2014. dec. 31.

Boldog új esztendőt mindenkinek!

A nálunk már több éve hagyománnyá váló szilveszteri sajtos rúd készítése közben csörög a telefon, és én már tudom, hogy ez nem lehet más, mint a drága Dédikém, aki soha nem felejt el felhívni szilveszter napján és feltenni nekem azt a jól ismert kérdést miszerint: ugye levetted drágám a fregoliról a ruhákat? Persze mint mindig, ezt most is elfelejtettem és már rohanok is, hogy gyorsan ledobáljam őket, miközben a férjem csak magában bazsalyog azon, hogy én milyen babonás vagyok. Pedig ez nem is igaz, mert ha például teszem azt, egy fekete macska megy át előttem az úttesten, akkor arról magasról teszek, de vannak dolgok, amiket valami megmagyarázhatatlan oknál fogva kényszeresen betartok. No nem mintha ez alól a férjem kivétel lenne, mert ha mondjuk a hónap péntekje pont 13-ára esik, akkor azt ő sem hagyja szó nélkül, arról már nem is beszélve, hogy hányszor láttam már - olyan ismerősnél is, aki azt állította magáról, hogy ő aztán nem babonás -, hogy a még be nem teljesül jó hírt lekopogja az asztalon.
Úgyhogy úgy gondoltam - akár babonás vagy kedves olvasóm, akár nem -, hogy a teljesség igénye nélkül összeszedek pár szilveszteri és újévi hiedelmet és babonát, hátha valaki hasznát veszi majd a jövőben.

  • Újévkor disznót kell enni, hogy kitúrja a szerencsét, szárnyasokat semmiképp, mert azok elkaparják.
  • Étkezésnél részesítsük előnyben a szemes terményeket (lencse, rizs, köles), mert a sok apró mag pénzbőséget jelent az elkövetkezendő évben.
  • Amit az újév napján cselekszik az ember, az hatással lesz egész évre, így tartózkodjunk például a vitáktól és a veszekedésektől.
  • Január 1-jén nem szabad sem mosni, sem teregetni, ugyanis így kimoshatod és kiterítheted, azaz elveszítheted a szerencsédet. A teregetés azonban nemcsak az egész éves szerencsétlenségre utal, hanem halálesetet, közeli ismerősök vagy családtagok elvesztését is jelentheti, hiszen a halottakat is kiterítik, mint a mosott ruhákat.
  • Továbbá tilos le- és kivinni a szemetet, mert kiöntjük vele a szerencsét a házból.
  • Ezen a napon nem jó bármit is kölcsönadni, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan. 
  • Ha újév napján az első látogató asszony vagy lány, az szerencsétlenséget jelent, míg ha férfi csenget be elsőként, az éppen az ellenkezőjét, szerencsét hoz. (na neeee máááár)
  • Jó tanács, hogy a szerelmeseknél, házasulandóknál tele legyen a mézes bödön, illetve legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk.
Mindezeken mellett olvastam még arról is, hogy jó, ha ilyenkor hosszúra nyújtjuk a rétest, és ha nem megyünk orvoshoz. Ha nem eszünk pulykát, és ha kora reggel friss vízben mosakszunk....
De még mielőtt menthetetlenül belemerülnék a babonák érdekes és izgalmas világába visszatérnék inkább eme röpkém eredeti céljához, mely szerint mindenkinek szeretnék sikerekben és örömökben gazdag, boldog új évet kívánni és természetesen sok-sok olvasnivalót az új esztendőre! :)


Babonák forrása: innen és innen

2014. dec. 25.

Nina George: Levendulaszoba

"A könyvek természetesen nem csupán orvosok. Vannak olyan regények, amelyek az élet szeretetteljes kísérői. Mások egy pofonnal érnek fel. Megint mások barátnők, akik előmelegített fürdőlepedőbe burkolják az embert, amikor ősszel búskomor. Megint mások… no, igen. Mások rózsaszín vattacukrok, három másodpercig bizsergetik az agyat, és nagy, boldog ürességet hagynak maguk után. Mint egy forró, gyors kaland."

Történetünk főhőse egy párizsi könyvkereskedő Jean Perdu, akinek a könyvek olyanok, mint a gyógyszerek. Jean mindenkinek - aki a könyvesbolttá átalakított uszályába téved - tud könyvet ajánlani, és a legszebb az egészben az, hogy mindezt nemcsak a vásárlók irodalmi éhségének a csillapítására teszi, hanem a velük váltott pár mondat után rögtön meg tudja állapítani, hogy kinek milyen könyvre van éppen szüksége. Minden tünetre van megoldása; melankóliára, nosztalgikus érzésekre, szerelemre, bánatra, mindenféle félelemre, sőt akár még az öregségre és a haldoklásra is. De sajnos eme csodás irodalmi gyógyszertárban a saját gyötrelmeire mégsem talál megoldást. Már több mint húsz éve cipeli magával szerelmi szívfájdalmát, ami miatt teljesen elfelejtett élni.  Aztán egy titokzatos levél - amit az a nő hagyott hátra, aki a múltban szó nélkül elhagyta őt - kibillenti ebből az állapotából és Franciaország csatornáin áthajózva elmegy Provence-ba. Utazása során sok emberrel ismerkedik meg, barátságokat köt és az új szerelem is rátalál.

Kezdem azzal, hogy Nina George Levendulaszoba című regényeg egy csodálatosan érzékeny történet, ami az életről, a szerelemről, a fájdalomról, a szomorúságról, a kétségbeesésről, de legfőképp a reményről szól. A könyvek szerelmesei tudják, hogy a könyv olyan, mint egy jó barát: mindig ott van velünk gazdagítva az életünket, sőt van, hogy kifejezetten gyógyírt tud nyújtani megsebzett szívünkre, lelkünkre. De vannak olyan könyvek is, amik csalódást okoznak a számunkra, mert teszem azt felbosszantanak, vagy csak egyszerűen nem mozgatnak meg bennünk semmit, vagy mert csupán csak unalmasnak érezzük őket. Ez utóbbit éreztem én is a Levendulaszoba című regénynél. Pedig a könyv igazán csodás volt, tele szebbnél szebb gondoltakkal, gyönyörű mondatokkal és metaforákkal, csodás franciaországi tájleírásokkal, ízekkel és illatokkal, úgyhogy tényleg egy szavam nem lehet panaszra, de valahogy ez nekem mégis kevés volt, nem tudott úgy elvarázsolni, mint ahogyan azt reméltem. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon ennek mi lehet az oka: nem nekem íródott volna, vagy csak egyszerűen rossz időben került a kezembe? Őszintén szólva szerintem mindkettő dolog közrejátszott ebben, és lehet, ha később – mondjuk tíz, de a biztonság kedvéért legyen inkább tizenöt év múlva – újra a kezembe venném, jobban megérintene. Mert most egyrészt az a lassan hömpölygő elbeszélés, melyben ugyan vannak meglepetések, de alapjában véve egy nagyon nyugodt és lassú sodrású történetről van szó - egy ideig, mi tagadás - illatos és bolyhos takaróba ölelt olvasás közben, másrészt viszont a főhős túlzott pátosszal való ábrázolása – mert én valahogy úgy vagyok a pátosszal, hogy nekem aztán nem baj, ha van, a gond csak ott kezdődik, ha túl sok van belőle – megterhelő és túlzó volt a számomra, csakúgy, mint az a rengeteg életbölcsesség és filozofálás, amit az írónő ebbe a kis könyvbe sűrített. 

Mindezektől eltekintve biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, aki erre a könyvre gyógyszerként tud majd tekinteni, mely olvasásához mindenkinek azt javaslom, hogy csak lassan, nagyon lassan, több napra elosztva vegye magához, a fent említett kellemetlen mellékhatások elkerülése végett. 

Nina George

Nagyon tetszett és marha jókat mosolyogtam magamban a könyv végén felsorolt könyvek szellemre és szívre ható hatásairól, amit az írónő könnyű és közepesen nehéz érzelmi katasztrófák esetén ajánl az olvasók számára. Íme egy kis ízelítő belőlük.

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Nagy adagban hatékonyan kezeli a beteges optimizmust és humortalanságot. Törölközőfóbiás szaunázóknak.
Mellékhatások: ellenérzés a magántulajdonnal szemben, valószínűleg krónikus köntösviselés.

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Nagy adagban hatékonyan a „mi lett volna, ha” szindróma ellen. Ajánlott fel nem ismert zseniknek, a nehéz filmek szerelmeseinek és a buszsofőr-gyűlölőknek.

Romain Gary: A virradat ígérete
Az anyai szeretet megértéséhez, felmagasztosult gyermekkori emlékek ellen.
Mellékhatások: a valóság elvesztése, az agy megnyúlása.

Hermann Melville: Moby-Dick
Vegetáriánusoknak
Mellékhatás: víziszony

Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete
A nagy kérdés megválaszolásához, ti. hogy az ember – avagy az asszony – túl hamar igent mondott-e. Megjegyzés: lesz ez még így se.

Philip Pullmann: Északi fény – Az arany iránytű
Azoknak, akik időnként halk hangokat hallanak magukban, és azt gondolják, állati rokon lelkül van.

José Saramago: Vakság 
A túlzásba vitt munka ellen, és hogy rájöjjünk, mi fontos igazán. A saját életünk értelmét illető vakság ellen. 
.
.
.


Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Das Lavendelzimmer
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Oldalszám: 336

2014. dec. 24.

Kellemes ünnepeket!

Juhász Gyula: Karácsony felé


Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, 
S ne csak így decemberben.

Áldott, békés, szeretettel és nyugalommal teljes boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak és bloggertársamnak! No és persze sok könyvet a fa alá! :)










2014. dec. 15.

Fiona Paul: Belladonna (Az Örök Rózsa titkai # 2)

Szerettem Fiona Paul Méreg című könyvét, és bár nem volt tökéletes, mégis meglehetősen nagy svunggal vett le a lábamról. Így nem volt kérdéses, hogy a trilógia második részét is olvasni fogom, úgyhogy már alig bírtam kivárni, hogy végre megjelenjen és a kezembe vehessem. Próbáltam minél lassabban haladni vele, hogy tovább tartson, de bevallom őszintén, hogy ez nekem nem nagyon ment. Tudom tudom mohó vagyok és ezt el is ismerem, de mit csináljak, ha egyszer annyira magával ragadt a reneszánsz Firenze hangulata, a sikátorokban megbúvó titkok és rejtélyek utáni nyomozás izgalma, és nem utolsósorban Cass érzéseinek fejlődése, hogy szinte két nap alatt faltam fel az egészet. És bár egy trilógia középső részénél mindig megvan a veszélye annak, hogy az egy unalmasabb, amolyan töltelék rész lesz - ami a nagy dolgokról a még nagyobbakra való áttérést vezeti majd fel -, de a Belladonnánál ha ez az átvezető jelleg meg is volt, egy cseppet sem volt érzékelhető, ellenkezőleg. Ez a könyv sokkal jobb és szerethetőbb volt, mint az elődje.

Az Örök Rózsa titkai folytatásában Cass élete romokban hever, mivelhogy Falco elhagyta Velencét - és vele együtt őt is - , hogy nevet szerezhessen magának Firenzében, mint elismert festőművész. Vőlegényét Lucat pedig koholt vádak alapján eretnekség vádjával börtönbe zárják, és ha nem siet gyorsan valaki a segítségére, akkor minden jel szerint fel is akasztják. Cass-nak tehát meg kell mentenie Lucat, ami azt jelenti, hogy meg kell keresnie az egyetlen dolgot, amely bizonyíthatja vőlegénye ártatlanságát, az Örök Rózsa rendjének könyvét. Így hát Cass Firenzébe indul, abba a városba, amit megszálltak a vámpírok és amely Falco otthona is egyben, aki nem mellékesen épp a rend - amely olyan tudósokból álló titkos társaság, akik emberi maradványokon kísérleteznek - döbbenetesen szép vezetőjének Belladonnának dolgozik.

Érdekes volt ez a könyv, főként a tájak és a különböző helyszínek változatossága, valamint az Örök Rózsa rendet körülölelő rejtélyek kibontakozása miatt. A történet számomra most nyílt ki igazán és vált teljesen érthetővé, bár biztos vagyok benne, hogy a harmadik rész is tartogat még meglepetéseket a számomra. Az írónő stílusát az előző részben meglehetősen csiszolatlannak éreztem, amely érzés néhol most sem maradt el, bár már sokkal kiforrottabbnak és gördülékenyebbnek hatott az írása. De igazából mindez engem egy cseppet sem érdekelt, mert Fiona Paul ismét olyan hangulatot tudott teremteni, hogy őszintén sajnáltam, hogy a könyv végére értem, mert olyan szívesen bolyongtam volna még Firenze utcáin nézelődve, hogy a felsőbb osztálybeli hölgyek milyen ruhát hordanak, és olyan szívesen olvastam volna a titkos táncestekről és leskelődtem volna torkomban dobogó szívvel az Örök Rózsa rendjének gyertyafényes bizarr találkozóin. Olyan szívesen olvastam volna még Cass és a szolgálója irigylésre méltó baráti kapcsolatáról, és Cass érzelmeinek változásáról Luca irányában.... Jesszusom, de szívesen olvastam volna még tovább minderről!

Bevallom én soha nem szívleltem Falcót és ez most sem volt másképp. Szerencsére most megpördültek kicsit az érzelmek a könyvben és Cass kevésbé koncentrált a fiúra, inkább Luca körül jártak a gondolatai, ami engem határozott megnyugvással töltött el. És bár Falco még midig erősen jelen van a regényben, mégis úgy érzem, hogy Lucanak nagyobb esélye van Cass-nél, mint ennek a kis festőcske ficsúrnak. (De ha netalántán a harmadik részben megváltozik mindez , akkor én nagyon csúnya dolgokat fogok mondani.) Egyébként Luca csak a könyv elején és végén volt fizikailag is jelen egy-egy rövid eseménynél, ennek ellenére én mégis végig úgy éreztem, hogy aktív részese a cselekménynek, úgyhogy le a kalappal az írónő előtt, hogy ilyen zseniálisan tudta megoldani mindezt.
A legszebb külföldi borítók.

Imádtam ezt a rész, melynek köszönhetően az Örök Rózsa titkai az egyik kedvenc sorozatommá vált. A rejtélyek valóságosak benne, a szereplőkért pedig szívből lehet izgulni és aggódni, és nem elhanyagolandó tény, hogy a hangsúly még mindig a nyomozáson van és nem a szerelmi háromszögön, mely utóbbi persze bonyolítja a dolgokat, de soha nem veszi át az irányítást.

Az író a könyv végén is tartogatott még meglepetéseket a számomra, amitől bizony a szívem szakadt meg, magával ragadó volt és döbbenetes, úgyhogy mindenképp szükségem van az utolsó részre, amire sajnos még nagyon nagyon sokat kell várnom.... Csak a jóég tudja, hogy hogy fogom én addig kibírni.

Fiona Paul


A sorozat részei:

1. Venom - Méreg 
2. Belladonna 
3. Starling

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Belladonna
Sorozat: Secrets of the Eternal Rose
Fordította: Tóth Gizella
Oldalszám: 396


2014. dec. 12.

Eric Elfman ~ Neal Shusterman: Tesla padlása (Akcelerátus-trilógia #1)

Fú, hát az a könyv nekem most nagyon jólesett! Kellemes, szórakoztató és izgalmas volt, ráadásul még egy kis Kincsvadászok (gyermekkorom kedvenc filmje) feelingje is volt az egésznek, amitől aztán csak még jobban odavoltam érte, úgyhogy számomra ez abszolút teli találat volt.

 

2014. dec. 7.

Borítómánia, a télre való hangolódás jegyében

Próbálok ráhangolódni a télre és ezzel együtt a karácsonyra is, de ez valahogy most sehogy sem akar összejönni. Persze elkezdtünk már itthon karácsonyi dalokat hallgatni és a házat is feldíszítettük kívül-belül, de ha mondjuk az a rengeteg csapadék, amiben mostanság részünk volt van és lesz, nem esőcsepp, hanem hókristály formájában hullana, az nagyon sokat lendíteni a dolgokon.
Addig is a hangolódást szem előtt tartva összegyűjtöttem néhány olyan könyvet, amiknek a borítója havas és hideg, azaz kifejezetten télies vagy ünnepi hangulatot áraszt, hátha...

Első blokk


Második blokk

Harmadik blokk

És ha esetleg valakit részletesen is érdekelnek ezek a könyvek, akkor azoknak linkkel együtt listába is szedtem őket:

Első blokk
Abby Clements: Meet Me Under the Mistletoe  (Chick lit)
Belinda Jones: Winter Wonderland (Chick lit)
Miranda Dickinson: When I Fall In Love (Chick lit)
Judy Astley: It Must Have Been the Mistletoe (Chick lit)
Giovanna Fletcher: Christmas With Billy and Me (Chick lit)
Debbie Johnson: Cold Feet at Christmas (Chick lit)
Julia Williams: Coming Home For Christmas  (Chick lit)
Karen Swan: Christmas in the Snow (Chick lit)

Második Blokk
Allison Winn Scotch: Time of My Life (Chick lit)
Lisa Patton: Whistlin' Dixie in a Nor'easter (Chick lit)
John Green , Maureen Johnson ,Lauren Myracle: Let It Snow (YA)
Sheila Roberts: The Snow Globe (Chick lit)

Harmadik blokk
Paula Brackston: The Winter Witch (Fantasy)
Eva Stachniak: The Winter Palace: A Novel of Catherine the Great (Történelmi)
Rebekah L. Purdy: The Winter People (Fantasy, YA)
Kristin Hannah: Winter Garden (Történelmi fikció)
Stephen Emond: Winter Town (YA)
Eowyn Ivey: The Snow Child (Fikció)
Tahereh Mafi: Unravel Me (YA, disztópia)
S.D. Crockett: After the Snow (YA, disztópia)

2014. dec. 4.

David R. Gillham: Asszonyok városa

Vannak könyvek, amik már az első pár oldal után el tudnak varázsolni, amikről azonnal tudom, hogy nekem valók lesznek és hogy végig szeretni fogom őket. És vannak olyan könyvek, amik lassan fognak meg maguknak, olyanok, melyeket az elolvasásuk után több nap múlva is csak nehezen tudok elfelejteni, annyira megérintenek, annyira belém ivódnak. Persze az is igaz, hogy ez utóbbi könyvek igen ritkák, de ha egyszer egy ilyen a kezembe kerül, akkor az fantasztikus érzés tud lenni. És Az asszonyok városa pont ilyen könyv volt a számomra. Amikor elkezdtem olvasni, akkor még nem is sejtettem, hogy ilyen nagy hatással lesz majd rám. Lassú szerelem volt, de mire a végére értem már biztosan tudtam, hogy az idei év egyik legjobb olvasmányában volt részem.

A történet főszereplője a gyorsíróként dolgozó szőke szépség Sigrid, aki a kibírhatatlan anyósával él együtt egy berlini bérházban, miközben a férje Kaspar a keleti fronton teljesít szolgálatot. 1943-ban, amikor a történet kezdődik Berlint lassan megfojtja a háború és a pusztulás enyészete. Az emberek éheznek, a várost éjszakánként légitámadások érik, Berlin tele van félelemmel, besúgókkal, akik nem sokat teketóriáznak, ha valakit a hazafiatlan viselkedése miatt a Gestapónak kell átadni.

Sigrid kívülről egy kötelességtudó, sorsába belenyugvó és megbízható német katona feleségének látszik, de a felszín alatt igazából ő egy szenvedélyes, bátor és önzetlen nő. Egy olyan nő, aki a szeretőjéről ábrándozik, arról a férfiról, akit a háborús káoszban szem elöl tévesztett, s aki zsidó volt.  És nemcsak ez az egyetlen titka Sigridnek. Egy nap, amikor a moziban ül egy fiatal lány ragadja meg a karját és a segítségéért könyörög, Sigrid pedig segít neki és ezzel meghozza az első olyan veszélyes döntését - majd később a többit is -, ami kiszakítja őt az addig élt egyhangú és zsibbasztó életéből és egy egészen más világba sodorja őt. Nem telik el kis idő és már a Gestapó elől kell menekülnie miközben egy olyan föld alatti mozgalom tevékenységébe csöppen, akik nemcsak menedéket adnak a zsidóknak, de segítenek is nekik elmenekülni az országból. És míg Sigrid férje az orosz fronton harcol, addig ő egyre mélyebbre süllyed egy olyan világba, ahol a bizalom nehezen megszerezhető árucikk és ahol a jó és a rossz között nagyon vékony határ húzódik.

Igazából nem rajongok a világháborús könyvekért, nem szoktam kifejezetten keresni őket. Hogy miért nem? Mert – bevallom férfiasan - félek tőlük. Félek, hogy túlságosan elszomorítanak és fejbe kólintanak, és mert tapasztalatból tudom, hogy mindig biztos kézzel tudnak kibillenteni a nyugodt lelkiállapotomból. Mindezek ellenére mégis szükségét érzem annak, hogy ilyen könyveket is olvassak, mert ezek azok a történetek, amelyek ténylegesen fel tudnak rázni és arcul tudnak csapni és pont ez teszi őket értékessé a számomra. David R. Gillham regényét lenyűgözőnek éreztem, a történet valamennyi szereplőjét megszerettem, akik mindegyikét valódi hús-vér embernek képzeltem. Mind közül persze Sigrid alakja lett felejthetetlen a számomra, mivel az ő szemén keresztül láthattam azt, hogy milyen is volt a nőknek a háború idején Berlinbe élniük, hogy mik voltak azok az erkölcsi kihívások és mindennapi problémák, amiken keresztül kellett menniük azért, hogy enni adjanak a gyerekeiknek, hogy megtarthassák a tetőt a fejük fölött egyszóval azért, hogy túléljenek.
A könyv lassan, de biztosan varázsolt el és szippantott magába. Gillham írásának hála az események szinte filmként peregtek előttem olvasás közben és teljesen úgy éreztem, mintha magam is ott lettem volna a szereplőkkel a történet kellős közepén. Tisztán hallottam a szirénák éles hangját és az alacsonyan repülő bombázók zaját. A lelkemben éreztem a mindennapok nehézségeit, de legfőképp azt a félelmet, amit az emberek akkor éltek át, amikor meghallották a Gestapó nevét. Őszintén izgultam és féltettem Sigridet, persze volt, hogy elítéltem egy-két döntése miatt, de ennek ellenére mégiscsak csodálni tudtam őt a bátorsága és az önzetlensége miatt. Természetesen a könyv végén én is feltettem magamnak az egész történeten átívelő kérdést, hogy vajon mit tettem volna én Sigrid helyébe. Segítettem volna annak a szerencsétlen lánynak vagy elutasítottam volna őt?
Őszintén?
Fogalmam sincs. Fotelból könyvvel a kezemben könnyű okosnak lennem. Abban a helyzetben és környezetben viszont, amiben Sigrid élt, bele sem tudok gondolni.

Az Asszonyok városa egy olyan sötét hangulatú romantikus történet, amely tele van izgalommal, rejtélyekkel és rengeteg váratlan fordulattal, úgyhogy én biztos vagyok benne, hogy senkinek sem fog ez a könyv csalódást okozni. Nálam egyértelműen kedvenc lett, így mindenkinek csak ajánlani tudom. 


A magyar borítóval meg vagyok elégedve, nagyon tetszik, de ez a két külföldi sem kutya. Nem is tudom, ha választanom kéne e három közül, melyik mellett döntenék.

David R. Gillham

Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: City of Women
Fordította: Barta Judit
Oldalszám:424