Samantha Hayes: Míg enyém leszel

Úgy hiszem minden nő gyengéje ennek a regénynek a központi témája és helye az életben.

Mindig szerettem volna egy kisbabát, már kicsi koromban is, amikor még azt sem tudtam, miből lesz a gyerek. Mióta az eszemet tudom, belesajdul a lelkem a vágyakozásba - beteg, halálos sóvárgás tartja fogva a testem, rohan az ereimben, cikázik idegpályák billióin, és hormonok ködével borítja el az agyam. Semmi mást nem akartam soha, csak anyává lenni.

A könyvben három nő története fonódik össze: egy terhes nőé, aki többszöri vetélés után végre úgy tűnik, hogy egészséges babának adhat életet, egy titokzatos dadáé, akinek egy olyan másik nővel van személyes kapcsolata, aki nagyon régóta szeretne már gyereket, és egy nyomozónőé, akinek a változatosság kedvéért már van két lánya, de a házassága válságban a családi élete pedig épp szétesőben van.

Claudiát sűrűn hagyja magára a férje, aki egy tengeralattjárón teljesít tiszti szolgálatot, de Claudia ehhez már hozzászokott. Amikor igent mondott a férfinak vállalta, hogy felneveli az előző házasságából született két iker fiát és ha minden jól megy, akkor még szül is neki egyet. Több múltbéli sikertelen próbálkozás után végre úgy tűnik, hogy Claudiát már csak pár nap választja el a szüléstől, amikor két olyan szörnyű gyilkosság is történik a városban, amiben terhes nőket és azok még meg nem született gyermekeit ölik meg kegyetlenül. A rendőrség a bűntény kiderítésével Lorraint és annak férjét Adamot bízza meg, akik a munkájukban nagyon jó párost alkotnak ám a magánéletük a férfi hűtlensége miatt épp romokban hever.

Mivel Claudia a férje nélkül az ikrek felügyeletét és a munkahelyén való helytállást már nehezen tudja teljesíteni, így felfogadnak egy dadust, Zoet, aki tökéletes referenciákkal érkezik hozzájuk. Zoenak azonban súlyos titkai vannak, egy olyan labilis idegállapotú nővel él együtt, aki mindent megtenne azért, hogy gyereke lehessen.

Már a megjelenés óta kíváncsi voltam erre a könyvre és most, hogy pár napja a végére értem azt kell mondjam – vigyázat, mert  közhely következik -, kissé csalódott vagyok.

Igazából semmi bajom nem volt a történettel, mert Hayes szép fokozatosan (bár számomra túl lassan) építette fel a feszültséget, és mindig ügyesen hozzá tudott tenni valami olyan plusz információt a sztorihoz, ami előrébb vitt a találgatásban, mert őszintén szólva csakúgy, mint a többi hasonló műfajú regénynél itt is csak találgatni tudtam a gyilkos kilétét illetően. Mondjuk az is igaz, hogy velem aztán igazán könnyű dolguk van a krimiíróknak, mert az írásaik többségénél általában nem szoktam rájönni a történet csattanójára, természetesen mindig megvan a magam kis elmélete és gyanúsítottja, mint ahogyan az most is megvolt, de ebben az esetben mindezt annyira nyilvánvalónak éreztem, hogy biztos voltam benne, hogy tévúton járok. Úgyhogy kénytelen voltam türelmesen várni, hogy a könyv végére érve kiderüljön a nagy titok, ami aztán tényleg igazi meglepetéseket tartogatott a számomra.

Ami miatt azonban mégis csak három és fél pontot tudtam adni a kötetre, az a történet komótossága volt. Irtózatosan lassú mederben csordogáltak az események és bizony nekem ez volt a könyv legnagyobb hibája, amin még a tekervényes cselekményvezetés sem tudott segíteni. És hiába is operált és tartotta nagyszerűen kézben az írónő a szálakat, melyeket a végén aztán szépen gondosan összefésült, sajnos mégsem éreztem letehetetlennek a könyvet. Gond nélkül, akár az aktuális oldal kellős közepén félre tudtam tenni, annyira nem hajtott előre a kíváncsiság, és én egy thrillertől ennél azért több izgalmat várok. 

Szóval a számításaim nem jöttek be, de így sem mondhatom, hogy kár volt elolvasnom, mert nem semmi történetet szőtt Hayes és a vége is nagyon letaglózóra sikerült, úgyhogy aki szereti a lassú sodrású véres thrillereket annak nyugodt szívvel ajánlom.

Kiadó: Pioneer Books

Eredeti cím: Until You're Mine

Fordította: Laik Eszter Ildikó

Oldalszám: 432

Tovább olvasom...

Julie James: Az a gyanúm, szerelem (FBI #2)

Ha romantikus regényre vágyom, akkor egyértelműen a történelmi románcok felé vezet az utam, a jelenkoriak valahogy soha nem tudtak megfogni maguknak, kivételt képeznek ez alól Julie James könyvei, melyeket egyszerűen letehetetlennek tartok. Regényei, melyeket amellett, hogy meglehetősen szellemesnek és intelligensek érzek (semmi agyzsibbadást vagy idegeskedést - ami a szereplők közötti kommunikáció hiányából fakad - nem észlelek olvasás közben) habkönnyűek, szórakoztatóak és tökéletes kikapcsolódást nyújtanak a számomra. Mindez úgy gondolom annak köszönhető, hogy a szerző tökéletesen tisztában van azzal, hogy hogyan kell olyan szereplőket alkotnia, akik képesek megérinteni az olvasó szívét, és olyan történeteket írnia, melyek reális volta miatt gond nélkül el lehet bennük merülni.

Az Az a gyanúm, szerelem című könyvben Chicago egyik leggazdagabb emberének a lányával, Jordan Rhodes-al ismerkedhetünk meg, aki segítségével betekintést nyerhetünk a borok csodás világába, mivelhogy ő a város egyik legjobb borkereskedője. Jordan jó anyagi körülmények között él, amit meglepő mód nem a családi hátterének köszönhet, hanem a munkájának és annak, hogy az édesapja engedte, hogy saját magának keresse meg azt a pénzt, amiből fent tudja tartani magát.
Néhány hónappal ezelőtt Jordan ikertestvére Kyle börtönbe kerül, ami miatt Jordan betegre aggódja magát, így amikor az FBI felajánlja, hogy szabadon engedik a fiút, cserébe az ő segítségéért – el kell kapniuk egy gengsztert és a társát, aki történetesen Jordan egyik barátja - elfogadja az ajánlatot. Jordannak mindössze annyi a teendője, hogy elmegy egy partira egy FBI ügynökkel együtt és eltereli a rosszfiú figyelmét addig, amíg az ügynök elrejt néhány poloskát a helyszínen. De minden rosszra fordul, amikor a partnere megbetegszik és a helyébe egy igazán ellenszenves ugyanakkor rendkívül szexi férfi Nick McCall kerül, akivel meg kell játszaniuk, hogy randiznak egymással és halálosan szerelmesek egymásba.

Nagy örömömre a szerző az előző könyveihez hasonlóan most sem okozott csalódást, Julie James ismét hozta a  jól megszokott stílusát, mely miatt én irtó hálás vagyok neki. A karakterei - mint azok már korábban is - számomra most is teljességgel hihetőek voltak, a romantika és a szereplők közötti érzéki vonzalom is ugyancsak szívemnek tetszőre sikeredett. Díjaztam a szereplők talpraesettségét és a munkájuk iránti elhivatottságukat, Jordan szarkazmusát és határozottságát, valamint Nick morcosságát – aki egyébként egy tipikus alfa hím volt - a „velem ne cseszekedj” stílusával együtt. A mellékszereplők közül egyértelműen Kyle (Jordan ikertestvére, aki állítólag a Lostban szereplő Sawyer kiköpött mása és egyben egy "twitter-terrorista") dobogtatta meg a szívemet, így nem meglepő hát, hogy már alig várom a sorozat következő részét, melyben majd ő játssza a főszerepet. 

A történet eleje kissé döcögősen indult, de a könyv felépítése, könnyed történetvezetése, a szereplők ábrázolása és a közöttük lévő románc természetes alakulása - a rendkívül pergő és életszerű párbeszédekről már nem is beszélve - mindenért kárpótolt. Annak ellenére, hogy inkább egy romantikus komédiáról, mintsem egy krimiről volt szó, voltak részek, ahol némi feszültség támadt bennem a rosszfiúk megjelenését illetően, de ez olyan minimális volt, hogy soha nem fajult odáig a dolog, hogy tövig rágtam volna miattuk izgalmamban a körmöm. A könyv cselekményében egyébként nem volt semmi meglepő, kiszámítatlan vagy hátborzongató és a hősnő életéért sem kellett soha aggódnom, ennek ellenére mégis letehetetlen volt a számomra a könyv, szinte odaszegezett a fotelhez, amiből a legszívesebben addig fel sem keltem volna, míg a végére nem érek. De mivel egy háziasszony életében vannak olyan banális és fárasztó külső tényezők, mint a mosás, főzés és a takarítás, melyek képesek pofátlanul betolakodni a romantikus álmodozásaiba, így kénytelen voltam én is szünetet tartani, amely higgyétek el kínkeserves kényszer volt számomra. 

Az Az a gyanúm szerelem immár a harmadik könyvem az írónőtől, melynek elolvasása után határozottan állítom, hogy Julie James a romantikus krimik műfajában dobogós helyen áll a kedvenc íróim listáján. Sajnos nagy bánatomra írás tekintetében az írónő nem túl termékeny, évente csak egy könyvvel rukkol elő, amivel kénytelenek vagyunk beérni, de én nagyon bízom benne, hogy a kiadó e sorozat további könyveit is minél hamarabb elhozza majd nekünk. 

Julie James

Kiadó: Pioneer Books
Eredeti cím: A Lot like Love
Sorozat: FBI / US Attorney 
Fordította: Kereki Noémi
Oldalszám: 336

A sorozat kötetei:
1. Something About You – A hamis partner

2. A Lot like Love - Az a gyanúm, szerelem

3. About That Night

4. Love Irresistibly

5. It Happened One Wedding

6. Suddenly One Summer (2015.04.)

Tovább olvasom...

Julie James: Gyakorlat teszi a mesterkedőt

Nem vagyok nagy rajongója a jogi hátterű könyveknek, ráadásul abban sem voltam biztos, hogy két ügyvéd közötti romantika egyáltalán lekötné-e a figyelmemet, különösen akkor, ha még versengniük is kell egymással a számukra hőn áhított pozícióért, de tévedtem, mert kész felüdülés volt a sok tinidráma után, ami mostanság a kezem ügyébe került, Julie James könnyed romantikája.

Payton Kendall és J.D. Jameson kiváló ügyvédek. Payton keményen megharcolt a sikerért ebben a férfiak dominálta szakmában. Ambiciózus volt, okos és gyönyörű, és nem mellesleg feminista, erős és büszke a saját eredményeire.  J.D. Jameson ugyancsak becsvágyó volt, okos és hmmm… hát nem rúgnám ki az ágyamból, csak mert telemorzsálta. És bár gazdagnak gazdag volt és kiváltságosnak is született, mégsem ezzel a hátszéllel ért el kimagasló eredményeket a szakmában, hanem kemény munka árán vívta ki magának az elismerést. A chicagói székhelyű ügyvédi irodában eltöltött 8 évük alatt csak egyazon cél vezérelte őket: mindketten a cég üzlettársává akartak válni. Körülbelül négy hét volt még hátra a döntésig, amikor közölték velük a rossz hírt, miszerint csak az egyikük lehet a vállalat partnere, ami azon kívül, hogy mindkettőjük számára hidegzuhanyként hatott, még jobban kiélezte a már évek óta köztük lévő ellentéteket.

Biztos ismeritek azt a mondást, miszerint vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között, és Payton és J.D. kapcsolatánál ez a megállapítás tökéletesen helytálló. A karrierjük építése közben nem csak szellemileg, de fizikailag is leterheltek voltak, ennek ellenére egyetlen alkalmat sem szalasztottak volna el, hogy ne tegyenek csípős megjegyzéseket egymásra. Az életük csakis a munkáról szólt, és mindent megtettek, hogy szakmailag felülmúlják a másikat, ebből kifolyólag a kettőjük közötti versenyszellem jócskán átlépte azt a határt, ami még egészségesnek volt mondható. Amikor azonban egy közös megbízás alkalmával ráeszmélnek, hogy nem csak a munkájukban alkotnak jó csapatot, hanem az ágyban is, akkor komolyabban is elgondolkodnak azon a lehetőségen, hogy mi lenne, ha az állandó veszekedések helyett inkább összekötnék az életüket és egy sokkal kellemesebb elfoglaltsággal, mondjuk szerelmeskedéssel töltenék el az időt.

„Abba a könnyed, szentimentális beszélgetésbe süllyedtek, amire csak a szerelmesek képesek, miután nyolc éven át meg akarták fojtani egymást, aztán hirtelen rájöttek, hogy hoppá, inkább szexelni kellene."

De még mielőtt bármilyen következtetésekre is jutnának és rátérnének a dolgok eme kellemes pontjára, sok minden történik közöttük; heves szócsaták, csínytevések és visszavágók, melyek mögött tagadhatatlanul ott lapul a mindet elsöprő érzéki vonzalom.

Mindig is szerettem azokat a romantikus történeteket, ahol a szereplők kezdetben civakodnak, majd később rájönnek, hogy nemhogy élni, de még levegőt venni sem tudnak egymás nélkül, és ebben a könyvben az írónő ezt a szituációt tökéletesen megoldotta. Payton és J.D. kapcsolatfejlődését a konfliktusok mellett rengeteg humorral és tüzes szócsatákkal tette rendkívül élvezhetővé és szórakoztatóvá a számomra. Meg kell mondjam, hogy rengeteget mosolyogtam a szereplőkön, a kettejük ellenségeskedésén, ahogy a zárt ajtók mögött azonnal egymás torkának estek, míg azokon kívül, ahol szemtanúja is volt a beszélgetésüknek csupa udvariasság volt mindkettő. A könyvben Payton és J.D. mellett meglehetősen érdekes másodlagos karakterekkel is találkozhatunk, akik mind csak növelték a történet fényét. Ilyen volt például "tökéletes Chase", akinek már a neve is beszédes, és a szereplők legjobb barátai, akik amellett, hogy mindig meghallgatták hőseinket, soha nem mulasztották el, hogy jó tanácsokkal is szolgáljanak a számukra. Payton tárgyalótermi jelenete haláli volt, és J.D. legjobb barátját pedig – amikor felvázolta Payton és J.D. kapcsolata, valamint a nők  Darcy-komplexusa közötti dinamikát – azonnal a szívembe zártam.

Lehet, sőt biztos, hogy a könyv nem volt tökéletes - példának okáért itt van az a sok évnyi versengés, ami még gombócból is sok, nemhogy ellenségeskedésből, ráadásul mindezt egy aprócska félreértés miatt... -, de annyi baj legyen, én így is maximálisan jól szórakoztam a könyvön. A szerző remek atmoszférát teremtett az irodai és tárgyalótermi jelenetekkel, amik jogi hátterük ellenére sem voltak unalmasak, sőt, meglepő módon nagyon is élveztem őket. Julie James regénye könnyen olvasható, vicces és izgalmas volt. Tipikusan az az olvasmány, aminek bár már a legelejétől fogva tudható a vége, ennek ellenére mégsem bírod letenni, mert az az út, amelyen a szereplők eljutnak a boldog befejezésig a legédesebb és legszórakoztatóbb dolog, amit egy romantikus könyvben olvashat az ember.
Kell ennél kellemesebb olvasmány a nyárra, mondjuk a Balaton-partra vagy bármelyik tengerpartra két fürdőzés közé?

Julie James

Kiadó: Pioneer Books

Eredeti cím: Practice Makes Perfect

Fordította: Dörnyei Julianna Katalin

Oldalszám: 336

Én tökéletesen megvagyok elégedve a magyar borítóval, az itt lévők közül vannak jók és vannak rosszabbak. Talán a legelső viszi mind közül a pálmát.

Tovább olvasom...

Elin Hilderbrand: A sziget

A történet két generáció nőtagjairól szól, 

a bennük rejlő érzésekről, titkokról, vágyakról, bizonytalanságról… no meg persze a rejtett szenvedélyekről.

Bridie egy elvált nő, egy igazi anya típus. Két lánya van; Chess és Tate, akik semmiben nem hasonlítanak egymásra. Bridienek a lányai voltak a mindene. Szó nélkül teljesítette minden kívánságukat és ha valami bántotta őket, akkor mindig ott volt nekik lelki támaszként. Bridie nem rég vált el a férjétől és próbált a saját lábára állni. Mindig hű feleség volt és mindig a család volt az első az életében, de ahogy felnőttek a gyerekek egyre boldogtalanabbá vált és a férje is túl elfoglalt volt, hogy kellő figyelmet szenteljen neki. Aztán megismerkedett egy férfival, aki segítségével újra nőnek érezhette magát. A magányossága és a céltalansága huss... pillanatok alatt elszállt, de persze túl szép is lenne, ha minden tökéletes lenne...

Aztán itt van nekünk Chess, Bridie idősebb lánya, aki mindenki nagy megdöbbenésére az esküvője előtt pár nappal szakít a vőlegényével, aki nem sokkal később sziklamászás közben halálos balesetet szenved. Chess úgy gondolja, hogy a volt vőlegénye halála nem baleset volt, hanem öngyilkosság, ami miatt bűntudat gyötri, és mély depresszióba esik. Anyja kezdeményezése, miszerint töltsenek el egy hónapot Tuckernuckba, azon a gyönyörű szigeten, ahol a család ősi tengerparti háza áll, ebben a helyzetben rendkívül jó ötletnek bizonyult. Bridie bízik benne, hogy a sziget gyógyító hatással lesz a lányára és az együtt eltöltött idő is közelebb hozza őket egymáshoz.

Chess sérült lelkének ápolására segítségként Bridie elhívja testvérét Indiát is a szigetre, aki még mindig nem heverte ki a férje öngyilkosságát, hiába történt mindaz 15 évvel ezelőtt. Bridge abban bízik, hogy talán a nővére jobban a segítségére lehet a lányának, hiszen ő is hasonló tragédián esett át annak idején. India egyébként egy művészeti iskolában tanít, ahol nemrég megismerkedett egy fiatal hallgatóval, aki miután lefestette őt mesztelenül, erotikus képzelgései támadtak a lány iránt és viszont. Ezek az érzések felkavarták őt, és ezeknek az érzéseknek következményi voltak. Így Inida jobbnak látta, ha egy kis időre kivonja magát a forgalomból és örömmel fogadta el húga meghívását.

És itt van még nekünk Tate, Bridie kisebbik lánya, aki  régóta vágyik már vissza a szigetre, ezért is csatlakozik rögtön a családhoz. Tate sikeres számítógépguru, aki harminc éves kora ellenére még mindig érzelmileg nem léptett túl a tinédzser koron. Mély nyomott hagyott benne, hogy a nővére árnyékában kellett felnőnie, aki mindig is szebb és népszerűbb volt nála. Most, hogy visszajöttek a szigetre, és Tate újra találkozik a 10 évvel ezelőtti szerelmével, aki a családi ház karbantartását végezte az ő távollétükben, újra feltörnek benne a régmúlt érzései, és egyúttal gyerekes féltékenység gyötri a nővére miatt. Nehezen tudja felnőtt módjára kezelni a dolgokat, nem tudja, hogy hogyan lehetne boldog a nővére árnyékában, de kitartóan próbálkozik.

Négy nő, egy magányos szigeten, egy öreg házban, aminek minden szobája és zuga telis-tele van emlékekkel.  A házon keresztül megelevenedik a család múltja, - amit az olvasó nem kis részletességgel ismerhet meg - és a jelene, amit ugyancsak nem kis izgalommal követhet nyomon.

Az író váltakozó szemszögből és fokozatosan engedte felfedezni az olvasó számára a szereplők titkait és gondolatait, ami rendkívül jó fogás volt a részéről, mivel ez miatt roppant élvezetessé és érdekessé vált a történet. És bár az első 100 oldal után úgy gondoltam, hogy a könyv tempója a kényelmes és a már-már lassú határán lavíroz, az utolsó 100 oldalt mégis egy szuszra kellett elolvasnom, egyszerűen nem bírtam letenni.  Mint már fentebb említettem a szerző nem fukarkodott a szereplők múltjának és családtörténetének a bemutatásával és ha kezdetben egy kicsit sérelmeztem is mindezt, a történet végére beláttam, hogy szükség volt rá, hiszen mindez hozzájárult ahhoz, hogy jobban megértsük és megismerjük ezeket a nőket... a lelküket, az érzéseiket és a motivációikat. Ettől váltak a karakterek igazán gazdaggá.

A négy nő közül Tate és Chess története volt a legromantikusabb számomra, őszintén sajnáltam, hogy Chessé tragédiával végződött. Az ő titkos életérő szóló naplóbejegyzések igazán nagyon izgalmasak voltak  és azzal, hogy ezeket  az író mindig megszakította a következő szereplőről szóló résszel, csak még jobban fokozta az olvasó kíváncsiságát a lány titkát illetően.

Mind a négy nő különböző problémákkal küzdött, és én izgultam értük. Mindegyikért. Végig abban reménykedtem, hogy mindnyájan megtalálják majd a helyes utat, és mivel családtagok voltak, így ennek megfelelően támogatták és bántották egymást, ami néhol nevetést, néhol pedig egy-két könnycseppet csalt az arcomra.
  

Na és hogy mindegyik nő boldogan tért-e haza a szigetről? Azt nem árulhatom el, de azt igen, hogy mielőtt a nyár véget ért a szigeten, régi szerelmek lobbantak lángra, drámai igazságok derültek ki, és új szerelmek láttak napvilágot.

Elin Hilderbrand

Kiadó: Pioneer Books
Eredetí cím: The Island
Fordította: Hollósy Éva
Oldalszám: 400

Tovább olvasom...

Julie James: A hamis partner (FBI #1)

A történetet egy harmincas éveiben járó csinos és okos államügyésznő és egy szexisen mogorva FBI nyomozó izgalmas és romantikus szerelmi történetéről szól.

Mivel Cameronnak pár napig házon kívül kellett tartózkodnia - a lakásában történő padló felújítása miatt - kihasználta az alkalmat egy kis hétvégi lazításra. A motelszobában azonban, ahol kényeztetni kívánta magát, fültanúja lesz egy igen  aktív és hangos szexmaratonnak, illetve az ez után történő gyilkosságnak. Az ügy kinyomozásával az FBI egy olyan különleges ügynököt bíz meg, aki történetesen Cameron egy régi ismerőse. Pár évvel ezelőtt már volt egymáshoz szerencséjük egy közös ügy kapcsán, melyben egy chicagói maffia főnök rács mögé juttatása volt a cél. Cameronnak azonban a főnöke utasítására ejteni kellett a vádat, amelyet Jack véres verejtékkel gyűjtött össze, így hát nem meglepő, ha ez miatt a nyomozó igen erősen berágott az ügyésznőre. Oly annyira, hogy nem átalkodott a médiában vérig sérteni őt, aminek a következménye az lett, hogy Jack karrierje derékba tört. Nos, ez után a méltán mondható viharos elválás után újra kapcsolatba kerülnek egymással a fent említett gyilkosság kapcsán, mint tanú és az őt védő nyomozó. A találkozás mindkettőjüket meglepte és bár kezdetben ugyan ágálnak egymás társasága ellen, de a történet végére – szerintem nem árulok el nagy titkot ha elmondom -  nagyon jól összemelegednek.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, már az első oldalnál tudtam, hogy ez nekem való lesz. A stílusa, a humora, a filmként pergő leírások és párbeszédek, mind – mind simogatták romantikára éhes lelkemet. És bár elég banálisnak tűnhet az alapszituáció, miszerint a múltban történt sérelmek és félreértések miatt a hős és a hősnő utálják egymást, de higgyétek el mégsem lesz az.

Cameront hihetetlenül jó karakternek tartottam. Gyors gondolkodásúnak, humorosnak és kellően szarkasztikusnak, aki épp akkor és épp ott használta ezen ritka képességét, ahol azt a helyzet megkívánta. Végre nem csak egy szexis és tűsarkúban járó bugyuta hősnővel van dolgunk. Cameron nem egy olyan: „Jaj elvesztem az élet tengerében !” típus volt és nem is túl férfiasan tökös ahhoz, hogy „Ide azzal a fegyverrel, majd én megvédem magam” mondatot rikácsolva rohangáljon nekünk a lapok között. A szerzőnek határozottan sikerült  megtalálnia valamennyi karakternél az arany középutat.

Természetesen Jackre sincs semmi panaszom, ő egy kemény és szívós hős, aki a történetben végig a domináns alfa hím szerepében tetszelgett. A társával folytatott humoros párbeszédek pedig, melyekben együtt nekem úgy tűntek, mintha egy mogorva, de bölcs, az életről már mindent tudó aggastyán tanítaná a nálánál jóval fiatalabb és hebrencs tanítványát, aki mégis tisztábban látja tanítója érzelmeit, mint azt ő maga, szóval ezek a párbeszédek annyira feldobták a történetet, hogy Cameron és Jacke jelenetei után mindig nagy izgalommal vártam az ő szurkálódásaikat.

Mivel az író már a könyv elején elárulja nekünk a gyilkos kilétét, így nem kell az miatt aggódnunk, hogy vajon ki lehetett az. Az miatt viszont már igen, hogy a tettes nehogy okosabb legyen, mint a mi rendkívül szeretetre méltó hősünk. Ettől és persze még sok minden mástól a cselekmény végig izgalmas volt, nem találkoztam lényegtelen és unalmas kitöltő részekkel. Az akciójelenetek filmként peregtek előttem, és az erotikus jeleneteknél pedig erősen ajánlott, hogy legyen a kezünk ügyében poroltó. Igaz az erotikán túllépve a forró pillanatokból számomra már kevesebb is elegendő lett volna, de mindez szinte említésre sem méltó Cameron és Jack kapcsolatának a kialakulása mellett, melyet a szerző olyan nagyszerűen és szépen fokozatosan építette fel, hogy azt öröm volt olvasni. 

Egyszóval minden volt ebben a könyvben, amit a műfaj megkíván. Bűnözés, gyilkosság, hozzá egy szemtanú, FBI ügynök, korrupció,  romantika és szerelem.  A könyv üdítően szellemes és meglepően hihető, izgalmas és romantikus volt, oly annyira, hogy még a végén lévő számomra már túl cukormázas  happy end felett is szemet tudtam hunyni.

A könyv születéséről és a szerzőről a kiadó honlapján többet is megtudhattok.

Az amerikai borító is nagyon szép, de nekem egy paraszthajszállal a mienk jobban tetszik.

Kiadó: Pioneer Books

Eredeti cím: Something About You
Sorozat:  FBI / US Attorney

Fordította: Leyer Ginda

Oldalszám: 342

Tovább olvasom...

Wendy Wax: Bombasiker

A könyv négy különböző korú és múltú, társadalmi helyzetű írónő életéről és barátságáról szól. A közös bennük csupán annyi, hogy a szakmájukat illetően mindnyájan nagyon törekvőek és ambiciózusak, valamint az egymás iránti szeretetük és barátságuk, ami egy 10 évvel ezelőtti írókonferencián kezdődött, azóta is töretlen. A könyv főszereplője Kendall, akinek a karrierje zátonyra futásával egy időben hullik darabjaira a házassága is férje hűtlensége miatt. Az őt ért csapásoktól alig van magánál szegény, pedig még egy regényt kell írjon, a volt kiadójának amivel, miután felbontották vele a szerzősét, még tartozik nekik. Így hát összetörve és sebzetten húzódik vissza hegyi házikója magányába, ahol nyugodtan nyalogathatja a sebeit. Kendall azonban nem marad egyedül, hiszen ott vannak neki a barátnői, akik azon nyomban a segítségére sietnek és nemcsak a magánéleti problémáira, hanem a búcsúkönyve megírásában is a segítségére vannak. A négy barátnő összefog és közösen írják meg Kendall könyvét, melyben mindenki a saját hangján szólal meg és mindegyikük a saját életét használja „takarmányul”, bízva abban, hogy ez a kis apró csalás, soha nem lát majd napvilágot. De tévedtek. Álmukban sem gondolták volna, hogy a könyv bestseller lesz és ezzel együtt az életük is fenekestül felfordul.

A történet nagyon érdekes és az ötlet is jó volt, miszerint a szerző, az írói szakma mindennapjait próbálja összeszőni a szereplők élettörténetével és kapcsolatával, de ennek a megvalósítása valahogy mégsem sikerült kellően. Szerintem többet is ki lehetett volna hozni ebből a sztoriból. Annak ellenére, hogy Kendall volt a főszereplő, a barátnőiről szóló részek is jelentős mennyiséget foglaltak el a regényben. Ezt a sokszereplős történetet sajnos a szerzőnek nem sikerült úgy összegyúrnia, hogy az egy egységes egész hatását keltse. Kendall állandó kesergése és önsajnálata, nemcsak bosszantó volt számomra, de érzésem szerint már-már néhol túl is írta azt az író. A lányok egymáshoz való ragaszkodása és kitartása, legyen az még a családi életük feláldozása árán is, mesébe illőnek éreztem, egyáltalán nem volt életszerű. Persze az is lehet, hogy csak én vagyok ilyen barátnők híján.

Ellenben nagyon érdekesnek találtam - bár ki tuja, hogy mennyi az igazság belőle -, hogy a regényben szereplő kiadó és az ott dolgozó munkatársakon keresztül, betekintést nyerhettem a könyvipar világába. Az ott folyó hatalmi harcokról és intrikákról szívesen olvastam volna még többet, csakúgy, mint az ott gyakornoksodó fiatal segédszerkesztő további pályafutásáról és magánéletéről. A róla szóló részek voltak a legizgalmasabbak a könyvben, igaz a legrövidebbek is.

A szereplők kiszámíthatóak voltak és a könyv cselekményében sem történt semmi olyan, amire ne számítottam volna. Mivel én egy irtó szentimentális nőszemély vagyok, így a könyv vége a kiszámíthatósága ellenére is tetszett, azonban a záró kép, annyira giccsesre sikeredett, hogy mindezt a kellemes érzést, úgy ahogy volt, sikerült teljesen összezúznia. Ami pozitívuma a könyvnek, hogy a szerzőnek a karakterek kidolgozása nagyon jól sikerült, a könyv végére már olyanok voltak a számomra, mintha személyesen is ismerném őket, és nagyon tetszettek a fejezetek elején található idézetek, melyek szinte mindegyike a kedvencem lett.

A lábtörlőn ülő macska nem sztori. Egy másik macska lábtörlőjén ülő macska viszont már az.                                                                                                                           JOHN LE CARRÉ 

Összességébe annak ellenére, hogy néhol unalmasnak és meglehetősen közhelyesnek találtam egy-egy fejezetet illetve szituációt, nem mondom, hogy nem ér meg egy próbát, mert biztos lesznek olyanok, akiknek tetszeni fog, hiszen nem vagyunk egyformák, de nekem sajnos nem azt nyújtotta, amire számítottam.

A kiadó honlapján rengeteg információt találhattok az írónőről és a könyv rövid bemutatása mellett, azokat a helyszíneket is meg tudjátok nézni, ahol a történet játszódott.

Kiadó: Pioneer Books  

Eredeti cím: The Accidental Bestseller

Fordította: Spiegl Máté

Oldalszám: 458

Tovább olvasom...

Catherine Ryan Hyde: Számíthatsz rám!

Hogy őszinte legyek meglepett a könyv, nem erre számítottam. Úgy gondoltam, hogy egy nagyon szirupos és túlontúl érzelmes történettel találom, majd   szemben magam, ami azért ……....... tévedés ne essék, nagyon is érzelmes és szívszorító volt, de mindezt olyan formában és stílusban tárta az író az olvasó elé, hogy az egy cseppet sem feküdte meg az ember gyomrát.

A tíz éves Grace egy bérházban él drogfüggő édesanyjával, Los Angeles egy lerobbant környékén. Aki lakott már bérházban az tudja, hogy nincs bérház kíváncsi szomszédok nélkül.:) Nos, itt sincs másképp, Gracnek is vannak igen érdekes, mint később kiderül érzelmileg kicsit defektes labilis szomszédjai. Minden lakónak megvan a maga fóbiája. Billy például már 12 éve nem hagyta el a lakását, Rayleent a gyerekkorában ért sérelmei miatt, nehezen tud kapcsolatot létesíteni azokkal a férfiakkal, akik közelednének hozzá, Felipet egy szerelmi csalódás taglózza le, és ott van még Mrs. Hinman, egy idős hölgy, aki attól fél, hogy nem tudja majd magát ellátni, ha esetleg tovább romlik az állapota.

Grace, korát meghazudtoló határozottsággal és céltudatossággal rendelkezik. Felismeri azt, hogy segítségre van szüksége ahhoz, hogy a drogfüggő édesanyját felrázza kábultságából és tudatosítsa benne, hogy ez így nem mehet tovább, mert különben elveszítik egymást. És itt jönnek a képbe a kedves szomszédok. Grace úgy gondolja, hogyha egész nap a lakásuk előtt üldögél a folyosón, akkor biztosan felkelti majd valamelyik lakó érdeklődését és ha ez már megtörtént, akkor segítséget is tud kérni tőlük….és ez így is történt.

Kezdetben nem nagyon szimpatizáltam egyik szereplővel sem. Gracenel a túlzott magabiztossága volt az oka, míg Billynél….. hát igen. Őt túl szánalmasnak éreztem. Mert ugye mit gondol az ember egy olyan szomszédról, aki egész nap otthon van, hallgatózik és az ajtó résén át kukucskál állandóan. De aztán a történet előrehaladtával a könyv szereplőivel szemben támasztott fenntartásaim  úgy párologtak el fokozatosan, mint felhők az égen. Grace lelkesedése és a szívfájdító szeretetéhsége engem is ugyan úgy magával ragadt, mint a ház összes lakóját, és a Billy iránt érzett szánalmam is egyre inkább szimpátiává alakult át. Grace és a ház lakói szépen fokozatosan kezdik megismerni, és megszeretni egymást. A kislány váratlanul robban be mindegyikük életébe, és ami érdekes, de legfőképp nem megszokott, hogy ezt egyikük sem bánja. Talán azért, mert mindenki érezte, - de később már biztosan tudták is - hogy ez az ismeretség és összefogás gazdagabbá és színesebbé teszi mindegyiküket életét. 

Nagyon tetszett a közösségi szellem és, hogy a négy felnőtt egy családként segítette Gracet, holott minden gond nélkül elutasíthatták volna a kislánnyal járó kötelezettségeket. 

Bevallom,  izgultam tervük sikeréért, ugyanakkor azzal nyugtatgattam magam, hogyha ebben a történetben megtörténhet az ami a mai világban szinte már hihetetlen, - hogy az emberek őszintén segítenek egymáson és gondolkodás nélkül kiállnak egymás mellett - akkor miért ne lehetne a könyv vége is a valóságtól elrugaszkodott.

A cselekmény színhelye szinte végig a lépcsőházra és Billy lakására korlátozódott. Kicsit már klausztrofóbiás érzésem is volt ezzel kapcsolatban, ahogy magam elé képzeltem mindezt, de pont ebből kifolyólag például minden gond nélkül el tudom képzelni, hogy a könyvből egy színházi előadás készüljön.

A könyv nagyon tetszett, a vége felé többször is elérzékenyültem. Szerintem ez egy gyönyörű történet az emberi jóságról, az önzetlenségről, és az együttérzésről, hogy igenis törődnünk kell egymással, hiszen nem ettől vagyunk emberek?    

A borítók (hazai és külföldi) egyaránt nagyon szépek, bár nem értem, hogy a miénkre miért egy balettal kapcsolatos kép került?....... nem esik szó balettról a könyvben, ettől eltekintve nagyon szép:)

Az íróval olvasható egy interjú a kiadó honlapján itt

Kiadó: Pioneer Books

Eredeti cím: Don't Let Me Go

Fordította: Hollósy Éva

Oldalszám: 360

Tovább olvasom...

Ben Sherwood: Merülj alá az álmokért!

Ez a könyv a testvérek közötti szeretetről, a második esélyről, a szerelemről, a reményről és a minket körülvevő hihetetlen csodákról szól.

Charlie és Sam egy testvérpár, akik egy esti kiruccanásuk alkalmával végzetes balesetet szenvednek. Sam belehal sérüléseibe, míg Charlie túléli a szerencsétlenséget, de még mielőtt visszahoznák Őt  a mentősök az életbe ígéretet tesz öccsének, hogy soha nem fogja elhagyni. Az újraélesztés után Charlie különleges képességre tesz szert, látja öccse szellemét és vele együtt még más halottakét is. Hogy testvérének tett ígéretét be tudja tartani nem hagyja el a várost, hanem miután felnő a helyi temetőben vállal munkát, mint gondnok. A baleset után 13 évvel később azonban Charlie megismerkedik egy lánnyal, aki fenekestül felforgatja megszokott és rendezettnek hitt életét.

A könyv története tulajdonképpen nem bonyolult, egy olyan összetett és szerintem mindenki számára érdekes kérdésre keresi a választ miszerint; mi vár ránk a halál után. Hogy őszinte legyek a könyv eleje nem fogott meg igazán, attól féltem, hogy egy vallási beállítottságú történettel lesz majd dolgom, de aztán úgy az egyharmadánál volt egy fordulópont, egy váratlan csavar, ahonnan már egyértelműen kezdett érdekessé és izgalmassá válni a cselekmény. Én úgy gondolom, hogy azokat a csodákat, amelyeket Ben Sherwood beleszőtt ebbe a regénybe, mindenki úgy értelmezheti ahogy csak akarja, én szeretném azt hinni, hogy ezek valóban megtörténhetnek.

Számomra a könyv üzenete, hogy igen, a halottainkat meg kell gyászolni. És igen, mindenki tudja, hogy milyen nehéz ez, de mégis el is kell tudni engedi őket. Ha viszont jól odafigyelünk és hiszünk is benne, akkor meghallhatjuk, hogy az örökre elveszettnek hitt szeretteink beszélnek hozzánk... a széllel, a holddal, a csillagokkal, a falevelekkel, amit nekünk csak hallgatni kell és hinni abban, hogy nem vagyunk egyedül.

A könyv Charlien keresztül mutatja be nekünk mindezeket, pontosabba, hogy mit jelentett számára a testvére elvesztése és hogy mi adott erőt neki ahhoz, hogy tovább tudjon lépni.

A regény hibájának csupán a karakterek túlzott tökéletességét tudnám felróni, de ha csak a könyv mondandóját vesszük figyelembe, akkor elmondhatom, hogy egy olyan mesés történettel volt dolgom, ami a szerelemről, a veszteségről, és az igazi családi kötelékről szólt.

A könyv borítója ismét nagyon szépre sikerült, ugyan úgy, ahogy a kiadó összes eddig megjelent könyve, és, aki esetleg rajtam kívül még nem tudta volna, annak megsúgom, hogy a regényből film is készült Charlie St. Cloud halála és élete címmel, ami első benyomásrae szerintem nagyon jónak tűnik.

Kiadó: Pioneer Books

Eredeti cím: The Death and Life of Charlie St. Could

Fordította: Dörnyei Juianna katalin

Oldalszám: 264

Tovább olvasom...

James Patterson · Gabrielle Charbonnet: Máris hiányzol!

Egy fórumon figyeltem fel erre a könyvre, és ahogy lehetőségem adódott, rögtön be is szereztem, amit utólag egyáltalán nem bántam meg!

A könyv elején James Patterson azt írja, hogy a történet egy számára  értékes emlékből született, ami kisfia gyermeki bölcsességén alapul, miszerint „A szeretet azt jelenti, hogy sosem szakadhatunk el egymástól”

Jane Margaux egy nyolc éves kislány, akinek a szülei elváltak. Az apja nem sok időt tölt a kislánnyal csakúgy, mint az édesanyja, aki egy híres producer és mindig rettentően elfoglalt. Ilyen családi háttér mellett nem csoda, hogy Jane nagyon magányos így a neki kijáró szeretetet és figyelmet egy képzeletbeli baráttól, Michaeltől kapja meg, akinek pont az a feladata, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek szükségük van rá, a képzeletbeli barátja legyen. :)

De a szabály az szabály és hiába szerette meg Michael a kislányt, a kilencedik születésnapján muszáj volt elhagynia. Igaz megígéri Jane-nek, hogy másnapra mindent el fog felejteni róla, ez azonban mégsem így történt. Aztán 23 év múlva újra találkoznak.....

A történetet Jane és Michael szemszögéből felváltva ismerhetjük meg, amit én nagyon élveztem. A szerelmi történet maga egyszerű és szép, megragadja az ember figyelmét és arra emlékeztet bennünket, hogy néha a váratlan pillanatok a legértékesebbek az életben.

Mivel a könyvet egy olyan állapotomban olvastam, amikor agyilag zokni voltam vagy még most is az vagyok(?) kifejezetten jól esett. Örültem a szellős és rövid fejezeteknek, amelyek tökéletesek voltak arra, hogy „Csak még egy utolsót” felkiáltással két nap alatt elolvassam az egészet. Szerettem a szereplőket; Jane-t, aki rögtön szimpatikus volt a számomra és nemcsak a teltkarcsú alakja miatt, hanem a kedvessége a figyelmessége és a néhol már szívfájdító naivsága miatt is. És Michaelt, akit már néhol zavaróan tökéletesnek éreztem és nemcsak külsőleg, hanem az egész "embert" úgy, ahogy van. Jane anyjától és öntelt barátjától viszont eleinte csak halkan, aztán a történet előrehaladtával már egyre hangosabban kezdtek el sikoltozni az idegeim, de pont ezzel a kibírhatatlan és idegesítő jellemükkel emelték a történet élvezeti értékét. Ha nem lettek volna, hiányoztak volna. Aztán, amikor már azt hittem, hogy tudom, hogy hogy fog végződni a történet, ért egy kis meglepetés, amire egyáltalán nem számítottam.....

Véleményem szerinte a könyv egy nagyon aranyos, jól megírt, szívmelengető mese, egyáltalán nem az a szokványos banális történet. A fülszöveg alapján nem is számítottam semmi komolyra, csupán egy könnyed kikapcsolódásra, amit meg is kaptam tőle. Egyetlen hibája csupán, hogy túl rövid volt.

Érdekesség: A könyvből film is készült, igaz eszközöltek rajta némi változtatásokat, mint például, a Janet játszó színésznő barna és vékony!, Michael pedig a történet elején maga is egy gyermek és nem egy vonzó, harmincas éveiben járó férfi, de izgalomra azért semmi ok, mert ahogy láttam az előzetesből később majd az lesz belőle. A film 2010-es és a trailere itt látható, az imdb-n pedig 6.6 pontot kapott. Az előzetesből ítélve nem hiszem, hogy meg fogom nézni.

Kiadó: Pioneer Books

Eredeti cím: Sundays at Tiffany's

Fordította: Lyrer Ginda

Oldalszám: 246

Tovább olvasom...