az anyja nap, mint nap a fejéhez vágott borzalmas hatással voltak rá. Mély nyomot hagytak benne és elhitették vele, hogy ő nem méltó a szeretetre.

Seth karaktere nem mondhatni átlagosnak. Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, de ettől függetlenül bírtam a srácot. Jó fej volt, hatalmas szívvel és védelmező ösztönökkel. Egy olyan férfi - de inkább maradjunk csak a srácnál-, aki bármit megtenne a szerelméért, hogy azt boldogságban és biztonságban tudja. Meglepődtem, ahogy Seth a testiség határait felállította maguk között, be kell valljam, hogy ő volt az egyetlen olyan karakter az eddigi olvasmányaimból, aki a házasság utáni szex mellett tette le a voksát. (Nem mondom, kell majd hozzá akaraterő.)

Maggie és Seth szerelmi története annyira tiszta és annyira szép, hogy az már szinte hihetetlen. Időként olyan irreális dolgokkal találkoztam a könyvben, amik ezt az érzést csak tovább fokozták, gondolok itt például Seth és Booker (ő a fiú társa a nyomozásban) ínyenc szakácskodásaira és arra, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy bárkiből 21 évesen MET (ami a mobil kábítószer ellenes csoport neve) ügynök legyen….. Seth külső és belső tökéletességéről meg már ne is beszéljünk. És hát igen. Ezek miatt valóban kissé szappanoperás feelingem volt, de a tisztánlátás kedvéért mindehhez muszáj hozzátennem, hogy én szeretem a szappanoperákat.

Ugyanakkor voltak a könyvben olyan részek is, amik megmosolyogtattak és határozottan jót tettek a történetnek, sokkal színesebbé és egy kicsit játékosabbá varázsolták azt, gondolok itt például az Alkonyat rajongóknak szóló kikacsintásokra vagy a könyvtáros lány karakterére, ami szerintem haláli volt.

A könyv egyébként könnyen olvasható és teljesen kiszámítható volt. A negatív karakterek félelmetesek és bosszantóak, a másodlagos karakterek (Seth barátai, akikről majd a folytatások fognak szólni) pedig jól megírtak és nagyon szerethetőek voltak.
Hogy kiknek ajánlom a könyvet? Igazából azoknak, akik nem rettennek vissza a túlzott romantikától ami egy kis borzongással van megspékelve és rühellik a szerelmi háromszögeket. Mindezek mellett egyébként a regény olyan komoly témákról is szól még, mint a drog- és alkoholfogyasztás és ezek szeretteinkre gyakorolt hatásáról, a bizalomról, a barátságról és bármily furcsa a tanulás iránti szeretetről is. 

Az írónő

Kiadó: Maxim

Eredeti cím: Unlovable

Fordította: Kleinheincz Csilla
Oldalszám: 366
Megjelenés: 2013.12.3.

Előrendelhető

A sorozatról

Mivel Seth-nek a rengeteg pozitív tulajdonsága mellett még két figyelemre méltó és ráadásul magányos barátja is van, így igazán nem kell aggódnunk a sorozat folytatását illetően, hiszen e két fiú eme tarthatatlan állapotáról az írónő úgyis gondoskodni fog. Az első rész, nem is tudom, hogy melyik jelzővel illessem - kétbalkezes vagy inkább lábas? - Cole-ról fog majd szólni, míg a harmadik rész az én kedvencemről Booker-ról, aki majd el fogja hagyni a rendőrség kötelékét, hogy ügyvédként folytathassa a pályafutását. Sajnos az utolsó könyvnek még nincs borítója, a külföldi megjelenés is csak jövőre várható. A második rész borítója pedig oldalt látható... szerintem borzalmas.

1. Unlovable - Szerethetetlen (Maggie - Seth)

2. Unbelievable - Hihetetlen (Lilah - Cole)

3. Unbearable - Elviselhetetlen (Booker és Tess) 

Beleolvasó

Nyereményjáték

1. Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat
2. Minden blogon keressetek egy kiemelt betűt, majd a 10 betűből kirakott szót (amiből kiderül, hogy Maggie miben kéri Seth segítségét) írjátok be a Rafflecopter megfelelő rublikájába.

 
a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Sherry Gammon Port Fare trilógiájának első része december 3-án jelenik meg a Maxim kiadó gondozásában  Szerethetetlen címmel. Maggie és Seth hihetetlen szerelmi történetét  a Blogturné Klub 10 bloggere turné keretében mutatja be nektek. November 27-től minden nap egy-egy ajánlóval várunk benneteket, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok, ha velünk tartotok. 

11/27 Szilvamag – a sorozatról

11/28 Nem harap… - a megfilmesítésről

11/29 Angelika – playlist

11/30 MFKata – trailer

12/1 Krisztina – dreamacast

12/2 Deszy – interjú

12/3 Kelly Lupi – deleted scene

12/4 Dreanworld – idézetek

12/5 Roni - karakterek

12/6 Loki  

Tovább olvasom...