"A könyvek természetesen nem csupán orvosok. Vannak olyan
regények, amelyek az élet szeretetteljes kísérői. Mások egy pofonnal érnek fel.
Megint mások barátnők, akik előmelegített fürdőlepedőbe burkolják az embert,
amikor ősszel búskomor. Megint mások… no, igen. Mások rózsaszín vattacukrok, három
másodpercig bizsergetik az agyat, és nagy, boldog ürességet hagynak maguk után.
Mint egy forró, gyors kaland."
Történetünk főhőse egy párizsi könyvkereskedő Jean
Perdu, akinek a könyvek olyanok, mint a gyógyszerek. Jean mindenkinek - aki a könyvesbolttá átalakított uszályába téved - tud könyvet ajánlani, és a
legszebb az egészben az, hogy mindezt nemcsak a vásárlók irodalmi éhségének a
csillapítására teszi, hanem a velük váltott pár mondat után rögtön meg
tudja állapítani, hogy kinek milyen könyvre van éppen szüksége. Minden tünetre van megoldása; melankóliára,
nosztalgikus érzésekre, szerelemre, bánatra, mindenféle félelemre, sőt akár még
az öregségre és a haldoklásra is. De sajnos eme csodás irodalmi gyógyszertárban a saját gyötrelmeire mégsem talál megoldást. Már több
mint húsz éve cipeli magával szerelmi szívfájdalmát, ami miatt teljesen
elfelejtett élni. Aztán egy titokzatos
levél - amit az a nő hagyott hátra, aki a múltban szó nélkül elhagyta őt - kibillenti
ebből az állapotából és Franciaország csatornáin áthajózva elmegy Provence-ba.
Utazása során sok emberrel ismerkedik meg, barátságokat köt és az új szerelem
is rátalál.
Kezdem azzal, hogy Nina George Levendulaszoba című regényeg egy csodálatosan
érzékeny történet, ami az életről, a szerelemről, a fájdalomról, a szomorúságról,
a kétségbeesésről, de legfőképp a reményről szól. A könyvek szerelmesei tudják,
hogy a könyv olyan, mint egy jó barát: mindig ott van velünk gazdagítva az
életünket, sőt van, hogy kifejezetten gyógyírt tud nyújtani megsebzett
szívünkre, lelkünkre. De vannak olyan könyvek is, amik csalódást okoznak a
számunkra, mert teszem azt felbosszantanak, vagy csak egyszerűen nem mozgatnak
meg bennünk semmit, vagy mert csupán csak unalmasnak érezzük őket. Ez utóbbit
éreztem én is a Levendulaszoba című regénynél. Pedig a könyv igazán csodás volt, tele szebbnél szebb gondoltakkal, gyönyörű mondatokkal és metaforákkal, csodás franciaországi tájleírásokkal, ízekkel és illatokkal, úgyhogy
tényleg egy szavam nem lehet panaszra, de valahogy ez nekem mégis kevés volt, nem tudott úgy elvarázsolni, mint ahogyan azt reméltem. Sokat
gondolkodtam azon, hogy vajon ennek mi lehet az oka: nem nekem íródott volna,
vagy csak egyszerűen rossz időben került a kezembe? Őszintén szólva szerintem
mindkettő dolog közrejátszott ebben, és lehet, ha később – mondjuk tíz, de a
biztonság kedvéért legyen inkább tizenöt év múlva – újra a kezembe venném,
jobban megérintene. Mert most egyrészt az a lassan hömpölygő elbeszélés, melyben ugyan
vannak meglepetések, de alapjában véve egy nagyon nyugodt és lassú sodrású történetről
van szó - egy ideig, mi tagadás - illatos és bolyhos takaróba ölelt olvasás közben, másrészt viszont a főhős
túlzott pátosszal való ábrázolása – mert én valahogy úgy vagyok a pátosszal,
hogy nekem aztán nem baj, ha van, a gond csak ott kezdődik, ha túl sok van
belőle – megterhelő és túlzó volt a számomra, csakúgy, mint az a rengeteg életbölcsesség és filozofálás, amit az írónő ebbe
a kis könyvbe sűrített.
Mindezektől eltekintve biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, aki erre a könyvre gyógyszerként tud majd tekinteni, mely olvasásához mindenkinek azt javaslom, hogy csak lassan, nagyon lassan, több napra
elosztva vegye magához, a fent említett kellemetlen mellékhatások elkerülése végett.
 |
| Nina George |
Nagyon tetszett és marha jókat mosolyogtam magamban a könyv
végén felsorolt könyvek szellemre és szívre ható hatásairól, amit az írónő könnyű és közepesen nehéz érzelmi katasztrófák esetén ajánl az olvasók számára. Íme egy kis ízelítő belőlük.
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Nagy adagban hatékonyan kezeli a beteges optimizmust és
humortalanságot. Törölközőfóbiás szaunázóknak.
Mellékhatások: ellenérzés a magántulajdonnal szemben,
valószínűleg krónikus köntösviselés.
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Nagy adagban hatékonyan a „mi lett volna, ha” szindróma
ellen. Ajánlott fel nem ismert zseniknek, a nehéz filmek szerelmeseinek és a
buszsofőr-gyűlölőknek.
Romain Gary: A virradat ígérete
Az anyai szeretet megértéséhez, felmagasztosult gyermekkori
emlékek ellen.
Mellékhatások: a valóság elvesztése, az agy megnyúlása.
Hermann Melville: Moby-Dick
Vegetáriánusoknak
Mellékhatás: víziszony
Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete
A nagy kérdés megválaszolásához, ti. hogy az ember – avagy az
asszony – túl hamar igent mondott-e. Megjegyzés: lesz ez még így se.
Philip Pullmann: Északi fény – Az arany iránytű
Azoknak, akik időnként halk hangokat hallanak magukban, és
azt gondolják, állati rokon lelkül van.
José Saramago: Vakság
A túlzásba vitt munka ellen, és hogy rájöjjünk, mi fontos
igazán. A saját életünk értelmét illető vakság ellen.
.
.
Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Das Lavendelzimmer
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Oldalszám: 336
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése