Májusi beszerzéseim

Hát, mit mondjak. Már megint bevásároltam. Esetleg tud ez ellen valaki valamilyen gyógyszert? Bár akciósan vettem mindent, akkor is csak korholni tudom magam. Hogy mikor akarom én ezt a sok könyvet elolvasni? Azt nem tudom, de valami kisördög mindig azt súgja a fülembe, hogy ez a könyv kell nekünk ugye? Meg ez is ......és az is! Minden esetre, ígérem, hogy a következő hónapban - azt azért nem írom, hogy nem fogok venni, de próbálom visszafogni magam. Amikor ma behozta a férjem a postát - mely között egy könyv is volt - mintegy mellékesen megjegyezte levelei átnézése közben, hogy mi lenne, ha kicserélnénk a kazánunkat vegyes tüzelésűre?

Ezeket a könyveket a Könyvudvarban vettem. Szállítással együtt is csak 800 forintba kerültek átlagosan. Kinek ne érné meg? Már olyan régóta pakolgattam őket ki és be a kosárba.

A Bookline akciózott, így Wardot, majdnem féláron tudtam megvenni. Aztán a Polc is akciózott, (mert ugye miért is ne?) ingyen szállítás és 20 % kedvezmény, ebből lett A sötétség illata. A következő az pedig ajándék volt.(Nagyon örültem neki)

Ezek pedig reci könyvek, melyek közül A szépség vonaláról itt írtam és a Sir Phillipnek szeretettel-ről pedig itt. Frederica folyamatban van, A nagy budapesti ufóinvázióról szóló könyv meg épp ma érkezett meg. Már a címe is ígéretesen hangzik. :))

Tovább olvasom...

Bob Hartman - Kállai Nagy Krisztina: Esti mesélő könyv

Ha bemegyek egy könyvesboltba, akkor mindig nagy élvezettel nézegetem a mesekönyveket. Joggal mondhatjátok, hogy ez egy kissé „gyerekes” dolog tőlem - a szó átvitt és egyben a szó szoros értelmében is, mivel van két rosszcsont gyermekem – de ennek ellenére mégis oda vagyok értük. A könyvesboltnak a gyerekeknek szóló része a legszebb és legszínesebb.:)

Gyakran bajban vagyok a mesekönyvek vásárlásánál, mert mindig a legjobbat szeretném kiválasztani. Személy szerint én a mesegyűjteményeknek vagyok a lelkes híve, a gyerekeimmel ellentétben, akik a mesekönyvek összes fajtáját kedvelik. Az Esti mesélőnél, igazság szerint a könyv borítója volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet. Aztán amikor a kezembe vehettem és bele is lapoztam, akkor megnyugodtam, mert tudtam, hogy nem fogok csalódni benne. A mesekönyvben negyven történetet olvashatunk a világ, különböző tájairól. Néhány országot említek csak, Afrika, Java, Brazília, Japán, Észak-Amerika, Franciaország……..és még sorolhatnám.

Van néhány olyan alapvető szempont - fontos hozzá tennem, hogy csak szerény véleményem szerint - amit lényegesnek tartok egy jó mesekönyvnél.

• A legfontosabb, hogy a kiszemelt mesekönyv értékes tartalommal bírjon. A történet foglalkozzon az élet nagy problémáival, persze szimbolikus értelemben.
• A mese ne legyen túl hosszú, melynek felolvasását a szülő egy fárasztó nap után inkább mellőzné, de ne legyen túl rövid sem, hogy a gyermek is élvezhesse az esti mesélés meghitt hangulatát és a szülővel való együttlétet.
• A mesekönyv illusztrációja felkeltse a gyermek figyelmét, kifejező legyen és lehetőleg a mese legfontosabb mozzanatait örökítse meg.

Véleményem szerint az Esti mesélő könyv az itt felsorolt szempontok mindegyikének megfelel.

A könyvben található összes történet nagyon tanulságos és mindegyik mesében megtalálható az erkölcsi igazság, mindez olyan formában, hogy a gyerekek számára érthető legyen. Többségében állatos meséket tartalmaz a könyv, de olvashatunk még benne egy sárkányról és királykisasszonyokról is.:) Biztos vagyok benne, hogy mindenki fog találkozni a történetek között jó pár, számára már ismert mesével, de szerintem mindez mégsem okoz csalódást, mert a különböző kultúráktól függően, más és más feldolgozásban olvashatjuk mindegyiket.

A mesék hossza pont megfelelő egy esti mesére és a rajzok……. hát azok hihetetlenül szépek. A borítón szereplő halacskás kép – ami a könyvben található összes képpel együtt Kállai Nagy Krisztina munkáját dicséri – egyszerűen varázslatos. A történetek közül, A kislány, aki a csillagokkal játszott mesénél található meg, ami egyben a legbájosabb mese volt az összes közül. Úgy gondoltam, hogy a csemetéim még biztosan nehezen értik meg, hogy egy kislány hogy mehet először a madarak szárnyán, majd a felhők segítségével egészen a csillagokig, hogy azokkal játszhasson. De aztán csak pislogtam, amikor másnap mesélve mutogatták a történetet. És én még azt hittem………pedig olyan fantáziájuk van a gyerekeknek, hogy kenterbe verik a felnőttekét.

A könyv érdekessége, hogy a végén található egy „ötlettár”, amely segít a felnőtteknek abban, hogy bevonják a gyerekeket is a mesélésbe. Néhány történetnél én is használtam. Annyira egyszerűek és kézenfekvőek, hogy folyamatosan kapkodtam a homlokomhoz, hogy ez nekem eddig miért is nem jutott az eszembe?

Végezetül pedig azzal a mondattal szeretném zárni ezt a bejegyzést, ami a mesekönyv borítóján olvasható.

  "Ne csak felolvass, mesélj!"  

Értékelés: 5/5

A sorozat részei: 

Harmat Mesélő Biblia

Harmat Esti Mesélő könyv

Harmat Karácsonyi mesélő könyv (várható megjelenés:2011. augusztus)

Kiadó: Harmat Kiadó Köszönöm nekik a könyvet!

Eredeti cím: The Lion Storyteller Bedtime Book

Fordította: Gulyás Melinda, Hamerli Nikolett, Szűcs Teri

Oldalszám: 128

Tovább olvasom...

Alex T. Smith: Claude nyaral

Nem is volt olyan régen, amikor Claudenak a városban történt kalandjáról írtam ITT. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a következő rész megjelenésére, melyben Claude és Bolyhos Zokni uraság most épp a strandra tesznek egy kis kiruccanást.

Claude a gondosan bepakolt bőröndjével és Bolyhoz Zokni urasággal - egy mindenki számára szokványosnak tűnő reggelen - elindulnak eltölteni a jól megérdemelt nyaralásukat. Mert még ugye ők, soha nem voltak nyaralni. De a tengerpartra kiérve, még mielőtt Claude mélyebben is belemerülhetne a napozás örömeibe, történik egy „kis bonyodalom”, amit egy nem is olyan kicsi, mint inkább egy hatalmas nagy cápa megjelenése okoz, aki sajnos épp egy kedves fürdőzni vágyó embert nézett ki uzsonnának. Persze mondanom sem kell, hogy Claude, mint mindig most is a helyzet magaslatán áll és mivel a vízimentők figyelmét épp egy igen fontos, akarom mondani, inkább egy felettébb halaszthatatlan dolog köti le, így Claudeból ismét hős lesz. Úgy látszik, hogy ez az ő karmája. :)

A könyv segítségével elidőzhetünk kicsit a francia nyelv sajátosságain és egy kis rögtönzött nyelvleckét is vehetünk Claudetól. „Eszközé miáú! Ety gömböc krém dö jég alá velő”, ami magyarul annyit tesz, hogy  „Egy gombóc velős csontos fagylaltot kérnék” Hát ugye milyen egyszerű?:)

Majd a továbbiakban egy igen „szoros” homokvár verseny után - mely résztvevői Claude és Bolyhos Zokni uraság  - újabb mókás kaland kezd kibontakozni. Megismerkedhetünk egy kétes kinézetű kalóz családdal, akik arra bíztatják kis barátainkat, hogy tartsanak velük egy kincsvadászaton. Meg is van hozzá minden. A kincses sziget és a hozzá tatozó térkép, a kalózhajó, valamint egy kétesebbnél is kétesebb kinézetű öreg hölgy.

A könyv megtartotta a rá oly jellemző és az előző részben már megismert „ismertető” jeleit. Mint a színhatást, amely fekete, fehér, rózsaszín és a piros színekből áll. A retro világot, amiben Claude él és amit az 50-es 60-as évek divatja jellemez. Nézzük csak meg a fürdőruhákat, a hajviseletet, vagy a napszemüveget. Mindez   nagyon eredeti és személy szerinte nekem nagyon tetszik! A karakterek eltúlzottak, a szituációk pedig kedvesen bugyuták. Ismét fellelhető a visszafogott és elegáns angol humor, amely oly szórakoztatóvá varázsolja a történetet. 

A kedvenc képemen, az életmentő látható a „halaszthatatlan” munkája közben, egy kedvesen formás hölgy társaságában. Igaz, kissé szemtelen a kép, de hihetetlenül szórakoztató és kifejező.

Biztos vagyok benne, hogy nem csak a gyerekeknek de a szülőknek is jó szórakozást nyújt Claude története. Nem szabad kihagyni ezt a könyvet sem!

És íme Alex T. Smith, szerző és illusztrátor, aki ezt az új és imádnivaló karakter létrehozta.

Értékelés: 5/5

Kiadó: Mano Könyvek

Eredeti cím: Claude on Holiday
Fordította: Totth Benedek
Oldalszám: 96

Tovább olvasom...

Julia Quinn: Sir Phillipnek szeretettel - Bridgerton család #5

Nagy öröm a Julia Quinn rajongóknak - akikhez jómagam is tartozom - hogy már az ötödik részt olvashatják a Bridgerton család sorozatból. Azoknak akik esetleg még nem ismerik a sorozatot, röviden (de tényleg nagyon röviden)  arról szól, hogy hogyan találja meg a Bridgerton család nyolc gyermeke, persze mindegyikük egy külön részben, a számukra megfelelő nagy Őt. Csak mellékesen említem, hogy nagyon vicces és egy kicsit bizzar is, hogy a testvérek neveiket ábécé sorrendben kapták a szüleiktől. :)

Ebben a részben a soron következő Bridgerton, akit eltalált Ámor nyila az Eloise. Az előző könyvben, (Mr. Bridgerton csábítása) aki olvasta és emlékszik is rá az biztos tudja, hogy pont Eloise legjobb barátnője ment férjhez, és nem is akárkihez, mint Eloise egyik nagyon szimpatikus bátyjához, Colinhoz. Nem mintha a többi fiú testvére nem lenne nagyon szimpatikus. Nos Eloise története itt kezdődik. Illetve nem is itt….hanem inkább egy évvel ezelőttre kell visszamennünk. Egy teljesen ártatlannak tűnő levéllel kezdődött minden. E rövidke levél címzettje Sir Phillip Crane volt, tartalma pedig egy udvarias részvétnyilvánítás Sir Phillip számára, feleségének elvesztése miatt. Felesége, Eloise unokatestvére volt. Aztán a levelek csak jöttek, mentek a barátságuk meg csak egyre mélyült. Mígnem egyszer Sir Phillip egyik levelében arra kéri Eloiset, hogy annak ellenére, hogy soha nem találkoztak, fontolja meg házassági ajánlatát és látogasson el hozzá. Eloise e látogatásnak eleget is tesz, de sajnos minden előzetes időpont egyeztetés nélkül, teljesen váratlanul jelenik meg Sir Phillip otthonában, amivel nem kis bonyodalmat okoz nemcsak magának, de a környezetének is. 

Hát kérem, a történetről többet nem mondhatok, mert azzal orvul elvenném azt az élményt, amelyet a könyv olvasása közben élhet át az olvasó. De szerintem nem okozok senkinek sem meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy a végén természetesen boldogan élnek, míg meg nem halnak. Na de itt ugye azon a bizonyos göröngyös úton van a hangsúly, amin a boldogságig eljutnak. Persze a történet röpke két három hetet ölel föl, ami vajmi kevés arra, hogy bizton állítsuk, hogy minden rendben lesz a jövőre nézve. De a kapcsolatuk kezdetét, amely tele kételyekkel és megoldandó problémákkal, azért nyomon követheti az olvasó. 

Eloise nagyon szimpatikus volt számomra. Tele van optimizmussal és életörömmel. Az pedig, hogy sokat beszél, csak még bájosabbá teszi személyiségét. Határozott nő benyomását kelti, aki tudja, hogy mit akar. Hiszen már több kérőt is elutasított – különböző érvekkel – abban bízva, hogy még mindig nem találta meg az IGAZIT. Phillip már annyira nem varázsolt el. Ő Eloise-al ellentétben inkább hátat fordít a problémáinak és nem mer szembe nézni velük. Túl szófukarnak és magának valónak éreztem, és a gyerekeivel szemben tanúsított magatartása sem kápráztatott el. Igaz, mentségére legyen mondva, megvoltak a saját múltbéli démonjai, amikkel meg kellett küzdenie, hogy végül megtalálja a maga boldogságát.

Ebben a részben is olvashattunk kis "szösszeneteket" az egyes fejezetek előtt, melyek Eloise levelezéseinek részletei. Ezek különböző családtagjainak és a barátnőjének íródtak. Mindegyik kis levél részlet mosolyt csalt az arcomra. Úgy érzem, hogy a szerző ezekkel a kis "mottókkal" próbálta kárpótolni az olvasót Lady Whistledown oly humoros írásainak hiánya miatt. Személy szerint nekem a régebbi jobban tetszett. 

Amikor a Bridgerton fivérek feltűnnek, hogy megvédjék testvérük erényét, ismét szemtanúi lehettünk a családi összetartás és a szeretet megnyilvánulásának. Nos, ahol Bridgerton fivérek megjelennek, az mindig nagyon szórakoztató. A csipkelődésük és az egymással vívott szócsatáik miatt a kedvenceim közé tartoznak ezek a részek. Nagyokat nevettem, amikor az öt férfi a bögyös pincérnőről beszélgetett. 

A sorozat előnye, amellett, hogy nagyon szórakoztató, hogy önálló könyvként is olvashatóak az egyes részek. Bár szerintem sorrendben haladva sokkal élvezetesebb. Sajnos a könyv borítója nem igazán nyerte el a tetszésemet, ugyanúgy, mint az előző részé sem. Talán majd a következő! 

Nem csalódtam ebben a részben sem és nagyon várom az írónő következő könyvét!

Értékelés:

Kiadó: Gabo Kiadó

Eredeti cím: To Sir Phillip With Love

Fordította: Bozai Ágota

Oldalszám: 365

Tovább olvasom...

Alan Hollinghurst: A szépség vonala

A történet 1983-ban kezdődik. Nick Guest egy fiatal homoszexuális fiú, aki „állandó” vendégségben él egy tehetős londoni családnál Feddenéknél, ahol a családfő a konzervatív párt egyik képviselője. Nick csak azért részesülhet ebben a kiváltságban, mert a család fiával szoros barátságban van, akit még az oxfordi egyetemi évei alatt ismert meg. 

Nick szerény anyagi hátérrel rendelkezik, szülei nem tartoznak a gazdag arisztokrácia tagjaihoz. Mégis lehetőséget kap arra, hogy részese lehessen a londoni felső tízezernek a Fedden család ismeretsége révén. Több jelentős eseményen és rendezvényen is részt vesz és próbál otthonosan mozogni ebben a közegben, de nem jár sikerrel.

"Maga is dolgozott pincérként, két karácsonnyal ezelőtt ... Nem lehetetlen, hogy újra meg fogja tenni. Úgy érezte, lerí róla, hogy nem ismer senkit, s a pincér tudhatja, hogy ő valójában nem is tartozik ehhez a tükörországbeli világhoz."

Az alatt a négy év alatt, amit a családnál töltött, igazság szerint soha nem kezelték családtagként, inkább, mint megtűrt személy volt jelen a házban, melyért elsősorban véleményem szerint csak magát okolhatja.

A történetben nem voltak számomra szimpatikus szereplők. Nicket sem éreztem annak. Szinte már bosszantott a tutyi-mutyisága, a túlzott udvariaskodása és a meghunyászkodása, nem csak a család és azok barátaival, de az állandóan változó szexuális partnereivel szemben is. A könyvben rengeteg szó esik a zenéről, a festészetről és a költészetről, melynek kapcsán többször is tanúbizonyságot nyer Nick széles körű műveltsége és a művészetek iránti rajongása. Ellentétben az öntelt arisztokráciával, akik mindezt nem tudták értékelni.

Véleményem szerint az egyetlen "józan" ember, akit nem varázsolt el a gazdagság és a hatalom - annak ellenére, hogy ő mindebbe beleszületett - és akit a legkevésbé éreztem képmutatónak az egész történetben, az Catherine volt, Feddenék lánya. Aki a saját családja szemében épp a gyenge láncszem volt.

A regénnyel betekintést nyerünk a londoni elit, kellően taszító, képmutató és sznob életébe, melyet többek között az együttérzés teljes hiánya jellemez. Érdekes volt számomra az, hogy a szerző mennyire nyíltan és meglepően természetes módon ír a homoszexualitásról, a kábítószerezésről és a szexről.

"Szóval nem izgatja az uraságokat, hogy te a másik oldalát vajazod a kenyérnek?" 

A regény nem egészen azt nyújtotta, amit vártam. Az első kétharmada számomra unalmas volt csak a vége fele kezdett a történet formát ölteni. A szereplők életét üresnek és unalmasnak éreztem, a karakterek nem fejlődtek és több párbeszédet is szívesen olvastam volna. A könyv szövegét nem tudtam gördülékenyen olvasni, csak nagyon döcögősen haladtam vele. Aztán, bár megfelelő mennyiségben és kellő változatosságban szerepeltek a könyvben idegen szavak, érdekes szövegkörnyezetben – ami valószínűleg jó alapul szolgál az olvasó szókincsének bővítésére – mégis helyenként fárasztónak éreztem, ugyan úgy, mint a rengeteg irodalmi utalást is.

De mégis - annak ellenére, hogy személyem nem növeli a rajongók táborát - összességében úgy gondolom, hogy egy jól megírt történetet vehet az olvasó a kezébe. A szituációkat annyira részletesen és kifejezően, néhol humorosan írja le a szerző, hogy egyértelmű az a hangulat és mondanivaló, amit átadni kívánt az olvasónak.
És olyan gyönyörű mondatokat is olvashatunk benne, mint például a következő.

"...villogtak a vakuk, ahogy a lány kinyitotta a bejárati ajtót, de Catherine ezt szinte természeti jelenségnek, saját atmoszférájának meteorjainak tekintette."

Ez a regény egy jól megírt társadalmi szatíra, melyet ha pár szóval kellene jellemeznem akkor a politikáról, a hatalomról, a szexről és az AIDS-ről, a drogokról és legfőképp a dekadenciáról szól.

Csak, hogy tudjuk! A történetben oly sokszor előforduló szépség vonal - más néven pontyhátív vagy kígyóvonal, mely a könyv borítóján is látszik a kokain csíkok mellett - alakja William Hogarth festőtől származik. És ha valaki belekezd a könyvbe, akkor tájékozódjon előtte arról, hogy ki is volt Henry James? Mert ha nem teszi jelentős hátránnyal indul.

A regényből egyébként egy háromrészes BBC sorozat is készült 2006-ban.

Értékelés: 3/5

Kiadó: Scolar Kiadó      Köszönöm nekik a könyvet!

Eredeti cím: The Line of Beauty

Fordította: Berta Ádám

Oldalszám: 488

Tovább olvasom...

Brenda Joyce: Halálos ölelés

Már nagyon régóta ácsingóztam ez után a könyv után, és végre most időm is és könyvem is volt hozzá, hogy elolvashassam, tudniillik e két dolgot nem egyszerű ám összeegyeztetni. Remélem, hogy sokaknak ismerős Breda Joyce halálos sorozata, mely kötetekről korábban már írtam. Sorrendben ezek a következők: Halálos szerelem, Halálos gyönyör, Halálos viszony és a Halálos vágy. Ami a legjobb az egészben, hogy a könyvek egymásra épülnek, ezért ajánlott őket sorban olvasni. Aki szereti, ha a főszereplők között izzik a levegő és időközben, az események sodrásában a választható fehér lovagok száma egyről kettőre növekszik, ráadásul ezen lovagok közül az egyik még nős is, azoknak szívből ajánlom ezt a sorozatot! A szívügyek mellett a gyilkossági bűnügyek és a rejtélyek kibogozása pedig már csak hab a tortán.  

Az előző részekről dióhéjban: Az idő 1902, helyszín New York. Főhősnőnk Francesca egy amatőr detektív, mellesleg igazi kékharisnya. Bármily hihetetlen, de nagy segítségére van a város rendőrfőkapitányának Ricknek, a különböző bűnügyek felderítésében. Ha Ricket jellemeznem kéne, akkor azt mondanám, hogy Franhoz hasonlóan ő is egy igazi reformer, mindig az igaz ügyért harcol, nagyon erkölcsös és jó szívű ember. Tökéletesen illenének is egymáshoz, ha nem lenne néhány olyan zavaró tényező, mint például Rick bátyja Calder, aki testvére ellentétje – de megjegyzem, hogy ez a külsejére nem vonatkozik, mert ugyanolyan szívdöglesztően néz ki, mint Rick -  és nem utolsósorban  szintén igényt tart Fran kezére. Valamint ott van még Rick felesége, aki több évnyi távollét után újra felbukkan és a változatosság kedvéért ő is igényt tart valakire, méghozzá a férjére Rickre. Rajtuk kívül még rengeteg szimpatikus mellékszereplő szerepel a sorozatban, például Fran bátyja Even, vagy Rick másik - csak halkan súgom, hogy szintén szívdöglesztő - testvére Rourke, vagy Even mennyasszonya Sarah és még sorolhatnám. Ebben a részben tovább folytatódik a rejtély, melyben hőseink arra keresik a választ, hogy vajon ki rongálhatta meg Sarah műtermét és ugyan miért.

Egy halott nőt találnak egy ismeretlen festőművésznő lakásában. Az áldozat Fran bátyjának, Evennek a volt szeretője. Valami oknál fogva a gyilkos, azokat a nőket részesíti előnyben, akik Evennel hozhatók kapcsolatban. Amikor az egyetlen szemtanút holtan találják, a rendőrség számára világossá válik, hogy nem lesz könnyű dolguk. Sajnos mivel minden bizonyíték Fran bátyja ellen szól, így kézenfekvő, hogy a gyilkosság első számú gyanúsítotja csakis ő lehet. 

Na kérem, az alap sztori tehát izgalmas és a szerelmi háromszög is fejlődésnek indul. Végre. Most már kezd kibontakozni, hogy ki hova húz és a bűnügyi szál is határozottabban jobb volt, mint az előző részekben. Szinte már túl furfangosnak is éreztem! :) Ebben a részben már határozottan felüti fejét a sex, ami azért már várható volt, és a szerelmi jelenetek is sokkal szenvedélyesebbek és erotikusabbak voltak a megszokottnál. Egyértelmű, hogy Rick maga előtt is titkolja felesége iránt érzett gyengéd érzelmeit, (aminek bevallom én nem nagyon örültem), Calder is kezd egyre őszintébb és becsületesebb lenni... Lehet, hogy felcserélődnek a szerepek? Sajnos Rick önuralma megdönteni látszik felesége által, míg Calder határozottan tartja magát azon elhatározásához, miszerint Franhoz egy újjal sem ér mindaddig, míg feleségül nem veszi. Mondja mindezt úgy, hogy amikor egymás társaságában vannak, szinte parázsli körülöttük a levegő. Ám e hősies önmegtartóztatása csak smafu, ugyanis Calder mindezt nem bírja soikáig és másnál csillapítja felajzott szexuális vágyát, ami azért kicsit birizgálta a csőrömet. Frant pedig mindeközben már eszi a fene és szinte térden állva könyörög a férfinek, hogy végre kapja már a karjaiba. Pfffff...

Hogy őszinte legyek ebben a részben sem csalódtam, üdítőnek találtam, hogy a történetben a romantikus részek a rejtélyes nyomozással keveredtek. A könyv összes szereplőjét imádtam, és úgy érzem, hogy még mindig nincsenek leosztva a lapok, így nem lehet tudni, hogy ki kivel kerül majd közelebbi kapcsolatba, úgyhogy nagyon könnyen okozhat még meglepetéseket számunkra az írónő.

Értékelés:

Kiadó: General Press

Eredeti cím: Deadly Caress

Fordította: Pálfalvi Ilona

Oldalszám: 370 

Tovább olvasom...

Liane Schneider – Eva Wenzel-Bürger: Barátnőm, Bori (10-11-12. rész)

Az év elején, úgy február környékén már írtam a Bori sorozat első hat részéről egy kis szösszenetet. ITT. Bár már akkor tudtam, hogy bővülni fog a repertoár, de azt azért mégsem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt már újabb hat rész figyel a gyerekek polcán. De valami azt súgja nekem, hogy sem őket, sem a Bori rajongókat ez egy csöppet sem zavarja.:))

Dióhéjban csak annyit említenék a sorozatról, hogy az előző részekhez hasonlóan a legújabb három részben is a mindennapi életben gyakran előforduló helyzetekkel - és biztosra veszem, hogy minden gyermeket érdeklő - izgalmas témákkal találkozhatunk. A történetek tényszerűek, nem túl hosszúak és nagyon informatívak. Gyakran tanító jellegűek. A rajzok kedvesek és élethűek a füzet mérete pedig igen praktikus. A már meglévő részek - Bori óvodába megy, Bori cicát kap, Bori és a kistestvér, Bori orvoshoz megy, Bori sütni tanul, Bori karácsonya, Bori a tanyán, Bori és a piros bringa, Bori úszni tanul - új témákkal bővültek.

Meggyőződésem, hogy minden szülő rémálma, hogy egy forgalmas helyen vagy vásárlás közben szem elöl téveszti gyermekét. Ezzel én is így vagyok. Sőt, még egy körbekerített játszótéren sem merem levenni róluk a szemem.  Ebben a történetben Bori egy nagybevásárlás közben elveszíti el az anyukáját. Természetesen kétségbe esve keresi és arra gondol, hogy most már soha többé nem láthatja  őt és, hogy biztos ott kell maradnia örökre az áruházban. De ez persze nem így van.:)  Nagyon hasznosnak tartom, hogy beszélgessünk erről a témáról a gyerekeinkkel. A beszélgetés közben mód nyílik arra is, hogy néhány alapvető szabályt fektessünk le arra vonatkozóan, hogy mit kell tennünk, hogy mindezt elkerüljük. De ha mégis megtörténik a baj, akkor is mi a teendő.

Megfigyeltem, hogy a környezetemben lévő lányos anyukák többségénél a gyermekük – legyen az óvodás vagy már iskolás - feltűnő rajongással vannak a lovak iránt. Ebben a történetben Bori az apukájával eltöltött majálisi ünnepségen, pónin lovagolt, amely meghozta kedvét a lovakhoz. Így anyukája elvitte egy lovas iskolába, ahol nemcsak lovagolni, de a lovak gondozását is megtanulta. Olvashatunk például a ló felnyergeléséről, a kantárszár feltételéről az állatok lecsutakolásáról és persze az istálló tisztán tartásáról is. Érezhetően hangsúlyosan szerepel a történetben a lovak ápolásával kapcsolatos teendők. Szerintem a Bori lovagolni tanul rész azoknak a kislányoknak való, akik a lovak szerelmesei.

A Bori a strandon című rész - nagyon röviden :) - egy felfújható krokodilról szól. Ebben a részben Bori nem ismerkedik meg új helyzettel, amiből esetleg tanulhat és a történet is rövidebb a megszokottaknál ……. de mégis, mindennek ellenére, ez lett a három közül a kedvenc. Talán a nyár hangulata, vagy a homokos tengerpart és a jellegzetes strandfotel látványa, - amely egy régebbi tengerparti nyaralást juttatott a gyerekek és persze az én eszembe is a német tengerparton - talán ez miatt tetszett ez a rész a legjobban. Megjegyzem, hogy az átlagos méretű fürdőkádunkban az én két gyermekem mostanában úszógumival fürdik. Remélem, hogy hamar elmúlik. 

Tovább olvasom...

Gray Chapman – Catherine Palmer: Nyári szellő

„Az a házasság, amelyben „boldogan élnek, míg meg nem halnak”, csak a mesékben létezik. A házasság kemény munka. ”

Nemrég jelent meg Catherine Palme és Gary Chapman szerzőpárostól a Nyári szellő című könyv, amely A házasság négy évszaka regénysorozat második része. Az első részről már írtam korábban, amely Tavaszi történet címen jelent meg.

A történet középpontjában egy házaspár, Kim és Derek állnak. Kimnek az első házasságából két gyermeke született, akik ikrek és már 11 évesek. Sajnos az ikrek egyike súlyos cukorbeteg, ami megnehezíti mindenki életét a családban. Kim második házassága Derekkel nem problémamentes, de mégis szépen élnek egymás mellett, mígnem hozzájuk nem költözik Derek édesanyja, Miranda. Na, kedves olvasó! Gondoljunk csak bele! Egy kevert család, egy cukorbeteg kisfiú és a kedves mama, mindez egy fedél alatt. Biztos mindenki egyetért azzal, hogy ez a helyzet konfliktusok millióinak melegágya lehet. Felsorolok párat. Miranda mindig kritizálja a menye főztjét, gyereknevelési módszereit, a lakás berendezését és nem utolsó sorban, ami a legfájóbb, gyakran mutat rá arra, hogy a gyerekek nem az ő „igazi” unokái. Na engem már a felsoroltak felével ki tudna kergetni az anyósom a világból. De ezekkel még közel sincs vége a bonyodalmaknak. Dereknek a már több éve féltve őrzött  kis titka is kiderül, amivel nem kis meglepetést okozott feleségének.

Számomra a legérdekesebb és a legmeglepőbb dolog a tizenegy éves kislány félelmei voltak, amiket jobban belegondolva teljesen jogosnak éreztem. Ő a család szétesésétől és a testvére elvesztésétől félt a legjobban. A testvére iránti szeretete szinte már fojtogató volt, és kétségbeesetten kereste családja körében a biztonságot. Kedvenc részem, amikor a szomszédban élő nyugdíjas postás megtanítja Dereket a „horgászatra” , amely virágnyelven annyit jelentett, hogy elárulta saját módszerét arra, hogy a felesége és a közte kialakuló konfliktusokat miként is oldja meg. És láss csodát, Derek is sikerrel járt a módszer használatával mind a lányánál és a feleségénél is egyszerre. 

No de rajtuk kívül sok más szereplőről is olvashatunk még a könyvben. Például az előző részben megismert kedves fodrásznőről, akinek nagyon jó úton halad románca a szomszédos Csalitanya tulajdonosával. Olvashatunk kedvencemről, a nőegyleti teadélutánokról és Idill város egy újabb lakójáról is.

A könyv bemutatja nekünk a szeretet nyelveit és annak használatát és arra ösztönöz bennünket, hogy hallgassuk meg és figyeljünk oda a másikra, mert ezzel elejét vehetjük a félreértéseknek és könnyebben szót érthetünk nemcsak a szeretteinkkel de a közvetlen környezetünkkel is. Biztos vagyok benne, hogy mindenki talál a történetben olyan hasznos tanácsot, amely segítségére lehet egy stabil és szeretetteljes családi légkör megteremtésében vagy a már meglévő jobbá tételében.

Bevallom, csodálkozom magamon, hogy mennyire megfogott ez a könyv, hiszen nem szoktam keresztény vagy akár bármiféle önsegítő témájú könyvet olvasni, de ez úgy érzem, hogy mégis kivétel lesz ez alól :) Bizton állíthatom, hogy megszerettem a sorozatot. 

A sorozat ezen része egy nagyon szép és nagyon humoros történet, amit nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek, és várom a következő részt!

Értékelés: 5/4.5

Kiadó: Harmat Kiadó

Eredeti cím: Summer Breeze

Fordította: J. Füstöt Erika

oldalszám: 279

Tovább olvasom...

Thomas Hardy: A zöldellő fa alatt

Történetünk egy erdőkkel körülvett idilli kis faluban, Mellstockban játszódik. A helyi közösség oszlopos tagja Reuben Dewy a fuvaros, akinek fia, Dick - ha a szóbeszédnek hinni lehet - rendkívül jóképűnek mondható és nyíltszívű, bár véleményem szerint kissé naiv fiú, udvarolni kezd a falusi közösségbe újonnan érkező gyönyörű szép Fancy tanárnőnek. Főhősnőnk szintén falubéli csak tanulmányai miatt hagyta el Mellstockot. De ugye egy ilyen kis helyen, ritka a szemrevaló fehérnép, gondolom én, mivel nemigen akadt méltó vetélytársa Fancynek, így ebből fakadóan a feltűnő szépség egyszerre több hódolóval is büszkélkedhet. Ott van például a képzett és elegáns lelkész, Arthur, valamint a gazdag birtokos, Mr. Shiner. Ő egyébként a lány apjának teljes támogatását is élvezi. Mindemellett a falu lelkészének, akit nemcsak Fancy szépsége, de az orgonajátéka is elvarázsolt, szándékában áll megszüntetni az egyházi kórus működését, akik mellesleg vonós hangszereken játszanak és határozottan ellenzik az orgona használatát a templomban. Így Fancy megjelenése nemcsak három férfi szívet dobogtat meg egyszerre, hanem még a falubéli férfikórus "lázadását" is előidézi. 

Azért a történet nem annyira csavaros és lendületes, mint azt a tartalma alapján várnánk vagy gondolnánk. Ellenben rendkívül jó leírást kapunk az angol vidéki életről és a falusi emberek szokásaikról. A karakterek élvezetesek voltak, a párbeszédek humorosak, főleg a fiatalok közt elhangzottak. Mégis az elején, míg a szereplők elfoglalták helyüket a történetben, néhol sikerült elbóbiskolnom. A regény szerkezetileg évszakokra oszlik, ez idő alatt dönti el Fancy, hogy ki lesz szíve választottja. Nem mondhatnám, hogy egy határozott vagy akár eléggé állhatatos hej de teremtés volt Fancy, inkább az idegesítőbbek közé sorolnám. Próbál taktikázni, nem tudja, hogy a szívére hallgasson vagy inkább az eszére. Én túl felszínes jellemnek éreztem, de azzal kapcsolatban, hogy kit választ a három hódoló közül, azért sikerült rám ijesztenie.:)

Nem is tudom, hogy inkább szerelmi történet vagy netán komédia e a mű. De talán úgy érzem, hogy mindkettő. Minden esetre a regény nem túl hosszú és elég szórakoztató ahhoz, hogy kellemes kikapcsolódást nyújtson néhány napos nyári délutánra.

A BBC képernyőre is álmodta a művet. Feltétlen megnézem!

Thomas Hardy legelső művei között szerepel A zöldellő fa alatt című regénye, amely számomra is az első könyv volt a szerzőtől. Bár már elég régóta ott porosodik a polcomon az Egy tiszta nő, és szintén régóta szemezgetek a Kék szempár c. könyvével is, mégis valahogy ez a könyve került először a kezembe, talán azért mert azt olvastam, hogy ezen még nem érződik a Hardyra jellemző pesszimizmus. De annak ellenére, hogy én inkább a vidám és romantikus történeteket szeretem jobban a többi regényére is sort kerítek majd.

Értékelés: 5/4

Kiadó: Lazi Kiadó

Eredeti cím: Under the Greenwood Tree

Fordította: Gebula Judit

Oldalszám: 211

Tovább olvasom...