A történet 1983-ban kezdődik. Nick Guest egy fiatal homoszexuális fiú, aki „állandó” vendégségben él egy tehetős londoni családnál Feddenéknél, ahol a családfő a konzervatív párt egyik képviselője. Nick csak azért részesülhet ebben a kiváltságban, mert a család fiával szoros barátságban van, akit még az oxfordi egyetemi évei alatt ismert meg.
Nick szerény anyagi hátérrel rendelkezik, szülei nem tartoznak a gazdag arisztokrácia tagjaihoz. Mégis lehetőséget kap arra, hogy részese lehessen a londoni felső tízezernek a Fedden család ismeretsége révén. Több jelentős eseményen és rendezvényen is részt vesz és próbál otthonosan mozogni ebben a közegben, de nem jár sikerrel.
"Maga is dolgozott pincérként, két karácsonnyal ezelőtt ... Nem lehetetlen, hogy újra meg fogja tenni. Úgy érezte, lerí róla, hogy nem ismer senkit, s a pincér tudhatja, hogy ő valójában nem is tartozik ehhez a tükörországbeli világhoz."
Az alatt a négy év alatt, amit a családnál töltött, igazság szerint soha nem kezelték családtagként, inkább, mint megtűrt személy volt jelen a házban, melyért elsősorban véleményem szerint csak magát okolhatja.
A történetben nem voltak számomra szimpatikus szereplők. Nicket sem éreztem annak. Szinte már bosszantott a tutyi-mutyisága, a túlzott udvariaskodása és a meghunyászkodása, nem csak a család és azok barátaival, de az állandóan változó szexuális partnereivel szemben is. A könyvben rengeteg szó esik a zenéről, a festészetről és a költészetről, melynek kapcsán többször is tanúbizonyságot nyer Nick széles körű műveltsége és a művészetek iránti rajongása. Ellentétben az öntelt arisztokráciával, akik mindezt nem tudták értékelni.
Véleményem szerint az egyetlen "józan" ember, akit nem varázsolt el a gazdagság és a hatalom - annak ellenére, hogy ő mindebbe beleszületett - és akit a legkevésbé éreztem képmutatónak az egész történetben, az Catherine volt, Feddenék lánya. Aki a saját családja szemében épp a gyenge láncszem volt.
A regénnyel betekintést nyerünk a londoni elit, kellően taszító, képmutató és sznob életébe, melyet többek között az együttérzés teljes hiánya jellemez. Érdekes volt számomra az, hogy a szerző mennyire nyíltan és meglepően természetes módon ír a homoszexualitásról, a kábítószerezésről és a szexről.
"Szóval nem izgatja az uraságokat, hogy te a másik oldalát vajazod a kenyérnek?"
A regény nem egészen azt nyújtotta, amit vártam. Az első kétharmada számomra unalmas volt csak a vége fele kezdett a történet formát ölteni. A szereplők életét üresnek és unalmasnak éreztem, a karakterek nem fejlődtek és több párbeszédet is szívesen olvastam volna. A könyv szövegét nem tudtam gördülékenyen olvasni, csak nagyon döcögősen haladtam vele. Aztán, bár megfelelő mennyiségben és kellő változatosságban szerepeltek a könyvben idegen szavak, érdekes szövegkörnyezetben – ami valószínűleg jó alapul szolgál az olvasó szókincsének bővítésére – mégis helyenként fárasztónak éreztem, ugyan úgy, mint a rengeteg irodalmi utalást is.
De mégis - annak ellenére, hogy személyem nem növeli a rajongók táborát - összességében úgy gondolom, hogy egy jól megírt történetet vehet az olvasó a kezébe. A szituációkat annyira részletesen és kifejezően, néhol humorosan írja le a szerző, hogy egyértelmű az a hangulat és mondanivaló, amit átadni kívánt az olvasónak.
És olyan gyönyörű mondatokat is olvashatunk benne, mint például a következő.
És olyan gyönyörű mondatokat is olvashatunk benne, mint például a következő.
"...villogtak a vakuk, ahogy a lány kinyitotta a bejárati ajtót, de Catherine ezt szinte természeti jelenségnek, saját atmoszférájának meteorjainak tekintette."Ez a regény egy jól megírt társadalmi szatíra, melyet ha pár szóval kellene jellemeznem akkor a politikáról, a hatalomról, a szexről és az AIDS-ről, a drogokról és legfőképp a dekadenciáról szól.
Csak, hogy tudjuk! A történetben oly sokszor előforduló szépség vonal - más néven pontyhátív vagy kígyóvonal, mely a könyv borítóján is látszik a kokain csíkok mellett - alakja William Hogarth festőtől származik. És ha valaki belekezd a könyvbe, akkor tájékozódjon előtte arról, hogy ki is volt Henry James? Mert ha nem teszi jelentős hátránnyal indul.
A regényből egyébként egy háromrészes BBC sorozat is készült 2006-ban.
Értékelés: 3/5
Kiadó: Scolar Kiadó Köszönöm nekik a könyvet!
Eredeti cím: The Line of Beauty
Fordította: Berta Ádám
Oldalszám: 488
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése